Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-03-19 / 649. szám
14.oldal MKNORA * 1977 március 19 Emléksorck egy hős magyar katonáról... Maiéter Pál - a forradalom tábornoka Annyi év távlatából hadd idézzem fel a Forradalom huszadik évének alkalmából Maiéter Pál tábornoknak, a Nagy Imre kormány honvédelmi miniszterelnök emlékét. Nem a forradalomban való részvételéről és nem Török Bálinthoz hasonló elfogatásáról kívánok most írni, hanem azokról a kisebb-nagyobb emlékekről amelyek az idő során vele kapcsolatban bennem felmerültek. Milyen ember is volt Maiéter Pál, akinek neve és tette olyannyira öszszeforr a magyar Október történetével? Amikor megismertem, 1956 nyarán, még zöldfülű tiszt voltam. A magyar néphadsereg tartalékos alhadnagya, akit ideiglenes katonai szolgálatra hívtak be egy budapesti építő-zászlóaljhoz. Amikor parancsnokunk nevét először hallottam, tudtam, hogy nem ismeretlen személlyel hozott össze a sorsom. Aki jártas volt az 1944/4 5-ös magyarországi antifasiszta harcok történetében az jól tudta, hogy Maiéter ezredes azokhoz a kevesekhez tartozott, akik szovjet hadifogságba jutva vállalták a további harcot és partizánnak jelentkezvén bevetésre is kerültek magyar földön. (Nem magyarok ellen, ahogy ezt idekint az emigrációban előszeretettel terjesztik, hanem a 8. német hadsereg, a hitleri Wermacht Magyarországot megszállva tartó katonái ellen). Igaz, az ötvenes évek legelején, a Rákosi diktatúra idején már mi is tudomásul vettük, hogy azokról a személyekről, akiket nem a Moszkvából hazacsöppent pártklikk nevezett ki hősöknek, nem illik beszélni. így Maiéter is partizánmúltjával egyetemben az “elfelejtendők” listáján szerepelt és ez a minősítés kihatott katonai pályafutására is. Hisz amivel felettesei ezekben az években megbízták, minden volt, csak épp katonai tudományt igénylő feladat nem. Hej, de sok helyen is megfordult a “Fordulat Éve” után Maiéter! Szabályzatszerkesztő Csoportfőnök a Honvédelmi Minisztériumban, és mint ilyen Hadmúzeumi igazgató a Várban, míg végül is a bányász- és építő-zászlóaljak vezetőjeként kötött ki. Ezeket az egységeket a néphadsereg olyan sorköteleseiből állították az illetékesek össze, akiknek helyzetük nem engedte meg, hogy mint kenyérkeresők hosszú éveket családjuktól távol töltsenek. így lettek ezekből aztán honvéd építő- és bányászmunkások (hivatalosan kisegítő műszaki zászlóaljak), akik keresetük nagy részét minden hó végén átutalhatták családjuknak. Ide került Maiéter ezrede 1953 őszén, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, brigád parancsnoknak. Mi volt az, ami megnyerővé tette előttem parancsnokomat?Közvetlensége és az a mód, ahogy feletteseivel és beosztottaival érintkezett. Összehasonlításra bőven volt alkalmam; már korábban voltak kapcsolataim a néphadsereg tisztjeihez. Főleg olyanokhoz, akik alig pár éve öltötték magukra az “angyalbőrt” és akiket a párt kegye (valóban csak az, tudásuk, rátermettségük kérdése azokban az években egy mellékes körülmény volt) magas, minisztériumi vagy parancsnoki beosztásba helyezett. Ezek dölyfösek, beképzeltek, fontoskodók vagy épp kegyesen leereszkedők voltak a hozzájuk fordulókhoz. Maiéterből mindezen tulajdonságok mintha hiányoztak volna. Határozott volt és ha kellett kemény, de tudott ember és bajtárs is lenni. Ennek nem egyszer adta tanúbizonyságát. Emlékszem — hogy csak egy esetről számoljak itt be — október közepén történt, hogy Maiéter kijött hozzánk a Kilián laktanyába szemlére. Jöttét nagy izgalom és felfordulás előzte meg, ahogy ez már katonáéknál szokás. A tisztekkel hamar végzett; velük nem is akadt sok dolga (csak a laktanyaparancsnokot, D. őrnagyot csapta el, mert az “őrnagy elvtárs” rendszeresen lopkodta a húsporciót a legénységi konyháról). A honvédek érdekelték őt, az építő-katonák, akiknek a részére gyűlést tartatott. Olyan gyűlést, amelynek a végén felszólította a jelenlevőket, hogy ha valami is nyomja szívüket, itt az alkalom, könnyítsenek magukon. A politikai tisztek csak a fejüket csóválták, láthatóan nem tetszett nekik a nevelési-módszer. Hát amikor még meghallották Maiéter intézkedéseit. Az egyik katona tanácsi igazolvánnyal igazolta, hogy özvegy édesanyja beteg, egyedül van és nincs aki ápolja. Legalább pár napra, amíg sikerül kórházi ágyat szerezni neki, engedjék őt haza, falujába. Maiéter egy hét rendkívüli szabadságot adott és utasította a zászlóalj politikai tisztjét, hogy ő maga gondoskodjon sürgősen kórházi ágyról a beteg számára. Egy pestkörnyéki fiú felesége ügyét hozta elő. Az asszony állapotos, nyolcadik hónapban van, kis otthonuk a külváros egyik legelhagyatottabb helyén található. A várandós asszonyka fél az éjszakákat egyedül eltölteni. Vajon lehetne ezen valamiképp segíteni? Lehetett. Az ezredes engedélyezte az alig pár hetes újoncnak, hogy munka után és a takarodó előtt elhagyja a laktanyát és az éjszakát feleségénél töltse. “Már a leendő állampolgár érdekében isi”, mondta tréfásan Maiéter, de aztán mindjárt újra katonás lett: “Míg a gyerek meg nem születik... és amíg Ön vissza nem él e kedvezménnyel...” Örákig tartott ez a gyűlés, amelynek során katonáinknak alkalmuk volt parancsnokukat megismerni, de szívükbe zárni is. Vajon kommunista volt-e Maiéter? Az volt — a szó klasszikus értelmében. Párttagsága, ha jól tudom, még a honvédség úgynevezett debreceni korszakából (1945 tavaszáról) származott. Meggyőződésből bői vált-e párttaggá? Minden jel arra mutat, hogy igen. ő, aki a Horthy korszakban Ludovikát járt és hivatásos tiszt volt, jól láthatta az űrt, amely az akkori uralkodó osztályt a néptől, annak gondjától, bajától, elválasztotta. S mivel más párt nem akadt az 1945-ös Magyarországon amelyben megbízhatott, hogy a múlt rendszert mindenfajta és féle feudalista maradványaival visszahozhatatlanul megsemmisíti, a fiatal honvédszázados Marx és Engels pártjába helyezte bizalmát. Tette ezt annál inkább, mert a párt akkori vezetői nyakra-főre hirdették, hogy az' Ő kofhmuhizmusuknak semmi köze nincs a Kún féle diktatúrához és ők a szovjet bolsevizmust sem akarják a hazában megvalósítani. A Rákosi féle parancsuralom, Magyarország bolsevizálása és nagyfokú oroszosítása aztán neki is megmutatta, mennyire bízhat valaki e Kanadaiak vagyunk . . . Kanada a miénk KANADA A MI ORSZÁGUNK. Miénk minden megyéje, városa, falva. Magunkénak mondhatjuk az Atlanti óceán keleti partjának vidékét, a főváros lenyűgöző környékét, a felhők fölé tornyosuló Sziklás hegységet Nyugaton. A természeti szépségek földje ez, a különlegességeké, de az egyszerű vendégszereteté is. Nincs ország, amely ennyiféle üdülési lehetőséggel tudna szolgálni. Ismerkedjék meg ezidén Kanada valamelyik még ismeretlen tájával. Canada Rengeteg látnivalót kínál. i* Canadian Governmcnl Office de tourisme Office of Tourism du Canada Moszkvából szalajtatott pártvezérek ígérgetéseiben. De miként az önkény éveiben sem tagadta meg soha magyarságát ( a néphadsereg szovjetmintájú egyenruháiról alkotott véleménye közszájon forgott), úgy a forradalom győztes napjaiban sem vált ideáljához hűtlenné. Hitte és vallotta, hogy lehet valaki magyar és kommunista. így, ebben a sorrendben. Jóllehet a forradalmi sajtó sohasem közölte Maiéter pártállását (sőt egyesek pártonkívülinek tüntették fel), előttünk, Kiliánbeliek előtt, egy pillanatig sem volt titok, hogy parancsnokunk kinek is kötelezte el magát. Kommunistának tartotta magát továbbra is és hitt abban, hogy a Rákosi-korszak népellenes vétkeit az új, a szellemében és erkölcsében alapjában megváltoztatott párt képes lesz helyrehozni. Mennyire nevetséges és otromba ezek után az a hazai vád, amelyet egy Kerpán nevű zsurnaliszta a “Népszabadság” 1957-es tavaszi számában ezzel kapcsolatban leírt: “Maiéter, a karriervadász horthysta tiszt úr, előkészületeket tett a kommunistagyanusak ártalmatlanná tételére a befolyása alá került egységeknél!” Maiéter PÁL 1956-os szovjetellenes fellépését sem lehet az 1944-es szerepével egy kalap alá venni. Amikor például amerikai újságírók keresték őt fel a Kiliánban, egyiküknek, Selfton Delmonnak feltűnt az ezredes zubbonyán egy orosz kitüntetés. “Még mindig viseli ezt?’ — kérdezte tőle. “Természetesen”, felelte Maiéter. “Sőt büszke is vagyok rá. Ne higgye, hogy nem vagyunk szocialisták. Csakis azok vagyunk. Ez a felkelés nem a kapitalisták forradalma a régi rend visszaállítása érdekében. Inkább az a célja, hogy Magyarországot felszabadítsa és a népet valójában szabaddá tegye az országban!” Ilyen értelemben beszélt Maiéter a többi külföldi tudósítóval is. Basil Dávidson, a “The Times of India” képviselője, aki nem épp jó véleményt táplált a hadseregről 1956 november 3-án a honvédelmi miniszter Maiéterrel találkozott: “Maiéter imponáló személyiség megjelenésében is. Magas, karcsú, igen öntudatos férfi, tettrekész, kiváló megszemélyesítője a kommunista iskolázásnak, nem csak katonai szempontból. Abban az időben, mikor tisztjei már nem viselték a szovjet rangjelzéseket az ő zubbonyán még ott volt látható a partizán kitüntetés (és egy másik vörös csillag, amelyet katonáinak a széncsatában elért eredménye után kapott). “Ne higyje”, mondta nekem, “hogy mi az oroszok kivonulása után az órát vissza akarjuk állítani. S ha egyesek ezt mégis meg akarnák próbálni, nos, akkor majd meglátjuk!” S ezzel pisztolytáskája után nyúlt”. Vajon forradalmár volt-e Maiéter? Nem volt az. Katona volt, akit miniszteri parancs küldött ooktóber 25-én a Kiliánhoz. A felkelőkre, a népre kellett volna tüzelnie, anélkül, hogy tudta volna miért és kinek érdeke követeli ezt tőle. S mivel nem volt hajlandó Bata és Gerő szavainak hitelt adni, rmielőtt lövetett volna, először tájékozódott. Ellenforradalom? Fasiszták? Külföldi ügynökök? Nem, ilyesmivel nem találkoott az Üllői-úton és a Kiliánosok, akik pedig október 23. óta benne éltek az eseményekben, sem tudtak neki ilyesfajta bizonyítékkel szolgálni. De előkerült egy gyűrött röplap, rajta ?lz egyetemi “16 pont” az egyik elfogott felkelő zsebéből. Ez magáért beszélt, épp úgy mint azon szovjet páncélosok dübörgése, amelyek a Nagykörúton és az Üllői-úton fel-alá vonulgatva, cél nélkül tüzeltek bele az utat szegélyező házakba. Kire lövethetett volna Maiéter ezredes? A felkelőkre, saját véreire — a moszkovita klikk érdekében?! “A ' néppel tűzön vizen át!”, Petőfi ezen verssorát a Farkas féle katonai vezetés szinte az unalomig sulykolta bele a néphadsereg katonáinak tudatába. És, hogy a vak fegyelem csak a burzsoá hadseregek sajátossága. Nem, a választás nem volt nehéz Maiéter számára, amikor ahelyett, hogy a felkelőket semmisítette volna meg, azokkal fegyverszünetre lépett. Fegyverszünetre, amelyből később fegyverbarátság lett. Akkor, amikor megüzente Batának, hogy a kormány csak akkor lesz képes Budapesten a rendet helyreállítani, ha a szovjet csapatok elhagyják a fővárost. Amikor erre a miniszter (egyébként szakmája szerint villamosvezető, aki szemtanú-vallomások szerint október 25.-én e felkiáltással borult egyik tisztjének nyakába: “Édes fiam, ne kérdezzetek engem, én sem tudom, hogy mit kell csinálni”) . sután sajnálja, de nem áll módjában a szovjet elvtársak budapesti hadműveleteit befolyásolni, akkor, de csak akkor telt be Maléternél is az a bizonyos pohár. “Ez esetben jelentem, hogy az első szovjet harckocsira, amelyik a Kilián körzetébe kerül én nyittatok tüzet!” — mondotta és így is cselekedett. Október 28.-án aztán amikor Nagy Imre végre keresztülvitte akaratát és megszületett a “tflzszüneti parancs” amelyet követett a szovjet csapatok kivonulása Budapestről, a kormány nevében Vas Zoltán vette fel a kapcsolatot Maléterrel. Talán azt várták, hogy “lázadóhoz” illően követelésekkel, személyi kívánságokkal fog majd előállni s ezek teljesítésétől teszi függővé további lépéseit. Nem így történt. Maiéter ezredes szabályszerűen jelentkezett a miniszterelnöknél és megismervén Nagy Imre programját, minden kikötés nélkül alávetette magát utasításainak. 1+ Canada Postes Post Canada Nem volt Maiéter politikus sem. Akárhogy is szerették volna egyes kádárista újságírók (Szenes Imre) vagy fantázia túltengésben szenvedő amerikai zsurnaliszták (Leslie B. Bain) e szerepben látni. Nem szédült meg egy percre sem azoktól az ünneplésektől, amelyben a a forradalom győztes napjaiban része volt. Hiába jártak be hozzá a Kiliánba a különböző küldöttségek, pártelnöki és ki tudja még milyen funkciókat felkínálva. “Öklöm van, harcolni tudok, de nem vagyok politikus, nem is leszek soha, hagyjatok nekem békét”, hessegette el ostromlóit. S még arra sem volt hajlandó, hogy az Üllőiúton tiszteletére összegyűlt tömeghez beszéljen. Az “Igazság” egyik tudósítóját így intette le: “Nincs idő arra, hogy most rólam beszéljenek, írjanak. Személyem érdektelen. A tettekről kell beszélni. És a holnapról...” Bízott az emberekben, bízott a kivívott győzelemben és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Nagy kormány megszilárdítsa hatalmát. Nem hajkurászta a népszerűséget, hisz akkor dehogy is pofozta volna fel sajátkezűig azt a két Corvinistát, akiknek zsebeiben aranygyűrűt és aranyórát talált (ezek, mivel később futni engedte őket, égre-földre fogadkoztak, hogy még visszajönnek és “kinyírják” Maiétert!). A szovjetek csapdájába is becsületből sétált be. Csak egy szavába került volna és mást jelöltek volna a tököli tárgyalás vezetésére. November 3.-án tisztjei nem titkolták ezirányú aggodalmaikat. Egyikük, Csiba százados fel is vetette: “De vezérőrnagy bajtárs, ha csak csel a meghívás? Ha elfogják, ha egyszerűen ott tartják?’ Maiéter válasza csak egy pillanatot késett: “Nem, ezt én nem tudom feltételezni róluk... Bár, ki tudja? Fordult már elő ilyesmi a történelem során. A szovjet történelemben pedig jócskán. De ha így is lenne, akkor is kötelességem elmenni...” S mivel nem volt politikus, hanem “csak” katona, aki bízott egy szovjet vezérezredes (Malinyin) meghívásában és a parlamenter személyének kijáró sérthetetlenségben, el is ment Tökölre, hogy ott november 4.-e hajnalán Szeröv embereitől elfogassa magát és ezzel kezdetét vegye az a kálvária, amely végül is 1958 június 17.-ével végződött. Maiéter vezérőrnagynak, “a forradalom tábornokának” nem adatott meg, hogy katonához méltón, bajtársai között a csatatéren szenvedjen hősi halált. Gosztonyi Pét Első osztályú levelek (1 oz.-ig) és képeslapok Kanadába és Amerikába 1977. március 1-től 12 centbe kerülnek. Ugyanakkor a lezárt üdvözlőkártyák 10 centre emelkedtek. A más díjszabás-cseréket kérjük ellenőrizze az Ön postahivatalában. Helyes portó plusz a Postai Code (irányitószám) gyorsabb kikézbesítést eredményez. Bélyegezze le. Ragassza le. írja rá a Postai Code-t. Postázza
