Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-04-01 / 701. szám
1978 április 1 • MENORA 4-11 oldal Sranz £ióztÉtterem1! A konyhánk, mint régen magyarosan készít mindent. Hét napon keresztül Hétfőtől - Szombatig $ 11 órától - 12 óráig $ Vasárnap 'A. 5-fó/ 70 óráig Business-lunch* 12-tól 3-ig. Zene Asztalfoglalás: 531-6063 \ Teljes italmérés, esküvőkre külön terem. | 603 MARKHAM STREET Közel a Bloor-hoz Parkolás az étterem mögött. MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKR4 ROYAL PATISSERIE & BAKERY ^ Tel ? 651-7689. 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely****************^1 fogyasztásra.**************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok.Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532Eglinton A.W. T:488-5092 Deutsch házaspár .LORANT L. MRGYERJ , -Management and tax consultant Accounting services Vállalati könyvelés és adóügyek INCOME TAX Több mint ezer markas kép közül válogathat Toronto kornyékének legnagyobb művészi kiállításán SUNOIAl »f;~sn i Gallery ORILLIA I Ori 11 iától 1 mérföldre északra a I 1 1-es Highway-n a SUNDIAL HOTELBEN Ismert magyar mesterek, kanadai es európai festők képei mindenki áltál elérhető árakon. EGESZ HÉTEN NYITVA ***-*>**>--* Tulajdonos FRIEDMAN ANDI MEGNYÍLT a METRO MEAT MARKET AUGUSTA ___ HÉTEN ÁT FR! ÁRÚVAL ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK SZOLGÁLATÁBAN A torontói magy. OLCSÓÁRAK MEGETTÉK A SZOMSZÉDOMAT Ma éjjel furcsa álmom volt. Furcsa es rendkívül kellemetlen. Ritkán szoktam álmaimra emlékezni, ma azonban nem tudok tőlük szabadulni. Az éjszaka ugyanis azt álmodtam, hogy halálra vagyok ítélve. Este hét óra lehetett és éjfélkor szándékoztak főbelőni. Előbb nem értettem a dolgot, hiszen az országban, ahol élek. csak papíron van halálbüntetés, a valóságban nem végeznek ki senkit. De aztán valaki megmagyarázta, hogy bár egész Európában béke van, mi Belgiumban rendkívüli helyzetben élünk és a parlament kimondta a statáriumot. Rögtönítélő bíróságok tárgyalják az egyes eseteket, s amint az ilyenkor lenni szokott, meglehetős könnyedséggel mondják ki a halálos ítéleteket, amelyek ellen nincs fellebbezés. Nem volt egészen világos, hogy mit követtem el és hogy mivel érdemeltem ki a legsúlyosabb büntetést Olyasmi történt, hogy valaki rámtámadt, alábecsülte testi erőmet. Megütöttem, illetve védekezés közben annyira megbokszoltam, hogy áttörve egy korlátot, — igen gyengék a jelenlegi épületek —, kiesett az utcára és szörnyethalt. Hiába is hangoztattam a bíróság előtt, hogy az önvédelem klasszikus esete forog fenn, bíráim nem találtak sem mentő, sem enyhitő körülményt. Az igazat megvallva, alig figyeltek oda beszédemre és az volt az érzésem, hogy a hivatalból kirendelt védőm sem nagyon erőlködött igazam, ártatlanságom hangoztatásával. Talán ó is örült annak, hogy a társadalom megszabadul tőlem. Hét óra volt, mondom, és öt óra életem maradt még. Szabadlábon voltam, szokásos környezetemben és tudtam, hogy félórával a kitűzött kivégzésem előtt, tehát tizenegy óra harminc perckor, jelentkeznem kell a lakásomtól nem messze eső Saint Gilles-i fogházban: “Jó estét itt vagyok, előírás szerint jelentkezem a kivégzésemre.” A fogházat jól ismerem. Előbb kívülről ismertem meg. a háború alatt, amikor hónapokon keresztül, szerdánként, egy politikai fogolynak, testvéröcsémnek vittem egy szerény ebédre való ennivalót. Aztán belülről. Szabad emberként jártam folyosóin néhány évvel ezelótt^.amikoris, újságírói,,,minőségembe egy cikkem megírásához szereztem anyagot. Szabadlábon voltam ismétlem, és fiókomban volt útlevelem, a ház előtt pedig ott állt autóm, amely néhány óra alatt bármelyik határon átvitt volna. De hiábavalónak tartottam minden szökési kísérletet. Elóbb-utóbb úgyis elfogtak volna. Eddig kétszer voltam halálra ítélve. Egyszer a háború alatt, amikoris négy és fél esztendőn keresztül fényképemmel kerestek. Aztán a háború után, amikor egy gyilkos zsarnokság tört fiatal életemre. Mindkét esetben ártatlan voltam és mindkét esetben csodával határos módon menekültem meg. A múltban magam mögött éreztem a becsületes emberiséget: az elnyomók, a megszállók, a zsarnokok nemcsak az én ellenségeim voltak. Most pedig a világ nem élt rendkívüli helyzetben, egy demokratikus ország bírósága a parlament által megszavazott törvény alapján ítélt halálra, nem volt mit remélnem. Isten normális esztendőkben nem tesz csodákat, őszintén szólva, nem dolgozott bennem az az elszánt, vad élniakarás, mint a múltban. Talán azért nem, mert nem vagyok már olyan fiatalés bizonyára ez az energia is csökken az évek múlásával. Vagy talán azért, mert nem számíthattam barátaim, a velem egyivásúak, a velem hasonló elmeket vallók segítségére. Inkább szomorúság töltött el: tökéletesen egészségesnek tudtam magamat, fizikai és szellemi formámra mindig gondosan ügyeltem a múltban és némely ismerősömmel ellentétben, nem találtam elveszett idönek azt az órát, amit naponta gyaloglással és tornázással töltöttem a közeli réteken. Sajnáltam, hogy nem írhatom már meg mindazt, amit emlékként felhalmoztam agyain ban. Évtizedekre való anyag ez, hiszen életem rendkívül változatos, állandóan izgalmas és eseményekkel gazdag volt. Ha már semmikülönös nem történik velem, gondoltam gyakran, akkoris évtizedekig írhatok, a regények színművek nagy sorát. Ezer esztendőt éltem összesűritetten és abban a biztos tudatban voltam, hogy lesz elég időm mindennek elmondására, formás mondatokba való foglalására. Elszomorított a bánat is, amelyet magam után hagyok szeretteim szívében. Azokéban, akiknek ereiben ugyanaz a vér folyik, mint az enyéimben, anyáméban, húgoméban, öcsémében, az asszonyéban, aki az utolsó évtizedemet bearanyozta és a barátokéban, szerte a világon, akikre a távolból is sok szeretettel gondoltam mindig. Reméltem, hogy azok, akik szerettek, tudni fogják, hogy ártatlanul öltek meg, mert soha senkit nem bántottam és érzelmeim mindig győzedelmeskedtek az eszemen. Sajnáltam, hogy nem valami jó ügy szolgálatában esem el, valamiéri, amiért érdemes, hanem valami miatt. Egy ostoba helyzet, egy ostoba törvény következtében. Mert mit tehetek én arról, hogy az ország, amelyben évtizedekig békésen éltem, ahol eléggé jólcsengő nevet szereztem, statáriumot mondott ki? És mit tehetek arról, hogy egy vadidegen ember rámtámad, verekedést provokál abban a reményben, hogy könnyűszerrel végez velem? Azt képzelte talán, hogy hagyom magamat? Hogy megüthet anélkül, hogy riposztoznék? Soha sem ismertem a félel.met,,ÉA bizonyába dtágaemlékű apámtól öröjcölt/am, akit senki sem félemlített meg és aki akkor is ököllel védekezett, amikor lámadóT kezében lövésre kész gépfegyver volt. Es ekkor olyan korú lehetett mint én most. Sohasem bántam, amit tőle örököltem, de talán most jobb lett volna olyan ember fiaként cselekedni, aki meghunyászkodik, eltűri az ütlegeket és örül, hogy tört csontok, vagy elveszett fogak nélkül kerül ki támadója kezei közül, lett volna minden bizonnyal, elszenvedni néhány ökölcsapást, mint azt a tizenkét puskagolyót, amely éjfélkor bele fog fúródni addig épen megőrzött testembe. Hirtelenül arra gondoltam, hogy a hátralévő öt óra alatt még mennyi mindent kell elvégeznem. Végrendeletet kellene írnom. De hol találhatok ilyenkor közjegyzőt, aki hajlandó volna hiteles okmányba foglalni utolsó akaratomat? Ilyenkor vacsoráznak mindenfelé. Mégis megpróbáltam felhívni a közjegyzőt, akinek házában már többször vendégeskedtem. — Oh, nem zavar... — mondta kényszeredetten. — Miben lehetek szolgálatára? — Végrendeletet szeretnék csinálni... — Ja úgy... Telefonáljon kérem holnap. A titkárnőm majd kitűz egy időpontot... — Azt sajnos, nem tudom megígérni, mivelhogy éjfélkor kivégeznek... — Oh valóban? — kérdezte és hangja nem árult el különösebb meglepetést — Kellemetlen... — Igen, ezt lehet mondani. — Es miért, ha nem vagyok indiszkrét? Néhány mondatban elmondtam a szomorú vég okát. Ez azonban nem indította meg. Vacsoravendégeket vár. mondta, át kell öltöznie. Miután biztosított rokonszenvéről és az Isten áldását kérte rám, letette a kagylót. Érdekesmód, a telefon hosszan csengett még, erre felébredtem. Az este, lefekvés előtt kértem, hogy hét órakor ébresszenek. Nem volt nehéz rájönnöm a különös álom okára. Tegnap este meglátogattam egy szomszédasszonyomat, mint teszik számosán az utcában. Az asszony férjét siratja, két gyereke apjukat. A férfivel éveken keresztül beszélő viszonyban voltam és egyszer házában is jártam, amikor a postás tévedésből az én levélszekrényembe csúsztatott egy neki szóló külföldről érkezett levelet. Magas, szemüveges, vékonyajkú, őszülő férfi volt, reggelenként hosszan sétáltatta setter-kutyáját, amelyet nagyon kedvelt. Szeretett gyalogolni és néhanapján velem tett meg egy kört a környéken, miközben nem vette le szemét hűséges kísérőjéről. Sokat beszélgettünk, de ma már nem tudnám megmondani, hogy miről. (Oh, hány ismerősöm van, akikkel soha semmi lényegeset nem beszélek!) Csak arra emlékszem, hogy havonta egyszer, bármilyen is volt az idő, elment a határszéli erdőkbe, ahol barátjával két napon keresztül járt. Meg arra, amikor elbúcsúzott: három évig nem találkozunk majd, mondta, mert elszerződött Afrikába technikusnak. Viszi a családját és kutyáját, a házában sógora lakik majd. Szomszédom azonban már sohasem jött vissza, mert megették. A középafrikai állam fővárosának piacterén fölvágták a hasát, kivették veséjét és azonnyomban elfogyasztották^ Kenyér nélkül, tette hozzá tárgyilagosan az özvegy, mivelhogy az elsők között volt. Utána a lázadók a közeli pékségből kenyeret raboltak attól való félelmükben, hogy a sok friss, meleg hússal elronthatják a gyomrukat. Mindezt pedig a családtagok jelenlétében tették, hogy nagyobb legyen a vigalom. Az asszonynak még arra sem volt ideje, hogy férje holttestét elföldelje. Az ejtőernyős katonák betuszkolták az életben maradottakat a repülőgépbe és visszaküldték őket az anyaországba. Hazamenet arra gondoltam, hogy Hitler éles vaskampóra akasztatta fel lázadó tábornokait és a velük szövetkezett ellenállókat. Mint a disznókat. És hogy nagyobb legyen a vigalom, közönséget hívott a leöléshez. Hatmillió zsidót szörnyű halálba: gázkamrába küldött. Sztálin milliókat deportáltatott a halálba, veretett, kínoztatott agyon. írókat, költőket, tudósokat, filozófusokat és megnyomorgatott földi maradványaikat vegyi anyagokban oldatta fel. Hűséges csatlósai ugyanúgy cselekedtek, mint a majmok utánozták mesterüket, néhány év alatt lejátszották azt a tragikomédiát, amelyhez mesterük nek két évtizedre volt szüksége. Van egy barátom Magyarországon, aki nyolcvan kilót nyomott, amikor bevitték a politikai-rendőrség épületébe és negyven kiló volt, amikor onnan kikerült. Hová lett a negyven kiló, friss emberhús róla? Megették? Megették...! Oh, nem akarom én a fekete kannibálok bűneit a fehér emberevőkével védeni. Bármilyen koholt eszme, világnézet, vagy ideál csomagolópapírosába csavarják is: a gyilkosság gyilkosság marad, az ártatlanul kiöntött vér az égre kiált, akármilyen színű is a bőr, amely alól a vér kifröccsen. Az emberkoponyákat gyűjtő délafrikai zsoldos, a magát felsőbbrendünek valló bérgyilkos a szadista emberiséghez tartozik ugyanúgy, mint a fekete harcos, akit állítólag egy évszázadon keresztül civilizáltak, s aki az embervese evése közben inyencként megnyalja duzzadt ajkait. Nincs mit egymás szemére vetnünk: az állítólagos nyugati civilizációt hirdető és terjesztő fehér emberiségnek és a függetlenségéért harcoló fekete törzseknek. Megérjük a magunk és egymás pénzét, vasércét, cinkjét, olaját, urániumát. Mindez távol történik, mondhatják a jólelkiismeretű nyugati nemzetek. Afrikában, Ázsiában, vagy a vasfüggöny mögött, ami tulajdonképpen ugyancsak messze van innen. A mi portánkon rend van, csend és törvény. A mi igazságszolgáltatásunk független és józan. Mondhatni emberséges. Mi, humanisták, már nem sütjük meg élve a piactéren a halálra ítéltet, mint tették a középkorban. Mi a guillotine segítségével egyszerűen elválasztjuk a fejet a testtől. Havi fizetésért, vagy tiszteletdíjért dolgozó derék polgárok: ügyészek, börtönőrök, ügyvédek és újságírók, nyugodt lelkiismerettel nézzük, mint ömlik a friss, meleg embervér a lehullott kés nyomán, nem is gondolunk arra, hogy a lefejezett néha egy óráig is tovább él. Riporterek, magisztrátusok, technikusok és börtönigazgatók: ájulás nélkül figyeljük hosszú perceken keresztül, mint fulladozik a gázkamrában az az ember, akit a bíróság verdiktje ide küldött. Egyetlen vonaglást sem akarunk elmulasztani. És a villamosszékben pörkölódó dagadó erei, az akasztottak lila nyelve... minderről számos szemtanú számol be az újságok hasábjain és rádió hullámjain élőszóval. A jól megírt riportokat gondosan végigolvassuk, a rádióriportot figyelemmel végighallgatjuk, aztán elmegyünk golfozni, bevásárolni, vagy pihenőre térünk hitvesünk mellé, esetleg elmegyünk a templomba és megcsodáljuk a szomszédaink autóit és a hölgyek vadonatúj szörmekabátját, kalapját... • • Szadista emberiség, van aki idegenként jár közöttetek, zsebében Nansen-útlevél van, tartózkodási engedélye időleges. Etranger. foreigner, Fremdling, nevezzétek, aminek akarjátok, sohasem kell neki állampolgárságot adni, sohasem lesz egyivású veletek, sohasem tartozik valóban hozzátok. A\ -d Stviafie N lit terem es Tavern Európai és Kanadai ételek t pam 469 Bloor St. W. 921-6269 zene Déli 12-tdl Business-luncli Asztalfoglalás a 597-0801 számon charlesign Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ CÍMTÁBLÁK 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tet 531 - 5308 OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá szerelését - javításokat, elektromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartását. HÍVÁSRA házhoz jövök azonnal. Tel: 633 - 5644 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 „Toronto legjobb mag var házikoS/tja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II.\ .10 HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI -Laurám bmwntt«» BA KELL MENNI 5 PÉNTEKEN: halászlé, tdróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: tölUJlt borjü. töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. és Mrs. CSE5ZX0 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 RATACSI CIPŐ SALON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipó'k raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokőltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import námet gydgybetéles női- és térficipok extra széles lábakra isi 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453
