Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-18 / 699. szám
Second clot» Mil registration No. 1373. men oen »Mr.August J. Mol nap P.O.Box lo34 New Brunswick, New Jersey o 3 9 o' U.S.A. AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17. 699. Ära: 46 fent MARCH. 18. 1978 RM LESZ EVmOMMVMZMUS EMSEIMSZiEElS Giscard D'Estaiiig A francia választások első menetében a kommunista szocialista tömörülés a szavazatok körülbelül 50 százalékát szerezte meg. Többet, mint a jelenlegi kormánypártok, de a mandátumok többségének sorsa csak a jövő héten dől el. Régebbi tapasztalatok alapján a választások második menete a konzervatív erőknek kedvez, a visszalépő jelöltek szavazói remélhetőleg e/uttai is. discard D'Estaing koalícióját támogatják. A többség hiánya egyúttal megnehezíti a két baloldali párt e heti sorsdöntő egymás közötti tárgyalásait is. Mindezek alapján remény van arra, hogy a borúlátó jóslatok nem válnak valóra és a francia kormányba nem kerülnek be kommunista miniszterek. Pontosat azonban csak jövő vasárnap tudunk. Mitterand 38 halAlos Áldozatot követelt AOAFATÍK GYALÁZATOS TERRORAKCIÓID A zsidó állam ismét gyászol. Izrael történelme során nr'.g sosem volt példa ilyen véies terrorcslekményre. Ez egyesítette magában a két évvel ezelőtti telavivi támadás és a Ludd-i vérfürdő tragédiáját. Múlt szombaton délután Haifától délre egy palesztinjai terrorkommandó szállt partra. Eddig még nem állapították meg milyen hajó hozta őket a part közelébe; tény. hogy hajójukról gumicsónakokkal közelítették meg a partot. Mint a későbbi nyomozás megállapította a terroristák I !-en voltak, köztük két nő. Partraszállás után a palesztin banditák előbb elfogtak egy fehér Mercedes autót, majd ennek segítségével egymás után két autóbuszt, amelynek utasait az egyik autóbuszba terelték össze. Ártatlan kirándulók voltak, többségükben asszonyok es 5-6 esztendős gyermekek. A banditák géppisztolyt szegeztek a sofőr fejéhez, s arra kényszeritették, hogy útját Tel Aviv felé vegye. Az autóbuszból közben fegyvertüzzel árasztották el a szembejövő járműveket, gyalogosokat. Céljuk szemmel láthatólag az volt, hogy Tel Aviv varos központjába jussanak be, ahol a sabat utolsó óráit élvező utcai tömeg között a legnagyobb károkat okozhatják. Izráel biztonsági szolgálata azonbap percek alatt neszét vette a terrorakciónak és a száguldó autóbusz rövidesen uttorlasszal találta szemben magat. Tűzharcra került sor. melyben az. izráeli hadsereg először csak a kerékgumikat lőtte ki. hiszen kímélni kellett a bent ülőket. Viszont kiderült, hogy magaban az autóbuszban is ült néhány katonaviselt férfi, akik beavatkoztak a küzdelembe. Az. egyik férfiutas családja védelmében 3 terroristát ölt meg. Körülbelül 20 percig tartott a tűzharc, s akkor következett a borzalom. A terroristák látva, hogy nem tudnak szabadul ni .az utasokkal es önmagukkal együtt felrobbantották az autóbuszt. 38 artatlan izraeli polgár pusztult el a sebesültek szama több mint 8 0. A biztonsági hatóságok intézkedésére a Herclia kornyéki szakaszt (itt került sor a tűzharcra) lezárták és alapos felderítésre került sor. Csak akkor engedték a lakosságot az utcákra, amikor megállapították, hogy kettő kivételével minden terrorista elpusztult. ez a keltő viszont sebesülten az izráeli rendőrség kezére jutott. Kihallgatásuk során bizonyara többet fogunk megtudni megbízóikról és segítőikről. Bár kétségre eddig sincsen ok. az El Fatah Ara fát (a mérsékeltnek beállított Arafát) hivatalos szervezete nemhogy tagadja, de büszkélkedik vele. hogy ók szerveztek a terrorakciót, melynek célja az. h<nn lehetetlenné maradt meg a gyermekeket szállító autóbuszból tegye az Egyiptom és Izrael kozott lassanként bar. de mégis kialakuló békét. A legszomorűbb. hogy az. arab államok kivétel nélkül tapsolnak ehhez, a gyilkossághoz. Szaudi Arábia szerint becsülendő hazafias cselekedet. Szádál pedig ebből is azt a tanulságot vonja le. hogy a palesztinoknak ónálló államot kell biztosítani. Holott a tanulság ennek épp az ellenkezője. Begin miniszterelnök elhalasztotta e hétre tervezett washingtoni látogatását, s biztosak lehetünk benne, hogy megérkezése után még az eddiginél is merevebben fogja védelmezni Izráel biztonsági érdekelt. I,ehet. hogy ez valóban egy időre elhomályosítja a békere-RUBIN FERENC; Felmérés a washingtoni tárgyalás előtt Whiter Lippman, az ötvenes évek legkiemelkedőbb hírmagyarázója mondotta: ‘‘Egy korrupt elnök morális dekadenciát okozhat. Egy tudatlan elnök azonban tragédiát jelenthet az Egyesült Államok részére." Ma már meggyőződtünk róla, hogy Carter sajnos anynyit ért a külpolitikához, mint Einstein értett a lótenyészethez. Szinte lehetetlen észre nem venni a Szovjetunió törekvését, mely kubai zsoldosaival egyetemben gyógyíthatatlan rákbetegségként burjánzik egyelőre csupán három kontinensen. A másik kettő csak későbbi terveiben foglal helyet. Angolában hídfőt vert Délafrika felé. Etiópiát, Masszava és Aszab — Vörös tengeri kikötők — elfoglalására használja fel. Tengeri haderejét átcso[>ortosítja Adenbe, hogy megközelítse a Vörös tenger bejáratát Kubai zsoldosait Déljemenbe irányítja, hogy legközelebbi állomásként egy esetleges szudáni invázió árán, Szaudi Arábia olajára tegye kezét Az elnök mindezt — széles mosolyával — washingtoni páholyából szemléli. Nem csoda, hogy az iráni sah. ki jóval bolcsebb politikus Carternél — látván az elnök kétségbeejtő tehetetlenségét — őt Chamberlain müncheni politikája egyenes folytatójának nevezte. A sah már régen felhívta az elnök figyelmét a szovjet veszélyre. mely az olaj szállításának útját fenyegeti. A bányászsztrájk. az energia-törvény sikertelensége. a dollárral szembeni bizalmatlanság csupán töredékét képezik az. okoknak, melyek következtében — az amerikai közvéleménykutatás szerint — az elnök népszerűsége 70 százalékról 35 százalékra csökkent. Németországot idegesiti Carter habozása. Nem meri határozottan kijelenteni, hogy amennyiben a szovjet Európát megtámadná, úgy az az USA nukleáris erejével találná magát szemben. Japán kiábrándulva nézi Carter gyenge gazdaságpolitikáját. Az olasz kommunista párt — Carter erőtlen fenyegetései ellenére — helyet kapott Olaszország vezetésében, s Rodéziaban az USA a terroristákat támogatja a mérsékeltek ellen. CARTER BAKLÖVÉSEI A KÖZELKELETEN Schindler rabbr szerint az elnök ‘‘kérdőjel”. Szerintünk: tragédia. Hiszen lehet-e másként megítélni a Szaudi Arábiának tett Ígéretet 60 F-15 bombázó leszállításáról? Ez nem jelent egyebet, mint hogy a világ leggyorsabb repülői egyetlen perc leforgása alatt Elathnál vannak és elzárhatják Izráel egyetlen tengeri kijáratát. Nem vitás, hogy ez ugyanolyan okot adhat Izráelnek egy megelőző háború megindítására mint 1967-ben az Akaba öböl elzárása adott. De ez még nem minden. Izráel. I I évvel ezelőtt az ENSZ 242-es határozatának angol verzióját fogadta el. mely szerint béke esetén, hajlandó lesz kivonulni egyes területekről, biztonságos határok mögé. Hogy melyek ezek a területek, s hogy melyek a biztonságos határok, azt csak hosszú tárgyalások útján lehet eldönteni. Carter viszont a francia-arab verzió alapján állva kijelenti, hogy Iz-Folytatás a 2. oldalon menyeket, de Izraelnek valóban nincsen más választása Weilzman tábornok hadügyminiszter is megszakította washingtoni tartózkodását és hazarepült. Részt vesz az. izráeli kormány és parlament folyamatos tárgyalásain. Mivel kijelentette. hogy a merényletért Libanont tartják felelősnek — mely megtűri területén a terrorista gócokat — kétségtelen, hogy a legközelebbi napokban olyan izraeli elrettentő akciónak leszünk tanúi, amik minden eddigin túltesznek, amelynek során az izráeli csapatok valószínűleg szárazföldi hadműveleteket is fognak végrehajtani Dél-Libanon területén a I.itani folyó térségéig. Tito ismét a középpontban — Vagy két héttel ezelőtt, a világ egyik legprecízebb és leefelelősségteljesebb távirati irodája szarvashibát követett el: halálhírét keltette Tito jugoszláv államelnöknek, amit tíz perccel később már hivatalosan meg is cáfolt, de addigra a világ szinte valamennyi rádióállomása, újsága már telekürtölte az étert a nagy szenzációval. Ami nem is csoda, hiszen Tito halála valóban szükségszerűen új történelmi sorsfordulót hoz magával. Hogy a hír valótlan volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 85 éves jugoszláv államelnök azóta hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett, tárgyalt Carter elnökkel, a szenátus és a képviselőház több tagjával, majd visszafelé menet megállt Londonban is, ahol ugyancsak diplomáciai tárgyalásokat folytatott. A politikai hírmagyarázók szerint, ezeknek a .‘irgyalásoknak is legfontosabb kérdése az volt, ; miként alakul a világ helyzete, ha Tito egyszer — s nyilván a közeljövőben — lehunyja a szemét. Az Associated Press jelentése tehát legfeljebb korai polt, de a jelentés által felvetődött problémák égelőek és szembe kell velük nézni. Ha a XX. század legnagyobb szabadsághőseinek nevét soroljuk fel, Broz Tito neve nyilván köztük kell hogy legyen. Ha a XX. század legszörnyűbb tömeggyilkosait soroljuk fel, úgy Tito — Hitler és Sztálin mellett — igen előkelő pozíciót tölt be a listán. Ha a XX. század legzseniálisabb politikusait próbáljuk összeállítani, úgy kétséges, hogy Tito mellett bárki mást felvehetünk még erre a listára. Személye egyszerre jelképezi azt a kommunistát, aki népe védelmében elsőnek fordult szembe a Kreml-lel; azt az államfőt, aki a legvéresebb terror alkalmazásával tudta meggyőzni népét arról, hogy az, demokráciában él; azt a nyugatbarát és nyugati segítséget élvező politikust, aki ott és akkor taposott rá mindenkori jótevőiének lábára, ahol és amikor csak tehette. Tito mindenkiről leszedte a sápot külföldön és belföldön egyaránt, de azt el kell ismerni, hogy önmagát soha nem adta el senkinek, sem külföldön, sem belföldön. Ez azonban olyan politikai kvalitásokat követel, amiket nem valószínű, hogy egyetlen jövendőbeli utóda is magáénak mondhat. Utódként emlegetik Dolanc miniszterelnököt, esetleg — a nyilván magyar származású — Costa-Nagy tábornokot; maga Tito nyilatkozataiban az utódlást egy többtagú elnökségre kívánja áthárítani. Személyét azonban valószínűleg egy kollektív bölcsesség sem lesz képes pótolni, s a mesterségesen létrehozott jugoszláv állam esetleges felbomlásával kell számolni, annál is inkább, mert a Szovjetunió nem hajlandó 30 év után sem lenyelni a[ monolitikus szovjet tömb felbontásának tényét, s a népvezérből lett diktátor elhúnyta után nyilván mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a középeurópai kommunista tömböt ismét egy akolba terelje. Mikor évekkel ezelőtt Sejna tábornok, a cseh kémszervezet főnöke disszidált nyugatra, elhozta magával azt a tervezetet, hogyan kívánja a Szovjetunió Tito halála után lerohanni Jugoszláviát. A terv szerint Csehországból, osztrák területen keresztül indulna meg hat hadosztály, amely Szlovéniát szállná meg. Ugyanakkor négy hadosztálynyi szovjet és magyar erő leválasztaná Horvátországot, míg Bulgária felől Macedónia felé Indulna meg a támadás. E terv azonban már kilenc esztendős, a politikai események pedig azóta jelentősen megváltoztatták a helyzetet, úgyhogy erősen kétségbevonható, hogy ez a terv még ma is érvényben lenne. Biztosat senki sem tudhat, de érzésünk az, hogy Tito haldia után nem kerül sor közvetlen katonai beavatkozásra. :: <. <> * * * > Agái; Szeretettel gratulálunk 88. születésnapján legkedvesebb barátunknak a Magyar Zsidóság <! “Great Old Man ’-iének GÖRÖG FRIGYESNEK Adja Isten, hogy az emberi élet legvégső határáig tevekénykedhessen egészségben az egyetemes magyar zsidóság hasznára és örömére. Először is, a Szlovénia felé irányuló támadás, mely az osztrák semlegesség megsértésével jár, olyan világháborús feszültséget teremt, amit Magyarország 22 évvel ezelőtti, vagy Csehszfóvákia 10 évvel ezelőtti nyílt megszállása meg sem közelít. Másodszor: az egymással éles ellentétben álló Jugoszláviai népcsoportok egy kívülről betolakodó ellenséggel szemben képesek lennének egységesen venni fel a harcot. Ha nincs beavatkozás, úgy szerbek és horvátok és macedónok rövidesen egymás torkának esnek. De ha kívülről jön a támadás, úgy megismétlődik az az elszánt, partizánháborús védekezés, aminek eredményességét ezek a népek már a német megszállás elleni harc idején bebizonyították. Annakidején Magyarország, Csehszlovákia területe nem lehetett alkalmas partizán-jellegű védekezésre. A jugoszláv hegyvidéket azonban az isten is erre teremtette, és ezeknek a népeknek nemcsak a múltja van meg ehhez, de kiképzése is, hiszen a nem túlnagy számú és nem túlságosan modern jugoszláv hadsereg mellett, az egész lakosságot rendszeresen oktatják a partizánhadászatra. A Szovjetuniónak egy ilyen lépést nem kétszer, de tízszer is meg kell gondolnia. Ha szovjet egységek nem vesznek részt a támadásban, úgy a bolgár vagy a magyar hadsereg a jugoszlávoknak még tréningpartnerként sem komoly. Ha viszont akti van résztvesznek... Vajon milyen álláspontot fog elfoglalni Románia? Átenged-e szovjet csapatokat, vagy éppenhogy a jugoszlávokkal egységesen védekezik? Azonjäyül egy jugoszláv államnak, bármennyire mesterkélt is, megvannak a politikailag elfogadott határai. Egy partizánháborúban védekező népnek nincsenek határai. Mi lehet a biztosíték arra, hogy pl. horvát, jcsetnik, usztasa partizáncsoportok nem kelnek át időnként a Száván; hogy a Pécs-Mohács környéki szerb kisebbségek nem csatlakoznak hozzájuk? Vagy mi meglepő lenne abban, ha a szomszédos partizáncsoportok támogatásával és hatására, a Mecsekben is kerekedne, ha nem több, először csak 50-100 olyan magyar, aki hajlandó fegyvert fogni a szovjet csapatok ellen? A kelet-középeurópai szovjet gyarmatbirodalom nagyon is kényes, ingatag alapokon álló építmény, s a Kreml valószínűleg az ellen fog dönteni, hogy azt egy háborús akcióba belesodorják. Tehát nem lesz közvetlen szovjet támadás, ami bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból rossz. Bármilyen óvatos is az amerikai politika, egy nyílt támadást nem nyelhetnének le, be kellene avatkozniok. Viszont, ha a Szovjetunió belső bomlasztó munkája elkezdődik, biztosak lehetünk abban, hogy a State Department ugyanolyan ostobán, ugyanolyan meghunyászkodóan fog viselkedni, mint eddig is tette minden sorsdöntő alkalommal. A szovjet politika nyilván kettős lesz; egyrészt az elégedetlenkedő nemzetiségeket egymás ellen próbálja majd kijátszani, s azt fogja sugalmazni nekik, hogy ők kérjenek orosz segítséget a másik ellen; másrészt a jugoszláv kommunista párton belül próbálják megerősíteni a moszkovita frakciót, amely ugyancsak szovjet segítséget kér majd lázongó népe ellen. A probléma az ügyben az, hogy a jugoszláv kommunisták szövetsége rendkívül heterogén és laza szervezet, ahová kommunista név alatt a legkülönbözőbb világfelfogások beférnek, és pillanatnyilag meg is férnek egymással. Elképzelhető azonban, hogy Tito halálának pillanatában egy olyan ,,kommunista" csoport veszi át a hatalmat, amelynek első dolga; megszabadulni a kommunistáktól. Az ókori népeknél még szokásos volt a király halála alkalmával vele együtt halálba küldeni szolgáit, rabszolgáit is, és nem lehetetlen^ hogy Tito halála után olyan kommunista hekatombának leszünk tanúi, amilyenre kevés példa volt a történelemben. Kommunisták ugyan mindig sokkal nagyobb előszeretettel gyilkolták egymást, mint akár politikai ellenfeleiket, de lehet, hogy az ügy most csúcspontját éri el. Mindenesetre, még az is szerencse, hogy az Associated Press jelentése korainak, ezúttal valótlannak bizonyult. Tudom, hogy a jugoszláv népek fiai közül számosán élnek olyanok, akik már alig várják — „az öreg gazember" halálát. Emberi szempontból ebben sok érthető van. Mint ahogy a mi népünk sem tud még négy évtized után sem megbocsátani testvéreink gyilkosainak, ugyanúgy teljesen érthető ez azoknál, akiket á háború után, néha joggal, de még többször jogtalanul, elért Tito és pártjának véres keze. Ezek azonban nem politikai meggondolások. Bármilyen furcsa is, de ebben a pillanatban azoknak, akiknek a népek szabadsága szívügyük, nem lehet más kívánsága, mint hogy korunk egyik legkegyetlenebb diktátora minél tovább éljen.
