Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-24 / 688. szám
Az ünnepi időszaki szünet után, lapunk legkÖ- zelebbi száma január 7-i dátummal jelenik meg **SS**SSSS»Í*»*»»»«SW»»«*SX3^^ CARTER - RÉGIN - SZÁDAT béke van készülőben Állítólag az eímúii hetek folyamán több, naponta megjelenő világlap szerkesztője őszült meg a kétségbeeséstől, mert a 3—4 óránként megjelenő új kiadások ellenére sem tudott lépést tartani a Közelkelet óránként változó fejleményeivel. Még reménytelenebb vállalkozás ez egy hetilapnál. A 3. oldalon három munkatársunk elemzését is adjuk; nem az ó hibájuk, hogy a csigalassúságú posta érdeméből jónéhány megállapításuk közben időszerűtlenné vált. Véleményük még így is érdekes. De még a közvetlen lapzárta előtt írott vezércikk is nyilván elöregedetté válik, mire az olvasóhoz kerül, s így nem tehetünk mást: röviden összefoglaljuk azokat a híreket, amelyek december 19- ig, hétfő délelőttig futottak be szerkesztőségünkbe. Múlt héten azt ígértük, hogy munkatársunk. Dán Ofry telefonjelentést ad a kairói tárgyalásokról. Dán Ofry utazása azonban későbbre halasztódott, mert a kairói értekezlet közben sokat veszített jelentőségéből. A középeurópainak kinéző egyiptomi fődelegátus és a jellegzetesen arab megjelenésű izraeli Eleázár ugyan megkezdték a tárgyalásokat Kairóban, mégpedig a legbiztatóbb jelek között. Két napig bürokráciamentesen és barátságosan tárgyaltak, de aztán az ülésszakot el kellett napolni, tiszteletben tartandó a mohamedán, a zsidó és a keresztény sabbatot. Hétfőn, 19-én ülnek ismét össze, de nyilván csak technikai jellegű lesz a megbeszélés, hiszen a „békeoffenzíva" főfrontja Washingtonban alakult ki. Begin miniszterelnök kedden ugyanis közölte, hogy azonnal Washingtonba utazik, ahol Carter elnökkel ismerteti az izráeli béketervet és az ő hozzájárulását és segítségét kéri az ismertetett pontokhoz. Ezen a megbeszélésen most már túl vagyunk, és tudjuk, hogy Begin útja maximális sikerrel járt. Felvetődik a kérdés: mivel már három hete közvetlen összeköttetés van minden szinten egyiptomiak és izráeliek között, miért kellett most ismét az amerikai közvetítőhöz fordulni? Erre kettős válasz van. Az egyik, hogy az a:rte rikai közvetítésre továbbra is szükség lesz, hiszen azt senki sem várhatja, hogy harminc évi háborúskodás után a két fél most viták nélkül borul egymás nyakába. Ennél fontosabb a másik ok: Szádát és Begin egyaránt hajlamos a különbékére, amit eddig az Egyesült Államok ellenzett. A hétvégi washingtoni tárgyalásokból azonban úgy látszik, hogy sikerült az elnököt meggyőzni. Persze, egy kis „birkózás" is volt a dologban; Begin azért ment először New Yorkba (és nem Washintonba), hogy a közvéleményt és a politikusokat maga mellé hangolja, s együttesen gyakoroljanak nyomást a Fehér Házra. A siker rendkívüli volt. S hinni lehet az izráeli miniszterelnök TV- nyilatkozatának: „Reményteljes emberként érkeztem, — boldog emberként távozom.” Csak szállongó hírek vannak, hogy mi történt a zárt ajtók mögött. De ez is elég. Carter kielégítőnek Ítélte az izráeli béketervet. Telefonon felhívta Szádát elnököt, aki szintén megfelelő tárgyalási alapnak tekinti azt. Ezért vagy még most szerdán, vagy legkésőbb a karácsony utáni napon a két közelkeleti államvezetó ismét találkozik (ezúttal Ismailiában). hogy a részletek kidolgozását elkezdjék. A PLO — kész. Már senki sem beszél róla, illetve Amerika, Egyiptom. Szaudi Arábia, Jordánia és Izráel egyetért abban, hogy palesztin állam nem lesz. Ehelyett az izráeli csapatok Júdeábán és Somronban maradnak ugyan, de a palesztinok önrendelkezési jogot kapnak, s rövidesen szabadon választják meg vezetőiket. A terület határai nyitva lesznek úgy Izráel, mint Jordánia felé; zsidók és arabok egyaránt ott telepszenek le. ahol jólesik nekik. Békés együttélés... 10—15 év múlva majd népszavazás lesz: melyik államhoz akarnak tartozni. Jeruzsálem kérdése világos. Izráel fővárosa megosztatlan marad; minden vallás szabadon látogathat,' >■ hegyhelyeit, ugyanúgy. mint eddig, és Izráel hozzájárul egy „mohamedán Vatikán” felállításához. Khaled király is megkapja, ami neki jár. Izráel kiüríti jóformán a teljes Szinájt. Sárm el-Seik és a hozzá vezető út hosszabb ideig izráeli ellenőrzés alatt marad, de el fogják ismerni egyiptomi felségterületként. Vagyis: Egyiptom akkor kapja majd vissza, ha a stabil béke kiállta az idők próbáját. Ugyanakkor máris elkezdődnek a Szináj-félsziget gazdasági kincseinek közös kiaknázására irányuló tárgyalások. Mivel Szíria egyelőre nem hajlandó békére, a Golán-fennsík kérdése nyitva marad. A következő két hétben a csodák folytatására készülhetünk fel. Lehet, hogy még ezévben, legkésőbb jövő év elején, Szádát és Begin együttesen látogatnak el Washingtonba, s a három különböző vallású államférfi onnan fogja kihirdetni a világnak: Fax vobiscum, Szálem alejkum, Salom alechem — Béke veletek. A három napkeleti bölcs 1977 KARÁCSONYA Kellemes karácsonyi ünnepeket! ■ Merry Christmas! Fröhliches Weinachten! így és még sok-sok más nyelven kívánnak az emberek egymásnak vidá, és. boldog ünnepi szezont, de az ünnep univerzális mivolta nem csupán a különböző nyelvű üdvözlésben jelentkezik. A karácsony, mely a keresztény világ számára Jézus születésnapja, már régen nem korlátozódik egy Ilit ünnepévé. A szellem s az ezzel járó szokások majdnem mindenki életének részévé váltak. Magyarországon keresztény és zsidó — sőt. ha lett volna ilyen, úgy mohamedán is. — betegre ette magát bejglivel. A rádió-kabarék, a színházi komikusok — javarészben zsidók. — ontották a beigli-vicceket és monológokat. Sok zsidó házban volt karácsonyfa, nem ritkán együtt a chanuka gyertyával, és zsidók cseréltek értékes vagy jelképes ajándékokat keresztény barátaikkal, ismerőseikkel. Amerikában a karácsony még vidámabb, zajosabb. fényesebb. Sok európai először megdöbbenve utasítja vissza a szerinte vulgáris cirkuszt, de aztán rövidesen őrá is ellenállhatatlanul ráragad a vidámság; megveszi a színes lámpákat, a csillogó díszeket, a színes csomagolópapírt. Elmegy a cég „Christmaspartyjára”, küldi a giccses versikés kártyákat, s amiket kap, gondosan felaggatja a falra. Az amerikai karácsonyoknak kozmopolita jellege van. A városokat számtalan, különféle nemzetiségű és vallású ember lakja, s mégis, karácsony tájékán a nagyárúházak kirakatai előtt színre, foglalkozásra való tekintet nélkül, ott áll öreg és fiatal, és nézi a mozgó barlangvasútat. a kalimpáló figurákat a kirakatban. Az üdvhadsereg zenekara fülhasogató amatőr trombitálással szórakoztatja a hallgatóságot, de mégsem kritizálja senki a hamis vadászkürtöst. A gesztenyeárúsok pedig több nyelven kínálják a sült marónit. a mázas almát és egyéb nyalánkságokat. Vadidegen emberek mosolyogva biccentenek egymásnak, miközben csomagokkal megrakodva botorkálnak a csúszós utcán. Az autósok különös figyelemmel hajtanak, mert az office-partykról kijövő közönség nem mindig vizsgázik jelesre közlekedés- rendészetből. Lehet, hogy az ünnep lassan valóban azzá válik, aminek mondják: a szeretet ünnepévé. XXIII. János pápa Kimondta a régen kimondandót: Ne legyen gyűlölet keresztény és zsidó között. Ezekben a történelmi napokban, amikor Izráel és az arab világ józanabb államai végre leültek tárgyalni egymással, és talán megszüntetik az áldatlan vérontást, keresztény barátaink felé is fokozott örömmel nyújtjuk ki kezünket, és tiszta szívből daloljuk velük a szeretet énekeit. Karácsony varázsában az a csodálatos, hogy az üzenet olyan egyszerű! Ékesszóló, anélkül, hogy nagy szavakhoz kellene folyamodni. A világnak ma —jobban, mint valaha. — szüksége van egy összefogó témára. Egy szimbólumra, melynek égisze alatt minden ember csatlakozhat a vidámságról, szeretetről daloló kórushoz. Hányféleként próbálták már közös tető alá hozni a különböző nemzetiségű embereket, de az még sohasem sikerült, hogy a különböző jelszavak alatt valóban barátságot is érezzenek egymás iránt. Előbb-utóbb talán a karácsony ezt a problémát is megoldja. Emlékszem. 21 évvel ezelőtt. Bécsben. a Mariahilferstrassen... Szabadok voltunk és optimisták. Ruhánk és szívünk viszont egy kicsit kopott. Egy középkorú asszony állított meg minket; zavartan pénzt nyomott a kezünkbe, s mielőtt szólni tudtunk volna, elsietett. Azóta nemzetközi ünnep nekünk a karácsony. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! BARKAY ZEÉV Tragikomédia létezik, „tragikus-operettről“ eddig nem hallottunk, ligy tűnik, ez most született meg. méghozzá Kőzép-Afrikaban, habár a világ érdeklődése inkább a közelkeleti dráma felé fordult. Nem szabad azonban teljesen figyelmen kiviil hagvni ezt az uj műfajt sem, annál kevésbé, mert hiszen ez legalább anynyira napjaink politikai valóságának terméke, mint a !*Xzeí keleti probléma. „Tragikus operett“ — aligha lehetne másnak nevezni azt, ami a hét elején Bangóiban, a Közép-afrikai Birodalom (mert most már tigy hívják) fővárosában lejátszódott. Mert császárság lett a nem egészen két millió lakosn Középjafriküi Köztársaság, a világ egyik legszegényebb országa; császárra! császárnéval, trónörökössel, harminc millió dolláros koronázási ünnepséggel, s a hozzá tartozó Napóleon-mániával. \ világon nem Jcan Bedéi Rokassa az egyetlen, aki Napóleonnak képzeli magát, általában azonban nincs lehetőségük a világ szeineláttára, alattvalóik nyomorán meggazdagorisa, nemzetközi diplomáciai elismeréstől követve, császárrá koronázni magukat, igy tehát bolondokházába kerülnek. !• / az egyetlen különbség. Igaz, elég lényeges. V világ pedig clálmélkodhat saját müvén. Olvashatja, vagy láthatja a televízióban a káprázatos koronázási ünnepségeket: kiterjesztett szárnyú sast ábrázoló, aranyozott trónszék; brilliánsckkal kirakott kard, kétmillió gyönggyel ékesitett, uralkodni palást, melynek tizenegyméteres uszályát tizenkét „apród" hordozta, s természetesen, szinaran.v császári korona. »TRAGIKUS OPERETT« KÖZÉP-AFRIKÁBAN S másnap. I. Bokassa ő császári felsége XVIII. századbeli francia tengernagyi uniformisban szemléli meg kétszázezer alattvalója hódoló felvonulását... * Iáidig az. operett. S a tragédia? Kinek a tragédiája? Csak azé a kcvmill'ő szerencsétlen bantu-négeré és pigmeusé, akinek verejtékéből a „császár“ sokmilliós bankszámlát (art S* ájcban? Nem, nem csak az ő tragédiájuk, hanem mindazoké, akik újra -meg újra kénytelenek átélni a valóra váltott nagy, nenemes és tiszta eszmék leziillését, bemocskolódását. íme, a gyarmatosítók által megalázott, elnyomott, kifosztott afrikai népek felszabadítása — van ennél szebb gondolat? A folyamat, gyorsuló erővel, a második világháború után indult meg s néhai Ben Gurion annakidején azt mondotta, büszke rá. hogy Izráel állam megalkulása gyarmati népek felszabadulásával egyidőheii történt... S e folyamat végül olyan jelenséghez vezetett, mint Idi Amin és I. Bokas-a A Dada viselt dolgait inkább ismerjük; mellesleg, ő szerényebb is volt: beérte azzal, hogy Skócia királyának kiáltotta ki magát. Bokassa kevesebbet szerepel a nemzetközi arénában, azonban császárrá koronázása alkalmából tudomásunkra jutott uralkodói igazságszolgáltatása: igy, például, hogy pár évvel ezelőtt. Anyák Napja alkalmából (mert ez is van országában) amnesztiát adott valamennvi női rabnak, s ugyanakkor kivégeztetett mindé,n olyan férfit, akit nő ellet elkövetett bűncselekményért ítéltek el. Tavaly elrendelte, hogy a tolvajoknak le kell vágni a fülét. s személyesen ellenőrizte mintegy ötven visszaeső tolvaj megbotozását, akik közül hárman a helvszinen meghallak, negyvenhármán pedig megrokkantak. Utána közszemlére tették valamennyiüket. „Kellemetlen — jegyezte meg, külföldi lapjelentések szerint, egy megrökönyödött idegen szemtanúnak Bokassa — de ez az élet!” Határozottan helyénvaló megjegyzés — csak megfelelőképp kell értelmezni: „Kellemetlen" (enyhén szólva) a nép számára és „élet“ az ő számára... Ugylátszik, a fenti felfogást a nagyvilág minden további nélkül a magáévá teszi. S közben folytatja a harcot a „fekete Afrika” további felszabadításáért: meebélyegzi, bojkott alá helyezi a fehér elnyomókat Dél-Afrikában. De mi van a fekete elnyomókkal Afrika más részein? Azok működéséhez nyugodtan lehet asszisztálni? Őszintén megvallva, egyáltalán nem könnyű megemészteni azt a tényt, hogy az afrikai országok szimpátiájának elnyerése érdekében, Izráel is képviseltette magát Bokassa koronázásán. Úgy tűnik, hogy az egész felszabadítás! ideológia a gyakorlatban legfeljebb azt a célt szolgálja, hogy az elnyomott nép véres verejtékével szerzett vagyon ne valamely gyarmatosító állam kincstárába, hanem valamely helyi vezér zsebébe vándoroljon. Hogy mi lesz az országgal, a néppel a gyarmati iga lerázása után — abba már nem szabad kívülről beleszólni, mert akkor az már „szuverén állam belügyeibe való beavatkozás.“ Az embernek valahogy az az érzése támad, hogy valami groteszk, fordított előjelű fajelmélet van kialakulóban: „ami tilos a fehérnek, szabad a feketének“. S mi maradt meg az eredeti eszméből, a gyarmatosító európaiak lelkifurdalásából, hogy a „szabadság, egyenlőség, testvériség" elvét nem csak a fehér, hanem a más bőrszínű emberek között is érvényesíteni kell? Hogyan értelmezik ezt az ideológiát ma, és ott, ahol ez az eszme győzött? Némi választ ad erre a Közép-afrikai Birodalom rádióállomásának a'koronázáshoz fűzött hírmagyarázata:........ez la koronázás) bebizonyítja a világnak, hogy a független Afrika, a kolonializmus béklyóit lerázva, nagykorú lett s visszatér ősei eredeti életformájához”. Mármint, hogy a gyarmati uralom mindeneke'őtt az attikai népek azon ősi életformáját zavarta, amely a napóleoni mintájú, harminc millió dolláros császári koronázásban jutott kifejezésre... S ehhez még talán csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy a Közép-afrikai Birodalom uralkodó pártja, (tulajdonképpen az egyetlen engedélyezett párt), amelynek élén Bokassa áll. a „Fekete Afrika Szociális Fejlődését Elősegítő Mozgalom“ nevet viseli. S természetesen a koronázás azt is bizonyította, hogyan fest valójában ez a „szociális fejlődés.“ Dehát a fontos, hogy Afrika felszabadul. S ha a fehérek imperializmusának elűzése után fekete imperátort vesz a kába —- ez már az ő privát belügye ...