Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-04-15 / 702. (703.) szám

1978. április 15. * MENÖRA Nemeskürty István egy újabb könyvvel lepte meg népes olva­sótáborát és bizony nem kevés kritikusát. Az elmúlt esztendő karácsonyára megjelenő könyve már címében is programot ad. Petőfit idézve, a gyönyörű szép "Egy gondolat bánt engemet..." című versének egy sorát “vette el” címül: “Kik érted haltak, szent világszabadság...”. S hogy művéről közelebbi ismertetést adjon, alcímül odaírta:: A negy­vennyolcas honvéd hadsereg katonaforradalmárai. A majd ötszáz oldalas munka élénk visszhangra talált Magyarorszá­gon. Úgy hirlik, az olvasók he­tek alatt elkapkodták a könyvet, s Nemeskürty birálói, a hivatá­sos történészek máris nekiálltak kritikus tollúkat vitriolba már­­togatni, hogy akár a sajtó ha­sábjain, akár pedig úgynevezett kerekasztal-konferenciákon szét­szaggassák a legújabb Nemes­kürty munkát... Tévedés ne essen, e sorok i­­rója is talált a könyvben hibát, s politikai kivetnivalót, de ettől függetlenül be kell, hogy vallja: Nemeskürty könyvét szinte egy ültében olvasta el, s csak akkor tette le az olvasmányt, amikor ceruzáért nyúlt, hogy aláhúzzon egy-egy megállapítást, vagy épp nagy fekete kérdőjelet rajzoljon a jeles szerző egyes imperativus­­ban tett kijelentései vagy gon­dolatfejtései után. A Honved Hadsereg születése De kezdjük talán az elején. Miről szól maga a könyv? Az 1848-49-es szabadságharcról, s annak is egy döntő tényezőjé­ről, amely — úgy tűnik —, ed­dig nem igen foglalkoztatta az épp e kérdésekben jártas ma­gyar hadtörténészeket: hogyan született meg a semmiből a ma­gyar függetlenség és a magyar szabadság őrzője és záloga, a Magyar Honvéd Hadsereg. Mert, hogy 48-nak volt katona­sága, hogy ez a katonaság har­colt Jellasiccsal, eljutott az oszt­rák-magyar határra, sót Schwe­­chatnál egyesek még Bécs külső várfalát is látni vélték; hogy az­tán Győrig majd Budáig fusson a sereg, s utána a Duna-Tisza közén lehetetlen helyzetben is­mét újjászerveződjön, s dicső harcosa legyen Budavár vissza­foglalásának és Windischgraetz megfuttatásának — erről bi­zony eleget olvashattunk akár múlt századbeli leírásokban, a­­kár az 1945 utáni korszak iro­dalmában. De hogy miből szer­veződött a honvédhadsereg: ho­gyan alakult a honvéd népfelke­lő-zászlóaljak lelkes, de kikép­zésén embereiből egy szervezett és fegyelmezett sereg, kik voltak a vezetői, a katonatisztek a csa­tatereken, a stratégák a tábori í­­róasztalok előtt, de még inkább a katonai adminisztrátorok Bu­dán, Debrecenben, majd tovább Aradon — arról bizony vala­hogy megfeledkeztek hadtörté­nészeink. Persze, ismertünk egy sor ne­vet 48-49-ből: Görgeit, Klapkát, Aulichot, az angol származású Guyon Richardot, a branyiszkói győzőt. Damjanichot nagy sza­­kállával. s hires pirostollas hon­védéivel. a lengyeleket, a kalan-VIHART KIVÁLTÓ CIKK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL dós életű Bem Józsefet, a sze­rencsétlen sorsú Dembinszkyt s persze a híres 13 aradi vértanú tábornokot, akiknek neveit még iskoláinkban tanultuk, de akik­nek tetteiről, életéről vajmi ke­vés maradt emlékezetünkben. Nemeskürty nagy-nagy érdeme, hogy ez egyszer ismét kitűnő ér­zékkel megtalálta nemzeti törté­nelmünk egy újabb “fehér folt­ját” s nem restellte — feledvén a Requiem egy hadseregért c. könyvének hivatásos történész körökbeli rosszalását — eme új művével ismételten kivívni a történészi szakma haragját... Uj könyve sok tucat tiszt éle­téről szól. Olyanokról is, akik­nek nevét most halljuk először, de akik.tetteikkel méltán megér­demlik. hogy 125 év homályá­ból ismét megelevenedjenek és szabadságharc alatti cselekede­teikkel örökéletű példákkal szol­gáljanak. Olvasunk itt olyan tisztekről is, akikről ugyan hal­lottunk már. de igen-igen egyol­dalúan, mint teszem azt Mészá­ros Lázárról, akire Petőfi hara­gudott meg. s nem egy versében erősen neki is ment Kossuth hadügyminiszterének. Pedig Mészáros Lázár volt császári-ki­rályi huszárezredes, az elsó ma­gyar felelős kormány még Fer­­dinánd császár-király által szen­tesített hadügyminiszter hű ma­gyar ember és az 1848-as sza­badságharc kiváló katonája volt. A rebellis természetű Pető­fi őrnagy természetszerűen nem szimpatizált a rajta "nyakken­dőt" kívánó s szemében bürok­rata honvéd-tábornokkal — de hát honnan is tudhatta jó köl­tőnk, hogy egy forradalmi szel­lemű magyar hadsereget anar­chikus módszerekkel nem lehet életre hívni és azt ü­­tőképes hadsereggé szervezni? Mészáros 'täzätrof rfagjf szere­tettel és megérdemelt megbe­csüléssel ir Nemeskürty, aki fel­ismerte ebben a katonai szerve­ző és ugyanakkor katonai neve­lő illetve hadtudományban jár­tas honvéd-al tábornagy ban a Magyar “48" Lazar Nicolaus Carnotját, aki nélkül — joggal mondhatja — nem lett volna Magyar Honvéd Hadsereg! Hisz tudjuk. Kossuth és társai tudtak tömegeket mozgósitani; emberek ezreit, tizezreit tettekre lelkesíteni, értettek ahhoz, hogy nem tűnő lelkesedéssel képvisel­jék országuk .nemzetük sorsát s a bizony nem könnyű hazai és külföldi helyzetben a lehető leg­jobbat csikarják ki Magyaror­szág számára. De egy semmiből alakuló honvéd-hadsereget fel­állítani, kiképezni s azt a jóI képzett osztrák majd cári hade­rő ellen csatába vezetni — ah­hoz szakemberekre volt szűk-1 ség, kiképzett tisztekre, nem is egyre vagy százra, akik nem­csak hazafiak, de katonák is voltak! Hisz alig pár évtizeddel 1848 előtt, ott Győr alatt 1909- ben hogy futamította meg Na­poleon hivatásos hadseregének egy kis csapatja a legelemibb katonai gyakorlattal sem ren­delkező magyar insurgens had­sereget?? Ez a sors, a szégyenteljes győri “csata”, várt volna Kos­suth seregére is — ha Mészáros Lázárhoz hasonlóan nem jöttek volna százával s ezrével a "schwarcz-gelb" tisztek — ma­gyarok, cseh származásúak, morvák .olaszok, németek, szer­­bek lengyelek s osztrákok... Az Útkeresés MEGNYÍLT METRO MEAT MARKET 188 AUGUSTA AVI EGÉSZ HÉTEN AT FR! ÁRÚVAL ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK A torontoi magyj BÉRES GÁBOR azú| tulajdonos. Mi vezette ezeket a tiszteket erre az útra? Elfogadhatjuk-e Nemeskürty ama állítását — a­­mely állítás egyébként az egész könyv alapgondolatát képezi — hogy ezek az emberek, idézem, "a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméi­ért is küzdöttek"? Beszélhetünk­­e arról — még akkor is, ha Ne­meskürty könyvében számos példát sorakoztat fel: példákat, amelyek egy néhánya bizony e­­rőltetettnek hat! — hogy a „48" as honvédhadsereg tisztikará­nak egyrésze, épp az amely i­­degen származású volt, nem is magyar ügyért, hanem valami­lyen korai interna ionalizmustól vezéreltetve hagyta el a császár zászlaját s csatlakozott a szabad­ságharchoz. Válaszunk egyértelműen nemleges. A tizenkilencedik század közepén helytelen lenne internacionalizmusról írni, vagy ilyenfajta, a mi századunk poli­tikai gondolkodásmódját jelké­pező kategóriákba “48" egy ré­szét beskatulyázni. Nem tagad­juk, a napóleoni háborúk után megindult Európában egy szel­lemi erjedés; még akkor is, ha 1815-ben a híresen hirhedt bé­csi kongresszus megpróbálta a történelem kerekét visszafordí­tani; de már a múlt század har­mincas évei újabb robbanással rázták meg Európa trónjait, Pá­­ris majd Itália, hogy az orosz cár karmaiban sínylődő szeren­csétlen Lengyelországról s az ot­­rébéfriókVÓrV'ríe "isAbeszél­­jünk! De internacionalizmus? Ehhez az is kellett volna — töb­bek között — hogy Európa ke­leti felében erős nemzeti álla­mok alakuljanak ki: ezek pedig nem voltak, nem is lehettek! Franciaország, Anglia és részint Spanyolország mellett —jó mai szóval — nemzetiségiek feletti birodalmak uralták kontinen­sünket: a Habsburgok, a Roma­nov ok vagy a Török Császár Bi­rodalma... így azok a tisztek, a­­kik 1848-ban jövőjüket, császári hadseregbeli karrierjüket nem kímélve, csatlakoztak szabad­ságharcunkhoz, első sorban egy nemzeti ügyhöz kötötték volt sorsukat. Nem vörös lobogós, internacionalista szellem hatotta át őket, hanem a Habsburg-elle­­nesség, a magyar nép, a magyar föld szeretete, országunk lakói­nak a külföldi szemében oly megnyerő “charmja” és talán az, hogy úgy érezték — kisza­badulva a császári-királyi do­hos, bürokratikus “rendből" — hogy egy "igaz ügyet” szolgál­nak... Sok lényeges és kevésbé lé­nyeges része van Nemeskürty, tévedéseiben is, nagyszerű könyvének. A számos fejezetből itt most csak egy részt kívánunk kiemelni: gróf Lamberg Ferenc altábornagy, pozsonyi hadosz­tályparancsnok a pest-budai ha­jóhídon való meggyilkolásának ábrázolását. Kétségtelen, hogy ez a tett — 1848 szeptember 28 - án nem tartozik a szabadság­­harc dicső emlékei közé. mert a császári biztost, akinek küldeté­se igazi hátterét még nem fedte fel megbízhatóan a magyar tör­ténelemtudomány, a pesti nép, jurátusoktól felizgatva, a hajó­­hidon — Pest és Buda között — midőn a szerencsétlen tábornok Batthyányi kereste, felismerte, kocsijából az úttestre hurcolta — s mai szóval — szabályosan meglincselte! “Lamberg szívében kés, La­tour nyakán — Kötél, s utánuk több is jön talán, — Hatalmas kezdesz lenni végre nép! — Ez mind igen jó, mind valóban szép...” kommentálta Petőfi sével a bécsi, illetve a buda­pesti népitéletet, amiért — ha mondjuk 1956-ban élt volna — mint "lincsre uszító költőt” a forradalmat leverő új hatalom a bitóra küldte volna... Nemeskürty is elítéli a Lam­berg elleni népítéletet, pártfogá­sába veszi a tábornokot, azt ír­ván róla, hogy meggyilkolása mindenképpen súlyos hiba volt. mert egyrészt kihivta a bécsi udvar haragját az új Magyaror­szág e'len, másrészt — s épp ez az érdekes s újszerű a könyvben — Lamberg személyét, beállí­tottságát és mindenekelőtt szán­dékát másként ítéli meg, mint a­­hogy ezt a történetírók tették. Nemeskürty így érvel: "Ezt a szerencsétlen mészárlást három okból kellett előadásunkba sző­ni. Először, mert annyiban té­makörünkbe tartozik, hogy egy cs.kir. tábornok szerepléséről van szó, aki a maga suta és konzervatív módján kivánt sze­repet játszani hazája politikai é­­letében, méghozzá a nemzeti függetlenséget fenyegető Jella­sics ellenében. Másodszor, mert ez a politikai gyilkosság végze­tes hatással lehetett volna a Ve­­lencei-tó partjánál összpontosí­tott honvéd haderőre — ha an­nak híre odáig eljut. Szerencsé­re nem jutott el. Harmadszor, mert ez a gyilkosság döbbenetes hasonlatosságot mutat egy vala­mivel előbb és egy valamivel később történt politikai mészár­lással. Nem állítjuk, hogy Lam­berg megölése császári provoká­torok műve volt. de érdekes tény, hogy mind szeptember 19- én Frankfurtban, mind pedig október hatodikén Bécsben ha­sonló módon öltek meg politi­kai szerepet vivő tábornokokat, ‘jogalapot szolgáltatva ezzel egy véres és kegyetlen ellenforradal­mi terrorhoz..." Nyitott kérdések Dr. Kelényi F$£l NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 Szóval, Nemeskürty nyitva hagyja a kérdést, gondolatokat szuggerál az olvasóban, miköz­ben igen plasztikus módon, mint egy korabeli riporter, pon­tosan leírja, rögzíti Lamberg gróf halálának körülményeit. !S "Csak zárójelben jegyezzük meg itt, hogy Nemeskürty egyik pes­ti kritikusa. Fekete Sándor az E- let és Irodalom ez év január 28- i számában — nagyon helye­sen — így vette “védelmébe" a lincselőket” :" Eléggé ismeretes azonban, hogy a valamirevaló népi forradalmak során rend­szerint sor kerül ilyen népítéle­tekre: mihelyt a nép ‘felkel’, ‘tiszta’ forradalomról többé nem lehet szó. Akik állatoknak tart­ják a népet, ne csodálkozzanak, ha az 'mint állat fizet!' " De máris túl sokat időztünk Lamberg eseténél, amelynek a könyvbe való felvétele szükséges tény volt, de amely — az egész szabadságharchoz viszonyítva — bizony csak véres epizód marad. Nemeskürty mesterien rajzol­ja fel elénk az 1848-as őszi ese­ményeket: Pesten, a Drávánál, a Balatonnál — Jellasics táborát, a vele szemben a vacilláló Moga tábornokot és a szabadságharc fiatal tisztjeit, elsősorban is Gör­­geyt és Perczel Móriczot. De ir a többiekről, a magyar származá­sú és magyar gondolkodású tisztekről, Lenkeyről és a többi kevésbé ismert Lenkey százado­sokról, akik egymagukban, vagy csapatostul jöttek vissza a Birodalom legkülönbözőbb ré­szeiből Magyarországra, dacol­va a fogsággal és a dezertőrök­­nek járó haditörvényszékkel! Újra és újra ismerkedünk tiszti nevekkel, személyi sorsokkal, miközben végigkísérjük a hon­védsereget a schwechati mező­kig, majd zuhogó esőben meg hóban a nagy retirátát Budáig, Biztosítás LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St IV. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 AUTO — ELET — TŰZ — TÁPPÉNZ Gyors.Kiszolgálás. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR PITTS LIFE INSURANCE Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 fordítaniÍgy megtudjuk, hogy miért mozoghatott például ru­galmasabban egy honvéd-zász­lóalj, a nehézkes mozgású csá­szári ezredekkel szemben. Mi­ként szerveződött a honvédség­nél a lőfegyver zárt alakzatban való használata s mi történt ak­kor, ha a fiatal honvédség nem szokta meg a "tüzelés, töltés, megint töltés" gyakorlatát — s inkább a szuronyrohamot vá­lasztották harciformának? Idéz­zük Nemeskürtvt: Egyéni sorsok A legérdekesebben megírt ré­sze Nemeskürty könyvének — szerény véleményünk szerint — az a fejezet, amelyben a Debre­cenből újjászervezett honvéd­ségről és az első ellentámadás­ról, azaz az 1849 január márci­usi időszakrój tudósit, itt is, mint az előző részekben, a szer­ző a kor történetének részletei­ben való nagy jártaságáról tesz tanúságot. Az események a kor katonai szereplőinek tükörképé­ben kerülnek az olvasók elé — Nemeskürty csak csokorba szedi őket s a "ma" katonanyelvén kommentálja azokat. Ez is e­­gvik erőssége a műnek: a szerző tudja, hogv olvasóinak nagy ré­sze nem jártas a katonai szaki­rodalomban. Felelősséget érez velük szemben s igyekszik — si­kerrel — a különböző katonai szakkifejezéseket, csapatalakza­tokat és a 19,-ik századra oly jellemző taktikai mozgásokat szinte lekszikális pontossággal, a "mindennapos" nyelvre "le­a "vesztett csatákat, a csúfos futásokat". Ott vagyunk a Bu­­da-Pest kiürítésénél ahol Ne­meskürty elmondja Vitalis Söll tiroli honvéd vadászzászlcalj pa­rancsnok esetét, aki — virtus­ból, vagy titkos katonai megbí­zatásból — visszamarad Pesten, szemtanúja Windischgraetz be­vonulásának s a császár tábor­nagyának első pesti hadifoglya, akit Windischgraetz 1849 janu­ár 30.-án a József kaszárnya zárt kapuja mellett — agyonlö­vetett. Nemeskürty joggal jegyzi meg könyvében: "Ő volt a hon­véd hadseregből a Pestre bevo­nult Windischgraetz első áldo­zata. Jelképnek is tarthatjuk, hogy a honvéd hadsereg első vértanúja egv tiroli osztrák volt... Vajon merre van sírja? Tudták-e? Gondozták-e? Vitt-e valaki virágot rá?” ."A közelharcban a honvéd nem bíbelődött a töltéssel, ha­nem szuronyát használta. Ha támadást kellett elhárítania, akkor is így tett. Félelmetes lát­vány volt a sok száz csillogó szuronnyal közeledő honvéd­zászlóalj. A császári katona tudta: amelyik honvédet nem éri puska- avagy ágyúgolyó, az i­­deér, és engem keresztüldöf Márpedig mindig maradt, akit nem ért a golyó, hanem odaért, és döfött. Van olyan nézet is, mintha ezt a harci erényt a szükség diktálta volna, mert ke­vés volt a lőpor. Ez csak részben igaz. Eleinte, főleg 1848 nyarán és őszén, rengeteg fölösleges lő­szert elpuffogtattak a fiatal hon­védek. Akkor pedig még alig volt puskapor! Mikor már folyt a rendszeres gyártás, akkorra viszont kialakult a szuronyharc módszere...” S újra jönnek az egyéni sor­sok, megható és megrázó embe­ri történetek leírása, ábrázolása — olyan személyeké, akikről eddig mélyen hallgatott a hiva­talos történetírás, s ha mégis említette valamely szakdolgo­zatban, egy-két mondattal túl­tette magát az egész ügyön. Hadd idézzünk újra Nemeskür­­■^\ty 'könvvéböl! ' ‘Madersprach alezredes, a délvidéki harcok egyik hőse, aki a többi sebesülttel együtt széké­­rezeit a farkasordító hidegben parancs szerint Szeged irányá­ban, nem volt hajlandó mele­gebb takarót magára teríteni, mint ami a többieknek jutott. Másnap reggelre, a nagy vér­­veszteség miatt ellenállása meg­törvén, megfagyott. Ha valaki megérdemli, hogy Magyaror­szág valamelyik hősének szob­rot emeljen, úgy Madersprach az' — mondotta egyik tiszt tár­sa, amikor leemelték a szekér­ről. Persze nemcsak azért mert megfagyott. De ez a magatartás nem volt ritka, sőt mondhatjuk, hogy általánosnak tekinthető. Leiningen úgy ismerkedett meg Görgevvel, hogv valaki bebotor­kált a sötét szobába, ahol ő az egyetlen ágyba épp lefeküdni készült. A valaki köszönésfélét mormogott, összetolt két széket, ráteritette köpenyét és alváshoz készült. Leiningen gyertyát gyújtott megnézni, ki az. Görgey tábornok volt. Leiningen fela­jánlotta neki ágyát, de Görgey azt felelte: Önnek nagyobb szüksége van a pihenésre — és maradt az összetolt székeken. A dologban az az igazán szép, hogy Leiningen — rajongó híve Görgeynek, akit akkor látott e­­lőször — nem erőszakoskodott, hanem fogta magát és lefeküdt az ágyba, mert neki akkor tény­leg nagyobb szüksége volt rá, és mert természetesnek tartot­ta, hogy nem udvariaskodnak egymással... ” Népi hadsereg Nép-Hadsereg volt a 48-as honvéd sereg, igazi demokra­tikus szellemű hadsereg, amely­ben az idegen nemzetiségű tiszt vagy tábornok, ha magáévá tet­te a Haza ügyét, magyarrá vált. Nemeskürty nem jut e megálla­pításra, tudjuk, az ő “tézise" pont az ellenkezője ennek, de a­­ki elolvassa könyvét s tud ma­ga-magának egyéni ítéletet al­kotni az olvasottakról — saját maga jut e megállapításhoz! Oldalakat írhatnánk még e könyvről. Idézni való is lenne e­­lég. Hisz Nemeskürty a követ­kező fejezetekben! bemutatja a Honvéd Hadsereg tavaszi hadjá­ratát, Budavár bevételét, a nagy győzelmi mámor rövid napjait, ír — igaz, csak keveset, alig-alig érintve a témát — az orosz cári beavatkozásról, hogy aztán a “jött a halál, hogy elsöpörjön minket” mottó alatt beszámol­jon a Pestről Szegeden át Ara­dig és Világosig terjedő utolsó hónapokról. Mi történt Görgey fegyverle­tétele után. mit is jelentett ez­reknek és tízezreknek Arad, Kufstein és Olmütz s mi lett a­­zokkal a tisztekkel, akik elhagy­ták Orsovánál vagy épp a ko­máromi vár kapitulációja után Magyarországot, hogy külhon­ban keressenek és részint talál­janak új foglalkozást és új hazát — Nemeskürty nem marad a­­dósunk ezen a téren sem! A könyv nem nevel soviniz­musra, “vad nacionalizmusra", hanem épp igazi emberségre. Nemeskürty István könyvé­nek alaptézisét —- a negyven­­nyolcas honvéd hadsereg tiszti­kara egy részének forradalmi­ságát illetve internacionalista beállítottságát — joggal és a té­nyek tükrében kérdőjelezzük meg. Magát a könyvet, részlete­iben és egészében, azonban csak ajánlani tudjuk a magyar törté­nelem iránt érdeklődő olvasók­nak. GOSZTONYI PETER PATACSI CIPŐ SALON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokőltséggel együtt elüre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import námet győgybetétes nfli- és férficipok extra széles lábakra isi 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 Nem érdemes lemenni a 8loor-ra ha olcsón akar étkezni! MAGYAR TULAJDONBAN VAN A TEL AVIV BÉCSI-SZELET RESTAURANT BORJÚPÖRKÖL T p-j. TÖLTÖTTKÁPOSZTA ÁRAINKKAL BORSOS TOKÁR Y vanília PALACSINTA VAMJUK é* míndcnmp KEDVES SPECIALITÁSSAL VENDÉGEINKET. Állunk vundúgulnk runJmlkuMŰméru 3520 BATHURST ST. Nyitva: 11-11-ig. a Lawrence és a 401 között (789-4655

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom