Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-01-21 / 691. szám
6. oldal MENORA • 1978. Január 21. uni MAD Elérkezett az i. u. 2158-as esztendő, és Lou és Emerald Schwartz suttogva beszélgettek Lou családi lakásának erkélyén, Alden Village-ben, a 257. lakótömb hetvenhatodik emeletén. Alden Viliágé egy New York-i lakótelep volt, azon a részen, amelyet valamikor Dél-Connecticutnak hívtak. Amikor Lou és Emerald összeházasodtak, Em szülei könynyezve azt mondogatták, május és december házassága ez; de most, amikor Lou százhúsz éves volt és Em kilencvenhárom, Em szüleinek be kellett ismerniük, hogy a házasság igazán jól sikerült. De azért Em és Lou életéből sem hiányoztak a bajok, s most éppen emiatt álldogáltak odakinn az erkélyen, a csípős levegőn.- Néha olyan dühbe gurulok, hogy úgy érzem, mindjárt fogom magam, és felhígítom az antigerazonját - mondta Em.- Ez természetellenes lenne, Em - modta Lou —, ez gyilkosság lenne. Amellett, ha rajtakap minket, hogy pancsolunk az antigerazonjával, nemcsak kitagad bennünket, de a nyakamat is kitöri. Attól, hogy százhetvenkét éves, Nagypapa még mindig bikaerős.- Természetellenes? — mondta Em. — Ki tudja ma már, mi az, hogy természetes? Óóóó... nem hiszem, hogy valaha is rá tudnám szánni magamat, hogy felhígítsam az antigerazonját vagy ilyesmi, de a fenébe is, Lou, az ember nem tehet róla, ha eszébe jut. Nagypapa sose fog búcsút venni tőlünk, ha valaki nem segít neki egy kicsit. A mindenségit... úgy össze vagyunk zsúfolva, hogy az ember megfordulni is alig tud, és Verna majd belehal, úgy szeretne gyereket, és Melissa harminc évig nem szülhetett gyereket. - Toppantott a lábával. - Már rosszul leszek, ha meglátom azt a ráncos vén pofáját, nézem, ahogy terpeszkedik az egyetlen külön szobában, elfoglalja a legjobb széket, eszi a legjobb kosztot, diktálja, hogy mit nézzünk a tévében, és dirigálja mindenkinek az életét azzal, hogy folyton megváltoztatja a végrendeletét.- Hát, azért végül is Nagypapa a családfő - mondta Lou, különösebb meggyőződés nélkül. — És nem tehet róla, hogy ilyen ráncos. Hetvenéves volt, mikor az antigerazont feltalálták. Itt fog ő hagyni bennünket, Em. Csak adjál rá neki időt. Ez az ő dolga. Tudom, hogy nehéz együtt élni vele, de légy türelmes. Nem lenne értelme olyasmit csinálni, ami felbosszantaná. Végül is jobb dolgunk van, mint bárki másnak, ott a rekamién.- Mit gondolsz, meddig fogunk még a rekamién aludni? Mikor választ új kedvencet magának? Két hónap a világrekord, nem?- Azt hiszem, papa meg mama aludtak rajta egyszer ennyi ideig.- Mikor fog már elbúcsúzni, Lou? - kérdezte Emerald.- Hát, azt mondogatja, hogy mindjárt az ötszáz mérföldes indianapolisi gyorsasági után abba fogja hagyni az antigerazont.- Igen ... és ez előtt azt mondta, hogy majd az olimpia, az előtt majd a világbajnokság, és az előtt az elnökválasztás, s az előtt a mit tudom én mi. Ez mind csak ürügy volt, és egyik a másik után, már ötven éve. Én nem hiszem, hogy valaha is lesz külön szobánk, vagy megehetünk egy igazi tojást, vagy valami.- Na jó... mondd ki, hogy én egy csődtömeg vagyok! - mondta Lou. Mit tudok csinálni? Keményen dolgozom, és jól keresek, de gyakorlatilag az egészet elviszik adóba, honvédelemre meg nyugdíjra. És ha nem menne el adóba, mit gondolsz, hol találnék egy kiadó üres szobát? lowában? Ki a fene akar Chicago mellett lakni? Em a nyakába borult.- Lou, szívem, dehogy vagy te csődtömeg. Isten a tanúm, hogy nem. Egyszerűen nem volt rá esélyed, hogy legyél valami, vagy szerezzél valamit, mert Nagypapa meg a nemzedéke nem búcsúzik el, és nem engedi, hogy más lépjen a helyébe.- Eegen, eegen - mondta Lou komoran. - De ezért éppenséggel nem lehet őket kárhoztatni, igaz? Úgy értem, kíváncsi vagyok, mi milyen gyorsan hagynánk abba az antigerazont, ha Nagypapa korában lennénk.- Néha azt kívánom, bárcsak ne is létezne ez a vacak, ez az antigerazon! - mondta Em szenvedélyesen. - Vagy bárcsak valami tényleg drága és nehezen megszerezhető sinyécjtfót kéltüfdé' néis’zlápböl meg pitypangból. Néha szeretném, ha az emberek csak úgy fognák magukat, és meghalnának, szabályosan, mint az óramű, anélkül hogy beszélni kellene róla, és nem maguk döntenék el, hogy meddig akarnak még itt lebzselni. Törvényt kellene hozni, hogy százötven éves koron felül senki ne vásárolhasson antigerazont.- Erre aztán nagy esély van - mondta Lou -, mikor a pénz meg a szavazatok többsége mind az öregeké. - Erősen az asszony szemébe nézett. - Te kész lennél fogni magadat és meghalni, Em ?- Nahát, az isten szerelmére, hogy kérdezhetsz ilyet a feleségedtől! Szívem! Hiszen én még száz éves sem vagyok. - Könnyedén végigsimított a kezével feszes, fiatalos testén, mintegy bizonyítékul. - Életem legjobb évei még előttem vannak. De arra mérget vehetsz, hogy amikor eljön a százötven, a jó öreg Em fogja az antigerazonját, kiönti a mosogatóba, és nem veszi el mások elől a helyet... méghozzá mosolyogva.- Persze, persze - mondta Lou -, holtbiztos. Mind ezt mondják. És hányról hallottál, aki meg is tette?- Ott volt az a férfi Delaware-ban.- Nem fáradtál még bele egy kicsit, hogy folyton róla beszélsz, Em? Ez öt hónapja volt.- Jól van, na... akkor hát Winkler mami, mindjárt itt, ebben a tömbben!- öt a metró ütötte el.- Mert ő pont ezt a módszert választotta a távozásra - mondta Em.- Akkor vajon mit akart azzal a hat csomag antigerazonnal, ami nála volt, amikor kinyiffant? Emerald fáradtan megrázta a fejét, és eltakarta a szemét.- Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Csak azt tudom, hogy egyszerűen csinálni kell valamit. - Felsóhajtott. - Néha szeretném, ha meghagytak volna egypár betegséget, akkor megkaphatnék valamit, és ágyba kerülhetnék egy kicsit. Túl sok az ember! - kiáltotta, és szavai ezer meg ezer aszfaltburkolatos, felhőkarcolókkal körülvett udvarban zengtek fel és haltak el. Lou gyöngéden a vállára tette a kezét.- Naa. .. szivi, úgy nem szeretem látni, mikor így le vagy lombozódva.- Hiszen ha lenne egy kocsink, ahogy a régi szép időkben volt - mondta Em -, akkor elmeh tnénk kocsikázni, és megszabadulhatnánk egy kicsit az emberektől. Huhuu! Azok lehettek a szép idők!- Aha! - mondta Lou. - Amíg teljesen ki nem fogytak az összes fémek.- Beülnénk, odarobognánk a benzinkúthoz, és aszondanád: „Tőccsen föl!"- Kassa volt, mi... amíg el nem használtak minden kőolajat.- És rá se rántanánk semmire, elmennénk vidékre, kirándulnánk. Aha... most már tündérországnak látszik az egész, igaz, Em? Nehéz elhinni, hogy valamikor tényleg annyi hely volt a városok között.- És mikor megéheznénk - mondta Em keresnénk magunknak egy vendéglőt, bevonulnánk, mint a nagyok, és aszondanánk: „Én azt hiszem, egy bifszteket eszem, rósejbnivel", vagy „Milyen máma a karaj?" - Megnyalta a száját, és csillogott a szeme.- Huhuu, fiam! - morogta Lou. - Hát egy hamburgerhez mit szólnál, Em, mustárral meg minden? '- Mmmmmmmm.- Ha annak idején valaki finomított tengeri hínárral kínált volna minket, azt szemen köptük volna, mi, Em?- ,/agy finomított fűrészporral - mondta Em. Lou makacsul próbálta megtalálni a dolgok derűsebb oldalát.- No de legalább annyit elértek, hogy most már nincs annyira tengeri hínár meg fürészpor íze, mint eleinte; és aszongyák, tulajdonképpen sokkal egészségesebb, mint amit azelőtt ettünk.- En pompásan éreztem magam! - mondta Em indulatosan. Lou vállat vont.- Hát tudomásul kell venned, hogy a világ képtelen lenne tizenkét milliárd embert eltartani finomított tengeri hínár és fűrészpor nélkül. Komolyan, ez igazán csodálatos dolog. Azt hiszem. Azt mondják. A.-t mondj k. anii éppen eszükbe jut - mondta Em. - Lehunyta a szemét. - A kutyáidig; emlékszel, milyen volt vásárolni, Lou? Emlékszel, hogy törték magukat az üzletekben hogv az emberek vásároljanak valamit? Az embernek nem kellett megvárni, gm g meghal \alaki hogy szerezhessen magának egy ágyat vagy székeket vagy egy .kdKbgt vag\ ilyesmit. Az ember csak bement... és hipp-hopp! megvette magának, .• c akart Huhuu de szép is volt. amíg el nem használtak minden nyersanyagot. KURT VONNEGUT Én még kis taknyos voltam akkor, de olyan tisztán emlékszem rá. Lou leverten az erkély korlátjához lépett, és felnézett a végtelenség fekete bársonyán ragyogó tiszta, hideg csillagokra.- Emlékszel, Em, mikor majd megőrültünk a Science fictionért? A tizenhetes járat indul a Marsra a tizenkettes rakétaállásról. Beszállás! A műszaki személyzet kivételével mindenki szíveskedjék a fedezékben maradni. Tíz másodperc... kilenc .. nyolc... hét... hat... öt... négy... három... kettő... egy! Főhajtómű! Buuuumm!- Minek is izgatjuk magunkat, hogy mi folyik itt a földön? - mondta Em, és ő is felnézett a csillagokra. - Néhány év múlva mindnyájan kirepülünk az űrbe, hogy egy új bolygón újra kezdjük az életet. Lou fölsóhajtott.- Csak éppen az a nagy helyzet, hogy valami olyasmi kell hozzá, ami kétszer akkora, mint az Empire State Building, hogy egyetlen tetves gyarmatost eljuttassanak a Marsra. És ha fizet még néhány milliárd dolcsit, akkor magával viheti a feleségét meg a kutyáját is. Ezzel aztán el lehet intézni a túlnépesedést... Kivándorlással!- Lou?...-Hmmm?- Mikor lesz az ötszáz mérföldes indianapolisi gyorsasági ?- Ööö... a Győzelem Napján, május tizenharmadikán. Az asszony az ajkába harapott.- Szörnyeteg vagyok, hogy megkérdeztem?- Nem, azt hiszem, nem nagyon. Mindenki megnézte a lakásban a biztonság kedvéért.- Nem akarok szörnyeteg lenni - mondta Em de időnként egyszerűen muszáj beszélni ezekről a dolgokról, hogy az ember kiadja magából.- Hát persze. Jobban érzed magad?- Igen... és nem fogom többé elveszteni az önuralmamat, és olyan kedves leszek hozzá, amilyen csak bírok.- Ez a beszéd, Em. Kihúzták magukat, és bátor mosollyal bementek a lakásba. Álla a kezén, keze botjának fogantyúján, Schwartz nagypapa ingerülten bámulta a szobán uralkodó másfél méteres tévéképernyőt. A képernyőn egy kommentátor éppen összefoglalta a nap eseményeit. Nagypapa átlagosan fél percenként odakoppantott botja végével a padlóra, és felkiáltott:- Egy fenét! Ezt mi már száz évvel ezelőtt is csináltuk. Amikor bejöttek az erkélyről, Emerald és Lou kénytelenek voltak az utolsó sorba ülni, Lou apja és anyja, bátyja és sógornője, fia és menye, unokája és annak felesége, másik unokája és annak férje, dédunokája és felesége, unokaöccse és annak felesége, másodunokaöccse és felesége, másodunokahúga és annak férje, valamint dédunokaöccse és annak felesége mögé. No és persze Nagypapa mögé, aki legelöl ült, mindenki előtt. Nagypapa kivételével, aki kissé töppedt volt és hajlott hátú, az antigerazon előtti mércével mérve valamennyien körülbelül egykorúnak látszottak - mintha valahol húszas éveik végén, harmincas éveik elején jártak volna. Eközben, mondta a kommentátor, az iowai Council Bluffs még mindig a tragédia fenyegetésében élt. A mentésben fészt vevő kétszáz kimerült önkéntes azonban nem volt hajlandó feladni a reményt, és fáradhatatlanul tovább ásott, hogy kiszabadítsa a száznyolcvanhárom éves Elbert Haggerdot. aki két napja szorult be a...- Szeretném, ha valami vidámabbra kapcsolna át - súgta Emerald Lou fülébe.- Csend! - ordított Nagypapa. - Aki legközelebb kitátja azt a nagy pofáját, amikor megy a tévé, azt úgy kitagadom, hogy ott találja magát egy dollár nélkül - hangja itt hirtelen ellágyult és mézesmázos lett -, amikor Indianapolisban meglengetik a pályán azt a kockás zászlót, és a jó öreg Nagypapa felkészül a Nagy Utazásra. - Érzelmesen szipákolt, miközben örökösei kétségbeesett erőfeszítéssel próbálták a legcsekélyebb zajt is elkerülni. A kilátásba helyezett Nagy Utazás izgalmát számukra némileg tompította az a tény, hogy a Nagypapa ezt ötven éve átlag naponta egyszer szóba hozta Dr. Brainard Keyes Bullard, mondta a kommentátor, a Wyandotte College rektora, ma este tartott beszédében kijelentette, hogy a világ bajainak nagy részét arra a tényre lehet visszavezetni, hogy az ember önmagáról való ismeretei nem tartottak tépést a fizikai világról szerzett ismereteivel.- Egy fenét! - mondta Nagypapa. - Mi már száz évvel ezelőtt is ezt mondtuk. Ma este Chicagóban, mondta a kommentátor, ünnepséget rendeznek a Chicagói' Szülészeti Klinikán. Az ünnepség díszvendége Lowell W. Hitz, kora nulla év. A ma reggel született Hitz a huszonötmilliomodik gyermek, aki a klinikán jött a világra. A kommentátor arca elhalványult, és a képernyőn megjelent az ifjú Hitz, aki dühösen ordított.- Nahát - súgta Lou Emeraldnak -, mi már száz évvel ezelőtt is ezt mondtuk.- Hallottam! - üvöltötte Nagypapa. Kikapcsolta a televíziót, kővé meredt leszármazottai némán bámulták az üres képernyőt. - Te, te ott, kölyök.- Én nem gondoltam semmi rosszat - mondta Lou.- Hozzátok ide a végrendeletemet. Tudjátok, hol van. Ti, kölykök, mind tudjátok, hol van. Hozd ide, fiú! Lou leverten bólintott, és mire észbe kapott, már a hallban járt, óvatosan kerülgetve j az ágyakat útban Nagypapa szobája, az egész Schwartz lakás egyetlen külön szobája felé. A lakásban ezen kívül még a következő helyiségek voltak: a fürdőszoba, a nappali meg egy széles, ablaktalan hall, amelyet eredetileg étkezőhelyiségnek szántak, és egyik végén parányi főzőfülke csatlakozott hozzá. A hallban meg a nappaliban hat matrac meg négy hálózsák volt szanaszét leterítve, a tizenegyedik házaspár, a pillanatnyi kedvenc pedig a nappaliban, a rekamién helyezkedett el. A végrendelet ott feküdt Nagypapa íróasztalán maszatosan, szamárfülesen, összelyukasztgatva, telefirkálva a toldalékok, törlések, vádaskodások, feltételek, intelmek, tanácsok és házi használatra szánt filozofálgatások százaival. „Ez a dokumentum - emlékezett Lou - ötven év naplója két árkusra összezsúfolva: egy mindannapos küzdelem zűrzavaros, olvashatatlan hajónaplója." Lout ezen a napon fogja tizenegyedszer kitagadni, és alighanem vagy hathónapi kifogástalan viselkedésébe fog kerülni, amíg újra ígéretet kap, hogy részesedni fog a hagyatékból.- Fiú! - kiabált utána Nagypapa.-Jövök már! - Lou visszarohant a nappaliba, és átnyújtotta Nagypapának a végrendeletet.- Tollat! - vezényelt Nagypapa. Tüstént tizenegy tollat nyújtottak feléje, minden házaspár egyet.- Nem ezt a csöpögő vacakot - mondta félrelökve Lou tollát. - Aha, ez egy rendes toll. Derék fiú vagy, Willy! - Willy tollát fogadta el.. Erre az útmutatásra vártak mindannyian. Tehát Willy, Lou apja lesz az új kedvenc. Willy, aki csaknem olyan fiatalnak látszott, mint Lou, bár száznegyvenkét éves volt, csak meglehetősen gyatrán tudta eltitkolni az örömét. Szégyenlős pillantást vetett a rekamié felé, amely most az övé lesz, s amelyről Lounak és Emeraldnak vissza kell költözniük a hallba, a létező legrosszabb helyre, a fürdőszoba ajtaja mellé. Nagypapa egyetlen pillanatát sem mulasztotta volna el az izgalmas drámának, amely^ nek ő maga volt a szerzője, és mindent beleadott saját, jól ismert szerepébe, ami csak tőle telt. Összeráncolta a homlokát, úgy követte ujjával a sorokat, mintha most látná először a végrendeletet. Harsányan és olyan mély, nagyképű, monoton hangon olvasta fel, akár egy templomi orgona leragadt pedálbasszusa:- „Én, Harold D. Schwartz, Alden Village-i lakos (257. tömb, New York City), ezennel 4 elrendelem, kinyilvánítom és kijelentem, hogy ez a végső akaratom és testamentumom, azáltal egyben visszavonván minden korábbi végrendeletet és záradékot, melyet ez idáig bármikor tettem." - Fontoskodva kifújta az orrát, aztán folytatta. Nem hagyott ki egyetlen szót sem, sokat viszont a nyomaték kedvéért megismételt - különösen a temetésére vonatkozó, egyre bonyolultabbá váló rendelkezéseket ismételgette. folytatjuk MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^lelz ‘patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS. UDVARIAS. LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. RATACSI CIPŐ SÁLON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokóltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import námet gydgybetétes női- és férficipok extra széles lábakra isi 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROKU PATISSÍRIE & BAKERY NEL. Tel.; 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ Akar ön is egyjó haj vágástj^ Keresse fel Ligeti volt budapesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó kiszolgálást. Női hajvágások. Air condition. Bill’s BARBER SH0P MENS HAIR STYLIST >éé*»ééé*ééééé*é#é*W*Wé*ééé**ééééé*»*' 559 St.Clair W. Tel:653-3779 Volt már Om a Csárdából LEGYEN A 0 M Asztalfoglalás a 597-0801 számon BAR-MICVORA, CHASENERA, PARTYRA mindenkor szép és friss virágot, fltuUf, 0? tói. 387 Spadina Ave., Telefon: 979 - 2777 , Lakás: 225-0242. George Interiors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal. Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. ___rrri X— r * * *.VL- 984 O’Connor Drive V.yt’l ^ Tel: (416) 751-9277 Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és meleg büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely*****#*#****•***^0,^ fogyasztásra.**»*»*»»•***«*** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532 Eglinton A.W. T:488-5092 Deutsch házaspár
