Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-11-11 / 682. szám

MEN D ßn

August J.Molnár P.O.Box lo34 Nev» Bruns wiok , Near J U.S.A.

ersey o39o3

Second clots moil registration No. 1373.

AZ (SZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDÓSÁG LAPJA

VOL. 16. 682.

Ara: .

40 cent

NOV. 11. 1977.

AMIDOL MEG A DATUM SEM IGAZ

dulóját osztály haladó pe, a

Az elmúlt napokban, mialatt a moszkvai Vörös Téren felvonuló s az októberi forradalom díszparádéját gyakorló tankokról olvastam az újságokban, Bodnár tanár úr jutott eszembe.

Bodnár tanár úr első gimnáziumban volt történelemtanárom, s már az első órán figyelmeztetni kívánta a nebulókat, milyen fontos tantárggyal ismerteti meg őket. A történelem a legfontosabb dolog a világon, mondotta, mert emberek születnek, emberek meghalnak, de a történelem az örökre megmarad.

Negyvenöt évvel ezelőtt hallottam e szavakat, s ma már nyugodt lélekkel raktározom el azok közé a kolosszális butaságok közé, melyeket valaha hallottam. Bodnár tanár úr megállapításának éppen az ellenkezője igaz. Mert ime, én még itt vagyok. de a történelem, ami körülöttem zajlott, már többszörösen meghalt. Történelmi időket éltem gyermekkoromtól kezdve. Annáik mondták a depressziós időket amikből tökéletesen kilábalt a világ, történelem volt a fasizmus, melynek már csak a rossz emléke maradt meg. történelem volt a kommunizmus, mely az én születésem idején polgárháború rémségebe fúló társadalmi kísérlet volt, de akkor még nem zárta ki egy esetleg hasznossá váló társadalmi forma lehetőségét. Most viszont, mikor a megvalósult kommunizmus (?) 60 éves évforünnepli a' munkásnagy reménysége, a emberiség példakédicsőséges Szovjet Tanácsköztársaság (nem tetsző jelzők kihuzandók) nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a kommunizmus ugyanúgy tűnt el a történelem lefolyónyílásán, mint minden más korábbi kísérlet, s a marxi tanokra alapuló — az államot automatikusan megszüntető — államból nemcsak gyakorlati valóság nem vált, de még elmélet sem maradt belőle.

Az un. nagy októberi forradalom 60 éves évfordulóját ünnepük november 7-én és ez a dátumzavar már önmagában is jellemző.

Hogy mégis októberi lorradalomról beszélünk ez bizonyítja, hogy az egész kísérlet egyik döntő tévedése, hibája az volt: nem vette figyelembe, hogy ami esetleg elképzelhető a világnak azon a részén ahol a pravoszláv naptárt használják. teljességgel alkalmatlan a világ más naptárrendszerrel bíró nyolcvan százaléka részére.

Nem azt kívánom ezzel mondani, hogy az orosz anyácska területén a kommunista kísérlet jó és hasznos, hanem azt, hogy az; orosz népen kívül aligha találtak volna a világban még egv nációt, amely 60 éven keresztül eltűrte volna azt, amit vele műveltek. A kommunizmus maga ugyan kegyetlen és véres államforma, de az orosz nép a világ legbékésebb bégetó juhnyája. Az oroszok lágyszívűek. jók, érzékeny lelkűek. könnyen nevetnek, könnyen sírnak és főleg mindent elviselnek zokszó nélkül, magától értetődően. Vagyis, ugyanúgy mint ahogy a németekről megállapítható volt. s esetleg megállapítható lesz a jövőben is. hogy diktatúrára vágyó nép. ugyanúgy az oroszokról is — bar ellenkeó előjellel — megállapítható, hogy mindenki másnál mélyebben él bennük a rabszolgasagra való hajlam.

Hatvan év múlt el a lenini hatalomátvétel napjai ó> v Óriási idő, mondják azok. aki«. < napok futását emberi távlatokban mérik. Igazuk van. Nevetségesen kis idő, mondják azok. akik történelmi távlatokban gondolkodnak. Igazuk van. De akár igy, akár úgy nézzük, azonos az eredmény. A Szovjetunió 60 éve alatt a világban tulajdonképpen nem történt semmi. Néhány generáció élete tönkrement, körülbelül 60 millióra tehető azoknak a száma akik fölöslegesen és idő előtt pusztultak el egy kísérlet következtében, de az emberi társadalmak helyességét vagy helytelenségét kutatva pontosan ott tartunk, ahol azelőtt.

Dönteni kell, mondották 1917 őszén, hogy a világ kapitalista vagy kommunista életformában fog élni tovább. Azóta két dolog derült ki. Mind a kettő azt bizonyítja, hogy az egésznek semmi értelme nem volt. Mert kapitalizmus (legalábbis abban a formájában, ahogy azt annak idején felvázolták) nincs, kommunizmus ugyancsak nincs. A kapitalizmus nem a kommunizmus fenyegetésének hatására múlt el, mint ahogy a kommunizmus sem azért vált semmivé, mert a kapitalizmus erősebbnek bizonyult. Egyszerűen mind a két eszmét maga mögött hagyta az emberiség fejlődése, s a nyugati és keleti világot már régen nem ideológiai különbségek választják el egymástól, pusztán csak a katonai erő és a világhatalmi igények kérdése.

Ha — amit még elképzelni is rossz — egy harmadik világháború apokalipszise zúdulna ránk — s ennek következtében a szovjet birodalmat számolnák fel. akkor sem jutnánk vissza a kapitalista vagy fél-feudális világrendszerbe és ha a Szovjetunió győzne, akkor sem kommunizmust kapnánk a nyakunkba, hanem egy konzervatív, változtatni semmin sem akaró, kispolgári bürokrata diktatúrát. Mikor november 7-én Brezsnyev és vezérkara a tribünről gyönyörködik a Vörös Hadsereg félelmetes felvonulásában, a tribünön ütőknek pontosan anynyi közük van a kommunista eszmékhez mint Napóleonnak

és tábornokainak volt csapataikat szemlélve a francia forradalomhoz. Szinte irigyelni tudom azokat, akik még ma is rettegni tudnak "az istentelen kommunizmus ” világhódításától. Bennem ilyen félelmek nincsennek. S o k k a 1 jobban aggaszt az, hogy egy olyan hatalom fenyegeti létünket, amelynek semmiféle ideológiája nincs, amely a status quo fenntartásán kívül az égegyvilágon semmi mást nem akar és politikai koncepciója tökéletesen megállt a IV. század bizantinizmusánál és a XV. század machiavellizmusánál. A Szovjetunió mai vezérei még csak azzal sem vigasztalhatják magukat, hogy késői korok ifjú nebulóit az akkori tanárok úgy fogják oktatni, mintha a XX. század közepén valamilyen fontos, bár sikertelen történelmi kísérlet zajlott volna le az emberiség érdekében.

Emberek születnek, emberek halnak, mondotta Bodnár tanár úr, s a mondat első felével igaza volt. Halált, születést egyaránt bőven láttunk magunk körül. De a történelem nem marad meg. Pontosan úgy hal meg mint az emberek, váratlanul, viharosan, vagy aggkori végelgyengülésben, de az eredmény azonos. A kommunizmus eszméje például ifjúkori végelgyengülésben hunyt el, sőt napjainkban ott tartunk, hogy még a leghűségesebb fiai "a gyászoló család" már beleuntak a gyászba, a könynyezésbe, s egyszerűen tudomásulvették “az édes papa, az édes mama" meghalt, éljük tovább életünket. Eszmék nélkül, a világ létező valóságainak alapján.

Mindez hatvan év alatt.

Annak viszont csupán öt éve. hogy egy önálló, bátor fejjel gondolkodó történész - író az orosz Amalrik egy könyvében felvetette a kérdést: megéri-e a Szovjetunió 1984-et.

Hangzatos cím volt, Amalrik szónoki kérdésnek szánta, már a címben is sugalmazva ezzel, hogy szerinte nem éri meg. Persze Amalrik tévedett. A Szovjetunió megéri 1984-et, megéri az ezredfordulót is, valószinűleg még sokkal tovább is megmarad. Csak éppen mind ennek már ma sincs semmi köze a kommunizmushoz (sem a vérgőzös kommunizmushoz, sem a tisztességes

utópisták által megálmodott kommunizmushoz.)

Szimpíifikált példát szeretnék mondani. A Kovács és Kohn cég, amely bútorkereskedéssel foglalkozott csődbe ment. A két család egy napig tanakodott a tragédián, s aztán másnap kitették a cégtáblát: Kovácsné és Kohnné gyarmatárú kereskedése. Mert nem az a fontos, hogy mivel foglalkoznak, nem is az, hogy kinek a neve alatt fut a cég, hanem az, hogy élni kell. Az árucikk amit Moszkva eladni kívánt használhatatlannak bizonyult, a főnökök csődbe mentek vagy elhaltak, az utódok azonban élni akarnak tehát más néven új árucikket kínálnak. s még az is igazságtalan lenne, ha azzal gyanúsítanánk őket, hogy az új cég neve alatt a régi árucikket akarják árusítani. Szó sincs róla.

íme az ünnepi megemlékezés. Nem érdemes a kommunizmus szörnyűségeiről írni. A halottakról vagy jót vagy semmit, nem erkölcsi szabály, hanem annak megállapítása, hogy a halottról jót vagy rosszat mondani egyaránt fölösleges.

Tulajdonképpen az élőről is fölöslegei, egy idő után ő is halott leíz. vagyis nem szabad túlságosán komolyan venni önmagunkat és korunkat és az eltűrt j szenvedések. a megalázták. ‘ a szégyen, a hazátlanság. vagy az új hazában való küszködés egyaránt nevetségesen érdektelenné válik abban a pillanatban, mihelyt a 100 év múlva élő ember szemével próbáljuk nézni.

Vegyük tehát tudomásul, \ hogy nem történelmi korban éltünk csak szerencsétlenben, j nem világpusztulás előtt csak saját generációnk pusztulása előtt állunk, s a pesszimista jajgatókat szeretném azzal vigasztalni: miért pont mi

lennénk a világon az első olyan generáció, amelyik nem hiszi magáról azt, hogy ő az utolsó.

Az elkövetkezendő napokban Moszkvából és annak szövetséges fővárosaiból diadalmi jelentések áradnak majd a világ felé. hirdetve a megvalósult szép, új világot; a velük ellenséges országokból pedig a dühödt átkozódás hangjait halljuk majd. mely szerint: soha még ilyen borzalmat...

Milyen tanácsot adhatunk: ne figyeljenek oda!

EGRI GYÖRGY

K Párt küldöttei a Zsidó Világkongresszuson

Washingtonban rendezték a Zsidó Világszövetség kongresszusát, mely ezúttal sem nagyobb vitákat, sem különös jelentőségű határozatokat nem hozott. Ami figyelemre méltó volt ezen az értekezleten az a kommunista blokkból érkezett küldöttek feltűnően nagy száma volt.

Az új politikai irányvonalnak megfelelően minden Vasfüggönyön túli országban olyan fene nagy vallási szabadságot engedélyeztek hirtelen, hogy minden vallásos ember attól kódul. Hogy csak a magyar viszonylatot említsük. Willy Graham, a baptista prédikátor ötezer kivezényelt hivő előtt szónokolt valami istenhátamögötti kiránduló táborban és ezzel valóban tele is volt a világsajtó, egyetlen országot — Magyarországot kivéve, ahol ugyanis Graham jelenlétéről elfeledkeztek megemlékezni.

Most aztán a magyar zsidóság vezetői is kivették részüket a szocializmus ünnepléséből. Nem az a kifogásunk, hogy háromtagú küldöttség érkezett Washingtonba. Még örülnénk is neki ha a magyar zsidók ismét

bekapcsolódnának a zsidó élet nemzetközi vérkeringésébe. Jött az elnök, a főtitkár, a főrabbi. Az elnök, aki csak nemrég vette át hivatalát attól az elődjétől, aki naponta háromszor rendszeresen imádkozott, csak éppen a S'má-t nem mondta el soha, mert hiszen azután Jiszráél következik, s ezt a világért ki nem ejtette

volna. És a főrabbi, akiről nehéz szívvel írjuk le a mindenki által ismert tényt, hogy hívei gondolatát nem az Örökkévalónak, hanem az Akadémia utcai pártközpontnak tolmácsolja. Éppen ezért nem is nagyon akadnak hivei.

Dr. Salgó. a főrabbi, nyilatkozott is és szavait a világsajtó minden jelentős lapja leközölte — a nyugati sajtóetika szerint természetesen minden kommentár nélkül. Eszerint a magyar zsidóságnak még soha olyan dolga nem volt, mint a megvalósult szocializmus harmincadik évében. Ha kevesebbet mondott volna, több lett volna. Például ha azt mondja, hogy 1918 óta nem éltek olyan jól a magyar zsidók, mint napjainkban. Mert ez igaz. De az, hogy Magyarországon ma a zsidó vallásszabadság különb lenne mint pélJául a Ferenc József-i időkben — sót tovább megyünk az elsorvadás előtt álló Anna Frank gimnázium egyenértékű utódja az egykori 800-1000 diákkal rendelkező Zsidó Gimnáziumnak, hogy a Síp utcából szétküldött gyenge minőségű löttyök azonosak az egykori virágzó hitközségi jóléti segélyekkel, ez olyan ostobaság, amit még cáfolni sem érdemes, hiszen valótlanságát Salgó főrabbi ezerszer jobban tudja mint mi.

A nyilatkozat persze rém is nekünk szólt, még csak nem is a külföldi lapoknak. Egyszerűen: három embert amerika kéjutazásra engedtek. Valamiképp csak meg teli fizetni a viteldíjat

SZENT ISTVÁN KORONÁJA

Magyar szempontból a hét legérdekesebb híre kétségtelenül a State Department és a Fehér Ház döntése, mely szerint a Szent Koronát visszaadják Magyarországnak. Az indokolás szerint ezzel a gesztussal javítani akarják a két állam között fennálló kapcsolatokat.

Évtizedek óta folyik a vita Szent István koronája körül, amit 1944-ben Perényi Zsigmond koronaőr vitt nyugatra, hogy azt az oroszok elől megmentve az amerikaiak őrizetére bízza. Azóta az Egyesült Államok Fort Knox földalatti kincstáraiban őrzik az értékes ereklyét. A magyar kormány számtalanszor kérte már ennek kiadását és érvei elég jogosnak hangzanak.

A magyar államiság jelképe a Szent Korona a magyar nép tulajdona. Mivel Magyarország “független ország"! és ezt jogilag tagadni a szovjet megszálló csapatok jelenléte ellenére sem lehet) nincs ok arra. hogy az amerikaiak visszatartsák a Szilveszter pápa által adományozott koronát.

Az amerikaiak vonakodása eddig főleg azon alapult, hogy az Egyesült Államokban élő jelentős magyar emigrációs tömeg, elkeseredetten tiltakozott és az ő érveik is elég jogosnak hangzottak, ők ugyanis azt állítják, hogy a Szent Korona visszaadása az országot lényegileg rabságban tartó kommunista rendszerek nem csak elismerését, de szentesítését is jelenti és tulajdonképpen igazolja azt az álláspontot, amit Gerald Ford olyan szerencsétlenül fogalmazott meg a híressé vált elnökválasztási televíziós vitában: a keleteurópai államok szabad és független országok.

Nem könnyű az ügyben állást foglalni, különösen igy utólag, amikor a kérdés a legfelsőbb amerikai szervek állásfoglalása alapján eldőlt.

Ha e sorok íróját megkérdezték volna, hogy helyesü-e a Szent Korona visszaküldését Budapestre, ellene foglalt volna állást. De nem tette volna ezt teljes határozottsággal anélkül, hogy komolyan mérlegelt volna egyéb szempontokat Mikor e sorokat írjuk,még nem ismerjük a hivatalos magyar emigráns politika állásfoglalását, de valószínűnek tartjuk, hogy nagy lesz a felzúdúlás. E nagy felzúdúlással persze nem tudunk egyetérteni.

Nem azért, mert jobban szimpatizálunk a jelenlegi magyarországi rendszerrel, mint az emigráció többi felháborodott része. Hanem azért, mert a Szent Korona visszaadása sokkal kisebb jelentőséggel bír, mint ahogy azt az elkeseredett hangulatban egyesek esetleg feltételezik.

Először is az, hogy a magyar Szent Korona a magyar nép jogos tulajdona, teljességgel vitathatatlan. Hogy annak jobb helye van a budapesti Nemzeti Múzeum díszhelyén, mint a Fort Knox-i pincében, ezzel nagyon nehéz lenne vitábaszállni. Az a szélsőséges vélemény viszont, hogy a koronát azért nem lehet visszaküldeni, mert azt az oroszok elrabolják és Moszkvába viszik - teljes ostobaság. A korona műkincs értéke jelentős, de nem olyan, hogy erre a Szovjetuniónak anyagi szempontból szüksége lenne, másrészt egy ilyen 'iabrálássál“okozott nemzetközi felháborodás nem lenne arányban az anyagi értékkel.

Különben is a Szovjetunuónak nincsen szüksége arra, hogy koronákat gyűjtsön. Sót még a kommunista magyar kormányzatnak _ sem jelent a korona politikai fontosságot. Éppen ellenkezőleg. Lehet, hogy az amerikai hatóságok éppen arra gondoltak: mikor a koronát visszaküldik, nem az országot uraló kommunista rendszernek , hanem a magyar történelmi múltat szívükön viselő rétegeknek tesznek szívességet, tehát nemcsak hogy nem erősítik ezzel a kommunista rendszert, hanem éppen (ordítva, a nemzeti érzést erősítik. Az Amerikai Magyar Szövetség éppen legutóbbi ülésén hozott egy igen helyes határozatot, amelyben kimondta: a jövőben nem ellenzi azt, hogy az Egyesült Államok külkereskedelmi minisztériuma megadja Magyarországnak a maximális vámkedvezményt, csupán azt kéri cserébe, hogy az amerikai hatóságok próbáljanak nyomást gyakorolni Magyarországra, az egyéni szabadságjogok nagyobbfokú tiszteletbentartása érdekében. Az egész kérdést

tehát nem lehet külön választani a Helsinki Paktumtól s a jelenlegi Belgrádi Konferencián folyó diplomáciai manőverektől. Akár tetszik ez, akár nem az Egyesült Államok elismerte a jelenlegi magyar kormányt és Magyarországnak független államként való kezelését. Persze, hogy ez nem helyes. De mégis így van. S mivel ennek kihatásai jelentkeznek a mindennapok gyakorlatában befolyásolják a magyar nép életformáját, nincs értelme az ügyből túlzott vihart kavarni. Bármilyen szép is egy szimbólum, fontossága sohasem egyenlő a tényleges gyakorlati kérdésekkel.

Olvasóink részére egy analóg példát szeretnék adni. Az izraeli kormány, negyed század óta próbálja elérni azt, hogy az izraeli diplomáciai képviseleteket Tel Avivból Jeruzsálembe költöztessék át. A legtöbb esetben ez a kísérlet eddig sikertelen maradt, a követségek zöme Tel Avivban, nem pedig a vitatott státuszú Jeruzsálemben van. Jeruzsálem státuszának vitatottságán ugyanis mit sem változtat, hogy minden izráeli számára az egyesített Jeruzsálem az ország fővárosa. Az izráeli kormánynak tehát, a követségek holléte ügyében határozottan kialakult álláspontja van, de arra mégsem tesz erőteljes kísérleteket, hogy ezt a szimbolikus kívánságot a gyakorlatban keresztülvigye. Ennél tudniillik sokkal fontosabb gyakorlati problémái vannak, s az erőket erre kell csoportosítani.

Hasonló a helyzet a magyar korona ügyében is. Ha már egyszer a nyugati világ tudomásul vette, hogy Magyarországon az a rendszer van ami van, úgy a Szent Korona Pestre való szállítása természetes következmény és az ereklye kiadásának ellenzői helyesebben teszik, ha e tényt tudomásulveszik és inkább az amerikai hatóságokkal karöltve e szimbolikus gesztus ellenértékeként igyekeznek a maximális gyakorlati előnyöket kipréselni. Kádáréknak nem okozott valódi lelki fájdalmat eleddig a Szent Korona hiánya Budapesten. Ha most ott lesz, ez sem fogja belső helyzetüket megerősíteni. De ha e szimbolikus gesztus hatására a magyar kormány hajlandó bármilyen olyan lépésre, mely a Magyarországon élók helyzetét könnyebbé teszi, úgy ez az üzlet kifizetődő.

Gyakran beszélhetünk Magyarországról jött emberekkel - néha jelentős pozíciót betöltő káderokkal is - és e beszélgetések alapján nyugodtan állíthatjuk, Magyarországon nem élnek hívő kommunisták. Jóformán senki. Az országot ügyes opportunisták kormányozzák, akiknek részére a Szent Korona ugyanúgy nem jelent semmit, mint a szovjet mintára készült jelenlegi magyar címer. Magyarországon nem csak négy fal között és baráti beszélgetésekben, de még minisztériumi és pártirodákban is hajlamosak elismerni, hogy az ország külföldi megszállás alatt él, s a döntő feladat ezeket az időket úgy vészelni át, ahogy lehet Ha ezeket f

hallgatjuk, még azt is el tudjuk képzelni, hogy a magyar államiság e jelképének visszaadása azokat fogja segíteni, akik e túlélés elsődleges harcosai.

Semmiesetre sem kezdődött új korszak ezzel a szimbolikus gesztussal sem a Szovjetúnió és Magyarország, sem az Egyesült A'llamok és Magyarország, sem a Szovjetúnió és az Egyesült Államok nekszusában.

Magyarországra visszavitték Rákóczi hamvait, Kossuth holttestét, a 48-as zászlókat, s mindezek, mint utólag tudjuk, mitsem változtattak az ország politikáján, helyzetének alakulásán. Nem fog változtatni rajta al Szent Korona visszaadása sem.

Igaz. A közép-európai államok függetlenségének koporsójába még egy szöget vertek be. De egyetlen vallás hittétele sem foglalkozik azzal a problémával, hogy ha eljön a feltámadás ideje, miként fogják az újjáébredő halottak kifesziteni koporsóikból a szögeket. Vagy lesz feltámadás, vagy sem... de ezen a szögek száma mitsem változtat.