Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-16 / 724. szám
—MC8. szeptember 16. * MENÓRA (A humorista olyan, mint az Erzsébet-hid. Áldja, vagy verje Sors keze, a végén kitör belőle a röhögés.) Nem szeretném, ha azzal' vádolnának, hogy elhumorizálom a Tízparancsolatot, de van egy-két gondolatom ezzel kapcsolatban, amit nem titkolhatok el sok-' millió olvasóm elől. Az egész arról jutott eszembe, hogy! valahol megláttam Charlston Heston fényképét, amiről! eszembe jutott Mózes, meg Cecil B. de Miile, meg a Tízparancsolat. A Tízparancsolat, amely első i írott törvénye a nyugati civilizációnak, részben már elavult. Az azóta alkotott törvények átvették a Tízparancsolat egyes pontjait, vannak azonban olyan parancsolatok, amelyekről a mai jog, rendelet, vagy szabály nem is tesz említést. Lopni és ölni nem szabad, s ezzel sok vaskos kötetben foglalkoznak a hozzáértők, amit büntetőjog névvel illetnek. Ugyanis az ügy nem olyan egyszerű, hogy “Ne , lopj!", — mert hiszen az emberiség egy része mégis lop. Ezért meg kellett állapítani, milyen büntetést szabjanak arra, aki ellop egy zsemlyét a fűszerestől, mert éhes, vagy ellop százezer dollárt a főnökétől, mert pénzéhes. Amerikában az úgynevezett retrográd büntetés érvényesül, ami azt jelenti, hogy minél nagyobb az ellopott összeg, annál kisebb a büntetés. Az, hogy tiszteld apádat és anyádat, már semmiféle modern törvénykönyvben nem szerepel. Elavult. Tulajdonképpen miért volt szükség erre a parancsolatra? Hát annak idején nem szerette minden gyermek a szüleit? Nem voltak a gyerekek hálásak szüleiknek, amiért felnevelték őket, nélkülöztek iskoláztatásukért és esetleg saját szájuktól vonták meg a falatot, hogy utódjuk jóllakhassék? Lehetséges, hogy évezredekkel ezelőtt a gyermekek azzal hálálták ezt meg, hogy elküldték az öregeket az aggok házába, ahol csak hébe-hóba látogatták meg őket? Akkor is inkább hébe, mint hóba. A teljes parancsolat a legjobb tudomásom szerint igy szól: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél ezen a földön". Ez félig lekenyerezés, félig fenyegetés, mert ebből nem következik egyenesen, hogy ha nem tiszQ* ; FODOR ANDRÁS: TÍZPARANCSOLAT teled szüléidét, akkor fiatalon' halsz meg. De azért mégis... ha hosszú életű akarsz lenni... Ez az egész kérdés, mint mondtam, elvesztette aktualitását, mert sokkal többet beszélnek manapság a nemzedékek közötti szakadékról, mint a nemzedékek közötti szeretetról. Minden kultúrált nemzetnek van törvénye arra, hogy a szülő köteles felnevelni gyermekeit, de arra nincs még csak joggyakorlat sem, hogy a gyermeknek ezért hálásnak kell lennie. A paráználkodás (ha jól értelmezem ezt a szót), válóok ugyan, de egyébként senki sem tiltja meg senkinek, ha zárt ajtók mögött teszi. Néha még fizetni is kell érte, de ez nem büntetés, ha megéri. A faragott képekért, magyarul: szobrokért, megint csak nem jár semmiféle büntetés, hacsak azt nem nevezem büntetésnek, hogy annakidején Olaszországban nem akarták kitenni az utcára Michelangelo "Dávid" című szobrát, mert nem hordott fügefalevelet. Ezt a huszadik században megismételték Montreálban úgy, hogy mégcsak nem is szokatlan Michelangelónak. Azután itt van az, hogy "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Minden rendben lenne, ha tudnánk, hogy mi az a "felebarát". Nyilvánvaló, hogy felebarát nem a barátunk fele, mert könnyű lenne az egyik felét szeretni, a másikat nem. A “fele" nem a feleség rövidítése és így nem a feleségünk barátját, vagy barátnőjét jelenti, ami sok esetben sajnálatos. Hiteles fordításnak tartom az embertárs szót. ami röviden annyit jelent, hogy a másik embert szeressük, akinek ugyanúgy anyagi gondjai vannak. mint nekünk, bánatos, vagy vidám, mint mi, benne is megvan minden jó és rossz emberi tulajdonság, mint bennünk, ók is emberek, mint mi, hasonló problémákkal, bánatokkal, örömökkel és molekulákkal, mint mi. Az, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint tenmagunkat. már nehezebben oldható meg akkor is, ha tisztáztuk, mi az a "tenmagad”. Az ember ritkán szeret valaki mást jobban, mint önmagát (avagy tenmagát). de ha ez nagyritkán mégis előfordul, akkor később megbánja. Szeressük embertársainkat, ha nem is úgy. mint önmagunkat, de legalább egy picikét! De most már mindenki előtt világos, hogy miért kellett ezt az emberbaráti szeretetet aranysolatba foglalni... Ha a Menóra felkérne arra, hogy írjak a mai időknek megfelelő tízparancsolatot, nem is vállalkoznék rá, mert száz alatt meg sem tudnék állni. De ízelítőül közlök néhányat (hátha mégis felkérnek rá!) 1. Ne hazudj! Sem felebarátodnak. sem egész-barátodnak, sem feleségednek, sem egészségednek. 2. Ne pletykálkodj! Ehhez nem kell magyarázat. Pletyka az, amit valaki valakitől hallott, tovább meséli nekünk és mi máris nyúlunk a telefonkagyló után, mert ezt igazán tovább kell adni valakinek... 3. Ne pókerezz magas alapon, ha nem engedheted meg magadnak, mert abból N.S.F. csekk lesz, akárki meglássa, ami Kanadában nem bún ugyan, de szerintem csúnya. 11. oldal ■■■■■■■ \ 4. Ha már megkívántad felebarátod feleségét, ne tudja meg senki, még felebarátod felesége sem, mert különben hazudnotok kell (lásd I.) meg elóbbutóbb pletykál kodni fognak róla (lásd 2.). De megtudhatja a férj is és ebből komplikált bonyodalmak származhatnak, válással és kényszerházassággal a parancsolat megszegőjével szemben. És ez még mindig jobb, mint ha a férj fegyverviselési engedéllyel és fegyverrel rendelkezik. A “jogos felháborodás" csak annak használ, aki elsüti a fegyvert. Akit agyonlőttek, annak már mindegy, hogy a felháborodás jogos volt-e vagy sem. Szavakkal már nem lehet rajta segíteni, legfeljebb azt mondhatja valaki, hogy: "Latiatoch feleim szömtökkel. mik vogmuk? Isa por. isa hamu. isa revolvergolyó vogmuk..." Az osztrák csodagyerek Valamennyiünknek szüksége van önmegbecsülésre... valamint szomszédaink és barátaink megbecsülésére. A kanadai demokratikus társadalom szabad állampolgáraként jogunk van a saját kultúránkat, vallásunkat és történelmi hagyományainkat gyakorolni. Ezenfelül jogunk van előítéletek és megkülönböztetés nélkül élni... egy egységes nemzet tagjaként, ahol mindenki egyenlő... senki sem „különb". A Kanadai Kormány következetes multikulturális politikája mindezt lehetővé teszi az Ön számára. Ez a politika, az egyenlőség elve alapján lehetővé teszi a számunkra hogy kultúrális hagyományainkat megőrizzük és gyakoroljuk... és ezáltal jobban megértsük egymást. A multikultúrális politika gazdag program választékot biztosít, a tartományi kormányok, oktatási szervek, média, közösségi csoportok... és az egész kanadai nép bevonásával. A Multikulturális Miniszter egyik legfontosabb feladata, hogy egyenlő lehetőséget biztosítson valamennyi kanadai számára, tekintet nélkül kultúrális hovátartozására. A Kanadai Kormány multikultúrális politikája valamennyiünk számára tökéletesebb egymás mellett élést biztosit kulturális és nemzeti önérzetünk megteremtése által. Önérzet... előítélet nélkül! Multiculturalism L’ honorable Norman Cafik Ministre d’État Multiculturalisme A „csodakislány” mindössze ötéves és Leoben ben lakik. A kis Manuela Pölzl olyan gyorsan sajátítja el a tudományokat. hogy az szinte ijesztő. EL; eljátszik más gyerekekkel is, de leginkább a tankönyveket bújja, amelyeket tulajdonképpen csak évek múlva kellene kezébe vennie. Ismeri már a négy alapműveletet, milliós számokkal végez műveleteket, szöveges példákat is megold, helyesírási hiba nélkül ír, folyékonyan olvas. Játszik zongorán és orgonán (kottából), és jól sakkozó apját sokszor megveri — mármint sakkban. A kis Manuela saját kezűleg írt egy levelet az osztrák oktatásügyi miniszternek, hogy engedélyezzék iskolába járá- j sát — ekkor négyéves volt. A miniszter az előírásokra és a kislány egészségére való hivatkozással utasította el a kérvényt — viszont meghívta a kislányt Bécsbe. és el volt ragadtatva a kislány intelligenciájától. A szakértők szerint a problémák igazán csak akkor kezdődnek majd. mikor — egy év múlva — Manuela iskolába kezd járni. Hiszen már jelenleg is messze maga mögött hagyja nemcsak a vele egykorú. de a magánál idősebb gyerekeket is. Önérzet előítélet nélkül Zsidó származásuk miatt üldözött keresztények részére új kártérítési lehetőséget nyújtanak a nyugatnémet hatóságok. Kártérítési igényét bejelentheti az üldözött személy, vagy házastársa; illetve az üldözött nevében házastársa, vagy gyermeke, ha az üldözöttet eltartja (akkor is, ha ömaga őskeresztény és nem szenvedett üldöztetést). A kártérítés havi életjáradékból áll, amely a megítélés napjától jogos. Visszamenőleges kártérítést nem fizetnek. Kártérítésre kizárólag azok jogosultak, akik az alábbi négy feltétel valamennyijének megfelelnek és ezt okirattal, vagy tanukkal igazolni képesek. 1. ) Az üldözött személy az üldöztetés idején zsidónak minősült, bár már akkor valamely keresztény vallásfelekezethez tartozott. 2. ) A kérelmező jelenleg is ugyanahhoz a keresztény vallásfelekezethez tartozik. 3. ) A kérelmezőnek jelenleg nincsen megfelelő jövedelme, mert öregségi nyugdíjas,! welfare-es, vagy hasonló. 4. ) A kérelmező ezideig semmiféle kártérí- j tést nem kapott Nyugatnémetországból (vagy mert eddig nem jelentett be igényt, vagy mert bár bejelentett, kérelmét elutasították, illetve kérelme eddig még nem nyert elintézést). Nem kell viszont igazolni betegséget, vagy munkaképtelenséget! Az érdekelteknek bérmentesen rendelkezésére állunk 1978. szeptember 10 után munkanapokon 9—12 óra között személyesen (344 Bloor Street W., Suite 504) vagy telefonon (921-7185). DR. JOHN GEORGE SOMJEN NOTARY PUBLIC notaire public —Öffentlicher notar KÖZJEGYZŐ 344 BJoor St. West, Sülte 504 Telephone. , Toronto M5S IW9 <4,6> 921-7185 ,
