Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-10-01 / 676. szám

MEN D RE AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL 16. 676. Ara: . 40 cent 1977 OCT 1. Fenyvesi Károly jelenti Washingtonból: Kire hasonlít Begin? Azok az izraeli állampolgá­rok, akik ez év márciusában nem szavaztak Menachem Be­­ginre, de azóta hazafias, nem­zeti érzésből köréje csoporto­sultak, két csoda eljövetelében reménykednek. Az első az, hogy Beginnek sikerül a Fehér Ház jelenlegi urait meggyőzni arról a teológiai és katonai szükségességről, hogy Izráel nem vonulhat vissza az 1967- es határokra, hogy nem tár­gyalhat apalesztinaifelszaba­­dftó mozgalommal és nem is­merhet el egy önálló palesztin államot. A másik csoda, hogy — miután és feltéve sikerül az amerikai vezetőket erről meggyőzni, — az arab orszá­gok hajlandók lesznek Izráel-, lel tárgyalni még e három ne­gatívum ellenére is. Azok, akik Beginre szavaztak úgy gondolják, hogy az Egye­sült Államok álláspontja a kérdésben nem döntő. "Na és ha differenciáink támadnak Washingtonnal — mondják le­biggyesztett ajakkal éségnek­­emelt kézzel, — mit tehetnek ellenünk? " Ezek nem hisznek abban, hogy az arabok valaha is hajlandók lesznek elismerni Izráel államát. "Az arabok úgysem tárgyalnak veltínk"is­­mételgetik és minden bizonyí­tékot ami ez ellen látszik szól­ni propagandának, csalásnak, hazugságnak mondanak. Leg­többen egy éven belül újabb há­borút várnak (elsősorban Szí­riával), de mint mondják, fel vannak rá készülve. Ezek a Begin-hfvŐk kemény fiúk. Ellenségei annak az idő­húzásnak és kompromisszum­készségnek, amiről a munkás­párti kormány volt ismert és nem hajlandók az arabok felé semmiféle konciliáns gesz­tusra. Az elmúlt 29 évben mindig is Beginre szavaztak, tehát tudomásul kell vennünk. hogy az izráeli választókegy­harmada ezen a véleményen van. Ne felejtsük el, a Likud nem annyira párt, mint inkább magatartás. Merev, bizalmat­lan, harapós. A marxistáknak nehéz dolguk van amikor a Li­­kudot akarják meghatározni, mert ez a csoport egyesíti ma­gában a proletárokat és a kapi­talistákat, a keleteurópai szü­letésű elitet Északafrika és a Közelkelet visszamaradt tö­megeivel. Begin legnagyobb ereje: szó­noki képessége. Stílusa leg­inkább a két világháború kö­zötti középeurópai nacionalis­ta vezetőkre emlékeztet. Leg­inkább a lengyel Pilsudszki marsallra, akinek politikai magatartását Begin még diák­korából jól ismeri. Ezek a ve­zetők, akik országukat meg a­­karták szabadítani a kívülről jövő ellenséges nyomástól és a belső erkölcsi hanyatlástól, a 19. századi nemzeti újjászüle­tés vezetőitől, Garibalditól, Kossuthtól, Bismarcktól, Mic­­kiewicztől merítettek impul­zust. Ha Begint hallgatjuk — akár angolul, akár héberül, akár lengyelül, akár jiddisül beszél — az az érzésünk, hogy egy ro­mantikus ábrándozót hallunk: néni e századba valót, aki egyszerűen nem akarja elfo­gadni az 1970-es évek realitá­sát. A történelem grimaszá­nak tűnik, hogy egy, az angol világbirodalom ellen harcoló szélsőséges ember, — egyike Izráel alapítóinak, — három évtizeddel a függetlenség ki­kiáltása után jut uralomra s egyszerűen maga mögött hagyja a közben fölnevelkedett második generációt, a mai nap pragmatikus gyakorlati embe­reit. Begin pont az ellenkező­je annak a két típusnak, ami olyan jólismert volt eddig az izráeli politikai életben, a technokratának és a párt-bü­rokratának. Részére a politi­ka nem csupán a lehetőségek művészete. Tulajdonképpen klasszikus vallási drámát ját­szik, melyben a hős ellensze­gül a történelemnek és az el­kerülhetetlen szükségszerű­ségnek. Begin tulajdonképpen emigráns, aki kimenekült az időből. Egy Beginhez közelálló sze­mély múlt századi lengyel fa­lusi rabbihoz hasonlítja, aki szárnyaló szavakkal, bölcs tanácsokkal és minden egyes egyed iránti különleges gond­dal képes lelket önteni egy megkínzott közösségbe. Akik Begin közelében dolgoznak azt mondják, hogy szinte spirituá­lis atmoszférát teremt maga körül. Szigorú, kemény mun­kát követel, hangja, megnyil­vánulásai mindig ünnepélye­sek. Udvariasan meghallgat mindenkit; ami szokatlan tu­lajdonság az állandóan türel­metlen Izráelben — és ezzel, ha nem is szövetségest, de i­­gen sok barátot nyer. A hozzá­írt levelekre személyesen vá­laszol és telefonon hív fel o­­lyan embereket, akiket más vezető talán nem is tekintene fontosnak. Érdeklődik a rész­letek iránt. Állítólag sok mun­kája mellett napokat töltött az­zal, hogy néhány oldalba fog­lalja Össze az e d d i g igen komplikált törvényeket és szabályokat, amely az Izráel­­be menő külföldi beruházáso­kat rendezi. Az újságokat gon­dosan elolvassa, és nemrég felháborodott egy gyilkosnak adott túl szigorú büntetésen azért, mert a bírák nem gon­doltak arra, hogy a bűnösnek tíz gyermeket kell eltartania., ( Az illető állítólag rövidesen amnesztiát is kap.) Beszédeit maga írja és nyilván hasát fog­ná a nevetéstől, ha valaki saj­tófőnököt akarna adni mellé. Az elmúlt három évtizedben nem akadt senki, aki utódként jelentkezhetett volna és most még kevésbé van ilyen. Hívei fenntartás nélkül követik, de szoros politikai eszmetársai nincsenek. Tanácsadóit az előző kormányok szakembe­reiből ugyanúgy gyűjti össze, mint saját pártjából. Legjob­ban Moshe Dájánt, a külügymi­nisztert becsüli, akivel napon­ta hússzor is beszél telefonon. De azért senkinek nincs két­sége, hogy Begin áll a kor­­mányrúdnál; mégpedig egye­dül. Mindegy, hogy a Fehér Ház­ban mond pohárköszöntőt vagy a beér-sévai piacon beszélget az emberekkel. Állandóan visszatérő témája a zsarnok­ság és az elnyomatás elleni küzdelem. A nácizmus ször­nyűségeit sohasem felejti el. Mai politikája a zsidó múlt rémségeiben gyökeredzik és követői is azért pesszimisták, mert ezt hozták magukkal a múltból. Hiszen a zsidóságot ellenségei mindig üldözték, barátai mindig cserbenhagy­ták. Begin politikai motiváció­ja nem annyira a kibucok sike­reiből adódik, mint inkább Mó­zes történetéből a sziklából fakasztott vízről. Komplikálja a helyzetet, hogy éppen akkor jutott uralomra, mikor az arabok kezdenek föl­ébredni az Izráel kiirtásáról szóló álmokból. És mégis, még azok az emberek is, akik sohasem szavaztak rá, egyre inkább hajlamosak elhinni: a békére nagyobb lehetőség van a kiszámíthatatlan, türelmet­len, valóságtól elszakadt Be­gin, mint a gyakorlati katona Jicchák Rabin, az intellektuá­lis Simon Peresz, vagy egy e­­setleg tőlük is balra álló iz­ráeli vezető irányítása alatt. Egy új név Qnebecben Nem tudnám pontosan megmagyarázni mi­ért, de valahogy úgy történt, hogy a lap hasáb­jain nekem jutott a szerep; énképviselem a relatív optimizmust Quebec ügyeivel kapcso­latban. Talán azért, mert természetemből adódik, hogy irtózom a pániktól, a hisztériá­tól, a felesleges rémiszgetéstől komoly hely­zetekben. Vagy talán mert kortársaimmal e­­gyetemben annyi igazi tragédián mentem át, hogy egyrészről képtelen vagyok egy újabb tragédiának elébe nézni, másrészről le tudom már mérni a tragédiák és tragédiák közötti különbséget. Mindenesetre, mint milliókQuebecben, va­lami kiútat remélek. Valakit, aki fel tudna állni a brilliáns, erős, nagyon lelkes és nagy francia hazafi René Levesque ellen. Valaki, aki legalább olyan befolyással bir a québeci francia tömegek felett, mint Levesque. Aki legalább olyan francia, de a kanadai egység híve a szeparatizmussal szemben. Mi québeciek, vagy speciálisan montreáliak ismerünk egy nevet, egy arcot és az arc mö­gött az embert; jobb lesz haKanada többi ré­szén is megtanulják: Claude Ryan. Talán tíz éve kisérem figyelemmel, szere­tem látni sasorrú, markáns arcát, józan, in­telligens, gondolkodó szemelt. Bármi törté­nik montreáli vagy québeci vonalon, szere­tem hallani Ryan véleményét. És a véleményét gyakran hallani nemcsak azért mert azokat nem rejti véka alá, hanem van is hol hallatnia: a Le Devoir, a legnagyobb francia napilap bá­tor, brilliáns szerkesztője és kiadója. Két héttel ezelőtt figyeltem a CTV televíziós állomás heti " Editors "című műsorán, ahol többekkel együtt meghívott vendég volt. Hig­gadt, józan, komoly, meggondolt, érzékeny. Az előadás után átfutott agyamon és nem ha­gyott békén a gondolat, hogy ez az ember még sokkal többre hivatott; még sokkal tovább kell hogy jusson, mint a Le Devoir szerkesz­tőségi széke. Bár az Egek úgy hallgatnák meg minden ér­zésemet, gondolatomat, mint ezt. Az elmúlt héten a québeci liberális párt berkeiből kiröppent a hír, hogy a párt vezető­szerepét felajánlották Claude Ryan-nak. Que­bec hatmillió lakója között nincs még egy, aki olyan elhivatott lenne erre a posztra, mint Ő. Még bizonytalankodik, töpreng, tűnődik, mér­legel. Tanácskozik családjával, barátaival, i munkatársaival. Természetesen senki részé­re sem fenékig tejfel a politikai arénába lép­ni. Meg kevésbé a québeci politikai csatatér­re. De meg kell hogy tegye. Ha van valaki aki képes a Parti Quebecois ellen erőszak nélkül csatasorba állítani a józan francia tömegeket és rendbehozni Quebec és Kanada jövőjét, az .Claude Ryan. *** A Montreal Star cikke szerint az ötgyer­mekes Claude Ryan ötvenkét éves. Korán el­halt apja ír származású, erős akaratú. Intel­ligens anyja előkelő Outremont-i francia­kanadai család sarja, aki három fiát nagy ál­dozatok árán nevelte. Mindhárom a québeci élet ismert alakja. Claude-nak messzire kell jutnia. Érzésem szerint fog is. Ezt az érzé­semet nem politikai ismereteimre vagy em­beri tapasztalataimra építem, hanem csupán­csak asszony!, anyai ismereteimre. Mert ha van valami amit jól ismerek, az a magányos, erős anyák és erős, ambiciózus fiaik termé­szetrajza, egymásra való kölcsönhatasa. Claude Ryan nagyon messze kell hogy jusson, míg anyja álmait el nem éri . . . BREUER ELSIE KANADAI MAGYAR ZSID6 KULTCJRPROGRAMOK---------------MEGHiVd*-------------­Örömmel adunk hírt kedves barátunk sike­réről. Larry Grossman, a népszerű tartomá­nyi képviselő, követve kitűnő édesapjának nyomdokait, magas csúcsra jutott és a tarto­mány kereskedelemügyi minisztere lett. Kí­vánunk neki sok sikert és hogy ugyanolyan e­­redményesen, tisztességgel álljon helyt to­vábbra is, mint édesapja tette. Képünköt Allan Grossman a miniszteri es­kü letétele után gratulál fiának... a harmadik generáció pedig már startra készen figyel. TORONTÓBAN I 977 OKTÓBER 9 vasárnap <Uí 4 órakor a TMZsSz és a New Horizons közts rendezés 11 \ iewmount Ave.alalt Belepolii n*“cs! • W w - -MONTREALBAN 1 977 OKTÓBER 8 szombat este fel 8 orakor a Hungarian Memorial Synagogue rendezésében és helyiségében 3910 Courtray al»» VacsM»V»' MONTREALBAN | 97 7 OKTÓBER 15 szombaton este 8 irakor a Hungarian Memorial TORONTÓBAN 1977 OKTÓBER R ARP APORT OTTÓ a Tel Aviv-i ÚJ KELET szerkesztőségi titkárának IZRAEL BELSŐ HELYZETE ti KAPCSOLATA A DIASZPÓRÁVAL című előadása i 23 vasmtap d-a. b órakor a TMZsSz a New Horizonsl Synagogue V közös rendezésében h..yis.M^Síij New ~ " | ! i VieNvmount Awp­­------------------­KOVÁCS DÉNES író előadói estje. "Ölömmel értesítjük" című könyvének megjelenése alkalmából 3910 Courtray alatt ,Mr.August J.Molnar P.O.Box loB4 u!s.A:*an3J,iCk’ NeW Jersey o39o3 Second clots moil registration No. 1373.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom