Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-07 / 656. szám

12. oldal MKNORA * 1977 május 7. HAMIS-E A VALÓDI, EZ ITT A KÉRDÉS! Benedek Pál: Különös fogas kérdésre kell vá­laszt találnia a közeli napokban egy nyugatnémet bíróságnak. Minden bizonnyal most először fordul elő a világ joggyakorlatában, hogy bí­rósági ítélettel kell eldönteni, hogy egy állami pénzverdében annak rendje és módja szerint készült, forgalmilag érvényes váltópénz-ér­me lehet-e egyszersmind hamis, s tekinthető-e pénzhamisításnak a gyártása? A per vádlottai Willy Ott, a Karlsruhe-i állami pénzverde ex­­igazgatója; egykori helyettese, Ste­­fan Heilling, továbbá Klaus Fetz­­ner, a pénzverde szakmunkása. A vád a volt igazgató esetében az, hogy fedezte a pénzhamisítást, Heilling és Fctzner esetében pedig pénzhamisítás és csalás. Mit tettek hát a vádlottak? Willy Ott lényegében mindössze annyit, hogy helyettesének, Heil­­lingnak megengedte: készítessen el Fetznerrel néhány újabb sorozatot bizonyos-fajta, hivatalosan most is forgalomban levő aprópénz-érmék, bői. Hangsúlyoznunk kell, hogy for­mális szempontokból az államkincs­tárt ezzel nem érte semminemű ká­rosodás, mert Ottnak és Heilling­­nek gondjuk volt rá, hogy a kibo­csátott új érmék forgalmi értéké­nek megfelelő összeget hiánytalanul befizessék, azonosértékü címletek­ben, vagyis a forgalomban lévő ér­mék mennyisége és értékösszege mindig rendben volt. Heilling és Fetzner persze nem akármilyen ap­rópénzt vert. Azokból a sorozatok­ból készítettek „utánnyomást”, az eredeti klisékkel és a megfelelő hi­vatalos anyagból, amelyekből a ki­bocsátás évében viszonylag kevés került forgalomba, vagy pedig kü­lönleges ötvözetekből készültek, s ezért a numizmatikusok szemében különleges értékkel bírtak. Minde­nekelőtt két érme állt figyelmük középpontjában: az 1950-ben kibo­csátott 50 pfenninges és az 1967- ben kibocsátott u. n. „acélmagu’ 2 pfenninges. Hellings, saját becs­lése szerint, mintegy 25.000 márkát kapott ilyen érmékért a gyűjtők­től, Fctzner pedig legkevesebb 15 ezer márkát inkasszált. Willy Ott nem adott el érméket, ő csereberélt Saját kollekcióját egészítette ki más numizmatikai ritkaságokkal az általuk vert pénz felhasználásával. Az éveken át j ólmenő üzletnek egy gyűjtő ébersége vetett véget, akinek feltűnt az eladásra felkí­nált érmék friss színe ,akárcsak az is, hogy a ritkaságnak számít óér­mékből viszonylag sok áll a „for­galmazók” rendelkezésére. A csalást sejtő numizmatikus bizalmas jelen­tést lett az ügyészségen, mely meg­indította az eljárást. A három pénzverdéi bíróság elé került. Bár ügyük minden laikus számára könnyen áttekinthetőnek tűnik, a bíróság számára távolról sem egy­szerű. A bírák még nem tudják mihez kezdjenek a vádlottakkal, mi­lyen paragrafus alapján ítélkezze­nek felettük. Hol a jogi bökkenő? A vád a társaság ellen az, hogy pénzt hamisítottak. Ám ők nem hogy „utánozták” volna az érvé­nyes pénzt, amiképpen a Büntető Törvénykönyv 146. paragrafusa a pénzhamisitást meghatározza; de még a szó köznapi értelmében sem „hamisítottak”, ellenkezőleg: való­di érméket állítattak elő megfelelő eszközökkel. A pedáns nyugatnémet bíráknak sok fejfájást okoz Kari Lackner heidelbergi jogászprofesszornak a Büntető Törvénykönyvhöz adott szakvéleménye is, amely szerint „utánzásnak kizárólag látszólagos pénz előállítása tekinthető, amit abból a célból készítenek, hogy a rendes pénzforgalomban a figyel­metleneket megtévessze”. Valódi ér­tékkel ez tehát nem lehetséges. Fel­merül azonban egy további kérdés is: A Büntető Törvénykönyv 146 paragrafusának a pénzhamisításról adott meghatározása feltételezi a szóban forgó hamis pénz forgalom­ba hozatalát. Ám egyáltalán forga­lomba hozta-e a három pénzverő az általuk gyártott érméket? A Szö­vetségi Bank által ellenőrzött pénz­­forgalomba semmiképpen sem, még az sem állítható, hogy ez szándé­kukban állt volna. Sem a gyártók­nak, mégkevésbé vevőiknek soha eszükbe nem jutott volna vásárol­ni valamit ezekkel az érmékkel, a­­melyeknek numizmatikai értéke messze meghaladja névértékűket. Az érmék egyszer s mindenkorra eltűntek a pénzforgalomból. Heillinget és Fetznert, mint már mondottuk, csalással is vádolják. Ám senki sem tekinti magát meg­­csaltnak. Mindenki nyert az üzle­ten, az érmék árusítói nyilvánvaló­an, de a gyűjtők úgyszintén. Hiva­talosan, mint láttuk, még a pénz­ügyminisztériumot sem érte kár. A vád egyelőre arra épít, hogy a három érmekészitő a valódi ér­méket a pénzügyminisztérium meg­bízása nélkül nyomta, mégpedig privát célokra, tehát illegális „utánnyomásról” van szó. Az ál­lamügyészség megítélése szerint „az utána csinált pénz hamis pénz”, tekintet nélkül arra, hogy az ér­méket laikusok készítették-e, az ál­lami pénzverdén kívül, a kész érmék alapján előállított klisékkel, vagy pedig a pénzverdében készültek-e az eredeti klisékkel. A baj csak az, hogy ezt eddig sem a Büntető Tör­vénykönyv, sem pedig valamely iránymutató rendelkezés nem tisz­tázta. Az ügy nagy nyertesei minden­esetre a gyűjtők, akik vásároltak a „valódi hamispénzből”. Ennek ár­folyama máris magasra szökött, s bizonyára még magasabbra szökik majd az Ítélet után, amely a vád­lottakat feltehetőleg mégis csak el fogja marasztalni. Hogy a nyugat­német Szövetségi Bank egyik igaz­gatójának, Werner Luchtnak a sza­vait idézzük„Az- már mégiscsak­­példátlan a maga nemében, hogy egy állami pénzverde hamispénzt verjen”. Thomas Marin plagium-pere A harmincas évek második felében valaki plágium-pert in­dított Thomas Mann ellen. Ritka érdekesséefl a történet, ér­demes feleleveníteni. A főszereplő egy lippai ta­nító, aki élt-halt az irodalom­ért és életveszélyes grafomániás ember volt. Ennek azzal adta bizonyítékát, hogy megírta és kiadta szerény. 650 oldalas fő­­művét, „A fáraók álma” címmel. Ion Pacurariu volt a derék ta­nító neve. Nem sok idővel később a ta­nító ur kezébe került Thomas Mann akkor már világhírű tet­ralógiája, a József és testvérei, amely eredetileg 1933-ban je­lent meg német, a Fischer Ver­­lag-nál, magyarul nem sokkal később. Sárközi György kitűnő fordításában. Elképedve látta „A Fáraók álma“ szerzője, hogy olyasmiről szól ez a könyv, amiről ő már kifejtette a véleményét saját könyvében. Vagyis. Thomas Mann plagi­zálta őt. Tüstént ügyvédhez ro­hant és a temesvári törvényszék­nél folyamatba tette a plágium­­pert. A vádlott nemcsak Thomas Mann volt, hanem a frankfur­ti Fischer könyvkiadó és a „London Film“ társaság. Utóbbi azért, mert filmet me­részelt forgatni a József és test­vérei alapján. Amikor a temesvári törvény­szék megfelelő utón eljuttatta Thomas Mannhoz a periratot, a mester minden bizonnyal el­képedt, de aztán praktikus mó­don intézkedett. Megkérdezte báró Hatvány Lajostól, buda­pesti barátjától, hogy ismer-e egy megfelelő ügyvédet Te­mesváron. Hatvány azonnal irt Ni él i - usz Józsefnek, a kiváló, akkor Temesváron élő Írónak, hogy ajánljon ügyvédet Thomas Mann számára. Méliusz posta­fordultával válaszolt és dr. Ken­de József ügyvédet ajánlotta. Kende doktor most Tel Avivhan él. tőle tudjuk a per részleteit. Thomas Mann el­küldte az ügyvédi meghatal­mazást és levelet is irt dr. Ken­de Józsefnek. A többi között ezeket Irta: . — Meg kell mondanom, so­ha életemben nem követtem el olyasmit, ami akár csak emlé­keztetne a plágiumra. Azon kí­vül a legnagyobb sajnálatom­ra nem volt alkalmam az igen tisztelt Pacurariu ur munkáját ezeket írta: A romániai jobboldal kísérle­tet tett arra, hogy a plágium­per parazsán a maga pecsenyé­jét is megsüsse. Ion Pacurariu jámbor, nagyon derék ember volt. eltekintve irodalmi má­niájától, de a jobboldal expo­nensei feltüzelték. Azt mond­ták neki, ne hagyja magát ettől a zsidó (?) Thomas Manntól. aki úgy látszik, ki akarja őt forgatni a szellemi vagyo­nából. Sajtója is volt az ügynek. Bukaresti és vidéki jobboldali lapokban ilyen címek alatt cik­keztek az elképesztően tudat­lan bértollnokok: „A zsidó Thomas Mann ellen plágium­pert indított egy román iró“. Attól a csekélységtől eltekintet­tek, hogy a század legnagyobb német próznirója egy lübecki patricius-csniád fiaként szü­letett és nem volt köze a zsi­dósághoz. Pacurariu román ember lé téré magyarul tökéletesen tu dott. Könyvét is magyar nyel ven irta. Hozzáértők próbálták lebeszélni szép szóval, hogy áll jón el a pertől, de ő csak egy re kötötte az ebet a karóhoz hogy az a Thomas Mann tőle lopta az egészet — négy vas­kos kötet anyagát — mert ő mindent megirt arról a korról „A fáraók álma“ cimö könyvé­ben. Ragaszkodott a per foly­tatásához. A védelem alaposan felké­szült az álláspontja bizonyításá­ra. miszerint teljes képtelen­ség, amit a tanító ur állít, de erre a bizonyításra nem került sor formális okok miatt. A ro­mán perrendtartás előírta, il­letve megkövetelte, hogy sze­mély szerint kell perbe hivni az illetékeseket ilyen esetben. Jogi személyt nem lehet meg­idézni. Nos, Thomas Mann idézése körül nem volt baj El­lenben a Fischer Verlag és a ..London Film“ esetében ez nem volt ilven esvszerü. Pacurariu ügyvédje, illetve a vádhatóság nem ismert sem itt, sem ott konkrét neveket. Viszont a bí­róság a globális formában tör­tént megidézéseket nem fogad­ta el. Mielőtt sor került volna az érdembeni tárgyalásra, s Pa­curariu előadhatta volna hogy Thomas Mann az ő tol­lával ékeskedett, a bíróság elna­polta a tárgyalást és utasította a vádhatóságot, hogy a procedú­ráid szabályoknak megfelelően idézzék meg a kiadó és a londo­ni filmvállalat vezetőit. Mire sor került volna erre, a történelem közbeszólt. Kitört a második világháború és a pert nem lehetett lefolytatni. így aztán Ion Pacurariu a mai na­pig hetvenkedhetik Lippán, a nyugdíjas tanítók klubjában, hogy Thomas Mann elorozta tőle a „József és testvérei” cí­mű, négykötetes regényt. Es ha a sokévi átlagnál több cujkát önt fel a garatra, talán még azt is hozzáfűzi, hogy ha később tör ki a második világháború és lefoly­tatják a pert. a bíróság minimá­lisan arra kötelezte volna a ki­adót, hogy társszerzőként tün­tesse fel az ő nevét is. Akkor ilyen lenne a regény címlapja: József és testvérei. Irta Thomas .Mann és Ion Pacurariu. [öt CSAK MÁJUS 6-IG ‘TÜMdeH&late vmeRoóMM HARANGOZÓ TERI ^népszerűbb magyar táncdalénekesno---------MŰSOR:----------­Keddtől - péntekig 10 órakor Szombaton 9 és 11 órakor Vasárnap 8.30-kor ...mindenkinek van egy álma... Woodenplate-ben magtalálja! tűnő tánczene a IALOGH-DUÓ-val (Balogh Jenő zongoraművész b. t és dobosa) istii vh v «vj y ursK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artur és családja Parkoláshoz beiórat a Bedford Roadról ( City Parking) Ha valami nagyon izgalmas olvas­mányra gondolunk, többnyire detek­­tivregények járnak az eszünkben. S első pillanatra tán el se hisszük, hogy a tudomány, az élet felvetette kérdések kibogozása izgalmasabb lehet a Sherlock Holmes-féle nyomo­zási históriáknál is. Ilyen izgalmak­ban bővelkedik az angolna titkának megfejtése is. Kezdhetnénk e történetet regénye­sen: Valahogyan igy: Észak-Iror­szágnak ezen a vidékén nem sok lát­nivaló akadt. Csak egy elhagyott szeszfőző szomorkodott a folyó part­ján, pusztulásnak indult ötemeletes épület. Lépcsője omladozott, törött ablakain átfütyült a szél. Egy ráérő ember egyszer átkutatta az épületet. A kíváncsiság vezette, amikor belépett. Korhadáson, poron és rozsdán kívül azonban nem talált egyebet. Legalább a kilátást megnézem a tetőről — gondolta, s fölfelé indult. S a tetőn érte élete legnagyobb Az angolna rejtélye meglepetése. A tető ereszcsatorná­jában megrekedt a víz, s e vízben halak úszkáltak. Értsük meg jól: egy ötemeletes, elhagyott épület te­tején az esőcsatorna vizében angol­nák fickándoztak! Hogyan kerültek oda? A halak nem repülhetnek fel a háztetőre! Néhány évszázaddal ezelőtt köny­­nyü lett volna válaszolni e kérdés­re. Akkor azt hitték, hogy az an­golnák „önmaguktól” keletkeznek nyálból és földből. Mások azt állí­tották, hogy a vízbe dobott lóször­­ből támadnak. így magyarázták, hogy évről évre óriási számban je­lennek meg Franciaország, Anglia, Írország stb. egyes folyóinak torko­latában a 6—8 centiméternyi hosz­­szú, gyufaszál vastgocska fiatal angolnák, amelyeknek csupán a sze­mük fekete, egyébként egész testük olyan átlátszó, akár az üveg. Ezért BAR - MICVORA, CHASENERA, PARTYRA mindenkor szép és friss virágot, tyucttf, 0?tvU4t­tál 387 Spadina Ave., Telefon: 979 - 2177, Lakás: 225-0742. r- E- -ág :x: BABY és , GYERMEKBUTOROKi FELSZERELÉSEK Teljes szobaberendezések vagy egyes darabok Bölcsők, öltöztető asztalok, matracok, gyermekkocsik, autóűlések, játékok stb.... Tulajdonos KOMLOS JÁNOS oppe 388 Eglinton W. Tel: 481-5450 Szabad parkolás a Castle Knock Boádon is nevesük őket üvegangolnának. Persze, a régiek sem tudták hon­nan kerültek elő hirtelenében e ha­lak, s ezért találták ki, hogy sárból, iszapból, lószőrből keletkeztek. De hát ez a magyarázat babona. Vilá­gos, hogy az esőcsatorna angolnái nem jöhettek máshonnan csak a fo. lyóból. De hogyan jutottak fel a tetőre ? Az üvegangolnák a tengerből ér­keznek a folyók torkolatába. Egy részük, főleg a himek, nem is halad­tak tovább, de más részük, főleg a nőstények, fölfelé vándorolnak a fo­lyón. Millió meg millió fiatal angol­na halad napokon át tömött sorban az ár ellenében. Nem ismernek aka­dályt. Megmásszák vízesések nedves szirtjeit, gátak mohos kőfalait. Oda­vész néhány ezer? Mit számit? Tár­saik az elpusztultak tetemét hasz­nálják hídnak, hágcsónak, s törnek előre tovább, tovább, feltartóztatha­tatlanul. Behatolnak minden patak­ba, érbe. De hogy s mint kerülnek a ház­tetőre ? Az ereszcsatornában ugyan meg­rekedt rekedt a viz, de nem telje­sen. Vékony erecske szivárgott vé­gig a falon, le a földre, s innen a folyóba. Ahol a viz megnedvesltette a követ, falat, bársonyos moha eredt meg. S ennyi elég volt, hogy a fo­lyó vándorló angolnál közül néhány nyomon kövesse a csörgedező erecs­­két, s a mdhában megkapaszkodva — hiszen az angolna úgy kúszik, akár a kigyó — fölérjen a tetőre. Hasonló módon kerültek már angol­nák vizvezetékcsövekbe is. A friss, oxigénben dús viz: ez irányítja ilyen­kor az angolnákat vándorutjukon. íme, itt van az idézett Írországi „angolnaeset” rejtélyének a nyitja. Csakhogy nem ez az egyetlen fej­törő, amelyet az angolna adott fel a tudománynak. Mert jó: felhatol­nak a folyókon a patakokba, erek­be, csatornákba. Egy esztendeig vándorolnak a folyón fölfelé, elér­nek a tengerparttól a hegyekbe, nem egyszer 1000 kilométerrel is odább a parttól. De gyakran fiatal angol­nákra bukkannak olyan tavakban is, amelyek nem állanak összekötte­tésben egyetlen folyóval sem. Hát ide hogyan kerültek? Kiderült, hogy az angolna nedves réteken kígyózó mozgással áthatol­hat, tehát szinte „gyalogszerrel” is elvergödhet egyik vizből a másikba. Az még érthető, hogy az angolna kimászik a vízből a szárazra, de mi irányítja útját, hogy ismét vízbe ér­jen? A halászok régen te azt mon­­dogaták, Ihogy az angolna, akárhová viszik, mindig eltalál a legközelebbi vizhez. Mintha valami belső iránytű jelezné neki, merre menjen. Igaz ez, vagy sem? Csak kísérlet döntheti el. A kísérletet Schafer, stockholmi halszakértö végezte el. Kifogott a tengerből öt angolnát, s egy vödörbe tette őket. Átvitte a vödröt egy dombon, s egy nagy rét közepén szabadon bocsátotta halait. A szél a tenger felé fújt, az álla­tok tehát nem érezhették a víz sza­gát. A tenger nyugatra terült el a kísérlet színhelyétől, s ezért Scha­fer fejjel keletnek rakta le angol­náit, hogy azok ne véletlenül ve­gyék útjukat a tengernek. S mi tör­tént? A halak minden tétovázás nélkül nyugat felé fordultak, s elindultak a tenger irányában. Száraz idő volt. s ezért hamar kimerültek. Nedves időben 400 méterre is eljutottak. Egy ilyen kísérlet során Schafer a tengertől 4 kilométerre bocsátott szabadon három angolnát. A tenger nyugatra esett. S az angolnák — furcsa módon — ahelyett, hogy nyu­gatra fordultak volna, gyors iram­ban délkeletnek tartottak. Eltéved­tek? Nem! Néhány száz méterre dél­keleti irányban egy patak kígyó­zott, amelyről Schafer nem tudott, de az angolnák megtalálták. Ma sem tudjuk még, hogy a víz­nek milyen tulajdonságát érzékelik az angolnák, amikor messziről oda­találnak hozzá. Csak azt tudjuk, hogy a halak feltűnően érzékenyek a viz s általában a környezet leg­finomabb változásai iránt is. így hát megvan a — ha még nem is minden részletében világos — ma­gyarázata, hogy miként kerülhetnek fiatal angolnák folyók közelében el­terülő, de velük összeköttetésben nem álló tavakba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom