Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-02-11 / 694. szám

1978 február 11 * MENORA 11. oldal A minap történt, Párizsban. Népes társaságban kísértete­ket idéztünk, múltunk, ifjúságunk halhatatlan, egyedülálló, utánozhatatlan, soha vissza nem jövő figuráit. Éppen a. legkedvesebbek egyikéről, — ha nem a legkedvesebbről — volt szó, Karinthy Frigyesről, amikor az egyik mély fotőjből hang jött. Ez volt a szöveg: — Ja, az a Karinthy! Az is megérte a pénzét! Az úr a mély fotőjből, szivart szívott és láthatóan nem a kiéhezettek sorába tartozott. Arcán mély megvetés látszott, élvezte szavai hatását. Mindenki feléje fordult. — Aztán miért? — kérdeztem, bevallom, eléggé támadón, mivel nem igen kedvelem az effajta mondásokat. — Elmondom kérem, csak tessék hallgatni, — mondta magabiztosan a súlyos ember. — Cgy volt az kérem, hogy már fiatal korom óta ismertem a Fricit . Egyszer megkerestem a Bucsinszky-kávéházban. Nem vett észre, mert írt, de megveregettem a vállát és azt mondtam neki: "Szervusz öregúrT Felnézett, szeme olyan volt, mint a részegé. Pedig tudtommal csak enni szeretett, azt pedig nagyon, de soha nem nyúlt alkoholhoz. Leültem mellé, mondtam írjon máskor, amikor a gyerekkori haver nincs jelen... Sz^fiMisWf6ra éheztem, hogy megyééi »'Vérnyomásom. Nem vagyok verekedős természet, de az Isten látja lelkemet, hogy kezem ökölbe szorult. Nem szóltam, mert vártam, mikor derül majd ki, hogy ",mennyi pénzt ért" minden idők egyik legjelesebb magyar írója, gondolkozója, nevettetője. — Abbahagyta az írást, persze. Mondtam, hogy fizetek Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó. * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú, a bor király. * badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor. * Debrői Hárslevelű, zamatos fehérbor. * Barackpálinka. * Császárkörte. * Hubertus. * Magyar gyomorkeserű (Hungaricum) Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. P.O. Box 275 Terminál „A” Toronto ÉRT KARINTHY FRIGYES? Irta: Szombati Sándor neki egy kávét, de nem fogadta el. Már reggelizett, állította. Elhittem neki. Miután így elcsevegtünk, elmondtam neki jövetelem célját. Szombat este nagy vacsora lesz nálam és megígértem a vendégeknek, hogy elhozom nekik a Karinthy Fricit. Frici erre nevetett és azt mondta, hogy eljön... — És nem jött, ugye? — vágtam közbe. — Ahogy mondja! Honnan tudja? Mondta magának? Nem? Gondolom, hogy nem dicseke­dett el vele. Amikor megint elmentem a kávéházba, hogy felelősségre vonjam, egyszerűen azt felelte: "Nem voltam éhes." Képzeljék, uraim. Nem volt éhes. Én meg ott voltam a csomag vendéggel, Karinthy nélkül... Megérte az a Karinthy a pénzét, mondtam ... * A nemrégen elhúnyt Básti Lajos, fiatal színész korában, férfias szépsége és tehetsége ellenére nem igen'evett minden nap és ha evett is, gyakran nem többet egy zónapör­költnél az Ilkovits büfében, állva. Ilyen körülmények között boldogan fogadta, ha meghívták valahova vidékre, vendégszerep­­lésre. Egy alkalommal, valamelyik kisvárosban, a színigazgató sétára vitte. A korzóra. Bemutogatta az arra járó polgároknak, mondván, hogy "ez a híres pesti művész, aki este Romeo-t játssza majd a színházban, tessék kérem eljönni, érdemes..." \ Básti szorongatta a férfi­kezeket, csókolgatta a nőkét, így csinálta azt, amit azóta Public Relationnak neveznek. Már végigcsókolgatott néhány tucat kezet, amikor messziről feltűnt egy vaskos, jólöltözött úriember. "Vigyázz Lala, ez az ember nagyon fontos! A város leggazdagabb embere r — súgta neki a máris begyulladt színigaz­gató és megigazította félrecsú­szott művésznyakkendőjét. Amikor összetalálkoztak, az igazgató teátrálisan meghajolt. — Mély tiszteletem, nagyságos uram! Méltóztassék megengedni, hogy bemutassam kiváló pályatársamat, a híres pesti színészt... A gyáros félbeszakította: — Tényleg? "Színész? Akkor nyeljen tűz... A direktor ijedtében felegyenesedett görnyedt tartásából. Félt, hogy a karakán Básti valami gorombát mond a helyi potentátnak. — Rosszul tettszett érteni, nagyságos uram, nem tűznyelő... Színművész... — Ja úgy?! Hát akkor marháskodjon egy kicsit... * Az elmúlt háború alatt Ábrahám Pál, a "Viktória", a "Havai rózsája" című operettek, a "Harminckettes baka vagyok én" és sok más örökbecsű zenemű komponistája, New Yorkban élt. Amerikának Irving Berlin kellett, aki ebből az amerikai talajból nőtt ki, ezt nem lehet Amerikának a szemére vetni. Ábrahám megbolondította Budapestet, Bécset, Berlint, Londont, Rómát. New Yorkot ez a fajta, tipikusan európai zene nem érdekelte. . Ábrahám Pál a szó szoros értelmében éhezett. Néhanapján meghívta a magyar éttermek valamelyikébe egy szűcs. Aféle megtollasodott, megtestesedett együgyű legény. Aki "megengedhette magának", — ez idézet, — hogy az európai hírű zeneszerző, aki valaha fehér kesztyűben dirigálta diadalma­san a különböző nemzetiségű zenekarokat, szórakoztassa. Mivelhogy vacsorát fizet neki és "annyit ehet a kontómra, amennyit tud." Étkezés után a szűcsmester mulatott. Húzatta a cigánnyal, Ábrahám Pálnak pedig az asztal előtt bohóckodnia kellett. "Marháskodni", mint azt a fentebb említett úr mondta. Ábrahám Pál már régen nem bohóckodik, ''"mélyen alszik, nem beszél", ahogy Babits írta. Operettjeit ma is állandóan játszák Európában és nincsen olyan nap, hogy ne lehetne valamelyik dalát, melódiáját a rádiókból hallani. Óriási vagyont hagyott maga után és minden áldott nap szaporítja ezt a vagyont. Az egyedüli vigasztaló a dologban, hogy Ábrahám még megélhette művészi feltámadá­sát, mint ahogy Básti Lajost is tagjai sorába emelte az ország MINDENFÉLE asztalos műnkét házit és iparit vállalok- Ki tehén cabinet, recregtion room, bungalowhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásra házhoz meg} J. JERICSKA liconced asztalos-mos tor Tol: 494-4414 első színpada, a Nemzeti Színház. I Az egyedüli Karinthy Frigyes nem élhette meg mai anyagi sikereit. Műveit milliószámra olvassák és vagyunk egynéhá­nyat akik arra törekszünk, hogy műveit a nagyvilág is megismerje. Karinthy, bár sokat dolgozott és az akkori körülményekhez képest nem lebecsülendő összegeket keresett, mégis szegény ember volt. Az is maradt haláláig. Talán nem fölösleges itt elmondani, hogy a nagy magyar író számára csakis úgy volt megvalósítható az a nevezetes agyműtét, hogy a pénzt, egy főúri gesztussal Gróf Bethlen Margit, a volt miniszterelnök neje adta. Amikor 1946 januárjában barátnője, Gombaszögi Frida társaságában megismerhettem, félje még élt. Orosz fogságban. A Vígszínház proszcénium páholyában ültünk .hárman. Az egyik kezét tiszteletem jeléül csókoltam meg. A másikat, amellyel a csekket aláírta, hálából azért, mert Karinthy életét ezzel, ha egy rövid időre is, de meghosszabbitotta. * Miért mondtam el mindezt és most? Nem kell kérem mindenhez magyarázat. Szóból ért az ember. Ugye... KURTHY MIKLÓS: I. Napok sodrában... — Asszonyom, hadd mondjam el. hogy a napokban megismerkedtem egy költővel. Komolyan mondom, ez az igaz­ság. Ez az ember hivatásos költő, aki abból él. hogy kötött formában dalol a ^szabadságról, abból él. hogy tavasszal optimista és ősszel melankolikus. Különös ember... mint minden költő különös és érthetetlen ember. Már maga az termé­szetellenes. hogy valaki kötött, rögzitett formában ír. Ovidius egyszer. Tomiba történt száműzetése idején azt írta egyik elégiájában: már eljutott oda, hogy vers­ben beszél. Walt Whitman. a gyermek­cipőben járó Amerika krónikása volt és verseinek írása közben, verseinek írása előtt és verseinek megírása után. leitta magát. Nem tudom mi lehetett ennek az oka — talán egyszerűen nem tudta el­viselni a verseket. A költő, akivel a közel­múltban megismerkedtem, tisztában van azzal, hOjgy költőnek lenni milyen kötele­zettséget jelent: bizonyos időszakokban kötelességszerűen boldog és bizonyos idő­szakokban kötelességszerűen boldogtalan. Ezért irigylem. Megnyugtató lehet, ha az ember tudja, hogy például áprilisban, má­jusban és júniusban boldognak kell lennie és szeptember, október, november hónapokban kötelező a boldogtalanság és az, hogy az ember a halálra gondol. En gyakran gondolok a halálra májusban és [, olykor optimista vagyok októberben és ezért kicsit szégyelem magam. Éppen ezért, sohasem lehetnék költő, azonkivűl, hogy nincs is képességem arra. hogy verset írjak. S persze, most ön. Asszo­nyom. azt kérdezhetné, hogy mit csinál egy költő télen, milyen érzésekkel él? Azt f hiszem, hogy a tél átmeneti időszak a köl­tőknél. átmenet az elmúlt ősz kötelező boldogtalansága és az elkövetkező tavasz kötelező boldogsága között. Úgy gon­dolom. hogy a tél egy kicsit megzavarja a költőket, mert nem egészen bizonyosak abban, hogy milyen álláspontot foglal­janak el a téllel kapcsolatban és az élettel kapcsolatban — télen. Őszintén bevallom, hogy az elkövetkező tavasszal, mi ketten. ön és én. Asszonyom, közösen megpró­bálhatnánk verset írni. Talán sikerűi, sohasem lehet tudni. Optimisták lennénk és a rügyekről és a szerelemről dalolnánk együtt — s azután meghalnánk s ha nincs szerencsénk, éppen júniusban halnánk meg. ősz helyett. Most búcsúzom. Asszo­nyom, hazamegyek és megpróbálok az első tavaszi rímeken gondolkozni. — Amikor ellépek a női divatáruház kirakata elől. látom, hogy a próbababa összeráncolja homlokát és lila szája az első szót formálja közös versünkben: Spring. Nem rossz kezdet, mert hiszen az első eszembe ötlő rím ez lehetne: King. A hó és a hideg lassan elhomályosítja a ki­rakatot... II. i A napokban Ödön bácsival álmodtam. Első eset volt ez évtizedek óta. Ödön bácsi World Oelieatessen 557 St. Clair Ave. W. Toronto (Bili Barberk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros ízű!raktárunk változatlan.!! Magyar hentesáruk, sütemények,(Glóbus konzervek, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 nem olyan ember volt. akire szívesen gondol az ember és ha a gondolat mégis felbukkan benne, gyorsan elhessegeti magától. Nyolc éves voltam, amikor apám kifürkészhetetlen akaratából egy nyarat Csehszlovákiában kellett töltenem. Ödön bácsiéknál. Ödön bácsi állítólag rokon volt. habár sohasem tudtam meeál­­lapintani, hogy valójában milyen köze­li a rokoni kötelék. Ödön bácsi részint gimnáziumi tanár volt, másrészt földbirtokos és a nyarat birtokán töltöttem. Félelmetesen­­magas mennyezetű szobában aludtam, ahol villanyvilágítás nem volt és a gyertya fénye kísértetiesen lobogott. Ödön bácsi minden reggel korán felkeltett és angol ki­rályokról beszélt nekem. (Ödön bácsi tör­ténelemtanár volt.) Ödön bácsi mindent tudott az angol királyokról, amit tudni lehetett, amit érdemes tudni és azt is. amit nem érdemes tudni. Az angol királyokról tartott hajnali előadás után Ödön bácsival együtt relrpentúnk a közeli patakba meg­­fúrdeni. Ödön bácsi a környező feketé sárral bekente, magát és engem is erre ’kényszerűéit. Ött álltunk egymással szem­ben, egy 50 éves férfi és egy 8 esztendős kisfiú, fekete-sárosán a patak partján, angol királyok különleges életének emlé­kével tudatunkban. S azután beugrottunk a patakba és lefürödtúk magunkról a sarat. — Most már ismét tiszták vagyunk — mondotta Ödön bácsi, nem gondolván arra. hogy már eredetileg is tiszták lettünk volna, ha nem kentük volna be sárral ma­gunkat. Az angol királyokról tartott haj­nali előadásokat és a sár-fürdőket tiszta szívemből gyűlöltem. Miután augusztus végén hazautaztam Budapestre. Ödön bácsi, alig néhány héttel később meghalt. Nem tudom, mi lehetett halálának az oka... talánv talán... egyszer túlságosan sok sarat tett magára... Ödön bácsi élete és egyénisége, az angol királyok egyénisé­gével és életével együtt, számomra érthe­tetlen. Tény azonban az. hogy egyetlen je­lenetre ma is világosan emlékezem: Ödön bácsi ott állt előttem a patak partján, feke­tén és sárosán és a felnőttek és a sárosak diadalával jegyezte mee: — Az élet nem könnyű... majd meg­tanulod később! • • * Ödön bácsi alakja egy ideig kisértett engem, feketén és sárosán. Es a napokban Ödön bácsival álmodtam és Ödön bácsi, természetesen, feketén-sáros volt és a patak partján állott. Álmomban Ödön bácsi angolul beszélt, amire egyébként sohasem lett volna képes. Ödön bácsi fé­lelmetes volt, mert sárosán és feketén, ál­momban konokul ismételgette: — Life is nőt easy... ... s ami a legfélelmetesebb volt. az az. hogy ennek a bolondos, fekete-sáros em­bernek igaza volt... az élet nem könnyű... talán ezért is álmodtam vele... a lidérc­nyomásszerű álom után azonnal megfü­­rödtem... persze, az élet ezzel sem lett könnyebb... III. Mr. Smith testsúlya 230 font. testma­gassága azonban mindössze 5 láb és 7 incs. Mr. Smith szomorú ember és nem azért szomorú, mert kövér. Mr. Smith azért kövér, mert szomorú. Mr. Smith magányos ember, aki egyszer azt mondot­ta nekem, amikor egy vendéglőben együtt vacsoráztunk: — Ha valaki olyan magányos, mint én. valamit tennie kell. hogy megvigasztalja magát. Vannak, akik isznak. En nem iszom. Mi marad más hátra? — Gyaloglás, futás, úszás, vagy bicikli­zés — javasoltam. Mr. Smith megrázta fejét: — Mindez nem jó. Mindehhez túlságo­san kövér vagyok- Az evés maradt csak hátra — és ezután Mr. Smith megrendelte a pincérnőtől a második sirloin steaket s utána (mert nagyon, nagyon szomorú volt), megrendelte a harmadik adag cso­koládé fagylaltot. •tSok • .évvel, .ezelőtt, egy iowai farmer vendége voltam és a farmon lévő lovak, tehenek, kutyák és disznók közül egy kis disznóval kötöttem igazán barátságot, rendkívül kedves, kövér arca és rendkívül kedves és valamiképpen állandó szomorú egyénisége volt. Nem tehetek róla. Mr. Smith erre a kedves, rokonszenves kis disznóra emlé­keztet. Talán elviszem majd magammal Mr. Smithet egyszer az iowai farmra és bemutatom egymásnak a kis disznót és Mr. Smithet. ezekkel a szavakkal: — Ez Mr. Smith. — Ez George, a disznó. (Remélem, nem fogok tévedni abban, melyikük Mr. Smith és melyikük George.) IV. Tegnap éjjel, körülbelül 3 órakor, kis­kutyám, Sweetheart, felkeltett és ragyogó szemét rámszegezve, megkérdezte: — Mondd. Gazda, biztos vagy abban, hogy Beauty sohasem jön többé vissza? — Igen. biztos vagyok benne — felel­tem — Beauty, a másik kiskutya, majd­nem négy évvel ezelőtt meghalt. Látod, a hamvait tartalmazó urna itt van a könyv­­szekrény tetején. — Szóval a halál örök — mondta fel­gondolkozva Sweetheart. — Igen — mondtam és megsimogat­tam — nemcsak az élet... a halál is örök. ...és akkor az éjszaka második felében Beautyra. meghalt kiskutyámra gondol­tunk. Sweetheart és én és könnyekkel sze­münkben megpróbáltuk egymást vigasz­talni... az igazság azoban az. hogy sem az életért, sem a halálért nincs vigasztalás., a halottakra csak emlékeznünk lehet és jaj­gatva sírhatunk az emlékeken, de igazá­ban véve. ez nem segít... kutyák és em­berek, életünk első pillanatától kezdve, nemcsak életre, de halálra is vagyunk Ítél­ve... s amikor a reggel fényei behullottak a szobába, Sweethearttal együtt sírtunk és nyüszítettünk. Beautyra emlékezve... (STOP GET-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1102 este 661-0364 imssiKUKi mn 10 év Kanada-i és 10 év Izrael-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS. ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom