Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-01-07 / 689. szám

1978 Január 7, • MENORA az utolsó szó jogán. Azt tetszik mondani, hogy az utolsó szó jogán mondjam el védekezésemet. Ebből gondolom, hogy már nemigen fogok beszélni. Kérem szé­pen, én igenis megmondok mindent, mert mért ne mondjam meg akkor? Igaz, hogy nagyon remegek, amint látni tetszik, de a kézreme­gésem állandó, a többi pe­dig gyakori. És ennyi ember előtt még soha nem is be­széltem, illetve nem hall­gattak meg, illetve ha meg­hallgattak, kiröhögtek, úgy hogy direkt örülök, amiért végre én is beszélhetek, méghozzá egy ilyen zsúfolt terem előtt, dacára, hogy csak egy egyszerű kis szabó­segéd vagyok, illetve vol. tam. Ugyanis á börtönben so* kát gondolkodtam és rájöt-BÁLLÁ ERZSÉBET: tem, hogy nemcsak én va­gyok felelős azért, amiért öltem. Nehéz a felfogásom és mégis rájöttem. Mert akármilyen csúnya vagyok, meg szegény és zsidó, mégse lett volna szabad egész éle­temben csak félni. Félelem­ben nem lehet kérem élni, mert abból csak baj jöhet ki, nagy baj. Mert egyszer fel is lázadhat az, aki mindig fél. Mert én is félelemből öltem kérem. Az úgy volt, hogy falun laktunk, papám sakter volt. Kistestvéreim voltak és mostohamamám. Az én anyám meghalt, nem is is­mertem őt és ez is baj, mert tulajdonképen soha nem szeretett engem senki és akit a világon senki nem szeret, az el van veszve... Olyan sovány zöld kisgyerek voltam kis pajesszel, és még a szemben levő boltba is csak úgy mertem átszaladni, ha előbb kikukucskáltam, nin­­csenek-e közelben falubeli gyerekek, mert ha voltak, csúfoltak és vertek. Ha meg elszaladtam, köveket dobtak utánam. Ha a fűszeresnél értek, megvártak mig kijö­vök. in «ríc-*- bent reszket­tem és imádkoztam, hogy menjenek el s közben a ma­mámtól is féltem, mert vár­ja az élesztőt és sót s ha nem jövök, megver. Mert mégis csak mostoha volt. És ez sok. Reszketni is, félni is. Valahol kell a biztonság, mert ha se kívül se belül nincs támasz, akkor az em­ber el van veszve... Gaz­dagabb zsidógyerekek tiem bántottak, de nem is barát­koztak velünk, mert szegé­nyek voltunk és piszkosak. Csak a harangozó fia, a viz­­fejü Tóbiás járt hozzánk, ha mashónnan kiverték. Duny­ha alatt sírtam éjjel, hagy ne hallják. így nőttem fel, Iskolában utolsó padbán ültem és nem mertem fe­lelni. Még ha tudtam, akkor se mertem, nem bíztam ma­gamban. Gyakran megbuk­tam. Ilyenkor elhirigelt a papám. Szijjal. De nem fájt nagyon. Megszoktam, és fá­radt öreg volt a szij. Szelíd. Utóbb már csak a szíjat ad­tam oda a falról, nem is a bizonyítványt. Abból tud­hatta, hogy újból megbuk­tam. Megüthetne a ménkű, mondogatta szomor u a n . Mért nem adod inasnak? — szólt bele a mama. Mikor nagyobb lettem, felhoztak Pestre. Az ócskapiac sarkán a lépcsöházban lakott Ma­­yer, a szabó. Idehozott s megcsókolt a papám, mikor visszament. Erre sokszor gondolok. , Mayeréknél, őszintén szól­va, egerektől féltem, mert volt. Sváb is volt, de azt in­­' kább csak utáltam, de egér­től féltem, pláne nagyoktól. Nem mertem elaludni, mert átszaladtak rajtam néhány­szor. Mayerék megszokták, őróluk nem mondhatok rosz­­szat. Szegények voltak, öre­gek. Mayer papucsban járt mindig, fájt a lába, soha^ nem ment ki az uccárajTb­­röshajn volt, mint én.' Ha nem volt munka, a hokkel­­lire ült a küszöbön és csak nézett kifelé. Hallgatott. A feleségével se. igen beszélt. Mayerné is szűkszavú volt. Arra vigyázott, hogy be le­gyen tartva a vallás, de meg­adta ami kellett, ha szűkö­sen is. Zsiroskenyeret adott vacsorára mindig, nebs na­gyot és tegnapi kepjwböl, de néha tett rá kis hagymát. Délután mindig ^Imádkozott, pedig inkább beszélgetett volna velem. Valahogy igy múlt el az, idő. Ha elhibáztam valamit, Mayer morogni kezdett. Én rögtön megijedtem és ma­gam elé kaptam a kezem, féltem, hogy megüt, pedig esek meglegyintett. Már bennem ,volt a félelem és azt hittpm, hogy nekem csak félni lehet. Pedig szépen stirceltem, de csak ha egye­dül voltam. De ha valaki rámnézett, reszketni kez­dett a kezem, mindig azt hittem, valami következik. Féltem, mindig féltem. És aki fél, az elrontja azt is, amit különben jól csinálhat­na. És már a szabást is ér­tettem pedig. Barátom nem volt, de en­nek én voltam az oka, mert alázatos voltam. Nagyon meg voltam tisztelve, ha va­laki szóbaállt velem. Az em­berek azt szeretik, aki után futni kell. De ki futott vol­na énutánam? Azt is mond­ták. hogy nehéz a felfogá-Mél yen som, buta vagyok. Dehát bu­ta emberből is lehet jó se­géd. Nem igaz? Merem állí­tani, hogy én is egész jó szabósegéd vagyok, illetve voltam. És énekelni is sze­rettem, meg tudtam. Még ha röhögtek is rajtam, mégis mindenki meghallgatott, mi­kor ünnep délután énekel­tem, mert kihallatszott. A Kolnidrét szoktam énekelni, meg „Szól a kakas már, majd megvirrad már“. De nekeirí sose virradt meg ké­­rpm. Mésris érméssel énekel­tem, ugyanis állandóan fájt a szivem. És a jóistent is szerettem, dacára, hogy ő se törődött velem. Szerettem volna lányok­kal lenni. Sok mindenre gondoltam ezzel kapcsolat­ban, sokszor nem tudtam aludni éjjel, de nappal még kezet se mertem fogni egy lánnyal, tudtam, hogy vizes a tenyerem, mert izzad. És lóg rajtam a ruha. Életem­­ben^kétszer kaptam ujruhát, különben mindig ócskát vet­tek nekem. Az újban moz­dulni se mertem s ahogy megmozdultam, rögtön pe­csét lett rajta. Ha meg volt ruháin, akkor a cipő volt hozzá csúnya. Sose voltam komplett és ez is baj kérem. A legnagyobb baj azon­ban a házmestersanyi volt. Kérem én még ilyen gono­szát életemben nem láttam, illetve ha láttam, az már keretlegény volt később. Ha közel került hozzám. úgy tett, mintha nem látna s hirtelen megrugott./Egyszer a félemeletről nyáron spár­gára kötött döglött patkányt eresztett a számba. Ugya­nis nyitott szájjal alszok. A lichthofba szoktam líi­­ágyazni, mert a műhelyben nyáron annyi volt a svábbo­gár, hogy nem mertem éjjel lelépni, ha ki kellett menni. Olyat is öntött rám fentröl, amit nem akarok kimonda­ni, de lehet gondolni.) És vert. Reszkettem tőié.' Ma­gas volt és erős. Szóltam a Mayernek, de ö is félt. Ke­rüld ki, mondta Mayer. ők az urak itt, nem tehetünk semmit. A zsidó bújjon el, a zsidó ne legyen hős. Ilye­neket mondott és akkor már nem ült ki a küszöbre, ha­nem behúzódott a műhelybe és bezárta az ajtót. Én legszívesebben a ko­romsötét spájzban ültem volna nappal éjjel, annyira féltem. Csak akkor mentem ki, ha nagyon muszáj volt, de akkor is előbb kikukucs­káltam, hogy nincs-e ott a Sanyi, vagy mások? Az uc­­cán is rossz volt menni, hangos megjegyzéseket tet­tek a zsidókra. Mit tolak­szik?, ordítottak az ember­re, ha fellépett egy teli vil­lamosra. Menjenek Paleszti­nába. Az újságok meg zsidó­­rendeleteket hoztak folyton nagybetűvel. Sanyi pedig azt üvöltötte, kiirtlak vörös poloska. És vert, ha elka­pott. Az ajpja, a házmester meg nyugodtan nézte az aj­tajában és pipázott, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világén. Az első emeleten laktak az őrnagy urék. Egyszer ép­pen hazajöttek, mikor a sze­metet vittem és Sanyi elka­pott és vert. Ahogy az őrna­gyék közel értek, Sanyi ab­bahagyta a verést, csak a nyakamat fogta egyik ke­zével, a másik, szabad ke­zével pedig illedelmesen megemelte a sapkáját. Alá­­szolgája őrnagy ur, kisztL hand, köszönt oda neki és a kétméteres feleségének, aki valami német báróné luztell L volt, úgy mondták. Az őr­nagy visszaszalutált, a báró­né, az az ökörarcu pedig rá­­mosolygott Sanyira és azt. mondta gutnamt. Pedig lát­ták végig a kapuból, hogy Sanyi ver engem és azt is, hogy aztán folytatja. De csak szalutáltak és mosolyog­tak. Pedig akkor már nem hordtam pajeszt, csak ko­­paszranyirt fejet. Nagyon előkelő népek voltak káréra. Ilyen verésnél persíe kiabáltam, de nem jött' ki senki, csak a háziúr a má­sodik emeletről, aki hentes volt és nagyvágó. ő ordított le. Micsoda dolog ez, persze megint azzal a zsidókölökkel van baj, na majd el lesztek intézve nemsokára. Mintha én lennék az oka. Most már éjjel nappal reszkettem s a tű sokszor kiesett a '"’wm. bői. Ekkor már razziák vol­tak a házban, bőrkabátosok jöttek éjjel és az öreg ügy­védet is elvitték a házból a fiával. Most már együtt fél­tünk a zsidó lakókkal, ha lejöttek éjjel. Sanyi musfl nem vert, hanem karbafont kézzel hangosan röhögött, ha átmentem az udvaron. Jobban féltem tőle, mint valaha és majdnem örültem, mikor cédula jött, amivel behívtak munkaszolgálatra. Ekkor a Mayerné olyan lett, mint aki felébred. Pogácsát sütött még az éjjel és cihá­ból varrt hátizsákot. Meleg inget, alsót tett bele az urá­tól, három fej hagymát, na­gyot és egy babkonzervet. És az összes kenyeret, ami a háznál volt. Sirt, mikor elbúcsúztunk, Mayer arca meg fehér lett és imakönyv­höz nyúlt. Kérem ki lehetett bírni, afnig bent voltunk az ország­ban. Utat építettünk. A mun­ka nehéz volt, a koszt ke­vés, a keret goromba, de halál nem történt. fSőt. Egy­szer duplafeketét is kap­tunk, mikor az őrmester pa­rancsba olvasta, hogy su­­vkszoljuk ki magunkat ahogy tudjuk, mert honunk édesatyja érkezik. Ennek ölömére kaptuk a duplafe­ketét. Igaz, hogy keserű volt és nem is volt fekete, c.ak zacc, de aznap nem dolgoztunk, csak vigyázba álltunk és énekeltünk, jt kedvből, parancsra. Aztán tovább vittek min­ket Ukrajnába. Hogy ott mi történt, azt el se mondom, m.*rt úgyse lehet elhinni. Kérem, nem szép ha mon­dom, de olyan furcsa volt n^kem, hogy ott nem volt ki lönbség, mert a többi ren­dis fiú is ugyanolyan nyo­morult volt mint én. Ott én nem tűntem fel. És azokat az okos fiukat ugyanúgy ver­tek mint engem. Pedig mi­lyen sokat tanultam tőlük. Ahol aludtunk, a pajtának nőm volt se teteje se abla­ki , csak téglafalai. Nagyon fáztunk, mert tél volt s le­sz ikadt a ruhánk. Melegí­tettük, meg vigasztaltuk e^mást és olyan jó érzés volt, hogy ott én is jó le­hettem máshoz. A Koreint melegítettem, pedig nagy láza volt és hasmenése. Mi­lyen okosan beszélgettek mégis a fiuk, szinte ki­nyílt az agyam tőle. Idézete­ket mondtak egymásnak, még verseket is szavaltak, hegy eltereljék a figyelmet •Lés az éhségről. Életemben soha annyi szé­pet nem hallottam s ha rá­juk gondolok, úgy érzem, hogy mégsem éltem hiába. Hogy igenis volt az életem­nek értelme és szépsége. Ott éreztem, igen kérem, a BOURRET PASTRY g DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 846? * Finom külföldi es kanadai csemegeárúk és sajtok. * Az ismert legfinomabb magyar hentesáruk. * Magyar és európai cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. SZABAD PARKOLÁS AZ ALLIED HŰVEL _ BUREMI Ltd. SSZES REPÜLD ÉS HAJÚZASI VÁLLALATOK KÉPVISELETE 5300 Cote des Neiges Rd. TEL:733-4614, ----------------------------731-5210 Útlevelek * Vízumok * Hotelfoglalások Forintutalványok, gyors és pontos intézése. Magyarországi látogatások, olcsó csoportos IZRAELI UTAZÁSOK Montreálból minden időben. Jegyek részletre, vagy kreditkártyára is fizethetők Részletes felvilágosításért hívja:Kissné, Klárát íróság.. csikorgó hidegben, a nyi­tott pajtában, a mély sár­ban, ott értettem meg az élet igazi értelmét. A fiuk tervezgettek. Azt mondták, ha megusszuk ezt a poklot, akkor elmegyünk a hazánkba, nem maradunk ott, ahol mindez lehetséges. Ne tessék haragudni, hogy hangosan sírok, de nem ma­gamért sírok, hanem értük. Mert egy se maradt meg be­lőlük. Csak én. Éppen én. Pedig inkább én haltam vol­na meg helyettük. Füstölögtek, égtek a há­zak, mikor Pestre értem. Gyönge voltam. A pályaud­var is össze volt lőve, dög­lött lovak hevertek az uc­­cán és csupa rom volt min­den. A Mayerék nem jöttek vissza, már beadtuk az igénylést a lakásra és min­denre. A varrógépre is — mondta egy rosszarcu férfi a lakás ajtajában. És rám­csapta az ajtót. Elindultam, hogy megke­ressem apámat és testvérei­met a faluban. Három napig tartott az ut, sokat kellett gyalogolni. Segélyhe 1 y e n kaptam tányér levest. Ke­nyér nem volt. Parasztok nem adtak, csak aranyért, meg ruháért. Gram arany volt a kilóliszt ára. Honnan vettem volna? A faluba csak az órás felesége jött vissza. Az is olyan volt, mint az örült. Nem csoda, se férje, se gyereke. Csak zokogott, meg a holmija után futko­sott, de hiába. Semmit nem adtak vissza a parasztok. Neki se, nekem se. Én se találtam senkit. A faluban úgy tettek, mintha mi se történt volna. Ellenségesek voltak. Láttam, hogy nincs itt mit keresni. Megpihen­tem az órásnénál. Kölcsön­­lábasban főzött puliszkát minden nélkül, kis sóval. Abból ettem. Aztán elindul­tam visszafelé. És akkor történt a dolog. Le kellett szállni, mert csak a legközelebbi faluból indult újra a vonat. Nem volt sin. Már egész sötét vöt, esni kezdett, vihar kerekedett. Nem lehetett embert látni, néhány autó rohant el mel­lettem. Egyszer csak kis te­herkocsi jött szemben az országúton. Az ut szélén mentem. Mikor közeiért, a reflektor acomba világított. Akkor egy rikkantást hal­lottam s a szivem nagyot ugrott. A Sanyi hangja volt, igen az övé. Még hallottam, anogy ouaszói a kocsira, várjatok a csárdában. És leugrott. A fa mögé bújtam és reszkettem, mint a fale­vél, de villámjott s a fény­ben újra meglátott a Sanyi. Újra rikkantott és felugrott az útjelző köre. Három lé­pésre volt tőlem. Erről a kőről ugrott rám. ^ Igen, a bűnjel, ami ott fekszik az asztalon. Az a he­gyes ár. Többször mondtam már, hogy találtam és zseb­­retettem. Nem volt semmi szándékom vele, csak eltet­tem, hátha kell. Hogy mikor vettem elő, arra nem emlék­szem, csak tartottam a göm­bölyű fanyelét magam előtt. Belekapaszkodtam, merev voltam a félelemtől, a fá­nak dőltem. Mikor rámug­­rott, én csak pálinkaszagot éreztem s nem tudtam, hogy Sanyi beleugrott a hegyébe s aztán megcsúszott a sár­ban. Ekkor szalad mellébe az él. Hogy szurtam-e? Igen. Szúrtam. El akartam taszí­tani a testét a két kezem-KELENY HENRIK UTAZÁSI IRODA 2112 St. Lawience Blvd. (Sherbrooke sarok) Tel.: 845-3111 fmnna HIRDESSEN A MENORÁBAN VICTORIA IGIFT SHOP 5865 VICTORIA AVE. (Bounret mellett) TEL 738-1414 HERENDI ÉS SOK MAS KÜLFÖLDI PORCELÁN Állandóan kapható Mindig mélyen leszállított áron. mel, de az egyikben az ár nyele volt. Hogy volt-e ben­nem ölés gondolata? Bizo­nyára. A forró gyűlöleté mindenesetre volt. De nem igaz, hogy a szerszámot meg­forgattam a Sanyi mellében, ahogy az ügyész ur állítja. Nem igaz, hisz ha tudok, menekülök, de oda voltam szegezve a fához és csak a kezem remegett úgy, mint egy gőzmozdony és ez a re­­meges sértette meg a szive burkát. Ha nem remeg a ke­zem, a Sanyi él, a Sanyi megmarad. De remegett és ehez a remegéshez a Sanyi is hozzájárult. A sok resz­­ketést igy fizette neki vissza az isten. Azt is mondja az ügyész ur, hogy Sanyi halála előtt vallomást tett. Azt vallot­ta, hogy nem akart engem bántani, hogy csak meg akart ölelni örömében, hogy meglátott. El lehet ezt hin­ni kérem? Hogy aki mindig csak gyűlölt és üldözött, az egyszerre örül nekem és meg akar ölelni? Létezik ilyen a világon? Ügyész ur elhiszi ezt? Mert én sajnos nem. És azt is csak hazudta Sanyi, hogy azelőtt se bán­tott engem, csak játszott ve­lem. Szép kis játék volt, mondhatom, de most mind úgy tesz, mintha csak vala­mi csekélysé" történt volna, amiben ő jmudeneaetre ár­tatlan. Pedig majdnem min­denki bűnös volt kérem. Ide kellene állítani min­denkit, aki miatt meggör­bült a hátam és inog a tér­dem. Aki miatt kiesik ke­zemből a tü. Mert mindenki tudta, mi történik itt. Tud­ták, tűrték s legtöbben örül­tek. Az egész falu, a város, az ország. Az egész világ tudta és felelős érte, amiért ilyen roncs vagyok és nem lesz belőlem ember többé. Soha senkinek nem vétettem és én is embernek számitó­­dok még akkor is, ha csak egy egyszerű kis szabósegéd vagyok, illetve voltam. Ide tessék őket állitani mind, akik cselekedték, akik tud­ták és hallgattak róla, akik hasznot húztak belőle, ide tessék állitani mind, hogy egyszer az ő térdük is inog­jon, az ő hátuk is görbüljön és reszkessen a kezük, ahogy az én kezem fog reszketni örökké. Mindenki álljon ide, aki embertársát üldözi és mondja el védekezését, ha tudja, ilyen boldogtalanul, mint én és ugyancsak az utolsó szó jogán. Nem, nem kérek vizet. Köszönöm, nem vagyok rosz­­szul, csak azért zokogok, mert muszáj. Köszönöm a zsebkendőt ügyvéd ur, ne­kem is van egy, csak pisz­kos. Picit tessék várni, mé­lyen tisztelt bíróság, mu­száj kizokogni magam... Igen. Semmi olyat nem tettem, amit meg kellene bánnom. És nem kérem a felmentésemet. Semmiesetre sem. Sőt. A börtönben is­mertem meg a szabadságot, mert igazi szabadság az, ha az ember nem fél. És a bör­tönőr is vigyázott rám. Ha­tározottan embernek érez­tem magam. Talán életem­ben eiuször. A koilegák is rendesek voltak. Ugyanis két zsebtolvajjal voltam együtt, de csak jót mondha­tok róluk, ők senkit sem ül­döztek. Lesült volna a po­fámról a bőr olyat bántani, akit mindenki üldöz, mond­ta a Hörcsög. A zsebtolvaj nem a legrosszabb ember a világon, tessék elhinni. Még a mesterségükre is ki akar­tak tanítani, de mondtam, hogy én nem lopok. Kiérem szépen, én nemi akarom újrakezdeni az éle­tet. Nem tudom és nincs bi­zalmam. Az ügyvéd ur azt mondta, hogy már nem kell félni, de nem hiszem. Mikor otthon voltam a családot keresni, gyűlölettel volt tele a falu. Kertem, adjanak visz­­sza egy dunyhát, vagy egy ruhát az apámtól, hisz csupa rongy vagyok. De nem adták vissza és csak úgy villogott a szemük, meg összesúgtak. És én tudom mi az, amikor összesúgnak. Ismerem őket. Majd kitalálnak valami uj kifogást és az én kézremegé­sem se múlik el. Már nem lehetek többé szabó és sen­kim nincs a világon. A ha­zámba se mehetek, ahogy a fiuk mondták. És folyton há­nyok, borzasztóan fáj a gyomrom. Átgondoltam. Mi­nek nekem az egész? Jobb lesz szép csendesen aludni a temető szélen, mert oda­­- kerülök, tudom, de nekem mindegy, csak ne kelljen többé félni. Tavasszal ott is kinő a fü s ha kis szeren­csém van, olajfa lesz a kö­zelben. Olyan jó illata van. És még pár szál margaréta is kinőhet rajtam, illetve a síromon. Nem igaz? És ha nem is látogat senki, talárv pár kisgyerek megy arra az édesanyjával és akkor a kis cipőjük ott topog i fejem fölött. És ott egjenl i leszek mindenkivel, aki nem él. Mert itt nem voltam egyen­lő. És ott már nem fogom tudni azt se, hogy csúnya vagyok, szegény vagyok és zsidó vagyok. Illetve voltam. Csak ezt akarom mondani mélyen tisztelt bíróság. Az utolsó szó jogán. (Buenos Aires.) 484-1259 484-4363 GREGUSIMRE DIPLOMÁS OPTIKUS 4933 SHERBROOKE STREET WEST ZIrene ^citi FURS THE FUR BOUTIQUE 400 MAISONNEUVE, - Room 750 Gordon Brown Bldg. - Tel: 211-3331 ________ _ LEGÚJABB ÉS LEGDIVATOSABB EXKLUZÍV SZORMEBUNOÁK készen és mérték utón is. Nagybani árak. Alakítások, javítások, Érdemes átalakítani Ó—DIVATÚ JACKETIÉT vagy STÚLÁlÁT a legújabb model szerint IANBER iACKRE (bőrrel vagy antiloppal díszítve) Díjmentes árajánlat. KÜLMLEGES FUR FII-ÍR. Díjmentes parkolás &FFmmTnFFFFFTrinrFFFFFFTry IrlrFFFFFFFFIrlr'IrlrlrTrlrJTFIT IrIrITirLLTLZ. i PF/C7 BELm szaküzlet ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK, katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 JELEDI TIBOR Chartered Accountant MONTREAL TORONTO ae:i-8692í 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis St. ^J(JSJSJSJS3MS3SX3SJSJSJSJSJS3S3ÖS30S3C3S3SSSJSJS3S3S3SSSXJSX3í3S3S3K3S3S3S3e ^ GLASS GYÖRGY diplomás optikus 5847 COTE DES NEIGES — NOTREAL 733-1161 — 733-5576 ELLENDALE MEDICAL BUILDING 3MC ÚJ KOSHER IZRAELI RESTAURANT NYÍLT I CHEZ LEÓN RESTAURANT JAFFA IZRAELI KÖZÉP-KELETI ÉS ORIENTÁL SPECIALITÁSOK. A tulajdonos Mrs. Chana magyarul is beszél. Reggeli, ebéd és vacsora. Nyitva reggel 8-tói éjiéi 12-ig Csütörtök és szombat este 8-tól HANGULATOS IZRAELI ZENEKAR Péntek este és szombaton zárva 5955 VICTORIA A VE. Montreal TEL 737-9698 Kedves vásárlóink tudomására hozzuk, hogy üzletünket rövidesen feladjuk;. A legjobb minőségű spanyol és olasz gyártmányú női és férfi cipőket, téli csizmákat i SAJÁT ÁRBAN KIÁRÚSITJUK SZEDŐ SHOE IMPORTING 5184 A Cote de Neiges Rd. Tel: 731-3074 fc KOMLÓS TIBOR SZÖCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ÉS RAKTÁRON $ s V ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS § BIZTOSÍTÁSSAL ti. OiOlCOCS 1435 ST. ALEXANDER St.Room 200 IBI­#\DELLV BAKERT Inc. 5495 VICTORIA RVE.lDupuis & ST.Kevin közt.) Tel: 733-2614 Kitúná magyar cukrászsütemények, leveles túrás, rétes, diós-mákos beigli, teasütemény. - Magyar kiatisírá kiílMlt(essÍ[lk. - Grocery áruk - Külföldi és belföldi csemegék - Jam-ek, konzervek. -Ni»llti friss tljtirmk. k««|ét. piksutencay. Tulajdonosok: VILAN TIBOR és PIRI MINDENAP NYITVA, VASÁRNAP IS! Reggel 6-tól este 10-ig 11. oldal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom