Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-04-02 / 651. szám
8. oldal MENORA * 1977. április >. BARZILAY ISTVÁN : SZAKADÉK A szerelem Vitoldot is megbékítette a sorsával. Ezekért az órákért adtak maguknak további haladékot az indulásra. De aznap mégis komolyan beszélgettek teendőikről. — Kimegyünk délelőtt... katonaruhában ... s leszólitjuk az első parasztot... — És ha kiad? — Pénzért nem ad ki — erősködött Lusja. — Ha akarod, én leszek a csalétek... te pedig megbújsz valahol a fegyverrel a kezedben ... s vigyázol rám. Vagy jussunk ki hajnalban az útra... a falun túl. Akad majd egy szán, amelyre felkérezkedünk ... Az arany csörgése megbízhatóvá tesz minden lengyelt, te ezt nem tudod? Közben a férfit nézte, aki leszállt az ágyról és a lámpa halvány fénye megfürdette hatalmas alakját. A karja egy tagból szabott, sima buzogány, amely békésen izomtalannak tűnt; csak amikor keze ökölbe szorult, vagy a munka közben megfeszítette, vált kőkeménnyé és dagadtak ki belőle mozgékony izomfonatok; domború, erősen kiugró mellkasának csak a közepén göndörödött ritkás, barna szőrzet; egyenletes simitású, szoborszerű felsőtestét védőbástyának hitte, amelynek védelmében nem kell semmitől és senkitől félnie. Erre a domború felsőtestre borulva szokott aludni. Vitold megszokta, hogy féloldalára dőlve feküdjön, mert Lusja örökösen befészkelte magát két karja közé és feje csak ott nyughatott a mellkas gödrében. Itt aztán biztonságban érezte magát, ha emberek járáskelése rémitett őket, vagy amikor a farkascsorda ólálkodott körülöttük. Bár megsejtette Vitold félelmeit, ez nem ingatta meg biztonság-hitében, amelyet a férfi keltett benne. Megmentette és ezt a művét be fogja tetőzni,kivezeti innen is, amint kihozta a táborból. — Valóban szükség lesz a segítségedre — mondta a férfi. — Szép nőkkel elnézőbbek az emberek. Mert ne hidd egy percig sem, hogy nem fogják benned azonnal felismerni a nőt... Katonruhába bújt menekült lány vagy, lengyel szabadságharcos, aki a másik lengyel segítségét kéri... s én ott állok majd valahol elbújva, s ha kell, a fegyvert használom ... — Bum-bum, lelőjük, mint a farkasokat... — biztatta Lusja és karja hívó mozdulatot tett. Kegyetlen januári fagyban bukkantak elő a farkasok. A front felől jöhettek, ahonnan bizonyára fegyverrel űzték el őket a katonák. Ugatásszerű üvöltésük felverte az éjszakákat. Érezték a pincébe szorult emberi zsákmányt. Ott leselkedtek a zárt ablakok előtt, a pincegádorban és bemerészkedtek az elhagyott házba, a csapóajtót szaglászták vészes morgással. Akkor is Vitold mellkasa volt a biztonságot adó bástya. Betörni nem tudnak a bunkerbe, legfeljebb ők nem hagyhatják el egy darabig. S közben benn halmozódott a krumplihéj, a konzervdoboz és az ürülék, apadt a viztartalék, mert a vízvezeték befagyott és a gyűjtött hólevet itták és főzték meg teának. — Rájuk kell áldozni egy félkonzervet — mondta egy éjjel Vitold — muszáj közébük lőni; egy-két lövést megkockáztathatunk. Ha Vitold mondta, bizonyára így helyes. Az egyik ablak rácsán keresztül óvatosan kitolt egy kartonpapirdarabot, rajta csaléteknek pár szelet hússal, krumplihéjjal, más ételmaradékkal. Vitold a fegyverrel a kezében lesett az ablakon kifelé, s egyszercsak dördült az automata pisztoly, egy gyors sorozat... s vérfagyasztó farkasordítás... Vitold két farkast talált el s a többi rátámadt a haldoklókra, a farkasok testvéreiken csillapították éhségüket, miközben egymást marták el a hullák közeléből... órákig tartott ez... S Vitold nem akart még egyszer közéjük lőni, mert félt, hogy a faluból talán őrjáratot küldenek ... — Ne félj, eltakarodnak, amikor felfalják egymást — nyugtatta meg — a farkas nem jön még egyszer olyan helyre, ahol puskalövést hallott. — Olyan nyugodt vagyok, hogy az már valósággal felelőtlenség — nevetett rá. — Nem tudok félni melletted. A farkasok jóllaktak és elvándoroltak új zsákmányt keresni. Távoli üvöltésük még sokáig zavarta éjszakáikat; de ők már aznap kibújhattak a pincéből friss levegőt szívni, vödrökben havat hozni. Huszonnégy órával ezután újabb ijedelem érte őket. Aludtak, odakinn nappal volt, délidő, ami náluk az éjfélt és a mély alvás idejét jelentette. Lusja arra riadt, hogy Vitold felkönyököl mellette, feje lecsúszott a melléről. A férfi tenyere a szájára szorult, nehogy ásítson, vagy más hangot adjon. Lépések közeledtek. Valaki átbújt a pincegádort elzáró két gerenda alatt. Vitold szabad keze lenyúlt a fegyverért. A lépések elhaltak. A pinceajtón három erőteljes dörömbölés hallatszott. Három szabályos időközben elhangzó kongás, nem kopogtatás, ököllel verte valaki az ajtót. Majd talán egy percig tartó csönd. Az ismeretlen megismételte a jelt. Aztán újra csoszogott a nehézlépésü parasztláb, hallották a hó ropogását a bocskor alatt; a lépések fölébük kerültek, mert az ismeretlen egészen a csapóajtóig eljött. De nem tolta el róla a vashordót. Bizonyára tudta, hogy a csapóajtó csak belülről nyitható. — Valaki, aki a Grünhut házaspárt segítette — következtetett Vitold. — Megállapította, hogy nincsenek itt... — Utána kellene szólni, ha Grünhut bácsit segítette, az örökösöket sem fogja bántani. Aranypénzünk nekünk is van... Vitold teste tiltakozó módon megmozdult. — Céltalan — igyekezett magyarázatot adni — ebben a szörnyű időjárásban nem tudunk el sem mozdulni. Ha majd enyhül, gyalog kell eljutnunk Szosjához. Az idegen nem jött vissza többé. A napok, éjszakák teltek, olykor távoli lövöldözést hallottak, repülőgép zúgott fölöttük, annak jeleként, hogy a németek még itt vannak a közelben. A hómező téli csendjét azonban más nem zavarta; csak olykor-olykor hallották a fát lopó parasztok fejszecsapásait, ők maguk is kijártak esténként, sőt egyszer jó nagy szárnyaszegett vadtyúkot fogtak meg a patak mellett. — „Er”-es hónapban nem szabad vadászni — morgóit Vitold elégedetten — apám megdorgálna, mert megszegtem a vadásztörvényt. Akkor még volt egy kis liszt is a bunkerben, penészes ugyan, de Lusja átszitálta, használhatóvá tette, finom ebédet készített a vadtyúkból, mártással. Azóta gyakran emlegették az ismeretlent, akit a Grünhut házaspár bizonyára beavatott a titkába. Meg kellene keresni, ha majd elhatározzák magukat a továbbindulásra. Fázva bújt ki a dunyha alól, Vitek még aludt. Pongyolájára ráhúzta a katonaköpenyt is; becsukta az ablakokat, mert már feljöttek a csillagok, meggyujtotta a lámpát az öngyújtóval, amelyben már nagyon megkopott a kovakő. Csak néhány darab maradt még, pedig ezzel igazán takarékoskodnak, naponta egyszer használják, s aztán a lámpa kanóca adja a tüzet mindennek, a kis gödörben a faágak alatt papírdarabkákkal gyújtja meg. A falba erősített kis vasrúdon ingadozik a kanna, benne hólével, amelyből tea lesz, cukor nélkül, mert az csak rövid napokig tartott, s tej nélkül, mert tejkonzerv sincs már, s kétszersült nélkül, mert azt is mind megették; főtt krumplit lehet enni a teához, azt is csak csínján... — Ha holnap kibújunk a föld alól... ma megkockáztathatunk egy húsos reggelit — szólalt meg Vitold, amint pőrén kiugrott az ágyból. — Végy magadra valamit, megfázol — suttogta Lusja. Nemsokára ott ült mellette a férfi, a hét konzervből bontott fel egyet és jószagú gulyás borult ki a pléhtányérra. — Ez az utolsó reggelink a bunkerben? — kérdezte Lusja fájdalmasan. — Az utolsó előtti — mormogta Vitek. — Holnap igazi reggelit eszünk, nappali fényben. Holnap van február utolsó napja, tovább kell jutnunk, mielőtt megkezdődik az olvadás. Csodálkozott, hogy a férfi milyen hirtelen jutott erre az elhatározásra. Előző nap még aggodalmaskodott. Ilyen volt Vitek, örökké változó hangulatú, még sorsdöntő kérdésekben is megmutatkozott ez a lelkiállapota. A lány felsóhajtott és Grünhut bácsi sírjára nézett. Vitek sokáig nem árulta el, hogy mi az a domborulat. Csak amikor egyszer kézbe vette a kapát, hogy burgonyát keressen benne, világosította fel, hogy voltaképpen kriptában rejtőznek, Áron Grünhut porladó földi maradványai mellett. Lusja a tavaszra várt, hogy naponta friss zöldet helyezzen az ismeretlen örökhagyó sírjára. S most elindulnak, amikor odakint a természet még halott. — Tudd meg, hogy nem maradok Szosjánál egyedül — figyelmeztette ismételten. Vitold el akart jutni az egykori pesztonka falujába, hogy onnan aztán egyedül folytassa útját a Blumenfeld-birtok felé. Lusja biztonságban lesz Szosjánál, parasztruhát szereznek, iratokat is; ott fogja bevárni a felszabadulást. Vitold Blumenfeldet azon a környéken mindenki ismeri, ha bajba kerülne, nem akarja magával rántani Lusját is. Ezen vitáztak, amióta a továbbmenekülés tervét kidolgozták; de Vitoldot nem lehetett eltéríteni, mindenre megvoltak az érvei. Ha addig az oroszok nem vonulnak be, a németek miatt kell óvakodni, ha pedig már benn lesznek az oroszok, a kommunistákkal gyűlhet meg a baja. De ő megkockáztatja mindenképpen, mert vissza kell szereznie a birtokot, vagy legalább az elrejtett ékszereket, s más értékeket; a von Hohenbergen család menedéket nyújt majd neki a nácik elől, ha veszélybe jut. Lusja addig nyugodtan vár Szosjánál, baj nem érheti, senki sem fogja tudni, hogy zsidó, még Szosjának sem fogják bevallani; de ha vele lesz ezen a veszélyes úton, Vitold szülőhelyének környékén, esetleg a Gestapo kezébe jut és annak kínzókamráiban úgy fog vallani, mint a vízfolyás. — És te? — kérdezte minduntalan. — Egyedül könnyebb lesz — tért ki a válasz elől. Azt nem mondta, hogy legfeljebb ő maga kerül német kézre; Vitold vakon hitt a szerencséjében. Tudta azt Lusja, hogy értelmes ez a terv, különösen, hogy Vitold szerint két hétnél nem is tarthat tovább a távolléte; s ha nem tér vissza hozzá, Szosjával majd ketten elindulnak Hohenbergen felé, két parasztaszszonyt senki sem fog feltartóztatni. — Még két hétig sem akarok nélküled maradni — makacskodott. — Nekem sem lesz könnyű — hízelgőit a férfi —, de aztán azonnal megesküszünk. — Hogyne, várd meg, amíg nagy leszek — incselkedett. — A törvény tiltja, hogy tizennégy éves lány férjhez menjen. Vitold dörmögve nevetett. Lusja sudármagas volt és telt, a szerelem megérlelte. Ha húsz évet mond, akkor legfeljebb azt jegyezték volna meg az emberek, hogy milyen kislányos arckifejezése van ennek a felnőtt nőnek. — Már nemsokára tizennégy és fél éves vagy — intette —, s ezt nem kell mindenkinek tudni. — Blumenfeld Vitoldné nagyságos asszony leszek — ízlelte jövendő nevét, ezzel hozzájárulását adva a gyors esküvőhöz. — Vajon milyen lesz az életünk a felszabadulás után? — Nem lesznek többé zsidók — válaszolta gondolkodás nélkül. Lusja az élet külső megnyilatkozásai közül legelsősorban a hangot érzékelte; ezúttal azonban a szavak értelme volt a lényeges, természetesen tudata is arra reagált először. v — Miért mondod ezt? Hitler nem jutott túl Európán. S nem ölt meg minden zsidót, mi is példa vagyunk erre. S a Volgán túl bizonyára sokezer zsidó él, odamenekültek Ukrajnából is, a múltkor hallottam erről a rádióban. S még lesznek zsidók... Mamus és Tatus is él bizonyára ... Lusját váratlanul harag öntötte el, sokat akart egyszerre mondani, s ezért a mondatok összefüggéstelenül törtek elő belőle. Gesztenye Cukrászda s$ delicatessen vj ,-ezwes almi. de a régi finomságú süteményekkel. Szeretettel várja régi és új vevőit : KEMÉNY IDA tulajdonos. 1394 Eglinton Avenue West TELEFON: 782-1598 EGESZ ONTARIOBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelést KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 NYÁRI CHARTER UTAZÁSOK AZ 1977-ES EVRE TORONTO-BUDAPEST-TORONTO BUDAPEST-TORONTO-BUDAPEST AZ IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETÉBEN Április 28 Június 14 Június 28 Június 29 Július 6 Július 12 Július 19 Szeptember 28 Augusztus 24 Szeptember 1 Augusztus 29 Augusztus 8 Augusztus 22 Augusztus 15 5 hónap 2 hónap 9 hét 8 és 'A hét 5 hét 6 hét 4 hét $479.00 TORONTO-BECS-TORONTO CHARTER UTAZÁSOK (50) 35.00 $499.00 (57) 35.00 $509.00 (21) 35.00 $499.00 SÚLYHATÁR 66 LBS KÜLÖNJÁRATÚ AUTÓBUSZ SZOLGÁLAT BECS repülőteréről BUDAPESTRE és vissza a repülőtérre. Június 27 Június 27 Julius 26 Augusztus 16 Augusztus 23 Augusztus 16 Apr. 25. Apr. 25. Máj. 24. Július 14 Július 13 Augusztus 11 449,00 Augusztus 2 479.00 Csecsemőknek 35 dollár BUDAPEST-MONTREAL-BUDAPEST MONTREAL-BUDAPEST-MONTREAL_____________ Jelentkezéskor 50.00 dollár előleg fizetendő, a teljes összeg 60 nappal az indulás előtt. bili1..A legkellemesebb, átszállásnélküli utazás, fi ©LUMBUS SERVICE LIMITED A HIVATALOS MAGYAR UTAIASI IRODA 420 SPADINA »VE. TORONTO. OKI. M5T 2G7 COLLECT TELEFONHÍVÁST ELFOGADUNK (416) 361-1101 LIFE W Platina-ékszer specialista Arany zsebórák és láncok $ Karkötők Kézelőgombok # Platina és fehérarany láncok Európai diplomás és kitüntetett ékszerkészltö mester Z3—C3—C3—C3—€3-h árajánlatra házhoz megyek Vinczer Péter Master Jeweller Designer 55 BLOOR STREET, W. 50 Boutique Area. Manu Life Center EZT A KIÁLLÍTÁST LATMl KELL! Több mint 300 régi magyar olajfestmény látható Torontóban Úgyszintén régi magyar fémjeles EZÜST étkészletek, a legnagyobb választék ezüst tálcákban, kerek, ovális, szögletes hal és sütemény tálcák tálak, gyümölcs-kosarak, gyertyatartók, szivardobozok, teáskannák és készletek, dísztárgyak a XIX. század és a századferduló idejéből való kézi veretű ezüst remekművek. H étfőtöl- szombati g: 9.30 tol 6 ig. Használja ki ezt a lehe tőséget és látogasson meg bennünket!
