Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-04-09 / 652. szám

1977. április 9. * MENORA 13. oldal DISZNÓ az újságírók ilyen destruktív cik­keket írnak, addig nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az Állami Gazdaság nem tudja teljesíteni a tervét. Mindentől elveszi az em­ber kedvét, ha például azt olvas­sa, hogy miért nem szedtük le még a fáról a tavalyi cseresznye­­termést? A tévében egy angol film főcíme tűnt fel, Józsi a képernyőre mu­tatott : — Én azt nem helyeslem, hogy a televízióban azt a sok nyugati szemetet játsszák. Aztán csodál­koznak, ha elzüllenek a fiatalok, de kérdezem én: mit látnak ma­guk előtt?! — Maga szerint milyen témákról kellene filmet készíteni? Józsi egy pillantást vetett az igazgatónőre, akit egyre vonzóbb­nak talált. — Szerintem például nagyon ér­dekes filmet lehetne írni egy te­hetséges fiatal nőről, aki vasaka­rattal egy állami gazdaság élére küzdi fel magát. Doktor Bános Edit elpirult, egy pillanatnyi zavart csend ereszke­dett le, a szomszédos eszpresszó­ból átszűrődött a zene. — Szeret táncolni? — kérdezte Józsi elfogódottan és megmoz­dult gyermekcipőbe bújtatott hát­só lába. — Nem, miről jutott az eszébe? — Semmiről, csak úgy érdeklőd­tem. * Józsi még két hizlalási szezont töltött el különféle ólakban és ketrecekben, továbbította jelenté­seit a sertések hangulatáról, de mind nehezebben birkózott meg a feladatával. Az Állami Gazda­ság fejlődött, új és új sertésneve­lőket épített, Józsi egymagában képtelen volt megfigyelni vala­mennyit. Testi adottságai is al­kalmatlanná tették erre a mun­kára : az időszakos fogyókúrák el­lenére négy mázsa fölé hízott, or­mótlan alakja láttán még a leg­öregebb kanok is joggal kérdez­hették : mit keres ez itt, mikor kint a vágóhidak üresek?! Józsi számot vetett helyzetével és az • Állami' Gazdaság vezetőinek jóváhagyásával már menet köz­ben átszervezte a munkáját. Há­lózatot épített ki, minden ólban megbízható malacokat, süldőket, öregebb kocákat szervezett be, akik jelentették neki megfigyelé­seiket — különféle apróbb ked­vezmények fejében, ö maga ez­után csak kivételes esetekben ment le a sertések közé. Ez a hálózat kizárólagos érvény­nyel Józsi kezében összpontosult, mivel az Állami Gazdaság min­den rendű-rangú alkalmazottja közül csak ő értette meg a be­szervezett malacok röfögését. Fontos feladatkörének megfelelő­en külön irodahelyiséget kapott és ott elemezte-rendezgette a je­lentéseket. Józsi eleinte minden 'befutó ada­tot lelkiismeretesen továbbított az igazgatónőnek, a legapróbb pana­szokra és fegyelmezetlenségekre is kitért. Dicséretekre és jutal­makra számított, de legnagyobb megdöbbenésére doktor Bános Edit fanyalogva fogadta a jelen­téseit: — Maga mindig rémeket lát Jó­zsi, a sajtból csak a lyukakat ve­szi észre — elégedetlenül forgat­ta a gépelt lapokat —, gondolja meg: ha én ezt mind közölném a feletteseimmel, ezt a rengeteg bajt, hiányosságot, milyen véle­mény alakulna ki az én munkám­ról is?! Én nem mondom, hogy kozmetikázza az adatokat, de tö­rekednie kell egy átfogóbb, ob­­jektíveöb szemléletre. Dialektiku­sán, Józsikám, dialektikusán! Józsi, ha nehezen is, de felfogta, hogy mit kívánnak tőle, kis note­szébe, melybe az idegen szavak magyarázatát jegyezgette, beírta: dialektikusán = csak a jót, jelen­tései ezután a malacok teljes elé­gedettségéről, példás fegyelme­zettségéről számoltak be. Az álta­la kiépített hálózatba tartozó sül­dők és hízók különféle alulról jö­vő kezdeményezéseket indítottak el: „Rövidítsük meg a hizlalási határidőt és a megtakarított pénzt ajánljuk fel új sertésnevelők épí­tésére!”, vagy „Könnyítsük meg a gondozók munkáját — végez­zük a nagydolgunkat egy rakás­­ra! . Doktor Bános Edit most már elé­gedettnek látszott, olvasás nélkül aláírta és továbbította a jelenté­seket, ezen okulva József , nem tör­te magát, háromféle alapszöveget készített és válogatva adta be, senki nem vette észre az ismét­lődést. A hálózathoz érkező adatokat azonban továbbra is gondosan megnézte, a figyelemre méltó köz­léseket kiválogatta és összegyűj­tötte. Rövid idő alatt az Állami Gazdaság minden vezetőjéről ösz­­szeszedett néhány tucat terhelő adatot, doktor Bános Editről egy egész dossziéra valót — a dossziét „Suszter” rejtjelzéssel látta el, de egyelőre nem tett kísérletet, hogy felhasználja az anyagot. * r Mikor az Állami Gazdaság négy szolgálati lakást épített Feketelei­ken, az egyikre Józsi is bejelen­tette az igényét. Az előírások sze­rint az igénylők névsorát ki kel­lett függeszteni az irodaépület előcsarnokában, Józsi neve is fel­került rá: „Feketelelki József — szülőfaluja nevét választotta ve­zetéknévként, úgy gondolta, az a ragaszkodás jó benyomást kelt majd az emberekben — osztály­­vezető, munkás.” Józsi különféle forrásokból meg­tudta, hogy a lakásokat elosztó bizottság elnöke, aki egyébként az Állami Gazdaság sertéshizlaló szakágát vezette, el akarja utasí­tani az ő kérelmét. Józsi elővette dossziéit, kikereste a szakágveze­tő anvagát, bőven talált kompro­mittáló adatokat, elégedett röfö­­géssel tanulmányozta. Bekopogott a sertéshizlaló szak­ágvezetőhöz, leült nála, csak egy feketekávét kért, cukor helyett szacharint dobott bele, indokolá­sul kedélyesen megcsapkodta a hasát: — Hiába, a szocializmus! — Mi járatban vagy Józsikám? — Tegnap hallottam valahol egy trükköt, gondoltam elmesélem ne­ked, hadd nevessél te is. Tudod, hogy lehet egy háromhetes ma­lacból hízott disznót csinálni? — Hát talán úgy, hogy dagadtra verjük — mondta a részlegvezető kínos mosollyal fészkelődve. Józsi hahotázott: — Dagadtra verjük? Nagyon jó! A trükk, amit én hallottam, nem ilyen vicces, mert sokkal bonyo­lultabb. Az illető Állami Gazda­ságban — éppen úgy mint ná­lunk — három zárt fokozatban fo­lyik a nevelés: malac, süldő, hízó, egy szakágazatvezető ezt használ­ta ki. Ha egy koca tizenegy ma­lacot ellett, ő úgy könyvelte el, hogy az egyik újszülött malac megdöglött — ez az átlagok sze­rint belefér a statisztikába —, volt tehát egy létszámfölötti ma­laca. — És eladta? — Mit kapott volna érte? Pár­száz forintot. A mi emberünk nem olyan szerény, mint például te, többet akart. A malacok kö­zül kiválasztotta a legfejlettebbet és felhelyezte a süldők közé, te­hát most már egy pltisz süldővel rendelkezett. A többit már, gon­dolom, kitalálod! — Fogalmam sincs. — A legnagyobb süldőt feladta a hízott sertések közé, egy hízót pe­dig, mint létszámfölöttit hazavitt és eladta. Jó, mi? Én el szoktam felejteni az ilyen vicces történe­teket, ezért ezt a trükköt felírtam magamnak a szakágvezető nevé­vel együtt — Józsi meglobogta­tott egy cédulát —, nem akarod megkapni? — Nagyon szeretném — mondta a szakágvezető reménykedve —, mibe kerül? — Hogy képzeled — barátok kö­zött?! Majd a lakásavatáson oda­adom. Sok szeretettel meghívlak rá előre is. Józsi gondos ízléssel és otthono­san rendezte be új lakását: az előszobába egy kolóniái keretbe foglalt hátvakarót csináltatott, hogy kedvére hozzádörgölődzhes­sen. A szobába NDK szekrény­­falat vásárolt és műbőr bevonatú foteleket, a polcokra néhány ap­róbb dísztárgyat rakott: zöldmá­zas, népies formájú Miska kan­­csót poharakkal, szamárfigurába beépített cigarettakínálót, álló­lámpát, mely egy lámpaoszlopba kapaszkodó részeget ábrázolt. A főfalra a hangulatjelentő tan­folyam hallgatóinak tábláját tet,­­te ki, ezen konspirációs szempon­tokból mindenki más néven és idegen fényképpel szerepelt, Jó­zsit például T. Árpádnak hívták és neve fölé egy magas, oldalra fésült hajú férfi képe volt ra­gasztva. Hogy csökkentse a költségeket, egyik-másik háztartási készülékét az Állami Gazdaságban szerezte be. A sertésnevelőben leselejtez­­tetett egy önitatót és azt hozatta át a konyhájába, ugyanígy sike­rült hozzájutnia egy melegítő inf­­ralámpához is. Józsi még megvette a „Világiro­dalom Remekei” zöld és piros vá­ * * * szonba kötött sorozatát, a köny­vespolcra feltette a pergament utánzatú cédulát: „Könyvet még neked sem adok kölcsön!” — az­tán elégedetten körülnézett a la­kásban. * Régebben néha még az éjfél is az íróasztala mellett találta Józsit, most viszont már csak a kötelező időt töltötte benn a munkahelyén. Társadalmi munkát nem vállalt, mikor egyik szombaton az Álla­mi Gazdaság bölcsődéjének építé­séhez hívták segíteni, Józsi me­reven elzárkózott. — Nekem is csak egy szombatom van egy héten! — De hát a jövő nemzedékéért áldozatot kell hozni... — A szocializmust elsősorban ma­gunknak építjük, csak azután a jövő nemzedékének. Különben is mit tett értünk a jövő nemzedék, hogy joga volna áldozatokat kö­vetelni tőlünk?! Beiratkozott egy tanfolyamra és megtanult autót vezetni, az Álla­mi Gazdaság ajánlására soron kí­vül kapott egy Zsiguli kiutalást. Mindenhová kocsin járt és min­den szabad idejét az autóra ál­dozta, esténként melegítőt húzott, kis műanyag vödrével, szivacs­kesztyűvel, különféle pasztákkal mosta-kente a kocsit. Mivel befolyásos személyiség hí­rében állt, aki mindent el tud in­tézni. ha akar, Józsit választot­ták meg a szomszédos városban működő Autóklub titkárának. Jó­zsi itt magasabb társaságba ke­rült, megfigyelte klubtársainak öltözködését, beszédmodorát, egész magatartásukat és megpró­bálta utánozni őket. Kissé már ritkuló sörtéjét sportosan rövidre vágatta, rászokott a whiskyre, sőt kutyát is vett. Társaságában a bo­­xer számított a legdivatosabb faj­tának, de ezt Józsi a saját test­méreteihez viszonyítva túlságosan magasnak találta, ezért inkább egy pulikölyköt vásárolt. Balsze­rencséjére a kis puliban benne maradt őseinek terelő ösztöne. Feketeleiken nagy feltűnést kel­tett, mikor a kutya végigkergette Józsit a Lenin úton, bele-beleha­­rapva a csülkébe. Hamarosan eladta Zsiguliját és egy Dáciát vett. új kocsijának el­ső hosszabb útjára meghívta dok­tor Bános Editet. A balatoni üdü­lőben folytatott beszélgetés óta Józsi kapcsolata egyre barátságo­sabbá vált az igazgatónővel, ő minden alkalmat megragadott, hogy találkozhasson vele és úgy tapasztalta, hogy doktor Bános Edit is rokonszenvesnek találja őt. Józsi elhatározta, hogy ezen a kiránduláson dűlőre viszi az ügyet. — Hová menjünk? — kérdezte Józsi a slusszkulcsát dobálgatva. — Mindegy, ahol nincs sok em­ber. — Most nyílt meg Rablóvágáson egy új vendéglő, nézzük meg? Azt mondják, mindig lehet belsőséget kapni. — Ahogy gondolja. A vendéglőben doktor Bános Edit rántott sertésmájat kért, Józsi té­továzott a rendeléssel, aztán gom­bás tojást hozatott. — Maga bizonyára elvi okokból nem fogyaszt sertéshúst, Józsi. — Ezt hogy gondolja Editke? — Hát ugye ők is, meg maga is... — Nem értem, hogy mi közöm volna nekem a sertésekhez?! Ha van friss hús a Gazdaságban, én is hazaviszek egy-egy kilót, de most újra fogyóznom kell — és kenyér helyett is néhány kekszet rakott ki az asztalra. Vacsora után Józsi megkérdezte: — Iszunk egy konyakot? — Magát nem zavarja a vezetés­ben? Józsi arca széles mosolyra húzó­dott. — Reggel konyak, este konyak, attól leszünk mozgékonyak. Kihozták az italt, Józsi ivott be­lőle egy kortyot, aztán forgatta kezében a poharat: — Nézze Editke, én tudom, hogy nem vagyok egy Adonisz, de ta­lán rendelkezem olyan tulajdon­ságokkal, amik esetleg többet ér­nek. Alulról jöttem, egyszerű sorsból, nem volt gyerekszobám, nem taníttattak nyelvekre mint az úrifiúkat, sokat kínlódtam, a fiatalságom ráment, hogy nívós életkörülményeket teremtsek ma­gamnak. Most már, ha szerényen is, de mindenem megvan, de hiá­ba, egyedül érzem magam — az igazgatónő szemébe nézett___Szö­vetséget ajánlanék magának Edit­ke, egész életünkre. Az igazgatónő forgatta a fejét: — Nem értem, fogalmazzon pon­tosabban. — Legyen a feleségem Editke, ígérem, hogy boldoggá teszem, a csülkömön fogom hordani... A nő felpattant a helyéről: — Hogy képzeli?! Akárhogy is nézzük, maga mégis csak egy ser­tés! Józsi, sértődötten vágott közbe: — Amerikában beszélnek ilyen hangon a négerekről! — És ha elfelejtette volna, hogy kicsoda-micsoda, én majd eszébe juttatom. Az ólból vakartam ki, de holnap reggel visszaminőüt­­tetem magát hízónak, és majd a Vágóhídon szemtelenkedjen, ha elvágják a torkát. Még hogy le­gyek a felesége? Aljas disznó! — mondta doktor Bános Edit és el­futott az asztaltól. — Majd meglátjuk, hogy kinek vágják el a torkát! — mormogta Józsi, kocsiba vágta magát és ha­zament. Polcáról leemelte a „Susz­ter” jelzésű dossziét, melyben a doktor Bános Editről összeszedett titkos adatokat tartotta, átolvas­ta, aztán papírt vett elő és írni kezdett. '„A Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottságnak ! Bejelentést kívánok tenni doktor Bános Editnek, a Feketelelki Ál­lami Gazdaság igazgatójának ügyében. Nevezett súlyos nemtö­rődömségből, alapvető szakmai is­meretek hiányában jelentős káro­kat okozott a nemzetgazdaságnak. Milliókat fordítottak kísérletekre, hogy kutyából szalonnát csinálja­nak ...” — Majd meglátjuk, kinek vágják el a torkát — ismételgette Józsi levélírás közben elégedetten. Ké­sőbb átment az irodájába és „R”­­vonalon felhívott egy minisztériu­mi számot: — Azt akarom jelenteni Gyula bácsi... * Idézet a Megyei Népújság egyik számából — két héttel Józsi be­jelentése után: „Súlyos visszaélésekre bukkantak a Feketelelki Állami Gazdaság­ban, leváltották doktor Bános Edit igazgatónőt, ügyét vádemer lesi javaslattal átadták az ügyész­ségnek. A gazdaság élére Fekete­lelki Józsefet, az ismert szakem­bert nevezték ki. Az új igazgató programnyilatkozatában a sertés­nevelés módszereinek fejlesztését jelölte meg legfontosabb célkitű­zésként ..." JÉGHEGYET A SIVATAGBA Merész és kockázatos, de roppant ér­dekes vállalkozásba fogott egy fran­cia műszaki cég. Szaud-Arábia kor­mányával szerződést kötött, hogy a déli sarkvidékről, nagy teljesítményű vontatók segítségével jéghegyet szál­lít az Indiai-óceánon át a Vörös-ten­gerre, Dzsidda kikötővárosba. Az olajban rendkívül gazdag arab or-A szállításra kiszemelt jéghegy csücske szag vezetői ezzel a módszerrel pró­bálnak enyhíteni a nyomasztó víz­gondokon. Kísérletképpen először egy másfél kilométer hosszú, mintegy nyolcszáz méter széles és 690 méter magas jégóriással próbálkoznak. A szállítás útvonalának hossza megha­ladja a nyolcezer kilométert. Hogy a trópusi melegben a szállítmány el ne olvadjon, plasztikkal kívánják be­fedni. A műszaki megoldás egyes fázisai: a) a jéghegyet plasztikkal borítják, b) a Vörös-tenger bejáratánál az óriást felszeletelik, c) a kikötő közelében megkezdődik a jéghegy olvasztása és a viz ^}ranz ^iázt étterem ÚJ VEZETÉS ALATT Kitűnő ételsorozattal várja kedves vendégeit 7 napon keresztül 12-12-ig TEL JES ITA LMÉR ÉS BUSSINES LUNCH A zongoránál a ragyogóan játszó Richard Friend ] 2—3—ig Esküvőre névnapra 30 személyig különterem Leslie Keller és családja 603 MARKHAM ST.(Bloor-Bathurst-nél) MIRVISH VILLAGE Tel: 53 1 6063 Parkolás az üzlet mögött ÍSIOP GET-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1 102 este 782-8235 WKISSIKRIiER TIROR 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk PANNÓNIA DELICATESSEN 557 St.ClairW. 651-3318 MAGYAR CSEMEGÉS A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKEN NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI MEGNYÍLT ói üzletink az 532Eglinton Ave. alatt 488-5092 MINDKÉT ÜZLETÜNKBEN; IMPORTÁLT EURÓPAI átelkülőnlegességek meleg és hideg büfé', finom saláták, szendvicsek helybeli fogyasztásra és elvitelre. Szemeskávé - sütemények - fagylalt - szalámik - felvágottak Tulajdonos o DEUTSCH HÁZASPÁR NYITVA VAGYUNK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artur és családja Parkoláshoz beiárat a Bedford koadról ( City Parking) CSAK HAT HÉTIG! 'MJoGdcKfuUite DINIHGROÓMBA HARANGOZÓ TERI a legnépszerűbb magyar táncdalénekesnö j-------------MŰSOR----------------­[ Keddtől - péntekig 10 órakor Szombaton 10 ős 12 órakor Vasárnap 8 30-kor ...mindenkinek van egy álma... a Woodenplate-ben magtalálja! Kitűnő tanczene a BALOGH-DUÓ-val (Balogh Jenő zongoraművész L és dobosa)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom