Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-12-23 / 738. szám
14. oldal MENORA * 1978 december 23. BARÁTAINAK, IZRAEL NÉPÉNEK BOLDOG CHANUKA ÜNNEPEKET KÍVÁN ANIKÓ és GÁ80R NEW MARK STREM GÉZA:-------------------««>--------------------------wv UV ÜK *■ A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK, } IZRAELNEK BÉKÉS BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁN JUOY és ZOLTÁN LEFKOVITS KELLEMES CHANUKA ÜNNEPEKET KÍVÁN Leslie * Judy FRIEDMAN BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK NAGYON KELLEMES ÜNNEPEKET KIVAN VERA & MICHAEL HONT KEOVE6 VEVŐINEK ti BARÁTAINAK KELLEMES CHANUKA ÜNNEPEKET KÍVÁN MR. & MRS. SÁNDOR GÖMÖRY Az ALEX BŐR és SZŐRMEHÁZ tulajdonosai 526 Seventh Ave. New York MINDEN KEDVES UTASÁNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJEVET kiván SZAK MÁRY KÁROLY és KLÁRA HUNNIA HOUSE & TRAVEL INC. tulajdonosai 1592 Second Ave. New York, RE4-6900 KÉT VALLOMÁS A Guyanában nemrég történt hihetetlen tragédia megdöbbentő tanúsága annak.hogy mily gyászos következményekkel járhat a vallási, vagy bármely fanatizmusnak való behódolás. Próféták bukkannak fel. akik mézes szólamokkal elszéditik a jóhiszemű, de gyenge agyú hívőket annyira, hogy végül is teljes hatalmat gyakorolnak felettük. Ezek a próféták rendszerint hatalomra vágyó, abszolút önző, néha nagyzási hóbortban szenvedő egyének, akik befolyásukat saját céljaikra használják fel. Azokat akiket egyszer hatalmukba kerítettek, többé nem engedik ki karmaikból; ha ellenszegülnek parancsaiknak, kegyetlenül megbüntetik őket. Áldozataik jobb világról álmodoztak s íme álmaik semmibe oszolnak; a remélt jobb világ helyett meg kell, hogy ismerjék az emberi önzés és gonoszság okozta szenvedéseket. Az ötvenes és hatvanas években a guyanai eseményekhez hasonló jelenségeknek voltunk tanúi. Akkor is idealista fiatalok egy jobb világ reményében elvetették amijük volt és csoportokba tömörülve várták ennek megvalósulását. Jó családok gyermekei, fiúk és lányok, megtagadták szüleiket, az otthont és az egész nemzedéket, mely két világháborút és ázsiai kisebb háborúkat eredményezett. A civilizáció csődjét látták ebben és fogadkoztak, hogy ők jobb, emberségesebb civilizációt fognak teremteni. Ez a lázadás akkor jogos, de teljesen eredménytelen volt, illetve nagyon sok esetben katasztrofális eredményekkel járt. Az otthonról elszaladt- leányok .elzüBöttek. lelkiismeretlen egyének kihasználták őket. a fiúk feladták tanulmányaikat és életük zsákutcába jutott. Ma már csendes a fiatalság, nagyobb része magáévá tette azt az utat, melyen elődjeik jártak, pályát választottak és sikerre törekszenek; de a mai világ bizonytalanságával, az ideálok csődjével senki sincs megelégedve Ez a tudat alatti elégedetlenség az oka annak, hogy minden sarlatán, akinek jó svádája van, hívőket talál és a hiszékenyek pénzéből meggazdagodik. Szerencsére voltak olyanok, bizonyára nagy számmal, akik kiábrándultak a lázadásból, a kábítószerek kultúrájából, az otthoni és a civilizáció elvetéséből. A sok rossz hír között az utóbbi hetekben két ízben volt alkalmam meggyőződni erről. Két vallomást hallottam, mely örömmel töltött el s melyet itt közlök, mert érdekes tanulságot tartalmaz. . Egy rég nem látott ismerősömtől meghívót kaptam unokája esküvőjére. Az utolsó két szó. “unokája esküvője" megdöbbentett: hirtelen ráeszméltem, mily könyörtelenül halad az idő fölöttünk. Nem is oly régen együtt sakkoztunk, két középkorú, fiatalos ember, s most íme, az unokák alapítanak családot s mi boldogoknak vallhatjuk magunkat, hogy megünnepelhetjük ez eseményt. Mióta utoljára láttam, a házigazda fejét belepte a dér. Vizsgáltam az arcát s ő az enyémet, de tartózkodtunk attól, hogy megjegyzést tegyünk egymásra. "Emlékszel Ilona leányomra?" kérdezte. "Mindjárt idehívom!" Ilona, akit gyermekkora óta ismertem, volt a menyasszony mamája. Arcon csókoltam őt, s utána a menyasszonyt is. A leány fehér ruhájában, boldogságtól ragyogó arcával a megtestesült ifjúság mintaképe volt. Vőlegénye is jóképű, komoly, rendes ember benyomását keltette. "Mily öröm. mily szerencse! mondtam a nagyapának, hogy lányod felnőtt a családi kötelékben s hogy mintaképül szolgált az ő gyermekének. A ti családotokban nem volt lázadás, s nálatok nem létezett a nemzedékek közötti válaszfal, melyet oly gyakran találunk másutt.” "Lehet. — válaszolta — de azért ez mégis többé kevésbé szerencse dolga. A szülök példája nem mindig döntő, más tényezők is közrejátszanak." "Ez csakugyan igy van — szólt közbe Ilona —. mint ezt az én esetem bizonyítja." Vártam, hogy folytassa s ó habozott, mielőtt újrakezdte. "Nagyon régen történt. Fiatalabb voltam akkor, mint most a leányom. Valahogyan a második világháború után úgy éreztem, hogy minden, amivel teletömték a fejemet, a jó és a rossz fogalma, az öregek tisztelete. a szabadság szeretete. minden hazugság, ámítás. Megutáltam a szép otthonomat, a rendes, kiszámítható életemet, a rádiót és televíziót, ezt az egész, gép gyanánt forgó, gépekre alapított kultúrát. Egy más, igazságos, természetes életről álmodtunk, egy életről, melyben a pénz nem játszik szerepet, mindenki egyenlő s mindenki szereti egymást. Egy este becsomagoltam néhány holmimat és kora reggel kisurrantam a házból. Egy barátnőmmel együtt szöktünk; ő tudott egy helyet, ahol hasonló gondolkozást! fiatalok gyűltek össze új létet kezdeni. Vígan, dobogó szívvel, bár nem minden aggodalom nélkül indultam el, valami nagyon szépet, nagyon magasztosát vártam. A tábor fából és kartondobozokból összetákolt viskókból állott. Megérkezésünk után az első kérdés, melyet feltettek nekünk az volt, hogy hoztunk-e pénzt? Odaadtuk, amink volt, letettük ruháinkat, s azonnal munkába fogtak minket. Segítettünk a vacsorával és mosogatással. Holtfáradtan, kissé már kiábrándultán feküdtünk le egy füvei tömött zsákra, mely ágyunkul szolgált. Még le sem hunytam a szemem, máris három vagy négy fiatalembert láttam, amint felém kúsztak. Felálltam, féltem. A fiatalemberek követelték, hogy vessem magam alá a tábor törvényének, melynek értelmében minden leány közös; mikor visszautasítottam őket megvertek és otthagytak. Én egész éjjel sírtam, bánkódtam, hogy otthagytam az otthont, egyedül, kiszolgáltatva éreztem magam. Reggel elhagyni készültem a tábort, de nem engedtek; a fiúk és a lányok kinevettek, nem értették, mi bajom van. Megdöbbenve láttam, hogy a lányok közül többen másállapotban vannak. “Közös apja lesz a gyermekemnek, mindenki szeretni fogja" — mondta egyikük és utálatosan nevetett. Mondták nekem, hogy ha pénzhiányban szenvednek, sorsot húznak, hogy ki fogja magát azon a napon prostituálni és pénzt hozni a közösségnek. "Miért csinálsz olyan nagy dolgot ebből?" mondták a lányok és nevettek. “Még zöld vagy, a burzsoá erkölcsöket még nem tudod levetkőzni" - tették hozzá. Ételhez azon a napon nem tudtam nyúlni. Az éj beálltával kiosontunk a táborból; koromsötétségben szaladtunk, azt se tudtuk hova... Ösztönszerűen a város felé haladtunk, hajnal volt, mire odaértünk. Egy padra rogyva sírtunk, mig végre elnyomott bennünket az álom. Egy rendőr-keltett bennünket, kérdezte, kik vagyunk és hol lakunk. Elmondtuk neki, mi történt velünk a táborban, de nem adtuk meg igazi nevünk, féltünk. hazatoloncolnak. Munkához segítettek minket, először egy kórházban mostam a padlót, vállaltam, amilyen munka akadt. Barátnőmmel összetartottunk, együtt egy szobát, később kis lakást béreltünk. Megismerkedtem egy fiúval, aki elvett feleségül s csak ekkor, vele együtt kerestem fel újra szüléimét. Barátnőm velünk jött. nemsokára ő is férjhez ment és ápolónői diplomát szerzett. Én is visszatértem az iskolába, tanultam még azután is. midőn gyermekem megszületett. Férjemmel első pillanattól kezdve közöltem, mi történt velem, s elhatároztuk, hogy gyermekeink előtt is mindig őszinték leszünk. Nem fogjuk elszigetelni életünket gyermekeink életétől, részt fogunk venni játékaikban, bajaikban és örömeikben mindaddig, míg élnek. Leromboljuk a válaszfalat, mely gyermekeket szüleiktől elválaszt. Ránézett boldogságtól sugárzó leányára és befejezésül hozzátette; "Meg is tettük, amit házasságunk elején elhatároztunk. Gyermekeink öröme és bizalma lett jutalmunk és csodálatosképpen magatartásunk, életfilozófiánk hatással volt a mi saját szüléinkre is, mindkét oldalról. Szerencsére még elég fiatalok voltak ahhoz, hogy átneveljük őket." Barátom hallotta leánya vallomását és nagyokat hunyorvtatás a következő oldalon i KEDVES ÜGYFELEINKNEK es BARÁTAINKNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET e$ BOLDOG ÚJÉVÉT KÍVÁNUNK BARBARA BOLLOK és CSALÁDJA MOLNÁR UTAZÁSI IRODA TULAJDONOSA 303 East 80 Street New-York Pácienseinek és Barátainak NAGYON KELLEMES ÜNNEPEKET KIVAN Dr.Sugár László 215 East 64 Str. New York A VOLT MUNKASZOLGÁLATOSOK és DEPORTÁLTAK SZÖVETSÉGE BRUMMER SÁNDOR KRAMER FERENC Kellemes Chanuka Ünnepeket Kiván A Világ Egész Magyar Zsidóságának BARÁTAINKNAK ÉS A VILÁGON SZÉTSZÓRTAN ÉLÓ MINDEN ZSIDÓ TESTVÉRÜNKNEK NAGYON BOLDOG, BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁN mr.&mrs. PAUL FRIED A Világ Magyar Zsidóságának Nagyon Boldog Chanuka Ünnepeket Kiván Mr. & Mrs. MARTIN WEISZ A MAGYAR ZSIDÓK VILAGSZOVETSEGE AMERIKAI TAGOZAT ALELNÖKE és a MIAMI BEACH-i TAGOZAT DISZELNÖKE KELLEMES CHANUKA ÜNNEPEKET KÍVÁN BARÁTAINAK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK MR.&MRS. HERMÁN RIEDERMAN
