Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-12-02 / 735. szám

1978 december 2 * MENÓRA 7. oldal spitz Sándor: VÉN EMBER BOSSZÚJA A kórházi ággyal szemben lévő falon függő képről a hal­ványrózsaszín bőrű mosolygós angyalka csókolni való ujjacs­­kájával pontosan rám mutat itt is, meg ha a szoba bármelyik sarkába megyek is. A kép nemi a megszokott olajnyomat másolat, amilyeneket rengeteget láthatunk néhol előszobák, más­hol gyerekszobák falain, hanem eredeti festmény, valamelyik j meggyógyult betegnek, — amatőr zseninek — alighanem hálából készült műve. De ez nem a szokott gyermekangyalka arc. nem is felnőtté, inkább a kettő közötti, amolyan bakfis : angyalka, kissé csodálkozó szemekkel és kissé gúnyos mosollyal az arcán, mint a valódi, az élő bakfisokén, akik­nek minden nap új csodát mutat az élet. Az Élet, melyet ugyan még alig ismernek de már sejtik, hogy mi vár rájuk és mit vár majd tőlük az a bizo­nyos Valaki, akinek a közel­ségétől ragyogóvá varázsolod-1 nak a csodálkozó szemek, mert az életet ismerőjévé változtatja az igazi csoda: az Első Nagy Esemény, a bimbóból virággá teljesedett szerelem mindennél nagyobb csodája. Akkor letűnik az arcukról a gúnyos mosoly és a természetes asszonyi megértés és belenyugvás kerül a helyére. A rózsászín ujjacskai egyenesen rám mutat. — Jó, jó, — mondom neki, — csak mutogass. Nélküled is tudom, hogy rajtam a sor, hogy ma átvisznek a műtőbe. elaltatnak, megoperálnak. Már itt volt az ápolónő aki a meg­­szokottság száraz unalmával szúrta belém az injekciós tút. De ha visszakerülök és ismét járni tudok, bosszút állok: Meg­fordítok ott a falon, mert nem lesz kire mutogatnod. Ha visszakerülök... ha bírok járni... ha... Mert minden ilyen “nép­ünnepély” esetén mindenki előtt ott áll a “ha”, ott pocakosodik a kérdőjel, mely születésünk óta kísér bennünket, csak az én korom­beliek már tudjuk, hogy mi lesz a kérdőjelből: Nem merevedik felkiáltóvá, hanem közönséges kis ponttá töpörödik, egyszerű ponttá, mely mindennek a végére odakerül. Bizony, egy­szer majd azoknak is, akikhez te hasonlítói, a hús-vér-szépség bakfisok élete végére is. Azok bőréről is lehalványul a legény­szíveket megdobogtató pír el­sárgul, megszürkül. Talán, akiről a festő téged mintázott, az is idekerül a kórházi ágyba, talán éppen ebbe az ágyba, betegen, öregen, talán ő is fájós lábbal és sziszeg minden mocca- j násnál és akkor talán már tudni fogja, hogy a kérdőjele kezd ponttá zsugorodni... Most a rózsaszín ujjacska mintha megrezzent volna... vagy az ablak előtt elsuhant madár árnyéka okozta a csaló­dást? Nem, hanem az ápolónő jön, aki átvisz a műtőbe. Már itt is van, átemel a kerekes asz­talára. — Isten veled angyalka, maradj szép és fiatal, nem jó öregnek lenni... és akiről min­táztak, ha idekerül, ne mutogass rá ilyen gúnyosan... — Forduljon az oldalára, s adja ide a balkezét! — mondja az orvos. — Beleszúrja az in­fúziós tút az érbe. Felszisszenek. — Már nem fáj. — bíztat az orvos, akinek olyan hegyesre nyírott a szakálla amilyen szakáll bizonyára a tudósok nemzetközi jelvénye. Ez igen nagy tudós lehet mert különösen csúcsos a szakálla. Vajon a tudósok ha meghalnak, a másvilágon is ilyen hegyes szakállat viselnek és erről is­merik meg egymást? Csontváz korukban is? A pulzusom tapogatja. — Elaltat? — kérdem. — Még nem. Csak nyugalom, nyugalom. — Nyugodt vagyok... Nyugodt... Szakáll... Csontvá... • • • Szita sűrűsödik a szemeim előtt, a faliképen lévő angyalkát ködösen, homályosan látom. Ujjacskája kinyúlik felém, át­töri a szitát. Mire hozzám ér már sárgás, lapos csontváz ujj, mely nedves és a szájamat simogatja. Pfuj! Azaz. nem is pfuj, mert a nedvesség kellemes és a csont­­ujj eltűnt. Még... még... Hangokat hallok, a szavakat nem értem. Még... még... Ismét érzem az ajkamon a hús viz simogatását. Még... még... Nem értem mit beszélsz? — hallom és hirtelen felszakad a köd, tisztán látok egy emberi, sót asszonykezet, a feleségemét, aki lapos fapálcikára csavart nedves gézzel hűti a szájamat A képről az angyalka csúfolód­­va mutat rám. Az ablakon bú­csúzóul betűz a nyugovóra ké­szülő Nap, sugara a képre vetődik s úgy látom, mintha az angyalfej mögött egy másik fej sötétlene. Képzelődöm? Másnap az ápoló erős flanellel szorosan körülteker és székre ültet. Pontosan a kép alá. Úgy érzem, most felülről néz rám és a kopaszodó fejemre mutat. — Hát igen. Az idő el­járt s az évek elvitték az én hajamat is, mint a másokét. De mi van ezen mutogatni való? Eszembe jut a bosszú ígéretem. Összeszoritom a fogaimat, hir­telen felállók, a képhez nyúlok és az angyalkát a fal felé for­dítom. Ám nyomban hátrahó­­kölök: Halálfej vigyorog rám és sárgás csontujjával rám mutat. — Mutogathatsz, — mon­dom — még nem vagyok nálad soros. Látogatóim döbbenten néz­nek rám. Megzavarodtam? — gondolhatták. Elnevettem magamat. — Nincs semmi baj. — nyugtatom őket, visszafordítva GERLE GIZELLA: VÉRMEZŐ Hogy miért jut eszembe a Vérmező éppen most? Mert szeretném bizonyítani, hogy régen is voltak „okosok", akik a gyakorlatban is alkalmazták a sok, örökigazságú, magyar köz­mondás közül az egyiket: „töb­bet ésszel, mint erővel"... Az eszüket használták, azzal dolgoztak, nem görnyedtek, nem nehéz, kétkezi munkával keresték meg mindennapi kenyerüket. Ki ne emlékezne (talán még ma is) a bolgár kertészekre? A bolgár kertészek termelte főzelékek, gyümölcsök, híresek voltak: jó ízükről, kiváló minő­ségükről. A bolgár kertészektől vásárolt árú márkát jelentett, fémjelezve volt, akárcsak a 14,22 karátos arany. Hogyan kerültek a bolgár kertészek Budapest környékére? Bulgária határai: román, török, görög, szerb, a tenger felől Oroszország közé szorítva a kertészek az ! 800-as évek elején kezdtek terjeszkedni, „beszivárogni" életteret keresni — északra. Eljutottak Romániába, de az oláhok nem tűrték őket. tovább nyomultak felfelé, mentek-men- j degéltek, mindig északabbra valóságos népvándorlásszerú i áradat volt már, amikor vé­gül Ferenc József uralkodása , alatt eljutottak Magyarországra. A bolgár nép földmíveló, mezőgazdasággal foglalkozó nép. Lassan, lassan Üllő, Vecsés, Zugló, a Rákos patak partján — Bdapest környékén j — kicsi földdarabokat vásárol- j tak. s ezek a kicsi farmok egyre : nőttek, növekedtek, mert a bol­gárok teljes munkaközösségben j dolgoztak. Minden közös volt: a föld, a termés, a beleölt munka, í idő. az eladott termények jövedelme. Közösségben laktak, i egy asztalnál étkeztek, az i asszonyokra eső munka, a ház- i tartás ellátása, házkörüli • munkák, gyermeknevelés, min- i den egyenlő arányban lett meg­osztva. A cél:minél jobb árut vinni a piacra, s ez a már majd-1 nem „közösségi törvény" meg­hozta a gyümölcsét. A bolgárok gyarapodtak. Nemcsak a föld imádata és tisztelete vezette a kezük munkáját, a termelt főzelékben, gyümölcsben benne volt a szivük, lelkűk, gon­dolatuk is; a hála az ország iránt, amely befogadta őket és kenyeret adott nekik és család­juknak. Eszembe jut Jókai Mór a „Barátfalvi Lévita" cimú köny­véből egy részlet: ,,a mi kenyerünk a mi híveink szívében van, s az jó termőföld. A fiamat arra fogom nevelni, hogy esze és szorgalma után megéljen. A pénz elgurul, a földbirtok elszalad a kényez­tetett úrfiak keze- és lábai alól. hanem a szegény ember fiának munkakedve, dominium és kapitális, ami nem vesz el soha." Budán, közel a bolgár kerté­szek kis tanyáihoz, volt Szecsey uram fűszer és csemege üzlete. Nem szatócsbolt, jól vezetett, jól felszerelt, rangos „markét" volt az Budán. Persze 1914 után. 1917-ben már egyre keve­sebbet lehetett kapni a boltban, sok volt a hiánycikk Szecsey uram boltjában, aki úgy kép­zelte, amikor ő már elfárad, két fia a Laci. a Jóska fogják tovább vezetni és ott, amit és ahol ó majd abbahagyja. Igen ám, csakhogy a két fiúnak nem nagyon tetszett a fűszer- és csemege szakma. Hosszú órákon át. (korán nyitottak, 1 későn zártak abban az időben a boltokat) emelni, cipelni a nehéz ládákat, csomagokat, 1 hordókat, lótni-futr; udvari- i askodni, szíveskedni, — a bolt­ban a vevő az úr —, létrákról le, fel, ki a raktárakba, le a pin­cékbe. Laci és Jóska egy szép napon — 15-16 éves korukban — gondoltak egy nagyot: „többet ésszel, mint erővel” és se szó, se beszéd, csatlakoztak a bolgár kertészek közösségéhez és ' Lacinak, 1938-ban, hetvenezer pengős bankbetétje hirdette: okos dolog volt az örökérvényű magyar közmondást a gyakor­latban is alkalmazni... Nos. a Vérmező. Egy. le­maradt, későn érkezett bolgár szintén szeretett volna egy kis darab földet szerezni. A föld az szent dolog a földmíves, a gazda szemében és egy alkalommal, cak úgy. séta közben mit látnak szemei? A Vérmező déli ol­dalán, az út mentén egy hirdető táblát: „telek, jutányos áron eladó”. Bolgárunknak több sem kellett, sietett, ahogy csak tudott, meg is találta a tulaj­donost" egy-kettóre megalkud­tak. elkészült róla az írás Dob­­zse Tódor boldog tulajdonosa lett egy hold finom, zsiros, fekete termőföldnek. Másnap vigan szántott, dolgozott, mind­addig, míg egy arra tévedt rendőr tágranyilt szemekkel meg nem állította: „Hát kend mit művel itt? Nem tudja, hogy ez a föld — köztulajdon?" A rendőr egyelőre ennyivel is beérte, de következő nap, amikor a bolgárt ismét tetten­­érte. igazoltatta, kikérdezte; a bolgár bizonygatta, ez az ó földje, itt az írás, szerződés, ó ezt az egyholdnyi területet szabályszerűen megvette. Az ór­­szobán azután hamarosan kiderült a csalás: a papíros, a pecsétek, aláírások mind — hamisítványok. Persze az okost, azt, aki többet-ésszel dolgozott — nem találták meg. Ugyanez az okos, fel­bátorodva a sikerén, másodszor is megpróbálta tőkésíteni a jól bevált közmondást. A Teréz körúton, az Oktogon tér köze­lében, egy szép napon, korán reggel megjelent egy munkás­csapat, a vezetőmérnök fel­szerelve a földmérés- és lejelö­­lésekhez szükséges mindenféle szerszámmal és elkezdték buzgón az aszfaltos járdát széles fehér mész-szalagokkal bejelölni. A mérnök szor-[ galmasan számolt, intézkedett, utasított, a háromlábú állványt' a mércével tologatta jobbra-’ balra — a szél éppen fújta, len­gette egy borbélymúhely előtt a táncoló-csilingelő réztányérokat — figarónk pedig kétségbeeset­ten szaladt ki az utcára megtudni, mi történik itten? Mi ez a nagy Wéricskélés^jfelöléS; mi lesz itt, mit dsinálnak? Illem­helyét — volt a válasz. Mi­csoda, az ő üzlete előtt?Hát mit akar a város? Kivenni szájából a kenyeret, földönfutóvá tenni, megfosztani jövedelmétől? Ki fog gondoskodni a családjáról, ki jön be borotválkozni, hajat­­vágatni egy olyan borbély- és fodrászüzletbe, amelyik előtt egy — illemhely kacérkodik? A tiltakozás nem használt, másnap folytatódott az, amit előző nap elkezdtek, mindaddig, míg végül a borbélynak ragyogó ötlete támadt: beszélt a mérnökkel. Ő belátja, hogy a városnak illemhelyekre is van szüksége, de nem lehetne néhány méterrel, — egy kicsit messzebbre, jobbra vagy balra kijelölni a ..múintézet’' helyét?... Hát, tízezer pengőért — lehetett. És ez így ment egyik üzlettől a másikig, az Oroszy cukrászda, a többi üzlet­­tulajdonosok is mind, mind fizettek, kiizzadták az obulu­­sokat, a jól megolajozott kerekek egyre távolabbra, egyre messzebbre guritották a „mérnök úr" földmérés- és jelöléshez szükséges szer­számait. A munkások a mérnök úr vezetésével már jól messze jártak a Teréz körúton, amikor végül egy másik szép napon (mindig egy szép napon történik valami fontos) a ragyogó ötlet megbukott, és a főokos lebukott... Az illemhely az Oktogon tér alatt épült fel. Ez a két történet a meg­szépítő messzeség távlatában, a mai múnügyekhez képest úgy hangzik, mint ártatlan dajkamesék. Azóta az ártatlan kisdedek felcseperedtek, a tech­nológia haladásával karöltve, kiokosítva, nem a köztulajdon földjeinek „eladásával", vagy meg-nem-rendelt illemhelyek felépítésével keresik meg a min­dennapi — kokainra valót. a képet, — csak ez az angyal­palánta kissé furcsán paj­­zánkodik. Fáradt vagyok és álmos. Az ápoló az ágyhoz támogat. — Aludni fog, — mondja a vendé­geimnek... Látom a festőt. A folyosón tolószékben ül. Olyan 35-40 év körüli lehet, őszülni kezdő haja a vállait takarja és kétoldalt az arcát. Egyik lába befáslizva, fel­támasztva merevedik. Egyik kezében paletta, a másikban vékony ecset. Mellette festóáll­­vány. Körülötte betegtársak a nyakukat nyújtogatják. Az an­gyalkát festi? Nem látom, sokan állnak előttem. Át­­furakodom a betegek között és közelebb hajlok. Ez nem an­gyalarc, hanem valami szikkadt koponya lesz, a szemgödrökből üresség szigorúskodik. A festő felém fordítja a fejét. Nincs arca, ugyanolyan, mint a képről mérgeskedó koponya. Önmagát festi? — Hol az angyalka? — kér­dem izgatottan. Nem felel, csak az ecset szárával bököd a képre. (Hm... Ez a művész bölcs ember. Az élet értelmét a maga módján, a művészete útján mutatja meg.) Aztán a kocsija magától elindul, az állvány is vele megy, hogy a folyosó végén eltűnjenek. Betegtársaim sincsenek már mellettem, magam állok ott és szörnyen szomjazom... A köhögéstől rángatózik a seb, fáj. Felébredek. — Mondtam, ne dohányoz­zon annyit! — hallom valahon­nan. Igen, már napok óta nyúztak az orvosok is, az ápolónők is a cigarettázás miatt. Hazaküldtek, kiszedték a varratot és egy hét múlva jelentkeznem kellett ellenőrző vizsgálatra. Dr. He­­gyesszakáll végighúzta az ujját a sebhelyen, buzgón bólogatott hozzá: — Rendben van, — gyö­nyörködött — meg vagyok elégedve, nagyon szép. Őszinte legyek? Nekem is tet­szene, ha ez a 30 centis vágás az ő hasát díszítené, nem az enyémet. et Clóó IC ~ ^ x; a l& make up STÚDIÓ ’ <3* I Arcápolás * Masszázs Tisztítás * Szörtelenités Szempilla, szemhéj-festós Arckikészités minden alkalomra 920 St Clalr Ave. West Tel:654-3286 FRIED ÉVA charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp STOP GETSETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1102 este 661-0364 WEISSBE RliE R TIBII R 10 év Kanada-i és 10 évlzráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk George Interiors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal. Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. \ v f 984 O’Connor Drive f Tel: (416) 751-«»277 -Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY IZRAEL 7-60 napra $685.-30 nappal korábban kell rezerválni! TEL AVIV­­TORONTO MIAMI SUPER SPECIALS személyenként 1 hétre $189rtől 2 hét 4 hét 6 hét 8 hét 10 hét ALUSONkonyhával 359*.- 729.- 1069.- 1409.- 1739.­­SEA ISLEFriqidaire-el 369.- 699.- 1019.- 1339.- 1659.­Az árban benne van: Oda-vissza a repülőjegy, WARDAIR Charter járatra, a repülőtéri ki és beszállítás. Hotel. (30 nappal korábban kell lefoglalni.) Indul; Jan 01,2, 6, 8, 9, valamint későbbi indulások is kaphatók. ' BUDAPEST 481.­­„ BÉCS 466.- 14 - 45 napra LONDON, AMSTERDAM FRANKFURT, PÁRIS $299.00-tól (14 - 60 napra) HA MOST BIZTOSÍTJA TÉLI ÜDÜLÉSÉT SOKKAL OLCSÓBBAN UTAZIK! miami beach/forth lauderdale/tampa/orlando 1 - 2 - 3 - 4 hétre már $109.00-tól HAWAII BARBADOS 4 2 és 4 ■BQQQXfnfll mUtKBBMm hétre hétre $329,00 $219.00 ACAPULCO. ARUBA. BAHAMAS. JAMAICA. HAWAII stb. . ( már most rezerváljon télére ) ROKONOK KiHOZATALA: $440.-tői (Zágráb) Bármikor: Budapestről $ 679.-től IKKA — TUZEX — COMTURIST Öröklakás, Autó, Csomagküldés és pénzküldés • ,AÄ? TM*va r 1500 Bathurst Street Toronto, M5P 3H3 Ont. 651-4102 651-4333

Next

/
Oldalképek
Tartalom