Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-07 / 656. szám

*5Sr.August J.Síolaar

P.O.Box lo34

EGRI GYÖRGY:

NEM ÉRTEM AZ EUROKOMMUNIZMUST

Ez az egész ügy tulajdonképpen még egy éve sincs, de máris olyan viták folynak körülötte Is annyira bekerült a nemzetközi politikai történelmi szótárba, mintha egy évtizedek óta meglévő, kipróbált, bevált ideológiai tézisről lenne szó. A múlt év nyaránöszén előbb egy néhány nyugateurópai kommunista párt külön-külön, majd később együttesen kimondta, hogy ami Moszkvában van az nem kommunizmus, sőt éppen hogy az igazi kommunizmus legnagyobb akadálya. Ezért ők, a nyugateurópai kommunisták újféle kommunizmustakarnak — olyat, ami emberszabású.

Bajban vagyok ezzel az eurokommunizmussal. Az eredetit, a moszkvait, valamikor ifjú éveimben azt hittem / hogy értem, hiszen minden olyan világos volt körülötte. Csak sokkal később jöttem rá, hogy nem értem. Eztazeuro-kommunizmust viszont nem értem megszületése pillanatától kezdve. Nem értem több okból. Nem értem az ideológiai megalapozottságát, nem értem személyes képviselőinek kilétét és mibenlétét, nemértem taktikai Is stratégiai megfontolásait. És mennél tovább próbálják magyarázni nekem, hogy ez az euro-kommunizmus egészen más mint amit eddig Moszkvából árultak, annál inkább látom, hogy ez az ügy reménytelen. Az európai kommunista pártok ugyanis 50-60 évi erős figyelés után rájöttek, hogy Moszkvában nem úgy csinálják a dolgokat mint ahogy azt annakidején Marx Is Lenin elvtársak megálmodták. Természetesen marxisták, dialektikus materialisták lévén vallják azt, hogy nem az ember alkotja a körülményeket, hanem a körülmények alkotják az embert. Marx és Lenin tételei koruk fennálló gazdasági alépítményének természetes következménye, nem is alakulhatott volna másképpen ki az elképzelés. A marxi közgazdasági elképzelést először Oroszországban próbálták ki, ahol azonban mások voltak a gazdasági feltételek mint a nyugati országokban, amiket Marx bírált, Is a bírálat alapján felvázolt egy történelmi folyamatot és annak várható

eredményét. Ha a kom munizmus nyugaton alakult volna ki, bizonyára másképpen valósul meg, és magába foglalta volna azokat a demokratikus és emberi szabadságjogokon nyugvó feltételeket, amik a fejlett ipari társadalomnak sajátja kell hogy legyen. Legalábbis így mondják az úgynevezett euro-kommunisták, akik szerint, ha majd ők csinálnak kommunizmust az igazi kommunizmus lesz, nem úgymint Moszkvában, ahol a kommunizmus nem kommunizmus.

Mondom, egyre kevésbé értem az egészet. Ami épp ezekben a napokban a kérdés taglalására klnyszerített az egy néhány Nyugateurópából érkezett napihír volt. Az eurokommunizmus e pillanatban három európai országban divatos: Franciaországban, O- laszországban és Spanyolországban. Ebből a három országból válogattam kiegy-egy hírt, ami gyönyörűen húzza alá az egész képlet tarthatatlanságát.

Franciaországban szoros együttműködés alakult ki a szocialisták és a kommunisták között, melynek eredményeként igen komolyan fenyeget az a lehetőség, hogy ez a baloldali koalició jövő év folyamán győzedelmeskedik a választásokon és átveszi az ország irányítását. Ezzel kapcsolatosan Mitterand, a francia szocialisták vezére időszerűnek látta figyelmeztetni párthíveit, hogy ne bízzanak szövetségeseikben. A kommunisták — mondja Mitterand

— a hatalomra törnek és a hatalmat nem érhetik el másképpen, csak a mi segítségünkkel. Ha azonban a hatalmat elérjük — így Mitterand,

— akkor a kommunisták ellenünk fordulnak és minket legázolva fogják biztosítani egyeduralmukat. Az, hogy a szocialisták vezérének logikáját nem értem, önmagában persze még nem bizonyíték az euro-kommunizmus kudarcára. Végeredményben azt, hogy az euro-kommunisták ugyanolyan kommunisták minta moszkvaiak, ebben az esetben nem ők mondják hanem a szocialisták, tehát klasszikus jogi érvelés alapján nem lehet őket elmarasztalni. Hiszen a bűnösség nincsen rájuk bizonyítva. Ez a bűnösség egyelőre csak egy mendemonda, ami Mltterand szájából hangzott el, aki nem kommunista, sőt éppen hogy az ellenségük. Mert hiszen ha nem lenne ellenségük, nem rágalmazná őket azzal, hogy erőszakos módon törnek hatalomra. Ha viszont ellenségük, akkor teljesen érthető, hogy meg akarják semmisíteni, hiszen az ellenség meg akarja akadályozni a hatalomátvételt. Ennek ellenére az euro-kommunista franciák ugyanúgy nem akarják felrúgni a Franciaországban kialakult baloldali egységblokkot, mint ahogy nem akarják felrúgni azt Mitterandék sem. ök ugyanis ugyancsak hatalmat akarnak és kénytelenek leszámolni azzal, hogy a hatalmat egyedül, a kommunisták nélkül nem tudják elérni. A kommunistákkal együtt viszont igen, és ebben végeredményben nincsen semmi rossz, hiszen ezek a kommunisták nyugati módon akarják a kommunizmust csinálni, vagyis nem akarják szükségképpen megsemmisíteni ellenfeleiket. A1 igha hiszem, nogy az én gondolkodási rendszeremben van a hiba, amiért ebből a gondolatkörből sehol sem tudok kitörni.

A másik hír Olaszországból érkezett. A londoni Times egyik riportere beszélgetést folytatott az olasz kommunista párt egyik titkárával, Lucio Lombardo Radice-val, és azt kérdezte tőle, hogy: amennyiben az olasz kommunisták hatalomra kerülnének és ezután valamilyen válság robbanna ki kelet és nyugat között; hogyan foglalnának állást az olasz kommunisták ?

Radice válasza egyértelmű volt. Természetesen a Szovjetunió mellé állnánk — válaszolta. A Times riportere nem feszegette tovább a kérdést, pedig ez nem lett volna érdektelen. Az euro-kommunisták legsúlyosabb kifogása Moszkva ellen ugyanis az, hogy amit birodalmukban csináltak, az nem kommunizmus. Hogy micsoda, hogy minek nevezzük, az tulajdonképpen e pillanatban mellékes is, a lényeg az, hogy a nyugateurópai kommunista pártok múlt évi értekezletén az akkor mégülegálisan működő spanyol

kommunista párt főtitkára, Carillo, azt állította, hogy a kommunizmus a világban való megvalósításának legsúlyosabb akadálya Moszkva.

Mondanunk sem kell, hogy a spanyol Carillo és az olasz Radice határozottan állítják, hogy ők ketten teljesen egyetértenek egymással az eurokommunizmus ideológiáját illetően. A kérdés csupán az, hogy Radice egy nyugat - keleti válság esetén azért kívánna állást foglalni Moszkva mellett, mert a kommunistáknak egy válságban a kommunisták mellé kell állnia még akkor is, ha a kommunizmus megvalósításának a kommunisták a legnagyobb ellenségei, vagy pedigCarillónak van igaza, aki szerint a nyugateurópai kommunizmus azért lenne más mintamilyen, mert a marxi kommunista tételek a fejlett kapitalizmus adottságait figyelembe véve alakultak ki, és ezért szinte automatikusan a fejlett nyugati államok társadalmi felépítményét kell az eredeti —és állítólag egyedül valódi — kommunizmushoz ala ■* ai.

Tehát vÉiíni már egy újeurokommunista ideológia, amelyik megállapította, hogy a suszter rossz cipőt szabott. Most már csupán egy egyszerű taktikai kérdés megoldása van hátra, ami így hangzik: vagy felbontjuk az elszabott cipőt és csinálunk belőle egy olyat amelyik ráillik erre az európai lábra, vagy megtartjuk a cipőt és a lábat átoperáljuk a megfelelő formára.

Ez a taktikai kérdés azonban nemcsak velőbe vágó, hanem — hogy a hasonlatnál maradjunk —, lábba vágó. Marx gazdasági elképzelése ugyanis azon alapult, hogy az általa elképzelt cipő jó. Ha a cipő mégsem jó, akkor a marxi tétellel van valami hiba. Ha a marxi tétellel nincsen hiba, akkor a cipőnek rá kell illenie a lábra. De mégsem illik. Ezt az euro-kommunisták egy pillanatig sem tagadják. A cipő kidobásáról természetesen az ő felfogásuk szerint szó sem lehet, mert hiszen ez a cipő a minden elképzelhető cipők közül a legjobb, tehát teljesen logikus, hogy a lábat kell megfelelően farigcsálni, amiből a logikus gondolatsor oda vezet, hogy a baj az emberi lábbal van.

Vagyis, a baj azzal az emberi természettel van — legalábbis a nyugateurópai ember természetével — amely ezt a cipőt képtelen a lábára húzni. Ha Radice elvtárs határozott állásfoglalását fogadjuk el irányelvül, úgy világos, hogy az euro-kommunisták a nyugateurópai ember mentalitását és társadalmi normáit akarják megváltoztatni, hogy a kommunista ideológia ráilleszkedjen, és ezért kell ezt ráerőszakolni, mert hiszen a kommunizmust meg kell valósítani, mert az jó, hiszen ez már bebizonyosodott a Szovjetunióban is, ahol ...

Illetve dehogy. A Szovjetunióban az bizonyosodott be, hogy a kommunizmus rossz, ezt nem In mondom, hanem az euro-kommunisták. Vagyis, itt van egy pár elrontott cipő ami rossz, és az emberi lábat azért kell megváltoztatni, Folytatás a 3.oldalon

MEGHÍVÓ

A UNITED HUNGÁRIÁN JEWS oi AMERICA és az ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZŐ KÖR

kultOrbizottságának kultür-csoportja a RÁMÁT - GAN ISRAEL MEDICAL CENTER javára, május 15-én vasárnap délután 2 árakor a

Bnai Zion American Izrael Friendship House dísztermében

136 East 39 Street NEW YORK City

VIDÍM MŰSOROS

DÉLUTÁNT mm

ifózremüködnek: Roth Carole Ne|1|1iarll Z(|tan Lauber Jmre

Semlo Magda kis*«» izram Lefko Bandi

A műsor művészi összeállítása és rendezése

MAUTNER MIMY és ÍVA TEICHOLZ

Adomány $7- kávé süteménnyel együtt az adóból levonható

A független Transkei

Az Egyesült Nemzetek közgyűlése évenként egyszer, szeptember táján ül össze, tehát majdnem fél év van még addig. Nehéz lenne alkalmatlanabb időpontot választani az UNO- val kapcsolatos cikkezésre, mint ezt a mostanit, de valami mégis motoszkál bennünk. A szinte megszámlálhatatlan mini-állam sorából ugyanis hiányozni fog egy ország,amely pár hónappal ezelőtt kikiáltotta függetlenségét és kérte a felvételét, de az ENSZ tagállamok nem fogadták be sorukba. Nem ismerik el.

Az elmúlt évek során felvettek arab fejedelemségeket, sosem hallott szigetek egyegy csücskét, sosem hallott szigetek egy-egy csücskének egy-egy falvacskáját. Ezek mind megfeleltek az ENSZ előírásának, s független államként ott trónolnak a newyorki üvegpalotában. De most egyet nem vettek fel.

Tudtommal ez az első jelentkező fekete állam, amely nem kaphatta meg az ENSZ tagságot, a múltban ilyesmi csak nagyhatalmakkal fordult elő, Japánnal Németországgal, Kínával, de hogy egy néger országot visszautasítsanak, erre még nem volt példa.

A szóbanlevő országot Transkeinakhivják és a Délafrikai Unió területén bellii, az Indiai óceán partvidékén fekszik. Lakossága egységes fekete néptörzshöz, a hosákhoz tartozik, akik valamennyien egy nyelvet beszélnek és az is kétségtelen, hogy Transkei lakossága afrikai méretekkel mérve magas gazdasági színvonalon él. Függetlenségét bejelentette, tiszta fekete kormány alakult... Is nem vették fel az ENSZ-be.

Miért ? Mert az Egyesült Nemzetek tagállamainak többsége megállapította, hogy Transkei függetlensége hamis és érvénytelen, mert az ország nem vívta ki a függetlenségét, hanem azt kapta a Délafrikai Unió kormányától és így Délafrikával további szoros kapcsolatot tart fenn. Különben is az országot teljes egészében a DélafrikaiUnio veszi körül, úgy hogy itt tulajdonképpen nem egy független, de egy csatlós országról van szó.

Amikor a II. világháború alatt az Egyesült Nemzetek gondolata megszületett, majd amikor Lake-Success-ban megalakult ez a szervezet, sokan sejtették, hogy lesznek még vele nehézségek, de ilyen méretű csődre senki sem számított. Ma ugyanis ott tartunk hogy van egy olyan ENSZ, amelybe szívesen vesznek fel minden olyan országot, amely függetlenségét háborúval, vérrel, terrorral vívja ki, amely a függetlenség elnyerése előtti órákban kiírtja, megsemmisíti a régebbi uralkodó osztályt. Persze igaz, hogy független országok rendszerint forradalmak vagy háborúk eredményeként keletkeznek, de miféle elmebaj az, amely kimondja, hogy új állam, független állam békés módon nem hozható létre. Transkei a független állammá válás minden motivumával rendelkezik, kivéve kettőt. Nem kíván senkit, semmit vérbefojtani és nem kívánja az országot marxista gazdasági rendszer alapján vezetni. Ehelyett szoros viszonyt kíván fenntartani szomszédjával a Délafrikai Unióval.

Menjünk kicsit tovább ezzel a gondolatmenettel. Ha nem lehet függetlennek elismerni olyan országot amely más államnak "csatlósa", akkor az ENSZ tagjainak száma erősen megritkul. Most nem is az úgynevezett csatlós országokról, Csehszlovákiáról, Magyarországról, Bulgáriáról stb. beszélünk; hajlandók vagyunk elfogadni azt az érvet,hogy ezek jogilag nem csatlós államok. De mi keresnivalója van az EgyesültNemzetekbenUkrajnának és fehér Oroszországnak, akiket a Szovjetunió önálló államként jelentett be, s mint ilyenek, teljesjogú tagok. Hozzájuk képest Transkei a függetlenség és önállóság maximuma. Transkei ugyanis nem tartozik be egy unióba, mint a két említett ország, amely 14 másik tagállammal együtt jelenti a Szovjetuniót, s mint ilyen, amúgy is van egy ENSZ tagságuk. De mivel a Délafrikai Unió pillanatnyilag amúgy is ki va.i golyózva az ENSZ-bői, tehát a független Transkeinak egyetlen ENSZ tagsága sem lehet, mert hiszen olyan mérsékelt vezetők állnak az élén, akik hajlandók voltak elfogadni a felajánlott függetlenséget és ragaszkodtak ahhoz, hogy véresen verekedjenek azért, amit símán is megkapnak.

Ha jól emlékszünk, legutoljára Angolát vették fel független országként az ENSZ- be. De hiszen Angola is úgy kapta függetlenségét, hogy a portugálok megadták azt neki és kivonultak az országból. Amit mi angolai háború néven tartunk számon, az nem a portugálok elleni harc volt, hanem angolai frakciók egymás közti verekedése. És miután az egyik frakció kubai és szovjet segítséggel felülkerekedett, rettenetes népirtást végzett, az ország méltóvá vált az ENSZ tagságra.

Tehát mi kell az ENSZ tagsághoz?

1. Az, hogy a független állam a szovjet blokk támogatását élvezze.

2. Az, hogy a támogatás következtében a függetlenség erőszakos, véres úton szülessen meg.

3. Hogy az új ország szüntessen meg minden gazdasági kapcsolatot azokkal a környező országokkal, amik fennmaradását materiálisán biztosíthatják.

Az ENSZ-ben ugyanis azt állítják, hogy foglalkoznának Transkei függetlenségével akkor, ha a Transkei-i munkások nem mennének a délafrikai Unióba vendégmunkásként, bár azt senki sem vonja kétségbe, hogy onnan jó fizetést visznek haza. De ez csak látszat, mondják, a valóságban ez a kizsákmányolásnak egy rejtett formája, ez is csak azt bizonyítja, hogy Transkei nem független.

V iszont, ha ez az érvelés igaz, akkor nem független Algéria sem, amelynek De Gaulle tábornok megadta az önállóságát, kivonta onnan a csapatokat. Viszont ugyanakkor nem zavarta ki Franciaországból az ott élő állampolgárokat, akik automatikusan algériaivá váltak. Azok továbbra is ott dolgoznak Parisban, Marseilleban, Lyonban, stb... Ha Transkeit vesszük példának, akkor Algéria függetlenségét csak az biztosíthatná, ha Franciaország deportálná azokat a vendégmunkásokat, akik most területén élnek, noha már nem francia állampolgárok. És különben is a délafrikai UNIÓ gazdaságában nemcsak Transkei-i állampolgárok dolgoznak. Egy csomó másik ország is küld oda vendégmunkásokat, például Lesotho és Botsuana, amelyek szintén körül vannak véve területileg, sőt Mozambique es Tanzánia is. Mozambique magát marxistának valló ország, s ezért a Dél-Afrikában dolgozó állampolgárai nem kapják meg teljes ^fizetésüket, hanem a búrok a nekik járó pénzt átutalják a mozambiqueikormánynak. Ennek ellenére senkinek sem jut eszébe, hogy Mozambique, vagy Tanzánia függetlenségét kétségbe vonja. Minek, ha egyszer a legnehezebb vizsgából, a gyűlölködésből és a terrorból sikeresen felelnek.

Tehát miért nem független állam Transkei?

Azért, mert nem marxista ideológiájú, mert nem fajvédő alapon áll, mert nem fehérgyűlölő. De ha a fehérgyűlölet az ENSZ kötelező alapideológiája, akkor m' keresnivalója van benne az angoloknak, a franciáknak, a skandinávoknak, a németeknek?

Hogy mi keresni valója. van benne az Egyesült Államoknak, ezt a kérdést már fel sem merem vetni. Amerikát tudniillik egy bár fiatal, de tehetségtelen, egy elfogu't, de legalább a külpolitikához semmit sem értő, ifjú fekete diplomata Andrew Young képviseli. Tehát nem tudom, hogy a legközelebbi közgyűlésen az Egyesült Államok az ő értelmezésében milyen álláspontot fog elfoglalni. De ez már egy másik cikk témája.