Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-25 / 700. szám
1978 március 25. * MENORA 3. oldal "A Szovjetunióval csak egyoldalú szerződéseket lehet kötni. Ez azt jelenti. Iwgv nekünk a szerződés minden betűjét teljesíteni kell; ugyanez a szerződés zonhan semmire sem kötelezi okét" — John F. Kennedy, az Egyesült Államok volt elnöke. A világpolitikai események tzédüleles forgatagát figyelőnek — az utóbbi hónapokban — az volt a meggyőződése, hogy mind a Carter-adminisztráció, mind a nyugateurópai országok iömbje a Szovjetunióval való békés kiegyezést erőlteti, s ennek a célnak érdekében kínosan ügyel a konfrontációk elkerülésére. Még akkor is, ha Vloszkva semmiben sem változatott a hidegháború alatt megszokott magatartásán. Ez azonban csak a látszat, nondják a nemzetközi szakértők. A felszínen észlelhető barátságos mosoly lázas dipionáciai. szinte „földalatti" tevékenységet takar, melynek izereplöi között Kína és Kuba ugyanúgy megtalálható, mint [zráel, Egyiptom vagy Jordánia. A véleményeket a következőképpen lehet összefoglalni és kommentálni: Bart Meisner, a Reuter egyik legtekintélyesebb riportere és külpolitikai zsenije, azt jelenti cikkeiben, hogy a múlt év decemberében egy magasrangú kína tisztségviselő három napon át a legnagyobb titokban tanácskozott Macaóban az amerikai külügyminisztérium egy ugyancsak magasrangú tisztviselőjével. A megbeszélések során ugyanúgy szó került a közelkeleti helyzetről, mint a Vietnam és Kambodzsa közötti háborúról és Kuba jelenlegi kényes helyzetéről. Meisner tudni véli, hogy a kínaiak Szádátban kezdik látni Moszkva egyik legkövetkezetesebb — és legeszesebb — ellenfelét. Szerintük — bár ezen lehet vitatkozni — Izráel előbb lenne hajlandó a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunióval, mint a „kezét kétszer megégetett" Egyiptom. Vietnami kapcsolatban a kínaiak- mérget okádnak, s azt állítják, hogy mig az ó vietnámi befolyásuk teljesen megszűnt, a Szovjetunió vietnámi gyarmatosítási kísérlete befejezés előtt áll. Végül — jelzi Meisner riportsorozata — az amerikai-kinai tárgyalás harmadik napján egy magasrangú kubai kormánytisztviselő csatlakozott a tanácskozásokhoz, melynek során — többek között — ismét felmerült a Kuba é Egyesült Államok közti diplomáciai kapcsolat megteremtése. A tanácskozásra állítólag Macaóban került sor. s azon a három napon, amely Meisner szerint a megbeszéléseket kitöltötte. a Macao-Ritz szálloda és játékkaszinó zárva volt. A hivatalos macaói magyarázat szerint a három napig tartó „záróra” azt a célt szolgálta, hogy a portugál gyarmati hatóságok lecsapjanak a gombamódra szaporodó bűnözőkre, köztük az uzsorakamattal operáló pénzkölcsönző bandákra (loan-sharks), melyek újabban száz százalékos kamatot követelnek rövidlejáratú kölcsönökre. (A Ki na dél partjain elterülő Macao Ázsia játékkaszinója, akárcsak Monte Carlo Európában, vagy Las Vegas Észak-Amerikában. A szomszédos Hong Kongból naponta érkeznek szerencsejátékokra kiéhezett ezrek. A portugálok — a busás állami bevételre való tekintettel — idáig szemet húnylak a ..macaói Maffia” tevékenysége felett.) Mindeneseire a Macao-Rilz három napig kihalt volt. Vagy legalábbis a kaszinó. Mert Meisner szerint a szálloda rejtett zugaiban lázas tanácskozás folyt az aggasztóan növekvő szovjet befolyás ellensúlyozásának lehetőségeiről. Amennyiben Meisner és kollégái jelentése hitelképes, úgy a filmszerűen pergő események érdekes értelmezési kaphatnak. 1.) Január végén az Egyesült Államok persona non grata-nak nyilvánította Dinh Ba Thi meghatalmazott minisztert, Vietnam ENSZ képviseletének vezetőjét. Ez volt az első eset az Egyesült Nemzetek Szervezetének három évtizedes történelmében, hogy egy ENSZ-hez akkreditált diplomatát a házigazda — látványos körülmények között — kiutasított. S a hangsúly a „látványos körülményeken" van. Mert tegyük fel. hogy Thi valóban kémkedésbe keveredett. miként azt az Egyesült Államok külügyminisztériuma állítja, abban a fontos időszakban. amikor Vietnam és Washington — a háborús sebeket begyógyítandó — diplomáciai kapcsolatok megteremtésén fáradozik. A publicitás elkerülése érdekében az Egyesült Államok, titkos diplomáciai csatornákon keresztül, könnyen felkérhette volna Vietnamot, hogy csendesen — betegségre vagy egy fontos beosztásra hivatkozva — hívja vissza a kémkedéssel vádolt Thi-l. s küldjön másvalakit a helyére. Nem. Washington hangos dobpergésbe kezd és egy ún. diplomáciai sajtókonferencián jelenti be Thi bűnösségét. A kínai delegáció — első ízben ki tudja, hány esztendő után — hangosan dicséri az Egyesült Államok „éberségét". Amit más országok képviselői nem tudtak — s amit persze Kina harsogva bizonygat — az. hogy Dinh Ba Thi a szovjet imperializmus egyik legfőbb vietnami szekértolója. s a Kína-ellenes szovjet propaganda szerves része. Az ütés cé 1 ba talál: Moszkva Magyar Pékség az East Side-on VALÓDI MAGYAR KRUMPLIS KENYÉR VIZES ZSEMLE. CSÁSZÁR ZSEMLE SÓSKIFLI és MINDENFÉLE PÉKSÜTEMÉNY, KENYÉR A.ORWASHER Inc. 308 East 78th St. NEW YORK = Tel:BU8-7372 és 6569 Látta már New York legújabb magyar vendéglőjét? Red 1 1^ i I P Látványos kézi 1 faragásé magyar bútorai, kézimunka térítői, ősrégi lakodalmas edényei KITŰNŐ KONYHÁJA bel- és külföldi italkülönlegességei OLÁH JENŐ cigányprímás zenéjével felejthetetlen élmény. 439 East 75 Street (York és First Ave között) Nyitva 6-tót, SZOMBAT ES VASÁRNAP B—TŐL (hétfőn zárva) _________^Rezerválás: (212) 734-4893 VISSZA A HIDEGHÁBORÚHOZ? Érdekes változások a nyugati országok magatartásában tajtékzik a dühtől, s azzal vádolja Kínát és az Egyesült Államokat, hogy Kambodzsa cinkosai lévén, a Thi-ügyet a Vietnam elleni invázió „takarójaként" agyalták ki. 2.) Alig egy héttel később Don Jamieson kanadai külügyminiszter — ugyancsak látványos. csaknem cirkuszi akrobatikához hasonlatosan — bejelenti. hogy a kanadai kormány kémkedés vádjával kiutasított tizenhárom diplomatát az ottawai szovjet nagykövetség személyzetéből. A vád cinikus is, gyerekes is: az cmlitett tizenhárom egyén adatokat próbált szerezni az R.CMP szervezeti felépítéséről és működéséről, hogy aztán —Jamieson szerint — infiltrálhassa a lovascsendörség titkosszolgálatát. Az állítólagos adatszerzésre egy meg nem nevezett és közepes rangú RCMP tisztviselőt szemellek ki. aki felettesei tudtával belement a „játékba" és együttműködést mímelt az oroszokkal, amíg aztán elegendő bizonyíték gyűlt össze a nagy hűhóval beharangozott leleplezésre. Diplomaták és külpolitikai szakértők szerte a világon képtelenek voltak visszatartani vigyorukat. Ki fogja elhinni, hogy tizenhárom diplomata egymás mögött loholva próbál egv titkosszolgálati ügynököt beszervezni? Mióta hivják kémkedésnek azt. amikor egy ország egy másik ország rendőrségének struktúrájáról szerez információt? Moszkvában akkreditált kanadai diplomaták nyilvánvalóan hosszú évek óla gyűjtenek adatokat a KGB és más szovjet rendőri szervezet felépítéséről, s ezt a.szovjet hatóságok ugyanolyan jól tudják, mint azt. hogy amerikai, angol, francia és más követségi alkalmazottak is hasonló információ gyűjtésen fáradoznak. Az Ottawa által leleplezett szovjet „kémkedés" három éve folyik: miért éppen most időzítették a leleplezést, amikor a kanadai-szovjet kapcsolatok a „kölcsönös" megelégedés jegyében" fejlődnek? Mi az a fontos ok. ami miatt a kanadai kormány megkockáztatja a hidegháborúhoz való visszakanyarodás vádját? Az. a feltevés, hogy a minden oldalról kereszttűz alá vett RCMP-nek sürgősen szüksége volt valami dicsőséges tettre", nem lehet kielégítő magyarázat egy ilyen arányú diplomáciai manőverezésre. De ha tekintetbe vesszük, hogy Don Jamieson a leleplezés előtt napokon át titokban tárgyalt az amerikai külügyminisztérium fejeseivel, s hogy az ottawai „kémbortrány" csaknem egyidőben tört ki a vietnami ENSZ-megbízott „leleplezésével". akkor a következtetések érdekes fordulatot vesznek. Különösképpen azután, hogy Jamieson — a kémbotrányra való hivatkozással — még tervezeti moszkvai látogatását is lemondta. Akárcsak Cyrus Vance... 3.) Február második vasárnapján az amerikai amatőr ökölvívó válogatott csapat a kubai sportcsarnokban mérkőzött a kubai csapattal, melyen Fidel Castro nemcsak jelen volt. hanem annak előkészítései is szorgalmazta. (A túra feltételeit decemberben rögzítették, alig eg\' ítéltei n mar emlilelt macaói titkos tanácskozások alán.) (Folytatása következő szamunkban) Losonczy László Nem Washingtonnal kell békét kötni Munkatársunk levélben küldött cikke még az elmúlt hetek eseményei előtt íródott. A jom-kipuri háború után megindult amerikai békeközvetités során nem egyszer látogattak el Izráel vezetői Washingtonba. Golda Méir kormánya idején Izráel nagyasszonya, hadügyminisztere. Mose Dáján és külügyminisztere. Aba Even előszobáztak Nixon elnöknél vagy fogadták dr. Henry Kissingert jeruzsálemi rezidenciájukban. Aztán Jicchák Rábin miniszterelnök. Jigál Álon külügyminiszter és Simon Peresz hadügyminiszter voltak tagjai a hires trojkának, akik aláírták az I975. évi átmeneti egyezményt Egyiptommal, benne a függelékkel. amelyben Egyiptom kötelezettséget vállalt, hogy csak békés úton igyekszik rendezni viszályát Izraellel. Az új trojka, Menachem Begin, Mose Dáján és Ezer Weizmann most rendkívül bonyolult diplomáciai helyzetben járulnak Jimmy Carter elnök elé. Majdnem nyílt a konfliktus az Egyesült Államok és Izráel között. Amerika „csomagugylel" keretében adja el a fegyvereket, amelyekre Izráelnek szüksége van: u g y a nakkor Egyiptom és Szaudia is megkapja ugyanazokat a fegyvertípusokat. Vajon azt jelenti-e ez a fordulat, hogy Washington nem tartja többé magára nézve kötelezőnek az izráeli fegyveres fölény fenntartását az arab államokkal szemben? S azt is jelenti. hogy Amerika ezzel akarja rákényszeríteni akaratát Izraelre a közelkeleti szövevényes helyzet kibogozási kísérleteiben? Kétségtelennek látszik, hogy Anwar Szádát merész békeoffenzíváját a kudarc veszélye fenyegeti. Igaz. Szádát sokkal többet követel, mint amennyit bármelyik izráeli kormány megadhat. de az is igaz. hogy izráeli részről is történt néhány olyan lépés, amely a helyzetet komplikáltabbá tette. Begin terve a megszállt területek autonómiájának megadására kecsegtetőnek indult, de végülis megakadt azon. hogy a funkcionális területi megoldás, azaz. hogy Judeat. Somront és a gázavidéket egységes tömbként kélI kezelni, feltétlenül együtt járna az önrendelkezési jog megoldásával a palesztinai arabok számára s erre Begin kormánya nem hajlandó. Ezt azáltal is bizonyítani akarta a kormány, hogy a megbeszélések teljében új településeket kezdett létesíteni a nyugati partvidéken. Amerika olyan sértőnek találta magárané/.ve Izraelnek ezt az Izraelben is vitatott jogosságé lépését, mintha a zsidó allamnak nem az arab szomszédokkal kellene békét kötni, hanem magával az. Egyesült Államokkal. Tovább bonyolította a helyzetet Amerika figyelmeztetése, hogy a közelkeleti béke csak a Biztonsági Tanács 242. számú határozata alapján képzelhető el. azaz. hogy Izráel nek vissza kell vonulnia területekről. — izráeli felfogás szerint nem az összes területekről. — védhető határokhoz. Golda Méir és Jicchák Rábin kormányai ezt úgy értelmezték. hogy Izráelnek mind a három fronton területi engedményeket kell tennie, de ezt a tézist Begin kormánya nem fogadja el. Ha ugyanis hozzájárulna, elbukna a „funkcionális területi megoldás" elmélete, azaz. hogy Judea és Somron problémája csak mint geográfiai egység oldható meg. Ezért Begin most azt a meglepő gondolatot vetette fel. hogy a 242. számú, I967 novemberében elfogadott határozat nem érvényes a nyugati partvidékre, s ezt Jimmy Carter aggasztó fordulatnak minősitette közvetlenül Begin amerikai útja előtt. A dolgok szemlélőjének az az érzése támad, hogy Izráel nem a környező arab államokkal áll történelmi konfliktusban, hanem az Egyesült Államokkal. Ezek a washingtoni zarándoklások azt a benyomást keltik, hogy Begin miniszterelnök és kollégái minden részletjavaslatukat vagy tervüket kénytelenek magával az amerikai elnökkel megtárgyalni. A helyzet súlyosságára mutat ez a körülmény. Arra. hogy Izraelt, amelyet a hatnapos háború fényes győzelme után. ellenségei diplomáciai elszigeteltségbe kényszerítettek, most egyetlen barátjának és szövetségesének, az Egyesült Államoknak kegyeiért esedezik, hogy valamilyen kiutat találjon az egyre súlyosbodó válságból. Holott a megoldás, amely nem könnyű és nem is azonnali. csak úgy található meg. ha Izráel valóban visszatér a 242. számú határozat eddigi értelmezéséhez és hajlandó területi engedményekről tárgyalni Júdeábán és Somronban is. Amerika sosem követelte, hogy Izráel az egész területet visszaadja. mindig „kis határkiigazítások" feltételét szabta. Még egyetlen izráeli kormány sem igyekezett megállapítani, melyek ezek a kis határkiigazitások. Szádát kezdeményezése után ez már elkerülhetetlen. Izráel nem Amerikával határos, hanem három arab állammal. Attól tartunk, hogy ezt a magyarázatot hallják majd az izráeli miniszterek zarándoklásuk során. Washingtonban is. BARZILAY ISTVÁN A bányászok nem hajlandók engedelmeskedni a Taft—Hartley töivénynek A 165.000 amerikai szénbányász elégedetlen az új szakszervezeti szerződéssel, amelyet alapjában véve rájuk kényszerítettek. A szénbányászok, akiktöbb, mint száz napon keresztül visszautasították a bányákba való leszállást és nem voltak hajlandók engedelmeskedni egy olyan federális bírósági döntésnek, amely visszarendelte ókét munkahelyükre, nem hajlandók elfogadni az új kollektív szerződést, amelynek leglényegesebb pontjai a következők: Az elkövetkező három év alatt a bányászok órabére 2.40 dollárral emelkedik. A bányászok órabére jelenleg 7.80 dollár. A bányászok évi 200 dolláros hozzájárulása a betegbiztosításhoz, az orvosnál tett első húsz látogatást magában foglalja és ezenkívül minden esetben olyan gyógyszert, amelynek értéke nem haladja meg az 5 dollárt. Ha egy bányász kórházi kezelésre szorul, a költségeket teljes egészében a vállalat fizeti. Az új kollektív szerződés értelmében a bányászokat semmiféle okkal nem lehet munkájukból elbocsátani. A szénbányászok jelenleg havi 275 dollár nyugdíjat kapnak a vállalattól, húsz évi szolgálat után és ez az összeg havi 25 dollárral emelkednék azoknak a bányászoknak az esetében, akik 1975 előtt mentek nyugdíjba és azoknak a bányászoknak a számára, akik az új kollektív szerződés aláírása után mentek nyugdíjba. A bányászok többsége — a United Press International nevű hírügynökség felmérése szerint — nem a munkabér emelését tartja kevésnek, hanem úgy véli, hogy a betegbiztosítás (amely adott esetekben még mindig a biztosított személyre hárít át bizonyos költségeket) nem megfelelő. A „United Mine Workers" szakszervezet azt követeli, hogy az orvosi és gyógyszer-költségeket, függetlenül a betegség időtartamától, teljes egészében a vállalat fizesse. i A 165.000 amerikai szénbányász három hónapja sztrájkol és az amerikai federális kormányt az elé a választás elé állítja, hogy az elnök a Taft- Hartley törvényt lesz kénytelen érvényesíteni. Az amerikai dolgozók közt a bányászok az egyedüliek. akik a múltban szembeszálltak a Taft-Hartley törvénnyel és nem lehetetlen, hogy ezúttal is szembeszállnak ezzel, ha az elnök érvényesíti a federális törvényben meghatározott jogát. A Fehér Ház egyúttal arra készül, hogy olyan törvényjavaslatot terjeszt a kongresszus elé, amelynek értelmében a federális kormány államosítaná a szénbányákat. A törvényjavaslatot azonban a szenátus és a képviselőház mindkét pártjának vezetői ellenzik. A legerősebb ellenzés Robert Byrd, west virginiai szenátor , a demokrata szenátorok csoportvezetője, a törvényhozás legbefolyásosabb tagja részéről nyilvánult meg. A Fehér Háznak a szénbányák államosítására való törekvése tehát majdnem bizonyosan kudarcot vall. (A Taft-Hartley törvény hivatalos elnevezése: Labor Management Relations Act. A törvényjavaslatot 1947-ben terjesztették Taft és Hartley szenátorok a kongresszus elé. amely megszavazta. Truman elnök megváltoztatta a törvényjavaslatot. mert úgy vélte, hogy az túlságosan nagy hatalmat biztosít a federális kormány számára. A kongresszus, a szokásos kétharmados többséggel, elvetette az elnök vétóját és a javaslat törvénnyé vált. A Taft-Hartley Törvény egyik paragrafusa úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy sztrájk nemzetgazdasági, vagy nemzetvédelmi érdekeket veszélyeztet, az elnöknek jogában áll 80 napig tartó. ún. „lehiggadási periódust" elrendelnie és a sztrájkolókat munkahelyükre visszaküldenie. A törvény egyik legjelentősebb fogyatékossága az, hogy nem rendelkezik a törvényszegők büntetése felől. A jelenlegi szénbányász-sztrájk esetében ez egészen világossá vált: bármit is határoz adott esetben a federális bíróság, gyakorlatilag nem lehet 165.000 szénbányászt börtönbe zárni. A Taft-Hartley-törvénynek egyébként más. kevésbé ismert paragrafusai is vannak: a szakszervezetek kötelesek a federális kormányt értesíteni. hogy ha kollektiv szerződésük megszűnt és az illetékes ipar nem hajlandó tárgyalni velük az új kollektív szerződésről — a szakszervezet által nem szentesített sztájkok illegálisak és a szakszervezet csak abban az esetben követelheti a munkaadótól a szakszervezeti tagdíjaknak a munkabérből való levonását, ha erre vonatkozóan a munkaadó és a szakszervezet között írásbeli megegyezés létesült.) . ZJravJ ~ BUCHSBAUM 1563 Second Avenue, New York Telefon: (212) 628-5771 EGÉSZ ÉVEIN ÁT OLCSÓ KÖZVETLEN. ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜLI UTAZÁSOK 1—10 HÉTIG. BUDAPEST-FRANKFURT-VIENNA ZÜRICH-LONDON, stb Rokonkihozatal több hónapra is! VÉGIG REPÜLŐVEL! TÖBB HÓNAPOS CSOPORTOS UTAZÁSOK BUDAPESTRE ÉS BUDAPESTRŐL! Kérje 1978. évi részletes jegyzenünket! Egyéni APEX-jegyek. Kocsibérlet mindenütt!
