Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-10-21 / 729. szám
, Kr. August J.Molr.ar P.O.Box 1 o34 New Brunswick, New Jersey o 39o3 U.S.A. Second class mail registration No. 1373. VOL.17. 729 AZ (SZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDÓSÁG LAPJA ÁRA 50 cent OCT. 21 1978 A krakkói bíboros az egyház élén A lapzártakor érkezett hír történelmi eseményt Jelent. Több, mint 450 év után nem olasz pápát választott a bíborosok testületé. Az utolsó nem olasz pápa 1521-22-ben uralkodott, VI. Hadrianus néven és korábban utrecht érsek volt. A mostani pápa viszont a lengyelországi Krakkó bíboros érseke, neve Karol Wojtyla. 58 éves, tehát egyike a modern kor legfiatalabb pápáinak. Bíborost kinevezését 1969-ben kapta. E pillanatban az esemény bordereiét még felmérni nem lehet. A névválasztás ugyan annak bizonyítéka is lehetne, hogy elődje programját kívánja követni, vagyis a főpásztori teendőket tekinti elsődleges feladatának. Valószínűbb azonban, hogy csupán a 34 napig uralkodó pápa iránti tiszteletnek adnak ezzel kifejezést, anélkül, hogy a névválasztás tényleges programot jelentene. Ha ez így van, felmerül a kérdés: mi késztette a bíborosokat pont egy lengyel kardinális pápává választására? A múltban csupán egy nagysikerű, kitűnő film foglalkozott azzal a kérdéssel (Anthony Quin-nel a főszerepben), mi történik, ha orosz papot választanak pápává. Ha nem is orosz, de vasfüggöny mögötti bíboros választására íl most sor került. Lengyel származású pápa szükségképpen egyházpolitikai fordulatot jelent, amely alapvetően változtatja meg az egyház és a kommunizmus viszonyát. Nem tudjuk, hogy közeledésről van-e szó, vagy éppen ellenkezőleg, a harc kiélezéséről. Tény azonban az, hogy az összes csatlós országok közül éppen Lengyelország az, ahol a katolika papság legkevésbé adta be derekát az államhatalomnak és rendkívüli szívóssággal és ügyességgel védelmezi hitét és híveinek vallásszabadságát. Azt azonban, hogy a kocka merre fordul, e pillanatban még nem lehet eldönteni. Október 16-án 1 5 1 időközi választáson nemcsak megüresedett székeket töltött be Kanada népe. de Ítéletet is mondott kormányáról, s a több mint tíz éve uralmon lévő Trudeau miniszterelnökről. És ez az ítélet lesújtó. Talán még halálos is. A 15 betöltésre 1 váró mandátum közül a kormányzó liberálisoknak, csupán kettőt sikerült megszerezni. A konzervatív párt tíz képviselői székhez jutott, a szociáldemokrata NDP kettőhöz, a Social Credit Párt egyhez. Ez a mandátum-megosztás még mindig nem árulja el a teljes képet. Lényegesebb az, hogy az összes leadott szavazatok közül a konzervatívokra ment 50 százalék, a liberálisok és az NDP pedig majdnem egyenlő arányban osztoznak a maradékon. A liberálisok a két mandátumot a francia tartományban, Quebecben szerezték. Ez azt jelenti, hogy a tavasszal sorra kerülő általános választásokon Quebecben nem erősíthetik meg pozíciójukat; eddig is majdnem teljesen a kezükben volt Quebec. Angol-Kanadában — beleértve a legnagyobb tartományt, Ontariót — egyetlen mandátumot sem szereztek. Továbbá: a kormányellenes hangulat olyan erős, hogy még ott sem tudtak győzni, ahol helyi okok miatt a közhangulat a konzervatívok ellen volt. így történt, hogy a történelem folyamán először, az NDP New Foundlandban szerzett egy képviselőséget. Trudeau nyilatkozata szerint, az időközi választások jelentősége nem döntő. Ez részben valótlan, részben szerecsenmosdatás. Valószínűleg ez lesz a véleménye a Liberális Párt közeljövőben összeülő vezetőségének is, és biztos. hogy ott javaslat fog elhangzani Trudeau lemondatására. A miniszterelnök vagy belenyugszik ebbe és önként visszavonul, vagy olyan éles belső pártharc kezdődik, mely az elkövetkező hónapok során még az eddiginél is jobban felmorzsolja a liberálisok egységét. A Progresszív Konzervatív Párt örömmámora teljesen jogos. Az viszont más kérdés, hogy — amennyiban a jövő évi választások* győznek — mem nyi idő alatt és hogyan képesek lenyeletni a csodagyógyszert a politikailag és gazdaságilag egyaránt nagybeteg Kanadával. Menetrend szerint a béke felé #*♦’ n ■ Helyezkedés az elnökválasztásra Az Egyesült Államok belpolitikájának figyelemmel követése nem könnyű feladat. Bizonyos szempontból talán nehezebb, mint a külpolitika megértése. Két hónappal ezelőtt például Carter elnök népszerűsége olyan alacsonyan állt, mint egyetlen elnöké sem Truman óta. Az is köztudott azonban, hogy Trumant 1948-ban — néhány hónap után - hogy népszerűségi rátája mélypontot ért el - nagy fölénnyel újból elnökké választották Valami hasonló történik most Jimmy Carter körül. Nemcsak a Camp David-i siker változtatta meg szerencse-görbéjét, de azóta belpolitikai próbálkozásai is sokkal eredményesebbek, vagy legalábbis sokkal látványosabbak, mint korábban voltak. Ennek pedig rendkívüli jelentősége van. Igaz, 1978-ban nem választanak elnököt, s így a mogyoróültetvényesból lett déli vezetőnek még mindenképpen van hátra két éve. De azért választások mégis vannak, s egyáltalán nem lényegtelen, hogy a képviselők, szenátorok, kormányzók aránya miként változik meg a két nagy párt, a Demokraták és Republikánusok között. Néhány héttel ezelőtt a Demokrata jelöltek kampányuk során igyekeztek úgy viselkedni, mintha a Jimmy Carter nevet még soha életükben nem hallották volna, s párt-program helyett saját egyéni képességeiket vagy szeretetreméltóságukat próbálták eladni a választóközönségnek. A helyzet most hirtelen megváltozott. Egyszerre minden demokrata jelölt ráeszmélt,hogy ő tulajdonképpen Jimmy Carter pártjához tartozik. Jimmy Carter is. Hirtelen megtalálta biztonságát. s ezzel együtt humorát is. Nagyon jellemző egy baráti körben elhangzott élce a Camp David-i tárgyalásokról. Eszerint Begin az utolsó napok egyikén ezt mondta neki: „Az a kisebb gondom, hogy kivonuljak-e a Sinaiból. a nagyobbik gondom, hogy kivonulhatok-e végre Camp Dávidból." Mindebből az szűrhető le, hogy az előzetes közvéleménykutató jelentések legtöbbször semmit sem érnek. Ha 1978. novemberében elnökválasztás lenne, Carter biztosan győzne. Persze ebből semmilyen következtetést nem lehet levonni arra, hogy mi lesz két esztendő múlva. Éppen ezért érthető, hogy nemcsak a republikánusok táborán belül, de a Demokrata Pártban is nagy helyezkedés folyik és sokkal több az olyan elnökjelölt, aki ezt egyelőre csak önmagában határozta el, mint az olyan, aki ezt nyilvánosan be is meri vallani. Két hónappal ezelőtt a Demokrata Párton belül mindenki jogosnak érezte — éppen Carter gyenge pozíciója miatt — az elnökjelöltek fel; bukkanását. Két versenytársról esett gyakran szó, az egyik Brown californiai kormányzó, a másik nem kisebb személyiség, mint maga Teddy Kennedy. De mintha Brown szerencsecsillaga lehanyatlóban lenne. A californiai válasz! tás az ó határozott ellenzése ellenére emelte törvényi erőre a 13-as számú javaslatot, mely korlátokat szabott az ingatlanadók emelésének, s amely egy új adó-forradalmat indított el országszerte. Brown egy ügyes bukfenccel ugyan élére állt a tömegkívánalomnak, s ma ót tekintik a | takarékossági politika megtestesítőjének. A bukfenc közben azonban alaposan megsérült. Eltűnt a régi kép arról a Jerry Brownról. akinek Jesz-Iméi" vannak, aki a politikát „becsületből” űzi. Helyette ott maradt a hivatásos voks-kereskedő. akinek semmi más nem fontos, mint hogy hatalmon maradjon. Ezzel az „immage”-el nem lehet elnökségre pályázni. Tehát marad versenytársként a színen egyedül Kennedy. Úgy tűnik azonban, hogy Carternek ettől sem kell különösebben félni. Igaz, a Kennedy Klánnak tökéletesen megolajozott gépezete van, s alapvető anyagi problémákkal sem küzdenek. Az is lehet, hogy Chapa Quidick árnyéka is lassan elmosódik. De hiába! Az Egyesült Államok polgárainak szavazó hangulata most nem Teddy ideológiai irányába hajlik. Az ország konzervatív alaphangulatban van. A legfiatalabb Kennedy nem kívánt nyílt harcot kezdeni az elnökkel, hanem két fontos, vagy általa fontosnak vélt elméleti kérdésben kezdett vele vitát. Az egyik külpolitikai volt. Teddy nemrégiben Moszkvába látogatott, ahol hosszan tárgyalt Brezsnyevvel, s a kibocsátott nyilatkozat nemcsak megértésről, hanem kölcsönös szimpátiáról is szólt. Világos, Kennedy azt akarja ezzel az Egyesült Államok népének szuggerálni, hogy ő alkalmasabb a Szovjetunióval való békés együttműködés kialakítására, mint Carter. A kalkulációban egy kis bökkenő van. Az amerikai polgár nem szereti, ha szavazójoggal nem rendelkező politikai kortesek vesznek részt választási hadjáratában, márpedig Brezsnyevnek egyelőre még nincs szavazójoga az Egyesült Államokban. Már ezért is lehet, hogy a dolog visszafelé sül el. De ennél lényegesebb az, hogy az utolsó évtizedben mióta Nixon és Kissinger megcsinálták a kinai nyitást — az amerikai átlagember megértette, hogy országa részére a legjobb lehetőség a két kommunista nagyhatalom közötti ellentét kiaknázása oly módon, hogy a jelentősebb támogatás Peking felé megy. Ha külföldi államvezetők szimpátiája egyáltalán beleszólhat az amerikai elnökválasztásba, ügy Hua elnök támogatása fontosabb, mint Brezsnyevé. Ugyancsak rossz lóra tett Kennedy a belpolitikai kérdésben az általános betegségbiztosítási vitában, amelyben ő az azonnali és mindenre kiterjedő betegbiztositás híve. Carter kevésbé látványos, de mérsékeltebb és reálisabb álláspontot foglal el. Igen — mondja — ezt be kell vezetni, de előbb rendbe kell hozni az ország gazdasági helyzetét, hogy a betegségbiztosítás költségeit fedezni tudjuk. A vitában Kennedy egy néhány súlyos közgazdasági baklövést, felkészületlenségből adódó hibát követett el. amely — legalábbis a Demokrata Párton belül — alaposan megnövelte Carter esélyeit. Mint említettük, az 1980-as elnökválasztás még messze van. De azért 1979 nyaráig már jelentkezni kell azoknak, akik egy komoly kampányban résztvenni akarnak. A demokratáknál pedig nemhogy szaporodik, hanem csökken a szóbajöhetók száma. És a republikánusoknál? A 76-os verseny mindkét elnökjelöltje közölte önmagáról, hogy „kapható". A kettő közül Reagen esélyei látszanak komolyabbnak, ellene viszont a kora szól. Az ellenzéki pártban viszont egy nagyon érdekes alakulás van. Az esély kicsi, mégis megírjuk. Állítólag a közeli hetekben alkotmánymódosító törvényjavaslatot kívánnak benyújtani, melynek értelmében a jövőben olyat is lehet elnökké választani, aki nem az Egyesült Államokban született. Lehetséges, hogy a republikánusoknak van ilyen jelöltje? Elképzelhető. A mostani kampány során hirtelen megnőtt az értéke valakinek, aki állítólag 1980-ban csupán azért kíván New York állam szenátorául indul/' . mert elnöknek nem indulhat. A pártva, .orakon ő a legnépszerűbb, mindenki az ő segítségét Kéri és ő adja is. Nevét nem áruljuk el, legfeljebb annyit, hogy eddig csupán egy Külügymi.iUztersétf í vitte. fel. és ha a törvényjavaslat vakra válr.a á lenne az Egyesült Államok első zsidó vall/ sú elnöke. Különben a neve K-val kezdődik, de, hogy mi a vége, azt senki sem tudja. Szadat. Az egyiptomi vezető állásfoglalása felbátorította Carter elnököt is, aki ezúttal már meg sem próbálta továbbra is elkerülni a tényt, hogy a béke akadályozói azok az arab országok, akik hol Damaszkuszban, hol Bejrutban ülnek össze kizárólag abból a célból, hogy megvédjék háborújukat. Megegyezésre ugyan még közöttük sem kerül sor. Ezt legjobban a beiruti tárgyalások bizonyítják, ahol képtelenek közös nevezőre jutni abban, hogyan hagyhatnák abba azt a háborút, mely egyrészről a szíriai megszálló csapatok és az El Fatah, másrészről a keresztény csoportok között folynak. Mindkét hadviselő fél egyetért abban, hogy háborújukat a végső győzelemig kell folytatni. A washingtoni értekezletről jelentéseket nem adnak ki; azok teljesen titkosak. De a kiszállongó hírek szerint minden a legnagyobb rendben folyik, az eredmények jók és megvan a remény arra, hogy a kitűzött karácsonyi dátumot egy teljes hónappal megelőzve, még november második felében ünnepélyesen aláírják a békeegyezményt. E|gy hete folynak a tárgyalások Washingtonban, amit közvetlenül Jóm Kippur után kezdtek el. Az utolsó hetek fejleményei alapján kevés ok lehetett már annak kétségbevonására, hogy ezúttal a béketárgyalások komolyak és azok néhány héten belül sikerrel be is fejeződnek. Még a pesszimizmusra hajlamosak véleményét is meg kellett, hogy változtassa Anuar Szadat egyiptomi elnök elmúlt hét keddjén tett nyilatkozata, illetőleg a kairói parlamentben elmondott beszéde. Szadat a pulpitust verve tajtékzott — ezúttal nem Izrael ellen. Hanem azok ellen, (és félreérthetetlenül meg is mondta, hogy Szíriáról beszél) akik úgy játszanak a gyilkos fegyverekkel, mint éretlen gyerekek, sőt éretlen gyerekek kezébe adják a gyilkos fegyvert. „Nekem ebből elég volt — mondotta Szadat — nem akarok többé vért és halált látni, békét akarok Izraellel.” Beszéde további során mintegy önigazolás és magyarázatképpen elmondta, hogy a Camp David-i tárgyalások során abban a helyzetben volt hogy a sajátjához hasonló tisztességes feltételek mellett Szíria és Jordánia részére is megtudta volna kötni a békét. Ezek az országok azonban nem járultak ehhez hozzá. így tehát (ezt hangsúlyozta ki az egyiptomi elnök) ö, Szadat úgy érezte, hogy szabad a keze a különbékéhez és élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Ha majd a többi arab országnak is megjön az esze, akkor majd leülnek tárgyalni a zsidó állammal. Mindezt pedig nem Menachem Begin, nem is Mose Dajan mondotta, hanem Anuar MEGHÍVÓ A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE és a KISHEGYI ÁRPÁD EMLÉKBIZOTTSÁG szeretettel meghívja Önt és barátait 1978 november 5-én, vasárnap d.u.4 órai kezdettel a JÚLIA RICHMAN HIGHSCHOOL SZÍNHÁZTERMÉBEN (317 East 67th Street Second Ave. sarok.) Néha-néha visszatérnek.... Dukász Anna Krencsey Marianne Apatini Gyula Dékány László Zenei vezető: ZORANDY ZOLTa’n \ című előadásra Közreműködnek Fodor Györgyi Richmond Stella Bogáthy Mihály Herdán Tibor Forgács Júlia Simándy Zsuzsa Carelli Gábor Hontváry Mihály Rendezi: HONTVÁRY MIHÁLY Helyárak: $12.-, 10.-, 9.-, 8.-, 7.-, 6.-, 5.Számozott helyek. Jegyek kaphatók a Világszövetségnél (212) 725-1211 vagy postai kiküldésre telefonon BUCHSBAUM ENTERPRISES (212)628-5771. Bármikor hívható. KANADA NÉPÉNEK ELEGE VOLT TRUDEAUBÓL
