Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-08-18 / 720. szám

1978 augusztus 18. * MENÖRA 3. oldal SZAIGONTÓL MONTREALIG HÁROM ÉV ALATT Vietnami menekültek tortúrája "Lehet, hogy a világ az utazás és távközlés fejlődése következtében maroknyira zsugorodik, de a menekültek számára változatlanul áthidal­hatatlan terület marad." — Louis Falconer, a világ egyik vezető szociológusa. # # * 1975 áprilisában, Szaigon elestével, Vietnam a kommunis­ták hatalmába került. A hivatalos állásfoglalás mellett | napokig lehetne vitatkozni afe­lett, hogy az amerikai magatar-1 tás helyes volt-e vagy sem; a ' közeljövő fogja eldönteni ezt a kényes kérdést. (A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy Vietnam kommunista urainak I fogalmuk sincs a kormányzás tudományáról.) Az Egyesült Államok által támogatott Dél-Vietnam össze­omlása után többszázezer viet­nami választotta a diktatúrává változott országból való menekülést. Jellemző az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének égisze alatt működő Menekültügyi Főbiztosság tevékenységére, hogy még csak megközelítő számadatuk sincs a menekültekről. (Az Egyesült Államok és Franciaország szerint csaknem félmillió viet­nami hagyta el hazáját; A Szov­jetunió és Vietnam szerint a szám jelentéktelen, miután ‘‘kizárólag az a maroknyi háborús bűnös hagyta el az or­szágot, akik az amerikai im­perializmus támogatásáért járó jogos büntetésük miatt szalad-1 tak el”. A Menekültügyi Főbiz­tosság a ‘‘közép utat" válasz­totta évi jelentéseiben, amikon “a vietnami menekültek tíz­ezreiről,' számolt be.) Lee-Thua-tang, az észak-ameri­kai földrészen menekétet találó vietnamiak szóvivője szerint 1975 szeptembere és 1978 januárja között mintegy két­százezer vietnami menekült talált új hazára. Az Egyesült Ál­lamok százezer, Franciaország hatvanezer, s további négy or­szág, köztük Kanada, mintegy negyvenezer menekültet fogadott be. További kétszáz­ezer különböző menekült táborokban várja a letelepedési engedélyek megadását. Malé­­ziában, a Fülöp Szigeteken. New York központjában, a világ üzleti életének centrumában, pont a Broadway közepén van ABBEY VICTORIA HOTEL 7th A VE. at 51st ST. TELEFON: Cl 6-9400 Szállodánkat a magyar szive- 1 lyesség és az előzékenység jellemzi. A világ minden részéről j Amerikába érkező magvarok központi találkozóhelye. Thailandben, Indonéziában, Hong-kongban, Szingapúrban és Új Guineában ugyanúgy találhatók vietnami menekült­­táborok, mint Kenyában, rész­ben a Menekültügyi Főbiztos­ság támogatásával, nagyrészben azonban a menekült-táborokat felállító országok emberbaráti felajánlásaival operálva. (A ke­nyai Mombasában tartózkodó vietnamiak regényes úton, hónapokig tartó óceáni hány­­kolódás után kerültek Afrikába.) Mr. Lee — beszélgetésünk során — nem tagadta csaló­dását a kanadai bevándorlási hatóságok bürokráciája miatt. Jóllehet Ottawa — összhangban a bevándorlás szabályait tartal­mazó "Green paper" parag­rafusaival — politikai menekül­teknek nyilvánitotta a viet­namiakat és ötezer család be­fogadására kötelezte magát, a mai napig ennek az ötezernek elenyésző része érkezett csak Kanadába. Jellemző történet­ként Mr. Lee megemlítette an­nak a vietnami családnak a kál­váriáját, ami pontosan három évig tartott a család el­menekülésétől a Kanadában való letelepedésig, annak el-Bukaresti utazásom egyik fő­célja a népidéin jkratikus orszá­gok zsidóságának képviselőivel való találkozás volt. Szép és ta­nulságos volt ugyan mindaz, amit láttunk és megtudtunk a romániai zsidóság életéről, de a lényeget — legalább is számom­ra —i ez a találkozás jelentette. Igaz, a „vasfüggöny“ fo­galma ma már elhalványult, jön­­nek-mennek mindenfelé a népi-! demokratikus államok zsidói és mégis, mégis van valami, ami igenis megkülönbözteti őket más i országok zsidóságától. Ezt a „valamit” akartam megismer­ni és tanulmányozni. A köztudatban elterjedt, hogy ez országok minden zsidó kép­viselője „beépített“, bizalmi ember és tanácsos őrizkedni a velük való kapcsolatokban. Feltételezem, hogy van néipi igazság ebben a gyanakvásban, de túlzás volna minden ilyen zsidót besúgónak tekinteni. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy van közöttük igen sok melegszívű zsidó, akik országa­ikhoz való hűségük mellett, őszintén szeretik a zsidóságot. Mindegyik bizonyos fokig mar­­ránus; nem mondja, nem mondhatja el mindazt, ami szi­vét nyomja, de boldog, hogy zsidókkal találkozhat, beszélget­het és tapasztalja, milyen nagy­fokú érdeklődéssel viseltetik irántuk a világ zsidósága. Álta­lában pozitiven viszonyulnak Izraelhez és egves kivételektől eltekintve, nyíltan hangoztat­ják szeretetüket és csodálatukat a zsidó állam iránt. A csehek A prágai Artur Radvánszky mérnökkel, a cseh delegáció e­­gyik legaktívabb tagjával sűrűn találkoztam. Elmondta, hogy mindössze 6000 zsidó él Cseh-MOMfí mm ABFNCY 303 Kast 80th St. N.Y.N.Y. 10021 I KK: 535:3681 Charter és APEX jegyek, t Európa összes városába; l (levelek — Vízumok — Hotel Gyógyfürdő — Autófoglálások ROKONKIHOZATAL a legalacsonyabb áron.­W.Y.—BUDAPfST - NI 1423.00-11 **eTM SÍRKÖRAKTÁR Weinreb Bros & Gross, Inc. MANHATTANBAN 287 EAST HUSTON St. - NEW YORK N.Y. 10002 Telelőn: A 1:4-2360 Előnyös áron készít minden kívánságnak megfelelő 'SÍRKÖVEKET lenére, hogy a szóbanforgó j családnak Kanadában élő; hozzátartozói hetek sa alatt el­intézték a hivatalos teendőket, beleértve a “sponsorship” kér­dését is. Nyilvánvalóan a keserűség beszélt Mr. Lee-ből, | amikor azt mondotta, hogy "egy fehérbőrű menekültnek, függetlenül anyaországától, hetek alatt sikerül megoldani j kanadai bevándorlását, mig egy vietnaminak évekre van ugyan­ehhez szüksége." Szaigon eleste után a viet­namiak a szélrózsa minden irá­nyában kezdtek menekülni, ami I pedig éppenséggel nem könnyű. Az ország földrajzi helyzete I miatt a szárazföldi menekülés szinte lehetetlen: Vietnam Kam­bodzsával, Kínával és Laosz­­szal határos, vagyis olyan or- 1 szágokkal, melyek a vietnami összeomlás idejében ugyanúgy vadásztak a menekültekre, mint a vietnami kommunista kor- : i* mány. (Az országot délen és ' keleten a dél-kínai tenger-; határolja.) Néhányezer elszánt menekült ugyan megpróbált Laoszon keresztül Burmába és Thailandbe jutni, de csak néhá­­nyan érkeztek oda. (A laoszi kormány annakidején büszkén hangoztatta “belopakodott, im­perialista szolgálatban álló viet­namiak leleplezését", de arról egy szó sem esett, hogy az “ügynökök” többsége hatvan év feletti öreg és tíz év alatti gyermek volt.) Ilyenformán a menekültek túlnyomó többsége a tengeri utat választotta. Gőzhajóktól luxus-yachtokon át, hevenyész­ve összetákolt dzsunkákig min­denféle vizijármű szállította a menekültek tömegeit a Fülöp Szigetekre, Maléziába és Bor­­neoba. A legkisebb távolság — Vietnam és a Fülöp Szigetek között — hatszáz mérföld az óceánon, s ennek nagyrésze kommunista vietnami hadi­hajók ellenőrzése alatt állt. Mr. Lee szerint több. mint százezer menekültet fogdostak össze vietnami hadihajók a dél-kinai tengeren, s szállítottak vissza Vietnamba, zömük kivégzó­­helyen vagy börtönben végezve , életét. De azok is. akik átjutot­tak a vietnami flotta szűrőjén, csaknem elviselhetetlen körül­mények közé kerültek, a heve­nyészve összehozott táborok­ban. (A korábban említett menekült-csoport, amely pil­lanatnyilag a kenyai Mom­> basában várja a kanadai beván­dorlási hatóságok engedélyét montreáli letelepedésre, heteking hánykolódott az óce­ánon élelmiszer és ivóvíz nél­kül, mig végül is egy görög teherszállitóhajó kapitányának emberszeretetéből megmenekül­tek a biztos haláltól.) A vietnami menekültek kál­váriájának egyik legocsmányabb kisérójelensége a menekültek közé beépített kommunista ügy­nökök tevékenysége. Mr. Lee szerint a csaknem félmillió menekült között könnyűszerrel lehetne leleplezni tiz-húszezer ügynököt, akik a vietnámi kom­munista kormány megbízásából teszik pokollá a menekültek mindennapi életét. Ezek az ügy­nökök, kihasználva azt a tényt, hogy számos menekült volt kénytelen hátrahagyni közvet­len hozzátartozókat, vérdijat szabnak a hozzátartozók "eset­­, leges" kihozataláért. Mr. Lee i unokaöccse, aki családjával Franciaországban talált új ott­hont, azt az ajánlatot kapta két kommunista ügynöktől, hogy tízezer dollárért megvásárolhat­ja Vietnamban rekedt apja és nővére szabadságát. Amikor Mr. Lee unokaöccse közölte az ROSSEL MORDECHAJ . Találkozás a Kelet—Európa—i országok zsidó vezetőivel országban és főleg a kárpátal­jai és szlovák síármazásuak éreznek közelséget a zsidóság­hoz. Szombatonként 15 — 20 zsi­dó gyűl össze a prágai Altneu­­schulban, ünnepek idején a templom megtelik imádkozok­­kai. Ünnepeken kulturrendez­­vények folynak, amelyek na­gyon látogatottak. A legtöbb zsidó állami nyugdíjból él. Akik deportálva voltak, évi 100 ko­ronával többet kapnak. Sokan tanulnak héberül. Nem zsidó tanártól, hanem egy Nősek nevű történésztől és ori­entalistától, akt keresztény lété­re tökéletesen bírja a héber nyelvet, amelyet egyetemen, il­letve sveciális állami nyelvis­kolában tanít. A rangos bukaresti Continen­tal szállóban rendezett fogadá­son a csehországi hitközségek elnöke német nyelvű beszédet mondott, melyben szinte kö­nyörgő hangon fordult a talál­kozó résztvevőihez: „Itt van a világ zsidóságának szine-java, kövessenek el mindent, hogy megszűnjön a Közelkeleten a vérontás. Legyen végre béke Iz­­ráel és szomszédai között“. Radvánszky azt is elmondta, hogy kapják az Uj'Keletet, me­lyet idős szlovákiai és kárpátal­jai zsidók olvasnak. Kelet-N^uiet­­; ország Dr. Zygmunt Zarrach filo­lógiát ad elő a kelet-berlini egyetemen és vezetője a kelet­­németórszági zsidó közösségnek. Viszonylag fiatal ember, még nem töltötte be az ötvenet. A ▼észkorszak idején a Studthof-i lágerben volt internálva és el­vesztette egész családját — Ez a tény — mondja — hozott a Mdó közéletbe. Úgy érzem, a zsidó közösség a családom*. Kelet-Németországban nincs zsidókérdés, talán azért mert alig vannak Zsidók. Számuk mintegy 800, amelyből négy­száz Berlinben él. Hozzávetőle­ges számítás szerint kétezer zsi­dó él valójában az országban, de 1.200 ateistának tekinti ma­gát, nem kivánja, hogy a zsidó hitközségek nyilvántartsák. Nyolc hitközség működik országszerte, minden városban egy-egy zsi­dó templommal. Legutóbb, a „Kristály-éjszaka” negyvene­dik évfordulóján, szentelték fel a berlini templomot. Péntek es­ténként egy minján zsidó jön imádkozni. Ünnepkor száz-száz­­húszán. A hitközség állami szubvencióból tartja fenn ma­gát. Van egy nyolcvan ágyas öregek otthona. Pászkát, bort Budapestről kapnak, van egy kóser mészárszékük, ahol min­denki, aki kósert akar enni, beszerezheti hus-szükségleteit. A nyolcszáz zsidóból mind­össze 20 százalék dolgozik, a többiek öregek, akik nyugdíjból élnek. Minden lágert átélt zsi­dó ezer márka úgynevezett „Ehren-Pension”-t, tiszteletbe­li nyugdijat kap és két személy­re szóló elsőosztályu ingyenje­gyet vonatra, vagy bármely más közlekedési eszközre. Mivel a munkahét ötnapos — folytat­ja mosolyogva a tanár — a zsi­dók nem dolgoznak sabbatkor. Berlinben havonta kultur­­elöadást rendeznek a zsidó klubban, amelyen 100 - 150-en vesznek részt; lengyel, magyar és nyugat-berlini művészek, írók adnak elő. Dr. Zarrach érzékeny lelkű ember. Elbeszélés közben köny­­nyezik. Amikor Izraellel kap­csolatos kérdéseket teszek fel, ner kapok választ... Lengyel­ország A lengyelországi küldöttség­nek három tagja volt: Finkl­­stein Mose, a lengyelországi hitközségek központjának elnö­ke, Szymon Szurmiej, a varsói Jiddis Szinház igazgatója, vala­mint a jiddis nyelvű havi folyó­irat szerkesztője. Nem ismerik a zsidók pon­tos létszámát, de feltételezik, hogy 10 —15 ezer zsidó él ma Lengyelországban. Svájcból kapott' pénzből tartanak fenn nyolc ingyenes népkonyhát. Évente húsz tonna pászkát és megfelelő mennyiségű kóser bort kapnak, szintén Svájcból. Szerintük nincs antiszemitiz­mus és nincs zsidókérdés. Aki aliijáznl akar — szabadon el­mehet. A baj csupán az — mondja az imádkozás alatt „gártl”-t viselő elnök, hogy akik elmennek Lengyelország­ból. nem jutnak el Izráelbe. Megrendítő volt egyébként Szymon Szurmiej színigazgató jiddis nyelvű felszólalása. — Mi nem egy tízezer lelket számláló közösség képviselői va­gyunk — mondotta —, ha­nem a sok milliós lengyel zsi­dóság szószólói. Auschwitzban nem tudták elégetni a zsidó szellemet, melynek gyenge szik­ráit úgy őrizzük, ahogy lehet. Beszédét „Ám Jiszráél. cháj” felkiáltással fejezte be. Jugoszlávia Dr. Kadelburg Ladiszlav ügy­véd, a jugoszláv zsidóságról ■ elmondotta: jól élnek, teljes sza­badságnak örvendenek és min­denki állandó jellegű útlevelet tarthat a zsebében, oda utaz­hat, ahová akar, Izráelbe is. An­nak ellenére, hogy nincsenek diplomáciai kapcsolatok a két ország között. « Románia Kétségtelen, hogy Románia á keleti tömb azon országainak egyike, ahol az állam támogat­ja a zsidók vallásgyakorlási le­hetőségeit. Ráv Rosen moso­lyogva mondja> Bárcsak tarta­nának meg annyit, amennyit megtarthatnának. Országszerte 121 templomban imádkoznak szombatonként és 62 templom­ban van naponta minján. Léte­zik Talmud-Tóra iskola, Cbev* rát Sás'z és Bukarestben megje­lenik a háromnyelvű — román, jiddis és héber — hetilap, mely az egyetlen héber nyelvű köz­löny egész Európában. A körülbelül negyvenezer lel­ket számláló romániai zsidóság huszonöt százaléka szociális eset, amely az amerikai Joint támo­gatását élvezi. Tizenegy kóser vendéglő működik. A rászorulók hétszer évente kapnak értékes ruha- és élelelem-csomago­­kát. öreg emberek számára szép otthonokat tartanak fenn. If­júsági kórusok, kultur-rendez­­vények és héber kurzusok foly­nak több városban és a zsidó egyetemi hallgatók között jelen­tős számban vannak, akik ön­ként jönnek a „jiddiskeit”-ot tanulni. Dr. Mose Rosen tagja a román parlamentnek. A ro­mán zsidóság ápolja az Izráellel való jó kapcsolatokat. A kölcsö­nös turizmus mellett az alijja lehetősége sincs kizárva. Felté­telezhető, hogy csak azért mér­sékelik a zsidók kivándorlását, mett a román kormánykörök ki­tűnően tudják értékesíteni a zsi­dókat, amikor nemzetközi, fő­leg kanitalista körökben gazda­sági előnyöket akarnak elérni. Magyarország A magyarországi delegáció­nak három tagja volt: dr. Sál­­gó László. Héber Imre és dr. Seifert Gézáné. Első találkozó som idején dr. Seifertnével, csu­pa mosoly és melegség volt. El­mondta, hogy a hatnapos hábo­rút megelőző héten férje össze­hívta a magyarországi zsidó hit­községek országos tanácsát és an­nak a reményének adott kifeje­zést, hogy elkerülhető lesz a háború Izrael és szomszédai kö­zött. A résztvevők — mesélte — ügynökökkel, hogy a követelt összegnek még a tíz százalékával sem rendelkezik, az ügynökök "részletfizetést" ajánlottak, melynek értelmében heti száz dollárral törlesztheti a kihozatal összegét. (Az unoka­­öccs heti fizetése százhúsz dollár.) A másik probléma, Mr. Lee beismerése alapján, a menekül­tek között tátongó óriási szakadék. Bár jórészük nincs­telen menekültnek számítható, akik csak nagyon kevés értéket tudtak kimenteni Vietnamból, egy jelentős csoport, mintegy húsz-harmincezer menekült komoly vagyonnal rendelkezik. (Sokuknak svájci bankokban vannak letétjeik, melyeket a háborús évek konjunktúrájában halmoztak fel többnyire kétes üzletelés folytán.) Mr. Lee “feketepiacos császároknak" nevezi ezeket a vietnamiakat akik — vagyonuk folytán — rekordidő alatt kaptak letelepedési engedélyt európai és tengerentúli országokban, s akik azóta is hermetikusan el­zárják magukat az átlag viet­nami menekültektől. Kérdés, hogy mikor és mi­lyen módon sikerül majd elhe­felállva, tíz percig tapsoltak. Megállapodtunk, hogy másnap találkozunk és elbeszélgetünk a magyarországi zsidóság problé­máiról. Erre a találkozóra nem került sor sem másnap, sem az­után. A magyar delegátusok ke­rülték az izraeliekkel való talál­kozást és beszélgetést. Dr. Salgó volt ugyan az egyetlen, aki rö­vid hébernyelvű üdvözlő beszé­det mondott, de ez volt a „leg­semlegesebb“ beszéd is, mely­ben, héber szavain kivül, sem­mi sem emlékeztetett a zsidósá­­ságára. Az Intercontinentál szál­lóban Héber Imre, budapesti hitközségi elnök olvasta fel be­szédét. amely száraz és hűvös volt. Izráel nevét ki sem ejtette. Egy nappal az izraeli követ­ség által adott fogadás előtt, a magyar delegáció váratlanul összecsomagolt és elutazott. Az esetlen nénidé—-'Uratíkos kül­döttség volt. amely még ilyen mó^-n sem kívánt Izráellel ta­lálkozni. Furcsa ez a magatartás és sokakat fájdalmasan érinett. A magyar zsidó vezetők „kon­zekvensek“ voltak, nem ta­gadták meg magukat. Ez a ma­gatartás márcsak azért is bántó, mert köztudomású, hogy a ma­gyar rezsim — beloolitíkai szempontból, — liberális. Ma­gyarországon engedélyezik a politikai szatírát és bírálatot Semmilyen bántódás nem érte volna a zsidó „vezetőket“, ha lyezni a menekülttáborokban várakozókat. Az Egyesült Ál­lamok a bevándorlási törvények módosítása nélkül nem fogad­hat be az eddigi százezernél töb­bet. Míg Franciaország a bizonytalan gazdasági helyzetre és a nagyszámú francia munka­­nélkülire hivatkozva át­menetileg bezárta a kaput a menekültek előtt. A holland, svéd. norvég és belga kormány a közeljövőben határozza el. hogy hajlandó vagy sem menekültek befogadására. Ér­dekes módon Japán, amely korábban komoly anyagi segít­séget juttatott Dél-Vietnamnak és később menekülteknek, hal­lani sem akar letelepedési en­gedélyek kiadásáról, s a beván­dorlókra épült Ausztrália ebben az esetben egyik napról a másikra halogatja a vietnamiak befogadásának kérdését. A vietnami menekültek kál­váriája sokkal nagyobb, mint korábbi menekülteké. Jóllehet a magyar és később a csehszlovák forradalom menekültjei sem dicsekedhettek ideális körül­ményekkel, a vietnamiak hely­zete összehasonlíthatatlanul riasztóbb és reménytelenebb. Losonczy László kevesebb „vonalasságot” tanú­sítanak. A magyar zsidók, csak úgy, mint a magyar nép, oly sokszor történelme során — most is pápább akar lenni a pá­pánál; „túlteljesíti a normát“. A nyugati országok világi és vallási vezetői sok szerettei vet­ték körül a kommunista tömb­bel! zsidókat Egyik este „ml­­ni-szimpoziumot” rendeztünk, amelven résztvett Bent Melchi­or, Dánia főrabbija, dr. Emá­­nuel Bura, Luxemburg főrabbi­ja, dr. Roth Siegfried, a Zsidó Világkongresszus európai igaz­gatója és Joseph Finkelstong, a londoni „Yewish Chronicle“ szerkesztője. Arról beszélget­tünk, kit mi hozott erre a ta­lálkozóra? Egyetértettünk Bent Melchior rabbi véleményével, amely igy hangzott: „Úgy ér­zem, kevés alkalom lesz vár ilyenszerű találkozóm. Kegye­leti aktus ez, amellyel a ke­leteurópai zsidóságnak tartó* zunk”. Annak ellenére, hogy arról igyekeztek meggyőzni bennün­ket, hogy szabad zsidó vallási élet folyik országaikban — és ez bizonyára igaz is — mindenki érezte, ez a zsidóság s szellemi agónia stádiumába jutott. Rövid idő múlva ez a zsidó tömb nem lesz több történelmi emléknél. Ezért vettük körül képviselői­ket annyi szeretettel, mintha búcsúznának e kontinens sok évszázados zsidó múltjától. MÁSODIK FELHÍVÁS A MAGYAR-ZSIDÓ KATASZTRÓFA TÚLÉLŐIHEZ Művem; THE POLITICS OF GENOCIDE: THE DESTRUCTION OF THE JEWS OF HUNGARY —, amelyet a Columbia University Press kiadásra elfogadott, néhány fejezetet szentel a koncentrációs és deportáló táboroknak. Ebben a vonatkozásban tárgyalom a nagyobb gettókat, amelyek koncentrációs és bevagonirozási központok­ként szolgáltak. Minden egyes ilyen központul kapcsolatban, megkíséreltem megái' lapítani: 1. a gettó székhelyét, 2. a bevagonirozás helyét 3. a Zsidó Tanács tagjait, 4. a német és magyar tiszteket, akik a koncentrációs eljárás lebonyolításával voltak megbízva és értékek után kuUttak, I 5. a zsidók számát a gettóban, különbséget téve a helyi zsidók és a szomszédos i községekből beszállított zsidók száma között, 6. azon községeket, ahonnan a zsidókat az egyes koncentrációs táborokba szál­lították, 7. a deponálási szállítmányok időpontját, 8. egyéb tárgyi adatokat. Az alant felsorolt helységekre nézve, amelyek gettókul, koncentrációs és beva­­gonírozási központokul szolgáltak, nincs elegendő adatom. A fenthivatkozott adatok n?m, vagy csnk felületesen szerepelnek a Yizkor-könyvekben és más forrásokban. Hálás lennék olyan tárgyú adatokén, amelyek ezen 24 helységre vonatkoznak. A közléseket vagy e lap címére, vagy közvetlenül hozzám (Randolph L. Braham, Dept. oí Pol. Science, The City College, New York, N.Y. 10031) szíveskedjenek eljuttatni, amién ezúton fejezem ki köszönetemet. A fentemlitett 24 helység a következő: 1. Balassagyarmat 2. Bárdfalva 3. Békéscsaba 4. Beregszász 5. Duna szerdahely 6. Érsekújvár 7. Győr 8. Hatvan 9. Huszt 10. Iza-járás 11. Kecskemét 12. Komárom 13. Léva 14. Mátészalka 15. Nagykanizsa 16. Nagyszőllős 17. Paks 18. Salgótarján 19. Sárvár 20. Sopron 21. Szeklence 22. Szolnok 23. Técső 24. Zalaegerszeg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom