Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-04-02 / 651. szám

AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Vol. 16. No. 651 Ara: . 40 cent APRIL. 2. 19‘ "Na és ha Brezsnyev tüsszent" i KEZDŐDIK A \ Nehogy azt higgyék kedves olvasóink, hogy az újságíró saját feje után többet lát meg a jövőből, mint az átlag ol­vasó. A jó újságíró — akire azt szokták mondani hogy mindent előre tud — titka,hogy nagyon figyel, és még elejtett jelentéktelennek tűnő meg­jegyzésekből is igyekszik va­lamilyen tanulságot levonni. Még tavaly nyáron történt, hogy egy kiválóan értelmes amerikai születésű barátom­mal beszélgettünk, és a szó Carterre, az akkor még el­nökjelölt C ártér re terelődött. Barátom ezt mondta: Jimmy Cártér győzni fog, és jó, hogy győzni fog. Ez az ember mélyen vallásos. A dé­li baptisták mind azok. És val­dásossá vált "első száz nap" eredményeiről beszámoljunk. Általában ezt az első száz na­pot tekintik mindig az új elnök próbatételi idejének. Nos még egy hónap van hátra, de úgy érzem, hogy amerikai bará­tom jellemzése tökéletesen stimmel, próféciája bevált. Véleményem szerint Cár tér eddig jelesre vizsgázott, — még akkor is, ha a tanfolyam alatt volt egy-két rossz fe­lelete is — és működése a­­lighanem az emberiség tör­ténelmének új fejezetét nyitja meg. A kommunista és a szabad világ harcában tisztességes meggyőződésű emberek a múltban fogcsikorgatva fog­laltak állást Amerika mel-Brezsnyev talán haragos, de Cyrus Vance vidáman a szemébe nevet a moszkvai repülőtéri fogadáson lásosságukkal megdönthetet­len és merev erkölcsi meg­győződés jár együtt. Carter, ha elnök lesz, valószínűleg fog súlyos hibákat is csinálni, hi­szen az országvezetéshez és különösen a külpolitikához nincs gyakorlata. De erkölcsi kérdésekben sosem fog té­vedni, és az amerikai népnek vissza fogja adni önmagában és az emberi tisztességben vetett hitét. Még egy teljes'hónap van hátra ahhoz, hogy a közmon­lett, " nincsen jobb" felkiál­tással. A rabszolga világ XX. századi moszkvai, vagy akár pekingi változatához viszo­nyítva Amerika nemcsak kin­cses Kanaán, de a szabadság édenkertje is volt. Azt azon­ban még legjobb indulattal sem lehetett volna állítani, hogy a XX. századi Amerika abba az irányba fejlődött vol­na, amerre azt az államalapí­tó atyák, Washington, Jef­ferson, Franklin, Adams, vagy később Lincoln Ábrahám iámét erre az eszmére és bár közben sok sikeres világbiro­dalom alakult és szűnt meg, a függetlenségi nyilatkozatig nem volt olyan államdoku­mentum, mely az állami élet középpontjába az egyén mél­tóságát állította volna. Igen, Amerika függetlensé­gének megalapítói a tiszta er­kölcs alapján álltak, azén a er-Galambtollba öltözve E hét folyamán Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügy­minisztere Moszkvában tár­gyal. Etárgyalások előkészí­­tésemég a Ford adminisztrá­ció kezdeményezése és fela­data volt, és a Kreml urai egyáltalán nem titkoljak, hogy október végére megszületik az új SALT II. egyezmény, a­­mely további általános lefegy­verzési ígéretekkel mélyíti el a Kissinger külügyminiszter­­sége idején kitalált detentet. Amerika hajlandó volt enged­ményekre, mint ahogy hajlan­dó volt korábban is, hajlandó volt Helsinkiben is, ha cseré­be a Szovjetunió is hajlandó később be nem tartandó en­gedményekre ígéretet tenni. Többször megírtuk, hogy a szép reményekkel induló kis­­singeri koncepció legnagyobb hibája a hit hiánya volt. Kis­singer meg volt győződve»hogy a szabad világ vesztésre áll, tehát a politika alapelvének annak kell lennie, hogy ez a vesztés minél később követ­kezzék be. De csodálatosan változott meg a helyzet három hónap alatt ! Cyrus Vance egy olyan elnök nevében érkezik meg Moszkvába tárgyalni, akinek hite van. Hisz abban, hogy a szabad világ vezető hatalma, az Egyesült Államok nem ér­kezett el pusztulásának hatá­rához, hogy győzelmi esélye van, és ezért a győzelmi esélyért érdemes, sőt kötele­ző kockázatot vállalni. Car­ter nem kíván visszatérni a ww U ,---v*\«t Ilit ^ y ap/ Cií KCDICSÍ kérdéseken nem ismerek megalkuvót, kompromisszu­mot. Vajcnem kell-e egy ilyen elnölek jelest adni, és ( hogy lefedésünkben túlzó szavakat hiználjunk) köny­­nyes szemel rohanni a zász­lója alá, m<dvan; szívesen megyünk ved minden nehéz­ségen át, híényleg az köles felé vfetsz. ~«wv(uai3l hidegháborúvonalhoz. Nem, ő detentet ár, a szó valódi értelmében, e úgy, hogy a két félnek egyen! jogai és egyen­lő kötelesséf vannak. í de­tentet a múlsn mindkét ol­dal Djásképpagyaráza. A iefegyveriésérdésében volt egyszerűbb térdés, nyugat betartotta ígétét, kelet nem. De már az idtógiai kapcso­latok ügyéber helyzet kissé komplikáltablolt. Mert míg az amerikabolitika a "ne bántsuk egynst gyerekek" szellemét éri is kiterjesz­tette (lásdKiángr-Sonnen­­feldt vonal) 3dig a kommu­nisták azt hiiették, hogy ideológiai kérsekben nincs detente. Ok igis támogatják a szabad vijban működő kommunista ártokat, akik véleményük érint egy i­­gatságtalan ndszert meg­dőltem akart, sőt a detente eUépzelésiikhiég az is be­lefér, hogy lógassák az úgynevezett mzeti függet­lenségükért [zdő terror­­mosgalmakat < Mist aztáCarter saját fegyverükkel* vissza. Amíg Főre elutazta korunk leg­nagyobb írjek Szolzsenyi­­cinnek láttáját, addig az új elnök aabzdte működé­sét, hogy i"£ hangú levelet írt a Nobebcedíjas szovjet ellenzéki ihrov atomfizi­kusnak, yfen biztosította őt arról, ;y z amerikai nép szimpátimigötte áll. Nem sokkal k>b a Szovjetunió­ból szántt Bukovsky tÖr­>i, ami narom héten keresztül olyan tempóban áradt hozzánk, hogy szinte lehetet­lenné tette a rendszeres munkát. Egy újság szerkesztőségének minden biz­tatás természetesen jólesik, hiszen ez bizo­nyítja, hogy a közvélemény ütőerén tartja a kezet. De ez nem jelenti azt, hogy egyetér­tettünk minden levélíróval, telefonálóval,aki velünk ^egyetértett. A számtalan érdekes hoz­zászólás közül kettőt szeretnénk kiemel­ni, mert ebben a két cseppben igazán ben­ne van a tenger. Az egyik a kedves B-né te­lefonja volt, aki gratulációjához hozzátet­te, hogy a Szt. Erzsébet Egyháznál a vasár­napig mise után a Menóra cikkéről beszélget­tek és megjegyezték, hogy " bár minden ma­gyar ember olyan tisztességgel és bátorság­gal állna ki a meggyőződése mellett, mint a Menóra szerkesztője". Egy másik levéllel, a­­melyet Montrealbol írtak, viszont nem ér­tünk egyet. Nem értünk egyet, mert a szél­sőségeket meg zsidó oldalon sem szeretjük, és azt károsnak tartjuk. Márpedig e levél í­­rója arra biztat minket, hogy "ne hagy­juk abba". Hosszasan fel is sorolja, miféle valódi, vagy vélt antiszemita csoportok­ról tud, s azt kívánja tőlünk, hogy ezeknek működését akadályozzuk meg. Egyáltalán nem vagyunk meggyőződve ar­ról, hogy ha mostantól kezdve minden szá­munkban valódi, vagy vélt antiszemita hecc­csoportokat, vagy személyeket lepleznénk le, ezzel jól szolgálnánk ügyünket. Mégkevésbé, hogy ezzel barátokat tudnánk szerezni a zsi­dóságnak és Izráel államának. Az egész há­legaicaűalyozm m ^ véleményüket — bármi j ^ badon kifejtsék. Hane mert ha állandóan ezze veszítenénk hitelünket, jóindulattal, nem azzal fogadnák állapításainkat, hogy " biztosan jó okuk van amiért felemelték szavukat" hanem azt mon­danák; íme összeférhetetlenek, kötekedők, kákán is csomót keresők. És legközelebb, ha ismét valami főbenjáró ügyről lenne szó,nem állnának mögénk keresztény magyar olvasók ezrei, márpedig a fasizmus elleni harcban— ugyanúgy, mint a kommunizmus elleni harc­ban, közös érdekeink vannak és együtt kell dolgoznunk. Mindezzel nem azt mondjuk, hogy montreá­­li levélírónknak sok mindenben ne lenne iga­za, és hogy 30 év után is fennálló keserűsége ne lenne jogos. Nagyon is az ! De aki poli­tikai térén, vagy a betű fegyverével szolgál­ja népét, az messzebb kell hogy lásson. A fasiszta világ néhány figurája még időnként megjelenni próbál közöttünk, de nem ők kép­viselik az igazi veszélyt. Panoptikum figu­rák, nem kevésbé mint Madame Tusseaud pá­risi viasz-múzeumában a Hasfelmetsző Ja­kab szobra. Az igazi veszély manapság a vi­lágra s ezzel együtt a zsidóságra is a szél­ső-baloldalról leselkedik. Éppen ezért a Me­nóra a jövőben is higgadt, mérsékelt, min­den demokratikus erővel és demokratikus szellemű emberrel együttműködésre öröm­mel kész,középpárti újság kíván maradni, nem pedig az antiszemitizmust egyszerre ül­döző és terjesztő hecclap. e­ténészt személyesen is fogad ta. Moszkvában ez nagy fel háborodást váltott ki. Úgy rezték, hogy ez az ő belügye ikbe való beavatkozás, amely " rontja a detente esélyeit". Carter elnök olyan ártatlan képet vágott amilyen csak te­lik tőle. De hiszen, — mon­dotta, — éppen a Szovjetunió mondta, hogy fenntartják ma­guknak a kritika jogát, a mi politikai rendszerünk ellené­ben. Mi ezt a jogukat tisztel­jük, tudomásul vesszük, sőt örömmel vállaljuk az ideoló­giai vitát. Beszéljünk tehát a világ nyilvánossága előtt ar­ról, hogy kinek jobb és kinek rosszabb a rendszere, és tá­mogassuk egyaránt az ellen­fél országában azokat, akika mi felfogásunkat osztják. Az előbb azt írtuk, hogy Carter olyan ártatlan arcot vágott, amilyen csak telik tő­le. Hát azért azt ne higgyük, hogy Carter valóban olyan naiv, amilyennek mutatja ma­gát. Sőt még azoknak is, a­­kik korábban bizalmatlanul néztek a gyakorlatlan új elnök működése elé, el kell ismerni, hogy Carter nemcsak tisz­tességes, de okos is. Amikor a múlt hét folyamán Moszkvából az a hír érkezett, hogy a Kreml rossz néven ve­szi az amerikai elnök beavat­kozását és ez veszélyezteti Cyrus Vance útjának sikerét, Washington gornyedésbe me­revedett hátgerincü hivatásos diplomatái rémült óbégatás­­ban törtek ki. Mi lesz most ? Mi lesz az amerikai külpoli­tikával? Brezsnyev haragszik. És ekkor az elnök sajtófőnöke kiállt az újságírók elé, és a IXK következőt mondta hivatalo­san az elnök nevében: — Vannak ebben a városban egyesek, akik rögtön megré­mülnek, ha Brezsnyev tüsz­­szent egyet. Erre semmi okuk nincs. S ezután részletesen kifejtette, hogy Carter véle­ménye szerint Cyrus Vance útjának sikere, vagy sikerte­lensége teljesen független a szovjet és a keleteurópai disszidensek szabadságjogá­nak támogatásától. Ha a Szov­jetunió békét akar, megkap­hatja. De ha a Szovjetunió azt akarja, hogy erkölcsünkről, meggyőződésünkről, tisztes­ségünkről lemondjunk, ezt nem kaphatja meg. Még a fegyverkezési verseny csök­kentésének árán sem. És Carter szavainak alá­- Folytatás a ÍZ. oldalon T 0 I 0 N T 0 MEGHÍVÓ A Torontói Magyarajkú Zsidók Szövetsége Izrael állam önállóságának 29. évfordulóját | 1977 április 17-én, vasárnap délután fél négykor ünnep H fs I • v r • I I mm* | | r\ / rs I o, ■ £ a Shaarei Tefilah Templomban, 3600 Bathurst Street. Az Izrael Nap teljes bevételét szegény sorsú izraeli testvéreink támogatására és kulturális célokra tjük Ünnepi szónok Moshe Carmilly ( New York). Szórakoztató műsor: Eggerth Márta, az operett és film legnagyobb csillaga. Belépti díj uzsonnával együtt: személyenként'jlO. Jegyek megrendelhetők. Stern Tibor (Sasmart) 368-4132 Menczeles Pál (Fortune) 364-6999 Mrs. Kurta Magda 633-8886 (e&itán) __________________________ ____________________—w -JV -VK-----------------------------3 MEGHÍVÓ A Hadassa Lea Chapterje Izrael 29 éves évfordulójának megünneplésére április 16-án szombaton este 8 órakor a Temple Sinai (210 Wilson Ave) helyiségében JÓM HAACMAUT BÁLT rendez, melyre ezúton is szeretettel meghív mindenkit. Vacsora, tánc, doorprice. Earl Barnes és zenekara. Műsor. Belépődíj: $18, amiben már a vacsora ára is benne van. Jegyek kaphatók: Judy Florist 979-2177 Weiss Margaret 667-8179

Next

/
Oldalképek
Tartalom