Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-01-13 / 740. szám
1979 Január 13. * MENÓRAj 6. oldal Az új Zsidó Musical Kamaraszínház igazgatója, a 34 éves Juris Scherling írta a közelmúltban: “Nemsokára ez a színház lesz a Szovjetunióban a zsidó kultúra egyetlen forrása, mint szerves része a judaizmus újjászületésének a világon." Az előkészületek 1978 kezdetére nyúlnak vissza. 30 esztendő óta nincsen hivatásos zsidó színház a Szovjetunióban. 1949 kezdetén ugyanis bezárták Moszkvában Solomon Mikhoels Állami Zsidó Színházát. Ez népszerűén GOSET néven volt ismert, mint egyetlen valóban jelentős zsidó kultúrintézmény, amely túlélte Sztálin tisztogatását a harmincas években, de a feléledt sztálinista kultúrciánozásnak a második világháború után áldozatául esett. A hatvanas években létesült azután Moszkvában a Zsidó Drámaegyüttes Vladimir Schwartzer vezetésével, valamint egy leningrádi drámai társulat Ester Roitman vezetésével, majd a Sidi Tál csoport Csernovitzban és néhány jelentéktelen műkedvelő együttes. Nemrégiben a televízió felidézte az embertelenség történelmének egyik legszégyenletesebb epizódját a 'Holocaust" című filmben. Szociálpszichológia-tanfolyamom ifjú diákjai, akik eddig Hitleri, Frankensteint és Draculát egy kategóriába sorolták, iszonyattal figyelték, amint a rémmese dokumentált igaz történetté vált a televízió képernyőjén. Megdöbbent kérdésekkel árasztottak el: "Miféle emberi szörnyetegek a németek?" — 'Milyen beteg kultúra produkálhatott ilyen tömeggyilkos társadalmat?” Az elmúlt negyven évben történészek, gazdaságpolitikusok és filozófusok könyvtárakat írtak tele a témáról. De az én diákjaim a pszichológia álláspontjára voltak kiváncsiak, s én válaszul elmondtam nekik, és most elmondom az Olvasónak azt a pszichológiai kísérletet, amelyről nem szívesen beszélünk. Ha az ember végiggondolja a történelem sötét fejezeteit, rájön, hogy őseink az engedelmesség nevében több atrocitást követtek el, mint nemes és nemtelen forradalmak zászlói alatt. A Nürnbergi Tárgyaláson a vádlottak padjáról kivétel nélkül minden náci tömeggyilkos így védte magát: ' Én csak engedelmesen végrehajtottam feletteseim utasításátr Engedelmesség... Kicsi gyermekkorunktól mást sem tanultunk, minthogy engedelmességgel tartozunk szüléinknek, tanárainknak, feletteseinknek, a hatóságoknak, országunk és vallásunk törvényeinek. Az engedelmesség erénye az emberi társadalom létfeltétele. De soha senki nem tanítja meg nekünk, mikor lesz az erényből bűn, hol az a pont, ahol az engedelmesség vak kegyetlenséggé válik. Az ember azt hinné, hogy mint minden “jóságnak”, az engedelmességnek is van egy ösztönös határa, amin túl racionális ember nem megy. Nyilván a német kultúra valahol Beethoven és Hitler között elkorcsosult, és a humanitás védőgátja a produktív engedelmesség és a destruktív szolgalelkűség között összeomlott. Nyilván csak egy erkölcsileg hanyatló közösségben fordulhat elő ártatlan tömegek lemészárlása. Valószínűleg Amerikában, a szabad gondolkodás individualitás hazájában ilyesmi soha nem fordulhatna elő. Valószínűleg...?! Az 1960-as években ez a dilemma foglalkoztatta a brilliáns másodgenerációs magyar-amerikai szociálpszichológust, Stanley Milgram-et. Dr. Milgram elhatározta, hogyj tudományos laboratóriumi kísérletezés alapján fogja ZSIDÓ ÖRÖM ÉS BÁNAT A SZOVJETUNIÓBAN Az első zsidó zenés színház megnyitása - Diszkriminációk, üldözések és zsarolások kivándorlási engedélyekkel -Az említett moszkvai társulat 10 évig tudott működni. .Min-1 den együttes állandóan turnézott és bizony nem voltak a GOSET hivatott és egyenrangú utódai. A Zsidó Musical-Kamaraszinház mint állandó kultúrintézmény szeretne dolgozni. Ez függ azonban a Minisztertanácstól. A Kultúrminisztérium megígért egy “jó szubvenciót”, mégis vannak problémák. A próbákat például a Vakok Intézetének kultúrtermében kezdték el Moszkvában, mert a társulat még nem tudott állandóan letelepedni. | Persze kvalifikált zsidó színészeket sem lehetett varázsütésre előteremteni és eleve nehézséget okozott, hogy jó színészek csak nagyvárosokba akartak szerződni és nem az ekhós szekérre. A hatóságok azonban nem óhajtották ezt a színházat a birodalom központjában, hanem eleve a Távol-keletre, a Zsidó Autonóm Oblastba, Birobidzsánba. kívánták száműzni. Ez eleve egy ravasz húzás és akadályépítés volt: ott ugyanis az 1970-es népszámlálás szerint mindössze I 1,452 zsidó él, azaz 0.53 százaléka a 2,150.707 lelket számláló összzsidóságnak. Ez év november első felében jelentették, hogy az említett "kollektív kreatív munkáját” ott a távolban meg is kezdette. Scherling igazgató reméli, hogy néhány birobidzsáni előadás után körútra indulhat, mégpedig zsidó és orosz könnyű zenei produkciókkal — mint egy "Zsidó Nemzeti Klub". Ez a megoldás természetesen aligha felelne meg egy állandó zsidó színház elképzelésének. Minden esetre ez is egy nemzetiségi kulturiniciatíve lenne a zsidóellenes megkülönböztetések idején. Talán, mint nemzetiségi kezdeményezés könnyebben átcsúszhat a tüskés acélszűrőn. A 45 tagú társulat nem riad vissza a "nagy ugrás előre" kisérletétól. A tudósoknak egészen más természetű gondjaik vannak... Heten, akik a “Szabad Kivándorlást Izraelbe” mozgalom tagjai, egy nyilatkozattal fordultak a “tudományos világhoz", amelyben megbotránkozásuknak adtak kifejezést a moszkvai Helsinki Csoport tagja, Jurij Orlow üldöztetése miatt. Orlow utóda, mint az említett csoport vezetője Naum Meiman professzor, szintén csatlakozott e nyilatkozathoz. Ilyen lépéshez nem mindennapi civilkurázsra van szükség. A neves matematikus, Meiman professzor és társa, a fizikus Jurij Golfand szintén régóta szeretnének kivándorolni, de a hatóságok elzárkóztak. Érdekükben Sacharow professzor, az “Amerikai Tudósok Föderációjához" fordult, rámutatva, hogy nevezetteket “a hatóságok rendkívül súlyos helyzetbe hozták." Az "Arkhiv Samizdata"-ban 175 "disszidens" már korábban az eredménytelen Belgrádi Konferenciához fordult és tiltakozott Alexander Ginzburg, Anatolij Csaranszky, valamint Jurij Orlow “illegális bebörtönzése" ellen. Ebben a dokumentumban még a következők voltak: Ginz, burg anyjának. Ludmillának egy levele; három költemény a korábbi politikai fogoly-költőtől, Vitalij Pomazow-tól Ginzbourghoz és információk az “Orosz Szociális Alap” adminisztrációjára vonatkozólag, amely alap az üldözötteket és családjukat támogatja a lehetőségek keretén belül; levelek Marija Petrenko-Podjapolskajatól; egy levél Grinzburg barátjától, Valerij Smolkintól; levelek a Hívók Jogainak Védelmét Szolgáló Keresztény Komitétól; tiltakozások Sacharow professzortól és Rostislaw Galetsky-tól; egy levél a bebörtönzött baptista pap Petr Vins fiától. Vinssel együtt más baptisták is fogságban vannak. Néha van valami foganatja a sok tiltakozásnak. Azoknak köszönhette hat esztendős fáradozás után Benjámin Lewitsch fizikus, hogy családjával végre Bécsbe mehetett. Korábban, mint “államtitkok hordozóját" mindig elutasították, úgyhogy ügye egy nemzetközi cause celébre lett, amelyet Ken-DR. HÉCZEY DOROS MAYA: AZ ENGEDELMESSÉG BŰNE Egy híres pszichológiai tanulmány, amelyről nem szívesen beszélünk bebizonyítani, hogy az amerikai átlagember le tudja győzni az engedetlenségtől való félelmét, amikor az ellentétbe kerül a humanitásával. Kísérletéhez újsághirdetésben keresett! jelentkezőket. Ki pénzjutalomért, ki kíváncsiságból, mindenesetre százszámra sorakoztak fel a jelentkezők a Yale Egyetem laboratóriumánál. Majdnem minden pszichológiai kísérlet úgy van megtervezve, hogy a megfigyelés alá vetendő alany ne tudja mire is kiváncsi a kutató, különben nem viselkedne természetesen és őszintén. A pszichológiai laboratórium gyakran egy játékszín díszletekkel és statisztákkal s a kísérlet alanya nem tudja, hogy ő a főszereplője az emberi drámának. Milgram egyenkét sorra vette a jelentkezőket és elhitette velük, hogy egy memória-kísérletben fognak résztvenni, mint a kutató asszisztensei. A laboratórium díszlete egy nagy, impresszív elektromos kapcsoló-tábla volt, rajta harminc gomb egy sorban. Minden gomb alatt felírás jelezte 15-től 450 Volt-ig, hogy milyen erős áramütést lehet adni a gomb lenyomásával. Az utolsó három gomb alatt csak *Vigyázat, magas áramfeszültség!” volt feltüntetve. A kapcsoló-tábla mellett, "elektromos székbe" szíjazva, egy joviális, kellemes külsejű idősebb férfi ült. Testét elektródák kötötték a kapcsolókhoz. Milgram elmagyarázta az "asszisztens"nek, hogy a tudomány kiváncsi, vajon fizikai büntetéssel elő lehet-e segíteni a memória működését. Az elektromos székben ülő "tanuló" egy önkéntes, akinek egy betanult szöveget kell felmondania és ha hibát csinál a leckében, az "asszisztens" meg kell büntesse fokozatosan erősödő áramütésekkel. Az "asszisztens" előre megkapta az órabérét, (hogy pénzéhsége ne befolyásolja viselkedését) és a kísérlet megkezdődött. A "tanuló" eleinte szépen mondta a leckéjét, majd egyre több hibát csinált. Ekkor Milgram utasítására az "asszisztens" sorra nyomogatni kezdte a büntető gombokat. Azj áldozat a gyengébb ütéseknél megrándult, nyöszörgött, majd ahogy az áramütések erősödtek ,| jajgatni, toporzékolni kezdett. A tizedik (160 voltos) ütés után| ordítva követelte, hogy engedjék, szabadon, elege volt a: kísérletből, nem bírja at fájdalmakat. A kővetkező áramütésekre már nem is reagált: elájult. Mielőtt az Olvasó elátkozná kiváló ex-professzoromat és a pszichológia tudományát, gyorsan elárulom, hogy a "tanuló" egy betanított színész volt, akit valójában egy áramütés sem ért: csak megjátszotta kínjait. Ezt azonban az "asszisztens" nem tudta, s maga is szemmel láthatólag küszködve — de engedelmesen nyomogatta a kínzó gombokat. Dr. Milgram feltételezte, hogy az áldozat első tiltakozására kísérleti alanyai fel fognak lázadni és meg fogják tagadni az engedelmességet. Milgram volt a legjobban megdöbbenve, mikor kiderült, hogy sok száz kísérleti alanya közül egy sem tiltakozott, mielőtt az áldozat "elájult", sőt 65 százalékuk mind a harminc gombot végig nyomogatta, amikor számukra a kísérletnek már megszűnt az értelme, hiszen ájult ember semmi módon nem tanulhat. És ami a legfélelmesebb: egy kísérleti alany sem volt szadista őrült. Mind szenvedett, kezeit tördelte, izzadt, hisztérikusan nevetgélt. Néhány időnként óvatosan megkérdezte, hogy nem lehetne-e abbahagyni a kísérletet, még valami komoly baja lehet a szegény "tanulónak". Az óvatos ellenvetésekre Milgram csak ennyit mondott: "A felelősség az enyém, kérem folytassa a kísérletet". S az alany lelkiismeret-furdalással bár, de folytatta azt, amiről azt hitte, hogy ártatlan embertársának életveszélyes kínokat okoz. A kísérlet végén aztán Milgram megmagyarázta mindenkinek, hogy mi is történt valójában, s az áldozat barátságosan megnyugtatta kínzóját, hogy az egész csak játék volt. De a tudományos világ felfogta, hogy a játék fenyegető tragédiává vált. Dr. Milgram ellen felzúdult a közvélemény. Az etika szerint, tudományos kísérlet nevében sem állatot, sem embert nem lenne szabad megkínozni. Milgram a saját tudományos kíváncsiságának engedelmeskedve nem szüntette be a kísérletet, mikor kiderült, hogy alanyai lelki kínokban bár, de engedelmesen kínozzák az áldozatot. Milgram saját kísérletének lett alanya. Az etikai ellenvetések jogosultak voltak. De a nagy felhördülés igazi oka nem a kísérlet módszere, hanem a ki nem mondott végeredménye volt: hogy az emberbe belénevelt engedelmesség erősebb, mint a vele született humanitás — legyen az az ember német, amerikai, orosz vagy magyar. Legyen az a hatóság fehér laboratóriumi köpenyben, vagy katonai, rendőri egyenruhában: az átlagember minden humánus,, vallásos, emberszerető jelleme ellenére vakon engedelmeskedik annak, akit tekintélynek ismer d/yic gsn jtAjjilrns ni Dr. Milgram híres, vagy hírhedt kísérletéről nem szívesen beszélünk, mint ahogy nem I I I 1978 december 12.-én Jeruzsálemben a parlamenttől a Hás-Zion-i temetőig vezető út két oldalán fiatal zsidó katonák sorfala állt végtisztesség megadására Izrael nagyasszonyának. volt miniszterelnökének, az elhunyt Golda Meirnek. Szeles, esős nap volt. A megmegujuló zuhogó esőben a katonák fegyvereik csövét lefelé tartva meghatódottan, fegyelmezetten várták a gyászmenet elindulását. A sorban az egyik fiatal. 17- 18 éves, sudár növésű legény előtt megelevenedett egy hét év előtti jelenet: 1971 február 3.-án ünnepe volt a kibucnak, melyben szülei élnek, ahol ó és testvérei születtek, ahol nevelkedett és ahol megtanult dolgozni. Ezen a napon Golda Meir meglátogatta a kibucukat. Őt, a 10 éves Tamír Bárkáit és a 7 éves Orna Lévit választotta ki és bízta meg a fogadóbizottság egy virágcsokor üdvözlésként való átadásával. — Nincs nagyobb örömérzet mint barátok között lenni. Köszönöm a meghivástokat — mondta a vendég. Támir miután átadta a szép virágcsokrot, kipirult arccal futott hozzánk: — Golda Meir kezet fogot velem és megcsókolt! — kiáltott lelkesen csillogó szemekkel. Teltek-multak az évek. Tamir élte a kibuci gyerekek szokásos, gondtalan életét: iskola, tanulás, sport, munka. Barátai, a “hevra" mindanynyian egy évvel idősebbek. Mikor azok bevonultak katonai szolgálatra, ő, bár még nem töltötte be a 18. évét, szintén bevonult. (Mit csinálok itthon. szívesen beszélünk Hiroshimáról, vagy My Lai-ról. Nem szeretünk szégyenkezni. Én sem a népszerűséget keresem ezzel az ismertetéssel. De Stanley Milgram tanítványa vagyok és hiszek abban, hogy a tudós az igazságot kutatja és hirdeti. Még akkor is, ha sértő az az igazság. A szociálpszichológia kötelessége az, hogy az emberiséget megóvja önmagától. Ha minden emberben tudatossá tudjuk tenni, hogy az engedelmességnek igenis van határa, hogy a vak engedetem minden társadalom időzített bombája... talán megelőzhetjük a jövő tömegvérengzéseit. A felelősséget nem háríthatjuk többé a szaktekintélyekre, a hatóságokra. A felelősség a miénk, mindnyájunké! egyedül — kérdezte, mert le akartuk beszélni a korához idő előtti katonáskodásról.) S íme. most ott áll ó is megilletődött bajtársai között, akik nem tudják, hogy neki milyen emléke fűződik az utolsó útján levő Golda Meirhez. A gyászmenet elvonult a keményen tisztelgő gyászőrség sorfala között, Tamir az esőfüggönyön át még egy, utolsó pillantást küldött az autón magasra helyezett koporsó felé, melyet azonban nem látott tisztán, ennek azonban nem kizárólag a záporozó eső volt az oka. Talán inkább a szemeire tolult könny fátyol... Spitz Sándor New York központjában, a világ üzleti életének centrumában, pont a Broadway közepén van ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE. at 51st ST. TELEFON: Cl 6-9400 Szállodánkat a magyar szívélyesség és az előzékenység jellemzi. A világ minden részéről Amerikába érkező magvarok központi találkozóhelye. TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot- 15 éve - Torontóban 633 1332 ■ KÉT TALÁLKOZÁS j nedy szenátor legutóbbi moszk- a kiutazási engedélyeket a vai látogatása alkalmával at törvény szellemében vizsgálják illetékesek előtt energikusan fel- meg és döntsék el. tálalt, egyébként más 17 család ügyével együtt... A technikai tudományok kandidátusa. Josif Begun, már 1971 áprilisában közölte izraeli kivándorlási szándékát. Azonnal kirepítették állásából és mint a héber nyelv oktatóját sem \ voltak hajlandók regisztrálni, ami alkalmul szolgált a hatóságoknak arra, hogy “parazitizmus" címén kiutasítsák a szovjet fővárosból. Erre bátran nyugati tudományos társaságokhoz fordult, elsősorban Franciaországhoz, feltárva, hogy a nagyszámú szovjet zsidóság még anyanyelvét sem tanulhatja háborítatlanul. A vallás- és izraelellenes propaganda leghangosabb szerve a "Znanie Társaság", amelynek nem kevesebb, mint 3,200.000 bekényszerített tagja van: szociológusok, tömegszervezetek funkcionáriusai és tagjai, közönséges propagandisták és úgynevezett "kulturmunkások”. Kenyerük a min-A “Slepák-eset" külön figyelmet is érdemel, ő tagja a Helsinki Emberi Jogokat Védő Csoportnak, amely a zavartalan izraeli kivándorlásért is küzd. Miután az ő kérelmét is elutasították, a new yörki “Szolidaritás a Szovjet Zsidókkal Nap” rendezőihez fordult és leleplezte a "legális akciókat”, amelyek Josif Begunt, Alexander Ginzburgot, Anatolij Csaranszkyt, Zviad Gamschekhurdiját, Aleksandr Podrabineket, Jurij Orlowot, Morab Kostawat és másokat bajba sodort. Slepak beadványában igy írta szó szerint: “Sötét napok jöttek, elérkezett az időpont, mindent megtenni, ami hatalmukban áll, hogy a fáraó kezét lefogjuk." Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Slepákék ellen súlyos retorziókra kell számolni, a fent említett 24 bátor asszony írásban fordult Román Rudenko főügyészhez és rámutattak, hogy nevezettek sem az ország békéjét nem zavarták, sem a dennapi heccelódés! Szóvivőjük törvényt meg nem sértették. W. Maslin. aki “a történelemtudományok kandidátusa" díszes címet viseli. Ez az I. számú szovjet atheista nemrég büszkén jelentette, hogy az istentelen propaganda keretében 1977-ben mintegy egy millió dolgozatot publikáltak és 50 Jurij Kornilow, a TASSz Sztár-kommentátora, hevesen kritizálta a N o b e 1-díjnak Menahem Begin és Anwar Szadat számára való odaítélését. Szerinte így nem érhető el különbéke Izrael és Egyiptom közt, mert az sértené a többi millió ember — akarva, nem arab nép érdekeit. Idézte nagyakarva — kénytelen volt hozzá' ^Thesterét, Gromikót, aki a statisztálni. Maslin statisztikája Nőbe 1-díj odaítélését ,,badszerint ez évben sikerül a nyom- joke”-nak nevezte, tatott propaganda terén további A.I. Edelmann könyve: "fokozást” elérni... “Judaizmus: múlt jövő nélkül” 24 asszony, akinek családja egyre nagyobb, mesterségesen nem kapott kivándorlási en- kavart hullámokat ver a szovjet gedélyt, elszántan a legfelsőbb“•‘Jcözéletben. A mű Ungváron, a Szovjethez apellált. Erre őket és "kárpáti" Kiadóvállalatnál családtagjaikat háziőrizetbe jelent meg és többek közt számos statisztikát tartalmaz az helyezték, ráadásul kötelezték őket, hogy haladéktalanul távolítsák el ablakaikból lakásaik erkélyéről tiltakozó plakátjaikat. Rendőrök eró"Oblast Transkarpatien”, azaz a hajdani Kárpátalja és a “hithű zsidók" életére vonatkozólag. Mint ismeretes, ez a terület a szakkal benyomultak lakásaikba keleti zsidóság ugródeszkája és — mint a szavahihető jelen- volt évszázadokon át a Kárpáttésük megállapítja — “állatian medencébe, azaz Középbután léptek fel". A rend őrei, :fcnrEurópába. De e sokat vitatott, kik egyáltalán nem kesztyűs annál erélyesebben propagált kézzel operáltak, az ellenállókat könyvben a judaizmus helyalaposan elnáspángolták. Ida Nudel, Wladimir és Marija Slepak, valamint Mikhail Kremen ellen bűnvádi feljelenzetéről Izraelben is lehet efféle épületes megállapításokat szép számmal olvasni: "Izraelben judaisztikus klerikalizmus uraltést tettek, s nyitányként kodik és a cionizmus reakciós "huligánizmus" címén 11 napra politikájának eredménye a fogdába vetették. Az asszonyok sötétség. A vallást faji expanennek ellenére sem engedték zionisztikus célok érdekében magukat lerázni, hanem követelték a hatóságoktól, hogy meggyalázzák, vele visszaélnek." FIRST HUNGÁRIÁN LITER ARY SOCIETY H.SÜ MAGYAR ÜNKÍAYÜKÜR 323 Kast 79th Street. New York. :N.Y. 10021. Telefon 650-9435, rugíe'véleli körcímekéi egyénenként hirdlnnk el.'; Roth László ulelnök John Mautner elnök ■■■■hhb Rovitvezetó: Teicholz Éva JACQUEá)’ (ORIGINAL TIK-TAK, Különleges magyar konyhája 'NEW YORK SZENZÁCIÓJA Esténként HORVÁTH ELEMÉR AKADÉMIÁT VÉGZETT CIGÁNYPRÍMÁS HANGVÉRSfcNYEZ 5 TAGÚ ZENEKARÁVAL * REZERVÁLÁS KÖTELEZŐ (212) 753-5513 NYAKKENDŐ i|lACKÉT KOTpLEZO 210 EAST 58 STREET (2nd-3rd Ave. között) NEW YORK CITY
