Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-09-21 / 725. szám

197S szeptember 23. • MENÖRA 9. oldal 6TORONTÖI A Beth Hazichoron hitköz­ségben már nagyban folynak azi előkészületek a nagyünnepr istentiszteletekre. Ezeket termé­szetesen idén is a szokott helyen tartják. Ezzel kapcsolatosan a hitközség lelki vezetője dr. Zágon Zoltán főrabbi úr a következők tudomásulvételét kéri: Akik a hitközségnek évek óta rendszeres tagjai, azoknak je­gyeit automatikusan kiküldik. Belépőt igényelni tehát csak új jelentkezőknek kell. A fe­nyegető postás-sztrájk azonban esetleg meg'avarhatja :zt a ter­vet; így k iát l a Valamelyik tagnak a szeptember 23 és 30 közti hét folyamán nem kerül kezéhez a jegy. az telefonon lép­jen összeköttetésbe dr. Zágon Zoltánnal, s ha kell. akár jegye nélkül is jelenjen meg az isten­tiszteletek Eglinton Ave.-i he­lyén. Dr. Zágon telefonszáma: i 638-6609. A Szenei !Hanna Chapter a Beth Habonim nagytermében I (Hollaman Rd. 12) szeptember 24-én teadélutánt rendez, melyre mindenkit szeretettel meghiv. Szenes Anikó utolsó versét fogja szavalni Virág Stefi. A jelenlévőknek sokáig emlé­kezetes lesz az a hangulatos esküvő, aminek szeptember 9- én szombaton voltunk tanúi. Andrew Pakula és Stiasny Zsuzsi egymásra találásának hivatalos ünnepén örvendezett a vendégsereg a Park Plaza Hotel elegáns termében. Több mint tíz éve tartó szerelem köti már össze ezt a I két nagysz^ű tehetséges fiatalt, s j lapunk szerkesztői nem csupán hivatalos minőségben, de szoros családi barátként is szeretettel ölelik magukhoz az egész családot. Gratulálunk Andrew-­­nak és Zsuzsinak, akik mindket­ten tudományos kutatók magas képesítéssel. Kissé enyhe saj­gással gratulálunk az öröm­­szülőknek. mikor a boldogság közben is arra gondolunk: mi­lyen kár, hogy Dénes barátunk nem érhette meg leánya es­küvőjét és elsősorban gratu­lálunk a drága Stiasni nagy­mamának. aki megérhette unokája lakodalmát. Egy héttel később, most szombat este (szeptember 16-án) olyan öröm-ünnepségen vettünk részt, amely szinte egyedülálló. Egy családnak négy tagja járult egyszerre a Tóra-szekrény elé; két bár­­micvát és két báth-micvát ünnepeltek együtt. A Pintér család néhány évvel ezelőtt, vallási meggyőződésből, áttért a zsidó hitre. A Collinson Ave.-i templomban dr. Zágon Zoltán főrabbi a Mááriv-ima idején szólította fel az apát. Pintér Lászlót, az aznap I 3-ik születés­napját ünneplő Márkot és a két kislányt. Sybel-t és Michellet. Megható volt látni, hogy az egész család (a feleséggel, illetve édesanyával Elizabeth-el együtt) milyen felkészültséget tanúsított vallásunk előírásaiban. Az istentisztelet után kb. száz barát az Alamo Restaurantban ünnepelte együtt a családot. Gondolatban forró szeretettel öleljük magunkhoz Pintéréket. Külön kell szólnunk azokról, akik ezt a szép eseményt lehetővé tették és létrehozták. Deutsch Pista bácsiról és leá­nyáról. Virág Ancsáról be­szélünk. Nincs az az apa. illetőleg nagyapa, nincs az a testvér, aki különbül és na­gyobb szeretettel viselkedett volna. Áttérésük előtt és után ők karolták fel az egész családot, s ők tették lehetővé ezt a mostani ünnepséget is. Még szerencse, hogy a jótett ön­magában hordja jutalmát, mert különben nincs az a kitüntetés, az. a dicséret, amely méltó lenne Deutsch bácsihoz és Ancsához. Wachtel Tamásnak és Carole-nak megszületett első gyermeke, egy aranyos kislány. Szeretettel gratulálunk úgy nekik, mint az első unokát ünneplő boldog nagyszülőknek, Wachtel Lászlónak és Gizellának. Sok éves szenvedésteli betegség után hunyt el a toron­tói társadalmi élet egyik, egykor mindenki által ismert szemé­lyisége. 8 I éves volt Simái Er­zsébet. Ezúton fejezzük ki rész­vétünket férjének. Simái Edének, a kiváló színművész­nek. fiainak, dr. Sereny Györgynek, a kitűnő kutató­orvosnak. Sereny Jánosnak, a Green Forest Lumber Co. tulaj­donosának és az egész, gyászoló családnak. H I II EK - H I RE K A most következő vasárnap, szeptember 24-én este 7 órakor a Lawrence Park Collegiate szép színháztermében felgödül a függöny és színre kerül a pom­pás 3 felvonásos zenés-táncos operett a VIKTÓRIA a színház évadnyitása alkalmából... Jegyek még kaphatók a színház titkári irodájában, Tel: 789-2443 és az előadás előtt egy órával a színház pénztáránál 50-60 év közötti hölgyet keresünk 2 heti bentlakással könnyű beteg mellé. Se takarítás, se nehéz munka nincs, inkább csak a jelenlét a lényeges. A jelentkezőnek mellette rendszeres nappali munkája lehet. Telefon: Toronto 636-1381. Lawrence Park Collegiate (Chatsworth Dr., az Avenue Rd.-tól a Lawrencen I blokkra Eastre). Torontóban élő intelligens 67 éves, jómódú üzletember — pár éve özvegy — keres hozzáillő, mélyérzésű höl­gyet, aki megértő felesége lenne. Válaszokat a torontói szerkesztőségbe kérjük. 105 Almore Ave., Down-I sview, Ontario New York — Egy Dan E. Moldva nevű író új könyve szerint a Cl A azzal bízta itt eg az amerikai száműzetésben elő Antonio de Várónál, aki valamikor a kubai szenátus elnöke volt, hogy bizonyos pilu- Idkkal mérgezze meg Fidel Cast rot. A kísérlet azonban nem sikerült, a mérgezett pilulák sohasem kerültek Castrolwz. Az író szerint de Varona jelenleg is Amerikában él és rejtőzködik, mert attól tart, hogy akár kubai ügynökök, akár a CIA ügynökei — mérgezett pilulákkal — meggyilkolják. London — Egy Georgio Ivanov Markov nevű bolgár író. aki 1969-ben Angliába menekült és azután a Szabad Európa rádió munka­társa lett, néhány nappal ezelőtt meghall egy kórházban. Markov, közvetlenül halála előtt, elmondotta az or­vosoknak, hogy amióta el­menekült Bulgáriából állandóan követték az utcán és fe­nyegették. Végülis, egy férfi az utcán, megtámadta és az eser­nyőiébe illesztett injekciós tűvel mérgező anyagot fecskendezett karjába. Az orvosi jelentések szerint Markov valóban mér­gezés következtében Italt meg. A Scotland Yard megindította az ügyben a nyomozást, a Lon­donba akkreditált bolgár diplomaták azonban azt állítják, hogy Markov története az eser­nyő mérgezésről egyszerűen hazugság. — A bolgár kormány egyáltalában nem törődött az­zal, hogy Markov mit csinál — mondták a bolgár diplomaták a Scotland Yard nyomozóinak. Teherán — A SAVAK. az. iráni titkosrend­őrség. a közelmúltban többszáz. mohamedán radikálist letartóz-KLUBNAPOK; Kedden,csütörtökön és vasárnap 2-tól 7.-ig. SIRKŐAVATÁS Ezúton értesítem rokonaimat, barátaimat és is­merőseimet, hogy megboldogult férjem FE1GELSTOCK IZIDOR sírkőavatása 1978. szeptember 24-én, de. 11 órakor lesz a Bathurst Lawn Cemetery temető Achavat Achim par­cellájában. özvegye: Feigelstock Rózsi Szeptember 24-én délután fél négy órakor Székely Molnár Imre író és újságíró előadása: Irodalom, sport. élet. útitapasz­talatok címmel. Belépődíj tagoknak nincs, vendégeknek 75 cent uzsonnával együtt. Dr. Kelényi Pál NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 GYÁSZJELENTÉS Ezúton értesítjük barátainkat, ismerőseinket, hogy Simái Erzsébet szeptember 11 -én elhunyt Gyászolják: Férje: Simái Ede, Gyermekei: György és Jenes Unokái: Judy, Julia Mike és Davidl tatott. A kormány ezenkívül — a sah rendeletére — fokozni akarja harcát a korrupt köztiszt­viselők ellen. Teheránban a mohamedán aktivisták tüntetést rendéztek és véres össze­ütközésre került a sor a rend­őrökkel. A hivatalos jelentés szerint a halottak száma 100. mohamedán körök szerint azonban ennél sokkal több. A letartóztatottak egyike Moselm Yahya Nasiri Nouri sejk. aki shiita lelkész és akit azzal vádolnak, hogy az ország biz­tonságát veszélyezteti. PEDIKŰR GÁRDOS ETA 30 éves gyakorlat 5950 Bathurst 636-9524 Különös írás akadt a kezembe: Anais Nin, a valaha pornográf­nak minősített Henry Miller • egyik múzsája írta. Naplóját már régóta szerettem volna megszerezni, elolvasni, mert egy este Rómában izgalmas vitába keveredtünk róla. Való­színűleg erre emlékezett egy olasz kiadónál dolgozó barátom, amikor postára adta az amerikai Írónő frissen meg­jelent kötetét. Csakhogy ez a könyv nem az általam vágyott Napló, hanem egy novellás­­kötet. Mégis boldogan vetettem rá magam, de érdeklődésem néhány oldal után ellankadt. Egy darabig még ide-odalapoz­tam, hátha mégis akad valami érdemleges benne, de minthogy I egyáltalán nem tudott lekötni, a l végső sarokba vágás előtt előre­lapoztam a türelmetlenségem­ben kihagyott előszóra és ugyancsak jól tettem. Anais Nin az előszóban régen kiadott Naplójából is idéz. éppen ennek a novelláskötetnek a születési körülményeiről. Ezt a kis irodalomtörténeti csemegét szeretném ezúttal megosztani a Menóra olvasó­ival. Henry Miller, a Ráktérítö. a Baktéritő. a Sexus és a Nexus immár világhírű, milliomos írója a 40-es években New Yorkban élt, nyakig a meg­élhetés gondjaiban. Egy napon összeismerkedett egy gazdag könyvgyűjtővel, aki havi 100 dollár apanázst Ígért neki. ha Színház vagy erődítmény? A londoni Nemzeti Szín­házról több mint száz éve folyik a vita. Effingham Wilson 1848-ban javasol­ta először, hogy építsenek nemzeti Shakespeare szín­házat. Bemard Shaw úgy képzelte: ez a színház az lesz a művészetnek, ami a westminsteri apátság és a Szent Pál székesegyház a vallásnak. Századunk hatvanas éveiben el is készült a terv. A nagy tervek évtize­de volt ez az angolok szá­mára, a Concorde-repülő­­gép és a La Manche-alagút tervezésének éve. A színház még el sem készült, máris kritizálni kezdték. „Túl polgárias, túl költséges, túl nagy, elit­­jellegű” — mondták. 1974 októberében a New Statesman így intette ol­vasóit: „A gigászi beton- és üvegépületek mániája, amely a hatvanas években elterjedt, árt a színművé­szet ügyének.” A Temze déli partján, a Waterloo-hfdnál felépült színház, amely a Festival Hall épületére hasonlít, bosszantja a műemlékvédő­ket. „Olyan, mint egy erő­dítmény. Ez a roppant költséges, csúf épület, amely 16 millió fontba ke­rült, brutális stílusával Le Corbusier építészetére em­lékeztet. Tíz évig aépült, tíz ZONGORATANITÁS kezdőknek jutányos áron Tel.: 5 után 783-6090 (Eglinton — Bathurst) * Kathy Smith BIZTOSÍTÁS Autó biztosítás problémás, vagy sima azonnali fedezet. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR Pitts Life Insurance Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 évig tiltakoztak ellene. Hát kellett nekünk ez a beton­kolosszus?” Bemard Shaw 1938-ban azt írta: „Akarnak az an­golok Nemzeti Színházat? Dehogy akarnak! Nem akarnak ők soha semmit. Van nekik British Museu­­muk, National Galleryjük és Westminsterjük, de azo­kat sem kívánták soha.” Ám Sir Peter Hall, aki Sir Lawrence Olivier tá­vozása óta a Nemzeti Szín­ház ura — a társulat 1963 óta az Old Vic színházban játszott — cseppet sem nyugtalankodik. Szerinte az új épület „emeli a színmű­vészet rangját, kiélezi a versengést”. Színházának célja a klasszikus remek­művek bemutatásán kívül új tehetségek felfedezése. Nagy feladat, de a szín­háznak három terme van hozzá: az 1160 férőhelyes Olivier terem, a 890 férő­helyes Lyttelton és a 400 férőhelyes Cottesloe. Az új épület éppen any­­nyiban eredeti megoldás, hogy nem csupán színház, hanem nagy kulturális kombinát, amely reggeltől estig nyitva áll a közön­ség előtt. Van benne étte­rem, eszpresszók, kiállító termek, ahová a színházlá­togatástól függetlenül be lehet térni. Elegendő par­kolóhelye is van. Denys Lausduni építész, aki 12 évig dolgozott a ter­ven, hogy a Szépművészeti Bizottságnak, a Városi Ta­nácsnak, a Színházi Ta­nácsnak és a Művészeti Ta­nácsnak eleget tegyen, jól megoldotta feladatát. Épü­lete valóban „funkcionális”. A színművészet sajátos temploma ez, amely teljes kényelmet nyújt napi 2— 3000 látogatónak. Igen ár.., de bejön-e ez a napi 2—3000 látogató? Hi­szen a 800 férőhelyes Old Vic nézőterén gyakran vol­tak üres helyek! Sir Pe­ter Hall nekiveselkedett a nagy feladatnak. A Nem­zeti Színház kihasználtsága jelenleg 90 százalékos. Nem volt könnyű ezt el­érni. Az építkezés elhúzó­dott, a színházteremeket nem egyszerre adták át, a munkások sztrájkoltak, a gépek nem működtek. Pénz egy idős barátja magánhasz­nálatára erotikus novellákat ír. Miller gondolkodás nélkül el­fogadta az ajánlatot és le is szállított néhány írást, de később átruházta az egészet barátnőjére, az ugyancsak gon­dokkal élő Anais Ninre. Anais. mint Naplójában írja. sosem találkozott a különös irodalombaráttal, csak a könyv­gyújtón keresztül küldte neki időről időre a új történeteket. Néha a furcsa kliens telefonált, meg-megdicsérte valamelyik novelláját, de sosem felejtette el figyelmeztetni, hogy "koncent­ráljon teljesen a sexuaiitásra" és hogy "legyen konkrét", “ne pazaroljon időt és energiát a lírára". Az Írónő . t— bár nem szűkölködött élettapasztalatok­ban. már kénytelen volt a könyvtárakat bújni. Krafft- Ebing tudományos leírásait és a Kama Sutrát tanulmányozni, hogy .megrendelő kedvére való elbeszéléseket produkáljon. "Biztosra vettem" — írja Anais Nin — "hogy az öregúr nem tudta, mi a szerelemben az igazi jó. ^Kiirtani az igazi lírát, ez volt a vesszőparipája. Ez a klinikai esetté laposított szex. amelyből hiányzik a szerelem emberi melegsége, irodalmi afrodízi­­ákra kényszerítette. "Milyen lehet az ilyenféle megren­delőnek gusztusához mért novella?" Az írónő szerint: "való­színűtlen, bizarr, eltúlzott", sőt egyenesen "a szexualitás karikatúrája". A megrendelőnél egészségesebb olvasó nem is igen képes átrágni magát rajta; nem erkölcsi felháborodása, csupán a leírások monoton unalma miatt. A kötet tizenöt novellája közül jómagam legfel­jebb ha egyre fogok emlékezni, erre is csak azért mert a kompo­­nálatlanság elrettentő példája. Szerkezete olyan hevenyészett, hogy egy önképzőköri gim­nazista sem merészelte volna felolvasni. Kezdődik úgy. hogy Anais Nin egyes szám első személyben elmeséli, hogy ifjú­kori pillanatnyi pénzzavarai egyikében egy öreg különc számára gyártott erotikus-por­nográf novellákat. (Vagyis leírja a valóságot.) Rendelésre készült cikkeit egy fiatal lánnyal gépel­­tette. akit az írások témája lát­ható zavarba hozott. Egy nap azonban a lány kimegy a szobából, és ottfelejt az asztalon egy sűrűn teleírt lapot, amiről kiderül, hogy saját vallomása egy pikánsabb kalandjáról. Az írónő itt a gépírónó kalandjával folytatja novelláját, megtartva az elbeszélő egyes szám első személyét. Ennek az elbe­szélésbe iktatott elbeszélésnek egy pontján a gépírólány el­meséli, hogy kalandjának nél­külözhetetlen másik szereplője, egy lélegzetelállítón szép testű fiatal férfi, egy nap az asztalon felejti a naplóját, amiben leírja... és így tovább... Anais Nin szemrebbenés nélkül foly­tatja az elbeszélésbe iktatott el­beszélést, ugyancsak egyes szám első személyben. Egy nem spár­tai fegyelmü olvasó már a har­madik oldalnál elveszti a fonalat. Ami egyébként nem is olyan nagy baj. ZALÁN MAGDA híján némelyik terv egye­lőre papíron maradt, pél­dául a hangfelvételi stúdió. A legtöbb gondot a gé­pek okozzák. — Nem azért terveztük a gépeket, hogy a színpadon lejátsszuk a wat§rl<joi csa­tát — mondja Sir Peter. — Célunk csupán az, hogy gyorsan és emberi erőfe­szítés nélkül tudjuk végre­hajtani a színváltozásokat, és viszonylag olcsón nagy repertoárt tarthassunk mű­soron. A Művészeti Tanáé15 és a Városi Tanács szkeptiku­san hallgatja ezt a ma­gyarázatot. Tőlük jön a pénz, ők szubvencionálják a Nemzeti Színházat: évi 2,5 millió, illetve 500 000 , fonttal. És nekik is vannak érveik. A gépek sok gé­pészt megfosztanak a mun­kától. Fenntartásuk sokba kerül. Csakugyan szükség van ennyi gépre? Elgondol­koztató volt tavaly az elé­gedetlen hidraulikus szere­lő esete, aki miatt az egész Nemzeti Színház leállt, így kezdődött a sztrájk. Négy napig nem tarthattak elő­adást, ez 30 000' font vesz­teséget jelentett. És ha még több gép fog működni? Mindig leáll majd a szín­ház, ha egy szerelő rossz­kedvű? , — Két év alatt 2 millió néző! — vág vissza^ mind­erre büszkén Sir Peter Hall, de lrenyéradói nem érik be ezzel a magyará­zattal. Azt firtatják, miből ered a 400 000 font deficit. Shakespeare és Pinter, Ben Johnson és Stoppard, Ibsen és Arden darabjai kerültek színre, a színház évente 500 új darabot bí- I rál el, kiváló művészek százait foglalkoztatja — ám a szigorú könyvelők mind­ezzel nem érik be. 1 — Terveink veszélyben vannak aggódik Sir Peter. — Az a szándékunk, hogy évi 5—6 hónapon keresztül vidéki és külföldi vendég­­szerepléseket rendezzünk, más színházak társulatait hívjuk meg vendégszerep­lésre, bővítsük repertoá­runkat és ne drágítsuk a jegyeket. Pillanatnyilag már 25 pennyért lehet je­gyet kapni színházunkba. De mindez veszélyben fo­rog, mert kevés, a pénzünk. SIR PETER HALL A felettes szervek vála­sza: „Hall pazarló. Hall gi­gantomániában szenved. Hall beérhetné szerényebb keresettel (némelyek sze­rint évi 50 000 fontot vág zsebre). Hall Napóleonnak tartja magát...” És nemcsak a felettes szervek vélekednek így. Mások is. Még a Nemzeti Színház történetét is meg­írták. A szerző, John El­sőm szigorúan ítéli meg Peter Hallt, „nemzeti ka­tasztrófának” nevezi. Sir Peter védekezik. 500 beosztottjának többsége tá mogatja. Hangoztatják, hogy a nézők elégedettek, I és főleg a három teremben í tartott előadások összkölt­­í sége évente mindössze 250 000 font, ami kevesebb, mint a fűtés és a világítás költsége. Az épület össz­költségvetésének csak 4 százaléka a színházi elő­adások költsége. A Nemzeti Színház már „beérett”, gördülékenyen működik, épp olyan nagy sikereket arat, mint a Royal Shakespeare Compa­ny. 1977-ben a két társulat összesen 65 színdarabot mutatott be; 1979-ben szá­zat akarnak bemutatni. Kí­vánhat' valaki ennél töb­bet? Ha majd a Royal Shakespeare Company át­költözik a Citybe, London­nak négy korszerű színház­­terme és két kiváló társu­lata lesz, amelyek bemu­tatják a nézőnek „a leg­jobb darabokatT^-amelyek­­ből az angolok idővel meg­tanulhatnak szeretni”, mint Shaw megálmodta.' Hall szerint, aki a nehéz­ségek ellenére lelkesebb, mint valaha, a Nemzeti Színház „segít megőrizni színházi hagyományain­kat”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom