Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-01-07 / 689. szám

6. oldal MENORA * 1978 január 7. A képeslapban látta a menyasz­­szonyt és a vőlegényt együtt, a menyasszonyt és a vő­legényt külön és mindkettőjüket Mose Shertokkal és Jicchák Szádéval, meg egy sereg más emberrel együtt, akikről nem tudja, hogy kicsodák. Félévet várni kell, akkor Lusja hazajön és beszélni fog vele. Muszáj vele beszélnie. De a hónapok teltek, el­múlt a félév, Cádok nem jelentette, hogy visszajöttek. Közben a zsidók egyre vadabbak és az angolok még dü­hösebbek lettek, bombák robbantak és revolverek dur­rantak, kijárási tilalmak zavarták az életet és apasztot­ták a szállítások számát és hasznát. S mert nem akar­ták teljesíteni a közösbizottság javaslatát, hogy been­gedjenek százezer zsidót, az angolok lemondtak a Pa­­lesztina-mandátumról, visszaadják az országot az egy­kori genfi Népszövetség utódjának, az Egyesült Nem­zetek Szövetségének. Onnan is jön nemsokára egy bi­zottság és dönteni fog Palesztina sorsáról. Az egész vi­lág zúgott az ország és a zsidók körül és az arab álla­mok azzal fenyegetőztek, hogy elfoglalják az országot, ha az angolok kivonulnak, a zsidókat pedig visszaker­getik Európába. Mi a dolga Joel Kárainak és feleségének Európá­ban, amikor itt forradalom van, miért nincs itthon a pa­rancsnok úr? Cádok olykor kiböki, hogy olvasta az új­ságban, Aliza Kárai fellépett itt-ott és játszott ebben, vagy abban az európai rádióban, aztán végre megérkez­tek az országba, de akkor már vége volt az Exodus­botránynak is, a nagy hajóé, amelyen zsidók jöttek Haifáig a németországi táborokból és nem engedték be őket az angolok, hanem visszaküldték Európába és Cá­dok azt mondta, hogy Jóéi Kárainak is része volt a meg­szervezésben, ilyesmire volt gondja odakint. Azóta hetenként egyszer elsüvölt a motorbiciklijével Aliza ablaka alatt. S az egyik koncerten is ott állt mel­lette a foyerban, Aliza rámosolygott s egyáltalában nem látszott ijedtnek. Magas volt és elegáns, sokan kering­tek körülöttük, gyors hébert beszélő telavivi nők és fér­fiak, szavukat sem értette. Mindig találkoztak azóta a foyerban és egyszer Aliza odalépett hozzá, cigarettával a kezében, hogy tüzet adjon neki. „Hogy vagy, Vitek?”, „Parancsoljon” — mondta és meggyujtotta a cigaret­tát — köszönöm, rendben vagyok. Minden héten egy­szer elmegyek a házad előtt motorbiciklin”. „Egyszer megkereslek a Florentinen, jó ?” — mondta Aliza és már ment is a férje felé, aki egy másik párral állt együtt, ezek itt mind katonák bizonyára, katonák, akik államot akarnak, s azután agyonlövetik Juda Zákánt. Ezután is arrafelé hajtott a motorbiciklivel, s egy­szer ott látta Alizát az erkélyen, virágokat öntözött. Felnézett, ő visszatekintett rá és a motor zakatolva to­vább ment. S azóta csaknem minden esetben megpil­lantja őt, úgy látszik hallja messziről a motort, várja, akarja látni, s a kutyája mindig vele van. örök kapcso­lat ez a Sátán és a Patyolat között, nem szakíthatja el csak a halál. A félelem érzése és a haláltól való rettegés azonos dolgok, vagy legalábbis testvérek. Vitek agyában gu­banccá dagadt a félelem és gyakran úgy morfondíroz, hogy legegyszerűbb volna belelőni ebbe a gubancba, mert akkor nem fájna többé. Milyen kicsi és jelentékte­len az a remény, hogy Patyolat meg fogja menteni, ha bajba kerül. Hátha nem hisznek neki? Hátha eljön ta­núskodni ellene a bíróságra harminc Mandelovics? Még sincs más menekvés, csak a Patyolat erős keze, csak az a kéz tudja kivezetni ebből a zűrzavaros helyzetből és a rettegés lelkiállapotából. Elmenni nem lehet, mert Pa­tyolat ittmarad most már véglegesen, s hová nem vinné el magával ezt a félelmet? Jönne vele, mint az árnyéka. Laké Successben, New York mellett, az Egyesült Nemzetek Szervezete elhatározta az ország felosztását, zsidó és arab állammá. Eddig a zsidóknak az angolok ellen kellett harcolni (egy fenét kellett, csak ők hitték, hogy harcolni kellett) — most az arabok a főellenség. Süvöltenek a golyók Jaffa és Tel Aviv határában, az üz­let pang. At kellene költöznie autóival és motorbiciklijé­vel más városrészbe, talán irodát nyitni, szabályos szál­lítóvállalatot alapítani, speditőr, volt egy barátja Dan­­zigban, akinek az apja speditőr volt; de még nem lehet, mert Lusja-Aliza-Patyolat azt mondta, hogy itt fogja egyszer megkeresni a Florentinen. Nagy Ford kocsi keringett a kis tér körül; az utca végéről farolnia kellett, mert kőfal zárta el, így véde­keztek Tel Aviv lakosai a jaffai orvlövészek ellen. A vé­dőfaltól innen folyik az élet rendesen tovább, az üzle­tek nyitva, utcai árusok kínálják a portékájukat, a já­rókelők sem félnek, bár igyekeznek a fal mellett ha­ladni. A Hágáná emberei a háztetőkön ülnek. Ha Jaffá­­ró! lőnek, innen durrantanak vissza egy-egy sorozatot. BARZILAY ISTVÁN SZAKADÉK Ez itt a front mögötti rész, a kőfalon túl van az igazi front, onnan hangzanak éjszakákon keresztül a robba­nások, a Hágáná emberei pusztítanak házakat, amelyek­ből az arabok lövöldöznek; onnan, a frontról hoznak gyakran sebesülteket s a Mágén Dávid kocsija riadózva roham velük a kórházba. Háborús az utca képe, a Ford kocsi sem kölcsönöz neki békés hangulatot. Juda Zákán motorral érkezik vissza valahonnan és Musza Kohen vendéglőjébe igyekszik. A nagy Ford autó már negyedszer köröz. Amikor Juda leszáll a motorról az étterem előtt, kinyílik a Ford: — Szervusz Vitek — cseng fel Aliza Kárai hangja,-- ugorj be. ;> ;> o Alizán kék kötött kosztüm van, kék kis kalap a fején és az arcát a szájáig fátyol borítja. Mellette az ülésen kék táska és a cipője ugyanolyan bőrből készült. Vitek ámúlva nézte. Megbámulta a koncerteken is, látta a színpadon, de ilyen közelségben Aliza eleganciája, illata és ápoltsága fojtogatja, mintha a torkába tömtek volna valamit és tengernyi tapaszt ragasztottak volna a szájára. — Ez nem a régi Lusja... — nyögte ki. Aliza Kárai ügyesen kifarolt a kocsival a Herzl ut­cára és a Rothschild fasor felé fordult. Amikor már a csöndes körúton haladtak, levette a kalapját. A haja színarany, a szeme kék, mint az opál, így látta Vitelt Blumenfeld. — Ez a régi Lusja — nevetett rá. — Ha mindaz nem következik be, amit átéltünk, pontosan ilyen kül­sővel és talán ilyen Forddal közlekednék Varsóban, vagy New Yorkban, ahová ki akartunk vándorolni. Hogy vagy Vitek? Figyelte a férfit, akit ő sem látott ilyen közelről és másodperceknél tovább meonoti találkozásuk óta. Vitek imponáló külsejű férfi, így, a chaki munkaruhában is. Minden a régi rajta, a szakálla és a borotva-szappan-do­­hány elegyének szaga, amely most a tisztán tartott férfi­test munkás-szagával keveredik, amiben a verejtéknek is van valami ize, de ez összeolvad a szappanéval és Aliza egykori mezőgazdasági intézetbeli növendék ér­zékei számára ez nem idegen és nem is visszataszító. — Jól vagyok — mormogta és cigarettával kínálta, Aliza bólintva nyúl utána. — Dolgozom és élek. És so­kat gondolok rád.----Én is rengeteget gondolok rád, Vitek — mondta csendesen. — Talán akkor is így lenne, ha akkor Meo­­notban nem átkoztál volna el... hogy mindig ott leszel. Elhallgatott és mélyet szívott a cigarettából. Hall­gattak és nézték egymást. — Nem átkoztalak el — tört ki a férfi hevesen. — Azt mondtam, hogy... akarom, akarom, hogy ne tud­jál más férfit szeretni. — Tudok mást szeretni Vitek ... — lehelte. — Any­­nyira igaz, hogy nem tudok mást szeretni, csak a férje­met. S most, amikor a frontra küldték harcolni az arab bandák ellen, úgy érzem, hogy meghalnék, ha va­lami baj érné. Csakhogy tőled sem tudok elszakadni. És sokat szenvedek miattad. — Én pedig miattad. — Miért szenvedsz miattam? Nem elég neked, hogy megmenekültél, .hogy itt nyugodtan élhetsz? Csak egy nő van a világon és az én vágyok?'Miért követsz mm- ! dig, miért figyeltetsz a kis gnóm barátoddal? Miért ro­bogsz el annyiszor az erkélyem alatt? Vitek hallgatott. Aliza nézte a megkeményedett ar­cot, amelyen makacs eltökéltség látszott. Ismerte ennek az arcnak minden kifejezését, a dühét és a szerelmes el­­lágyulását, a nevetését és az elkomorulását; a kezének a mozdulatait is ismerte és tudta, hogy most simogatni akarná őt és ettől megborzongott. — Nem tudom, mit vársz tőlem, Vitek — sóhajtotta. — Nem nyújthatok neked semmit. Még azt sem, amit Meonotban ígértem neked. Mert azóta megváltozott a helyzetem és Joel Kárai felesége vagyok. Nem tudtam akkor, hogy ilyen társadalmi karriert csinálok a há­zasságom révén ... Honnan láttam volna előre, hogy az ország húsz vezető harcosa közül az egyiknek leszek a felesége ? Megint elhallgatott. Visszafordult a Habimánál a fasorba, az ellenkező oldalon. Üres volt az utca. Puska-MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISSERIE & BAKERY -Tel.7 651-7689 732 St.Clair Avt., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 lövések hallatszottak, s az egyik golyó becsapott nem messze tőlük egy ház homlokzatába. — Fordulj be itt, jobbra — intette Vitek és Aliza engedelmeskedett. — Kitünően vezetsz... — Pedig nem ezen a kocsin tanultam, a mienk, a Vauxhall most a Hágánában teljesít szolgálatot. Ez az apósomé. Amikor külföldön jártunk nem volt szükség itthon két autóra és a Vauxhallt odaadtuk. Megállt a járda szélén. — Azt akarom mondani Vitek, ne számíts rám. Nem szabad elárulnom soha senkinek, hogy a szeretőm vol­tál, hogy együtt éltem veled, hogy megmentettél. Ha va­laki leleplezne, nem állhatok oda megvédeni téged a bí­róság előtt. Aliza Kárai lettem, nem vagyok többé Lusja Krakkauer. Miattad sem tehetem, mert félek, hogy el­fognak és Joel rettenetesen katona tud lenni. Borzal­mas, hogy mennyire az és nem tudja, mit jelent üldö­zöttnek lenni... Itt született, érted? Nem tehetek érted semmit Vitek, pedig tudom, hogy ez hálátlanság, ez ke­gyetlenség, ez gonosz önzés... Ne haragudj, Vitek, egyedül kell megküzdened az életedért, vagy a szabad­ságodért. És könyörgök neked, ne árulj el... ne hívj engem tanúnak ... Könyörgöm neked. Vitek ... — Te is... te is... — nyögte ki Vitek. — Te sem... — Ne ítélj el, ne tarts gonosznak ezért — rimánko­­dott az asszony. — Hiszen, ha tudnád ... Vitek, ha tud­nád, miért gondolok annyit rád... Miért szeretnék oly­kor eljönni hozzád és sírni, gyászolni. Vitek, nekünk gyermekünk volt és meghalt, meghalt a kisfiúnk. Vitek. Az autó vágtatott, már a Chén fasoron is túljutot­tak, békés mező terült el előttük, rajta deszka-átkelővel, amely a Kirját Méir negyedhez vezetett, Aliza leállította a motort. — Tudom, hogy gyermekünk volt és tudom, hogy meghalt — mondta ki hirtelen a férfi, annyira közöm­bös és száraz hangon, hogy Alizát nem a leleplezés döbbentette meg, hanem a közlés nemtörődöm módja. — Valakit elküldtem oda Németországból... azt mondta, hogy ... valami asszonynál... akinek a férje útmester volt... az útmestert a kocsmában megütötte a guta ... szóval... azt mondták neki a faluban, hogy annál az asszonynál, a falu bábájánál laktál, szültél és a gyermek meghalt. Tudtam, hogy gyermekünk volt é3 hogy eltemették valahol, zsidó temetőben ... S egyszerre a közömbös hang átcsapott valami fur­csa, gurgulázó kitörésbe, Vitold Blumenfeld felzokogott. S együtt sírtak a gyászoló szülők. Aliza a volánra fek­tetett arccal, Vitek a térdére könyökölve s kezébetemet­­ve az arcát. — Szép kis fiunk volt és rád hasonlított, a te hom­lokodat és orrodat, a te szádat és egész fejformádat örökölte, kékszemű volt, édes, gyönyörű gyermekünk... S ha rágondolok, nemcsak a gyász miatt sírok, nemcsak azért, hanem mert nincs senki, akivel beszéljek róla. Normális életű embereknél anya és apa együtt siratják a meghalt gyermeket, együtt gyászolják, de nekem még ez sem jutott osztályrészül... Azt hittem, sosem mond­hatom el neked, de most kitört belőlem. Vitek rácsapott a szóra. — Én sem említettem volna soha. Te sem szóltál Meonotban, én is hallgattam. Nem ismertem a fiamat, azért nem is gondolok rá. Nem is siratom, csak most,.. átcsapott rám tőled ... mert nem szeretem azt a fattyú gyereket. Nem szeretem, érted, gyűlölöm, rettenetesen tudom gyűlölni. Mert ha élne, az ellenségemmé válna, mint mindenki. Minden sarkon felbukkan egy zsidó, aki a szemem láttára, halt meg Majdanekben. Olyannal is találkoztam, akit én ütöttem agyon. Mind itt vannak. Ha akarsz, eljöhetsz velem egy olyan helyre, ahol sok ember jár, például a központi autóbuszállomásra ... Megmutatom neked őket... Mind eljöttek ide, hogy bosszút álljanak rajtam. Azt hittem, hogy te meg fogsz menteni, mert te tudod, hogy nem vagyok a Sátán, te mondtad, hogy üldözött zsidó voltam, mint ők maguk... De te is ellenségem lettél, mint a többiek és a bitang kölyköm is az lenne ... Alizának gyásztól, sírástól kimerült értelme még nem fogta fel ezeket a zavaros szavakat. — Nem vagyok ellenséged, Vitek — mondta hitet­lenül. — Ellenkezőleg, szülőtársad vagyok, elhalt gyer-George Interiors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. Akar ön is egy jó haj vágást? Keresse fel Ligeti volt buda­pesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó ki­szolgálást. Női hajvágások. Air condition. Bill’s BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST 559 St.Clair W. Tel:653-3779 Dr.CRISTA FABINYI Mrs ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI - 6318. 984 O’Connor Drive \ Tel: (416) 751-9277 — Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY A -d Saw fie f ^ Étterem és Tavern Európai és Kanadai ételek Cigány 469 Bloor St. W. 921-6269 zene Déli 12-től Business-lunch mekünk anyja vagyok. Akarok még sírni együtt veled a kis Vladek fölött. Vladek, kis Vladek, most Jechiel­­nek hívják apám neve után, így becéztem. Nem azok az ellenségeid, akik már nincsenek, ne beszélj be magad­nak lidérc-képeket. Az ellenség ott áll a Florentin és Herzl utca kőfala mögött, jelentkezz a Hágánába és har­colj. Harcolni kell a zsidó államért Vitek, hogy soha többé ne következzen be az, ami bennünket ért. — Ellenségem vagy. A zsidók az ellenségeim. A kis zsidók, a kis gyenge nyomorultak... — fakadt ki Vi­tek és Aliza most megdöbbenve felismerte a valóságot. Vitek megőrült. Nézte a szemét, a merev, mégis zavaros tekintetét, s az ökölbeszorult kezét, amely olyan tud lenni, mint egy kalapács. S Aliza félni kezdett. — Szegény Vitek, szegény magányos Sátán — sut­togta és megrezzent Vitek mozdulatától. A férfi meg­ragadta a kezét, kesztyűje fölött, csuklójára nyomta az ajkát. — Most szállj ki Vitek, nem akarom, hogy a köz­pontban együtt lássanak. Vitek kiugrott a kocsiból. Kiegyenesedve, vissza sem tekintve ment át a mezőn, a Slomo Hámelech utca felé, ahol autóbuszmegállót sejtett. Aliza pedig gondosan, lassan rendbehozta az arcát és bekanyarodott a Frisch­­mann utcába, amely nyílegyenesen vezetett a Járkon ut­cai szállodába, ahol Rozália néni várta. Rozália nénivel Baselben találkozott, a cionista kongresszuson. Rozália néni megmaradt annak, ami volt, cionista agitátornak és kongresszusi delegátusa volt a lengyelországi zsidó maradékoknak. Két év alatt öregebb lett és még magányosabb, nem 48 évesnek, ha­nem hatvannak látszott. S amikor kisírták magukat, Aliza elmondott neki mindent, azt is, hogy Joel nem is­meri előéletét és hogy Vitek Tel Avivban él, örök fi­gyelmeztetőnek és fenyegető veszedelemnek, ami felbo­nthatja az életét. Rozália néni azt tanácsolta, hogy min­dent valljon be a férjének, de nem merte megtenni. Európában többször is találkoztak, mert Aliza Német­országban is járt, hogy a még táborokban élő zsidóknaK zongorázzon.Aztán Rozália néni Palesztinába utazott, amig ők Párizsban laktak, Joel az illegális alijját szer­vezte és fegyvereket vásárolt, vagy lopatott a háború utáni amerikai—angol táborokból és ráncos arcú, fá­radt, öregedő kiküldöttekkel veszekedett, mert ágyúkat is akart vásárolni, mert az nincs a Hágánának és az öreg, fáradt, maradi kiküldöttek szerint semmi lehető­ség nem volt arra, hogy az ágyúkat hajón elvigyék Pa­lesztinába. S Rómában is jártak, ahol Ávrásá, a főbevá­sárló várta őket, aki még tankokhoz is hozzájutott és együtt dühöngtek, hogy a nehéz fegyverek becsempé­szésére senki sem mert vállalkozni, túl nagy volt a kockázat. — Meg kell várai, amig az angolok kivonulnak — ez volt a vélemény és úgy látszik ezt vallották Tel Aviv­ban is, mert Joel titkosjelü leveleire sem jött biztató válasz. — Minden lépéseteket megfigyelik az angolok — in­tették őket új kiküldöttek, akik tudták, milyen jelenté­sek érkeznek Európából Londonba és a palesztinai fő­kormányzóhoz. S Joel elkeseredve kérte, küldjék őt haza, jobb hasznát veszik Palesztinában, — csakhogy most biztosan letartóztatták volna, mert elég borsot tört az angolok orra alá és már leszerelt a hadseregből, a zsidó brigádot feloszlatták. Most, felnőttebben, jobban szereti Rozália nénit, mint azelőtt, holott mindig is ragaszkodott hozzá. Csak­hogy Eszter elmesélte egy hosszú, magányos estén, Gváotban, hogy Rozália néni örökké szerette Tatust. Diákszerelem volt ez, még szülővárosukból. A két csa­lád együtt menekült annak idején Galíciából Bécsbe és a ■ két fiatal ott is elválaszthatatlan volt, s mikor véget ért az első világháború, a Krakkauer család és Rozália néni szülei egyidőben tértek haza. Tatus és Rozália néni Becsben maradtak, az egyetemen és odahaza azt sut­togták, hogy együtt laknak. Aztán, amikor Tatus Var­sóban telepedett le és elvette feleségül a gazdag és híres Mandelblatt professzor lányát, Rozália néni sem maradt otthon, követte örök szerelmét a fővárosba, nem tudott tőle sosem elszakadni. Aliza csak ebből a történetből ér­tette meg, miért csüggött rajta olyan szeretettel: bizo­nyára úgy érzett irányában, mintha saját, elrabolt gyer­meke lenne. S talán azért nem szült gyermeket, mert sosem szeretett más férfit, mint Jechiel Krakkauert. Rozália néni felkutatta és kimentette Lengyelország­ból Zigit is, — ő kérte rá még Radomban és aztán leve­leiben is. Zigi megmaradt a felszabadulásig a Klemen­­tovszki családnál s aztán leutazott Galíciába, övéit meg­keresni, de nem talált meg senkit, mint olyan sokan má­sok sem. mÍ m GYÓGYSZERTÍR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^leb ^Patika (ALLEN PHARMACY) GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES, RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. #9 Volt mar C?*~ “ Csárdába LEGYEN A VENDÉGÜNK Asztalfoglalás a 597-0801 számon RATACSI CIPŐ SÁLON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók rakt áron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokóltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import német győgybetétes női- és ferftcipok extra széles lábakra is! 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 B cycle & sports * EGÉSZ OHTARlÓBAN O A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK 2 sportfelszerelések KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom