Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-25 / 663. szám
1977 június 25 ? MENORA 11 oldal így fogták el a duce-t CANDIANO FALASCHI, újságíró jegyzetei — Mennyi mennyi újságcikk beszélte már; el f Mussolini dongói elfogatásit! És mégsem köztudott, hogy ez csak a partizántaktika finom mestermunkájának köszönhető. Egy rosszul felfegyverzett, kicsiny brigád hajtotta végre, amely hirtelen szembetalálta magát egy kétségtelenül * erősebb ellenséges menetoszloppal. Ennek ímagvát több mint 200 német katona »jetottette. 165 fö a német légierő légvédelmi« ütegeihez tartozott és kb. negyvenen ahhoz a személyi kísérethez, amelyet Hitler Mussolini védelmére rendelt és amely addig az időpontig egy pillanatra sem tágított bellőle. Hogyan tudták a partizánok a legfőbb olasz fasiszta vezetőket fogságba ejteni: anélkül,-hogy véres fegyveres összecsapásra került Volna sor? Sokáig ‘ beszélgettünk erről Michele Morettivel (fedőnéven „Pietro Gatti“). Moretti akkoriban a Luigi Clerici nevét viselő 52-es garibaldista brigád politikai biztosa volt. Ebben a minőségében elsőrendű fontosságú szerepet játszott aazoknak a napoknak az eseményeiben és a Giulino de Mezzegra-i záró epizódban is. Okok és okozatok véletlen sorozatáról volt pusztán szó? Nem! A náci fasiszta menetoszlopot éppen azért állították meg Dongo környékén, mert az eeész övezetben gyorsan alkalmazták a felkelési tervekben előre megállapított rendszabályokat. Néhány nappal korábban, a terep átfésiilése során elesett négy partizán. Rövid időn belül azonban az övezetet megtisztították a németektől; meg az olasz fasisztáktól: valamennyi közeli falu helyőrsége megadta magát, a fekete brigadisták egy kis csoportja pedig elmenekült a Comói-tavon keresztül. Az ut lezárását az április 26-ról 27- re virradó éjszaka határozták el a dongói városházán tartott értekezleten. A ’iadó reggel 6 óra 30 perckor hangzott fel: az őrség felkeltette az 52-es Garibaldi brigád nevű partizánegység politikai biztosát, Morettit és parancsnokát, „Pedrot“ (Pierluigi Bellin! déllé Stelle grófot), hogy figyelmeztesse: egy nagy né:-uet menetoszlop (érkezett. Gyanították, hogy a menetoszlopban Mussolini is ott rejtőzhetik, de hogyan bizonyosadjanak meg felőle? Megpróbáltak időt nyerni, Moretti és az 5-esek más vezetői beszéltek a Luftwaffe osztagának parancsnokával, Fallmeyer főhadnaggyal és azt mondták neki: ahhoz, hogy valamilyen elhatározásra jussanak, meg kell kérdezniök a garibaldisták parancsnokságát Váltéiimában. „Némi huzavona után — meséli Moretti — a tiszt egy autót bocsátott rendelkezésünkre. Vele együtt beszálltam én is, meg Pedro és a tolmács: a svájci Hofman. A hadosztály-parancsnokság felé vezető ut mentén rengeteg emher vegyült a partizánok közé. Mindenfelé annyi vörös zsebkendő lengett, hogy a német ebből megérthette: nagyon nehéz lenne itt átvonulni az egész menetoszloppál. Amikor megérkeztünk a Como tartományt Sondriótó! elválasztó Passohidhoz, kiszálltam a kocsiból, mondván: ellenőrizni akarom, hogyan aknázták alá. „Giovacchinóval", a hidat megszállva tartó partizánok parancsnokával megvizsgáltam a tartólábakat. Ez is nagyon megdöbbentette Fallmeyer főhadnagyotBizonyára meg volt győződve arról: minden készen áll, hogy egyetlen intésünkre felrobbantsák az aknákat". A FASISZTÁK MENEKÜLNEK Az idő nem a németeknek dolgozott, még kevésbé az olasz fasisztáknak. Az 52-esek parancsnokai Nuova Olonióban hagyták a németeket és egyedül mentek a garibaldisták parancsnokságára. Itt semmit sem tudtak elérni: a partizánoknak át kellett fésülniük a terepet, és nem segíthettek az 52-eseknek. A visszafelé vezető utón igy arra a megoldásra jutottak, hogy a németeknek azt javasolják: elvonulhatnak, de fegyvertelenül és a fasiszta ..slepp" nélkül. A megegyezés Como tartomány határáig lenne érvényes. A német parancsnok a lefegyverzasbe nem ment bele. De miután megbeszélést tartott Mussolini személyi kíséretének parancsnokával, Birzer főhadnaggyal, azt megengedte, hogy a partizánok ellenőrizzék a teherautókat A csapdába került menetoszlop hajnalban indult el Menaggiából. Az élen haladó páncéloskocsi maradt meg egyedül abból a „Pavolini- menetoszlopból“, amellyel i fasiszta vezetők — mint mondták — meg akarták kísérelni a rezsim utolsó hadműveletét. Comóban már kirajzolódott, hogy a fasiszták bármely terve teljesen kudarcra van ítélve. A felkelést elindító sztrájkot Comóban az április 25-ről 26-ra virradó éjszaka hirdették ki (Mussolini akkor még a prefekturán tartózkodott, azon az estén érkezett oda Milánóból; a Nemzeti Felszabadító Bizottság nem messze tőle, egy magánházban ülésezett, innen költöztek át később a tűzoltó-laktanyába.) A sztrájk reggelre mind a gyárakban,mind az iskolákban győzedelmeskedett. Nem sokkal 8 óra után azonban tízesével kezdtek özönleni a városba a fekete rohamcsapatokkal megrakott gépkocsik. A fasiszták egy része még teljes harci készültségben volt, a többiek családjukkal együtt menekültek. Huszonhatodika feszültséggel teli nap volt. A Nemzeti Felszabadító Bizottságnak csak a késői órákban sikerült érintkezésbe lépnie a fasiszta parancsnokokkal. Megállapodtak, hogy a köztársaságiak a tó feléig hatolhatnak el, aki ott le akarja tenni a fegyvert, a partizánőrhelyen megteheti. SVÁJCBA AKART MENEKÜLNI Hogy mi történt azután, azt Renato Scionti beszéli el, aki akkor a comói Nemzeti Felszabadító Bizottságban az Olasz Szocialista Pártot képviselte. „A megegyezés — mondja — még 27-én felborult, mert délelőtt a tó mentén, a via Reginán haladó fasiszta brigádokat Cemobbio mellett megállították a partizánok anélkül, hogy összecsapásra került volna sor. Visszavonultak Comóba és bezárkóztak az Olma-villába. Engem küldtek oda a Nemzeti Felszabadító Bizottság egy másik képviselőjével, hogy meggyőzzük a fasisztákat; adják meg magukat. S ez nem is volt nehéz:egymás után tették le a fegyvert, m^jd szém«flötu»-»fiKÁMttta-a nyolc fekete M* Iádnak voltak a maradványai, amelyek tetáhhWf MRáliéba, -- Torinóba, Bresóiába és más lombardiai és piemontei városba fészkelték be magukat. Elvonulásuk közben módjukban állt megállapítani, milyen széleskörű a kibontakozó antifasiszta felkelés, és úgy látszott, nem vágynak meghalni a kísérteties „Valtellina- erődben“. Mussolini és a pártvezérek már korábban felszedték sátorfájukat Comóból. A dúcénak pillanatnyilag egyetlen programja volt: menedéket keresni néhány bizalmasával egyetemben — Claretta ■ Petacci, a szeretője, utólérte őt— a svájci határon túl. Erre vonatkozóan temérdek egybehangzó tanúvallomásunk van. Graziani naplójában fennmaradt egy nem egészen olvasható, de elég világosan érthető feljegyzés: ,Április 26. Álmatlanul töltött éjszaka... a határ felé... Mussolini és az egész kormány át akarja lépni. Megérkezés Menaggióba.“ Buffarini Guiri exminiszter igyekezett utat tömi, de balszerencséjére a pénzügyürség letartóztatta a korporációk miniszterével, Tarchiával együtt. Guidi tökéletesen ismerte ezt az övezetet, mivel az utolsó hónapokban ő irányította a Grandola - völgyben folyó nagyszabású szövet- és óracsempészést. Mussolini éppen a határtól tiz-egynéhány kilométerre fekvő Grandolába tartott kevés számú kísérettel, amelyhez nagy nehezen sikerült csatlakoznia a Birzer főhadnagy vezette személyi őrségnek. (Birzemek fegyverrel fenyegetőzve kellett megakadályoznia, hogy leválasszák a menetoszloptól.) Grandolában a „duce“ könnyebben megsebesült a szállodában lezajlott botrányos jelenet során, amelyet Claretta Petacci féltékenysége robbantott ki. GRACIANI „OLAJRA LÉP* Nicolae Bombacci elfogatása után kijelentette, hogy a duce Olaszországból való elmenekülését „aprólékosan kitervelték“: a kísérletek különböző okokból buktak meg, először Grandolában, azután Menaggióban. E pillanatban azonban a Svájcba való menekülés tervét elsősorban a német személyi kiséret jelenléte akadályozta, amely el volt szánva, hogy nem engedi át a dúcét az amerikaiaknak. Az április 26-ról 27-re virradó éjszaka érkezett Menaggióba a Luftwaffe Fallmeyer parancsnoksága alatt álló menetoszlopa. igen jól felszerelt légelháritó osztagok. Egy lelkesült pillanatában Mussolini állítólag azt mondta: „Kétszáz némettel elmegyünk a világ végére.“ Fallmeyer főhadnagy célkitűzései sokkal szerényebbek voltak. Meg akarta kísérelni, hogy a Stelviohágón keresztül eljussanak Meranóba, onnan pedig Tirolba. A menetoszlop tehát azokból az erőkből állt össze, amelyek véletlenül egy útra kerültek: a Fallmeyer, illetve Birzer vezette német osztagból, a köztársasági párt titkárának, Alessandro Pavolininak a páncélkocsijából és a fasiszta vezetők néhány gépkocsijából. A névsorolvasásnál hiányzott Graziani, aki, miután megszimatolta a veszélyt, búcsú nélkül odébbállt, erősen ügyelve arra: úgy essék majd fogságba, hogy épségben kerülhessen a San Vittore celláiba. „EGY RÉSZEG BAJTÁRSUNK“ Mussolini is a páncélkocsin maradt több órán át, mialatt a körülzárt egységnek vesztegelnie kellett Amikor azonban kiderült hogy a németek elfogadták a partizánok néhány feltételét, s ezért felkészültek, hogy a kamerádokat Dongo főterére irányítsák, Birzer főhadnagy,mint a „duce“ személyi kíséretének parancsnoka végrehajtotta utolsó haditettét. Szerzett egy német katonaköpenyt egy sisakot és egy géppuskát, beöltöztette Mussolinit a Führer katonájának, és elrejtette a Luftwafe egyik teherautójának a rakodóterében, Nemsokára — már délután egy óra volt mivel több mint fél nap telt el az alkudozásokkal — a duce felemelt kézzel szállt le a kocsiról egy partizán fenyegetően reámeredő pisztolya előtt. Senki sem próbálta megvédeni. Az autóknak a dongói főtéren lefolytatott ellenőrzéséről a szemtanuk közül a legelevenebben talán Giorgio Buffelli pénzügyőr dandárparancsnok számol be jelentésében. Buffellinek az volt a megbízatása, hogy a menetoszlop élét az előre meghatározott helyre kisérje. Az első teherautón rátalált az ott rejtőzködő Romano fasiszta miniszterre. Ezért ajánlotta, hogy figyeljenek a következő kocsikra., Néhány partizán felszállt a harmadik-űdhérautóra. Közülük Giuseppe Negrinek az volt az érzése, hogy „az egyik Katona, aki £ földön hevert, német repülős köpennyel betakarva, sisakkal a fején, arcán napszemüveggel, maga Mussolini“. Odahívta társait, levette a sisakot arról a különös katonáról, és akkor eloszlott minden kétsége, még ha a jelenlevő németek folytonosan ismételgették is, hogy az „egy részeg bajtársuk“. Buffelli dandárparancsnok nemsokára visszatért. „Mussolini — emlékezik vissza — ott állt a teherautón, sápadtan, kezét felemelve“. „Mondtam neki, hogy ne féljen. Grimaszba torzuló mosolylyal nézett rám — jegyezte fel Buffelli — és igy válaszolt: Tudom, hogy nem tesznek rosszat velem*. V r EGYETLEN PUSKALÖVÉS NÉLKÜL Azután az összes fasiszta vezetőt a dongói városházára kisérték. Mussolini és Claretta Petaccin kivül vagy ötvenen voltak. Elfogatásuk harc nélkül zajlott le. Csak Barrucu és Pavolini sebesült meg könnyebben: az előző a péncélkocsi-epizódban, az utóbbi miközben megpróbált elrejtőzni a nádasban. A németek részéről egyetlen puskalövés sem dördült el. Rögtön odébb álltak, de a partizánok nem sokkal messzebb, a Passo-hidnál feltartóztatták és megadásra kényszerűét* ték őket. Az első hír a Nemzeti Felszabadító Bizottság főparancsnokságára — amely éppen aznap költözött át a Brera-palotába — április 27-én, 20 óra 30-kor érkezett: „Mussolinit Pavolinit, Bombaccit elfogtuk. További híreket küldünk". A további hírek csupán megerősitették az elsőt. Most már csak arról lehetett szó, hogy végrehajtsák a korábbi határozatot Még az éjszalká folyamán pontosan megbeszélték a szükséges teendőket. Loogo visszaemlékezett arra, hogy Enrico Mattéi, a kereszténydemokrata képviselője a főparancsnokságon szintén foglalkozott a dongói megbízatással. Mattéi már a felkelés kezdetén, amikor még viták voltak Mussolini sorsáról, támogatta azt a javaslatot, hogy „a dufét rögtön agyon kell lőni az észak-olaszországi Nemzeti Felszabaditó Bizottság által már meghozott határozat értelmében, minden formalitás nélkül. A puszta felismerés alapján ki kell végezni a fasizmus legfőbb vezetőit, akik felelősek a hazánk ellen elkövetett legnagyobb bűnökért" „Maga Mattéi volt az — mondja Longo, — aki »zon az éjszakán, amikor főparancsnokságunkra megérkezett Mussolini dongói elfogatásinak híre, gondoskodott a Dongóba kiküldendő bizottság megalakitásáróL Azzal £ megbízatással mentek Dongóba, hogy vegyék át az elfogott fasiszta vezéreket, és hajtsák végre a kivégzésük tárgyában már elfogadott határozatot. így jött létre az Audisio és Lámprendi vezette bizottság." Walter Audisio, a főparancsnokság beosztottja, a Brera-palotában tartózkodott, amely még néhány nappal azelőtt a köztársaságiak területi parancsnokságának székhelye volt. „Jól emlékszem — mondotta—, hogy iróaszatalomon ott találtam a fasiszta Raimondi tábornok részletes feljegyzését a Guardia Nazionale Reppublicana, (a fasiszta köztársasági nemzeti gárda) tisztjeinek a névsorával, akiket a város különböző különítménye ibe osztottak szolgálatra. Mindegyik név mellett fel volt tüntetve, jelen van-e az illető. Sokan voltak távol. „Aldo Lampredi a késői órában érkezett: a Felszabaditó önkéntesek Hadteste parancsnokságának néhány halaszthatatlan dolgában járt el. Lampredi a Felszabaditó önkéntesek Hadtestében Longót gelyettesitette a Garibaldi- brigádok képviseletében. Ő maga igy számol be pár szóban az eseményről: „Audisiótól értesültem a ránk bízott feladatról. Longo határozott igy, — mondotta —,hogy én is részt vegyek a bizottságban." Néhány órával később Audisio, Lamprendi és a partizánőrség elindult Comába. A KIVÉGZÉS Annak az április 28-i esős délutánnak a dongói krónikái elmondják: Audisio és Lamprendi rendkívüli határozottsággal teljesítette a rábízott feladatot, de kínzó aggodalmak közepette is, hogy amennyire csak lehet, ne veszítsenek időt, mivel az sorsdöntő lehet. Az események lefolyása ismert: megérkezés Dongóba; az első nehézkes kapcsolatok az 52-es Garibaldi-brigád partizánjaival, a fasiszta vezetők kivégzésének elhatározása; azután rohanás Bonzanigóba, ahol néhány órája egy parasztházban tartózkodott Mussolini És Claretta Petacci. Lampredi elbeszélése száraz, lényegre törő. „Az 52-es Garibaldi-brigád parancsnokaival a dongói városházán tartott megbeszélés után — emlékezik vissza— én, Audisio és Michele Moretti (Pietro Gatti) a helyszínen elkobzott autóval elindultunk. Bonzanigo kis főterén leállítottuk az autót. Audisio leadott egy lövést, hogy kipróbálja, mflködik-e a géppuskája. Gyalog siettünk De Maria házához. Felmentünk a lépcsőn. Beléptünk. Elevenen él bennem, hogy tőlem jobbra ott állt Mussolini, Petacci pedig az ágyon feküdt. Minden figyelmemet Mussolinira koncentráltam. Külseje eléggé meglepett. Korántsem volt az az erőteljes és energikus ember, amilyennek a fasiszta propaganda feltüntette. Alsó karját kis* sé előre tartotta és mindkét kezében egy* egy szemüvegtokot szorongatott Magam sem tudom, miért, de mindjárt el* vettem tőle mindkettőt. Később átadtam a tokokat a Felszabaditó önkénteseik Hadteste főparancsnokságának.“ A szobában lezajlottakról a szemtanuk visszaemlékezéseiben csak halvány emlékek maradtak és azokat is elkerülhetetlenül megsápasztotta az idő. Történelmi frázisokra mindenesetre nem emlékeznek. Mihelyt Mussolini megpillantotta az újonnan érkezetteket, némi izgatottsággal kérdezte: „Mi van?“ Néhány perc múlva Audisio, Lampredi, Moretti és a két fogoly az utcán voltak. A százméternyi rövid utat gyalog tették meg az autóig. Audisio igy számol be Mussolini rövid utazásáról: „Mussolinit az autóban jobbra ültettem, Claretta Petacci balra foglalt helyet, én meg e sárhányón, a dúcéval szemben. Egy pillanatra sem akartam szem elől téveszteni. A gépkocsi lassan ereszkedni kezdett lefelé... Mihelyt megérkeztünk a vaskerítéshez, megálljt parancsoltam.“ Miután kiszálltak, „Valerio“ egy pillantást vetett az útra, néhány lépést tett előre és hátra. A várakozás pillanataiban Lampredi Mussolinihez lépett, és néhány szót szólt a dúcéhoz, mielőtt Audisio felolvasta a halálos ítéletről szóló rendeletet. Rögtön ezután Mussolinit és Petaccit leszállították a kocsiból, és a falhoz állították. közel a villa kerítéséhez. „Audisio — emlékezik Lampredi — elsütötte géppuskáját, de a fegyver nem működött én társam jobbján álltam. Elővettem felöltőmből a pisztolyomat, meghúztam a ravaszt. Eredménytelenül: a pisztolyom csütörtököt mondott. Akkor odahívtuk Morettit, aki pár méterrel odébb volt; Audisio elvette Moretti géppuskáját és ismét lőtt Mindez igen rövid idő, egy-két perc alatt zajlott le; Mussolini megtántorodott és vállával a fanak dőlt Claretta Petacci közben azt kiáltotta, hogy nenr lőhetjük agyon a dúcét, és izgatottal mozgolódott körülötte, mintha testével a kamá védelmezni.“ 16 óra 10 perc volt. Mussolini kivégzésének főszereplői csak később tndtík meg, hogy a helység neve, ahol a Bdmonte-villa áll, Giulino di Mezzegra. Nyugdíjasok hete: Június 19-25-ig. A következőket teszik Ontario nyugdíjasai abból a célból, hogy mindannyiunkat segítsenek egész éven át: A Senior Citizens (Nyugdíjasok ) hete alkalmával Ontario mindenki figyelmét felhívja tartományunk nyugdíjasainak szükségleteire és hozzájárulásaira. A tehetség nem megy nyugdíjba. í A nyugdíjasok gazdag tudással és tapasztalattal rendelkeznek, amelyet a jövő nemzedékeivel megoszthatnak. A kulturális életet gazdagítják a tartományunkban azáltal, hogy Ontario művészeti tevékenységeiben minden síkon résztvesznek.U- gyancsak kiveszik részüket a sportedzés, \ az oktatás terén; a nyugdíjasok közlekedési gondjait megoldják, segítik őket, hogy kitöltsék a jövedelemi-adóbevallási flrlapot és más sokféle módon nyújtanak segédkezet nekik. Ontario segélyezi nyugdíjasait, hogy öntevékenységet fejtsenek ki, még akkor is amikor ez a tevékenység mások érdekében történik. Több mint 1000 nyugdíjas klub és 90 nyugdíjas központ mffködik Ontarióban. Különleges államsegélyek és más segélyezési módok segítik hozzá az idősebb nemzedéket ahhoz, hogy visszatérjen az Iskolai és egyetemi oktatáshoz. Egészségügyi szolgáltatások, anyagi előnyök, adóhitelek és csökkent bérű lakásszolgáltatás áll az idősebbek rendelkezésére. A "Senior Citizens Privilege Card" (Nyugdíjas Előnykártya ) feljogosítja őket különleges előnyökre számos kulturális intézmény látogatásakor, turista látnivalók, üzleti intézmények és a közlekedés terén. Két ingyenes füzet: “Ontario Benefits for Senior Citizens* és “Where to Use Your Ontario Senior Citizens Privilege Card ° (Ontario! előnyök a nyugdíjasok számára - Hol használjuk Ontario nyugdíjas előnykártyánkat.) részletes felvilágosítással szolgál abból a szempontból, hogy hol és hogyan lehetséges a nyugdíjasok számára bizonyos programok és szolgáltatások látogatása és igénybevétele. t Ingyenes példányokért vegye fel az érintkezést a helyi Ministry of Community and Social Services hivatalával (közösségi és társadalmi szolgáltatások) vagy írjon a következő címre: Senior Citizens’ Bureau Ministry of Community and Social Services Hepburn Block, 4th Floor Queen’s Park, Toronto M7A1S2 Keith Norton, Minister Of Community and Social Services William Davis, Premier Province of Ontario A SZERELEM ISKOLÁJA Itt is a szerelemnek és nem az iskolának tanulnak. De hogyan? Vegyük teszem a történelem órát. A tanítónő éppen a híres nők életéről mesél; de egészen más beállításban mint azt a klasszikus történelemből ismerjük. Szerinte például nem Lót felesége, de Lót vált sóbálvánnyá abban a pillanatban, amikor hátranézni merészelt és látnia kellett, hogy őnagysága micsoda csalfa teremtés. Szép Helénáról meg azt állította, hogy szó se róla, hogy Párisnak el kellett őt rabolnia, ment a fehércseléd magától is. Ha ezt az öreg Menelajcsi tudta volna, akkor sose került volna sor a trójai falóra. A pamlag, melyet a világ rekamiénak ismer, nem azért lett szóbeszéd tárgya mert azon Recamier-né őnagysága heverészett, de mert rajta közismert nagyságok hemperegtek, köztük a férje is. A nagy nőcsábász, a nagy dón János szintén téves megvilágításban él a köztudatban, mert nem a ANTIQUE FALIÓRA 1750- ból származó 54X43 cm méretű, arany szinű, minden negyedórát űt, három különböző’ zenedarabot játszik ősi hangszereken, kifogástalan állapotban eladó. Ára: $1 200. Tel:789-2443 nők valának az ő áldozatai, de ő vala a nőké. Ami könynyen lehetséges, ha tekintetbe vesszük a nők lélektanát. És az óra alatt mégis akadt olyan diák, aki nem figyelve az előadásra mással volt elfoglalva, amiért a tanító kénytelen volt az illetőt rendreutasítani, hogy aszongya: hallja Asztalos, tegye a kezét a pad fölé, mert óra közben nyulkálni tilos. Azt mondanunk sem kell, hogy a tanterv tengelyében a freudi tanok állnak, ami a szexbombák idejében nem is csoda. Aztán meg azért, mert mindenféle szerelem a szexre vezethető vissza, beleértve a nemi életet és földünk túlnépesedését. Csak a görög-pótlósak Freud helyett biflálták magukba a piától szerelmet. Az egzakt tudományokat csak annyiból vették fel a tanrendbe, amennyiben némi és nemi közük volt a szerelemhez. A fizika, mert a testek vonzásáról és taszításáról beszél, a számtan, mert a hozományt számokban kell kifejezni. Rendkívül nagy súlyt fektet az iskola az egészségtanra. Hiszen van-e fontosabb tudnivaló a szerelmi iskola diákjainak számára mim mi a szív? Szív nélkül ugyanis nemcsak nincs élet, de szerelem sincs. Ha ez nem volna igaz, akkor mi a nyavalyát keres az a ménkű sok szív a fák kérgén?!
