Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-07 / 656. szám

6 oldal MENORA * 1977 május 7. STOP GETSETW DRIVING SCHOOL i V TEL: 635-1 102 este 661-0364 WElSmUER TIBOR 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk L LUXUS HOTEL pót-dij, napi $1.00 HÍVJA: WEINBERGER ZSUZSIT rimivou AJÁNLATUNK! 14 "ap SQftfi 13 éjszaka "uUU. . IZRAELBE m EL AL gépével \ I.osztályú Hotel és a repülőjegy M repülőtérről való ki es beszállítás) az árban benne van. the- trave-l trade, ltd [2758 YQNGE ST. 484-* kitűnő magyar és continentális N ételekkel, szeretettel várja vendégeit BUSINESS LUNCH 11.30-től 2.30-ig. D.U. Cocktail party*Vacsora 5-12-ig Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453 Exkluzív magyar étterem a St.Clair—Yonge—nál! HUNGARIAN Ingyen esti parkolás az üzlet mögött Esküvőkre, Shower-okra, összejövetelekre külön party-terem 100 személyig 76 St.Clair W.*Tel:967-9460 * Tulajdonos.Rózsa Magda PANNÓNIA DELICATESSEN 557 St.ClairW. 651-3318 MAGYAR CSEMEGÉS A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI MEGNYÍLT ÚI ÜZLETÜNK az 532Eglinton Ave. alatt 4»»-5092 MINDKÉT ÜZLETÜNKBEN; IMPORTÁLT EURÓPAI ételkülőnlegésségek meleg és hideg büfé, finom saláták, szendvicsek helybeli fogyasztásra és elvitelre. Szemeskávé - sütemények - fagylalt - szalámik - felvágottak Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR AMIRE VÁLASZT KELL ADNUNK IrtaBARKAY ZEÉV Itt, Izráelben, a magyar zsidóságot elő­szeretettel vádolják asszimilációval, a zsi­dó nemzeti érzés hiányával, a cionista est­ibe mintegy bűnös elhanyagolásával s ez­zel, : részben, , mintegy saját tragédiájában való bűnrészességgel, mert „nem jöttek Erec Jiszráelbe, amikor jöhettek vo'na“. Bezzeg! Bezzeg az orosz-lengyel zsidóság! Ott vi­rágzott a zsidó nemzeti öntudat, a doni* ta eszme, ők felismerték népünk igazi út­ját, mert ők hűek maradtak a zsidóság­hoz, ők nem asszimilálódtak! Annyiszor hallottuk ezt már különböző változatban, hogy szinte hajlandók vol­tunk belenyugodni s eszünkbe sem jutott feltenni, például a kérdést, hogy, ha az orosz-lengyel zsidóságban valóban olyany­­nyira buzgott a nemzeti érzés — miért történt meg* hogy a múlt század végén, a nagy kisinevi pogrom után, amikor meg­indult a nagy kivándorlási hullám —■' ezek­nek a zsidóknak százalékarányban ki sem mutatható töredéke jött csunán Erec-Jisz­­ráelbe. a többi. roip'*'>n zsidó öntudatával együtt, az Egyesült Államok felé gravftált? De ezt mintegy csak zár jelben jegyeztük; neg. Mindenesetre, amikor a magyar zsi­dóság elmarasztalásáról volt szó — soha­sem hangzott el olyan kitéiel, hogy tulaj­donképpen minden zsidónak demokratikus joga nem Erec Jiszráélt válaztani hazájá­ul; sohasem okolták a Jisuvot, a Szoch­­nutot, az erec-jiszráeli élet nehézségeit, a beilleszkedési problémákat a magyar zsi­dók elmaradásáért — nem. ebben az eset­ben mindenkor egyedül és kizárólag ma­gát a magyar zsidóságot hibáztatták, mig a Jisiiv. az Erec Jiszráel területén lévő, or­­szágépitö közösség mindenképp csak min­taképül szolgált. Pedig akkor sem élt csupa angyal eb­ben az országban; az „élet minősége“ ak­kor sem volt világviszonylatban a legma­gasabb; a beilleszkedés sem volt egysze­rűbb, s a Szochnut sem volt szolgálatké­szebb. mint ma. Csak most, amikor szertefoszlóban van egy mítosz; csak most, amikor kiderül, hogy az orosz zsidóság nemzeti öntudata sem olyan szilárd és megingathatatlan, mint ahogyan beállítani igyekeztek; csak most, amikor a lemaradók aránya meg­hökkentő méreteket ölt — csak most hal­lunk olyan hangokat, hogy tulajdonképpen demokratikus joguk nem Izraelt választa­ni. — noha izráeli vízummal hagyják el a Szovjetuniót— s hogy tulajdonképpen Izrael, a klita-szervek, a Jisuv magatartása, az itteni életkörülmények okozzák, hogy ezek a zsidók nem a kétezer évi galut után feltámasztott Zsidó Államot választ­ják hazájukul. Mint ahogyan nem Izráelt választotta uj hazájául az a többezer lengyel zsidó sem, aki pár évvel ezelőtt, a Móczár-rezsim alatt kapott kintazási engedélyt, szintén izráeli uticéllal. Ezek javarészt a skandináv álla­mokban igtu^eztek letelepedni, Izraelbe alig-alig jött közülük valaki. Mi történt tehát tulajdonképpen? Rövi­den „csak“ annyi, hogy az asszimilációs lehetőségek pont úgy hatottak az orosz és lengyel zsidóságra, — vagy még „ugy­­abbul“ — mint a magyarra; csak épp né­hány évtizeddel később jutottak el hozzá­juk. Anélkül, hogy részletes történelmi elemzésbe bocsátkoznánk, megái lapíthat­juk, hogy az orosz-lengyel zsidóság addig nem asszimilálódott, amig nem ASSZIMI­LÁLÓDHATOTT, mert kancsukával húz­tak végig rajta, ha ki merte dugni a fejét a „stétl“-ből. de azonnal megindult a fo­lyamat, amint a rendszer ezt lehetővé tet­te: az orosz zsidók számára a kommunis­ta forradalom— a megmaradt lengyel zsi­dók számára pedig inkább csak a máso­dik világháború után, minthogy a két vi­lágháború közötti lengyel rezsim még elég sokat megőrzött a múlt antiszemita „ha­gyományaiból“. Ez az asszimiláció azon­ban sokkal vehemensebb volt, mint a ma­gyar zsidóságé, ami kifejezésre jut, többek közt a vegyesházasságok magas arányában is, mind a lengyel, ínind pedig az orosz zsidóság köreiben. A fentiekkel nem holmi igazságtalan el­bírálást kívánok érzékeltetni a magyar, il­letve az orosz-lengyel zsidóság asszimiláci­ós hajlamait illetően, hanem csupán azt. hogy azonos társadalmi—politikai erők azonos hatást váltanak ki azonos jellegű (jelen esetben: zsidó) közösségekből; legfel­jebb az a kérdés, hogy előbb, vagy később érik-e őket? 1971-ben, az orosz alijja megindulása­kor 0.4 százalék volt a lemaradók aránya. 1976 első felében ez az arány hivatalos becslés szerint 45 százalék volt. nem hi­vatalos becslés szerint azonban már túl­haladta az 50 százalékot. Azaz: minél job­ban „kitaposódtak“ a nem-Izráelbe veze­tő ösvények, annál többen haladnak raj­ta. Igaz, hogy közben a Szovjetuniót el­hagyó zsidók abszolút száma is jelentősen csökkent, ez azonban nem változtat a ten­dencián. A tendencia pedig az, hogy a Szovjet­unióból kiszabaduló zsidóság egyre csök­kenőbb arányban választja Izraelt. Ebben, a lemaradók körüli szomorú és lehangoló vitában — a legfurcsább talán az a tény, hogy Izraelben élő orosz olék, volt alijja-aktivisták jelentős része egyér­telműen kiáll a lemaradók támogatása mel­lett, a legélesebben elitélve az izráeli kor­mánynak azt a szándékát, hogy a lemara­dóknak nyuitott támogatás megvonására késztesse a HIAS-t és a JOTNT-ot, ezzel mintegy kényszerítő nyomást gyakorolva azokra az or^vz zsidóidra, akik aliija-vi­­zummal hagyják el a Szovjetuniót, de mégem Izráelbe tartanak. A Szovjetunió zsidósága kiszabadításá­ért harcoló szervezet, a „Máoz“, a napok­ban füzetet adott ki. amely a szervezet — pozitív — álláspontját tartalmazza a nem- Izráelhe tartó orosz zsidók támogatását il­letőleg. Sajtókonferencia anyagát, szovjet olék nyilatkozatait, s még Oroszországban lévő zsidók leveleit tartalmazza ez a kiad­vány. melynek legerősebb argumentuma, a már fentebb említett tény, hogy minden zsidónak demokratikus joga nem-Tzráelt választani uj hazául, s a „világ néoei“ el­itélik maid Izráelt. ha anti-demokratikns módon (HfÁS—.TOINT segítség megvoná­sa) próhálía izráelbe „kényszeríteni“ eze­ket a zsidókat. Demokratikus jog? Ennél sokkal több: a szabad választás joga az Ember legna­gyobb erkölcsi kincse: ez különbözteti meg minden más élőlénytől. Nem vitatja el tehát senki a Szovjet­uniót elhagvó zsidóktól ezen jogukat. Leg­fel >ebb azon csodálkozhatunk egv kissé, hogy ez a közösség, amelv valójában soha­sem élvezett demokratikus jogokat, (sem a cári. sem pedig a kommunista rezsim­ben) abban a pillanatban, ahogy egyet szippant a szabad világ levegőiéből s ilyen jogokhoz jut, ezt mindenekelőtt annak ki­nyilatkoztatására használja fel, hogy nem köteles Izráelt választani hazájául. S itt érkeztünk el a probléma magvá­­hoz. Arab ellenségeink egyik leggyakrab­ban hangoztatott ideológiai érve ugyanis, hogy a cionizmus nem néni felszabadító mozgalom, amelynek hirdeti magát: s an­nak megvalósulása. Izrael, nem a zsidó nép hazája, hanem a cionizmus valami zsidó „keresztes“ ideológia, egyfajta rablóhadiá­rat amelyet, javarészt keleteurópai gyüle­­vész népség indított a naleszfmaiak ellen, akiket sikerült is — időlegesen kifosz­tani, elűzni földjükről; következésképp Iz­rael állama ennek a gyülevész népségnek politikai szervezkedése, valami reakciós, kalandor-kormányzat alatt. Kis hírek Illinoisban, Pálos Hillsben található az Egyesült Államok leghűségesebb háztartási alkal­mazottja. Minősítése minden szempontból a legjobb. Telje­sen megbízható. Mindent meg­tesz, amire kérik. Tetszés sze­rint gyengéd vagy határozot­tabb, gyorsabb vagy lassabb. Szélles vállú, jól megtermett. Acélos fickó. A szó szoros ér­telmében. Ugyanis acélból ké­szült — robot. Súlya 138 kiló. Építője Benjámin Skora elekt­romérnök, aki ultrarövidhullá­mú adó-vevő segítségével irá­nyítja. A teljesen zajtalanul mozgó robot, amely az élet szinte minden területén képes tevékenykedni, háromévi mun­kával készült, s belseje: a miniatürizálás egyik csodája. Legalábbis ezt állítják a szak­emberek, akik belekukkanthat­tak. Értékét egymillió dollár­ra becsülik. Épp ezért minden tökéletessége ellenére sorozat­­gyártását egyelőre nem terve­zik ... + Ki tudja, milyen magas a Zugspitze, az NSZK legmaga­sabb hegycsúcsa? A furcsa kér­dés komoly tudományos viták forrása és e vitában századunk lehetetlent nem ismerő vállal­kozásai a ludasak. A Zugspi­­tzének ugyanis nem egy, hanem három kiemelkedő csúcsa van, de közülük csak a legalacso­nyabb „maradt” máig eredeti formájában. A másik kettőre, a magasabbakra, egy kötélpálya végállomását és egy repülés­­irányító állomást építettek. Mit szépítsük: a térképeken, lexi­konokban. földrajzkönyvekben nagy a zugspitzei összevissza­ság. A csúcs magassága az egyik helyen 2962,1 méter, má­sutt 2960,2 méter, illetve 2965, 2963 vagy 2966 méter. Ekkora rendetlenséget pedig nem tűr­het a tudomány! így azután expedíciót küldtek a helyszín­re, amely különféle méréseket végezve megállapította: a Zug­spitze legmagasabb csúcsa 2967,4 méter. A legközelebbi utánmérésig. * Peches napja volt a 61 éves Eva Mieten nyugdíjas holland tanítónőnek. Rotterdam elővá­rosában levő otthonából bevá­sárolni indult. Mivel a szuper­market előtt tele volt a par­koló, Volkswagenjével egy csa­torna szélére állt. Az áruház felé haladva megcsúszott a sí­kos úton, erősen megütötte lá­bát, homlokát. Bicegve ért az üzletházba, ahol vásárlás köz­ben kiemelték táskájából pénz­tárcáját. Egy szembejövő vevő bevásárlókocsiját valaki felbo­rította egy átjáróban, harminc tojás törött szét az ó táskáján, harisnyáján, cipőjén. Hatalmas csomagjait egyedül kellett ci­pelnie, mert máskor oly kész­séges segítője, a parkoló őre influenza miatt otthon maradt. Mielőtt autójához ért volna, azt a szeme láttára a csatornába taszította egy arra haladó hó­kotró gép. Éva Mieten elájult. * Elragadtatás és sokkoló ha­tás — ez a címe tíz New York-i belső berendező művész közös kiállításának, melyre a közel­múltban került sor a Cooper- Hewit Museum helyiségeiben. A dekadens és a tehetséges öt­letek burjánzása nagy feltűnést keltett. Volt itt minden: fátyol­­mennyezetes-csiUagos előszoba, különleges formájú kenyér­­gyűjtemény, műanyag formák felhasználásával készült „Szent Sarok”, intim beszélgetések­re szolgáló, vasrácsokkal kö­rülvett, angyalokkal díszített „Angyal-ketrec”. Külön kiállí­tási szekció dicsőítette a nyers „Anyagot”, mint lakásdekorá­ciós elemet. A gyűjtemény ke­veseket hódított meg, az aján­lott berendezési tárgyak árai mindenkit sokkoltak. Nem a legjobb eredmény, amit egv effajta kiállítás elér­het. Ha ugyanis — folytatódik az arab ér­velés — a cionizmus valóban népi felsza­badító mozgalom lenne s Izráel minden zsidó hazája — akkor ez vonatkozna azon országok zsidóságára is, amely jólétben él. Ám ezek a zsidók nem választják hazá­juknak Izráelt. legfeljebb segítik azokat a mák zsidókat, akik nem találtak egyéb le­hetőséget boldogulásukra, mint, hogy a Palesztinái nép rovására próbáljanak élet­teret biztosítani maguknak. így volt ez az érvelés — mostanáig. Most azonban, a lemaradók nyomán, még hozzátehetik: „íme. nem csak azok a zsi­dók nem választják hazájukul Izráelt. akik­nek jól megy a sora, hanem azok se na­gyon, akik rosszul érzik magukat szárma­zási országukban. Azoknak is alig a fele választja Izráelt, de lehet hogy rövidesen még annyi sem. Milyen alapon állítja ma­gáról tehát Izráel. hogv ö a zsidó nén ha­zája. amikor a zsidó nép zöme nem fart rá igénvt?! Ha ne***«» ígv van. mi indokol­ja egyáltalán létezését? Vajon, milyen választ tudunk adni er­re. ha a helyzet igy folytatódik? Ugyanakkor: ismeretes az is, hogy az arab országok az alijját az egyik legveszé­lyesebb izráeli fegyvernek tekintik. Emlé­kezünk arra az arab „javaslatra“ amely a békét többek között, az alijja fél évszáza­dos beszüntetéséhez köti. Mi ezt akkor nevetséges abszurd, öngyilkossággal egyen­lő feltételnek tekintettük. Nem gondol­tunk arra, hogy nagy erőtartalékunk, a Szovjetunió zsidóságának ilyen tekintélyes része, „demokratikus jogaira“ való hivat­kozással mond le alijja jogáról, s ezzel szívességet tesz Áráfátéknak. Mint aho­gyan szívességet tesz ellenségeinknek min­den olyan zsidó, aki jöhetne, de nem ifin. Vaion Izrael is olvan könnyén lemondhat az ofékhoz "való jogáról, mint ahogyan az olék lemondanak Izraelhez vn'ó joguk­ról? Vajon, ha Izráel állama valóban fo­ganatosítana olvan intézkedéseket, mely­­lyek szűkítenék a szoviet zsidók ameríkaí kivándorlási lehelősé^eil — a „nagyvilág“ valóban olyan nagyon rossznéven venné ezl? Vajon, olvan nagvon Izráel szemére vélnék az érintett országok, hogy meg­fosztjuk őket néhány száz. vagy ezer szov­jet zsidótól? Pont ráiuk van szükség azok­ban az országokban, nielvet ök Izráel helvett választanak (s nem ezek az orszá­gok választják ő'-et) még, ha be is enge­dik határaik közé?! Vajon, az Evvedilf Államokban olvan sikeres a „klitáiuk“? Hadd idézzem a Há­­árec amerikai kiküldött munkatársa. Dán Margalit nár nappal ezelőtt megjelent né­hány sorát: „...A valóság sokkal szürkébb, mondhat­nák: egész szil-ke. Két évvel a .lackson-ia­­vaslaf után semp>,fcle politikai iitökártva sem maradt a szóviet zsidő«á"ért tévé­­kenvkedő amerikai mozgalom kezeben. Az amerikai hitközségek egy részének csalódást okoztak a bevándorló-csoportok. Snlvos anvaoi befektetések árán jöttek rá az ame­rikai hitközségek, hogv a szovjet szidok nem találiák meg helvöket az amerikai zsi­dók közösségekben zsidóságuk tulajdonkép­pen csak olvan mértékben érdekli őket, amilyen mértékben felhasználhatták a Szovjetunió elhagyására. A szovjet zsi­dók — ezt be kell vallani — már nem hatnak olyan lelkesitőleg mint a mnKhan. Befogadásuk költ«égrs. Köszönet — és hála­­érzetük hiányos. Izráel jobban fel van ké­szülve befogadásukra, menjenek inkább o­­da“. Ez az amerikai-zsidó felfogás. S aligha feltételezhető, hogv a nem-zsidó amerikai jobban lelkesedik értük. Az egyetlen ország, melynek valóban szüksége van ráiok s melynek számára létkérdés a jövetelük — igen, létkérdés; akkor is. ha a zsidósághoz, a cionizmus­­hpz való vjszonyuk meglehetősen laza — Izráel. Létkérdés, a fentebb említetteken kívül még több más okból is. igv azért, inért tisztában kell lennünk azzal, hogy áld most nem Izraelt választja — elvész a zsidó­ság számára. Nem igaz. hogv Ameriká­ban. vagy a tilág bármely más részén is megőrizhetik zsidóságukat, s „ha nem • ők, maid ni orm»ir»iir s*i!>5ÓTn»V“ — amint a le­maradók és pártfogóik áUitiák. Az asszimi­lációs f'dvamat olyan gvors ütemö. mind a szabad világban, mind pedig a kommu­nista blokk országaiban, hogv erre úgy­szólván semmi kilátás — feltéve, hogy va­lamely niabb antiszemita hullám vissza nem kénvszeriti őket a zsidósághoz, aho­gyan a történelmünk során már nem egy­szer megtörtént. De tegyük fel. hogv most olyan korszak­ba jutottunk, amikor ettől nem kell tarta­ni. Tegyük fel hogy. a zsidókat a befoga­dó országokban békében hagyják, nem bántják. Hogyan alakul népünk, Izráel ál­lam sorsa — zsidóüldözés nélkül, teljes be­olvadási lehetőségek mellett? Mert ugv tűnik, eljutottunk ehhez az Mű­szakhoz. S ezért hatnak erőtlenül azok az érvek, hogv végeredményben nem élhet minden zsidó Izraelben s Izráel számára létfontosságú galuti zsidóság támogatása is. Egy-két nemzedék mnlva ugyanis aem lesz galuti zsidóság — legalábbis nem olyan, amely népi erőtartalék szempontjá­ból számításba jöhet. S nem azért ueni lesz. mert kipusztitják, hanem mért mert beolvad. A kérdés tehát nem az, hogy támogas­sa-e a HIAS és a JOINT a lemaradó­kát — hanem az. hogy akar-e a zsidó nép zsidó maradni és zsidó hazában él­ni, akkor is. ha lehet más — vagypedig csak akkor és addig vagyunk zsidók., a­­míg erre kényszerülünk? Hogy a zsidó nem­zeti újjáéledés eszméje és az államiság gon­­dolata lényünkben gyökerélcő önálló, idő­álló fogalom-e, vagypedig csak a cár kan­­csukájának és Hitler gázkamráinak mel­lékterméke, melynek mozgatóereje csak ad­dig fart. amig a krematóriumok füstje el nem oszlik feiünk felett?! Erre kell választ adnunk! Flismerhetiük a származási országukat elhagyó szovjet zsidók emberi-demok­ratikus jogait arra. hogy ne Izráelt válasz­szák c lielvf adhatunk az amerikai zsidó­ság ezer indokának is. mellyel alátámaszt­ja. hogy miért marad származási orszá­gában — mindez azonban mit sem vál­toztat a lényegen. A lényeg pedig az. hogy, ha a zsidó nép. melynek zöme mind a mai napig a galutban él. nem bizonyltja gyakorlatilag is. hogy Igényt tart a zsidó államra,mert ez a hazája — akkor Izráel jövője és kül­detése kérdésessé válik. MULTILINGUAL TwentyYearsoj Multilingiid Service in ti le lönmtol \ il >lii ■ Libraries a torontói közkönyvtár i­­degen-nyelvfl könyvgyűjteményének 20. évforl.il Vá A gyűjtemény több idegen nyelven 80 ezer darabból áll. Torontó város könyvtárhálózatában több-száz nyomtatott könyvet, magazint és más anyagot fog ta­lálni a saját anyanyelvén. Az unokák találhatnak valamit, ami érdekes a nagy­szülők számára. Vannak könyveink utazásról, sport­ról, vallásról ugyanúgy, mint technikai szakkönyvek és barkácsolási leírások. A választék szinte kimerít­hetetlen és így biztos, hogy lesz olyan könyv, ami ön­nek is kedvére-való. Az évfordulót azzal ünnepeljük, hogy speciális ide­gennyelvi programokat, kiállíásokat rendezünk a hó­nap folyamán, a különböző könyvtárakban. Látogassa meg környékének könyvtárát és érdeklődjön a részle­tek után. Hozza magával családját és barátait. Vegyen részt ön is a torontói közkönyvtár-hálózat 20. évfordulói ünnepségén. Toronto Public Libraries 40 Orchard View Blvd General Information: 484-8015 KÖNYVEK AZON ANYANYELVÉN 1977. májusában ünnepli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom