Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-04-07 / 752. szám
MEN D 1ST? , !ir. August J.Molnar P.O.Box 1o 3 4 Ne.v Brunswick, New Jersey o 3 9 o 3 U . S . A . Second class.mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . uum IEhh GYE N LiCU ^51^^ lES Szadatot gyűlölik az arabok Különleges nap van ma, mondottam barátaimnak április elsején, amikor együtt ültünk a televízió esti híreinek megtekintésére. Kérdőn néztek rám. Ma van az első nap — folytattam —, amikor nem várjuk izgatottan a Közel-Keletről jövő híreket. A múlt héten aláírt Egyiptom-Izráel-i béke csodája is csak három napig tartott. Aztán a világ tudomásul vette, s azt, hogy Begin, izraeli miniszterelnök, a hét elejét Kairóban tölti, már nem is fogadták különösebb izgalommal. Igaz, ez a látogatás nélkülözte az 1977. novemberi jeruzsálemi Szádát-vendégség drámaiságát. Az egyiptomi kormány szándékosan “aluljátszotta” az ügyet; Begint csupán a miniszterelnök fogadta a repülőtéren, s hiányzott a kivezényelt spontán ünneplő tömeg is. Az ' izraeli kormány feje ezt a tényt valószínűleg nagy megelégedéssel fogadta. Nem alakulhatott volna jobban az ügy a zsidó állam szempontjából, mint ahogy a múlt héten az ügy továbbfejlődött. Az egyiptomiak e pillanatban valóban nem engedhetik meg maguknak, hogy az eddiginél még jobban aláhúzzák: a Közel- Keleten sorsdöntő fordulat történt. Egy héttel ezelőtt még azt kellett feltételeznünk, hogy ez a vérszegény békeszerződés kevés gyakorlati jelentőséggel jár. Az általános arab rövidlátás azonban segítségre jött és Egyiptomot valóban arra a pontra lökte, ahová nem akart eljutni, a béke és a nyugat oldalára. Az arab államok értekezlete kiközösítette soraiból Szádát elnököt és gazdasági megszorításokat léptetett életbe Egyiptom ellen. Az országot kizárták az Arab Ligából, s a felháborodásuk akkora lángot vetett, hogy az értekezleten az örjöngő Arafát nemcsak Szádát kezét akarta levágni, de még Carter elnökét is és azt javasolta, hogy az Arab Liga helyezze gazdasági blokád alá az Egyesült Államokat. Érthetetlen. hogy a hírre miért nem tört ki gazdasági pánik a new yorki tőzsdén, — de nem tört. és Carter elnök sem nevezett ki külön védóőrséget jobbkeze védelmére. Még maga Szádát sem kapott szívrohamot arra a hírre, hogy a jövőben nem kapja meg az araboktól azt az évi kétmilliárdnyi dollár-segélyt, amit a múltban rendszeresen ígértek neki, s amelynek mindig csak a töredéke került kifizetésre. Hogy miért? Azért, mert a békeszerződés gazdasági előnyei csak most mutatkoznak meg fokról-fokra. Az amerikai szenátus hangadói joggal emlegették, hogy az a négy és félötmilliárd dollár, amivel Egyiptomot “megvesztegették" alacsony ár a békéért és nagyon is megéri. Olyan olcsó, hogy j Szádát valószínűleg ennyiért meg sem csinálta volna. Csakhogy a békeszerződés aláírásának másnapján Szádát egy érdekes megbeszélésen vett részt, mégpedig Carter kíséretében. Az amerikai mammut-konszernek vezetői gyűltek össze és fölösleges lenne kételkedni abban, hogy megfogadják az elnök tanácsát, amely nagyméretű amerikai tőkeberuházásokat javasolt nekik Egyiptomban. Lehet, hogy az amerikai államapparátus csak 4-5 milliárdot ad. de vannak itten jobbmódú vállalatok, a General Motors, a General Electric, a Ford, a Coca Cola és még egynéhány tucat, amely ennél lényegesen nagyobb áldozatokra is képes és hajlandó. És ez még csupán a beindítása a “gyűjtőakciónak". Mint tudjuk, a gyűjtés leghatásosabb módja a beruházás. Amerikából hazamenet Szádát még egy napra megállt Bonnban is, s ott is kötött egy néhány üzletet, azzal a Németországgal, amely a II. Világháborúban aratott gazdasági győzelme hatására éppenséggel nem tengődik koldusboton. A német tőke is kész örömmel telepít át néhány tízmilliárdot az olcsó munkabérű Egyiptomba, amely így fantasztikus méretű fellendülés elébe néz. Ezt az Egyiptomot a többi arab állam megzsarolni, fenyegetni nem tudja. Igaz. az arab világ rettenetesen gazdag, megvásárolni talán képes is lenne, csakhogy erre szerencsére nem hajlandók. Mint mondottuk, vigasztalóan, reménytkeltően szűklátókörűek és ostobák. Valahogy arra a kártyajátékosra emlékeztetnek, aki annyira beleéli magát a játék izgalmába, hogy saját lapjai erejére már nem is figyel. Az arabok most kontráznak egy vesztett partyt, holott azt tennék észszerűen, ha újból osztanák a lapokat. A party menetében persze1 nehéz megállapítani, mi a blöff és mi a valóság. A múlt hét folyamán volt olyan nap, amikor az egyiptomi hadsereget részlegesen mozgósították és kivezényelték a határra. Csak éppen nem az izráeli határra, hanem a líbiaira. Olyan hirek terjengtek ugyanis, hogy az őrült líbiai diktátor, Gaddafí támadásra készül. Vajon igaz volt-e a hír vagy sem, nem lehet tudni. A támadás mindenesetre elmaradt. És ha a hír nem volt igaz. akkor vajon ki találta ki? A buta Gaddafi. vagy az okos Szádát? Mi az utóbbira gyanakszunk, akiről egyre inkább meg kell állapítani, hogy bár a' zsidók iránti imádata a békekötés hatására sem kerekedett felül benne, de egyedül több esze van, mint a kétszázmillió fajtestvérének. Szádát most a nyugati világ felé játszik, és természetesen a maximumot Május 22.-én á I - talános választások lesznek Kanadában, ahol 14 millió szavazásra jogosult állampolgár mond ítéletet Trudeau liberális párti miniszterelnök 12 éves államvezetéséről és választja meg új kormányát az elkövetkezendő esztendőkre. Trudeau múlt héten hivatalosan feloszlatta a parlamentet, annál is inkább, mert az alkotmány értelmében is csupán további két hónapja lehetett volna. Igen viharos választási harcra van kilátás. 1974-ben a liberáakarja kisajtolni belőlük, még jobban kihangsúlyozva sajnálatos elszigeteltségét, mint ahogy az a valóságban van. Különben is. egyre jobban alakul ki az összjáték a három múlt heti aláíró között. Nyilván nem volt véletlen Begin és Szádát szinte egyidőben elhangzott nyilatkozata arról, hogy az arab világot "külső betolakodók" fenyegetik. Begin azt is mondta, hogy az oroszokról van szó. Szádát csak úgy általánosságban beszélt, de kijelentette, hogy Egyiptom saját magát és ha kell a többi arab államot is meg fogja védeni ez ellen a behatolás ellen. Vagyis a perzsa sah bukása után Szadatnak kell átvenni a Közel-Kelet rendőrének szerepét, de ez természetesen, a kényes helyzet következtében nem történt másképp, mint Izraelnek hivatalos hozzájárulásával és hallgatólagos (de azért aktív) segítségével. Vagyis a békeszerződés a két ország között csak egy első lépés. Most néhány hónap el fog telni, amíg kibontakoznak a gazdasági együttműködés körvonalai és nem lehetünk meglepve azon. ha egy-két év múlva ez a gazdasági együttműködés egyszercsak katonai vonalon is jelentkezik. lisok elsöprő győzelmet arattak, 141 mandátumot szerezve meg a 264-ból. Azóta az ország gazdasági állapota súlyosan leromlott, de azért senki sem merné határozottan állítani, hogy ezért teljes egészében a liberális kormányt terheli a felelősség. Kétségtelen, hogy hozzájárult az adminisztráció könnyűkezű gazdaságpolitikája is. de nem lehet figyelmen kívül hagyni az általános világgazdasági helyzet tényezőjét sem. Amikor május 22.-én a polgárok szavazni fognak, végeredményben arra adnak majd választ: a többség a külső körülményeket, avagy magát Trudeaut hibáztatja-e. Mert, hogy az országgal baj van, abban mindenki egyetért. Hiszen letagadhatatlan, hogy ma a nyugati iparosított világban Kanada első helyen áll az infláció növekedésében, a munkanélküliségben és az egy főre eső sztrájk-órák számában egyaránt. A választási kampány első hete után még nem alakult ki, nem is alakulhatott ki világos kép. A közvélemény felmérések szerint a két párt népszerűsége egyformán oszlik meg. Viszont az egyelőre bizonytalanok, tehát azok száma, akik még nem döntöttek magukban, igen magas, közel 40 százalék. De még ez sem segít a kép kitisztázásában. Ezek a közvéleménykutatások ugyanis az országos hangulatot veszik alapul. A mandátumokat azonfolytatás a 7. oldalon A TORONTOI MAGYARAJKU ZSIDÓK SZÖVETSÉGE %> ---------------------------------------------------------------------------------------------------------- <g 1979 április 29-én || vasárnap délután 4 órai kezdettel |> ünnepli Izráel államának 31. évfordulóját a hagyományos || Ixrad nap keretében az Inn on the Park dísztermében. Az ünnepély fénypontja John Roberts1 kanadai belügyminiszter díszbeszéde lesz. Az ünnepélyt kitűnő szórakoztató műsor követi.-------------------------------- Az ünnepi szónok: Dr. Gulyás Mihály i---------------------------------%> A jegyek ára, uzsonnát beszámítva személyenként'$10.00, és elővételben beszerezhetők:--------------- -----------m -------:------h Stern Tibor Menczeles PálJ i Miriam Gift Gallery 368-4132 | 364-6999 ' 781-8261 Tagjainkat és barátainkat örömmel várjuk. Kanada népe az urnákhoz megy Mégsem lesz világ vége Itt van a világ vége. jajgattak az emberek azon az ezredfordulón, amelyik már volt, s nem azon amelyik 20 év múlva lesz. Igen, a középkor fanatikus megszállottjai pontosan ezer újesztendejére hirdették a bekövetkező világvégét, amikor tűz és vér borítja el a földkerekséget s megszűnik az emberi élet. Mert ezek a középkori jósok ostobák voltak, babonásak, tudatlanok. Nem úgy mint a mi modern korunkban, amikor már fizikusaink, kémikusaink. biológusaink korlátlan urai az atomenergiának, a kibernetikának, a lézer sugárnak (mellékesen a mesterséges sejtelőállításnak s a szervek korlátlan cseréjének is) s amikor általában már nagyon okosak vagyunk. A pennsylvániai “Három Mérföld Szigeten" valamilyen műszaki hiba következtében sérülés történt az atomerőmű egyik részlegében. Hogy hogyan lehet ezt kijavítani, s mik az esetleges esélyek, illetőleg kockázatok egy súlyosabb katasztrófa bekövetkeztére, illetőleg elkerülésének lehetőségére, ezt bízzuk a szakemberekre. Ma még aránylag kevesen vannak az emberiség történetében, akik ehhez hozzá tudnak szólni, bár a múlt héten a világ több országában is a kormányok tiltották meg a lapoknak egy cikk leközlését, melyben Mba-Bambának és Julcsa néninek egyaránt megtanítják, miként tudnak a sufniban saját kis házi atombombát legyártani. Azért ez még messze van. Sőt, úgy tűnik, hogy az úgynevezett szakértők sem olyan biztosak még a dolgukban. És talán csak részletkérdésekben tudnak többet a legutóbbi ezredforduló úgynevezett tudósainál, a nagy egész titkait és összefüggéseit változatlanul nem ismerik. A pennsylvániai atomerőmű robbanási veszélyével kapcsolatosan ugyanis olyan híreket és hírmagyarázatokat kapunk, amely szerény véleményünk szerint legalábbis eltúlzott. A szakértők valami olyat magyaráznak, hogy rossz esetben egy kamrában robbanás keletkezik, melynek hatására az épület betonfalai megrepedeznek és esetleg ezeken keresztül atomenergia sugárzik ki, amely súlyos károkat okozhat. Bizonyára így van. E sorok írója azonban Kanadában, tehát a sérült atomteleptól hétszáz kilométerre, hallgatott egy hírmagyarázót, aki felkészülten elmagyarázta, hogy ha egy robbanás bekövetkezik, mi itt délkelet Kanadában még három napig élhetünk. Nem tudom, hogy az ezer évvel ezelőtti rádióhatóság mit csinált volna azzal a jóssal, aki a világvégére ilyen rövid határidőt szab. És főleg ilyen felkészületlenül foglalkozik a világvége mindenképpen kényes problémájával. Szeretnénk megnyugtatni a Menóra olvasóit; nem állunk órákkal a világméretű atomkatasztrófa előtt. Valószínűleg semmiféle katasztrófa előtt nem állunk. A technikai fejlődés mindig új és új problémákat hoz magával, amiket az emberiség mindig megoldott. Meggyőződésünk, hogy az őstörténetben volt egy nap, amikor az ősember azzal ment haza barlangjába: anyukám nincs többé háború, a szomszéd egy olyan csodafegyvert talált fel, amely minden további hadakozást lehetetlenné tesz. Már nevet is adott neki. Bunkónak hivják. Persze megértjük a még fiatal s tapasztalatlan hírmagyarázók izgalmát is. Végül is miért legyünk mi az első olyan generáció a világtörténelem folyamán, amelyik nem hiszi magáról azt, hogy ő az utolsó generáció. Majd jövő héten beszámolunk arról. hogy miként találták meg a szakemberek a pennsylvániai atomerőmű üzemzavarának megoldási lehetőségét, s így miként sikerült a világvégét (legalábbis a legközelebbi válságig) elkerülni. Callaghan végnapjai Az angol nép nemcsak nagyon hagyománytisztelő, de rendkívül precíz is. Történelmi múltjának adatait pontosan számontartja és így nem is lehetünk meglepve azon, hogy a brit újságok múlt héten megírták: háromszáz éve nem volt példa arra... 55 éve nem volt példa arra... stb. 55 éve nem volt példa arra, hogy egy angol kormányt a Parlamentben leszavaztak volna, őfelsége lojális ellenzéke mindig csak választásokon került többségre őfelsége lojális kormányával szemben, de a választások közötti időszakban a kormány mindig biztosítani tudta képviselőházi többségét. Ez a múlt héten megfordult. Rendkívül izgalmas szavazás volt. A Konzervatív Párt 2 héttel ezelőtt bizalmatlansági javaslatot nyújtott be. arra való hivatkozással (bár nem ez volt a hivatalos indokolás), hogy a kormány, amely nem képes megfékezni a saját pártjához tartozó szakszervezeteket, gazdaságilag tönkreteszi az országot. E megállapítás jogosságához semmi kétség nem férhet. A tárgyilagos szemlélő legfeljebb azt a szkeptikus kérdést teszi fel: vajon, ha a konzervatívok kerülnek uralomra, ők eredményesebben tudják-e majd irányítani az ország szekerét? Úgy látszik, hogy az angol választónak e pillanatban igenlő a válasza erre a kérdésre, mert Margaret Thatcher konzervatív pártja a közvéleménykutató intézetek jelentése szerint legalább 6-7 százalékkal vezet a munkáspárt előtt. Ezt az előnyt akarják most a konzervatívok kihasználni, így került sor a bizalmatlansági szavazásra, melyről mindenki tudta, hogy mivel a mérleg nyelvét jelentő kis pártok megoszlanak, az nagyon szoros lesz. Ilyen drámára azonban kevesen számítottak. Az egyik konzervatív képviselő felesége egy órával a szavazás előtt szívrohamban meghalt. De azért a képviselő megjelent a döntő szavazáson. Egy munkáspárti képviselő viszont saját maga kapott szívrohamot, s ö hanyag módon nem jelent meg. Végülis 3II szavazattal 3I0 ellenében a kormány megbukott. A képviselők olyan fontosnak érezték a szavazást, hogy az egyik skót függetlenségi képviselő ezer kilométert utazott, hogy a parlamentben — arra hivatkozva, hogy nincs jelen — tartózkodhasson a szavazástól. Mint később elmondta, ragaszkodott ahhoz, hogy ilyen fontos ügyben személyesen ne legyen jelen. Callaghan miniszterelnök másnap feloszlatta a parlamentet és május 3.-ára írta ki a választásokat. Mint az ezek után elképzelhető — nemcsak viharos, de véres választási harcnak is nézhetünk elébe. Már az első nap megdöbbentő terror-cselekményre került sor. olyanra, amire 300 éve nem volt példa. Az I.R.A. az ír terrorszervezet a parlament épületében, illetőleg a parkolóhoz vezető bejáratban felrobbantotta Airey Neave konzervatív párti képviselő kocsiját. Neave, aki pártjának ír szakértője, s talán eljövendő minisztere lett volna, azonnal szörnyethalt. Pedig, mivel Madame Thatcher szoros környezetéhez tartozott, nyilván most kezdődött volna fényes karrierje. Az angol választási hadjáratok idejét mindig rövidre szabják. Ezért ritka a választási meglepetés. Ha ezen a választáson a munkáspárt győzne, az viszont olyan váratlan s az esélyekkel ellentétes lenne, hogy a jó angol sajtó biztosan kiszámolná: 823 év óta nem volt példa arra, hogy... Hogy a válságban lévő angol közgazdaságot a szívós és rámenős Margaret Thatcher ki fogja-e húzni a kátyúból, erre csak nagyon kétkedő választ lehet adni. De. ha belpolitikában nem is, talán külpolitikában várhatunk valamilyen fordulatot a józan ész felé.
