Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-25 / 700. szám
m e n o e n 9 t* f, ^ y tj -» -f* f », Í-- 0 R oUot J • ' ,* u * 3 ° * lo34 ÁZESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LÁPJA VOL. 17, 780. Ara: . 40 rent MARCH. 25. 1978 A KOZEPPARTOK GYŐZTEK FRANCIAORSZÁGBAN Franciaország feje felől 5 évre elhárult a kommunista hatalmi részesedés veszélye. Az általános választások múlt heti második fordulójában ismét érvényesült a régi francia hagyomány. mely szerint a polgárok az első menetben tiltakozó voksot adnak le, a másodikban mondják meg. hogy kit akarnak kormányon. A francia nép enyhe többsége ezúttal nem is annyira arra szavazott, hogy Giscard d'Estaing elnök által vezetett koalíciót akarja, hanem arra, hogy nem kívánja a szocialista-kommunista egyesülést. A francia képviselőházban az úgynevezett jobboldali centrumnak több mint 90 tagú többsége van, tehát 5 éven keresztül biztosan maradnak kormányon. Valószínű, hogy továbbra is Raymond Barre lesz a miniszterelnök, de növekszik RAYMOND BARRE majd ismét a befolyása a De Gaulle-isták vezetőjének a jelenlegi párisi polgármesternek Jacques Chiracnak is. A választásokból kettős a tanulság, az egyik a mérsékelt JACQUES CHIRAC baloldal számára, a hagyományosan szocialista beállítottságú tömegek nagyobb politikai érzékkel rendelkeznek, mint a pártvezér Mitterand. A statisztikák szerint ott ahol a baloldal képviseletében kommunista jelölt indult, ott a pártutasítás ellenére a szocialisták 40 százaléka nem volt hajlandó rászavazni. Nyilván a választási vereség, amely elsősorban annak köszönhető, hogy Marchais kommunista pártfőtitkár az utolsó hetekben szélsőséges és lehetetlen politikai követelésekkel állt elő, fölbontja ezt az áldatlan szövetséget. De azért a jelenlegi szocialista párt akkor is nagyon messze van Lon Blum és Guy Mollet egykori elképzelésétől. A másik tanulság a jobbközépnek szól. A francia választó nem a 20 éves de Gaulle-ista uralmat únja, hanem azt, hogy az ország gazdasági és szociális fejlődése megakadt. Reformokra van szükség és remélhető, hogy Estaing államelnök sürgősen hozzáfog á szükséges reformokhoz. Dél-Libanon megszállása után az ENSz elitélte Izraelt Múlt heti számunk beszámolóját a következőkkel fejeztük be: “Az izraeli csapatok valószínűleg szárazföldi hadműveleteket is fognák égrehajtani Del- Libanon területén a Litani folyó térségéig". Egy héttel ezelőtt ennél világosabban még nem írhattuk le azt a meggyőződésünket, hogy az Izraeli kormány ezúttal nem fog megelégedni a gerillatáborok bombázásával, hanem megszállja Dél-Libanont. 24 óra sem telt el és az izráeli csapatok valóban megindultak. Éppen mert Arafáték legutolsó gyilkosságának komoly politikai célzata volt (a szádáti békekezdeményezés zátonyravitele) döntöttek úgy Begin és minisztertársai, hogy a retorziónak is politikai implikációval kell járnia. Ez pedig nem lehetett más, mint hogy az izráeli csapatok bevonulnak Libanonnak a területére, hogy egyszer és mindenkorra megakadályozzák az onnan jövő gerilla támadásokat, ugyanakkor pedig kiegyenlíti azt a stratégiai eltolódást amit Szíria egy évvel ezelőtti beavatkozása okozott a libanoni polgárháborúba. Ennek elemzésére később visszatérünk, előbb nézzük magukat a tényeket. A vezérkar tervei alapján 25 ezer; főből álló izráeli hadsereg indult el tengeren, szárazföldön és levegőben Dél-Libanon elözönlésére. Mondanunk sem kell. hogy komoly ellenállásra sehol nem került sor; Izráel katonai vesztesége az egész háborús akció során 16 fő volt. Az érkező izráeli csapatok elöl nagy számban menekült polgári lakosság is (ha a jelentések igazak. 200 ezer ember hagyta el otthonát) de az élen a palesztin terroristák szaladtak. Annyira futottak, hogy egyes televíziós riporterek szerint — bár az izráeli támadásnak is voltak polgári áldozatai — a legtöbb civil személy a palesztinok fegyvereitől halt meg, akik azért gyilkolták le a menekülőket, hogy autóikat megkaparintsák. A menekültek áradata egy nappal később elérte Beirutot, ahol azonban nem fogadták be őket és teljes szervezetlenség következtében a városba bejutók ugyancsak fegyverrel szereztek maguknak új otthont. Sajnálatos az ártatlan emberek szenvedése és nem is csodálkozunk azon, hogy a legtöbb újság eléggé egyoldalú elfogult jelentéseket közöl a szenvedő asszonyokról Begin miniszterelnök, kíséretével megérkezik ellenőrzésére. a frontvonal és gyermekekről. Teljesen egyetértünk abban, hogy ilyesminek a huszadik században nem szabadna történni, legfeljebb a század elején a francia parlamentben elhangzott mondást idézhetném: “Kezdjék a gyilkos urak". Arról viszont keveset írnak az újságok, hogy a határmenti keresztény arabok a falvakban zászló és virágerdővel fogadták a bevonuló izráelieket. Láttunk olyan képet, ahol a falu asszonyai két év óta először mehettek el misére; igaz izráeli szuronyok árnyában, de eddig a palesztinek golyószóróval tartották távol őket a templomtól. Kétségtelen, hogy a Litani folyótól délre eső területeken legalább annyi embernek jelent biztonságot és nyugalmat az izráeli megszállás, mint amennyinek menekülést vagy megsemmisülést. A dél-libanoni keresztények ugyanis eddig is Izraeltől kapták az élelmiszert, a gyógyszert a védekező fegyvereket, s Izráel volt az egyetlen, amely segített rajtuk, amikor mozlim faj testvéreik kiirtani próbálták őket. Akkor a keresztény világ néma maradt, most viszont VI. Pál pápa és a Vatikán elsőnek emelték fel tiltakozó szavukat Izráel határsértése ellen. A történelem folyamán ugyan nem volt ritkaság az antiszemita főpap, de azt hisszük példa nélkül álló, hogy a Vatikán tiltakozik az ellen, hogy a zsidók megakadályozzák a keresztények lemészárlását. Lehet, hogy Pál pápa inkább leírná a libanoni keresztényeket, csak az arab olaj vagyont nyerje meg üzletfélnek a Santo Bankó di Spirito számára? A tiltakozó kórus természetesen egységesen szólalt meg, de érdekes módon halkabban, mint gondolni lehetett volna. Szádát elnök igen mérsékelten adott hangot afölötti elkeseredésének, hogy a béke kezdeményezése komoly léket kapott és ennek a megállapításnak őszinteségét nem lehet kétségbe vonni. A mindig oly hangosan harcias szírek kijelentették, hogy minden erőnek mely Izráel ellen harcolni akar, rendelkezésére bocsá> ’’k országuk területét, vagyis jöjjön az izlandi hadsereg, ha akar, de a szírek nem avatkoznak bele. Carter elnök először azt hangoztatta, hogy Izráelnek joga van az önvédelemhez, de aztán napok alatt megfordult a széljárás Washingtonban és most látszott csak meg teljes igazságában. milyen mély a szakadás az izráeli és az amerikai politika között. Az ENSz biztonsági tanácsának ülését szír és libanoni kezdeményezésre összehívták, de ott ezúttal az Egyesült Államok játszotta a főszerepet, s amire még nem volt példa: Young amerikai főmegbízott terjesztette be az Izraelre hátrányos visszavonulási javaslatot. A Biztonsági Tanács 12 szavazattal nulla ellenében határozott úgy. hogy Izraelnek vissza kell vonulni és Libanon déli határára ENSz rendfenntartó erőket küldenek. A 15 tanácstag közül csupán a Szovjetunió, Csehszlovákia és Kína nem szavazták meg a javaslatot; ők sem azért mert Izráel ügyével szimpatizálnak. Az ENSz olyan gyorsan, olyan erélyesen intézkedett. Folytatás a 2 oldalon... Qlaia libanoni faluban zászlólobogtató gyerekek fogadják az Izráeli csapatokat. Ion a műanyag-ember Egy olasz lap híre vetett fel bennünk érdekes gondolatsort. Eszerint Torinóban bíróság elé állitottek egy Giuseppe Torasso nevű férfit, aki meggyilkolta szeretőjét, majd fejbelőtte magát. Az orvosok megmentették az életnek, s ennek során egy lobotomy nevű műtétet hajtottak végre rajta. A lobotomy egyike volt az első agyműtéteknek, amit már a század első harmadában alkalmaztak: az volt a lényege, hogy a közre veszélyes elmebetegeknél az elülső agvlebernvegen elmetszettek egv ideget, melynek következtében a páciens elvesztette erőszakos lufjlamait. Talán olvasóink emlékeznek erre a műtétre, amit a ..One flew ower the cuckoo nest" című fűmben láttunk, s aminek következtében a főszereplő. Nicholson, csendes hülyévé változott. A bírósági tárg’aláson egy orvosszakértő azt állította. Itogv Torasso nem vonható jogilag felelősségre. mert a lobotomy következtében nem azonos azzal az emberrel, aki korábban volt. Fel kell tételeznünk, hogy a bíróság az érvelést nem fogadja el. és helyes is. ha ezt teszi. Igaz. a tudomány mai állásában nem a test. hanem a szellem és a lélek az. amit az élet valódi megnyilvánulásának elfogadnak, s ennek központja az agy. Esetleg igaz lehet, hogy az agyállomány megváltozásával másképpen kell elbírálni az embert, akinek szivét, tüdejét, veséjét, szeméi, végtagjait a tudomány ma már át tudja ültetni, tehát a végtelenségig tudja variálni, de ha az agyon nem változtatnak, még mindig ugyanazt az embert jelenti. De éppen, mert ma már megközelítettük azt az időt. amikor az agat is tudják manipulálni, nagyon kell vigyáznunk a jogi meghatározásokkal. Ha az orvosprofesszor érvelését elfogadnánk. akkor tulajdonképpen nemcsak az ember egvéni felelőssége szűnne meg. hanem kidobhatnánk az ablakon az ember meghatározását is. Nemcsak büntetőjogi felelősségtől lehetne megszabadulni egy agyoperáció segítségével, de társadalmunk egész eddigi erkölcsi alapjától is. Amíg az erkölcsnek csak apró. koronként váltakozó megnyilvánulásairól van szó. addig a dolog nem is veszélyes. Ez a kérdés azonban sokkal mélyebb. A cikk olvasása után kél nappal ugyanis egy másik helyen azt olvastuk. Itogv az Egyesült Államok egyik tudományos laboratóriumában, egy multimilliomos kérésére, létrehoztak egy műembert. A csecsemő most 14 hónapos — mondják. — és mert lombikban készült a multimilliomos sejtjeinek, génjeinek' felhasználásával, ha felnő, ügy külsőben és belsőben pontos hasonmása lesz ; "megrendelőjének". Mint mondják, kiváló tartalók-alkatrész-raktár lesz a multimiliomos esetleges betegsége esetén. Ezek szerint, a világon két. teljesen azonos Mr. X. létezik majd. az egvik jön-megv. intézi dolgait, a másik otthon ül és várja. Itogv mikor van szükség valamelyik testrészének felhasználására. De ki fogja elhatározni, melyik a valódi és melyik a mű? Miért valódibb az. aki idősebb? Azért, mert ö fizetett? Az űn. műember ugvanazzal az aggval rendelkezik, mint a multimilliomos. ugyanolyan érzésvilága van. s vajon mit szólna a multimilliomos, ha azt kívánnák tőle. hogy adja ő át valamelyik testrészét a nála újabb gépezetnek, hiszen ez igv sokkal logikusabb. mint fordítva. Mi az. hogy műember s mi az. hogy természetes ember? Szükségképpen új erkölcsi meghatározásra, s ezzel egy ütt új jogalkotásra van szükség. Ha a tudomány odáig jutott. Itogv tetszésszerinti embereket képes előállítani, akkor csupán két megoldás lehetséges. Mindkettő rossz. Az egyik, hogy összeszedni a világ összes, ezzel foglalkozó tudósait és legépfegvverezni őket. Ez rossz, mert nemcsak kegyetlen és ostoba, de eredménytelen is. Jön az új tudós generáció. A másik, hogy tudomásulvesszük a mérték után készített emberek jelenléti jogát, s ehhez alkalmazkodunk. Ez rossz, mert a végtelen variációk megszűntetésével megszűnik az ember mint egyed, amely nemcsak jövendő idők diktátorainak ad szabad kezet és végtelen lehetőséget, de egyúttal egy unalmas, sőt undorító hanga vág’ termesz társadalmat alakit ki. Vagy egy évtizeddel ezelőtt, amikor az első ilyenirányú kísérletekről hallottam, abban reménykedtem, hogv ezt az időt már nem fogom megérni. A tudomány azonban g’orsabban halad (sajnos), mint ahogy a társadalmi ember szempontjából üdvös lenne; g’orsabban. mint ahogy a társadalom meg tudja emészteni. Visszatérve Tomasso perére. A jövőbeni Tomassókrtak esetleg lehet egy alteregójuk. eg’ pontos hasonmásuk. A törvényellenes, a piszkos munkát velük fogják elvégeztetni a Tomassók. s ők ezért nem vonhatók felelősségre. Mert ha a bíróság elfogadja, hog’ eg’ agylebernyeg elmetszésével szabadulni lehet a feíelősségrevonás alól. akkor el kell majd fogadnia azt is. hogy a bűnös nem az ..eredeti" ember, hanem csak a hasonmás, aki viszont már nincs is. mert közben esetleg a szemétre dobták. Hiszen a műember nem ember — mondják —. tehát egyszerűbb megszabadulni tőle. akár egv fölöslegessé vált. megunt állattól. Nem egy ..Szép új világ" küszöbén vag’unk. mint ahog> azt Huxley szatirikusait értelmezte, hanem eg’ csúnya új világ küszöbén. Uj rabszolgatársadalom kialakulásának vag’unk tanúi, ahol a társadalom elit-rétege tetszés szerinti számban sokszorozhatja meg önmagát, de ezt a többszörös önmagát nem fogadja el valódi emberként. hanem lelketlen rabszolgaként kezeli. A két réteg közti különbség sokkal nag’obb és sokkal veszedelmesebb tesz. mint valaha is volt a legbarbárabb rabszolgatársadalmakban. S mikor következik el az a ..rabszolgalázadás”, amely az egyéni variációkon épülő ember társadalmát teljesen kiirtja és átveszi a hatalmat, s attól kezdve az lesz a műember, aki eg’ apa spermájából egy anya méhében jön világra, s az Hven tökéletlen alsóbbrendű tények csak arra lesznek jók. hogy pótalkatrészekként szolgáljanak a .felsőbbrendű", a tudományos precizitással megfelelően kikísérletezett és legyártott emberek számára? Az. hogv az olasz Tomassót végülis elítélik-e g’ilkosságáért vagy sem. az minket egyéni tragédiája szempontjából kevéssé érdekel. De úgy érezzük, ha az olasz bíróság elutasítja a professzor érvelését, úg tulajdonképpen a régi értelemben vett ..ember" utóvédharcát vívja az általa létrehozott ..antiember' ellen. Csak egy demokrata... Kötél általi halálra ítélte a bíróság Ali Bhutto volt pakisztáni miniszterelnököt. Az volt a vád ellene, hogy 4 évvel ezelőtt merényletet kísérelt meg egy politikai ellenfele ellen, akinek nevét azonban — legalábbis a nyugati sajtó — nem közli. Bhuttohak a törvény szerint egy heti ideje van fellebbezésre, de az a hír járja, hogy nem él ezzel a jogával, mert nem bízik abban, hogy felső fokon igazságos Ítéletet kaphat. Ritkán hajtottak végre körmönfontabb ügyességgel fasiszta katonai puccsot, mint ahogy ezt múlt évben Zia tábornok, a jelenlegi pakisztáni diktátor tette. 1976 őszén általános választások voltak Pakisztánban, melynek során Bhutto pártja elsöprő győzelmet aratott, másnap azonban megkezdődtek a szervezett tüntetések, amik arra hivatkoztak, hogy a választások hamisak voltak s ezért Bhutto mondjon le és adja át helyét az ellenzéknek. Zulfikar Ali Bhutto Érdekes szituáció alakult ki. A demokratikus beállítottságú Ali Bhutto elismerve, hogy esetleg lehettek visszaélések, hajlandó volt új választásokat kiírni, az. ellenzék azonban ezt nem fogadta el, ragaszkodott ahhoz, hogy választások nélkül vegye át a hatalmat. Mikor a választásokat mégis kiírták. Zia tábornok katonai puccsot hajtott végre s minden civil politikust letartóztatott. Az ellenzékieket azonban később szabadlábra helyezte, csupán Bhuttot tartotta fogságban. A választásokat természetesen "ideiglenesen" elhalasztották. Bhuttonak vezető párthívei és családtagjai ugyancsak börtönbe kerültek. Ördögi ügyességgel etették meg a világgal fokozatosan Bhutto bűnösségét úgy. hogy most halálra ítélésekor nem tiltakozik egyetlen nemzetközi szerv sem, sem az ENSz. sem az emberi jogok ligája, sem az Amnesty International... senki. Miért is? Hiszen nem nemzetközi terroristáról, nem szélső jobb- vagy szélső baloldaliról van szó. csupán az ázsiai szárazföld talán egyetlen tisztességes demokrata vezetőjéről. Éppen ezért személye nem fáj senkinek a mai nemzetközi helyzetben. ahol már eleve gyanús az. ha valaki ártatlan.
