Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-09-24 / 675. szám
1977 szeptember 24 * MENORA J^rOíz* ln*St) Scu^dUT Lottyusirtcl,' ÍQ^yéXíi \ A féreg, már kezdettől fogva bennr volt az almában. Talán ez a magyarázata sok mindennek. Úgy érzem, hogy már kora gyerekkorom óta nem voltam hajlandó mindent, amit meséltek nekem, kritika és meggondolás nélkül elfogadni. „Készpénz”-ként, mondhatnám I ha az én szememben is a készpénz a legmagasabb érték volna. (Ha az ember arra is vigyáz, miként formálják meg a mindennapi nyelvet, furcsa dolgokra jön rá. A „Készpénz” ügy is ezek közé tartozik...) Nos az amerikai karrierhistóriák nem csak azért tűntek nekem fantasztikusaknak, mert mindig, minden esetben a semmiből indultak el és az óriásnál végződtek. Szegény nadrággyárosként bevándorlóként kezdte, dúsgazdag nadrággyáros lett belőle. A dokkokban aludt a kezdetén, palotában hált a (végén. Arról senki sem szólt, hogy volt egy szegény bevándorló, aki azzal kezdte tízéves korában, hogy újságot árult a Broadway és a harminchatos utca sarkán. Nemsokára felvitte az Isten a dolgát. Ma hetven éves és a harminckettes utca sarkán árulja az újságokat. Öt utcával feljebb, — ez is csak New Yorkban, a korlátlan lehetőségek városában lehetséges. Arról sem szól a krónika, hogy volt egyszer egy ember. Jóképű, sportos és tele munkakedvvel. Intelligens is volt, ami szintén nem megvetendő. Európai szülővárosában könyvelő volt, méghozzá diplomás és jólkereső. A világtörténelem beleszólt az ő élete folyásába is, mint sok mindenbe. A szerencsések közé számított: kikerült Amerikába. Mivel magyarul beszélő, de főként: angolul nem beszélő könyvelőre nem nagy szükség volt errefelé átképezte magát gépszedónek. Egy newyorki nyomda pincéjében ontotta a sorokat Úgy is mondhattam volna, hogy öntötte mivel ólombetűkről volt szó. Az illető nem bírta sem a pince szagát, sem a nyáron kibírhatatlan hőséget sem a szakmát, amelyben voltaképpen sohasem lehetett nagyon biztos, hiszen nem anyanyelvén dolgozott. Egyszer azt írta nekem egy képeslapon: „Holnap véget ér a vakációm és hétfőn visszamegyek börtönömbe.” Mármint munkahelyére gondolta. Hiába írtam neki, hogy az olyan élet, A f éreg az almában amelyben a munka börtönnek számit, nem éjét. Hagyjon fel ezzel a szakmával, keressen mást. Nem tette. Addig dolgozott a pincében, míg az Isten felvitte a dolgát egy modern kórház tizenhatodik emeletére, ahol most beteg szivét kezelik. Dehát nem is erről akartam szólni, mindig elkap a gépszíj. Ez a bőség átka, vagy ha akarják, a szabad gondolattársítások előnye. És; sok beszédben sok az aljas, mondták valaha az én nagy városomban. A féregről akartam beszélni, amely itt a kritikai szellem megnyilvánulását szimbolizálja. Szóval: az amerikai karriersztorik elengedhetetlen kelléke az, hogy az illető hat tucat szakmát gyakorolt, mielőtt az igazira rátalált. Ami mondjuk, csipkésszélű bugyogó gyártása. Mindig azt kérdezem magamtól, hogy miként gyakorolt az illető a hetvenkét szakmát? Mindenhez értett vajon? Ma az autókat javította, holnap a villanyvezetéket, holnapután hallevest főzött az olasz étteremben, azután cipőt font és így tovább? Ha ilyen zseniális, mindent tudó ember, akkor miért kellett annyi mindennel próbálkoznia? A vizvezetékszerelés nem elég jövedelmező szakma talán? Ott, ahol e sorokat kopogom, 13 dollárt fizetnek egy óra vízvezetékjavításért... az nem elég? Az autójavító nem csak azon gazdagszik meg amit dolgozik, hanem azon is — és főleg mondhatnám —, amit hozzáhazudik, hozzácsal Aki jó buiabeszt főz, nem kell annak búslakodnia, vagy más szakma után néznie! De nem ám! A féreg mocorgott az almában és feltámadt bennem a kétség: talán az illető nem is olyan tehetséges asztalos, cipész, géplakatos, ablakkeretező, klozetjavító, kazánkovács? Talán voltaképpen semmihez sem ért, csak éppen kiadja magát mindennek, abban a reményben, hogy minél később jönnek rá, annál jobb? Persze, hogy az utóbbi feltételezésben van az igazság. Erre nem egyszer kellett rájönnöm. A világ tele van fuserokkal. Szakmájukat, kenyérkereseti . tevékenységüket nem értőkkel. Akik állandóan becsapják, „átejtik” a jóindulatú, naiv vevőt, vendéget. Márpedig szerénytelen és igen határozott véleményem szerint — az élet egyik alapvető törvénye, hogy az embernek értenie kell a foglalkozását. És az a tény, hogy érti. teljesen magától értetődő, természetes valami. Nem jár érte sem köszönet, sem kiszolgálási díj, sem borravaló, sem külön jegyzőkönyvi dicséret. Gertler Endre a brüsszeli Zeneakadémia tanára mesélte nekem, hogy amikor először hegedült Bartók Béla és felesége előtt, Dita asszony odafordult a mesterhez és azt mondta: — Mit szól hozzá: milyen jól hegedül ez a Gertler? Bartók csodálkozva szólt vissza: — Mi ebben a csodálatos? Hiszen ez a szakmája! Amit én egyszer sokkal türelmetlenebbül és elég brutálisan úgy fejeztem ki: „Aki nem ismeri a saját szakmáját, az akassza fel magát!” Szerencsére sem erre, sem más tanácsomra nem hallgatnak az emberek, mert ha hallgatnának, az országutak tele lennének öngyilkos emberekkel. Mindez arról jut eszembe, hogy néhanapján olvasok anyanyelvemen írt lapokat és égnek áll a hajam. Tisztázzunk valamit. Az ostobasággal szemben az ember ne legyen túl türelmetlen, sem túl szigorú, mivelhogy a többség ellen harcolni olyan, mint a szél ellen. Ha a butasággal együtt járna a diszkréció, a csendesség, nem volna olyan nagy a baj. De a butaság ágaskodik! A butaság kiabál! A butaság ki akar tűnni a tömegből! Es erósködik is, mint ahogy azt Camus mondta. La bétise insiste". A butaság áldozatot hoz azért, hogy nyilvánosságot kapjon! Hadd mondok el itt gyorsan egy történetet. Mire ezúttal visszaérkeztem Hollywoodba, levél várt rám. meg három telefonüzenet. Valaki, aki úgylátszik régebbről ismer, okvetlenül, sürgősen, haladék nélkül beszélni szeretne velem. Kéri, hogy telefonáljak neki, amint leráztam magamról az út porát. Portlerázva telefonáltam neki és az egyik kávézóban adtam neki találkát. Idősebb. jólöltözött úr volt az illető, doktori diplomát hordó. Az elején kissé kínos volt, mennyire erósködik, hogy egyem valamit. Később megértettem, hogy ez stratégiájához tartozott.......az éhenkórász újságírót előbb jól kell lakatni”. Ez így tanulhatta valaha abban a felvidéki kisvárosban, ahol aszpirinnel és ricinussal gyógyítgatta embertársait. Fél óra után végre kifakadtam: — Uram, térjünk a tárgyra. Miért volt olyan sürgős, hogy találkozzunk, „azonnal megérkezésem után”? Mi az a fontos dolog, amit közölnie kell velem? —Szerkesztő úr, én nyilatkozni akarok magának... — mondta lassan, fontoskodva. — Uram. maga nekem egyáltalán ne nyilatkozzék. Velem maga legyen nagyon zárkózott... — De kérem, szerkesztő úr. ne tessék engem félreérteni... Én nem riadok vissza áldozatoktól sem... — Uram, ha rám hallgat, akkor ön riad. Az ember soha sem riad eleget és elég korán. Csóválgatta a fejét, sóhajtott majd megszólalt: — Szerkesztő úr. lehetek indiszkrét? — Lehet uram. Csak ki vele. —Tessék mondani: ha ilyen büszke, miből tetszik élni? Mint látom elég rendesen van felöltözve, jó cipőket is hord. meg ide-oda utazik... miből telik a szerkesztő úrnak, ha egy kicsit díjazni sem lehet? A doktor úr beletörődött abba. hogy engem nem lehet egy „kicsit díjazni". Viszont, „mivel nem riad vissza áldozatoktól", bizonyára megtalálja a módját annak, hogy valamelyik heti, vagy havi orgánumban a világ tudomására hozza ostobaságait. Az övéhez hasonló butaságokat, primitív szövegeket olvasok nem is olyan ritkán. Olyanok ezek a szövegek, mintha nem is kézzel, de lábbal írták volna őket. A gondolatok zavarossága, az előadás zagyvasága, a képek konfúziója, a mondanivaló sablonossága, a mások majmolása... papirosfeketités. A háború alatt Romániában egy ágyúra ki volt írva: ,,Az ágyúval gyerekeknek játszani tilos?" A sajtó, a sokszorosított betű legalább olyan veszélyes fegyver, mint az ágyú. Újságot írni, ehhez érteni kell. Ez nem bablevesfőzés. Itt azonnal kiderül minden. Gyerekeknek és ostobáknak zsurnalizmussal játszani szigorúan tilos. Ha néhányan megértik, nem hiába vetettem papírra e sorokat. & Uc r.yV-*") j Axa OLéy^f' BÁLLÁ ERZSÉBET: J ó k a z e m b e r e k Vfegrázó események uj távlatokat nyitnak. Hályog hullik le az ember szeméről, mely útjában állott a tisztánlátásnak. Uj szemlélet s az emberi lélek uj profilja jelenik meg tisztább fénytörésben, a peszszimizmus hínárjából pedig felcsillan egy uj hit. Egy uj meglepetés, hogy az emberek jók. Megmondom őszintén, hogy mindeddig nem tudtam, vagy legalább is gyakran kételkedtem benne. Valami történt most s én felámultam. Az történt, hogy megbetegedett a leányom. Alattomos vírus támadta meg szervezetét oly erővel, hogy csaknem minden orvosi konzílium menthetetlennek mondotta. Furcsa, de a kétségbeesés káoszából mégis kilépett a féleszmélet egy sugara és ámulva látta, hogy mindenki segíteni akar. Olyanok is, akiket egyszer láttam életemben, sőt teljesen ismeretlenek is. Vadidegen emberek kerestek fel, kezemet szorongatták és köny-, nyes szemmel biztosítottak arról, hogy családjukkal együtt éjjel-nappal imádkoznak a gyermekemért. Sőt, olyanok is jöttek, akikről azt hittem, hogy lappangó ellenségeskedés él bennük irántam s akiknél kölcsönös antipátiára mertem volna esküdni. Most tudom, hogy ezek az impressziók felszínesek voltak, hibásak, csaknem bűnösek, mert mindenki sokkal jobb, mint ahogy hittem. S ez megszégyenülve, de mégis forró ujjongással vált bennem tudatossá. Külön fejezetet lehetne írni arról, hogy az édesanyák oly erősen imádkoztak, mintha csak saját gyermekükről lett volna szó. Sokszor azt hiszem,, hogy medicinákon túl az édesanyák imája volt a leghathatósabb életmentési faktor. Adassék érte hála minden édesanyának. Egyszóval megjelentek olyan emberek is, kikről azt hittem, hogy kifejezetten nem szeretjük egymást. Ezek között kimagasló példa volt Raul, a kanasztapartner. Raul kereplőszerü, gyors spanyol beszédjéből soha egy szót nem értettem, csak annyit tudtam róla, hogy veszekszik kártyázás közben s ha kinyitja a száját, tucat szendvics tűnik el mögötte villámgyorsan. Nem szerettem Ráült. Ráfogtam, hogy szívtelen üzletember, akit a kártyán, üzleten és evésen kívül semmi a világon nem érdekel. Ezenkívül még csúnyának is találtam őt. Egyszóval nem szerettem s köszönés helyett jéghidegen biccentettem. Raul azonban váratlanul megjelent a klinikán és nyomban nélkülözhetetlenné tette magát, óránkint szaladt a bakteriológiára az uj analízisek eredményeiért, futári szolgálatot teljesített, megfogalmazta a konzíliumok összeállítását, utána egyenkint elhozta kocsin a tanárokat. A konzíliumon egyszerűen elfoglalta helyét az öblös karszékben. Raul vagyok, mutatkozott be zordan s ezt mindenki kénytelen volt tudomásul venni, yillogó cvikkerrel az orrán ült az orvosok között és beleszólt a dolgokba. Maga elé teregette a ' vadonatúj analízis eredményeket, felolvasta őket, kérdéseket intézett és ellenvéleményt terjesztett elő. Senki nem ismerte s igy még távolról se tételezte fel róla senki, hogy foglalkozására nézve mosópor és smirgligyáros s csak jósziv és ügybuzgalom köti a konziliumi székhez. Az orvosok nem voltak tisztában se szerepével, se jelentőségével. Olyan volt, mint ismeretlen ur a lakodalmon, ki végigeszi az ebédet, öszszecsókolja a hölgyeket, a vőlegény családja azt hiszi, hogy a menyasszony famíliájához tartozik, viszont a menyasszony rokonsága vőlegényi ágnak véli. Raul hasznosnak bizonyult, mert kívülről gyorsan felmondta a vörösvérsejt számát s minden egyéb adatot, készségesen és harsányan, mint a jeles diák, aki csak felpattan a helyéről és tud. Az utána következő konzíliumok már egyenesen Rauinoz fordultak s megvárták, mig elfoglalja helyét az öblös karosszékben s megigazítja orrán a cvikkert. Raul minden percét a klinikán töltötte s bár sápadtarcu üzemvezetője olykor megjelent s jelentette, hogy kezdenek a motorok leállni, Raul oda se hederitett, egyszerűen mint jelentéktelen eseménynek, hátat fordított. Ugyanakkor sarokba vonta egyenkint az orvosokat és uj javaslattal élt. A harmadik napon lihegve érkezett a sápadtarcu üzemvezető azzal, hogy a motorok kigyulladtak. „Öntsenek rájuk egy kis vizet és hagyjanak békét“, mondta Raul türelmetlenül és felszaladt a konyhába, hogy a diétát ellenőrizze. Utána a betegszoba ajtajához nyomta esetlen hátát és vigyázott a csendre. Olyan volt, mint egy bősz apamedve. Mit meséljem tovább? Menthetetlenül beleszerettem a csúnya Raulba. Ezenkívül két haragos tartózkodott állandóan a folyosón. Szerényen álltak a hosszú folyosó két végén egymással szemben, de olyan messze, amennyire csak lehetett. Csak a szemük villogott egymásra, mint két éleskés. ősi harag volt köztük, melynek eredetére és okára már senki nem emlékezett, csak maga a harag maradt meg, mint egy családi hagyomány, mely a jelek szerint apáról fiúra fog szállni, mint egy birtok. Az ádáz harag mintaképei voltak s őket emlegették, ha egy igazán szép és tartós harag lehetőségén elmélkedtek az emberek. Iskolában lehetett volna tanítani e példaszerű, tökéletes haragtartást, melynek magyarázata a múlt ködébe veszett, de szép tradíciója sértetlen maradt, mint a művészetnek egy bizonyos ága, mely a Part pour Part elve alapján önmagáért való. Kényes gonddal ápolták is mindkét oldalon, ^ mert a szenvedély régesrég kihalt belőle az idők sodrában, az élet viharaiban, de a harag szertartásait fen kellett tartani, mint egy ősi istentiszteletet, mely rájuk ragadt s úgy hitték, jól áll nekik és kötelezőnek hitték. A szenvedély kihalt, de emlékképekkel táplálták s a képzelőerő is sokat segített fenntartásához. Ápolták, mert félő volt, hogy esetleg átsiklik a feledés térfogatába. Megrozsdásodik, mint egy ősi vértezet, mely végül mégis csak nevetséges lim-lommá változik s végül el kel hajítani. Csaknem iskolát alapítottak vele, mint a renaissans korok nagy mesterei s ha valaki haragra szánta el maeát és megtalálta megfelelő alanyát hozzá, akkor őket kopirozta, mint egy buzgó tanítvány. Kopirozta magatartásban, szenvedély hőfokában, vagy legalább is annak külsőleg megmutatkozó ismérveiben, formalitásaiban. Egyszóval, az illemtani kódex idevonatkozó paragrafusának megfelelően, karbafont kézzel, villogó tekintettel álltak egymással szemben negyven méter távolságban, midőn egyszer csak kinyílt az ajtó s egy áldott hang ujjongva kiszólt: „Ági meg fog gyógyulni, Ági élni fog!“ A két ember megmozdult, válluk megremegett, torkukból hang bugyborékolt s mintegy megadott láthatatlan jelre, spontán egymásnak rohantak a folyosón. Rohantak, csúsztak a folyosó kövén mint a taknyos gyerekek és hangos sírással ölelték át egymást és bajuszos arcukról vastagon csorogtak a könnyek. Ekkor értettem meg álmélkodva, hogy mily nagyon közel is vagyunk mi egymáshoz, emberek. Közös emberi sorsunk összekovácsolt láncszemei vagyunk, melyből ha kihull egy szem, szivenüt mindannyiunkat. Közünk van egymáshoz, mindenkihez közünk van és ujjongó öröm minden megmentett élet. A válság pillanatában gondolkodás nélkül rohant egymáshoz a két haragos, hogy hirt adjanak egymásnak az emberi közösség legmélyebb titkáról és élményéről, vallomás volt a perc, melyet egy ősi sejt titkos üzenetként küldött nekik arról, ami az emberi létben széttéphetetlen. S az üzenet forró áradatában úgy olvadt el a harag mesterséges vegyi összetétele, mint bugyborékoló forrás ölén a parány só. Önismeretre, revízióra szólított az egész élmény. Mélyebb figyelemmel és alázattal kell fordulnom minden emberi arc felé, elvetve az első impressziók csalóka képzetét s'magát, a szót. A szót, mely oly tökéletlen és ezredrészét sem fejezi ki az emberi lélek egyetlen megnyilvánulásának se, nemhogy orgonaszerű, gazdag skáláját meg tudná közelíteni. Makacs közhelyekbe menekül a lélek megalázottan, szégyenkezve, amiért nem tudja kifejezni önmagát. Meg kell keresni és meg kell találni a darabos közhelyek és ügyetlen, suta mondatok mögött a telek titkos akaratát, az emberi összeolvadás mindennél erősebb, néma kívánalmát, melyet kifejezni nem tud, nem mer s egy riadt tekintetben hull viszsza a tehetetlenség sirgödrébe, mert a megértésre alig van remény. Dacba menekül és tartós haragba fogózik, mert valahol megsértették, de semmiesetre sem ott, ahol mondja. Valahol máshol. Az emberi összeíögózás, a bátorítás, az emberi lélek összeolvadásának reménytelen és szégyellős kíséretében sérült meg a lélek. Amellett a legtöbb sértés nem szándékolt, hanem véletlenül sül el, mint a szórakozottan kezelt puska, s egy kicsit is emberséges szívnek jobban fáj, mint annak akit talál. Az ijedtség és düh ösztönös, felvillanó tünemény, az elraktározott harag azonban az emberi agy vegykonyháján kiagyalt hitvány termék. Utzáró kő érdemesebb befogadások lehetősége előtt, melyekkel a zsugori élet olykor mégis csak megajándékozza az embert. Miot ahogy most az élet alkonyán tört rám egy nehéz élmény, mely lerázta az emberi lélek védőfátyolát és megmutatta a zsenge csodát. Azt a csodát, hogy lelkűk mélyén az emberek jók. Igenis, kérem: megszégyenülve s mégis ujjongó örömmel jelentem, hogy jók az emberek! 11. oldal. Teljes KÖNYVELÉS, bérelszámolás, adóívek kitöltése, összes AOMINISZTRÁCIÓS ügyek intézése. MÉRSÉKEL T DÍJAZÁS. GÁL BOOKKEEPINGSERVICE Teld« 342-9323 REAL ESTATE LIMITED 1319 DANFORTH AVE. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 TORONTÓBA KÖLTÖZIK? Üzleti lehetőséget, családi házat, beruházást. A VAROS MINDEN PONTJÁN SZEREZ ÖNNEK Gulyás (Grossz) Mihály t volt nyíregyházi - budapesti ügyvéd Tel: 482-1840 A legrégibb kanadai magyar cég! A MAGYARSÁG SZOLGÁL AT ÁB AH!^ VOYAGES KELEN TRAVEL ALEX A. KELEN LTD 1467 Mansfield Street, Montreal Que. T:842-9548 UTAZÁS: Forduljon bizalommal irodánkhoz.Utazások a világ minden részébe. IKK A: Föképviselet.Naponta küldjük a megbízásokat Budapestre.Rokoni támogatás az Income tax alapból levonható. TŰZEX: Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. LEI: küldás Romániába. Igen gyors elintézés. Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. BOURRET PASTRY S DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 846? Finom külföldi es konadoi csemegearúk és sajtok. Az ismert legfinomabb magyar hentesáruk. Magyar és európoi cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. SZABAD PARKOLÁS KOMIÓS TIBOR SZŰCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL let 842-75361 if— FOGSORJAVITO KLINIKA S Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja £ M iLi t Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9-tó'l este 8-ig. p , , |3 Nyugdíjasok és Welfaren lévök részere ^ mérsékelt árak ^ * 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) Ék«««TM733-7011 — 733-4142“*“"*“0
