Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-10-14 / 728. szám

MENÖRA * 1978 oktöber 14. 50-60 iv közötti hölgyet 1 keresünk 2 heti bentlakissal könnyü beteg melli. Se , talurftäs, se nehiz munka 1 nines, inkäbb csak a jelenlit a linyeges. A jelentkezönek mellette rendszeres nappali l munkdja lebet. Telefon: Toronto 636-1381. LESLIE ÄRVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tet 531 - 5308 BIZTOSITAS Autö biztositäs problümas, vagy sima azonnali fedezet. Hazhoz is kimegyünk A. TATAR Pitts Life Insurance Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 5357101־ vagy 925-5957 mindenf£le asztalos munkät hazit es iparit vallalok- Kitdien cabinet, recreation room, bungalowboz Kozzaepi­­tes. Telefonhivisn hazhoz neu J JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 ZONGORATANITÄS kezdöknek jutänyos äron “5 1! ‘Tel.: 5 utän 6090־783 (Eglinton — Bathurst) • Kathy Smith 1999-lg ISMERHETI asztro­­lögiai sorslehetösigeit, szeren­­csijit, bioritmusät, boldogsä­­gät. $99.00 ÜJ ältalänos ismer­­tetöt küld drakkal 50 cent vd­­laszbilyegirt. , John Papp 841 N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA 90046 USA * Täzhelyek * Hütöszekrinyek * Mosögipek * Szärltök * Mosogatögipek * Porszlvök javitäsa garanciäval. 789 - 4206 Szabälytalan öneletrajz CJVARY SANDOR ugyan erdekes emberek laktäk a Cote d’Azurt kora tavasztöl kisß ßszig, akik nem azert voltak erdekesek, mert sok penziik volt, de azert volt sok pinzük, mert Erdekes emberek voltak is mert mint — ahogy az amerikai? ־ י׳־r.ondjak — irtettek a ״penzcsinäläshoz”. Voltak termeszetesen a Cote d’Azur lak6i között ijjeli pillangök is & nem­­zetközi fezorök, akik hazard manßverekkel szereztik vagyonukat. A nßk közül nihänyan nagyszeru hazassägokat kötöttek es aztän kesobb egy amerikai milliomos vagy angol lord oldalan tirtek vissza a Rivii­­rara. Törtennek manapsag is ilyen különleges häzassägok, nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy a hajdani stilus kiveszett a Rivii­­rarol, elveszett az, amit minden sznobsaga es affektältsäga ellenere is ügy neveznek, hogy: iletöröm. Ma mintha valamelyest unalommal es blazirtsäggal fogadnak es vennik tudomasul az emberek azt, amit egy ilyen gyönyörü milliß, mint a Cote d’Azur kinal is meg a szerencse­­jiiket is, amely lehetove teszi szamukra, hogy a Riviirän töltsenek heteket, hönapokat. Az ugynevezett ״fogyasztö tarsadalom” blazirt­­saga ez, kialakultak tarsadalmak, amelyek a legkevisbi sem törödnek azzal, hogy mindaz, amit kapnak, mindaz, ami elirheto szämukra, hogyan jön litre, hogyan funkcional. Egy kattintas a villanykapcsojön, de egyaltaläban senkit sem erdekel, hogy miert arad finy a szobaba. Az emberek mar nemesak arrol feledkeznek meg, hogy mi az az elektromossag, de mar arr61 is, hogy egyaltaläban villanykörte van a lämpäba esavarva. Egy mozdulat, a televfziö kipernyßjin jelenetek bontakoznak ki, milliok niznek vegig valamit, ami abban a pillanat­­ban törtenik valahol a vilägban, elemi szerencsitlensig, vagy gangsz­­ter-tämadäs, tuszok fogvatartäsa, zsaroläs — a televfziö riporter^i ״egyenesen” közvetftenek, de a nezöt a leghalvänyabban sem erdekli, hogy ez a csoda hogyan valosul meg. S ha a technikänak az ilyen fantasztikumaival szemben irzeketlen is nemtörödöm m6don visel­­kednek az emberek, ugyan milyen könnyedin tirnek napirendre az ig, a tenger, a fäk, a lombok szlne fölött, milyen magätöl irtetödö kö­­zönnyel fogadjäk a termiszet ajändikait. Itt az eredßje a termiszet kirabläsänak is tönkretitelinek is, amit az ilet dijtalanul kfnäl, annak semmi irtike a mai ember szemiben. Összehasonlfthatatlanul többre beesüli a gipkocsijät, mint a napfinyt, az ivszakok vältozäsait, mert a napfiny ingyen van, a viz dijtalanul halvänykik, vagy sötitzöld, a telet ingyen is birmentve követi a tavasz, mindez tehät magätöl ir­­tetödö, semmi ünneplisre is megbecsülisre nem szorul. De az aut6! Az mäs! Az autöirt meg keil szenvednie, az aut6 pinzbe kerül, azutän biztosltania keil, adöt fizetni utäna, az üzemanyag mind drägäbb, a gipkocsi olyasvalami tehät, amiirt mig a köziposztälyhoz tartozo embernek is bizonyos äldozatot keil hoznia. Azt tehät megbeesüli. Figyeljik csak meg, hogy hitvigeken milyen gonddal, odaadässal, körültekinto figyelemmel, önklmilet nilkül mossäk, äpolgatjäk, esu­­takoljäk, finyesltik a gipkocsijaikat. Fele-annyi, sßt tized-annyi fä­­radsägot nem pazarolnänak arra, hogy piknik-körzetekben, camping­­területeken megtegyenek 20 lipisnyi utat a legközelebbi szemetesvö­­dörig. Ez ugyanis mär filig-meddig ingyen van, vagy pedig oly olcsi, hogy nem jelent äldozatot. Az ember csak azt beesüli meg, amiirt äldozatot keil hoznia. De hät sürgßsen fordltok a szön, mert mig ellentitbe kerülök azzal, amit a megelözö fejezetben ällltottam önma­­gamröl: ritkän filozofälok, ritkän foglalkozom Iräsaimban täjjal, vagy tärsadälmi kerdesekkd, a cselekminyipltisire, formäläsära- összpon­­tosltom minden figyelmemet. Tirjünk tehät vissza a Cote d’Azurra is ahhoz a különleges ligkörhöz, amelybe akkor belekerültem, mint fiatal üjsägfrö. Akkor mär motoszkälni kezdett bennem a gondolat, hogy talän nem is az ujsäglräs az, ami mellett majd vigirvinyesen kikötök, de a filmlräs. Ehhez hozzäjärult az, hogy lättam nihäny kitünß üj filmet, talälkoztam Rex Ingrammal, a hires amerikai filmrendezßvel is egy alkalommal egy itteremben Alice Terryvel, a filmsztärral. KÖ- zelibe kerültem William Randolph Hearstnek, az üjsägkirälynak is Gouldnak, a tröszt-mägnäsnak, tömirdek amerikai äruhäz tulajdono­­sänak. Azt hiszem, hogy ez a helyes meghatärozäs, hogy ״közelibe kerültem”, bar valamelyest szerinytelenebbül mondhatnäm ügy is, hogy megismerkedtem velük, egiszen szerinytelenül pedig ügy, hogy jö barätsägba kerültem velük. A szlntiszta igazsäg azonban az, hogy in megismertem ßket, de ok mig nem ismertek meg engem. Ez azonban csak megerosltett abban a szändikomban is sziklaszilärd elhatärozä­­somban, hogy eljön majd a nap, amikor majd ok is ismerik az in neve­­met is büszkin emlegetik azt, hogy barätsäg füz bennünket egymäs­­hoz. Most, közel fil ivszäzaddal a Riviirän töltött napok utän, fei­­emelt fejjel, nyugodt lelkiismerettel älllthatom, hogy ez a nap — so­­hasem következett be. folytatjuk OLCSÖ V1LLANYSZERELES! Vallalok regi beszereles ujjä szereleset - javltäsokat, elek­­tromOs tüzhelyek es häztartäsi gepek beszereleset, karbantartä­­sät.üfvXsRA hazhoz jövök azon­­nal. Tel: 833 - 5644 IP/vunioniiA ■ delicatessen EUROPAI esemege äruk, esokoläde, babkäve, magyaros hentesärü, süteminyek. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg is meleg büfe-etelek. * Elvftelre vagy hely­­.״״.״״״״״benj fogyagziasra,•*"‘״•'"***" Magyaros kerämiak ** Kizimunkäk ** Folyäiratok ** Üj­­sagok.Barätsdgos legkörben värjuk kedves Vevdinket 5 32^glinton A.W. T:488-5092 Deutsch häzaspär GET-SET DRIVING SCHOOL TEL: 6351102־ este 6610364־ H ISSUE HE 6 TIBO R 10 ev Kanada-i es 10 ev־Izräel-i gyakorlattal feLMELETI ES GYAKORLAT1 OKTATAS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HEBERÜL NAGY GYAKORLAT IDÖSEBB VAGY IDEGES TERMESZETÜ EMBEREK OKTATASABAN. Munkahelyen vagy a takas an kezdünk es hazaszällitjuk Ez pedig azt jelentette szämomra, hogy ügy lätszik csakugyan van 1'röi tehetsigem is ha nem is leszek kifejezetten ״sziplrö”, aki stllu­­säval, mesteri mondatszerkesztisivel, hasonllthatatlan kipeivel is jel­­lemäbräzoläsänak erejivel varäzsolja el az olvasüt is az irodalmi kri­­tikusokat, — ötleteknek azonban sohasem leszek hljän. Ez nagyjäböl Igy is törtint egisz eddigi Iröi pälyafutäsom sorän. Azokkal a regi­­nyekkel arattam sikert, amelyek nem mily lilektani hatäsokra ipültek, amelyek nem täjlelräsok szipsigivel hatottak, de amelyek törtinete szlnes, fordulatos is lekötö volt. Egy valamihez mindig hü maradtam ezekben a könnyü reginyekben is: a szereplßk cselekvise mindig lo­­gikusan következett egyinisigükbol, a kettö tehät sohasem került ellentitbe egymässal. Szerintem a rossz iräs az, amelyben az fräs sze­­replöje nem azt teszi, amit hajlamai is egyinisige is a törtinet szämos komponensinek összefüggise következtiben tennie keil, de azt, ami az frö ciljait szolgälja, ami az 6 elkipzelisit segfti toväbb valamilyen vigkifejlis feli. Ezek az igazän ״kiagyalt” törtinetek. Mert egyib­­kint maga az a megjelölis, hogy valamit ״kiagyalt”, elftilß is lekicsi­­nyftß irtelemben nem helytällö. Mert hiszen nagyon termiszetes az. hogy minden irodalmi mü ״kiagyalt”. Egyetlen törtinet, egyetlen törtinet szereplöje sem szüli önmagät. A rossz irtelemben vett agyalt­­säg azzal kezdßdik, hogy a szereplö szemilye is az, amit mond — nines szinkronban egymässal. Mint amikor egy filmet rosszul szinkro­­nizälnak valami mäs nyelvre is a szereplßk nem azt mondjäk, ami a szäjmozgäsukböl következik. Ez tehät a rossz irtelemben vett kiagyalt törtinet. Bfzom abban, hogy ilyet sohasem frtam — s ha mig frok reginyt — az sem lesz ilyen. A Renault-törtinet azirt irdemes fei­­idizisre, mert kit talälkozäst mond el is mindkit talälkozäs ugyan­­annak az alap-motfvumnak sajätossägäval lendfti toväbb a hßs sorsät — ez esetben az in sorsomat. Ez az alapmotfvum pedig az, hogy mindkit talälkozäs alkalmäval eltitkoltam azt, hogy megismertem Renault-ot. Az elsß alkalommal ez jobb munkakörbe helyezist ered­­minyezett, a mäsodik alkalommal pedig nemesak a 7000 frankos ajändikot, de egy jo barätsägot is. Renault-tal ugyanis megmaradt a barätsäg. Kisßbb Pärizsban többször meglätogattam, minden alkalom­­mal nagy örömmel fogadott is megvendigelt. Fölmerül a kirdis ezek utän, hogy tulajdonkippen korrekt volt-e az eljäräsom vele szemben? Becsületesebb lett volna-e az, ha mindkit alkalommal nyomban nevin nevezem is elärulom, hogy nagyon jöl tudom, kivel ällok szemben. Lehet, hogy korrektebb lett volna, de kitsigtelenül helytelenebb is egyikünknek sem okozott volna örömet. Mint emlftettem, Renault szf­­vesen järkält älruhäs Harun Al Rasidkint sajät gyäräban is az volt a boldogtalansäga, hogy mindenki felismerte. örült tehät annak, hogy vigre szembekerült egy fiatal munkässal, akinek fogalma sem volt rßla, hogy ki ß. A kegyes csaläs tehät örömet okozott neki is jobb munkakörbe helyezist nekem. A mäsodik alkalommal pedig mig na­­gyobb örömet okozott szämära az, hogy olyasvalakivel talälkozott, akit szemilyivel, egyinisigivel nyert meg is akiben a belßle ärado szuggesztivitäs ibresztett föltitel nilküli bizalmat is nem a nevivel. Ez is valami, amit megtanultam akkor is amiben aztän kisßbbi ta­­pasztalataim üjra meg üjra megerßsftettek. Ez pedig az, hogy az em­­berek elßször mindent elkövetnek, hogy nevet szerezzenek maguknak, azutän pedig mindent elkövetnek, hogy függetlenftsik jnagukat ettßl a nivtßl, amely fölijük kerekedik, megrabolja ßket szabadsäguktöl es valßsäggal järszalagra veszi ßket. Semmi mäst nem nyüjtottam Re­­naultnak, mint mindkit talälkozäsunk alkalmäval ennek a nivtßl valß megszabaduläsnak az örömit. A törtinethez tartozik mig, hogy sor­­särßl a mäsodik viläghäborü utän hallottam. Bevonult katonänak — tehät nem ilt azzal a nevivel kitsigtelenül järß lehetßsiggel, hogy fölmentesse magät a frontszolgälat alßl. Mint katona tunt el a häborü­­ban. Nyomtalanul. En azonban mindmäig ßrzöm emlikit is örülök annak, hogy most ebben a szabälytalan öniletrajzomban, ebben a rövid fejezetben emliket emelhettem neki. Monsieur Renaultnak, akit boldoggä tettem azzal, hogy nem ismertem meg. Es emellett — mig in sem järtam rosszul. TALÄLKOZASOM A HALÄLGYAROSSAL Kasszinßbeli nyeresigembßl egy hasznält kis sportkocsit vettern is elhatäroztam, hogy felderftß ütra indulok a Cote d’Azurön. Mindez a 20-as ivek elejin törtint is mondanom sem keil, hogy azöta gyakran tirtem vissza a francia Riviirära, de azt a ligkört, azt a hasonlftha­­tatlanul exkluzfv atmoszfirät, amely abban az idßben jellemezte a Cote d’Azurt, többi nem talältam is nem irzikeltem. Milyen is volt az a ligkör? A San Remo is Cannes között hüzödß keskeny sävon a tenger mellett kora tavasztöl kisß ßszig gyönyörü volt az idßjäräs, kora hajnalban az aranylö napsugarak finyözönbe vontäk az öblöt, amelyen milliomosok, viläghxrü filmsztärok is rendezßk yachtjai hör­­gonyoztak. Ma ügy emlikszem vissza, hogy abban az idßben csak­charlesign Charles Sign & Display Studio Limited VILAGITÖ C 1' M T Ä B L Ä K Charles Knapp 03 ו Manville Road Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 George Interiors Ezzel aztän meg is mirgezi szerelmit. Amit tehät mondani akarok, az az, hogy egy kärtyäst semmivel sem tehet az ember boldogabbä is sem­­mivel sem ipfthet ki jobb barätsägot vele, mint azzal, hogy egy kicsit — visszaveszft. Igy is törtint. Mig mindig 20 000 frankos nye­­resiggel älltam fei reggel a nizzai kärtyaasztal mellßl, de mär nem egy elkeseredett is säpadt vesztes räzott velem kezet, de valaki, aki gyßz­­tesnek irezte magät. — Ezek utän pedig — mondotta — engedje meg, hogy bemutat­­kozzam önnek: Renault a nevem. — Nagyon örülök — feleltem. — A niv nem jelent az ön szämära semmit? ön magyar, rövid ideje van itt, elkipzelhetß, hogy sohasem hallotta a nevemet. — Az igazat megvallva — välaszoltam — csakugyan nem hal­­lottam az ön nevit. Hires mozisztär talän? Irö? Tudös? Nevetett. — Egyik sem — felelte —, s minthogy ön nem tudja, nem is különöskippen fontos. Hol lakik? — A Hotel Negrescöban — feleltem. Az igazsäg az, hogy nem ott laktam. De tudtam, hogy ß ott lakik. Es azt is tudtam, hogy nihäny öra mülva csakugyan kiveszek ma­­gamnak egy kis szobät a Hotel Negrescöban. — Remek — felelte —, akkor együtt mehetünk haza. A hallban mig egyszer szfvilyesen kezet räztunk, ß a lift feli sietett, in pedig azzal, hogy mig sitälok egy kicsit, mielßtt a szobämba mennik, elbücsüztam tßle. Csakugyan kisitältam a hotel eli, majd 10 perc mülva visszamentem is kibireltem egy szobät, a lehetß leg­­olcsöbbat. Ekkor mär volt pinzem, irdemes volt takarikoskodni. Ez ugyanis egy mäsik olyan tanäcs, amit szfvesen engedek ät olvasöim­­nak, rigi is bevält ilettapasztalatom: amfg az embernek nines pinze, vagy csak nagyon kevis, addig ne takarikoskodjon. Addig a lehetßsi­­gek szerinti legjobb öltönyt, cipßt, fehirnemüt väsärolja magänak, egyszöval kezdje szoktatni önmagät is iletkörülminyeit a jö dolgok­­hoz. Pinzhez ugyanis csak az juthat, akinek iginyei vannak. Az olcsö holmik, az iginytelen iletkörülminyek közi könnyü beleszürkülni. Könnyebb kiegyezni a nincstelensiggel, mint felläzadni ellene. Amfg tehät 300 frank volt minden vagyonom, a legkitünßbb inget is nyak­­kendßt väsäroltam magamnak, a legjobb itterembe tirtem be, mig akkor is, ha ott a legszerinyebb vaesorät kellett fogyasztanom, de a környezetemre vigyäztam, a közirzetemre — märpedig csak a jö dolgokböl ärad az a fajta megnevezhetetlen elektromossäg, ami jö kedilyre, optimizmusra is magabiztossägra kiszteti az embert. De most mär volt 20 000 frankom, erre irdemes volt vigyäzni. Ragyogöan sütött a nap, amikor lefeküdtem is bär nem voltam ägyban közel 48 öräja, migsem voltam älmos, färadsägot sem ireztem. Mig egyszer lepergettem magam elßtt az ijszaka jeleneteit, a Renault­­tal vfvott kärtyapartyt is abböl a nizßpontböl vettern vizsgälat alä, hogy ha reginyt vagy novellät frnik a törtintekbßl, akkor vajon lo­­gikusan, reälisan kapesolödnak-e a különbözß mozzanatok is vigül milyen csattanöhoz vezetnek. Elkipzeltem egy befejezist a törtinet vigire, mighozzä olyat, amitßl csakhamar jölesß, kellemes is mily älomba merültem. Mäsnap diltäjban mentem csak le a szällö halljäba. A portäshoz liptem is megkirdeztem, hogy van-e valami üzenet szämomra? A portäs a szoba-rekeszekhez lipett is visszafordult: — Monsieur Üjväry? — Igen — välaszoltam. A szobäm rekeszibßl elßvett egy vastag levelet is ätnyüjtotta. — Ezt Monsieur Renault hagyta itt az ön szämära. — Itt hagyta? — kirdeztem. — Monsieur Renault mär nines a hoteiben? — Monsieur Renault ma dilelßtt 11 örakor elutazott. Zsebre vägtam a vastag levelet is besitältam a hotel ittermibe. Le­­ültem egy sarokasztalhoz. Az elßsietß pincirtßl ebidet rendeltem, majd fölnyitottam a borftikot. Kiderült, hogy nem a borftikban rejlß levil tette oly vastaggä, de bankjegyek. Gyorsan ätpergettem ujjaim között: 7000 frank volt. A mellikelt levil pedig mindössze ennyi: ,Kedves Monsieur Üjväry! Itt mellekelem Uzt a 7000 frankot, amelyet az ön altal kölesönzött penzzel nyertem vissza. Kölesönzött penzzel jatszani elveim eilen valo, a nyereseget tehät nem fogadhatom el. Különben is, ennel a 7000 franknäl, sot mind a 27 000-nel, töbhet jelentett szämomra az a biza­­lom, ami önbol äradt feiern es ezt a nem tulsägosan jelentekeny vesz­­teseget bösegesen kärpotolja szämomra az, hogy ismeretsegbe kerültem egy olyan erdekes fiatalemberrel, a messzi Magyarorszägrol, amilyen ön. örizzek meg toväbbra is hagyomänyaikat, nem elsösorban azt a lovagiassägot, amely immär oly ritka ereny a mai vilägban. Üdvöz­­lettel: Renault." Nyilvänvalö, hogy a pinznek örültem, de a pinznil is sokkal jobban örültem annak, hogy az elalväs elßtt ätgondolt törtinetnek csaknem szörul-szöra ez volt a csattanöja. Tudtam, hogy a lilektani hatäs, amelyet Renaultnäl elirtem, nem marad honorärium nilkül. VICTORIA HUNGARIAN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Rd (Eglintontöl delre) Tel: 482 KITÜNO MAGYAR KONYHA, häzi sütemenyek, espresso-käve. Remek hazai es kiilföTdi BOROKAT es SÖRÖKET szolgälunk fei. Üj helyisegtinkben mindenkit szeretettel varunk.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom