Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-10-21 / 729. szám
8. oldal MEJVÓRA * 1978 október 21. ÜJVARY SÁNDOR Szabálytalan önéletrajz De térjünk vissza ahhoz a napsütötte délelőtthöz, amelyen elhatároztam, hogy átrándulok San Remoba. Jókedvűen beültem kis sport- | kocsimba és elindultam az olasz határ felé. Maga a jelenet olyan volt, mint egy régi vidám UFA-filmé: napsütés, tengerpart, nyitott sport- I kocsi, gyönyörű kék ég, amely visszatükröződik a tengerbe, sokszorozza a fényt, a derűs, harsány, nyári színeket. Azért említettem, hogy a jelenet olyan volt, mint egy UFA-filmé, mert abban az időben a németek szerettek ilyen elegáns filmeket készíteni a francia Riviéráról, a franciák sokkal kevésbé. Ez is egy különös dolog. A francia Riviéra a franciáké, de ők maguk a filmművészetükben úgyszólván tökéletesen megfeledkeztek róla. „Ködös utakról” csináltak filmeket, párizsi éjszakákról, a külvárosról, hamarjában nem emlékszem egyetlen olyan francia filmre sem, amely a Cote d’Azurön játszódott volna. Mindenesetre ez a jelenet most, ahogy kis sportkocsimmal San Remo felé robogtam, beleillett volna akármelyik „nagyvilági” filmbe. Monte-Carlonal az ut hirtelen balra fordul. A kanyar elég éles, úgyhogy csak igen kevés gázzal haladtam előre, de amint túljutottam a kanyaron és újra beláttam az előttem elterülő üres utat, ismét gázt adtam és a kis kocsi megugrott. Ekkor történt az, hogy egy villa kertjéből, kicsi, körülbelül 4 éves leányka szaladt ki az útra, nyílegyenesen a kocsi elé. Beletapostam a fékbe, ugyanakkor azonban félrerántottam a kormánykereket is, nem annyira tudva, mint inkább a reflexeimmel érezve, hogy a féktávolság túlságosan rövid ahhoz, hogy a kocsi megálljon a kislány előtt, az autó nekicsúszott egy fának, az ütközés következtében a hűtő behorpadt egy kissé. Egyéb baj nem történt. Ami a legfontosabb: a kislány, ijedten, sírásra görbülő szájjal, de tökéletesen sértetlenül ott állt az út közepén. Gyorsan kiugrottam a kocsiból, odaszaladtam hozzá és fölkaptam. — Semmi baj ugye, semmi baj kicsim? Nem kell félni, túl vagyunk minden veszélyen. A villa kapuja mögött gyönyörű ápolt park terült el, hátterében, sűrű lombú óriásfák alatt egy kastély körvonalai látszottak. A kapuban pedig ott állt egy középtermetű, őszhajú férfi, zömök, 70 esztendő körüli. A másodperc egy tört része alatt fölismertem: Sir Bazil Zaharov volt, a „halálgyáros”. Legalábbis így nevezték őt a lapok, a világ akkor legismertebb és mégis legtitokzatosabb fegyvergyárosát. Híres volt arról, hogy senki nem juthat a közelébe, újságírók, lapok főszerkesztői vagyont áldoztak volna azért, hogy meginterjúvolják, de egyértelmű volt a lehetetlenséggel. Most a rettegett „halálgyáros” egész testében remegett. Amikor karomon a kislánnyal odalépdeltem eléje, mindössze ennyit mondtam: — Jobban kellene vigyázni arra, hogy a gyerek ne futhasson ki a kapun. — Köszönöm, amit tett — mondta halkan —, életem legnehezebb másodperceit éltem át az előbb, amikor a kicsikém kiszaladt az útra és láttam az ön sportkocsiját nagy sebességgel közeledni. Biztos voltam abban, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Nagyon köszönöm. Csak annyit mondhatok önnek, hogy egy életre lekötelezett. Mindenekelőtt, közölje velem, hogy mennyi a kára, annak legalább tízszeresét azonnal készséggel fizetem ki önnek. — A károm szóra sem érdemes — válaszoltam könnyedén —, a hűtő behorpadt, párszáz frankért megcsináltathatom. Én is elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy sikerült elkerülni a szerencsétlenséget. Máskor azonban vigyázzon a kicsikére jobban, ön talán a kertész ebben a kastélyban? Az idős férfi egy pillanatig merően nézett rám, aztán elmosolyodott. — ön nem ismer engem? Ügy értem: soha, sehol nem látta egyet-, len fényképemet sem? Ügy tettem, mintha jobban szemügyre venném. — Halványan talán ismerős egy kissé. Filmrendező ön? Vagy talán moziszínész? Ne haragudjon uram, de nem vagyok nagyon tájékozott a francia hírességek világában. Amint bizonyára hallja a kiejtésemen, külföldi vagyok és csak viszonylag rövid ideje tartózkodom Franciaországban. Ezért, ha csakugyan ismernem kellene önt, vagyis tudnom kellene, hogy kivel állok szemben, elnézését kérem. Ez nem az ön hírét kicsinyíti, de az én tájékozatlanságom helytelenségét növeli. — Mi az ön foglalkozása? — kérdezte. — Üjságíró vagyok, de még a pályám elején. Az igazság az, hogy most várok a szerencsémre, most keresek valami olyan riporttémát, amelyet elküldhetnék lapomnak és amely talán hozzájárulna ahhoz, hogy véglegesítsenek, mint a lap párizsi tudósítóját. A helyzet bizarr volt. Ott álltunk egymással szemben, kettőnk között a kis lány, az öreg kezébe kapaszkodva és én ismét ugyanazt a tétet játszottam meg, amit Renaultval szemben két alkalommal is: én voltam a messziről jött, senkit nem ismerő, rokonszenvesen naiv idegen. Az öregúr figyelmesen nézett rám, aztán azt mondta: VICTORIA HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Rd (Eglintontól délre) Tel: 482 KITŰNŐ MAGYAR KONYHA, házi sütemények, espresso-kávé. Remek hazai és külföldi BOROKAT és SÖRÖKET szolgálunk fel. Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várunk.' World Oelieatessen 557 St. Clair Ave. W. Toronto (Bili Barberk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros íző raktárunk változatlan. Magyar hentesáruk, sótemények, Glóbus konzervek, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélünk. Kérje Mártát! .Telefon: 651 - 0615 — Az ön ügyessége és lélekjelenléte megmentette számomra azt, akit én a világon legjoban szeretek: Charlotte-t, az unokámat. Szeretném önnek ezt meghálálni. Ha hajlandó elfogadni a meghívásomat, szívesen látom, szívesen elbeszélgetek önnel és a beszélgetés eredményeképpen megírhatja azt a riportot, amely után minden bizonnyal véglegesítik lapjánál. Mindig híve voltam a korrekt cserének: ön egy életet mentett meg, ennek fejében én egy egzisztenciát juttatok önnek. Ez az egzisztencia: karrierjének elindítása az újságírásban. — Bocsánatot kérek — válaszoltam halvány mosollyal —, anynyira bizonyos ön abban, hogy az én lapomnak csakugyan olyan érdekes az interjú, amit önnel készítek? Ne felejtse el, hogy én nem francia újságíró vagyok, hanem magyar, egy távoli országból, ahol mások az érdekességek, mások a szenzációk. — Fáradjunk be a villába — mondotta —, a többit majd megbeszéljük odabent. Így történt az, hogy tíz perc múlva a kastély egyik termében ültem, szemben Sir Bazil Zaharovval, a fegyvergyárossal, akinek közelébe újságíró legalább tíz esztendeje nem jutott. És játszmám az volt, hogy még mindig nem tudtam, „kihez van szerencsém”. Charlotte-t már elvitte a nevelőnője, a kislány cuppanós csókot nyomott az arcomra és mi ketten maradtunk az idős férfivel. Merőn rámnézett és lassan, ünnepélyesen megmondta a nevét: — Bazil Zaharov vagyok. Felugrottam. Azt ugyanis már megéreztem, hogy ha még mindig tájékozatlanságot imitálnék, akkor már érdemtelen volnék arra, hogy újságírónak nevezzem magam. Abban az időben újságírással foglalkozni és akár mint kezdőnek, tehát az újságírás ranglétrájának legalsó fokán állónak — nem tudni azt, hogy ki Bazil Zaharov, nemcsak elfogadhatatlan, de megbocsáthatatlan lett volna. — Nagyon-nagyon örülök — mondtam —, rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy személyesen megismerkedhettem önnel és amennyiben ön csakugyan interjút ad nekem, akkor az kétségtelenül pályám elindítását jelenti. — Ez az, amit szeretnék — mondotta Zaharov —, most átmegyünk a dolgozószobámba és ott estig elbeszélgetünk. Előbb azonban úgy gondolom, hogy nem utasít vissza egy kis harapnivalót. Termeken haladtunk át, csodaszép helyiségeken, mind XIV. Lajos stílusában berendezve. A reggeliző szobába értünk, amelynek asztalát türkizkék damaszt terítővei borították le és amelyen a teríték egyetlen személyre szólt. De már hozták is a második terítéket, kávét, teát, süteményeket, Zaharov intett: — Lásson hozzá. Az étkezést éppen befejeztem, amikor nyílt az ajtó és egy 40—45 esztendő körüli asszony lépett be a szobába, fekete haját középen elválasztva viselte, fekete szeme különös fényben csillogott. Felugrottam, Zaharov azonban elmulasztotta a bemutatást. — Egy pillanat... — mondotta és a hölggyel együtt kisietett a szobából. Néhány perccel később az inas lépett be és átkísért Zaharov dolgozószobájába. Itt folyt le azután az a beszélgetés, amelyet később csakugyan megírtam és amely nemcsak magyar lapokban jelent meg, de amelyet számos nyugati lap is átvett és így a pálya elindulásában csakugyan döntő jelentősége volt. Nem akarom itt föleleveníteni ennek a riportnak valamennyi részletét, ez a kis könyv ugyanis nem Zaharov életrajza, de az én szabálytalan önéletrajzom és annyira azért mégsem szabálytalan, hogy a híres halálgyáros történetének teljes fejezetet szenteljek benne. Ami számomra a legmegrendítőbb volt ebben a hosszú beszélgetésben, ami azután a későbbi, nagyterjedelmű írások mondanivalóját is alkotta: az, hogy a fegyvergyárosoknak, a halálgyárosoknak is megvan az az elvi alapjuk, amelyre karrierjüket, félelmetesen nagy vagyonukat építik. Ők ugyanis egyáltalában nem tekintik önmagukat „halálgyárosnak”, igényt elégítenek ki, kereslet ellenében nyújtanak egy árucikket, megfelelő mennyiségben, megfelelő áron. A filozófia pedig a következő — Zaharovtól hallottam, tehát eléggé autentikus: — A fegyvergyáros és a fegyverszállító reputációjának és vagyonának alapjait a régi rómaiak vetették meg azzal a megállapításukkal, amely mindmáig érvényes közmondás: „Amenynyiben a békét áhítod, készülj a háborúra.” Ez nyilvánvaló igazság, az ellenfél, aki tisztában van azzal, hogy a másik oldal, tehát ellenlábasa ugyanolyan erős, mint ő, óvakodni fog attól, hogy megtámadjon. Az erő-egyensúly, a terror mérlege nem újkeletű találmány, hanem alkalmasint egyidős az emberiséggel. Csak a jól fölfegyverzett ősember remélhette azt, hogy túléli a reá leselkedő összes veszélyeket és azóta — végesteien végig az emberiség történetén át — mindig a fegyverek riasztották el az agresszív szándékkal közeledőt, a fegyvertelenség mindig életveszélyes volt és mindig az is marad. Tulajdonképpen ez rejlik az amerikaiak laza fegyvervásárlási és fegyvertartási törvényei mögött is, a pionír korszakban elsajátított nagy igazság és tanulság: akinek nincs fegyvere, az kiszolgáltatott helyzetben van. Persze, hogy ezekkel a laza törvényekkel visszaélnek a gonosztevők és visszaélhetcharlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp „Toronto loRjobb magyar hizikoSztja. -írja a Daily SUr és a Globe and Mail ll\ .10 H/ÁZIKOS/,TÓT AKAR ENNI . staurant BA KELI, MENNI l PÉNTEKEN: halászlé. tibóscsusza. SZOMBATON: sólet. töltőit kacsa. VASÁRNAP: töltött borjó. töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 nek a fanatikusok is, és nem kétséges, hogy ez rengeteg kalamitás okozója, ennek ellenére az amerikaiak — különösképpen az államokban, amelyekben a legélénkebbek a pionír korszak emlékei —, a törvényhozók vonakodnak attól, hogy korlátozzák a lakosság ahhoz való jogát, hogy fegyvere birtokában védje személyes biztonságát. Lehetséges, hogy mindez voltaképpen illúzión alapszik, az illúzió láncreakcióján, de ez mindeddig nincs bizonyítva. Ami bizonyítva van: a gyönge embert kirabolják, a gyönge országot megtámadják és letiporják. Ez volt tehát az, amire Zaharov — s alkalmasint mind ő előtte, mindpedig ő utána az összes fegyvergyárosok — alapozták vagyonukat és terveiket. Később azután ennek az ismeretségnek más következményei is voltak, amelyek eredményeképpen nem is egy, de több cikket írtam róla. így például kertésze útján — már jóval később — megtudtam, hogy halott feleségét — a feketehajú, égő feketeszemű asszony, egy spanyol hercegnő, ugyanis nem sokkal, a kastélyban tett látogatásom után elhunyt — bebalzsamoztatta és hosszú időn át a kastély egyik termében, üvegkoporsóban tartotta. A kertész egy alkalommal — természetesen jókora borravaló ellenében — be is csempészett a kastélynak abba a termébe, úgyhogy saját élmény alapján írhattam róla riportot. Ez sem maradt egyedülálló extrémitás: hiszen esztendőkkel később Huan Peron, Argentína elnöke, ugyanezt cselekedte elhunyt feleségének, Evitának holttestével is, sőt valamiképpen úgy alakult a dolog, hogy Evita holtteste aktív tényezője maradt a hatalmas délamerikai állam politikai életének. A cikkek, amelyeket minderről írtam, csakugyan feltűnést keltettek és jó startot vettem az újságírói pályán, de az igazság az, hogy tudtam: nem akarom végállomásnak tekinteni életemben a zsurnalisztikát. Később majd még visszatérek arra, hogy milyen budapesti lapoknál dolgoztam és hogy mint pesti újságíró milyen körülmények között éltem, kikkel kötöttem barátságot, milyen ötleteim és milyen kezdeményezéseim voltak a magyar sajtó világában — és nem utolsó sorban a könyvkiadásban —, most azonban még néhány szót franciaországi éveimről. , Egy alkalommal a párizsi filmgyárba látogattam ki, eredetileg mindössze azzal a szándékkal, hogy riportot írjak róla: milyen filmeket forgatnak és kik azok a sztárok, akik a filmek főszerepeit játsiájc. A látogatás alkalmával azonban történt valami, ami sokkal jelentősebbé tette azt a kiruccanásomat a filmstúdió világába, mint amilyennek magam is szántam. Ez pedig nem volt más, minthogy megismer| kedtem Dániellé Darrieux-vel, a mozisztárral. Azt már nem állítom, hogy Dániellé is azért figyelt föl rám, mert azt játszottam, hogy nem ismerem meg, fogalmam sincs róla, hogy kicsoda. Ezt ugyanis sohasem bocsátotta volna meg. Éppen ellenkezőleg: Danielle-nek lábai elé helyeztem egész népem csodálatát és ámulatát és ez fölkeltette érdeklődését — a sikert egy pillanatig sem vindikálom önmagámnak, a magyaroknak, a magyar férfiaknak abban az időben páratlanul nagy reputációjuk volt Franciaországban. Az ismeretségből komoly, elmélyült barátság lett. Szerintem az igazi szerelemnek ugyanis ez ^a happy endje és nem a házasság. A mese, amely úgy végződik, liogyi^ • és boldogan éltek, amíg meg nem haltak, valószínűleg igaz az Óperencián túl, ott ahol a kurtafarkú malac túr, az emberiségnek azonban sejtelme sincs róla, hogy hol van az Óperencia, nem is szólva arról, hogy milyen lehet annak a túlsó partja. Én magam és mindazok, akiket eddigi életem során ismerni volt szerencsém: az Óperencián innen éltünk. Itt pedig az a szerelem jut igazi happy endhez, amely egyszer — egy év után, öt év után, vagy tíz év után — de barátsággá alakul át. Ezek ugyanis a legigazibb és a leghosszabban tartó barátságok, míg a házasságkötéssel végződő szerelmek rendszerint megölik a szerelmet és a házasságot is — egy bizonyos idő után. Ennek a kapcsolatnak egyéb eredményei is voltak: írtam néhány forgatókönyvet Dániellé Darieux számára egy francia filmíró társaságában, amely forgatókönyveket elképzelhetően a francia filmíró egyedül is meg tudott volna írni. Miután azonban Dániellé — abban az időben — azt állította, hogy csak én ismerem igazán a hangját és én tudok igazán szerepet írni a számára, a producerek milyen alapon vonhatták volna ezt kétségbe? Látszólag tehát minden úgy alakult az életemben, ahogyan azt elképzeltem, Párizs ünnepelt filmsztárjának közelében éltem, jól kerestem, szép autóm volt, valami azonban egyszerre és váratlanul nyugtalanítani kezdett. Elintézhetném itt azzal az egyetlen szóval, hogy: honvágy. De a szót egy kissé elcsépeltnek tartom, azonkívül nem is fejezi ki a teljes valóságot. Mert nemcsak honvágyam volt, de hiányozni kezdett az is, hogy amit elérek, ami eredményt elkönyvelhetek, azt: Budapest is tudja. A szakma. Egyszerre ráéheztem arra, hogy a pesti kávéházi pincérek és klub-alkalmazottak is tudják, hogy ki vagyok. Mert ők egyelőre még nem tudták. Ugyan ki olvassa el a pesti mozi nézőterén a francia film főcímében felsorolt 150 név között azt, hogy a forgatókönyv írásának munkájában részt vett: A. Űjváry. Senki. Elhatároztam tehát, hogy — legalábbis egy időre és legalábbis átmenetileg — hazaviszem A. Űjváryt és Űjváry Sándort csinálok belőle. De ez már új fejezet tárgya. folytatjuk Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet 'mögött ELIZA DRAPERIEl függöny készítés saját, vagy hozott anyagból 247 Marlee St. Tel: 783-8277 566 Bloor St. W. » 533-3453 [STOP GETSETW DRIVING SCHOOL ^ TEL: 635—S102 este 661-0364 WKISSIE IVE k TI601 10 év Kanada-i és 10 évlzráel-i gyakorlattal ÉLMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk LESLIE ÁRVAY notary public 456 Bloor St IV. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 BIZTOSÍTÁS Autó biztosítás problémás, vagy sima azonnali fedezet. Házhoz is kimegyünk. A. TATÁR Pitts Life Insurance Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok* Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) ,J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 ZONSPRATANITÁS kezdőknek jutányos áron Tel.: 5 után 783-6090 (Eglinton — Bathurst) ;r Kathy Smith 1999-lg ISMERHETI asztrológiai sorslehetőségeit, szeren- 1 »éjét, bioritmusát, boldogság gát. $99.00 Új általános Ismeri tetőt küld árakkal 50 cent vá«J laszbélyegért. John Papp 841 N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA 90046 USA * Tűzhelyek * Hűtőszekrények * Mosógépek * Szárítók * Mosogatógépek * Porszívók javítása garanciával. 789 - 4206 MOJSE JACOBS ORCHESTRA MUSIC FÓR ALL SIMCHAS | Call: Jack 661 - 4496 |x»OOOOOOOOflOa{KK KIADÓ FLORIDÁBAN kétszobás lakás komplett berende! zéssel . Deerfield Beach • (ingyenes transportation mindenhová) Telefon: este; 621-1545, nappal 368-2066 ^»ooooaoscoooM OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá | szerelését - javításokat, elektromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartáj sát.HÍVÁSRA házhoz jövők azonnal. Tel: 633 - 5644
