Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-07-09 / 665. szám

1971 július 9. * MENORA 3 oldal VANDORBOTTAL A NAGYVILÁGBAN Menekültek s az állítólag őket "védő" bürokrácia Az alábbi cikksorozat többhónapi kutató búvármunka eredménye. Dr. Losonczy Lász­ló, lapunk munkatársa, aki az ötvenes évek végén a Menekültügyi Főbizottság alkalmazott­ja volt világszerte elismert és megbecsült szakértője a menekült problémáknak. Cikk­sorozatának angol, francia, orosz és spanyol fordítása ugyanúgy elkerült az ENSz főtit­kárához, mint az amerikai elnök és a kanadai miniszterelnök irodájához. “Szakértők állítása szerint minden ötödik ember a vi­lágon nem saját hazájában él. Pesszimizmus vajon azt állítani, hogy a világ egyötöde — ezek szerint — boldogtalan?’ — Willy Brandt, volt német kancel­lár, Nyugat-Berlin egyko­ri polgármestere. (Folytatás előző számunkból.) A politikai kulisszatitkok i­­ratlan szabályai értelmében a Palesztina! és magyar mene­kültek Ugye a szokottnál hosz­­szabb ideig maradt igazi szen­záció, s a mesterségesen fel­korbácsolt, ellentétes előjelű indulatok hullámverésé ben csaknem teljesen jelentékte­lennek minősült a tibeti mene­kültek Ugye. Tibet kínai meg­szállásáról a tengerentúli la­pok pársoros cikkekben szá­moltak be, eldugott apróhirde­tések között. Hogy Európában aránylag nagyobb nyilvános­ságot kapott, annak oka az, hogy az európai publicisták ügyesen húztak párhuzamot Magyarország orosz és Tibet kínai megszállása között; hi­vatkozva századunk új imperi­alista hullámára: a kommu­nizmus világhódító terveire. A menekültügyi főbiztos­ságnak nem volt pénzügyi ke­rete a tibeti menekültek segé­lyezésére, s bár hivatalosan a főbiztos jelentéssel tartozott az UNESCO-nak és az ENSZ- nek, a tibeti menekültek prob­lémáit az indiai kormány és a Nemezetközi Vöröskereszt oldotta meg. India és Kína között igen feszült volt a hely­zet; hajszálon múlt egy há­ború kirobbanása. Az indiai kormány kitűnő propaganda­anyagot talált a tibeti mene­kültekben, s ennek megfelelő­en anyagi képességeit meg­haladó bőkezűséggel kezelte őket. A dalai láma például sokkal ragyogóbb udvartartást vihetett Indiában — legalábbis az első két esztendőben — mint bármikor előbb Tibetben. A főbiztosság házatáján ural­kodó káoszra mi sem volt jellemzőbb mint az, hogy sen­ki sem tudott hivatalos jelen­tést közzétenni, voltaképpen hány tibeti kényszerült hazá­ja elhagyására. Az alapvető számadatokat a Reuter és az Associated Press tudósítóitól kaptuk, s azokat még az ENSZ is hivatalosan elfogadta! A hatvanas évek alatt a fő­biztosság kevés megmaradt New York központjában, o világ üzleti életének cent­rumában, pont o Brodwoy közepén van ^ ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE ot 51 st ST. TELEFON : Cl 6-9400 Szállodánkat a magyar szí­vélyesség és az előzékeny­ség jellemzi. A világ minden részéről Amerikába érkező magyarok központi találkozó­helye. presztízsét is elvesztette. A- nyagi bázisa ugyanolyan inga­tag lett, mint a többi ENSZ albizottságé; a hidegháború e­­lött, alatt és után több volt a "nemfizető’ tagállamok száma mint a fizetőké. (Több eset­ben a Nemzetközi Vöröske­reszt és különböző magánjel­legű jóléti intézmények visel­ték a menekülttáborok költsé­geit; a főbiztosság csupán “el­lenőrzött”.) Az alkalmazottak létszáma a felére csökkent; nem annyira az anyagi korlá­tozások miatt, hanem egysze­rűen azért, mert nem talál­tak megfelelő képzettségű al­kalmazottakat. A politikai el­lentétek fokozódó kiéleződése a világszervezetben a főbiz­tosság tevékenységét is bi­zonytalanná tette. Fraser ide­jében a politikai differenciák elakadtak a főbiztos íróasz­talánál, s az a jelszó ural­kodott, hogy a menekülteket nem lehet politikai kategóri­ákba sorolni. A hatvanas é­­vekben a legcsekélyebb ter­mészetű határozathozatalt is éles politikai viták előzték meg. A nagy és forgalmas me­nekülttáborok bezárták kapu­ikat Ausztriában, Franciaor­szágban, Libanonban, Marok­kóban, Indiában és Pakisztán­ban, s részben Olaszország­ban, Portugáliában és Török­országban, azután, hogy a fel­torlódott számú menekülteket sikerült befogadó országokban letelepíteni. (A sietségre jel­lemző, hogy számos magyar, algériai, ciprusi és egyéb me­nekültet olyan országokra is rásóztak, melyek befogadó kö­rülményeit senki sem vizsgál­ta ki előzőleg. Ismeretes, hogy sokezer magyar menekült, akiket bizonyos délamerikai országokba irányítottak, a le­települési Időszak kezdetén rádöbbentek, hogy elviselhe­tetlen körülmények közé csöp­pentek. Végül is — tiltakozá­sok, éhségsztrájkok, stb. után — az ENSZ intézkedésére mentették ki őket ezekből az országokból, hogy csak a Do­minikai Köztársaságot említ­sük példaként. A menekültek áradata azonban sohasem csökkent, legfeljebb a mene­külésre okot adó országok ne­ve. Új országok és földrészek kerültek az áradatba. Ciprus, Vietnam, az Egyesült Államok (katonaszökevényei révén), U- ganda, Tanzánia, Angola, Zaire, Kína, Jemen, s tucat­nyi más ország “gazdagította” a menekültek szomorú és re­ményt vesztett táborát, mi­alatt a vasfüggöny mögötti or­szágokból is folytatódott — ha nem is a korábbi mértékben — a vándorbotot ragadók á­­ramlása. A nagyvilág időköz­ben érzéketlenné vált; a me­nekültek iránti korábbirokon­­szenv felszívódott. A mene­kültekben csupán felesleges nyűgöt és “pénzkidobást” lát­tak. A tradicionális befogadó országok “modernizálták” be­fogadó törvényeiket, minek következtében egyre kevesebb menekült tudott letelepedni gazdaságilag fejlett országok­ban. (Ausztrália, Újzéland, Hollandia és Svédország pél­dául eltörölte az egyszerű, mindennapi emigráns és a po­litikai menekült közötti vá­lasztóvonalat; a befogadásnál fokozott jelentőséget nyert a nyelvi és szakmai tudás, a családegyesítési eljárás és az életkor.) Barátaim, ismerőseim, volt kollégáim, sőt, idegenek is, akik tudták a menekültügyi főbiztosságnál ésazUNESCO- nál folytatott hároméves te­vékenységemet, nap mint nap elrettentő példákat hoztak tu­domásomra három földrész különböző menekülttáborainak embertelen körülményeiről, abban bízva, hogy rajtam ke­resztül némi nyomást gyako­rolhatnak az egyre közönyö­sebb világszervezetre. íme, néhány példa: A kenyai Bokabú táborban leprajárvány Ütötte fel a fejét februárban, s száz­ötven ember halt meg, mi­előtt az UNESCO egészségügyi albizottságának sikerült a jár­ványt elszigetelni. A mene­kültügyi főbiztosság vizsgála­ta csupán azt derítette ki, hogy a menekülteket “nem ki­elégítően” élelmezték, s ti­zenöt-húsz embert zsúfoltak hatszemélyes sátrakba. A jor­­dániai szűrőtáborok egyikében a rendszeres élelmezés és higéniai szabályok betartása hiányában skorbut tört ki. Az olaszországi Capua, Siccoro és Latina táboraiban, ahol még ma is jelentős számú magyar menekült vár kivándorlásra, a hatósági visszaélések és a helyi rendőrségek terrorja következtében hihetetlen szen­vedések uralkodnak. Egyesek inkább öngyilkosságot követ­nek el, semmint tovább visel­jék a szenvedéseket és meg­aláztatásokat. (Dr. Johann SchSfer-en, az UNESCO egyik állandó megbízottján keresz­tül, akivel éveken át baráti viszonyban voltam, tiltakozást jelentettem be a menekült­­ügyi főbiztosságnál. Tony Baker, a főbiztosság egyik újonnan kinevezett adminiszt­rátora, “meglepetését” fejez­te ki a tiltakozás miatt, bár azonnali kivizsgálást Ígért. A- mint további konkrét adatokat kapok informátoraimtól, a til­takozás hivatalos jelleget kap az UNESCO-nál és dr. Kurt Waldheimen keresztül az ENSZ főtitkárságánál.) A thai­­landi Burák táborban a kam­bodzsai menekültek az éhhalál küszöbén állnak, e mellett a hatóságok állandó tortúrájá­nak vannak kitéve. Panaszok érkeznek a mozam­biki és angolai portugál me­nekültek elleni bánásmódról a tolangoi és dereki ideigle­nes táborokból. És így tovább és így tovább. A hetvenes évek menekültjeinek sorsa nem sokban különbözik az egykori koncentrációs táborok lakói­nak sorsától. Úgy látszik, hogy a mene­kültek sorsáról beszélni nem “sikkes” napjainkban. Cikk­sorozatom megírása előtt és közben számos kanadai, ame­rikai, ausztráliai, európai, af­rikai és ázsiai barátomon ke­resztül támogatást (erkölcsi támogatást) próbáltam sze­rezni kormányszervektől, jó­léti szervezetektől, nemze­tiségi és kisebbségi kluboktól, stb. stb. A négyszázötven megkérdezett közül mindösz­­sze kilenc (!) vállalkozott egy akcióban való részvételre és szervezeteik exponálására. Mi történt az emberi lelki­ismerettel?! Losonczy László Hitszakadás vagy Hitvita? Folytatás az 1. oldalról.. eldöntse a kérdést; hol mit kí­ván a többség. Éppen ezért e sorok laikus és a keresztény teológiában, egyházhierarchi­ájában tudatlan írója hajlamos arra, hogy feltételezze; az i­­gazán mélyen vallásos hívek szívesebben hallgatják a val­lási megnyilatkozásokat latin nyelven. A katolicizmus ugyanis misztikus jellegű val­lás, ahol az istentisztelet ün­nepélyessége, a templomok díszessége, a zenei aláfestés fontos szerepet játszik. Hogy ez helyes-e vagy sem, semmi­képpen nem ide tartozó kérdés. Az évszázadok során, mint köztudott, a katolicizmus ren­geteg hívet veszített a külön­böző protestáns egyházirány­zatok javára e misztikus vol­ta miatt. De legalább ennyit ha nem többet nyert más vallás­felekezetektől olyan szemé­lyekben, akik a teremtő erő­vel való kapcsolatukat csak misztikus körülmények között tudják realizálni, s akiknek a szertartás protestáns leegy­szerűsítése és a hagyomány mellőzése nem ad elegendő lelki kielégítést. Az egyszerű ember, ha egy családtagjának távozta következtében meg­rendültén áll a koporsónál, valószínűleg szívesebben hallja a számára misztikusnak tűnő requiescat in pacem ki­fejezést, mint azt, hogy nyu­godj békében, hiszen ezt ön­magától is el tudja mondani, úgy érzi ehhez nincs szüksé­ge isteni segítségre. S nyil­ván hasonló a helyzet a la­tin mise más egyéb megnyi­latkozásánál is. Amikor tehát Lefebvre először pápai tilta­kozás, később felfüggesztés, sőt mostanában kiközösftési fenyegetés ellenére is kitart a latin misemondás mellett, sőt azt állítja, hogy a nem­zeti nyelv erőitetői “farkasok, zsoldosok, tolvajok, akik be­furakodtak az anyaszentegy­hazba, akkor teljes re is, hogy azt elpusztítsák” a talán túlzottan erő­nyelvhasználat ellené­nem lehet tőle némi i­gazsagmagvat eltagadni. A hitszakadás a schisma felé haladó főpap másik ki­fogásával még jobban egyet­értünk, s ezt annál is inkább tehetjük, mert ez napjainknak legalább annyira politikai, mint hitbeli kérdése. Ez pedig az, hogy a Szentszék túlságos engedékenységet mutat az elő­retörő kommunizmus iránt, megzavarva ezzel úgy a hívek lelkivüágát, mint politikai el­lenállóképességét. Lefebvre érsek nem hajlandó tolerálni semmiféle megalkúvást. Ha nem is húz egyenlóségi jelet a kommunisták által fenntar­tott békepap mozgalom és az egyházi liberális irányzat kö­zött, mégis azt állítja, hogy ezek egyaránt végső fokon a kommunizmus kezére játsza­nak. Hogy aztán ki helyesli az ő véleményét és ki helyes­li VI. Pál pápáét, aki éppen 70 millió vasfüggöny mögött élő római katolikus hívő lel­ki életének megmentése cél­jából keres együttműködési területet a kommunistákkal — ez már lelkialkat, türelmi fok és idegállapot kérdése. Telje­sen érthető ha egy lengyel vagy magyar katolikusnak más er­ről a felfogása, mint mond­juk egy brazü vagy spanyol hívőnek. Ennyi bevezetés után magá­hoz az utolsó napok esemé­nyeihez kell visszatérnünk, ami ugyancsak jelentős. Az a Marcel Lefebvre akit Pál pápa múlt év júniusában már felfüggesztett papi teendőitől, mert nem volt hajlandó bézár­­ni az ő felfogása szerint mű­ködő papneveldét, most Svájc­ban egy sátorokból alakított templomban 14 papot szentelt fel, s másik 16 diaconust ik­tatott be. A pápai parancs iNEM KELL MANHATTANBA MENNIE J0 SÜTEMÉNYÉRT megnyílt a Törést Hillsben NT.-bán az C7ii cAndrew’é ^Hungárián iStruclle & p^ciótrieó 3nc. ahol a legkiválóbb minőségű, naponta friss * Rétesek, magyar és Continentalis sütemények nagy választékban jkaphatók ilyetén semmibevétele olyan súlyos fegyelemsértés, hogy szinte elkerülhetetlenné teszi a szentszék részére a leg­súlyosabb büntetés, a kiközö­sítés kimondását. Itt megint el kell valamit mondanunk, bár éppen a kato­licizmus nehéz teológiai prob­lémáinak következtében szinte biztos, hogy nem teljesen pon­tosan mondjuk. A kiközösítés­nek két formája van. Az egyik a teljes kiközösítés, amely a bűnöst kizárja a közösségből, aki mint a bélpoklos kerülen­dő. A másik az, ahol a ki­közösített tagja marad az egy­háznak, csak nem részesülhet a szentségek kiszolgáltatá­sában. De bármelyiket is al­kalmazzák Lefebvre bíboros esetében ez mindenképpen nagy vihart vált ki, hiszen mint a Svájcból jövő jelentés mondja, a közeli országokból Franciaországból, Németor­szágból, Ausztriából négyezer hívő gyűlt össze, hogy a pá­pai utasítás ellenére jelen le­gyen ezen az egyházi esemé­nyen. Egy ilyen most alakuló szellemtörténeti irányzatnál nem kis szám. Amikor Luther Márton kitűzte pontjait a Wit­­tenberga - i templomkapura, valószínűleg ennek a számnak még tizede sem volt jelen, mégis ez lett a keresztény­ség legnagyobb szakadása. Vajon nem egy újabb hitvita, sőt hitszakadás előtt áll—e a katolicizmus? És ha igen va­jon melyik az az irányzat, amelyik jobban felel meg a kor követelményeinek? Súlyos hiba lenne ha bárki félreértené a fejtegetést és azt tételezné fel, hogy a ke­reszténység valamiféle nagy válságba jutott. Mi zsidók bár büszkén valljuk, hogy a miénk a nyugati világ ős-vallása, mégis el kell hogy ismerjük, hogy az elmúlt kétezer év a­­latt a katolicizmus vált a vi­lág legzseniálisabban meg­szervezett hitfelekezetévé, a­­mit belső viták sohasem tud­mmms KISZOLGÁLÁS, keresse fel és kérjél késtelét az ízletes süteményekből Címűik: 100-21 QUEENS Blvi NEW YORK a 67-es subway állomásnál Tel: (212)) 030-0206 100-20 QUEENS Blvi NE« YORK a 67-es subway állomásnál Lázat's húsuzkt szomszédságában »«««MW»«' Magyar hentes J. MERTL HEW YORK 1508 SECOND AVE , ( 78-79 St. között) Tel RH 4 - 8292 Hazai szalámi és minden más, jó, házai ízű HENTESÁRÚ kapható tak komolyan megingatni. At­tól a pillanattól kezdve, hogy Pál apostol és az első római püspök Péter vitába bonyolód­tak egymással — sőt a vitá­ba János apostol is beleavat­kozott — azóta állandóan foly­nak a hitviták kezdve a kb. 200-as esztendőtől, ahol I. Calistus pápa és Szt. Hyppo­­lit nem tudtak megegyezni a Szentháromság értelmezésé­ben — abban, hogy a Szent­lélek személynek tekintendő­­e vagy sem — az összes hí­ressé vált vitákon: a két Dyonesius polémiáján az ari­­ánusok és trinitáriusok vetél­kedésén keresztül egészen a nagy schismáig, amikor Ró­mában és Avignonban egy­szerre két, néha három pá­pa is székelt — egészen a mai napig. Magának a vallásnak ezek a viták nem ártottak, sőt a hívő tömegek kivül is maradtak ezen, hiszen termé­szetszerűen nem értették miért lényeges vagy nem lé­nyeges az i-betűn a pont, vagy hogy 640 körül miért kellett csalhatatlannak minősíteni azt a Honorius pápát, aki olyan bullát bocsátott ki, mely elad­dig eretnekségnek számított. Az átlagember kapcsolata Is­tennel sokkal egyszerűbb an­nál, semhogy követni tudná a teológusokat. De egy ilyen pápai kiközö­­sítésnek, amely most Lefebvret fenyegeti, való­színűleg súlyosabb követ­kezménye lenne magára a Szentszékre, mint a kiközösí­tett érsek személyére. Éppen most van kereken 900 éve (1077-beri), hogy IV. Henrik német-római császár megje­lent Canossa falai előtt, szőr­csuhában és mezítláb, hogy bűnbocsánatért könyörögjön VII. Gergely pápánál, amit aztán meg is kapott. Azt szok­ták mondani ez volt a pápa­ság legnagyobb győzelme a világi hatalom felett. De ez történelmi szempontból erő­sen vitatható. Akik ugyanis a “Canossa-járásr csak mint közmondást ismerik, nem tudják, hogy IV. Henrik aztán alaposan “átverte” a pápát, aki száműzetésben fejezte be életét, s az új pápa IV. Henrik bizalmas embere lett. Szóval a kiközösítések akkor sem vezettek mindig biztos és nagy eredményre, s azóta mint mondtuk, éppen 900 év telt el, s egy ilyen exkommunikálás gyakorlati keresztül vitele nem sok hatással kecsegtet. Éppen ezért valószínűleg nem is kerül rá sor. Lefebvre ér­sek tábora, amely máris erős, tovább fog gyarapodni, s a Szentszék aligha tehet valamit ellene. Sztálin a II. világhá­ború alatt gúnyosan azt kér­dezte". “hány hadosztálya van a pápának?’ Ma már tudjuk: nagyon sajnálatos, hogy iga­za volt, de mégis igaza volt. A római Szentszéknek ma már a lelkek fölött sincsen olyan korlátlan hatalma mint évszá­zadokkal ezelőtt, a testek fö­lötti hatalma pedig még keve­sebb. Mi lesz tehát a kimenete­le ennek a belső harcnak? A legvalószínűbb az, hogy sem­mi. Éles nyilatkozatok hang­zanak majd el, de mindkét oldal tartózkodni fog attól, hogy a húrt végsőkig feszít­se. Hiszen maga a pápai fel­sőbbrendűség sem eredeti teológiai tétel. A római püs­pökség elsőségét ugyan mindig elismerték, de hivatalosan egy világi hatalom, — mégpedig pogány hatalom — Aurelianus császár dekrétuma tette csu­pán magasabb rendűvé mint a többi püspöki széket. Más­részt az évszázadok alatt ki­alakult szokásjog olyan erőt képvisel, amely egy hitsza­kadás esetén az elszakadót rendkívül súlyos, hátrányos helyzetbe hozza. Ezzel viszont nyüván Lefebvre érsek van tisztában. Hát ezeket kívántuk elmon­dani azért, hogy olvasóinkat tájékoztassuk ennek a most kialakuló hitvitának lényegé­ről, de semmiképpen sem azért, mintha a katolicizmus ügyébe beleszólni, még ke­vésbé abban állást foglalni kívánnánk. FIRST HUNGÁRIÁN LITERARY SOCIETY ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZŐKÖR 323 East 79th Street, New York.N.Y. 10021 Telefon 650-9435 SAJÁT ÉTTERMÜNKET KLOPFER IRENKEVEZETI Tagfelveteli kérelmeket egyebenként bírálunk Lauber Imre alelnök Dr.Neumark Zoltán elnök HUNGÁRIÁN MEAT CENTER, Inc. SERTÉS, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK HÁZI FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK, SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SEC0ND AVE. (82 és 83 utcák közt) NEW YORK, N.Y. 10028. — Tel.: 650 1015 MAGYAR SÍRKÖRAKTÁR Weinreb Bros & Gross, Inc. MANHATTANBAN 287 EAST HUSTON St. - NEW YORK N.Y. 10002 Telefon: AL4-2360 Előnyös dron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET ________ ♦# ROMÁNIA VILÁGHÍRŰ GYÓGYFÜRDŐI REUMÁRA - ARTHRITISRA szellemi és lelki felfrissülésre FÉLIX,EFORIE és PARK CLINIC Bukarest Speciális group árak, egyéni és APEX jegyek a világ minden részébe. ROMANIAN HEALTH SPAS & TOURS INC. 342 Madison Ave. (43 utcánál) Suite 425 Tel:(212) 682-2050 Zsigmond S/.muk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom