Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-02-25 / 696. szám

3. oldal I MENORA * 1978 február 25 E T TEREM * CUKRÁSZDA * DELICATESSEN 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782 1598 Nyitvatart&i . Cukrászda: keddtől vasárnapig 10-től 10-ig hétfőn zárva Dr.CRISTA FABINYI Mrs ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza., tanítványok szakszerű kiképzése 716 PALMERSTON AVE Telefon: LE i - 6318. Étterem:, keddtől péntekig 5-töl 10-ig‘ szombat, vasárnap 12-töl 10-ig FIGYELEM! Kiadó Eloridában az egyet­len természetes, 87 fokos gyógyforrás közeiében (mely télen-nyáron egyformán élvez­hető) modernül berendezett és felszerelt egy vagy 2 hálószobás lakások, vagy főzési lehetőség­gel ellátott kombinált szobák. Hosszabb tartózkodás esetén kedvezmény. Bővebb felvilágo­sításért hívja Torontóban: 259- 5635 telefonszámot. 410 Bloor 51. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hent s és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk­a B A L E G A csalad Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.I). szállítunk. MIÉRT SÜ TNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISS & BAKERY NEL. Tel.: 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hívja: A.S. Tatár biztosítót- 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto „T oronto legjobb mag var házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail HA JÓ HÁ/.IKOSZTOT AKAR ENNI . COHT\HEHTM Restauran ^ * PÉNTEKEN: halászlé. UÍróscsus/.a. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa VASÁRNAP: töltőit borjil. töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. és Mrs. *.jcSZKQ 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 1940 szeptemberének egyik haj­nalán —m amikor a párizsi Piacé de la Concorde-on hatalmas ho­rogkeresztes lobogó lengett, akár­csak más megszállt fővárosokban, és az üzletek előtt utcahosszúságú sorok kígyóztak — bizonyos Lou­­ise Meunier asszony, egy esztergá­lyos felesége, három gyermek any­ja, azt hallotta, hogy a XTV. ke­rületben van egy bolt, ahol tojást lehet kapni. Tüstént felkerekedett, sort állt egy órát, kapott öt tojást, minden családtagra egyet-egyet. Közben eszébe jutott, hogy éppen abban az utcában lakik iskolatársnője, Anette Villard, ott dolgozik az egyik szállodában. Felkereste hát, s szokatlanul Izgatott állapotban találta ezt a különben nyugodt, rendes teremtést. Anette Villard — miközben sor­ra sikálta a szálloda ablakait és mosdókagylóit, Meunier-né meg segített neki — elbeszélte, hogy a Gestapo tegnap délben letartóz­tatta egyik vendégüket, aki elzá­szi németként jelentette be ma­gát, holott, mint azóta kiderült, valamelyik német . koncentrációs táborból szökött meg néhány esz­tendeje. A Santéba vitték — be­szélte Anette Villard az ablaktáb­lákat fényesítve —, onnan ha­marosan Németországba szállítják, és alighanem falhoz állítják. Ami azonban Anette Villard-t sokkal közelebbről érintette — elvégre egy felnőtt mégiscsak felnőtt, a háború pedig háború —, az a ven­dég kisfia volt. Ugyanis a német­tel egy szobában lakott egy tizen­két év körüli fiú; a gyerek itt járt iskolába, s úgy beszélt franciául, akár maga Anette; az anyja meg­halt, családi viszonyai pedig át­tekinthetetlenek, mint az idege­neknél általában. Tegnap, Iskolá­ból hazajövet, némán, száraz szem­mel vette tudomásul apja letar­tóztatását. Amikor azonban a Ges­­tapo-tiszt felszólította, hogy szedje össze a holmiját, mert másnap ér­te jönnek és visszaviszik Német­országba, rokonaihoz, a fiú meg­lepő határozottsággal jelentette ki: inkább autó élé veti magát, mint hogy abba a családba visszatér­jen. Erre a Gestapo-tlszt éles hangon azt felelte, hogy minden­képpen visszaviszik, legfeljebb nem a családjához, hanem javítóinté­zetbe. A fiú megbízik benne — mesélte Anette —, az éjjel se­gítségét kérte, s ő hajnalban el is vitte egy kis caféba, ahol ba­rátja a tulajdonos. Most ott ül a gyerek és vár. Anette azt hitte, nem lesz nehéz elhelyeznie eddig mégis mindenki nemet mondott, félnek az emberek. Az ó főnök­nője is nagyon tart a németektől, és dühöng a fiú szökése miatt. Meunier-né mindezt némán hall­gatta végig, és csak azután szólalt meg, hogy Anette befejezte: — Megnézném azt a gyereket. Anette megmondta neki a café címét, és hozzátette: — Ugye, nem félsz valami ru­hát vinni a fiúnak? A café tulajdonosa, akinél Meu­­nier-né Anette néhány sorával igazolta magát, a reggel még zár­va tartott biliárdszobába vezette. Ott ült a fiú, és az udvarra bá­mult. Akkora lehetett, mint Meu­nier-né legidősebb fia; még az öltözéke is hasonló volt, a szeme szürke, s a vonásaiban semmi idegenszerűt nem lehetett felfe­dezni. Meunier-né közölte vele, hogy ruhát hozott neki. A fiú nem köszönte meg, csak erősen a szemébe nézett. Meunier-né eddig éppolyan anya volt, mint a többi: sort állt, a semmiből valamit, va­lamiből sokat próbált összehozni, otthoni munkája mellé háziipari munkát vállalt, s mindezt magá­tól értetődőnek találta. Most, a fiú erőteljes pillantása nyomán, ismét magától értetődőnek érzett valamit, s mivel a dolog magá­tól értetődött, erőt is lelt hozzá, így szólt: —* Este hétkor gyere a Café Briard-ba, a csarnok mellett. Sietett haza. Hogy az ember azt a keveset legalább mutatósán te­hesse asztalra, sokat kellett fő­­zöcskéznie. Férje már otthon volt. Egy háborús évet töltött a Ma­­ginot-vonalban, három hete sze-Új telefonszámunk: 598-3469 ANNA SEGHEES: A menedék relt le, s egy hete, hogy üzeme ismét megnyitotta kapuit. Meu­­nier-t félnapi munkára alkalmaz-1 ták, szabad ideje legnagyobb ré­szét a kocsmában töltötte, s a sa­ját gyengeségén dühöngve ment haza azután, amiért kevés soujá­­ból még ott is hagyott valameny. nyit. Az asszony sokkal izgatottabb volt, semhogy kilesse férje kedvét, s miközben sorra ütötte fel a to­lásokat, már mesélte is a dolgot, hogy férjét előkészítse. Amikor azonban odáig ért, hogy az ide­gen fiú megszökött a szállodából és szeretne Párizsban megbújni a németek elől, a férfi a következő szavakkal szakította félbe: — Anette barátnőd nagyon os-. tobán teszi, ha ilyen szamárságba keveredik.. Én bizony ráfordítot­tam volna helyében a kulcsot a kölyökre. Hadd lássa az a német, milyenek a saját honfitársai... Mi­ért nem gondoskodott különben a gyerekéről? Annak a tisztnek Is igaza van, ha hazaküldi a gyere­ket. Hitler már megszállta az egész világot, ezen semmiféle frá­zis nem változtat. Az assztíny volt olyan ravasz, hogy gyorsan másról kezdett be­szélni. Most értette csak meg, mi lett az urából, aki korábban min­den sztrájkban, minden tünteté­sen részt vett, s július tizenkette­dikén mindig úgy viselkedett, mintha egymagában akarná újra megostromolni a Bastille-t. De mégiscsak Chrlstophorushoz, a mesebeli óriáshoz hasonlított mint még annyian —. aki min­dig ahhoz pártol, aki éppen erő­sebbnek tetszik, vagy előző gaz­dájánál erősebbnek bizonyul, s így végül is az ördögnél köt ki. Csakhogy az asszonyt sem ter­mészete, sem rengeteg tennivalója nem hagyta sokat töprengeni. A férje a férje volt, 6 meg a felesé­ge — az Idegen fiú azonban várta őt. Átszaladt hát este a csarnok melletti caféba, és azt mondta a gyereknek: — Holnap tudlak csak magam­hoz venni. A fiú ismét erősen a szemébe nézett. így szólt: — Nem kell magához vennie, ha fél. Az asszony szárazon felelte: csupán arról van sző. hogy várni kell egy napot. Megkérte a ven­déglősnél: tartsa ott egy éjszaká­ra a gyereket, aki az 6 rokona. Kérése nem keltett gyanút, hiszen Párizsban csak úgy-nyüzsögtek a menekültek. Másnap így szólt férjéhez: _Találkoztam Alice-szal, az unokahugommal; a férje Pithi­­viers-ben van, fogolykórházban, szeretné meglátogatni néhány napra. Megkért, vagyük magunk­hoz addig a fiát. A férfi, aki nem szeretett ide­geneket látni a saját négy fala között, így felelt: — Csak aztán a nyakunkon ne maradjon. Az asszony tehát matracot ké­szített a földre a fiúnak. Az utón megkérdezte tőle: — Tulajdonképpen miért nem akarsz vissszamenni? A fiú azt felelte: — Még mindig itt hagyhat, ha fél. A rokonaimhoz akkor sem megyek. Anyámat és apámat Hit­­lerék letartóztatták. Röplapokat Írtak, nyomtak és terjesztettek. Anyám meghalt. Látja, nekem is hiányzik az egyik elülső fogam. Az Iskolában verték ki, mert nem akartam az indulójukat énekelni. A rokonaim is nácik. Azok kínoz­tak legjobban. Szidalmazták apá­mat meg anyámat. Az asszony csak arra kérte, hogy a férje, a gyerekek meg a szomszédok előtt hallgasson. A gyerekek se nem szerették, se nem bántották az Idegen fiút. Az meg félrehúzódott, és soha nem nevetett velük. A férfi az első perctől fogva nem állhatta: rá­fogta, hogy „van valami a tekin­tetében”. Szidta a feleségét, aki saját fejadagjából etette a fiút, s szidta az unokahugát: micsoda dolog mások nyakába várrni a gyereket. S a panaszkodás vége mindig az volt, hogy kifejtette: a háború • elveszett, a németek meg­szállták az országot, viszont tud­ják is, ml a fegyelem, és rendet tartanak. Amikor a fiú egyszer feldöntötte a tejeskannát, a féri feluerott, és megütötte. Utóbb az asszony meg akarta vigasztalni a gyereket, de az kijelentette: — Még mindig jobb itt, mint ott. — Szeretnék egyszer végre egy tisztességes darab sajtot desszert­nek — mondta a férfi. S este izgatottan jött haza: — Kénzeld. mit láttam. Egy ha­talmas német teherautót dugig sajttal. Ezek megvehetik, amire kedvük szottvan. Csak nvomják a milliókat, s aztán elköltik. Két-három hét múlva Meunier­­né meglátogatta barátnőiét. Anet­­te-t. Az bizony nem örült neki: értésére adta. hogy ne mutatkoz­zék többet a környéken: a Ges­tapo átkozódott, fenyegetőzött. Állítólag azt Is tudják már, me­lyik caféban várt a gyerek, s hogy ott egy asszony meglátogatta, és azután külön-külön távoztak. Ha­zafelémenet Meunier-né még egy­szer végiggondolta, mekkora ve­szélybe sodorta magát és övéit. De bármennyire fontolgatta is, a­­mit minden megfontolás nélkül, csupán pillanatnyi érzésére hall­gatva tett — az utca képe meg­erősítette elhatározásában: hosszú sorok a nyitott üzletek, üres ládák a zárt boltok előtt, a boulevarde­­okon hangos tülköléssel száguldo­zó német autók, a kapuk fölött horogkeresztes zászlók. Mire be­nyitott konyhájába, mintegy má­sodik istenhozottként, végigsimí­tott az idegen fiú haján. Férje azonban rárivallt, hogy mit bolondul azért a gyerekért. Nyomasztotta saját gyermekeinek sorsa — reményeik egyik napról a másikra komor, rab jövő siral­mas kilátásába torkolltak —, s rossz kedvét az idegen fiún töl­tötte ki. Mivel a gyerek nagyon is vigyázott, hogy szidásra soha okot ne adjon, a férfi megütötte anél­kül is, mondván: „Pimasz a né­zése”. ’ Ez idő tájt fosztották meg .kü­lönben utolsó kedvtelésétől. Sza­bad Ideje javát még mindig a kocsmában töltötte, ott mégiscsak megkönnyebbült kissé. Most azon­ban az utca végén a németek le­foglaltak egy kovácsműhelyt. Az utcában, amely ez idáig meglehe­tősen csöndes volt és horogkeresz­tektől mentes, nyüzsögni kezdtek a német szerelők. Egymásra tor­lódtak a javításra váró német au­tók, a náci katonák meg beültek a kocsmába, és rögtön otthon érezték magukat. Meunier-né fér­je látni se szerette őket. Feleséeg mind gyakrabban találta őt né­mán a konyhaasztal mellett. S egyszer amikor majd egy órája könyökölt már ott mozdulatlanul, fejét karjára hajtva, nyitott szem­mel, az asszony megkérdezte, hogy mire gondol. — Semmire és mindenre. Azon­kívül valami egészen mellékesre is. Képzeld el, éppen arra a né­metre gondoltam, akitől Anette barátnőd mesélt; nem tudom, em­lékszeme még rá, arra a németre, aki Hitler-ellenes volt, arra a né­metre, akit a németek letartóz­tattak. Szeretném tudni, mi tör­tént vele. Vele meg a fiával... Mire Meunier-né azt felelte: — Nemrég talélkoztam Anette­tek A németet annak idején a Santéba vitték. Azóta talán már agyon is verték. A gyerek meg el­tűnt. Párizs nagy. Biztosan mene­dékre talált valahol. Mivel náci katonák közt senki sem poharazgatott szívesen, egyre gyakrabban megesett, hogy néhá­­nyan, borosüvegekkel együtt, Meu­­nier-ék konyhájában telepedtek meg, amit azelőtt sohasem tettek, sőt szinte kellemetlennek éreztek volna. Többségükben Meunier szak társai voltak, ugyanabból az ti­zemből, nyíltan beszélhettek hát egymás előtt. A chef átadta a gyárban Irodáját a német pa­rancsnoknak. Az most kénye-ked­­ve szerint járt-kelt odabenn. A munkát német szakértők ellenőriz­ték. méricskélték, vették át. Az igazgatósági irodán már nem is titkolták, kinek robotolnak. Az összeharácsolt fémből készült al­katrészeket Keletre irányították, hogy más népek torkát messék el velük. Csakhogy ez már a vége volt a dalnak: rövidített munka­idő, csökkentett fizetés, kényszer­munkás-transzportok. Meunier-né leeresztette a redőnyt, a férfiak suttogva beszéltek. Az idegen fiú lesütötte szemét, mintha attól fél­ne, hogy éles tekintete elárulhat­ja szívét. Oly sápadt volt, úgy le­fogyott, hogy a férfi rosszkedvűen méregette, és ki is mondta, mi aggasztja: „Hiszen ez beteg, s vé­gül majd megfertőzi a mieinket.” Meunier-né levelet irt önmagá­nak, amelyben unokahuga arra kéri: tartsa még magánál a gye­reket, mert férje nagyon beteg, s ő szeretne egy Időre a közelében szobát bérelni. — Ez aztán könnyen lerázza a kölykét — mondta a férfi. Meunier-né gyorsan dicsérni kezdte a fiút: milyen rendes, minden reggel már négykor le­megy a csarnokba, ma is kiügyes­­kedte ezt a darab marhahúst jegy nélkül... Meunier-ékkel egy házban la­kott két nővér; mindig is rossz hírű nők voltak, most meg éppen­séggel szívesen jártak át a kocs­mába, hogy a német szerelők tér­dén üldögéljenek. A rendőrnek feltűnt a dolog, magával vitte mindkét nőt az őrszobára, s hiá­ba visítottak és vonakodtak, lajs­tromba vették őket. Ujjongott az egész utca, ám a két nővel, saj-i nos, csak annél több baj volt az­után. A német szerelők most már ki-be jártak náluk, harsogott tő­lük az udvar, lármájuk felhallat­szott Meunlerék konyhájába. Meu­nier és vendégei kedve régen el­ment a nevetéstől: Meunier sem dicsérte többé a német rendsze­rességet: finom, alapos, lelkiisme­retes rendszerességgel tették tönk­re az életét, a gyárban is, otthon is, megfosztották kis és nagy örö­meitől, jómódjától, becsületétől, nyugalmától, ennivalójától, még levegőjétől Is. Egy nap Meunier kettesben ma­radt feleségével. Hosszú hallgatás után kitört belőle a szó: — ök az urak, mit akarsz! Mi­lyen erős ez az ördög! Hát nincs a világon senki, aki erősebb vol­na nála? Mi itt tehetetlenek va­gyunk. Ha a szánkat kinyitjuk, agyonvernek. Hanem az a német, akiről Anette beszélt egyszer — te talán már el is felejtetted, én azonban nem... Az mert kockáz­tatni! És a fia, becsületére vál­jék! Az unokahugod csak rántsa ki magát a kátyúból maga a köly­­kével! Az hidegen hagy. De an­nak a németnek a fiát, azt befo­gadnám, az nem hagyna hidegen. Jobban bánnék vele, mint a saját fiammal, jobban etetném. Ha me­nedéket adhatnék egy Ilyen fiú­nak, miközben ezek a banditák ki-be járnak itt és sejtelmük sincs arról, mit merek én ki vagyok én, és kit rejtegetek! Azt a fiút tárt karokkal befogadnám. Az asszony elfordult, és csak annyit mondott:, — Már befogadtad. Ezt a történetet a XVI. kerület egyik szállodájában hallottam, egy bizonyos Anette-től, aki ép­pen akkoriban állt ott munkába, mert a régi helyén már nem érez­te magát biztonságban. M egszólalt a “Sakál" barátnője A világ leghírhedtebb terroristája a ‘‘Sakál'' néven is ismert Carlos akarta meggyilkolni még 1973-ban Joseph Sieff lordot, az angliai Marks és Spencer áruházláncolat tulaj­donosát. Sieff lordnak csak azért sikerült megmenekülnie, mert a ter­rorista revolvere csütörtököt mondott. Ezt mondotta a londoni Daily Express munkatársának Midia Tóból, aki Carlos londoni összekötője volt. Az asszony elmondotta a hírlapíró­nak, hogy Carlos behatolt Sieff londoni palotájába és rálőtt a lordra. Amikor ez összeesett. Carlos hozzá­lépett. hogy ismét Jöjjön, de a revolver ravasza beakadt és a gyilkos kénytelen volt megszökni, hogy bőrét mentse. A BBC külön nyomozást folytatott a nemzetközi terror ügyében és ennek során bizonyítékot talált arra, hogy létezik egy egyeztető szervezet, amely pénzzel látja el a terroristákat, szervezi kiképzésüket, sőt az akcióikat is kijelöli. A BBC munka­társainak véleménye szerint, központi parancsnokság egyezteti a hirhedt “Japán Vörös Hadsereg". a Baader-Meinhoff banda. Carlos es a Palesztinái Felszabadító Népfront arab terrorcsoport működését. Az angol tévé különlegesen képzett nyomozók bevonásával több mint egy éven át foglalkozott a nemzetközi terror kérdésével. A Tóm Mangold nevű tudósító aprólékos nyomozása viszont csak tavaly októberben kez­dődött. A< BBC adásából megtudtuk, hogy a nemzetközi terrorbaridák leg­fontosabb egyeztető tisztségét Vádijá Chádád. a hirhedt palesztinai-keresz­­tény arab terrorista látja el. aki a múltban Georges Chabas közvetlen munkatársa és szövetségese volt. Mint emlékezetes. Chádád irányította az entebbei repülőgép-rablást. A BBC szerint Chádád irányítása alatt terrorista kiképzőtáborok működnek a Közelkelet különböző pontjain és személyes felügyelete alatt hajtják végre a nagyszabású terrorakciókat. Az angol tévériporterek interjút készítettek Georges Chábással. Jámáni seik szaudiai köolajügyi miniszterrel és Carlos barátnőjével Ezen kívül 40 oldalra terjedő részletes írásbeli információt kaptak a holland Ludwina Jansen terrorista­lánytól. aki jelenleg izráeli börtönben ül. A példátlanul érdekes műsor szer­kesztője elmondotta, hogy a holland terroristalány írásbeli nyilatkozatához az izráeli államügyész révén jutott hozzá. Ludwina Jansen részletezi, hogy miként került a Holland Vörös Segély" terrorcsöportba. amely Adenbe küldte kiképzésre. Később összehozták a Palesztinái Népi Fel­szabadító Szervezet vezetőivel, akik elmondták neki. hogy milyen fel­adatok végrehajtására szemelték ki. Ezt megelőzően azonban Izráelbe küldték, ahol elfogták. A BBC véleménye szerint a nemzetközi terrorista mozgalmak tevékenységét váltságdíjakból pén­zelik. A "Japán Vörös Hadsereg" például tavaly hatmillió dollárt kapott, amelyet a nemzetközi szer­vezet "harci alapjának " adott at. Kitudódott az is. hogy egy német forradalmár, a "June 2" terrorcso­port tagja, aki szoros kapcsolatban áll a Baader-Meinhoff bandával, jelenleg Dél-Libanonbanharcol. GOLD mrm fi anfe mkjm javításokat szakszerűen eKUKUNUUSI készítőnk 212 QUEEN STREET’ W. (University Ave.-tól nyugatra) .Faragó László folytatásos regényünk e hátén anyagtorlo'dds miatt kimarad. London — Egy közvélemény kutató intézet legújabb felmérése szerint, a konzervatívok 11 százalékkal népszerűbbek, mint a kormá­nyon lévő Labour Parly. Ok: Az angol polgárok többsége egyet­ért Margarel Thatcher, a Konzervatív Párt vezetőjének azzal a követelésével, hogy a színesbörüek Angliába való be­vándorlását meg kell szüntetni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom