Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-12-09 / 736. szám
8. oldal MENÓRA * 1978 december 9, Keresek lakótársn6t egy 6 szobis bungallow megosztásához, házbér alapon. Szigorúan ortodox kóser. Bathurst-Lawrence kórnyék. Tel: 787-9425 Reggel 9-től 6-ig. Este 781-0309 ^ ELIZA DRAPERIEl függöny készítés hozott anyagból 247 Marlee St. Tel: 783-8277 Otthon: 787-9785 LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 Dr. Kelényi P-él NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 BIZTOSÍTÁS Autó biztosítás problémás, vagy sima azonnali fedezet. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR Pitts Life Insurance Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 PEDIKŰR GÁRDOS ETA 30 éves gyakorlat 5950 Bathurst 636-9524 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz men ,J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 Abban a pillanatban megtorpantam. Az étterem olyan elegáns volt, olyan finom levegő áradt az egész milliőből, hogy újra feldöbbent bennem a kérdés: elképzelhető az, hogy itt 3.75-ért ebédelni lehet? Elhitettem magammal, hogy igen. Elindultam tehát a süppedő szőnyegen az étterem belsejébe, frakkos pincér sietett elém, az egyik asztalhoz kísért, pillanatok múlva az asztal mellé tolta a kis tálalóasztalt, amelyen egy óriási tál ínycsiklandó előételek hatalmas választékát kínálta. Vesepecsenyét választottam és melléje valóságos salátaorgiát. Nem akarom untatni az olvasót azzal, hogy mi mindent ettem az elkövetkező egy órán belül, de talán jól jellemzi étvágyamat, lendületemet és törhetetlen optimizmusomat az, hogy egyszerre csak arra figyeltem fel: a szomszéd asztalnál ülő középkorú, igen elegáns férfiú élénk derűvel és érdeklődéssel figyel. Egyszerre csak aztán úgy látszik nem állta tovább, fölállt asztalától és odalépett hozzám: — Megengedné uram, hogy a desszertet és a konyakot itt fogyasszam el az ön asztalánál? Meglepetten néztem rá: — Természetesen, parancsoljon. Foglaljon helyet. Látva arcomon a csoldálkozást, nyomban magyarázattal szolgált: — El kell önnek mondanom valamit. Esztendők óta vagyok törzsvendég ebben az étteremben, kitűnő intézmény, kitűnő konyhája van, a szakácsa egyike a legjobbaknak Párizsban és ennek megfelelően nagypénzű vendégek járnak ide. De meg kell mondjam önnek, hogy az elmúlt esztendők során én még soha senkit ilyen jó étvággyal nem láttam enni és főleg azt nem láttam, hogy valaki ennyit evett volna. Tudja, az a furcsa, hogy mire az emberek megengedhetik maguknak, hogy egy ilyen helyen étkezzenek, addigra már nincs étvágyuk. A karrier fölemésztette őket. Derűsen néztem rá: — Mindig tudtam, hogy a franciák általában nem költekező emberek, megnézik, hogy hova teszik a pénzüket. De az, hogy önök ezt a vendéglőt drágának találják, hogy ide már csak azok járnak, akik karriert csináltak, ez őszintén megvallva csodálkozásra késztet. Kitűnő vendéglő, igen, de az árat nagyonis szerénynek találom. őszinte elismeréssel nézett rám: — ön még fiatal ember. Valóban büszke lehet arra, hogy ennyit és ilyen gyorsan ért el az életben, örökölte talán a vagyonát? — örököltem? Nem örököltem én uram, egy sout sem. Megdolgozom én minden centime-ért. Ennek az ebédnek az árát is magam kerestem. — Nem veszi rossznéven, ha megkérdem öntől, hogy mi a foglalkozása? — Dehogy veszem rossznéven. Újságíró vagyok, uram. — Ah! így már értem. Valószínűleg a londoni TIMES, vagy a NEW YORK TIMES munkatársa. Hallottam, hogy önök költségszámlára ebédelnek. Egyszerűen becsatolják heti kiadásaikhoz, mint reprezentációs költséget. Ezen aztán már jóízűen nevettem. Ezeknek a francia nyárspolgároknak a zsugorisága nem ismer határt. El nem tudják képzelni, hogy az ember a saját zsebéből elkölt 3.75-öt ebédre. — Nem, nem, uram — világosítottam fel nevetve —, nem vagyok én sem a londoni, sem a New York-i TIMES munkatársa, budapesti lapoknak küldözgetek cikkeket. Ahhoz pedig nincs jogom, hogy az ebédet költségszámlára írjam fel. Egyeden eset kivételével. Ha mondjuk egy francia miniszterrel ebédelnék itt és készítenék vele egy interjút, abban az esetben elküldhetném az éttermi számlát a lapomnak, pláne egy ilyen olcsó éttermét. Drága étterem még interjú esetén sem jöhetne számításba. De asztaltársam ekkor már elnémult. Utólag visszapillantva az lehetett az érzése, hogy valamilyen hencegő, szájaskodó alakkal került össze és több mint valószínű, hogy ezzel a válasszal elveszítettem rokonszenvét is, fölállt ugyanis asztalomtól, röviden meghajolt és visszatért saját asztalához. És meg hívtam a fizetőpincért és a számlámat kértem. Fehér szalvétával bekerített ezüst tálcán asztalomra került a számla, én azonban a szalvétához hozzá se nyúltam, minek nézzem meg a számlát, amikor gondosan elolvastam a bejáratnál az étlapot, hogy „Prix-Fixe 3.75”. Hogy lássák, kivel van dolguk, könnyed mozdulattal a szalvétába dobtam 5 frankot — ez volt abban a pillanatban egész vagyonom, de a jó ebéd kétségtelenül megérte —, és kisétáltam az étteremből. Amikor az ajtóhoz értem, rettentő lihegést hallottam magam mögött. A főpincér rohant utánam. — Monsieur — zihálta —, a fizetésről megfeledkezett. — Hogy megfeledkeztem? — gőgösen néztem rá. — Nézze csak meg a szalvétát, öt frankot talál. — Dehát éppen ez az, uram. összesen öt frankot... — 1.25 a magáé. Nem vagyok kicsinyes ember. — Uram ... — hörögte a főpincér —, az ön számlája 37 frank, borravaló nélkül. Fölényesen néztem rá: — Maga azt hiszi, hogy én nem tudok olvasni? Mielőtt bejöttem ÜJVARY SÁNDOR A szomszédját mér több mint 50 éve mi szolgáljuk ki. ÖNT MIÉRT NEM? $469. $456. $516. $ 509. $249. $596 Zavarban van? A legkitűnőbb utazásokat ajánljuk Ön és családja részére Forduljon hozzánk bizalommal. Iliit n útján mindenre befizethet amire otthoni szeretteinek szüksége van. Még lakás, ház vételre vagy tatarozásra is. Autók 2.571.-US$-tól 0 Hűtőszekrények 143.- US$-tól TV-k 236.- US$-tól ° Villanytűzhelyek 128.-US$-tól. TUZEX — COMTURIST — CENEX Előzze meg a karácsonyi csúcsforgalmat! .átogasson meg, írjon vagy telefonáljon. KENNEDY TŰVEL BUREAU Ltd. TIAVil CONSUltANTS SINCl 1*1« • «KUNI • STIAMSHK • INSUIANCI ACINTS »362-3226 296 Queen Stra.t, W.st. Toronto, Ontario. M5V 2A1 (4161 I 424 Bl< 921-6945. iloor St. Woat. Toronto, Ontario M5S 1X5 TRANSEX 1 Division of Kennedy Travel Bureau Ltd, d24,Bloor Street, Weat,Toronto,Ontario. MSS 1X5. (416)923-1193 Szabálytalan önéletrajz az étterembe, elolvastam a kiírást az étlapon: „Prix-Fixe 3.75". A pincért ekkor már ájulás környékezte. — Uram, ez a Prix-Fixe 37 frank. A 3.75 az a „couvert”, a teríték ára. A tányéroké. Az evőeszközöké. Az, hogy megterítünk önnek. Az ételek árához annak semmi köze. ön 37 frankkal tartozik. És ha nem fizeti ki, rendőrt hívunk. Dermedten álltam előtte. Lelki füleimmel már hallottam a rendőrautó szirénázását, lelki szemeimmel a Fekete Mária belsejét, a rabszállító kocsit, majd másnap a rendőrtisztviselőt, amint kezembe nyomja a kiutasítási végzést. Jó pár ilyen esetről hallottam ismerőseim köréből. Tönkretettem magam egyetlen nyomorult ebéd miatt. Ügy kullogtam vissza az asztalomhoz, mint a megvert kutya. Közben lázasan gondolkoztam, mit csináljak, kit hívjak fel telefonon, hogyan vágjam ki magam ebből a dilemmából. Talán a legjobb volna Pestre táviratozni, küldjenek sürgönyileg pénzt, különben el vagyok veszve. Ekkor azonban valaki megérintette a vállamat. Az elegáns, őszhajú úr, aki néhány perccel azelőtt az asztalomhoz kérezkedett, hogy társaságomban fogyassza el a desszertet. Finoman mosolygott. — Most már mindent értek. Értem, hogy miért találta olyan olcsónak ezt a vendéglőt. Remélem nem veszi rossznéven, ha fölajánlom ezt a 37 frankot, vagy mondjuk inkább 40-et, hogy borravalóra is jusson belőle. — De uram — dadogtam —, hogy jövök én ahhoz, hogy elfogadjak öntől egy ekkora összeget? — Ügy, hogy ön ezzel a frenetikus ebédelésével nagy szolgálatot tett nekem. Látja, amint már említettem önnek, évek óta járok ebbe az étterembe, de az igazság az, hogy nincs étvágyam. A megszokás hoz ide minden délben. Aztán leülök és turkálok a jobbnál-jobb ételek között. S mint mondottam önnek, így csinálja' itt a legtöbb vendég. Tulajdonképpen nem az eléjük tálalt ételektől laknak jól, de a számlától. Ez a jómód, a beteltség pszichológiája. Amikor meglátja a 40—50—100 frankról kiállított számlát, akkor egyszerre elégedettség fogja el — íme, ezt ő megengedhette magának, ő ilyen sikeres ember, ő ennyit ért el az életben — és ez az elégedettség fölér a jóllakottság érzésével. Enni azonban valójában nem sokat esznek. Már nem éhesek. Ahogy azonban önt figyeltem, egyszerre megjött az étvágyam. Tehát ön az, aki hálára kötelezett engem, hiszen a 40 frank, amit most diszkréten idecsúsztatok a szalvéta alá, csak ellenszolgáltatás azért az élményért, amiben ön részesített engem. ’ Erre aztán visszanyertem könnyedségemet: — Uram, amennyiben csakugyan ilyen jótékony hatással vagyok az ön étvágyára, hajlandó vagyok arra, hogy minden nap előebédeljek önnek. Holnap hány órakor parancsolja? Nevetett: — Túlzásba azért ne essünk. Ebből a kis étvágyból amit most az ön ebédeléséből kaptam, én is megélek néhány napig. Ezzel kezet nyújtott és távozott az étteremből. Vagyis olyan elegáns stílusú ember volt, hogy még annak sem akart tanúja lenni, amikor az ő pénzéből kifizetem a számlát. Amikor ismét magamhoz intettem a főpincért és átnyújtottam neki a négy tízest, modora villámgyorsan megváltozott. Egyszerre csupa udvariasság volt, előzékenység, mélyen meghajolt: — Monsieur, jól megtréfált az előbb ... — Mondja csak, elárulná nekem, hogy ki volt ez az úr, aki az előbb az asztalomhoz ült? A főpincér álmélkodva nézett rám. — Monsieur csakugyan nem tudja? Azt hittem, jól ismerik egymást. Monsieur M., a belügyminiszter. Homlokomon elindult egy verítékcsepp. Egyszerre rádöbbentem arra, hogy egy nagyszerű házigazdát nyertem ugyan — egyetlen ebédre —, de egy remek interjú-alanyt elszalasztottam. De azért mégsem teljesen, mert — ezúttal először — ezt a kis epizódot most elmondtam önöknek. A történethez tartozik még, hogy amikor a pincér táskájába akarta rejteni a négy tízest, rászóltam: — Azt mondta, hogy 37 frank a számla ... — Bocsánatot kérek, dehát a ... — Bocsánatkérésre nincs szükségem — mondtam —, de a 3 frankra igen. Számolja csak vissza. így történt tehát, hogy a Place Clichy közelében zsebemben öt frankkal betértem egy vendélőbe, 37 frankért fejedelmien megebédeltem és zsebemben 5 frankkal távoztam. Nos, aki tudja, csinálja utánam. De most már hallom a szünet végét jelző csengőt. Tessék eloltani a cigarettákat, elfojtani a szivarokat, kiinni a maradék konyakot és besietni a nézőtérre. Folytatódik az előadás és ismét komoly dolgokról lesz szó. De azért ne tessék megijedni — komoly dolgokról, már amennyire az én komolyságom megengedi. Akar ön is egyjó haj vágást ? Keresse fel Ligeti volt budapesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó kiszolgálást. Női hajvágások. Air condition. Bill’s BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST »#»»»#»##########»##»###»#»###»#»########■ 559 St.Clair W. Tel:653-3779 „Toronto legjobb magvar hizikoS/.ljá -írja a Daily Star és a Globe and Mail H \ ló Hv/, I KOS/TOT AKAR ENNI a stauram CORTIHER^1 Re! * PÉNTEKEM: halászlé, tütdscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltőit borjú, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELI. MENNI „NAGY ÖNVALLOMÁSOK FEJEZETE” Amint már többször említettem, szabálytalan önéletrajzot írok, kevéssé ügyelve kronológiára és arra, hogy az események láncszerűen kapcsolódjanak e visszaemlékezés során egymáshoz. Ügy érzem sokkal fontosabb az, hogy az ember képet nyújtson önmagáról és sorsa alakulásának logikai összefüggéseit sejttesse meg az olvasóval. De az igazság az, hogy minderre az írónak sokkal inkább van szüksége, mint az olvasónak. Egyáltalában, olykor fölmerül bennem a kérdés, hogy vajon az egész irodalomra nem az írónak van-e nagyobb szükségük, mint az olvasóknak? Nem az írók-e azok, akik nem tudnak meglenni irodalom nélkül, míg az olvasók esetleg eléggé jól elviselnék annak hiányát. Napjainkban sok minden mutat arra, hogy a nagyközönség szórakoztatási és maga-megfeledkezési igényét jobban tölti be a televízió, mint a könyv. Nem mintha egyes könyvek nem érnének el ma is igen magas példányszámot, ma is számon tartanak világsikereket, mégis valami „érezhető a levegőben”, amiből azt sejti az ember, hogy a televíziós jellegű közlésé a jövő. Egy pillanatig sem állítom, hogy ez maradéktalanul az én felfedezésem, Marshall Mc- Luhan, a kanadai tudós számos könyvet írt az elektronikus közlés térhódításáról és megkondította az irodalom lélekharangját. Tíztizenöt esztendővel ezelőtt McLuhan teóriája nagy visszhangot keltett, a felfedezése iránti érdeklődés ma már alábbhagyott, sokan, akik úgy vélték akkoriban, hogy igaza van, mára véleményt változtattak, úgy gondolják, hogy McLuhan elsiette a dolgot, az irodalmat mégsem kell félteni a televíziótól. Én azonban ebben nem vagyok olyan biztos és nem győznek meg róla a könyvkiadók statisztikai adatai sem, a nagyközönség gondolkodásmódjában, eszmevilágában érezhető valami, ami a televíziónak tulajdonítható — egyfajta változás szemléletben, gondolkozásmódban, ízlésben. De egy kissé elkanyarodtam attól, amiről eredetileg beszélni akartam. Dehát miről is akartam eredetileg beszélni? Helyesebb volna úgy feltenni a kérdést, hogy: kiről? így már ugyanis könnyebben válaszolok rá. önmagámról. Ez sem vadonatúj közeledés a témához — elárulok önöknek egy műhelytitkot: mindig, minden író és minden munkájában önmagáról ír. Dehát ez természetes is. Végeredményben az ember csakis arról írhat, amiről, vagy akiről kellő ismeretanyaggal rendelkezik. írók igen gyakran kreálnak olyan regényalakokat, akikhez hasonlítani szeretnének, vagyis amilyenek ők maguk szerettek volna lenni világéletükben. Az írás azért szerencsés mesterség, mert kiélhetővé teszi az efféle ábrándokat. Ügy nevezem én ezt magamban, hogy: „vágyálom-műfaj”. Megvallom önöknek őszintén, hogy ennek a műfajnak én mindig kedvelője voltam. Szívesen írtam például regényt a nagy és beérkezett íróról, aki budai villájának csodás eleganciával berendezett dolgozószobájában tűnődik az élet fölött, akinek roppantul sikeres művek állnak a háta mögött és aki azután élete derekán, egy kissé már fáradtan, egy kissé már cinikusan — mégegyszer találkozik a Nagy Kalanddal, amely sorsdöntő fordulatot hoz az életébe. A Kaland lemondó akkorddal zárul. írtam is egy ilyen regényt: „Plágium” volt a címe. Pontosan olyan rangos íróról szólt, amilyen mindig is szerettem volna lenni — s aztán, amikor körülnéztem, egyszerre rá kellett eszmélnem arra, hogy féligmeddig: lettem is. Hiszen amikor a Plágiumot írtam és megjelent, nagyon szép budai villám volt már és igazán elegáns dolgozószobám, többé-kevésbé elértem életem derekához és — mit tagadjam — kalandban, sőt Nagy Kalandban sem volt hiányom. Egy ilyen önéletrajzi vázlat — inkább nevezem ugyanis vázlatnak, mint a műfaj törvényeihez szigorúan alkalmazkodó biográfiának — akkor érdemli meg az elolvasást, ha az író maradéktalan őszinteséggel beszél önmagáról. Állapodjunk meg tehát abban, hogy ez a fejezet a nagy önvallomások fejezete lesz. Vagyis: vallók az olvasónak. Különösebben izgalmas közlésekre ennek ellenére azonban ne tessék fölkészülni. Szerelmi életem hányatott körülményeit például nem szándékozom föltárni. Egy későbbi fejezetben részletesebben szólok majd két feleségemről — a két legutóbbiról. Az egyiket fájdalmasan korún vesztettem el és emlékét mindig a legmélyebb ragaszkodással és vonzalommal őrzöm meg magamban, a másikkal pedig ma is együtt élek és őszintén megmondhatom, hogy ő az, aki nemcsak ezeket az immár előrehaladott éveimet aranyozza be, de „visszamenőleges hatállyal” is sok mindent érthetőbbé és érdemesebbé tesz az életemben — legalábbis az én számomra. Vagyis: az igazi nagy érzelem olyan, mint a két irányba világító reflektor, bevilágítja az utat az ember előtt és az ember mögött. Egyszerre meglát bizonyos összefüggéseket és megérti, hogy miért is kellett annyit küzdenie és kiállania, miért is volt érdemes végigcsinálnia mindazt, amit végigcsinált. folytatjuk m m e r Ä»' f*0’ r° —— TVöócUkíiIcUc magyar étteremben Cigányzene Tánczene Minden este Vajdulák Gyulával és Bordás Géza hegedül. Naponta rántott borjúláb, halászlé ás sok más finom ételek. 200 Bloor St. W. Toronto (közel az Avenue Roadhoz) Asztalfoglalás: Mindenkit szeretettel 923-6599 vár Ladányi Arthur és családja (Parkoláshoz bejárat a Bedford Boádról -City Parking)
