Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-03-19 / 649. szám
,&t.August J.'iolnar P.O.Box l0^ w jersoy o39o3 Hew örunsns-M U.S.A« Second class mail registration No. 1373. Vol. 16. No. 649. U (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG [APJA Ars,* 40 cent MARCH. 19. 1977. CARTER IS "VÉDHETŐ" HATÁROKAT AKAR A múlt hét legfontosabb külpolitikai eseményének Jicchák Rabin izráeli miniszterelnök washingtoni látogatását tekinthetjük. Lényegében ez volt az első tárgyalás, ahol Jimmy Carter egy nehéz politikai kérdésben kellett állást foglaljon, hiszen azok, akiket eddig vendégül látott, probléma mentes politikai szövetségesek voltak. Éppen ezért kisérte ezt a találkozást nagy várakozás; vajon lesz-e változás az Egyesült Államok közelkeleti politikájában. A tárgyalásokról kiszivárgott hírek azokat igazolták, akik Kissinger volt külügyminiszter ténykedésének utolsó ideje alatt azt hangoztatták, hogy izráeli szempontból csak jobb jöhet nála. Rabin útja maximális izráeli siker, még akkor is, ha nem bocsátottak ki látványos végjelentéseket. Carter elnök ugyanis mint a közelkeleti béke egyik alapfeltételéről a " védhető izráeli határokról" beszélt, vagyis elfogadta azt az izráeli álláspontot, hogy semmi körülmények között nincs visszatérés az 1967 előtti határvonalakhoz. Nyilatkozata általános megdöbbenést is okozott az arab táborban, ahol az elmúlt években hozzászoktak, hogy a közelkeleti béke érdekében mindig Izráelt próbálják újabb koncessziókra kényszeríteni. Cártér ezúttal megváltoztatta az eddigi játékmenetet is meggyőződéséért még bizonyos kockázatot is vállalt. Az új elnök eddigi külpolitikája megérdemli a bizalmat, és megérdemli a támogatást. Az egyetlen bökkenő ott van, hogy leginkább a saját táborán és a saját adminisztrációján belül található emberekkel szemben szorul támogatásra. Úgy tűnik, Cártér bizonyos személyi engedményeket tett és túl sok csoport ambícióit akarta kielégíteni a külpolitikában, s ezért most belső harcokat kell vívnia úgynevezett szakemberek ellenében, akik az új elnök idejében is a régi politikát szeretnék folytatni, talán nem is meggyőződésből, csak egyszerűen megszokásból. Mivel Cártér új erkölcsi alapokon álló politikát csinál, ezeknek meggyőződésük, hogy Cártér rosszul csinálja. Pedig jól csinálja. Mikor a Rabinnal való tárgyalások után elmondta nyilatkozatát, nem dőlt össze a világ. Igaz, hogy az arab országok követei felvilágosítást kértek a külügyminisztériumban, de amikor megkérdezték őket, vajon tiltakozást jelentettek-e be, azt válaszolták: tiltakozásról szó nincs. Nekik elegendő a külügyminisztérium megnyugtatása, hogy az amerikai politika lényegesen nem változik. Ez nekünk is elég, hiszen a múltban éppen Izráel volt az, amelyik állandóan felvilágosítást kellett kérjen, s amelyet nyugtatgattak, hogy az amerikai külpolitika lényegében nem változik. Mint ahogy változott a múltban, úgy persze változik most is, mégpedig Izráel részére igen kedvező formában. A Rogersterv és a Kissinger-féle lépcsőzetes politika egyaránt a múlté, és a Cár tér - Vance-i külpolitika nem Izráel bőrére, hanem Izráel és az arab államok közös érdekében akar közelkeleti békét csinálni. Részletkérdésekről az amerikai elnök és az izráeli miniszterelnök nem tárgyaltak, de a kommüniké megjegyzi,hogy rendkívül szimpatikusnak találták egymást. Ez némileg megerősíti Rabin ingatag helyzetét is az izráeli belpolitikában. Mennél jobban mer bízni Izráel népe az amerikai adminisztrációban, annál hajlamosabb egy békés szándékú kormány megválasztására. Ezt persze Carterék is tudják, számításba is veszik, de mindez nem sokat változtat az alapvető amerikai jószándék értékén. Még mindig a Fiaia-ügy Kevés esemény volta torontói magyar emigráció életében, amely olyan hullámzásokat váltott ki, mint a Menora múlt heti vezércikke, a ”Szálasi tavasza Torontóban”. Hogy távirati stílusban mégegyszer összefoglaljuk, 600 ezer magyar zsidó és másik fél millió keresztény magyar lemészároltatásában való aktív részvétel nem megbocsátható bűn, és ezért a Szálasi rendszer egyik főpropagandistájának Fiala Ferencnek meghívása Torontóba, bűncselekmény nem csak a demokrácia, de a józan ész és a jóizlés ellen is. Körülbelül ezt írtuk. Ha csak az lett volna a célunk, hogy szenzációt keltsünk, úgy sikerről beszélhetnénk, mert a Menora ez a száma majdnem a szokottnak duplájában kelt el. Mégsem hisszük, hogy teljes sikerrel jártunk volna, mert eddig még hiányoljuk a meghívó szerv, a Magyar Ház vezetőinek egyetlen mondatát, amivel az egész ügy méregfogát kivették volna, ami körülbelül ez kellett volna legyen: nem vagyunk Szálasi hívei és ezért Fiala Ferenc meghívását lemondjuk. Nem, ez nem hangzott, nem is hangozhatott el, hiszen a cél éppen az volt, hogy Szálasi egykori hívei előbb magukhoz kaparintsák a Magyar Házat, majd pedig ezt látványos formában tudatosítsák a nagyközönséggel. Mert igenis van egy pár tucat ember, aki aztakarja, hogy 1977 Szálasi tavasza legyen Torontóban. I- gérhetjük,hogy viharos tavasz lesz, nemcsak mennydörgéssel, de villámokkal is. Távol álljon tőlünk, hogy a Magyar Ház egészét, még kevésbé a magyar közéletet azonosítsuk ezekkel az emberekkel. Sőt... Éppen a telefonáradat győzött meg arról, hogy van egy erőszakkal elhallgattatott hallgatag többség, amely ugyanúgy gondolkozik mint mi, s amelynek tagjai közölték velünk, hogy nem félnek véleményükkel nyilvánosság elé állni. Múlt kedden, amikor a Menora első vezércikkének hatására a Magyar Házban rögtönzött vezetőségi ülést hívtak össze, többen ki is fejtették, hogy Fiala előadását jó lenne lemondani. Voltak körmönfontabbak, akik azt szerették volna elérni, hogy a vezetőség járjon közbe a tartományi képviselőnél, hogy az járjon közbe a kormánynál, hogy Fialát ne engedjék be az országba. Mert így jóllakik a kecske, megmarad a káposzta, sőt azt a káposztás tésztát is meg lehet főzni vele, miszerint ime a kanadai demokrácia, a zsidók közbelépésére megakadályozza a tisztességes nyilasok szabad-szólását. Szerencsére erre nem kerül sor, mert a Magyar Ház elnöke Endes László kijelentette, itt pedig az lesz, amitő akar, abba senkinek beleszólása nincs. (Még a tagságnak sem^ Néhány nappal később pedig, vasárnap délután. — igaz, hogy borközi állapotban és hasonló hangulatban leledző társaság körében — azt is közölte, hogy Fiala Ferencet ő fogja bevezetni. Milyen kár, hogy ezt az egész egyszerű ügyet ennyire hagyták elmérgesíteni. És itt gyorsan lelkiismereti számadást csinálok, hiszen én voltam az, aki az ügyet kipattantottam és ennyire az élére állítottam, nem leledzem-e a türelmetlenség és összeférhetetlenség bűnében? De a leggondosabb lelkl’smeret vizsgálat után is felmentettem magam. Hiszen éveken keresztül képviselem azt az álláspontot, hogy a magyar zsidóság és a keresztény magyarság érdekei éppúgy közösek, minthogy közösek az ellenségei, s egy természetes szövetség magától értetődően termel ki egy egymás iránt érzett szimpátiát is. Ennek a felfogásomnak sokszor adtam gyakorlati jelét, s tudom, hogy ezt legtöbben értékelik is. Azt is tudom, hogy a néhány volt nyilasvezető éppen ebből az álláspontból akar kiráncigálni engem is, meg a demokratikus magyarság többségét is, Anynyit talán elérnek vele, hogy a hang kissé élesebb lesz, de annyit semmiképpen sem, hogy társadalmunk megoszoljon. Meg aztán miféle ember lennék én, ha 600 ezer magyar zsidó testvérem lemészárlásán egyszerűen túltenném magam. Nem. Ebbe a harcba tiszta lélekkel indulunk, és el vagyunk szánva arra, hogy ezt végigcsatázzuk. Ez a Torontóban élő magyar zsidóság az egész világon élő magyar zsidóság, a Torontóban élő egész zsidóság üzenete, Szálasi 1977-es hívei felé. Ki hívta meg a nyilas szerkesztőt? Ha már az egész ügy ilyen éles formában merült fel, lehetetlen nem beszélni annak előzményeiről. Az első érthetetlen kérdés, hogy hogyan lett Fiala Ferenc meghívott előadója a Magyar Háznak. Ha hinni lehet ugyanis a torontói ’’Magyarság Tudományi Intézet” Napjaink című, finom kifejezéssel élve szélső jobboldali havilapjának, úgy Fiala Ferencet ez a Magyarság Tudományi Intézet hívta meg. Ha ennél maradtak volna, nem sok folytatás a ?. oldalon Ne mulassza el | a Bnai Zion Nagyvárad & Vicinity Chapter 56 „ 77 " NAGYSZABÁSÚ MŰSOROS ESTJÉT március 26-án szombat este fél-9-kor a DESSER CATERER nagy báltermében 169-07 Jewel Ave Flushing COCKTAIL PARTIÉ - COMPLETT VACSORA - KITŰNŐ MŰSOR NAGYSZERŰ ZENEKAR - tAnC. Személyenként $20.- ( adóból levonható) Rezerváljon mielőbb: Mr. George Stern (212) 352-9136 or 352-3764 Szacharin A hivatalok ostobasága engem ritkán szokott felbosszantani, inkább nevetek rajta. É- letem egyik legmulatságosabb élményeként tartom számon ezt a feliratot, amivel a vámhivatalban találkoztam, s amely így szólt: "Ebbe a papírtartóba csak kék színű formanyomtatványok helyezhetők el" és alatta zárójelben: "a kék színű formanyomtatványok időleges hiánya miatt a rózsaszínű formanyomtatványokat további intézkedésig kék színű formanyomtatványnak kell tekinteni". Tehát a hivatalokon nem szoktam fennakadni, végeredményben azért vannak, hogy gyártsák a papírt, a papír meg arra való, hogy új hivatalokat nevezzenek ki rajtuk. A- mikor azonban a tudományos intézeteket, kutatóközpontokat züllesztik le arra a szellemi színvonalra, amit annak idején " kincstári ökörségnek" neveztünk, akkor néha mégiscsak ideges leszek. Ez történt a múlt héten is, amikor váratlanul napvilágra került a hír; az Egyesült Államokban és Kanadában egyaránt beszüntetik a szacharint és a szacharinos készítményű élelmiszerek árusítását, mert patkányokon végzett kisérlet bebizonyította, hogy a szacharin veserákot okozhat. Az egészséges életmód megőrzése érdekében sok mindent tanultam meg az elmúlt években; például hogy ne igyák alkoholt, mert hiszen az stb.., hogy ne igyák tejet, mert az zsírlerakodásokat okoz, hogy ne igyák fluorizálatlan vizet, mert az fertőzést okoz a gyomromban és ne igyák fluor izált vizet mert az kilyukasztja a fogaimat. Megtanultam hogy i.e egyek túl sok zsírosat, mert az hízáshoz vezet, ne egyek tojást, mert magas lesz a koleszterolom, ne egyek zöldséget, mert a korábbi hittel szemben a vas nem egészséges, ne egyek gyümölcsöt mosatlanul, mert káros és ne egyem mosva, mert káros, s főleg ne lélegezzek, mert a levegőszennyeződés már túlhaladta a megengedhető minimumot. Mindezt eltűrtem volna, de íme most kiderül, hogy a levegőtől való abszolút tartózkodásom csak abban az esetben ér valamit, ha a szacharintól is tartózkodom közben, ellenkező esetben olyan gyorsan tör rám a vesebaj, hogy még megfulladni sincs időm. Egy kanadai kutatóintézet kísérletet folytatott patkányokon olymódon, hogy 50 hím és 50 nőstény-patkányba szacharint fecskendezett be. Na nem sokat! Emberméretbe átszámítva éppencsak annyit, mintha egy személybe minden nap 4000 db szacharint töltenének bele, vagy 500 liter szacharinnal édesített coca-colát öntenének a gyomrába. Ezt csinálták a patkányokkal hónapokon keresztül, de ezek a patkányok megmakacsolták magukat és semmiféle hatást nem voltak hajlandók kimutatni. A rengeteg szacharin elfogyasztása más változást nem okozott bennük, mint azt, hogy egy intézet-látogató hölgy láttukra boldogan jegyezte meg: " Jaj de édesek". A kisérlet tehát tovább folyt és most már a szacharinnal pácolt patkányok utódait, a második generációt vették kezelés alá, beléjük oltották a napi 1300 "softdrinknek" megfelelő szacharin mennyiséget. A természettudományban a türelem rózsát terem. Mondják Erlich is csak 606 kísérletre találta fel a Salvarsant. A mi tudósaink már a második generációban megtalálták a veserákot. Az általuk kezelt patkányok ugyanis 3 százalékos rákfertőzést mutattak ki. Hát ha ez nem győz meg senkit, hogy a szacharin milyen veszélyeket rejt magában, azzal tulajdonképpen már beszélni sem érdemes. S ezért, hacsak az adófizető polgárok józaneszű közfelháborodása meg nem akadályozza, a jövőben lemondhatunk a szacharinról, a cukor javára, egészen addig, amíg meg nem fogják állapítani, hogy a cukor nagy mennyiségben orrvérzést okoz, különösen akkor, ha süvegcukor darabokat folyamatosan és rendszeresen vagdosnak az ember orrához. Persze a szacharintól nem egykönnyű megszabadulni, hiszen nélkülözhetetlen gyógyszer, sokmillió diabetikusnak az élete függ tőle. A gyógyszertárakban majd továbbra is lesz szacharin,amihez azonban hozzájutninem lehet, s így az emberek drága pénzen fogják megvásárolni a fekete szacharint. Nem lehetne valamilyen kompromisszumos megoldásra jutni a hatóságokkal ? Például ők megengedik nekem, hogy én cukor helyett szacharint fogyasszak, én pedig megígérem, hogy mérsékelt leszek. Hiába kinálgat társaságban a szép háziasszony, hogy igyam meg még az aznapi 934-ik coca-colat is, én szilárd leszek és megtagadom. Aszszonyom — fogom mondani — az én napi szacharin fejadagom nem több mint 1364 db, a hatvanötödiket nem eszem meg a világ semmi kincséért sem, mert hosszú életű akarok lenni a földön, és hajlandó vagyok még áldozatot is hozni azért, hogy a veserákot elkerüljem. Postajelkép: teknosbéka A téma olyan unalmas, hogy mindenkinek a könyökén jön ki. A kanadai postáról van szó melyről évek óta hirdeti már minden érdekelt, — és ki nem érdekelt ? — hogy ennél rosszabb akkor sem lehetne, ha állandó versenytárgyalásokat írnának ki a szolgálat lerontása érdekében. Az, hogy a helyzeten javítani lehessen, már messze túlhaladja reményeinket. Minden kedden délelőtt a Menóra teljes előfizetési címlistáját betesszük egy címzőgépbe, s a megcímzett sokezer újságpéldányt postazsákokban elvisszük a torontói főpostára. Tehát nincsen olyan, hogy valakinek elküldjük az újságot, a másiknak nem. Mindenkinek egyidőben postázzuk. Ennek ellenére előfordul, hogy egy olvasónk már csütörtökön megkapja a kedden feladott lapot, míg szomszédja, aki ugyanannak a háznak ugyanazon emeletén egy másik apartmentben lakik, csak a rákövetkező szerdán. Ha átlagot akarunk számolni azt mondhatjuk, Toronto egyik utcájából a másikba öt napot utazik egy újság. Ezzel szemben az újabban New Yorkban feladott amerikai példányok 24 óra alatt kézbesfttetnek ki, tehát newyorki előfizetőink csütörtökön, legkésőbb pénteken megkapják azt. A torontóiak, mint ismétlem, valószínűleg hétfőn, a montraáliak — a montrealiak? , vagy egy héttel később, vagy soha. Mindezért pedig a kanadai posta éppen az elmúlt héten emelte fel a fuvardíjat 20 százalékkal. És nemcsak olvasóinkhoz fordulunk most magyarázattal, de munkatársainkat is ezúton értesítjük; kérjük őket, cikkeiket a jövőben kissé korábban küldjék be. Winnipegből újabban 8 nap az átlagos elsőosztályú postaidő, Los Angelesből 11 nap, Európából repülőpostán 3 hét. És ne reméljen jobb kezelést az sem, aki express special delivery küldi a levelét. Példaképpen hadd mondjuk el egy New Yorkból küldött express levél sorsát, amin a különböző postabélyegzők ezúttal teljesen tisztán látszottak, tehát az ügymenet követhető volt. Február 25-én, tehát egy pénteken delben 2 órakor adták fel a levelet a newyorki 10001 számú Empire State Building postahivatalban. Este 6 órakor már rá is ütötte bélyegzőjét a newyorki főposta. És mivel különleges eljárásról van szó, a boríték szédületes sebességgel, február 27-én, vasárnap reggel 8 órakor a bélyegző tanúsága szerint már meg is érkezett a torontói föpostára. A következő stempli arról tanúskodik, hogy másnap, hétfőn délelőtt, az express levél a mississaugai elosztó postán volt már, ahol azonban úgy látszik szortírozása kissé lelassult, mert Toronto másik külvárosába, a szerkesztőség színhelyére, Downsview postájájára csak szerdán délelőtt érkezett meg. Ekkor március másodika volt. A postahivatalnok jogosan hihette azt, hogy express - cédula ide-oda, nem lehet az olyan sürgős, ha New Yorkból eddig 5 nap alatt jön. A levelet tehát gondosan betették az elosztó fiókokba és másnap, csütörtökön délután 2 órakor kihozták a levelet a Menóra szerkesztőségébe, amelyik mint mondjuk special delivery, — tehát igen borsos árat fizettetnek érte. Az etnikus sajtó mindig nehéz harcot vív s ezt a posta még nehezebbé teszi számunkra. Mindezen siránkozásoknak sem haszna, sem értelme nincs. Legfeljebb olvasóinkat kérhetjük meg arra, hogy bár panaszuk,reklamációjuk száz százalékig jogos, rregis legalább ők kíméljék fáradt idegeinket. I la a Time magazin, a Newsweek, a McLeans nem tudják elérni, hogy ne két hét után kézbesítsék ki példányszámaikat, akkor uyyan mit akarunk mi? 1