Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-07-30 / 668. szám
10 oldal MENORA * 1977 július 30. folytatás Mert hiába, még mindig szerette ezt a várost, az éhezés, a hideg, a bizonytalanságában biztos pusztulás ellenére, a véresen-olcsó richárdi rémdráma ellenére, — aminek ma vagy holnap maga is áldozatul esik, efelöl az éjszakai letartóztatások után kevés kétsége maradt, — eszelősen szerette, kissé őrülten, mint a hóhérját szereti az ember, az utolsó lényt, aki a test harminchatfokos melegével ér hozzá; csökönyösen és állhatatosan szerette, sót valamiféle alattomosan növekvő, ostoba szenvedéllyel, mint a fiatalság, a tisztesség, a bátorság és a becsület elsüllyedt hajójának a vízből még égnek meredő zászlórúdját, amit a valóság szennyesen hömpölygő dagálya sem tudott teljesen elborítani. Miféle bűvölet volt ez? Miféle mágikus varázslat? Miféle bukfence a kiábrándult és megalázott léleknek? Milyen arktikus mágnes roppant vonzóereje rántotta vissza, éppen a napokban, Párizsból azt a szerencsétlen fiatalembert, aki, miután értelmetlen autóbaleset következtében féllábát veszítette, hetekighónapokig hányódott élet-halál között, ismeretlen kórházi ágyakon (s ílyként régen kihullt a dossziékból), nyugodtan elbújhatott volna a Bois de Boulogne bokrai és lombjai között, a kutya sem törődött már vele, s egyszerre mégis felbukkant: csak azért, hogy két héttel később becsukódjék mögötte a berjozkai internálótábor kapuja? Miért jött vissza, miért? Talán, mert a kiábrándultság, a megalázottság, a gyűlölet erősebb kötelék a szeretetnél? Talán, mert az ifjúkor füstbement szenvedélyének hunyorgó parazsa még mindig nem üszkösödött el végképpen és visszavonhatatlanul? Vajon az emberi lélek nem vonzódik-e jobban a nyugtalansághoz, mint a nyugalomhoz? A kínzások, a kivégzések egyszerű szemlélésénél testünkben keletkező iszonyú gyönyör eltorzulásunkat mutatja-e. nem pedig valódi állapotunkat, a természetes ösztön és természetellenes tudat összecsapását? Lényegében édesmindegy, hogy kínozunk vagy egkínoztatunk. Ha valakinek átharapjuk a torkát, s utána jóízűen kifejtjük, hogy mindezt társadalmi szükségszerűségbő| csináltuk, embertársaink boldogsága érdekében, ez semmit sem változtat az alapvető tényen, hogy áldozatunk vére a fogunk nyomán csorog el, s ez átkozottul jóleső érzés. A hatalom hipokrízisében nem az az undorító, hogy népboldogitást prédikál, amikor gondolatban már bitófákat ácsol, hanem az, hogy a megácsolt bitófákat körülveszi az isteni igazságszolgáltatás kegyes és nagyképű legendájával, ahelyett, hogy kezét dörzsölve szétkürtölné. gyertek, akasztunk, kerékbetörünk, főbelövünk s ez sokkal izgalmasabb, mint a langyos kályhához dőlve ábrándozni az életszínvonal emelkedéséről. De a hatalom alapvető természete az irigység, ez az oka hipofízisének: minél kevesebb embernek van joga — és lehetősége! —, hogy teljesen kiélje ösztöneit, annál élvezetesebb azoknak, akiknek birtokában van ez a jog s ez a lehetőség. Ezért van az, hogy a hatalmat sohasem az ábrándok támogatják, de a hatalom mindig támogatja az ábrándokat. Azt tudniillik, hogy egyszer mégiscsak rád kerül a sor, s csinálhatod kedved szerint. Féllábú fiatalemberünk váratlan visszatértének oka itt gyökerezik: még mindig nem vesztette el a reményét (s nem is fogja, amíg él), hogy egyszer majd öt is magához szippantja a természetellenes kiválasztódás mesterségesen apasztott áradata s így belepottyanhat a kínzók nemes közösségébe. Hogy addig viszont őt fogják gyötörni, nem nagyon érdekli, arról nem is szólva, hogy ez is jobb a semminél. Hirtelen meggyorsította lépteit: a Szpaszkij órája elütötte a tizenkettőt. Egyébként ott egye meg a fene, gondolta s már messziről látta Alexet, amint fel-alá jár a Petrovka sarkán, nyugtalanul, sápadtan, borotválatlanul. De nem tudta sajnálni. Mit sajnáljon rajta? Mit sajnáljon magán? Egy darabig figyelmetlenül és szórakozottan hallgatta a nyűgös, keserű brummogást (hogy mit mond, nem is nagyon értette, de nem is túlságosan érdekelte: az ismeretlen veszedelem vonzása elvesztette izgalmát, most már csak az ismerős félelembe vegyülő undor bújkált benne), aztán a Nagy Színház előtti teret nézte, a járókelők forgatagát, mikoözben gyomrából a torkába kúszott az a szorongó gyűlölet, mely — szabadjára engedve — elegendő lett volna a tér valamennyi élőlényének kipusztításához. Faképnél hagyta Alexet és hazament teázni.... Faképnél hagyta a megdöbbenten elhallgató Alexet és hazament teázni. Alexet aznap éjjel letartóztatták. Őt két nappal később. Az egészséges ösztönök komoly munkát végeztek velük, vitán felül komoly munkát. Felnyitotta a ..... Felnyitotta a szemét s körülnézett a sötét szobában. A mai telefonhívásnak egyetlen értelme lehetett csupán: Alexet veszély fenyegette, jelzést kellett adnia. Az ezredes, akinek kezében összefutottak a soron lévő és a soron következő perek szálai, ismerte a letartóztatottak és a letartóztatandók neveit (persze, csak a legfontosabbakét), nem tudott arról, hogy Alex bármelyik listán szerepelt volna. Ezen eltűnődött egy darabig. Újból lehúnyt szemének retináján hirtelen szétfoszlott a havas Moszkva képe s helyét fekete, céltalan üresség foglalta el. Ha a gyanú igaz, gondolta, s valóban veszély fenyegette szegényt, akkor ez nem lehet más, mint a kettéfűrészelt, kopasz óriás gonoszkodó magánakciója, amibe — egyelőre — még az altábornagyot sem avatta be, alapjában véve igen helyesen, hiszen ez a fecsegő, hetvenkedó szamár nem tudott titkot tartani (nyilván ezért lett a titkosrendőrség parancsnoka), képtelen volt elviselni, hogy egy félszóval, egy mozdulattal, egy vállrándítással, egy kacsintással legalább, ne közölje munkatársaival, hogy — helyzete és beosztása következtében — olyan bizalmas információk büszke és kiváltságos birtokosa, amiről másnak hallania sem szabad. De akár így, akár úgy. akár igazolható Alex gyanúja, akár nem: azonnal intézkedett, minden eshetőségre készen, mert az volt a véleménye, hogy az óvatosság csupán az eredendően ártatlanoknak árthat; az eredendő bűnösök számára az óvatosság kötelező testgyakorlat. Nem sokkal azután tehát, hogy Alex letette a kagylót, felhívta telefonon Golubkin őrnagyot az NKVD különmegbízottját s közölte, hogy másnap reggel beszélni kíván vele, a szokott helyen, a szokott időben. Golubkinnak nem volt ellenvetése: ez nem az ö szakmájához tartozott. Ez a savószemű, gyomorbajosán savanyú, mindig felesleges aggodalmakkal teli, középkorú férfi, akinek a szemealján gyűrűző, mély, fekete ráncok arra vallottak, hogy minden aggodalmaskodása ellenére sem veti meg az italt és az asszonyokat, az NKVD moszkvai főparancsnokságának közvetlen összekötője volt; az ezredes tóle kapta a kizárólag öt illető parancsokat és utasításokat melyek nem tartoztak a párt legfelsőbb vezetőire, sót még Tarakanov vezérőrnagyra sem, s ez az egyszerű tény, valahányszor szembetalálkozott a káromkodó haj gubanccsal, mindig gyermeteg kárörömmel töltötte el), míg ezekre viszont neki kellett míg ezeket viszont neki kellett továbbítani azok számára, akik... Az ezredes tudta, mit csinál: Alex a Golubkin-kategóriába tartozott (noha erről, szerencsére, nem tudott a kopasz atya), tehát mindaz, ami vele történt, vagy történhetett,... De mi van akkor, ha Moszkvában úgy döntöttek, hogy Alex?... Ha valamelyik őrültnek az az ötlete támadt, hogy a régi s lassan-lassan kiöregedő káderek helyébe, merészen, uramisten, új s fiatalabb kádereket kell...? A derengésben ismét felbukkant az altábornagy árnya, szája körül nehezen elfojtott vigyorral. Az ezredes megint a farzsebéhez kapott. A pisztoly még mindig ott lapult, csóretöltve. Kinek telefonálhat akkor? Kihez fellebbezhet akkor? Akad-e majd egy Golubkin, aki a szokott helyen s a szokott időben... Ingerülten felugrott a fotelból s gyors léptekkel átment a tanár dolgozószobájába. AZ ÍRÓASZTAL mögött állt meg. háttal az ablaknak. A felhők véletlen résén kibukkanó holdfény egy bizonytalan pillanatra megvilágította a szobát, tévedhetetlen határozottsággal, mintha az ellenséges indulatú természet az ezredes utolsó kétségeit is el akarta volna oszlatni, hollétét illetően. Pillantása először az asztal már porosodó lapján heverő, bórbekötött fényképalbumra hullott, majd a zsúfolt könyvszekrényre. A fukar fény több időt nem engedett neki. a szoba ismét sötétbeborult. De a lámpát még most sem gyújtotta meg. mintha ösztönösen irtóznék a józan, egyenletes sugárzástól. Amikor kiszállt a kocsiból s felfelé indult a meredek utcácskákon, átsuhant rajta az a különös és szinte megmagyarázhatatlan érzés, hogy ezt az utat megtette már egyszer (noha sohasem járt errefelé), de a homlokára tapadó hűvös szél akkor elterelte a figyelmét erről a sejtelemről, talán csak azért, hogy most. itt. ebben a homályos árnyaktól megmegrebbenő szobában egyre tisztábban és világosabban érezze... Mit? Járkálni kezdett, hosszú léptekkel fel és alá. Nem volt ez idegesség, kimerültség sem. nyoma sem volt benne a bizonytalanságnak; ellenkezőleg, határozott, biztos tudat volt ez. mely kíméletlenül közölte vele korábbi sejtelmének okát és értelmét: sátája a meredek emelkedőn kísértetiesen emlékeztette utolsó moszkvai sétájára, gondolataiban azonosult a Tretyakovtól a Petrovka sarkáig vezető gyalogúttal, eggyé vált ezzel, mintha az emlékek egymás fölé rakódó agyagos rétegei között, valami ismeretlen eredetű kataklizma következtében, megbomlott volna az egyensúly s a legfelsőbb réteg süppedékenyen visszacsúszott volna a térben és időben az eredeti élmény szintjére. Előbb megtorpant, dühösen, aztán mintegy akarata ellenére, engedelmeskedve az idegeiben szétáradó ernyedésnek, leült az asztal mögé és szórakozottan felütötte az albumot. De a sötétben nem látott semmit. Egy téglalap alakú, két végén kissé felkunkorodó. szinte nedvesen fénylő papírlap került a kezeügyébe, melyről csak az volt megállapítható, hogy másolat, nem pedig az eredeti lemez. Egy darabig forgatta, nézegette, mindenfajta gondolat vagy akár érdeklődés nélkül, aztán hirtelen felállt, s mintha érzékeinek kíváncsisága legyőzte volna a lélek érdektelenségének közönyös ellenállását, az ablakhoz lépett s karját a bujkáló fény magasába emelte: a képről a tanár fordított neki hátat, igen, neki személyszerint, jellegzetesen kurta, elutasító mozdulattal, mintha már a felvétel pillanatában tudta volna, hogy esztendőkkel később ílymódon kell majd válaszolnia egy fel sem tett kérdésre. Az ezredes savanyúan elnevette magát. Úgy kell nekem, gondolta. s a képet óvatosan visszatette az albumba, aztán gyors ötlettel ismét kiemelte onnét s becsúsztatta a farzsebébe, a revolver mellé, ha azért jöttem volna, hogy a fényképekben turkáljak, meg is érdemiem ezt az enyhe fricskát, viszont ha... Indulatosan ugrott fel. A két séta között semmiféle látható, érzékelhető, sőt elképzelhető hasonlóság nem volt. Alexszel szükséges volt találkoznia, még akkor is. ha ez a találkozó értelmetlennek tűnt. A tanárral nem volt szükséges találkoznia, még akkor sem, ha ez a találkozás értelmesnek látszott. Annakidején üldözött volt, most üldöző. Akkor kívülesett a hatalom határain, most e határokon belül élt. Az egykori szegénység kellemes jómóddá változott. A tökéletes bizonytalanság létalatti rémületét a viszonylagos biztonság létfeletti kielégültsége váltotta fel. s ha valaki, ő igazán tisztában volt e relatív nyugalom absztrakt értékével. Azzal, hogy elment a Petrovka sarkára, kockázatot vállalt. Azzal, hogy a tanár idehozatta a Vadrózsa-utcába, semmiféle kockázatot nem vállalt. Akkor hát hol rejtőzik a hasonlóság? Miben? Vagy talán csak kényszerképzet az egész? A túlfeszített idegek bukfence? A beteg test végső erőfeszítése, hogy létét, legalább önmaga előtt, igazolja? Feleslegesen érzelgős önvizsgálat, szentimentális utazás a múltba, mely azzal, hogy szembeállítja egykori és mai világát, valamiféle elvetemült szánalmat igyekszik ébreszteni tulajdon maga iránt? Mi volt. mi volt ez az éles. vad. sohasem tapasztalt halálfélelem az agyában? De nem maradt több ideje a tűnődésre. Odalent, a villa előtt, autó fékezett. Léptek közeledtek Kavics zörgött a kerti úton. Felgyulladt a villany. A hall ajtajában a tanár állt. ujjával a kapcsolón. inkább érdeklődő, mint kutató pillantással. Kifogástalanul vasalt, sötétszürke ruhát viselt, fehér selyeminget, bordószín nyakkendőt, antilop cipőt. Arca sima volt. nyugodt, frissen beretvált. Az ezredes homlokán kiütött a hideg veríték. A TANÁR megfogta az odakészitelt üveg nedves-zölden fénylő, karcsú nyakát, kiemelte az olvadozni kezdő jégből s az odakészített, metszett poharakba töltötte a bort. óvatosan, vigyázva, nehogy akár egy csepp is kárbavesszen belőle, majd megízlelte a nyelve hegyével. — Langyos, — csóválta a fejét, de ezt minden indulattól mentesen mondta, inkább megértő elnézéssel. — Ahhoz, hogy a zamatot kellőképpen önállóvá, hogy igy fejezzem ki magam, plasztikussá tegyük, azazhogy a jég hátterétől elválasszuk, ám ugyanakkor mégis beleolvasszuk a tűz. aromáját, még pontosan harmincöt percre lenne szükségünk. De mit csináljunk? — Magasbaemelte a poharai s balkezének egy udvarias mozdulatával közelebb invitálta az ezredest, aki még mindig a dolgozószoba ajtajában állt. mereven, kissé hunyorogva a hirtelen fényben. — Egészségünkre! — Egészségünkre! — mondta rekedten az ezredes s ivott egy apró kortyot. A torka összeszorult. — Azért így is egész jól élvezhető. — mondta a tanár, szinte mentegetőzve s újból töltött magának. — Miért nem foglal helyet? Kevesen tudják, hogy a fehér borok hűtése jókora tapasztalatot, szakértelmet s csaknem azt mondhatnám, aggodalmas szeretetet igényel, hogy az ezzel együttjáró kivételes megértési, sót azonosulási képességről már ne is beszéljünk. A helyes arányokról van itt szó elsősorban. Arról a szabad szemmel láthatatlan választóvonalról, mely a mesterségest elhatárolja a természetestől. Kétségtelen, hogy az efajta arányérzék inkább velünkszületett, semmint belénknevekt tulajdonság. A jó szolga jellegzetessége azonban éppen az. hogy egyesíteni tudja magában e két faktort, vagyis a magasabbrendű parancsot az alacsonyabbrendű engedelmességgel vegyítve. Azt a szolgát viszont, aki ezt nem érzi, aki valamiféle meggyóződéstelen rutinnal akarja helyettesíteni az arányokat, miközben azt mímeli, hogy hivatás- és felelősségtudat hatja át, holott csupán a megélhetését igyekszik biztosítani, az ilyen szolgát el kell csapni az első nap után. Untatom? folytatjuk PATACSI CIPŐ SÁLON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók raktáron 6—10 számig. $ 10.99 $ 11.99-et Postán is bárhova Kanadában portokőltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel. import német gyógybetétes női- és férficipők extra széles lábakra is! 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Telefon: 533-8122 Ont MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISSERIE & BAKERY-NEL. Tel.? 651-7689. 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ „Toronto legjobb magyar hizikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail ö HAZIKOSZTOT AKAR ENNI . coimK»w|,es'am"' i i . Il.\.ló HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI — BA KELI, MENNI \j PÉNTEKEN: halászlé, tiírdscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjó, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hívja.- A.S. Tatár biztositól 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE.. Telefon: 364 - 6^99. AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL S BARBER SHOP MEN'S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrásznő is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE., W. * Telef.: 653 - 3779 REAL ESTATE LIMITED 1319 DANFORTH AVE. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 TORONTÓBA KÖLTÖZIK? Üzleti lehetőséget, családi házat, beruházást, a va'ros minden pontján szerez ÖNNEK Gulyás (Grossz) Mihály , volt nyíregyházi - budapesti ügyvéd Tel: 482-1840 TV - STEREO SZERVIZ , ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot- 15 éve - Torontóban 633 - 1332 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^lelz (ALLfcN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10—tói délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. Volt már Ön a LEGYEN A VENDÉGÜNK Asztalfoglalás a 597-0801 számon charlesign Charles Sign & Display Studio Limited I világító címtáblák i.OS^Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz men J. J ERI CSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN - HARTMAN élelmiszerárúháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinnsl szemben) HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. Telefon: EM3-8974 BUDAPEST MEAMARKÉT TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen. 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER-ORDER 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel. 531-5202 "6 nap nyitva” Dr.CRISTA FABINYI Mrs. ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI - 6318. 410 Bloor St. IV. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készitésú FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk1 a B A LÉG A család Parkolás az üzlet mögött Kanada,területére C.O.I). szállítunk.
