Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-02-18 / 695. szám
1978 február \í * MENORA lit. oldal Berlin romjai még füstölögtek, Hiroshima sebesültjei még nyögtek, Sztálingrád üszkös gerendáin még látható volt a vér, amikor gyalog elindult Budapestről nnyugat felé. Nem menekült, "senkitől sem kellett tartania. Hajtotta a gondolat. Már esztendők óta mondogatta ismerőseinek, hogy van egy ötlete, amelyet mindenképpen meg akar valósítani, s amelynek hála “mérhetetlejiül” gazdag lesz. Azért “mérhetetlenül”, mert bizonyára önmaga sem tudja majd megmondani, mennyi a vagyona. A pénzt nem ’’keresni” fogja, nem is “csinálja”, nem dolgozik érte, — azt mindenki tudja, — hanem megerőltetés nélkül szert tesz rá. Ismerősei bolondnak nézték és’ elnevezték “szertevő”-nek. Péter hagyta, hogy kinevessék és hogy még nagyobb legyen a vigalom, — minél jobban bolondozik az ember annál nagyobb a mulatság —, elmondotta tervét: Párizs utcáin sétál majd, napsütésben, a kirakatokat nézi, miközben sofőrje Rolls Royceon kíséri, figyelve, hogy mikor fá-LESLIE ÁRVAY notary public 456 Bloor St IV. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 1999-ig ISMERHETI asztrológiai sorslehetóségeit, szerencséjét, bioritmusát, boldogságát. $99.00 Új általános ismertetőt küld árakkal 50 cent vá-l laszbélyegért. John Papp 841 N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA 90046 USA Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó. * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú, a bor király. * Badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor. * Debrői Hárslevelű, zamatos fehérbor. * Barackpálinka. * Császárkörte. * Hubertus. * Magyar gyomorkeserű (Hungaricum) Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. P.O. Box 275 Terminál „A” Toronto Sa^cLthT fajúig \ Találkozás a prófétával rád el, s akar a kocsiba szállni. * PSéter évek óta megánpalotájában lakik a francia fővárosban, s amikor sétára indul, sofőrje Rolls Royceból figyeli, mikor van elege a járásból —, ilyenkor megállítja a kocsit és kinyitja ajtaját előtte. Csak hírből ismertem, hadd tegyem hozzá: ő is engem. A titkárnőjének mondtam, hogy írni akarok róla. Visszahívott a szállodában és mondta, hogy este értem jön, elvisz vacsorázni, ha nekem is úgy tetszik. Régi “eszékes” családból származom, persze, hogy elfogadtam a meghívást. A sofőr, sapkával kezében, keresett a szálloda halijában. Fogadni mertem volna, hogy Ivánnak hívják és meg is nyertem volna a fogadást. Már francia földön született, fehérorosz szülők gyerekeként. Később Péter megmagyarázta, hogy azért tart kizárólag keleti származású személyzetet, mert “azok tudják még” hogyan kell a “kenyéradó gazdával szemben viselkedni”. Nem úgy, mint a franciák, akiket “megmérgezett a francia forradalom minden tekintélyt sárbatipró szelleme”. ' Péter fiatalabb volt, mint gondoltam, tehát alig pelyhedzett még az álla, amikor a zseniális ötlet megszületett benne. Fehérbőrű, őszülő halántékú. Lila bársony ruhájában, rózsaszín ingben, puha fekete angol cipőjében: rendkívül elegáns, ápolt és jómodorú. S mivelhogy mindent le lehet tenni, mindent meg lehet változtatni, — nemzetiséget, vallást, nemet, még bőrszínt is — csak az akcentust nem, amint kinyitotta száját, hallani lehetett, hogy bölcsője nem a Szajna, hanem a Duna partján ringatózott. — Mi volt az a gondolat, amely elhajtotta önt Magyarországról? — A gondolat nélkül is elmentem volna, kérem. Én nem maradok egy olyan országban, ahol a munka a legfontosabb, nem a pénz. Az életnek a lényege, hogy szeretni kell. Márpedig én szeretem a tőkét. Olyan helyen, ahol nem lehet tőkéhez jutni, én nem maradok. — Persze, persze, de tapasztalatom szerint nem olyan egyszerű tőkéhez jutni. ön pedig biztos volt a dolgában. Mi volt a nagy ötlet, amely munka, megerőltetés . .. . — ... és rizikó nélkül ... — fűzte bele . . . — és rizikó nélkül, mint, mondja, “mérhetetlenül gazdaggá” tette önt? Az utcai lámpák kezdtek kigyulladni, a földalatti villamos lejárójánál nyüzsgött a nép, a közlekedési rendőr kezében szélsebesen forgott a fehér bot, sípjának hangja túlsikította a közlekedés zaját, a járdákon a járókelők sietve igyekeztek különböző irányokba. Péter kinézett a kocsi ablakán, pillanatokig gondolkozott, mintha most kellene kitalálnia a választ. — Ha üzleti titok, ne mondja el . . . — törtem meg a csendet. De engem az vezetett önhöz, hogy végre megtudjam, miből állt az ön zsenialitása? Mit tudott ön, amit más nem tudott? Mi jutott az ön eszébe, ami másnak nem? — Nincsen semmilyen üzleti titok, amit el akarnék hallgatni. Olyan ez kérem, mint amikor a háború után elmondják a különböző hadicseleket. Ami engem az egész dologban a legjobban izgat az az: hogy lehet, hogy nem mindenki látta azt, amit én ... A háború a vége felé közeledett, a nyugati szövetségesek lehengerelték a tengelyhatalmakat. Én azt mondtam magamnak: nem lehet, hogy Németország és Japán sokáig a porban fetrengjenek. Ez elsősorban a nyugati hatalmak érdekei ellen volna, — hiszen nem akarhatják, hogy Sztálin atya felfalja a világot. Másrészt a németek és japánok életakarata, ipari ügyessége néhány esztendő alatt ismét felépíti majd a. két ország indusztriáját. A német és japán részvények semmit se érnek, a földön hevernek, fillérekért meg lehet venni őket. Tehát venni kell őket. Ez volt az ötlet. Ez hajtott ki, gyalog, ezer kaland közepette Svájcba. Azért Svájcba, mert elsősorban az a kapitalizmus Mekkája, másodsorban, mert Bernben élt egy gyerekkori barátom, alti besegített az országba . . . Bern nem a legszórakoztatóbb hely, de én nem szórakozni mentem oda gyalogszerrel, hanem meggazdagodni. — Bánni lyen olcsók is voltak a német és japán részvények, mégis pénz kellett a megvételükhöz. Honnan vette? — Az induló tőkét barátom szolgáltatta. Gyenge jellem. Sírva adta oda megtakarított vagyonkáját, mondva, hogy “átejtem”, “becsapom”, “kisemmizem”, “koldusbotra juttatom” “kizsigerelem”. Ezt ő világosan látja, de nem tud nem-et mondani gyerekkori barátjának. ő adta a pénzt, — oh nem sok pénz volt! —, én vásároltam és foglalkoztam a dologgal. Feleztünk. Ma égé? szállodasora van, mert nif „Jg terjed egy svájci fantáziája? A szálloda-láncolatig. — Ma már nem bánja, hogy olyan gyenge jellem volt? — Nem hiszem. * Az aperitifnél azt magyarázta, hogy semmit sem lehet jól csinálni szeretet nélkül. Pénze csak annak lehet, aki szereti a pénzt, akinek érzelmi kapcsolata van hozzá. Akinek az a legfontosabb . . . — Ezt elhsizem, — mondtam. — Van egy barátom Londonban, aki egyszer azt mondta nekem, hogy számára a tökéletes boldogság szerelmeskedés után pénzt számolni. “Az ágyban?” kérdeztem. “Igen”, mondta, önök másfajta emberek, ön kinyitja a szemét és azt gondolja : “három meg három az hat”. Én azt gondolom: “süt a nap!” — Nem is lesz önnek soha pénze! — kiáltott fel meggyőződéssel. A pénz csak oda megy, ahol szeretik . . . Aztán a pincér ezüst tálcán, jégre ágyazva hozta az World Delicatessen 557 St. Clair Ave. W. Toronto (Bili Barberk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros íző raktárunk változatlan. Magyar hentesérúk, sütemények, Glóbus konzervek, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 aznap reggel Bretagne partjairól repülőn ideszállított osztrigákat. Az ezüstvödörben türelmesen várt- hült az 1964-es (“nagy év!”) elszászi fehérbor, amelyet a bőrkötényes vincellérrel yaló hosszas, csendes, bizalmas tárgyalás után rendelt meg vendéglátóm. — Micsoda ünnep! Micsoda ünnep! — lelkesedett, amikor minden készen volt és nekiláttunk az étkezésnek. (“Az emberek általában táplálkoznak, vagy legjobb esetben esznek. A hozzáértő, a eonnaisseur étkezik” precizírozta élvezettel.) A piros gyertya is megilletődve pislogott ódon porcelán tartója tetejében. Egyszerre megjelent az asztalnál az újságárúsfiú. Lábujj«! jöhetett a puha szőnyegen. Ott termett ée szótlanul mutatta az esti lap legfrissebb kiadását. Péter letette az osztrigát és elővette pénztárcáját. — Ha újságot látok, nem tudok ellenállni ... — magyarázta és az újságárús felé nyújtott két darab egyfrankost. Miközben a rikkancs a pénz felé nyúlt, vendéglátóm kezéből kicsúszott és leesett az egyik érme. Utánanézett, de nem találta. Ekkor a széket hátratólta és alaposabban nézelődni kezdett. Nekem kínos lett a dolog, letettem a villát és osztrigát tányéromra és segítségére siettem. Az egyfrankosnak nyoma veszett. Túl sok filmet rendeztem már ahhoz, hogy ne láttam volna az egész jelenetet, “bekeretezve”, teljes komikumában. Két sötétbe öltözött, középkorú úriember az asztal alá görnyed, abbahagyva főúri vacsoráját, az újságárusfiú nem tudja mit tegyen, végül, úgy ahogy jött, csöndben elillant, a pincérek, az üzletvezető, a bőrkötényes vincellér messziről tanácstalanul figyelik a történéseket. Nem tudom, hogy meddig tarthatott ez a kétségbeesett keresgélés, nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Végülis Péter felborzolt arccal visszacsúszott székével az asztalhoz. Jobb markában szorongatta az egyik frankot, aztán megint elővette bugyellárisát és gondosan visszahelyezte a pénzt. Oda ahova való. Kényszeredetten mosolygott és jelt adott arra, hogy folytassuk a lakomát. Világos volt, hogy az egész hangulat elromlott, elolvadt, mint a jég az osztrigák alatt. “Hol is tartottunk?” kérdezte szórakozottan, pedig már nem is érdekelte a beszélgetés, a vacsora, a luxusétterem, az ünnepélyes, halkan beszélgető közönség, a letompított, arisztokratikus atmoszféra. Semmi. Az este varázslata megtört egy frank miatt. Egy összeg miatt, amelyért még egy bulvárlapot sejm lehet kapni manapság. “Én vagyok a tökkelütött!” — rémlett fel bennem. “Hagyom, hogy egy frank miatt tönkremenjen ez a remekül indult este! Nameg a beszélgetés, amelyről be akartam számolni! Ha lett volna bennem egy kicsi leleményesség, mialatt az asztal alá görnyedt, kivet-MINDENFÉLE asztalos műnkét házit és iparit vállalok- Kiteken cabinat, rec re útion room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 tem volna a magam pénztárcájából egy frankost és azt mondtam volna, hogy megtaláltam a pénzt! De persze ennyi sütnivalóm nincs!” korholtam magam önvádlón. Aztán elhatároztam, hogy, ha kissé megkésve is, de helyrehozom a dolgot. Mivel vendéglátóm hallgatott, inkább gondolataiba volt merülve, én meséltem neki. ő nem nézett rám, evett és hümmögött hozzá. Lassan szürcsölte az osztrigát és iszogatott a borból. Egyedül volt. Jobbkezemet hátracsavarva, nadrágom hátsó zsebéből kivettem és térdeim közzé csúsztattam pénztárcámat. Miután ez az első operáció sikerült, ittam egy kortyot. Eddig minden rendben volt, asztaltársam semmit nem vett észre. Következett a második felvonás. Az asztalterítő szélének és a térdemen nyugvó nagy szalvétának kendőzése alatt , kikattintottam a pénztárca oldalát, amelyben az aprópénzt szoktam tartani. Belecsúsztattam mutató és hüvelykujjamat. Uramisten! — gondoltam. Belgiumból jövök és nem csak francia, de belga aprópénzt is tartok tárcámban! Márpedig a belga ötfrankos pontosan olyan nagyságú, mint a francia egyfrankos. Ha találnék is olyan formátumú érmét, hogyan tapintsam ki, hogy milyen nemzetiségű? A véletlen úgy hozta, hogy csak egy darab ilyen érme volt a tárcában. Nem volt választásom, szerencsére kellett bíznom magamat. A pénzdarabot erősen szorítja két ujjam között, óvatosan, mosolyogva folytattam történetem mesélését. Közben becsuktam a pénztárcát és megint ittam egy kortyot. Most már enni is illett volna, ha nem akarom, hogy az egész machináció lebukjék. A pénztárcát tenyerembe rejtettem, kezemet hátratettem és visszacsúsztattam a kis bőralkotmányt nadrágzsebembe. Amint ez megvolt, a pénzdarabot két ujjam közül a tenyerembe csúsztattam és szemügyre vetem. Szerencsém volt: francia egyfrankos volt. Megkönnyebbülten mosolyogtam, mint akinek egy nehéz operáció sikerült. Most úgy mozdultam, hogy a szalvéta lehullott a szőnyegre. Lehajoltam érte és vidáman felkiáltottam: — Oh, itt van a frank! “Felemeltem” és diadalmasan vendéglátóm felé nyújtottam, ő anélkül, hogy rám nézett volna, elvette az érmét, előszedte pénztárcáját, belecsúsztatta, eltette bugyelárisát, mosolygott és ezt mondta: — Ez nem az én frankosom, de azért elteszem. Egy frank az egy frank. Gyűlölök hülye módon pénzt elveszteni . . . — De uram! Mondtam. Ez a vacsora kisebb vagyonba kerül, mondjuk egy szerényebb amerikai kirándulást lehetne fedezni belőle. Az üveg bor áráért, amely előttem van, egy öltönyt lehet venni. És ön egy frank miatt elrontja az estéjét? Legyintett. — Magával minden remény elveszett! Soha semmit nem fog megérteni . . . Maga nem érti azt, hogy a vacsora árát a francia állam fizeti, nem én, mivel levonom az adóból. Numero: egy. Numero kettő: én a jó dolgokért nem sajnálom a pénzt. A pénz arra szolgál, hogy nekem élvezetet okozzon. Még ha nem is írnám le az adóból, nekem semmi sem drága, ha örömöm van benne ... De az' a frank, amelyet a saját ügyetlenségem folytán elvesztettem, halálra bosszant... Az csak úgy, eltűnt semmiért a semmibe . . . — Nem tűnt el a semmibe! — ellenkeztem. — Ha a Szajnába esett volna, akkor valóban mondhatná, hogy a semmibe tűnt, mert mire a Szajna kiszáradna, ugye . . . De ezt a pénzdarabot holnap megtalálja a takarítónő és vesz érte egy bagett nevű, vékony-hurkaszerű kenyeret .. . Tehát nem veszett el . . . — Ha én a takarítónőnek pénzt akarnék juttatni, azt saját kezemmel adnám neki. Mindenki a saját szerepét játszaná. Én az adakozóét és ő a kapóét. Minden rendben volna. De így? Röhög a markába, hogy valamelyik részeg burzsuj hülyemódon kiejtette a zsebéből ... Ez neki győzelmet jelent . . . * A vacsora hátralevő része már csak banális beszélgetéssel vonódott-töltődött. Péter szórakozott volt és azzal bíztatott, hogy “majd legközelebb” folytatjuk az interjút,' elméséit majtf izgalmas, fordulatos élettörténetét, “talán még egy könyvre is telik belőle”. Persze egy szót sem hittem az egészből. Az utóbbi évtizedek alatt, foglalkozásomnak hála, alkalmam volt a világ számos nagyjával közelebbi kapcsolatba kerülni. Találkozásaim eredménye általában igen lehangoló volt: a világ nagyjai, majdnem kivétel nélkül csak azért nagyok, mert ilyen a szék, amelyben ülnek. Egyik sem lát előre, egyik sem tudja, mi lesz másnap. Az egyedüli próféta, akivel találkoztam Péter, ő évtizedekre előrelátta Európa és a világ sorsát. Politikai és gazdasági alakulását.. A vele való interjúra, a fentebb vázolt sajnálatos körülmények miatt most már nem kerül sor. Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE H O U S E W A R F S IMPO RTING CO.. 388 SPADINA AVE . Telefon: 364 - 699’? (STOP GET-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1102 este 661-0364 WK ISSÜK RlíE 6 TIOO l 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS. ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk
