Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-05-20 / 708. szám
Az idei Herzl díjasok: TELLER EDE, STARKER JÁNOS, HECHT 0. TAMÁS Izraelből kaptuk a hírt, hogy az állam születésének harmincadik évfordulóján ismét kiosztják a Herzl díjakat; a legmagasabb kitüntetést, amit az újjászületett őshaza országon kívül élő magyar származású zsidóknak adhat. A Herzl díjak kiosztására június 6-án, Tel Avivban kerül sor, s a 3 kitüntetett Dr.Teller Ede professzor, a “hydrogen bomba atyja”, a világ talán legnagyobb élő fizikusa. A művészeti díjat Starker Jánosnak ítélték oda. Szakkörökben ma már nem vonják kétségbe, hogy Pablo Casals halála óta ő a világ első-számú csellóművésze. Ugyancsak Herzl Díjat kap emberbaráti és Izraelt segitő tevékenységéért Hecht O. Tamás, az ismert montreáli üzletember. A június 6-i ünnepségen a kitüntetéseket Jichák Navon, Izrael elnöke és Ezer Weizman, hadügyminiszter adják át. Értesülésünk szerint Teller professzor személyesen is megjelenik, míg a halaszthatatlan koncertköruton lévő Starker János helyett az Egyesült Államok jeruzsálemi nagykövete veszi át a Herzl Díjat Izrael államelnökétől. A Herzl Díj kiosztó bizottság részletes jelentése még nincs kezünkben, s így erre későbbi számainkban majd visszatérünk. CSOMAGÜGYLET A SZENÁTUSBAN Éppen, mikor lapunk nyomdába megy, kezdi, tárgyalni az Egyesült Államok szenátusa azt a javaslatot, hogy vessék el Carter elnök javaslatát, melyben a keleti térség országainak küldött repülőgépszállítást összekapcsolja. Eszerint Izrael csak akkor kaphatja meg a nagyon szükséges, igényelt repülőgépeket, ha ugyanakkor Szaudi Arábia is kap az Izraelnek adandónál nagyobb számú, legmodernebb amerikai harci gépet. Ez megingatja a közel-keleti fegyveres egyensúlyt, s a Carter adminisztráció ezzel kíván nyomást gyakorolni Izraelre, hogy járuljon hozzá Szádát követeléséhez és minden elfoglalt területet adjon vissza. Az izraeli kormány politikájának egyik alapvető elképzelése az. hogy egy ilyen csomagügyletet a törvényhozásban meg tud akadályozni. Pesszimisták vagyunk ezen a téren, s nem hisszük, hogy sikerülni fog ez. Véleményünk szerint Carter-ék minimális szótöbbséggel bár. de keresztül fogják vinni akaratukat, ezzel Izraelt nehéz helyzetbe hozzák. Az amerikai alkotmány szerint ugyanis a törvényhozás mindkét házának le kell szavazni az elnököt, erre pedig még nem volt példa. Félő, hogy —- bár az izraeli lobby Washingtonban nagyon erős -— a Szaudi Arábiának ígért repülőgépek leszállítására mégis sor kerül. Vagyis Izraelnek nincs meg az ereje ahhoz, hogy Amerika áfőkével szembe tudjon helyezkedni. Természetesen számos politikai es diplomáciai manőverre van még lehetőség, de bármilyen keserű is. a vége mégis az lesz. hogy Begin miniszterelnök kormánya valamilyen engedmény re kényszerül. Méltósággal halni Más oldalon részletesen foglalkozunk Aldo Moro volt olasz miniszterelnök meggyilkolásának részleteivel, ehelyütt csak néhány erkölcsi tanulságot kívánunk levonni a szomorú eseményből. Talán kegyeletsértésnek tűnik, hogy, amikor az egész világ gyászba borul az embertelen gyilkosok okozta tragédia fölött, mi, az áldozatok elkövette hibával foglalkozunk. Az olasz kormány és Moro pártja, a Keresztény Demokraták, eleget tettek annak az erkölcsi követelménynek — amely a politikai realitással is egybeesik —, hogy nem hagyták magukat megzsarolni a terroristáktól. Aldo Moro személyesen — állítólag — és Moro családja — kétségtelenül — ezt rossz néven vették. Moro személyét ugyan felmenthetjük, mert nem tudjuk, miféle fizikai tortúra kényszerítette ki belőle a keserű levelet, melyben egykori politikus társait árulással vádolta. Családját azonban semmi esetre sem abszolválhatjuk, mert ők magatartásukkal pontosan azokat segítették, akik tragédiájukat előidézték; a terrorista emberrablókat. Moro családja azt követelte, hogy a kormány adja be derekát és családfőjük szabadságáért cserébe bocsássák szabadon az olasz Vörös Brigád letartóztatásban lévő vezetőit. S amikor ez nem történt meg, kitiltották a temetésről az olasz közélet vezetőit és nem voltak hajlandók megjelenni azon a gyászszertartáson, aminek celebrálásában maga a pápa is résztvett Ismételjük, Moro-t utolsó keserű leveleiért talán fél lehetne menteni. De vajon felmenthetjük-e, amiért nem figyelmeztette, nem tanította meg családját, hogy egy politikusnak, egy eljövendő államfőnek ugyanúgy kell tudni meghalnia, mint ahogy élni tud és készen kell állnia arra, hogy meghaljon olyan eszmékért, amikért hajlandó élni és hajlandó másokat halálba küldeni. Olyan politikai csoport, melynek képviselői a tragédiával szemben nem tudják méltóságteljesen képviselni felfogásukat, nemcsak méltatlanok, de képtelenek is egy győzelemre. Mondanunk sem kell, hogy minden szimpátiánk Moro-é, és gyűlölettel és utálkozással fordulunk el a véres-kezű gyilkosoktól. Mégis t visszatolakodik állandóan agyunkba egy kérdés. A Vörös Brigád vezetőjének, Curcio-nak felesége úgy pusztult el, hogy fegyveres rajtaütéssel próbálta meg férjét kiszabadítani a börtönből, de arra egy pillanatig sem gondolt, hogy alkuba bocsátkozzon az általa gyűlölt ellenséggel. Bármily sajnálatos, mégis úgy tűnik, hogy a régi értelemben vett római vagy görög erkölcsöket a szélsőséges eszmék képviselői hordozzák magukban. Az az úgynevezett polgári társadalom, amelynek erkölcsi normáit mi is osztjuk, enerválódott és nem képes szembeszállni most már nemcsak fizikai, de erkölcsi fenyegetésekkel sem. Hogy nagyon gorombán fogalmazzunk: nem tudjuk, hogy Aldo Moro felesége bizonyult-e méltatlan társnak férje halála idején, vagy Aldo Moro maga volt-e a méltatlan társ élete folyamán. Az élet és a halál mesgyéjén azonban kétségtelenül szakadás állt be, mintha az életút végétől függetlenül a két életút el is kanyarodott volna egymástól. Izrael közvéleményét az elmúlt 30 esztendőben soha nem foglalkoztatta idegen személyiség olyan mértékben, mint Anuár Szádát, az egyiptomi elnök, akinek jeruzsálemi látogatása legendateremtö eseményként marad meg az emlékezetünkben. Szádát hazatért, de azóta is élénken működteti a fantáziánkat és mérlegeléseink legfontosabb tényezője — erre az ország vezető politikusai minduntalan utalnak is —. hogy mire megyünk a "Ráisz '-szal. Ráisz. Arabul vezért, teljhatalmú elnököt jelent. így címezteti magát, s jól emlékezünk, amikor a BENEDEK PÁL: Kneszetben járt. s ott a pártok vezetőivel tárgyalt, a Munkapárt egyik arabul jól tudó élvonalbeli személyisége, Jicchák Navon is így titulálta. Akkor még nem tudta Szádát. hogy Izrael leendő elnöke tiszteli meg ezzel a címmel. Nos. a Raisz gondoskodik arról, hogy pontosan megismerje a személyiségét a világ, mert nemcsak nyilatkozik és cikkeket ír. de könyvei is megjelennek. A negyedik emlékirat Kizárólag önéletrajzokat ír. A legutóbbiak héber fordítása a minap hagyta el a sajtót, egy tel-avivi kiadó gondozásában. Nyilvánvaló, hogy bestseller lett belőle, mégpedig rekordidő alatt. A Szádát iránti osztatlan érdeklődésre jellemző, hogy pár nap múlva jelenik meg az első róla szóló héber könyv, amelyet egy magyarországi születésű, de gyerekkora óta Izraelben élő fiatal tudós. Simon Samir professzor, az arab népek történetének egyetemi tanára, a tel avivi egyetem történelmi fakultása v. dékánja írt. A rádió egyik legnépszerűbb interjú-műsorában két kérdést tettek fel Samir professzornak. Azt kérdezték tőle, hogy mond-e valami újat és a béke perspektívái szempontjából használhatót számunkra Szádát. másrészt mit tesz ó a port-A SVÁJ réhoz a közeljövőben megjelenő könyvében. Cikkünk célja, hogy összefoglaljuk Samir professzor véleményét, aki mindenek előtt elmondta. Anuár Szádát a világirodalom egyik legnagyobb emlékirat-szerzője. Első emlékiratát már az előtt publikálta “Harc a Nílus partján" címmel, mielőtt hozzálátott volna az életműve tényleges felépítéséhez: az egyiptomi politikai élet, illetve forradalmi mozgalom újoncaként egy tábornok biztonságával forgatta meg a tollát. Azóta egyre-másra emlékezik — most jelent meg emlékiratainak negyedik — összefoglaló jellegű — kötete, amelyet héberül is kiadtak. Samir szerint a Raisz olyan mértékben elégedett önmagával, hogy ezt a jelenséget már-már a nárcizmussal határolja. Ez nem egyszerű beképzeltséget jelent, de a szerelmes kapcsolatban szokásos kritikátlan elfogultságot — önmaga iránt. Egyiptom elnöke kiválasztottnak Meghívó A TORONTÓI BETH HAZICHORON (Mártírok Temploma) HITKÖZSÉG] május 28-án vasárnap d.e. fél 12 órakor rendezi a hagyományos mártír emlék-istentiszteleté^ a BETH SHALOM templomban ( Eglinton Ave. West.) Közreműködnek: Rabbi Dr.ZAGON ZOLTÁN ELI KIRSCHBLLM az Adath Israel főkántora -v-ELPLSZTITOTT SZERETTEINKRE EMLÉKEZNI MINDANNYIUNK LEGSZENTEBB ERKÖLCSI KÖTELESSÉGE Cl ÓRA véli önmagát. Hisz a saját istenében. de meg van győződve arról, hogy ez az isten kiszemelte ót — bizonyos történelmi feladatok végrehajtására. Ezért szinte földöntúli tulajdonságokkal vértezte fel. Az egyik ilyen tulajdonsága — hinnünk kell neki. mert önmagáról írja. hogy olyan pontosan gondolkozik és olyan precizitással hajtja végre saját elképzeléseit. akár egy svájci óra. Határoz és cselekszik A professzor hozzáfűzi, hogy nem is túlzás ez, ha meggondoljuk, mi mindent hajtott végre az utóbbi években. Három példára utal. Az első — felismerte, hogy a nasszerista örökség hordozói, egykori fegyvertársai keresztezik az útját, szemben állnak az általa képviselt uj vonallal, nem a “szalámi-taktikát" alkalmazta velük szemben, hanem egyik napról a másikra börtönbe csukta valamennyi Nasszer-hívö politikust. A másik példa — mikor felismerte, hogy az orosz szakértők nem kívánatosak Egyiptomban, nem mérlegelt és nem hímezetthámozott. Nem félt a Kreml bosszújától és nem aggasztotta, hogy mi lesz a mérhetetlen adóssággal, amelyet még nem fizetett ki Moszkvának. Egyik napról a másikra kiutasította Egyiptomból a szovjet szakértőket. Végül a harmadik példa — mikor elhatározta, hogy történelmi lépést tesz a közel-keleti béke érdekében és elutazik Jeruzsálembe, egyik napról a másikra végrehajtotta ezt a tervét. Noha sok tanácsadója lebeszélte' *és azt is pontosan tudta, hogy az árpb világban éles-véres vitákat, ideológiai zűrzavart, taktikai tohuvabohut kelt majd ez az új. Mégis elment' Beginhez. Még Az sem okozott neki fejfájást, hogy az arab világ — de talán kicsit az egész világ — Izrael de facto elismerésének tekinti majd ezt a gesztust. Samir professzor szavaiból az derül ki tehát, hogy Szádát nem ijed meg sem a piramisok, sem a saját árnyékától. Nagy kérdés, hogyan alakulhatott ilyenné a jelleme, noha hosszú éveken át árnyékfigurája volt csupán az egyiptomi közéletnek. Köztudomású, a Nasszerrel hatalomra került tiszti csoport tagjaként indult a pályája és elődje, a korábbi Raisz mellett inaskodott. Azokban az időkben a szóbeszéd “Nasszer pincsikutyája"-ként emlegette, s ez a kétes értékű epiteton ornans bizonyára sok fájdalmat okozott Szadatnak. De nem morzsolta fel a személyiségét — ellenkezőleg. Keményen elhatározta, hogy "majd megmutatja", ha Isten — éljünk egyszer egv kossut hi hasonlattal — a kezébe adja a tárogatót. Szádát valósággal újjászületett, amikor 8 évvel ezelőtt megörökölte Nasszer trónját. Ország-világ meglepődött, miféle soha nem látott, illetve ismeretlen tulajdonságokkal rendelkezik. Hamar kiderült, hog\> nem rendelkezik ugyan Nasszer varázslatos személyi képességével, mégis — tehetségesebb politikus az elődjénél. Fellebezésnek helye nincs Ami a békéhez való viszonyát illeti — Samir professzor nyilatkozatában ez a legérdekesebb — Szádát már kezdettől fogva, az első emlékirat-kötetének publikálása óta elkötelezett híve a közel-keleti békének. Felismerte, hogy Izrael léte befejezett tény. amely háború, vagy háborúk által nem fellebezhető meg. Hozzálátott a béke előkészítéséhez. Nyilvánvaló persze. olyan békére gondolt. — és gondol — amely elsősorban Egyiptom, másodsorban az egyetemes arab világ és csak harmadsorban Izrael számára kedvező. de nem Izrael felszámolására való törekvés határozta meg politikai útját. Samir professzor nem előadást tartott, hanem interjút adott, s a műfaj szabályainak megfelelően itt kérdést iktatott közbe az újságíró: — Ha így áll a dolog, miért indította meg Szádát a jóm kippuri háborút? Nos, erre a kérdésre azt felelte Simon Samir, hogy egyiptomi belpolitikai okok kényszerítették Szádát elnököt a jóm kippuri háborúba. Úgy vélte, hogy szüksége van egy látványos győzelemre. mert ellenkező esetben az ellenzék megerősödik és elsöpri öt. Szadat kitart Egyiptom elnöke végül békét teremt majd Izraellel. Holnap. Holnapután. Lehet, hogy még később. De nem kétséges, hogy tovább járja a maga útját, s amikor világossá válik majd számára,hogy az amerikai politikai vezetők ráhatása ellenére sem diktálhat békefeltételeket Izraelnek, csak kialakíthatja Izraellel a békét — sor kerül erre is. Szádát megáhította azt a történelmi szerepet — színházi hasonlattal: kiosztotta önmagára. — hogy a vérzivataros évtizedek után ó teremti meg a kozel-keleti békét. Meg fogja érteni — éppen mert annyira tehetséges, nyilvánvalóan már pedzi is —. hogy ezt a A jóm kippuri háború befejezése janusi arcot mutatott, mert mindkét fél győzelemnek könyvelte el a maga számára. Ebből Szádátnak elég volt annyi, hogy a maga portáján. Kairóban benne látták az ország presztízsének megmentójét. a nagy. legyőzhetetlen hadvezért, akinek trónja — jelképesen, mert hiszen köztársasági elnök ó. nem király , de a funkciója az amerikai elnökéhez hasonló alkotmányjogi szempontból, vagyis a végrehajtóira la lom is a kezében osszpontositl. s inkább a miniszterelnök funk■ ciója jelképes — mondjuk tehát igy: akinek hatalma megingathatatlan. lényegében á jóm kippun háború óta tervezte azt a lépest amely a közelmúltban elkapraz latta a világot. Eljött Jeruzsálembe és ott fejtette ki. mikent képzelt el a bekét. Samir professzor nagyon alaposan dokumentált véleménye szerint Anuár Szadat nemcsak az arab világ, de korunk egük legjelentősebb politikusa Ha megismerjük a gyengéit, ez keveset von le az objektiv értékéből. Mit várhatunk Szádéitól? i béke mellett szerepet nem alakíthatja egymagában. A Nagy Rendező kettős szereposztás mellett döntött. O <-'s Izrael miniszterelnöke kapja ezt u szerepet. Mi — a publikum — lelkileg már felkészültünk a premierre Illetve — mivel Szádát szenvedélyes emlékiratszerkesztő. s nyilvánvaló. hogy a már megjelent kötetek folytatásaként megirjü a következőt, az ötödiket is ■ Izrael és a zsidó világ a legnagyobb érdeklődéssel forgatja majd ezt a bizonyára diszborkotésben meK jelenő kiadványt. A Menóra is közölni fogja ® azt hiszem, ez lesz a lap *®ífsikeresebb folytatásos regénye m ilip]
