Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-04 / 697. szám
MEN D Efl AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17. 697. Ara: . 40 rent MARCH. 4. 1978 KIRE SZAVAZZON EGY FRANCIA Március 12.-én és 19.-én járul az. urnák elé Franciaország népe. hogy megválassza az új parlamentet. Történelmi sorsforduló lehet ez a két dátum. A parlament összetétele ugyan nem befolyásolja a végrehajtó hatalommal rendelkező elnök személyét s így Giscard d’Estaing még 4 éven keresztül hatalmon marad, de ha a választásokon az egyesült baloldal győz — s erre igen komoly eshetőség van — úgy a második világháború utáni közvetlen időszakot leszámítva, először kerülnek be kommunista miniszterek egy nyugati nagyhatalom kormányába. Ez a NATO-ra is súlyos következményekkel járna, s így nem csoda, hogy a választások iránt feszült az érdeklődés. A címben föltett kérdésre, hogy “kire szavazzon egy francia zsidó” azért nem érdemes felelni, mert a dolognak jelentősége nincs. Franciaországban 550 ezertől 700 ezerig van a zsidók száma, bár a lakótömörülések következtében Páris néhány kerületében (második, nyolcadik. tizedik kerület) a zsidó szavazatok esetleg befolyásolhatják az eredmény^ általános franciaországi arányokban e párszázezer szavazat megoszlása nem számít. Még szerencse, hogy így van. mert különben a zsidó szavazó a legnagyobb bajban lenne. A jelenleg kormányzó koalíció minden pártja kimondottan Izrael ellenes, arab barát politikát folytat, de ha a baloldal győz. ez az irányzat Izráel szempontjából valószínűleg még rosszabbodik is. A francia zsidó organizációk éppen ezért arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem próbálják tagjaikat, híveiket egyetlen párt mellett sem befolyásolni, más csoportok viszont arra próbálják a zsidó polgárokat rávenni. hogy tömegesen tartózkodjanak a szavazástól, ezzel bizonyítva minden párt felé Izraelhez való feltétlen szolidaritásukat. Ha a különbséget valóban csak az izráel lel szemben megnyilvánuló politika alapján lehetne lemérni, talán jogos is lenne ez az álláspont. De nem így van. Franciaországban a nemzetközi kommunizmus döntő csatára készül s ezen mit sem változtat, hogy az ottani párt az úgynevezett Eurokommunizmus nagyon is átlátszó jelmezét öltötte magára. Ha a közvéleménykutató jelentéseknek hinni lehet, úgy az egyesült baloldal, a szocialisták, a kommunisták es a radikálisok együttesen a szavazatok 60 százalékát szerzik meg. ami a képviselőházban 27 tagú többségét biztosit számukra. Igaz. hogy a kommunisták az elmúlt évek során vesztettek jelentőségükből s az egyesült baloldalnak legalább a felét Mitterand úgynevezett szocialistái teszik ki, de mivel ők egyedül kormányalapításra képtelenek, nyilvánvalóan fontos miniszteri tárcákat fognak felajánlani a kommunistáknak is. Sajnos Mitterand már többször bebizonyította, hogy a társutasoknak abba a csoportjába tartozik, akiket a lenini taktika a "hasznos hülyék” kategóriájába sorol s így csak második lépcsőben legyilkolandóknak tekinti őket. Franciaországban tehát a szabad világ végvári harcot vív. Azt mondhatnák erre egyesek, hogy a francia kommunista párt nem azonos a moszkvai bolsevikekkel, hiszen az elmúlt hónapokban Marchais a pártfőtitkár többször kihangsúlyozta, hogy ő nem fogad el utasításokat Moszkvától, a kommunizmust demokratikus módszerekkel és európai arculattal akarja kialakítani. Ez ugyan még akkor sem lenne gyönyörű, ha igaz lenne, de ráadásul egyre világosabb,, hogy hazugság. S ez éppen ( Marchais főtitkár személyével kapcsolatban a legnyilvánvalóbb. Múlt évben egy francia bíróság valódinak és jogosnak ismerte el azokat a bizonyítékokat. melyek azt állítják, hogy a jelenleg 58 éves kommunista pártfőtitkár nem egészen 40 évvel ezelőtt fasiszta volt. mégpedig olyan lelkes, hogy önként; jelentkezett németországi gyári munkára, ahol fiatal repülőmérnök létére a Messerschmidt gyárban irányította a harcigépek gyártását. Marchais főtitkár ma állítólag függetleníteni kívánja magát Moszkvától, pedig 1940-ben még azt is elfogadta Sztálintól, hogy a kommunizmus érdeke azt kívánja, hogy fasisztaként harcoljon francia hazája ellen. Az ugyan rejtélyes, hogy a náci repülőmérnök közvetlenül a háború után miként kerülte el: a felelősségrevonást, a francia! kommunisták nagy része ugyanis már a háború első éveiben sem hitte el. hogy kommunista meggyőződésének jó, ha Sztálin utasítására a fasisztákkal harcol és többségükben valóban a francia ellenállás első vonalában álltak. Köztük egy Auguste Lecoeur nevű bányász, aki később de Gaulle kormányában kommunista miniszter is volt. majd a párt központi bizottságának tagja, akit azonban 1954-ben (amikor a huszadik kongresszus hatására nem rejtette véka alá kiábrándultságát) eretnekként kizártak a pártból. Nem valószínű, hogy Lecoeurt karrierizmus vezette volna, hi-George Marchais az eurokommunista szén de Gaulle egy időben még csúcsminiszterséget is ajánlott fel neki, ha átlép az ő pártjába, de az egykori bányász azt válaszolta, hogy ő mindig szocialista volt és az is marad. Lecoeur kizárása után egy új Szocialista Demokrata pártot alepított. melynek most 80 jelöltje vesz részt a választásokban, s a pártelnök maga nem kisebb ellenféllel veszi fel egy körzetben a harcot, mint George Marchaissal a kommunista párt főtitkárával. Az eurokommunista Marchais hívei most azt mondják Lecoeurról, hogy fasiszta, amit az bizonyít, hogy nem tudja megbocsátani Marchaisnak fasiszta múltját és ezért a kommunisták ellen hadakozik, sőt Lecoeur még ennél is rosszabbat tesz. mert azt meri állítani, hogy a francia kommunista párt vezetői, akik pedig önmagukat hivatalosan eurokommunistáknak nyilvánították, — valójában javíthatatlan sztálinisták. És mivel Marchais egykori náci múltja Franciaországban még ma is sokaknak okoz libabőrt. nem lehetetlen, hogy a párisi vörös övezet egyik legérdekesebb harca az egykori fasiszta, jelenlegi kommunista pártvezér és az egykori kommunista, jelenlegi szocialista demokrata pártvezér között zajlik majd le. Lecoeurnak persze csak csekélyek az esélyei. Főleg azért, mert a Mitterand szocialista jelöltje a körzetnek egy bizonyos Monsieur Hernu már most kijelentette, hogy a szavazás második menetében híveit a kommunistákra fogja leszavaztatni. Mitterandéknak úgy látszik Marchais személye a vonzóbb. Ezzel szemben Lecoeur nemcsak az egykori illegális harcosokra, nemcsak régi munkásmozgalmi híveire számíthat, de valószínűleg őt fogják támogatni a degaulleisták a konzervatívok, a liberálisok, akik ezzel kívánnak protestálni a fasisztáén rokommunista Marchais ellen. Érdekes harc lesz. Ha lennének olvasóink közt olyanok, akik még ma sem értik pontosan, hogy lehet valaki ilyen gyors egymásutánban hívő kommunista, majd hivő fasiszta, majd ismét hivő kommunista. annak számára könnyen megadhatjuk a magyarázatot. A két felfogás politikailag csak 1939-tól 1941-ig volt szövetségben, de valódi érzésben örök -érvénnyel állnak szorosan egvmás mellett. A jobb- és baloldali elnevezést a francia forradalom idején az u.n. Labdaházban találták ki. Ma már azonban a politikai spektrum teljes körben megy. Lehetséges, hogy a kör törvénye szerint a központban lévő igazságtól mindenki egyenlő távolságban van. Ennek elemzése hosszabb, mélyen szántóbb analízist venne igénybe. De az biztos, hogy ha valaki az u.n. középpártoktól balfelé indul, az ugyanolyan könnyedséggel találja magát a szélsőjobbon, mintha ellenkező irányban menne el a szélsőbal felé. Ma már közismert az az 1945-ben kiadott, bizalmas sztálini utasítás, mely szerint az egykori fasisztákat előnybe kell helyezni a kommunista pártba való felvételnél. Amiből a konklúzió az. hogy az eurokommunizmus legjelentősebb alakja George Marchais. a legtökéletesebb sztálini káder, akit csak el lehet képzelni. Vagyis, ha Marchaisnak valamilyen kifogása lehet Moszkva ellen, az legfeljebb azért van, mert Brezsnyev és cégvezetői kevésbé vérgőzösek, mint a munkásosztály Felejthetetlen és Nagy, de azóta sírjából kitelepített Vezére volt. Azt viszont, hogy kire szavazzon március 12-én és 19- én a francia zsidó polgár, nemcsak azért nem mondjuk meg. mert szavunk amúgy sem jut el hozzájuk, de azért sem, mert nem is tudjuk. Dr.BENEDEK PÁL a. MENÓRA és az izraeli ÚJ KELET kiemelkedő munkatársa kanadai előadói körútra érkezik. tartja meg előadásait. s j Mindenkit ezúton hív meg a rendezőség! jj 1 £ Jobbról ütnek, balról ütnek -egyremegy Sose hittük volna, hogy a magyar zsidóság lapjának valaha is a Canadian Jewish News-szál kell vitába szállnia. Ezúttal azonban olyan érthetetlen állásfoglalásnak voltunk tanúi, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Még ha egy munkatárs névvel jelzett cikkében jelent volna meg, úgy még csak hagyján, de a furcsa írás “újjáéledt mccartizmus" címmel, “Editorial" rovatban, tehát szerkesztőségi állásfoglalásként jelent meg. Arról kapunk hírt, hogv a Jewish Defence League, e szélsőségesen nacionalista zsidó szervezet propagandát folytat Hollywoodban, hogv Vanessa Redgrave-nek a kitűnő angol színésznőnek ne ítéljék oda az ezévi Oscar díjat, amire a “Júlia'’ című film cím-alakitásóért jelölték. Miss Redgrave ugyanis ismert trockista aktíva, aki, mint ilyen, esküdt ellensége az “imperialista “ Izraelnek és anyagi és erkölcsi támogatója a palesztin terrormozgalomnak. A mi józan eszünk azt mondja, hogy Vanessa Redgrave-nak jogában áll segíteni az arab ügyet. Nyilván fogalma nincsen arról, hogv mi is az a trockizmus, aminek nevében ágál, de attól, hogy buta liba, lehet jó színésznő. De mint ahogy neki joga van politikai nézetének kifejtésére, ugyanúgy a Jewish Defence Leaguenek is jogában áll propagandát folytatni Oscar-díjra való jelölése ellen. Hogy ezt a Canadian Jewish News egyik (feltételezhetően még gőzösagyú) fiatalja új mccartizmusnak véli. legfeljebb azt bizonyítja, hogv az amerikai zsidó fiatalság nagy részében még mindig nem sikerűit tisztázni jobboldal és baloldal tényleges viszonyát és helyzetét. A baloldal — képzetükben — valami misztikus jót jelent, s a szerkesztőségi cikk is azzal magyarázza Vanessa trockizmusát. hogv “politikai lelkiismerete van. Ezzel szemben, a JDL u.n. jobboldali szervezet; ezek szerint nekik nem lehet politikai lelkiismeretük, ők mccartisták, ha kinyitják a szájukat. Furcsa álláspont egy zsidó újság részéről. Vanessa Redgrave magánvagyonának egy részét fölajánlja a zsidó állam és a zsidó nép elpusztítása érdekében. A JDL tiltakozik, mire az újság kioktatja a zsidó fiatalokat, hogy ne avatkozzanak bele más emberek ítéletébe, mert politika és művészet nem összekeverhető dolog. Emlékszünk egy kitűnő filmművészre. Ugv hívták: Lenny Riefenstahl. Amellett, hogy Hitler egyik szeretője volt, több náci hecc-fám mellett a berlini Olympia filmjének remekművével gazdagította a celluloid-szalag történelmét. Zseniális volt. Talán helyes lenne, ha a Canadian Jewish News — a teljes pártatlanság kedvéért — utólagosan Lenny Riefenstahll is Oscar-díjra jelölné. Végeredményben művészet és politika nem keverhető össze. És ha megbocsátjuk valakinek, hogv baloldali jelszavakat hangoztatva akarja népünket legyilkolni vagy legyilkoltatni, miért ne néznénk el azoknak, akik ezt szélsőjobboldali jelszavakat hangoztatva tették? A leghirhedtebb fasiszta uszító fám, a Jud Süss annakidején művészetileg és technikailag egyaránt remekmű volt. Eszerint, alkotóinak Oscar-díjra való jelölését is támogatni illett volna. Hogv Miss Redgrave kap-e Oscar-dijat vág’ sem, másodlagos kérdés. De, hogv a legnagyobb kanadai zsidó lapnál akadjanak szerkesztők, akik vele szimpatizálnak azért mert “baloldali” nem pedig a Jewish Defence League-el, mert az jobboldali, ez valóban megdöbbentő jelenség. Lehet, hogv néhány fiatal újságíró a baloldali bűvöletében ennyire elgaloppírozta magát? Vág’ lehel, hogy a szerkesztőségben a jobb nem tudja, hogv mit csinál a bal?. E. Szükség van törvényrevizióra A manitobai Brandon közelében végbement tragédia, melynek során egy elkeseredett brit-kolumbiai rovottmultú túszokat ejtett, miközben egy RCMP tisztviselőt agyonlőtt, három másik egyén pedig súlyosan megsebesült, jeges rémületet keltett Nyugat-Kanadában. (De valószínűleg Kelet- Kanadában is.) Bár időnként fegyházakban és elmegyógyintézetekben sor kerül hasonló tragédiákra, ez volt az első eset. hogy egy békés emberi település belekóstolhatott a terrorizmusba; egy emberrablással és zsarolással fűszerezett drámába. Régi igazság, hogy az ember csak akkor dobben rá egy tragédia lesújtó voltára, ha azt saját bőrén tapasztalhatja. Éveken át a kanadai átlagpolgár kézlegyintéssel intézte el a hallott vagy olvasott terrorcselekményeket: "Hát szomorú, de nálunk ilyesmi nem fordulhat elő." Nos. most előfordult. S nyilvánvaló, hogy a jövőben is elő fog fordulni, hacsak nem kerül sor drasztikus intézkedésekre; a “ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel", — enyhén szólva — permissziv felfogás megváltoztatására. Történészek tanúsíthatják, hogy — akármelyik időszakban — az ember ember ellen elkövetett bűnöket csak a törvények szigorú alkalmazásával, elrettentő példastatuálással lehetett megakadályozni, vagy minimumra csökkenteni. A "szemet-szemért, fogat-fogért" nemcsak bosszúvágytól fűtött üldözési mánia volt, hanem elrettentő igazságszolgáltatás is. A tolvaj karjának levágása, a házassági frigyet megszegők lecsonkítása évszázadokon át hasznosnak bizonyult. Ugyanígy a korbácsolás, vagy a fegyházi kényszermunka is. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a középkori büntetéseket kell visszahozni, hanem csupán azt, hogy megfelelő törvények alkalmazása nélkül elharapózik a bűn. Kanadában jelenleg nincsenek érvényben szigorú törvények. Súlyos bűntényeket elkövetők, terroristák. emberrablók és gyilkosok néhány évi szabadságvesztés után ismét szabadon garázdálkodhatnak ugyanabban a társadalomban, amely birkamódra tűri az ellene elkövetett merényleteket. Szinte félelmetes a gondolat, hogy egy jól szervezett terrorista banda megbéníthatná országunk mindennapi életét és rémületben tarthatja annak polgárait. Lehet vitatkozni arról, hogy a halálos ítélet helyes vagy helytelen, hogy a valódi életfogytiglani büntetés súlyosabb vagy enyhébb a kivégzésnél. A tény marad: ha nem teszünk valamit a bűn ellen, úgy a bűn fog legyőzni bennünket. Kétségtelen, hogy a kanadai kormány nem halogathatja tovább a fennálló törvények teljes revízióját. Valószinű, hogy ismét felújul a halálos ítélet körüli akadémikus vita. akárcsak a bíróságok feltűnően enyhe ítélkezési módszere. Elvégre csaknem mindenki egyetért abban, hogy tenni kell valamit a társadalom és az egyén elleni merényletek megakadályozására. A kérdés csupán az. hogy müven formában fogja a kormány ezt a revíziót végrehajtani? Ha például visszatérünk a halálos ítéletek végrehajtásához, megint csak a hatósági közegek — rendőrök, börtönórok. stb. — gyilkosait küldjük bitófára? S az enyhe bírósági ítéletekkel kapcsolatban, továbbra is mentökórulménynek fog számítani az ittas állapot vagy a kábítószer alatti hatás? / Érdekes, hogy a közvélemény egy figyelemreméltó része népszavazást, referendumot javasol e probléma eldöntésére az eddig megszokott parlamenti szavazás helyett. Azt jelenti ez vajon, hogy a választók bizalma megrendült a törvényhozókban? l.L. MEGHÍVÓ A MONTREALI MAGYARNYELVŰ ZSIDÓK mártír templomának nőegylete Szeretettel meghívja Önt és kedves családját a CHEVRA KADISHA SYNAGOGUE helyiségében (5237 Cranlanald) 1978 március 18-án, szombat este 8.30-kor tartandó PURIM PARTIRA Coctails — Sweettable CaterenMrs.KJein a Tánczene: G.Kariin és zenekara Az est tisztabevétele a Nőegylet jótékonysági alapja javára lesz fordítva. Belépőjegy személyenként: $14.Felvilágosítás:Mrs.E.Fleischer 738-7878 Mrs.E.Fülöp 487-2986
