Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-04-02 / 651. szám
12. oldal 1977. április 2. * MENORA ÚJ SZAKASZ KEZDŐDIK A VILÁGPOLITIKÁBAN Folytatás az 1. oldalról húzására hirtelen jelentkezett Brown hadügyminiszter is. Az a Brown, akit a szenátus és a képviselőház alig akart elfogadni, annyira megalkuvásra hajlamosnak, erőtlennek hitték. Brown ezt mondta: mi békét akarunk, sőt hajlandók vagyunk kétoldalú lefegyverzésre is. ( Vigyázat! Brown nem beszélt egyoldalú lefegyverzésről, mint ahogy nem beszél arról ma már a lefegyverzési tárgyalások amerikai főmegbízottja, a szupergalambnak hitt Warnke sem). De ha a Szovjetunió ehelyett fegyverkezési versenyt akar, vegye tudomásul, hogy minden versenyt mi fogunk megnyerni, akár rövidtávú a verseny, akár hosszútávú'. Mit bizonyít ez? Véleményünk szerint azt, hogy a régi megosztást, mely a politikusokat sólymokra és galambokra osztja, nem lehet többé alkalmazni. A jelenlegi amerikai " madárcsapatot" galambtollakba öltözött királysas vezeti, aki éppen azért, mert magasan repül, messzire lát. Készül az «íj csodafegyver Ha nekünk — és a nekünk alatt Észak-Amerikában élő etnikus csoportokat értek — valamilyen szerepünk lehet most, az csak az elnök elképzeléseinek támogatása. Sőt, még határozottabb vonalvezetés követelése. Például Jimmy Carter javaslatot terjesztett a kongresszus elé, hogy a vasfüggönyön átszárnyaló hírközlő szervek megsegítésére, tehát az Amerika Hangja, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió munkájának eredményesebbé tételére húsz új relé-állomást állítsanak be, hogy ezeknek az adóknak vétele könnyebb és tisztább legyen. Az elmúlt években a különböző keleteurópai emigrációs szervek és lapok sorozatosan támadták ezeknek a rádióknak a vezetőit, erőtlen, elkenő propagandájuk miatt. adóinak figyelmét felhívják arra, hogy nem elég a rádiók hangerejét megváltoztatni, de hangminőséget is kell. Igenis, erősítsék meg a Szabadság hangját, a Carter-i kritika szávait, a szabadság jogáról, juttassák el azokhoz, akik a szabadság joga után vágyakoznak, és tudják meg Kelet- Európa népei, hogy érdemes tiltakozni. Isten ments, hogy a 956 előtti uszító hang térjen ismét vissza, de szűnjön meg a kissingeri hang is, és a rádiók a jövőben Carter hangján énekeljenek. Mindezt pedig ne a rádió vezetőinek feje árán követeljük, hiszen ők lesznek a legboldogabbak, ha ezt az új irányzatot közvetíthetik az éter hullámain. Ez azonban csak egy mellékes beszúrás volt itt, hiszen nem erről van szó, haMintha legalábbis ezeknek a rádióknak a személyzete lett volna felelős azért, mert a State Department ilyen jellegű sajtópolitikát követelt tőlük. Most viszont itt van az ideje, hogy JimmyCarter és tanács-PEDIKÜR Manikür Több évtizedes gyakorlattal. Telefonhívásra házhoz is megyek. Hívja Évát 241-4907 nem arról, hogy a becsület és szabadság gondolata máris győzedelmeskedett, lagalábbis abban a formában, hogy Moszkvában az egy héttel előbbi mormogás dacára olyan ünnepélyességgel fogadták Vance külügyminisztert, mint soha azelőtt amerikai diplomatát. Az oroszok ugyanis értenek a szép szóból is, ha előzőleg a fejükre ütnek figyelmeztetésül, hogy most szép szó következik. És Vance az elnök következő üzenetét vitte magával. Amerika hajlandó a nukleáris fegyverek csökkentésére. De csak tényleges csökkentésre, nem pedig propagandanyilatkozatok aláírására, melyek szerint a magas megegyező felek nem fognak több fegyvert gyártani, mint amennyi a megegyezésben van, Srctnz *£iózt 1 étterem ÚJ VEZETÉS ALATT Kitűnő ételsorozattal várja kedves vendégeit 7 napon keresztül 12- 12-ig TELJES ITALMÉRÉS BUSSINES LUNCH | A zongoránál a ragyogóan játszó Richard Friend 12-3-ig Esküvőre névnapra 30 személyig különterem g Leslie Keller és családja jí 603 MARKHAM ST.IBloor-Boihurst-nélj MIRVISH VILLAGE !Í Tel: 531 6063 ~............... ' W viszont ebben a megegyezésben sokkal többet engedélyeznek, mint amit amúgy is gyártani akarnának. Ebből elég, — viszi Carter nyilatkozatát Cyrus Vance. És gondolják meg az oroszok. Ha most nem írnak alá ilyen megegyezést, úgy az Egyesült Államok hónapokon belül kész van új, nem atomtöltetű rakéta csodafegyverével, mely forradalmian változtatja meg az eddigi hadviselési formát. Aztán ha a Szovjetunió később akar majd valamilyen lefegyverzési megegyezést, úgy alapos árat kell fizetnie azért, hogy Amerika abbahagyja ezeknek a ma még nem gyártott fegyvereknek további készítését. Milyen következménye lesz egy ilyen amerikai fellépésnek a moszkvai tárgyalásokon ? A washingtoni hivatásos diplomaták ugyan jajgatnak és siránkozásukat osztják állítólag az európai demokráciák Washingtonban állomásozó nagykövetei is. Nem csoda, hogy osztják, mert ők még nem ébredtek fel abból, hogy a korábbi politika időszaka elmúlt, és egy olyan Egyesült Államok áll a háta mögött, amelynek támogatására számíthatnak, és így felesleges rettegni egy esetleges szovjet támadástól. De ez a jajgatás meg sem közelíti azt az ijedséget, ami ezekben a napokban Moszkvában van. ök elég gyors felfogású, dörzsölt vagányok, és így látják, hogy C ártérben ellenfelet fogtak, aki nemcsak becsületes (és ez szovjet szempontból katasztrofális, s ugyanakkor megbocsáthatatlan bűn), de okos, ravasz és bátor is. A második világháború óta mindig a Szovjetunió próbálta ki az új elnököt egy válság kirobbantásával, és ennek tanulságai alapján szűrték le az új politikát. Amikor például Eisenhower elnök megválasztásakor programbeszédében a koreai háborúból való kivonulást tüntette fel és utána golfozni ment, Moszkvában tudták, hogy most szabad a vásár. Vagy a híres bécsi találkozón Hruscsov és Kennedy között Hruscsov úgy látta, hogy a fiatal amerikai elnök tapasztalatlan és bátortalan. Lehet, hogy ez a kiértékelése helytelen volt, de tény, hogy ez vezetett a kubai válsághoz, amelyik sokkal jobban fenyegetett egy harmadik világháború kitörésével, mint bármi azelőtt, vagy azután. Ezúttal Carter elnök nem várta meg amíg a válságot az oroszok robbantják ki, hanem ő kezdeményezett. Most ő fogja kipróbálni, milyen erős Moszkva és ahhoz alakítja majd politikáját. Elérkezett az a pillanat, amit minden valaha a vasfüggöny mögött élt ember tud, de az amerikai és általában a demokráciák politikája nem akart tudomásul venni. Ez pedig az, hogy Moszkva gyenge. Nem saját termelési, nemzetgazdasági, életszínvonali, geopolitikai, hadászati erejére épül, hanem ellenfelei naivitására, amelyek ezt az erőt feltételezték róla. És abban a pillanatban, ahogy Amerika vezetőiben tudatosodik az eddig csak feltételezett valóság, hogy Moszkva gyenge, és az igazi erő elől kénytelen visszavonulni, teljesen új világpolitikai helyzet előtt állunk. Olyan új felállás előtt, amihez képest a " kínai nyitás" az "öt-sarkos" világpolitikai teória csak gyerekjáték volt. És ezért érdemes már most megvizsgálni, miként alakul az emberiség közeljövője, ha Carter mostani zseniális sakkhúzása sikerrel jár. Andrew Young szerepe Mind ennek a tükrében hajlamosak vagyunk arra, hogy pozitívan nézzük még azokat a politikai lépéseket is, amiket a Carter adminisztráció első két hónapjában megkérdőjeleztünk. Nem állítjuk, hogy ez az okfejtésünk feltétlenül igaz, de mindenesetre érdemes rajta elgondolkodni. Young az amerikai néger politikus ENSZ főmegbízottá történt kinevezése sokakban keltett elégedetlenséget. Első megnyilvánulásai még alá is húzták azt a feltételezést, hogy nem megfelelő ember került erre a helyre. Ha azonban tudomásul vesszük, hogy az amerikai politikában igenis van egy átfogó judiciumú hosszútávú stratégia, úgy megérthetjük miért van szüksége Amerikának az afrikai államok szimpátiájára még akkor is, ha ennek érdekében esetleg a dél-afrikai Uniót és Rodéziát is fel kell áldozni. Megérthetjük, hogy miért nem lép fel az Egyesült Államok határozottabban a vele szimpatizáló Zaire védelmében, amit az angolai kommunisták megtámadtak. Vagy hogy Afrikáról Ázsiára térjünk át, megérthetjük, miért érzi a Carter adminisztráció egyszerre sürgősnek, hogy helyreállítsa a diplomáciai kapcsolatokat a vietnami kommunistákkal, akik két évvel ezelőtt kiverték őketDél-Vietnamból. Az alapgondolat ugyanis az, hogy a jövő nem a szovjetnek dolgozik, hanem a szabad világnak. Ha a Szovjetunió meggyengül, akkor ugyan előfordulhat, hogy Afrika déli területein teljes egészében fekete uralom lesz, de nem kommunista uralom. Pontosabban: az új Carter-i politika fehér lapot ad minden országnak,(még a Szovjetuniónak is) csatlakozzon egy olyan világrendhez, amit a tisztesség, az emberi szabadságjogok, az emberi méltóság alapján építenek fel. Mi például szívesen járulnánk hozzá ahhoz, hogy megbuktassák a fehér fél-fasizmust Afrika déli részén, ha ez együtt jár a világ más tájain a fekete fasizmus és a világ további tájain a vörös fasizmus megbuktatásával. Kicsit leegyszerűsítve a kérdést, Amerika mindenkinek hajlandó elfelejteni a múltat, egy közösen kialakítandó, tisztességesebb jövő érdekében. Lehet, hogy mindez a szerkesztő na ív ábrándja? Lehet. De még akkor is jó ábrándozni róla. Ha pedig vannak bizonyos jelek arra, hogy az ábránd mögött realitások állnak, akkor pláne nem szabad szemet hunyni fölötte. Uj korm án y In diaba n És úgy tűnik Carteréknak még szerencséjük is van. A labdarúgás szakértői ugyan azt állítják, hogy szerencsés futballkapus nincs, csak jó kapus van és a szerencse mindig a tehetség mellé szegődik. Tény azonban, hogy Carterék távlati tervébe nagyszerűen vág bele az, ami múlt héten lélekszámra a világ második országában, Indiában történt. Az indiai parlamenti választásokon befejeződött egy korszak, Indira Ghandi miniszterelnök-asszony csúfosan megbukott, és az akit eddig a világ legnagyobb hatalmú nőjének mondottak, egyik pillanatról a másikra politikai nullává, jelentéktelen senkivé változott. Indiráért nem sok könnyet ejtünk. Nehru leánya, aki 11 évvel ezelőtt, mint a demokrácia bajnoka került uralomra, idő közben a legsötétebb zsarnokká, s a legálszentebbhipokratává alakult át. Állandóan békéről szónokolt, s közben sorban nyelte el a körülötte lévő kis országokat, háborúba ugrasztottá egymás ellen szomszédait, bőségesen profitálva azoknak véréből. Mindenkit kioktatott demokráciából, s ugyanakkor országában felfüggesztve a szabadságjogokat, börtönbe vetette azokat a politikai ellenfeleit, akik nemcsak őt segítették hatalomra, de Indira apjának, Nehrunak és tanítómesterüknek Mahatma Gandhinak szellemében szerették volna vezetve látni a világ legnayobb demokráciáját — mely az utolsó időkben már nem volt demokrácia. Indira bukását egy diktátoroknál gyakori tévedés okozta. Felfuvalkodott döjfjében rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és az általa elrendelt szükségállapot közben választásokat írt ki. Ezek a választások elsöpörték őt pártjával együtt, Indira még képviselői székhez sem tudott hozzájutni. Örömünkön még az sem ront, hogy választási vereségéhez hozzájárult még egy olyan kérdés is, amelyben részben igaza volt. Ez a születésszabályozás problémája. Indira Gandhi — teljhatalomra törő fiának kezdeményezésére — kötelező sterilizálási programot vezetett be az országba, s ennek eredményeként veszítette el bázisait, India primitívebb északi tartományaiban. A születésszabályozás természetesen kisebb operáció lett volna, amilyet a világ modern országaiban is gyakran csinálnak már és nem befolyásolja a férfiak szexuális életét. Ezt azonban az egyszerű indiai parasztnak nehéz volt megmagyarázni, s ez is hozzájárult a bukáshoz. A fő ok azonban mindenképpen az volt, hogy az ország lakosságának többsége megelégelte Indira diktatúráját, és szavazatát arra a koalicióra adta, amelyik Indira politikai börtöneiben állt öszsze, s amely azt igéri, hogy visszahozza a demokráciát az országba. De mennyiben érinti ez az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyát, kérdezheti tőlünk az olvasó. Nagyon sokban. A 600 milliós India vezetését ugyanis egy olyan koalició vette át, amelyben ugyan különböző pártok, köztük, baloldallal szimpatizáló szocialista pártok is résztvesznek, de amelynek miniszterelnöke Morarji Desai, — az oszág eddigi vonalával ellentétben határozottan energikusan és aktívan szovjetellenes. Miután a választá-Indira Ghandiból a választási vereség hatására kitört a boszork ány természet... sok során nemcsak Indira Gandhi pártja, de a kommunista párt is lényegében megsemmisült, az ázsiai kontinensen az Egyesült Államok hirtelen olyan befolyási övezethez jutott, amit ha ügyesen használ ki, megfordíthatja a kontinens eddigi alakulási irányát. Desai először Ameriká-És miért ne lehetne ezt a maximális segítséget megadni Indiának? Vajon nem tartozik-e hozzá az erkölcsökhöz a szegények támogatása? Vagy legyünk precízebbek: hol van az előírva, hogy Amerikának a Szovjetunió részére kell leszállítani búzafeleslegét, hogy az éhező szovjet tömegeket segítsék vele? Azért, mert a Szovjetunió fizet érte?Dehogy fizet. Hiszen az ár olyan alacsonyan van megállapítva, a kamatláb olyan nevetségesen kicsi, a fizetési határidő olyan hosszú és a fizetési szándék olyan vontatott, hogy ezt az egész gabonaügyletet sokkal inkább lehet ajándéknak, mint kereskedelmi vállalkozásnak tekinteni. De miért kell annak az országnak a száját tömni, amelyik nem titkolja, hogy ha az ajándékba kapott búzából megerősödik, úgy rögtön megfojtja az adakozót. Az amerikai búzafeleslegnek remek helye lehet Indiában, mint ahogy remek helye lehet ott a tőkefeleslegnek is. Meggyőződésünk, hogy Carterék nem fogják elmulasztani I n - d'ml ej^^Mafsalk-tery.iéVhj legfl se gítsé g megadását, melynek eredményeként nemcsak megszűnik ott az éhezés, de az olcsó munkabérek olyan ipari fellendülést hoznak magukkal, mint amilyent az amerikaiak Formosa szigetén ( Taiwan), vagy Hong Kongban valósítottak meg. 600 ... viszont Desai az új miniszterelnök bizakodással néz a jövőbe. Még csak 81 éves... hoz fog fordulni segítségért, millió termelőért, 600 millió hogy megkapja azt a támogatást, amire szüksége van. Indira gazdasági felemelkedést igért az éhező páriáknak, de ezt nem tudta nekik megadni. Ha Desai, illetőleg majd az utód (hiszen a jelenlegi miniszterelnök 81 éves) amerikai segítséggel fel tudja emelni a tömegek életszínvonalát, úgy az úgynevezett harmadik világ szovjettel szimpatizáló tömbjéből 600 millió, tehát az emberiség közel 20 %a kiválik és átkerül abba a blokkba, amit mi első világnak nevezünk. fogyasztóért, 600 millió kommunizmustól idegenkedő indiaiért érdemes áldozatot hozni. És ahogy a Carter adminisztráció eddigi működését nézzük, az az érzésünk, hogy ezt a lehetőséget nem is fogják elmulasztani. A világ átalakulásának és jobbrafordításának ilyen lehetősége még nem állt fenn a második világháború befejezése óta, mint napjainkban. Egri György
