Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-28 / 659. szám

4 oldal MENORA * 1977 május 28. Heti szidránk folytatja a le­vita családok számbavetését és egyben meghatározza mun­kabeosztásukat a Frigysátor felállítása, leszerelése és to­vábbvitelét illetőleg. "És szólt az Örökkévaló Mó­zeshez, mondván: Vedd föl Gerson fiainak számát atyáik háza szerint, családjaik sze­rint. Harmincévestől fölfelé, egészen ötven évesig számláld meg őket, mindenkit aki szol­gálatba lép, hogy a találkozás sátrában tisztségét ellássa". Áron fiai adták ki a parancsot hogy az egyes lévita családok milyen beosztásba kerüljenek, és kötelességük volt azt elő­írás szerint elvégezni. Nem úgy mint a hadköteleseknél, a­­hol húsz éves körtől veszik számba az embereket, hanem 30 éves kortól. Valószínűleg azért, mert 20 és 30 év között nekik is valamilyen katonai szolgálatot kellett végezni. Minden családnak volt egy ko­­hanita felügyelője, így a Ger­son családnak felügyelője Ita­­már, Áron főpap fia volt. A Biblia pontosan megadja az egyes családok embereinek számát, akiket a Frigysátor körüli munkálatokkal megbíz­tak. A teherviselés megoszlott a három levita család között: Kehát, Gerson és Merori. "És szólt az Örökkévaló Mó­zeshez, mondván. Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küld­jenek ki a táborból minden poklost és mindenkit aki halot­tat érintett". A tisztasági elő­írások több helyen vannak megemlítve, miért is szigorú elbírálás alá estek, de amikor a Szentély Jeruzsálemben fel­épült bizonyosfokú változáso­kon mentek keresztül. A Tóra ezek után részlete­sen közli, hogy mi a teendő ha egy nős férfi feleségét házas­ságtöréssel gyanúsítja. A zsi­dó házasságot és az azzal járó hűséget férj és feleség között szentnek kell tekinteni, mert az ilyen bűn a társadalmi rend alapjait rendíti meg. Azért volt szükséges, hogy kétes esetekben világosság derül­jön a dologra és az ártatlan fe­leség alaptalan féltékenykedés esetében megfelelő védelem­ben részesüljön. Az eljárás a férj gyanúsítása esetében a következő volt: Az asszony megjelent a pap előtt férjével, akit felkért, hogy tisztázza az esetet. Erre a pap pergamen­lapra leírta a Tóra erre vonat­kozó részét tintával és egy e­­dénybe vizet tett, meg port a Frigysátor földjéből, azt ösz­­szekeverte és benne a perga­menlapra írt szöveget lemos­ta és ezzel az asszonyt meg­itatta. Ha az asszony ártatlan volt, nem esett baja. A máso­dik templom vége felé az ilyen esetek elszaporodtak, miért is Heléna, a diabéneikirálynő, a­­ki zsidó vallásra tért át, egy aranytáblára vésette a Tórá­nak ezt a részét, hogy ne kell­jen oly sokszor magát a Tórát használatba venni. Ezt a por­ral kevert vizet a keserűség vizének nevezték. A jelenleg folyó jeruzsálemi templom körüli ásatások alkalmával megtalálták azt a helyet, ahol a padló egy márványkocká­ja úgy volt beépítve, hogy azt könnyűszerrel ki lehetett e­­melni és a föld porához jutni. A Biblia ezután ismerteti a "názir" törvényeit. Názirnak nevezzük azt az egyént, aki magára vállalja az ezzel járó előírásokat. A názirság foga­dalma három kötelességgel jár: 1.) Haját nem vágatja le fo­gadalma tartamáig, 2.) tar­tózkodik minden részegítő i­­taltól, 3.) óvakodik halottak megérintésétől. Ha egyikét e­­zeknek a fogadalmaknak meg­sérti, akkor újra kell kezdenie názirságát. A fogadalom leg­rövidebb ideje 30 nap, de van olyan názirság, mely egész é­­letre szól. Gyakra tettek názi­­ri fogadalmat férfiak vagy nők tisztán személyi okokból, ha betegségből felépültek, vagy régvárt gyermek születése­kor. Az utóbbi eset Chánánál történt midőn Isten meghall­gatta imáját és Sámuelt szülte és hálából örök názirságra fogta fiát. Simson esetéről is tudunk, midőn meddő anyja fiút szült és örökös názirságra bírta Éli főpap mellett. Az iga­zi názir egész életét Istennek szentelte. "Ne tisztátlanítsa meg magát atyjáért, anyjáért, fivéréért, nővéréért, ha meg­halnak, mert Istennek názir - sága van a fején". A hajzat u­­gyanazt jelentette a názirnál mint a királynál a korona és a főpapnál a süveg. Ha az i­­deiglenes názir befejezte fo­gadalmát, többek között bűn­­áldozatot is kellett bemutat­nia. Bölcseink a názirságot nem nézték jó szemmel, s ez­zel kapcsolatban különböző törvényeket Írtak elő:; többek között kerülniük kellett a bőr­talpú cipők viselését is. Is­mertem egy embert aki szigo­rúan betartotta a náziri elő­írásokat, haját hosszan nö­vesztette, posztóból készült cipőt viselt és az előírt törvé­nyeket szigorúan betartotta. Jóm Kipur -Kátánokalkalmá­val a Falnál találkoztam vele, nagyon öreg ember volt. Leg­utoljára néztem ahogy hosz­­szan csókolja a Falat, mintaki búcsúzik valamitől, ami na­gyon közel áll szívéhez, az­tán hallottam, hogy mint názir halt meg. A Tóra ezután ismerteti a papi áldás szövegét, mely egy­szerűségében magában foglal­ja mindazt, ami az embert bol­dogítja. " És szólt az Örökké­való Mózeshez: Szólt Áronhoz és fiaihoz, mondván: így áld­játok meg Izráel fiait: Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrködjék fölötted. Ragyogtas­­sa az G arcát reád, és legyen hozzád kegyelmes. Fordítsa az örökkévaló az ő arcát feléd és szerezzen neked békét". E- zekkel a sokatmondó szavak­kal áldják meg a papok még ma is a népet, mely soha olyan só­várogva nem várta az igazi bé­két mint most, midőn végre si­került saját országunkat Isten segítségével felépíteni. Áldást csak kohén oszthat, nem pedig laikus. A papnak i­­lyenkor józannak kell lennie. A leviták az áldás előtt megmos­sák a papok kezét, azok cipő­jüket levetve felmennek tálit­­jukba burkolva a frigyszek­rény elé, elmondják a megfe­lelő "bráchát" és utána a kö­zönség felé fordulva, arcukat a tálittal letakarva, széttárt ke­züket a hívek felé tárva a kán­tor után mondják az áldás szö­vegét. Minden ünnepnek megvan a maga tipikus melódiája, mely az ünnep hangulatához idomul. A pészáchi dallam a tavaszt érzékelteti, és ilyenkor, ha ezt hallom, mindig arra gondolok, milyen kár, hogy komponistá­ink nem használják fel ezeket a motívumokat szerzeménye­ikben. Érdemes volna lemezen vagy tépen megörökíteni eze­ket a csodaszép, sokatmondó melódiákat. Sírköveken láthatjuk a koha­­niták jellegzetes emblémáit, két kéz széttárt ujjait, és a le­vitákét, lavórt, benne kancsó­­val. A következő fejezet a tizen­két törzsfő egyforma adomá­nyait sorolja fel, melyeket az oltár felszentelése alkalmával adományoztak, végül össze­gezve mondja el a Biblia az a­­dományokat, az ezüsttálakat, aranykanalakat, medencéket, füstölőszert és áldozati álla­tokat. " És amikor bement Mó­zes a találkozás sátrába hogy beszéljen Istennel, akkor hal­lotta a hangot, amint szót in­tézett hozzá a födél felöl, a - mely a bizonyság ládáján volt, a két kerub közül, és beszélt vele". B.D. A Broadway Színházak és mozik utcájában a BROADWAYNAL VAN A ASHLEY HOTEL a legjobb polgári szálloda (Magyar vezetés) KITŰNŐ KISZOLGÁLÁS - OLCSÓ ÁRAK TELEVÍZIÓ - INGYEN PARKOLÁS 157 West, 47. Street - New York - Tel: 245-6090 Lichtman Hornt MadePastries&Strudels Hazai módra készült finom RÉTESEK. TORTÁK. MIGNONOK. POZSONYI RUDAK. GESZTENYEPÜRÉ a legfinomabb anyagokból VAJAS KÁVÉ SÜTEMÉNYEK * DANISH • KUGLÓF. TELEFONRENDELÉSEIT még vidékre is a legpontosabban és azonnal szállítjuk. 532 AMSTERDAM AVE., W. (86 $». sarkán) Nsw York. Tál.: 873-2*73 A héber könyvkiadás megadta a tiszteletet a Nobel-díjas zsidó írónak, Sol-Saul Bellownak, aki hónapokat töltött Jeruzsálemben, és tapasztalatairól egyéni hangú leírást közölt. Szép kiállítású könyvben, a modern nyom­datechnika minden vívmányával, olvasásra gerjesztő külsővel hozta ki ezt a művet az Idanim könyvkiadó, s gyors elterjedését garantálja, hogy a Jediot Achronot című, nagy példányszámú estilap vette meg terjesztésre. Mi mindent látott, ki min­denkivel találkozott Bellow Jeruzsálembe jövet, és a fővárosba tartózkodva... Már a repülőgépen élményszerúen hat rá egy chaszid csoport, amely amolyan zarán­dokúira indult a Szentföldre s egy fiatal chaszid legénynek vallja be, hogy folyékonyan beszéli a jiddist; román-keresztény feleségét is kénytelen zsidóként bemutatni a lelkes chaszidnak. aki ígéretet akar kicsikarni belőle, hogy soha életében nem eszik többé tréfli ételt. Bellow szereti ezt a chaszid legénykét, szereti a szálloda borbélyát is, akinek a műhelyében az egyik amerikai politikus JERUZSÁLEMBE ÉS VISSZA Sol Bellow ónvallomása, útirajz formájában fényképét látja több példányban, feltűnő helyen kiragasztva. Szereti Jeruzsálemet, s a judeai sivatagot, amelyet a Miskanot Saananim ablakából lát elterülni a szeme előtt. Teddy Kollek polgármestert is szereti és becsüli, bár egy megjegyzéséből megtudjuk, hogy Kollek, szerinte olykor túlzott fényűzéssel rendezi a művészi és társadalmi eseményeket a fővárosban. Kivel nem találkozik Bellow, kit nem sorol fel ebben a könyvében? Az örmény püspöknél ebédel és meglepetéssel állapítja meg, hogy ószentsége fittyet hány az európai társadalmi szabályokra; az asz­talnál, két tálalás közben cigarettára gyújt. Mi Bellow könyvéből tudtuk meg, hogy ez illetlenség. Ezentúl sem fogjuk barátainkat megróni emiatt, mert hiszen ha a püspök megteszi, mások is megengedhetik maguknak. Bellow néz. lát, kételkedik, hitetlenkedik: bámulja a kultúrát, amit Izráel a semmiből teremtett, az irodalmat, a zenét, Jeruzsálem zöld parkjait, a kibucok újszerűségét és vitatkozik, sokszor BÁLLÁ ERZSEBET: ÉLETKÉP 1H5-BEH Deportált hazaérkezik. Leszáll a Nyugati pályaudvaron. Úgy néz ki, mint egy lassan mozduló szürke rongycsomó. Lábán foszló bakancs, fölötte fecnik, azon egy durva pokróc, pokróc fölött egy csontváz arc. Az egész jelenség salak-szürke, Kopaszranyírt feje valamivel színesebb az ótvartól. Hangja is szürke, ólomszürke, kószürke. Ezenfelül nem lehet tudni róla, hogy férfi-e avagy nó, fiatal-e, avagy öreg? Csak azt lehet tudni, hogy deportált. Ez a deportált a Nagymező utcába szeretne menni, mert azelőtt ott lakott, de a hatos villamos lépcsőjéről lelökik a tolongok, s emellett még rá is szólnak, hogy ne tolakodjék. Az illetőket visszalökni nincs ereje, így hát gyalog botorkál hazafelé, s nézegeti a házakat, miközben szíve oly nehéz, mint egy mázsás kö. Megnézi a házat, hol azelőtt, lakott, s felvánszorog a lépcsőn. Halkan kopog néhányszor, mert a csengő nem szól. Szegletes arcú nó néz ki az ajtónyílásból, csupa rosszindulat az arca, lénye. — Mit akar? — S tekintetével szinte kilöki a deportáltat. — Hazajöttem — jelenti a deportált. — Hazajöttem — ismétli a nyomaték kedvéért, s mintha ez egy nagy esemény lenne. — Itt lakok kérem —. — Maga itt nem lakik, itt én lakok. Nekem lett kiutalva ez a lakás, mikor magukat elvitték. — Kérem a holmijaim is itt maradtak mind... — Semmi közöm a maga holmijához és különben is minden­nel együtt kaptam meg a lakást. Házmesterné tolat felfele a lépcsőn, meglátja a deportáltat, de nem ismeri meg, csak áll és nézi. — Én vagyok, — mondja neki a deportált halk reménnyel. — En vagyok a Szerénke, a Guthné... — Mi az, maga visszajött? —kérdi a házmesterné meglepetéssel és haraggal. — Szeretnék kérem visszamenni a lakásomba, a régibe... Házmesterné súg valamit az uj lakó fülébe. Azt súgja, hogy a ren­delet szerint visszatért zsidónak kell valami helyet adni a régi lakásában. Egy zugot legalább. Ujlakóné arca répaveres a dühtől. 7— Tessék! Ilyen az én szerencsém. Az egész házba senki se jött vissza, csak ez. Pont magának kellett visszajönni?, s kinyitja csöppet az ajtót, mintha kisegeret engedne be. — De figyelmeztetem, ha tetűje van, akkor nem használhatja a fürdőszobát! — Igyekezni fogok — motyogja a deportált régi alázatossággal, ami igen mélyre van belétaposva. S ezzel bebotorkál a cselédszobába. Megáll az ajtóban, nagyon szeretne sírni, csak elfogytak a könnyei. — Nem hallott valamit mamáról és férjemről? — kérdi egy szemetesládára huppanva. Tekintetével a házmesternél keresi, önmagával és még gyakrabban Izráel ellenségeivel. Hosszú vitába bocsátkozik Jean Pierre Sartre-rel. a francia filozófus íróval, —aki nincs jelen a vitánál, csak a közelkeleti viszályról szóló cikkeit és kijelentéseit analizálja; azt kiérezzük ebből az elemzésből, hogy Bellow nem híve a másik Nobel díjasnak, a francia irodalom e kiválóságának, s szemére veti, hogy egyetlen pozitívumot talál a cionizmusban, azt, hogy az is kiter­melt magából baloldali mozgalmat, amellyel az arab nemzetiségi mozgalmaknak tárgyalniok kellene... Vitatkozik Tattival. a Le Monde szerkesztőjével, akivel egyidóben tartózkodik Jeruzsálemben és az örmény püspöknél is együtt ebédel vele. S vitatkozik saját kételyeivel: milyen kegyetlen a sors a zsidó néphez. A nagy európai tragédia után olyan helyen kellett felépítenie államát, ahol az ellenséges kör­nyezet megsemmisítéssel fenyegeti. Érezzük Bellow könyvében a kettóséget; azt. hogy szereti Izraelt, és azt hogy nem feltétlenül hisz a cionizmus igazában. Csakhogy mivelhogy az régi ismerős. De a házmesterné egy jelentőségteljes pillantást váltva az új lakónóvel, sietősen eliszkol a helyszínről. — Mit tudom én mi van velük, * elvitték őket, punk-tum. Es figyelmeztetem, én-rajtam ne keressen semmit, se holmit, se ruhát se ékszert. Amit maga keresne, azt az oroszok mind elvitték. — Érdekes, hogy a maga holmiját nem vitték el, csak az enyémet... — Mi az, hogy érdekes? Azt óbégatták mindig, hogy csak az életüket hagyják meg, most meg már holmi is kell, meg ruha meg mindén... Deportált a ládán ül. Nagyon fáradt, nagyon éhes. Sötétedik, de villany nem ég, s neki gyufája nincs. Lámpája még kevésbé. Egyáltalán semmije nincs, csak az a szúrós szürke pokróc, ami rajta van. Az a vértezete neki. Szegletes arcú asszony gyorsan kimegy, mintha valami sürgős tennivalója lenne. Nincs kizárva, hogy el kell raknia sietősen néhány holmit, ami ezidőszerint még nincs eldugva. Deportált agya szürke ködben úszik. Alig észleli, hogy újlakó gyertyával kezében visszajön és gyanakodva mustrálja ót. — Hiszen maga tényleg ótvaros. S ki tudja mennyi tetűje van. Nehogy közel jöjjön hozzám. És micsoda szemtelenség hallja így beállítani az én tiszta otthonomba. Még megkapom magától. Bemegyek az elöljárósághoz holnap és megkérdezem; köteles vagyok-e ótvart kapni? Ez a hála, hogy beengedtem. Aztán csodálkoznak... Deportált nem hallja, pedig szeretett volna érdeklődni, hogy nem maradt-e mégis egy párna neki valahol? És szeretné megkérdezni valakitől; hogyan lehet ezt az életet egyáltalán újrakezdeni? De szemhéja lehullik, emberen túli fáradság húzza a mélybe, feje lekókad a kemény pokrócra, vagyis a vértezetre, s nem érzi. hogy a pokróc szúrja arcát. Alvásba huppan, s már álmodik. Ládán dülöngélve jelentől elszakadva. Appelt álmodik a Ravensbrück-i mély őszi sárban. A latrinák előtt áll dideregve és oly éhesen, hogy ordítana, ha tudna. Visszatérő álma az Appel. Fény üti szemhéját, felrezzen. Gyer­tyafényben kemény, durva arc néz rá. Megijed, s azt akarja mondani: Entschuldigung, bitteschön... De aztán látja, hogy nem, ez nem a Biokova, hogy ez valami más, valami, ami feltétlenül jobb mint a Ravensbrück és Biokova... Deportált most nagyon örül. Enyhültén néz a gyertyafényben rezgő látomásra és mennyi szívélyesség telik tőle, azzal szól felfele a ládáról, s még egy mosolyt is próbál hozzá, azzal mondja: — Nagyon éhes vagyok nagyságos asszony kérem, nem lenne szíves adni nekem egy kis kenyeret? Nem baj, ha száraz... gondolkozó embert, a nagy írót mindenek előtt az jellemzi, hogy kételyekkel van teli. Aki maradéktalanul hisz az emberek­ben vagy népekben, aki vakon elfogadja a világ teremtésének legendáit, aki mindent úgy fogad el, ahogy van, — abból nem lehet Nobel díjas író. Olyan sokat gondolkozott Izráel sorsán Jeruzsálemből hazatérve, hogy még Chikagoban is egy közelkeleti szakértő barátját faggatja hogyan lehet békét terem­teni zsidók és arabok között a Közel-Keleten. Az emberi egyenlőségnek, a vélemény szabadságának hite él benne: tiszteli Izraelnek az arab lakossággal és a megszállt területek népével szembeni lojalitását, és szíwel-lélekkel támogatja a zsidó nép harcát a Szovjetunióban elzárt tömegeinek szabadságáért. Amerika nagy írója, a zsidó Sol Saul Bellow a mienk, a zsidóké. Izraelé. Kétségeivel, zsidó agyának világos analíziseivel. Nagyon szerettük ezt a kételyekkel teli útirajzot, Bellow önvallomását a zsidóságáról és emberiességéről. i-OOO PÜSKI-CORVIN HUNGÁRIÁN B00KS, RECORDS & INKA 1590 Seeaad Ave. (82-33 St kist) New York, NY. 10028 - (212) 879-1893 TÖBBEZER KÖNYVBŐL, HANGLEMEZBŐL ÉS HANG­SZALAGBÓL VÁLOGATHAT. IKKA, COMTURIST, TUZEX BEFIZETŐHELY. Látogassa meg boltunkat - Postán is szállítunk. Szombaton is egész nap nyitva — CSÁRDA HUNGÁRIÁN RESTAURANT I 1 i 1 i g (2 L, WKM 1477 Second Ave.(77 utca sarok)"* $ Tulajdonos; (2 ELISABETH a volt TIK-TAK étterem konyhaiönöké g Nyitva: naponta este 11-ig, vasárnap este 10-ig » Töltött csirke, fokhagymás natúr szelet, resztéit borjumáj;stb..^ ASZTALFOGLALÁS: 472-2892 $ Jt*ÖOKSK3£Jk3ÍX«k3kV*^VV>VVVVNV'».VXVVVVVVVVXVVVVVVVVV NEW YORK ÉS KORNYÉKE LEGNAGYOBB MAGYAR I hentesArú üzlete Y0RKVILLE PACKING HOUSED 1SM SECOND AYE. (SI «1C» suok) NEW YORK TeL (2I2) 628 514 Hatalmas árúbó'séggel, előzékeny kiszolgálással várja a jó falatokat szerető vásárlóközönséget | fljillers FLEISCHMANNS, N.Y. 12430 Ünnepelje velünk fennállásunk 5-ik évfordulóját EZEN A CSODÁLATOS DECORATION DAY WEEKENDEN 5 nap és 4 éjszaka május 27-én péntek déltől, május 31-én. kedden ebéd utánig Kitűnő étetek, kiváló művészek NE MULASSZA EL EZT AZ ALKALMAT, MÁR MOST REZERVÁLJON! Ingyen büfé és cocktail-party felejthetetlen zenés pezsgős vacsora gyertyafény mellett. Off Brodway művészek és egyéb meglepeté sek. Kosher konyha. Kútónlages oloá *ak júniusban Bá- Mitzvó, Eslcövé, vagy más oltalmi összejövetelek rendezése Lépjen kapcsolatba velünk és egy vacsora áráért amit megszokott éttermében fizet töltsön nálunk egy felejthetetlen napot és éjszakát. ELŐZÉKENY TULAJDONOSOK: EDITH & IRVING MILLER (301) 593-2027 (914) 254-5535 > es fel ora'ra New York Citytol a New York Thruway-n a 28-as kijáratnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom