Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-03-20 / 599. szám

1976, március 20. * MENÓRA 5. oldal ZSIDÓ KÓRKÉP U 1944-ES MAGYAR ZSIDÓ TRAGÉDIA HAGYMÁZOS ARCULATA EGY líl BUDAPESTI KDNYVBEN Ez a hónapról hónapra megje­lend rovatunk a korszak sa­játosan és jellegzetesen zsi­dó eseményeinek világtükre akar lenni. A szóbanforgó könyv “Haj­tűkanyar” címen néhány hó­nappal ezelőtt a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában Bu­dapesten jelent meg. A csak­nem 400 oldalas mű szerző­je a még fiatal Ember Mária, aki eddigi regényeivel többé­­kevésbé észrevétlen maradt, de a “Hajtűkanyar”-ral egyik pillanatról a másikra az ér­deklődés központjába került. Először azért, mert a “Haj­tűkanyar” valóban kivételes írói eszközökkel fordítja ma­ga felé az olvasók figyelmét. Másodszor azért, mert Em­ber Mária témájának, a ma­gyar zsidóság 1944-es tragé­diájának kulcsregény formá­jában történt feldolgozásához új lehetőséget keresett és ta­lált: a 44-es apokalipszis me­séjét eredeti illusztrációkkal teszi szemléletesebbé. Ezek az illusztrációk azonban nem képek, hanem korabeli rende­letek, dekrétumok, titkos uta­sítások, melyeket a Magyar Országos Levéltár, az Új Ma­gyar Központi Levéltár és az osztrák ellenállási mozgalom adattára (Dokumentationsar­chiv des Österreichischen Wi­derstands) segítségével ásott ki a múlt avarja alól, vagy az ismeretlenségből Ember Mária. Ezek az 1944-es doku­mentumok úgy illesztődnek be a szövegbe, ahogyan a cselek­mény, amely főként a vidéki zsidóság elhurcolását örökíti meg, tovapereg. Egy példa: a mese, mely egyébként az akkor még kisgyerek szerző személyes élményeit dolgozza fel, azzal indul, hogy egy cso­mó deportálandó zsidót össze­terelnek egy gyűjtőtátíorba. íme, a könyv első sorai: — Én tévedésből vagyok itt! — mondotta egy ember, aki­nek nem volt orra. Csak orr­­likai voltak, megnőtt, meg­nyúlt fekete lyukak az arc kö-Ezerkilencszáznegyvennégy szörnyű szelleme szívszorí­­tóan árad a “Hajtűkanyar” ol­dalairól. Ember Mária példá­ul kiásta a sátáni esztendő­ből a hírhedt, de ma már jobb­adán elfeledett laktanyai nótát. Elhangzott a szó, Zeng az induló, Kubikolnak már Grün és Kohn Izsó. Nézd a Glücköket, Törik a követ, Lehajtott fejjel Nehéz kő felett. Édes Erdély itt vagyunk, Érted élünk és halunk, Győz a szittya förgeteg, A rohanó sereg. Ember Mária azonban meg­találta az 1944-es évben azt is, ami emberi és nemesebb értelemben vett magyar volt benne. Például Dobos Iloná­nak az Akadémiai Kiadó gon­dozásában megjelent “Tárcái története a szóhagyományok­­ban” című tanulmányában meglelte és a “Hajtűkanyar”­­ba átvette a falubéliek eme, magnószalagra felvett emlé­kezését: " Itt majdnem az egész fa­lu siratta őket... Olyanrosz­­szul esett náluk... Husvét után ... nem vót kenyerük. Szom­baton összeszedték őket. A nép vitt nekik enni. Vóttakitt, ötvenöt család ... Hat szekér vitte őket. Vitték a Felsőuc­­cán... A templomba gyűjtötték őket. Úgy vitte a nép a kenye­ret. Mi mit... Itt maradtak a lovaik, a jószág is mind itt maradt. Öszeszedték azt is, oszt elvitték. Elárvezezték... Mikor a zsidókat elvitték, né­­künk is menni kellett, vinni kellett őket szekéren. A csendőrök hajtották az em­zepén. Hogy az orrhegyet fel­­varrták-e az orrnyeregre, vágy egyszerűen lemetszették karddal, azt nem lehetett meg­állapítani. Én tévedésből va­gyok itt! Én az első világ­háború főhadnagya vagyok. Arany vitézségim van... Én. tévedésből vagyok itt, kérem! Ez a zsidó, az 1914-es vi­lágháború orrnélküli rokkant­­ja azt hitte, hogy őt, mint a zsidótörvény kivételezettjét, mint “kétes” esetet csak té­vedésből hurcolták el, mind­járt szabadon fogják ereszte­ni. De a szövegbe ékelve, mintha illusztráció lenne, fel­tűnik egy régi rendelet. íme, szószerinti MAGYAR KIRÁLYI BELÜGYMINISZTÉRIUM A kétes zsidók szintén a gyűjtőtáborokba szállítandók, tisztázásuk ott történik. Budapest, 1944 április hó 7-én. Baky László, s.k. államtitkár Ez a “tisztázás” azután végső soron, a gázkamrába és a krematóriumba vezetett. Ha a zsidó rokkant hős volt, annál inkább. Ámbár sűrűn megesett az is, hogy a gyűj­tőtábori “tisztázás” után né­melyeknek nem is kellett út­­rakelniük Aschwitz vagy Ber­­gen-Besen felé. Amint erről például ez a szövegközi doku­mentum tanúskodik: NAPI JELENTÉS Jelentem, hogy a szolnoki gyűjtőtáborban özvegy Neu­­berth Lajosné zsidónőt szökés miatt a németek lelőtték. Tíz jórészt ismeretlen zsidó sze­mély ismeretlen méreggel ön­­gyilkosságot követett el. Vala­mennyi öngyilkosság halálos kimenetelű volt. Szolnok, 1944 június 29-én vitéz Ferenczy László csend­őr alezredes. bért. Bizony ez szomorú eset volt. A náci csinálta ezt,mert csak az csinálta. Akárhogy sajnálta az ember őket, nem lehetett semmit tenni, kisér­ték a csendőrök". így tükröződik a " Hajtűka­nyar" -bán a korabeli magyar köznép hangulata. S most fel­jebb, a társadalmi skálán. Hadd idézzünk a könyvből egy másik dokumentumot is, a­­melyhez Ember Mária dok­tor Edmund Veesenmayer SS Standartenführernek, a hit­leri birodalom magyarorszá­gi követének és teljhatalmú megbízottjának 1944 május 8-iki, a Birodalmi Külügymi­­nisztáriumba küldött távira­ti jelentésében lelt meg.Ime: "A kolozsvári bevetési pa­rancsnokság jelenti, hogy Szolnok-Doboka vármegye fő­ispánja és alispánja, Bethlen Béla gróf és doktor Shilling János, az ottani körzetben fo­lyamatban lévő zsidóakciókat nem helyeslik és betegsza­badságot vettek ki. Bethlen gróf kijelentette, hogy nem kíván tömeggyilkos lenni és inkább lemond. Követelni fo­gom Bethlen gróf és doktor Shilling leváltását". Az egyszerű, töirzsökös fa­lu-magyarság és a főrendű réteg között pedig a közép­­osztály, annak tisztább értel­mű és lelkiségű része, nyil­ván elsöprő többsége. mely borzongva utasította vissza az idők keselyű-szellemét. Ennek állásfoglalását egy öreg orvos, doktor Szabó Im­re alakján keresztül érzékel­teti a "Hajtűkanyar". Ez a Szabó doktor, aki nyilván a sa­ját nevén szerepel, a zsidó­rendelet megjelenésekor be­állított hozzájuk, a zsidó or­voskollégához és családjához. A vizitet így írja le a könyv: " Gyalázat, mondotta Sza­bó doktor bácsi, gyalázat,hogy ezek mit tesznek a magyar­sággal. Pedig mi, magyarok, hidd el nekem, fiam, vendég­­szerető nép vagyunk. Ezt min­dennek ellenére el kell hin­ned". — Hogy jön ez ide, Imre bá­tyám? — kérdezte Apa. — Ha jól értettem, az új rendelke­zésről akartál beszélni... — Arról, arról — bólogatott az öreg.— A magyar, a^ kér­lek szépen, előzékeny. Tisz­teli a vendégjogot. A megbe­csülés jele, hogy Mojse de Hungária neve például évszá­zadokon át fennfnaradt. Zsig­­mond királynak háziorvosa volt, nem tudtad? Látod, lá­tod, mi magyarok, számon­­tartjuk az érdemeiteket. — Köszönöm, Imre bá­tyám. Igazán jól esett, hogy meglátogattál minket — mon­dotta Apu. — Igazán szép volt, hogyel-Hogy mennyire sok, az lé­­lekbemarkolóan kibontakozik az Ember Mária felkutatta, egykori dokumentumokból. E kortörténelmi adalékokból mutatóban leközlünk néhá­nyat. Ezt a mondatot a "Harc" című hetilap 1944 május 20.-i számából, Nagykálnai Leva­­tich László cikkéből idézi Ember Mária: " A magyar társadalomnak régi óhaja teljesült azzal a május 2.-i rendelettel,amely­­lyel a belügyminiszter eltil­totta a megkülönböztető jel­zés viselésére kötelezett zsi­dókat a nyilvános fürdők lá­togatásától". íme, egy bizalmas körren­delet a poklok esztendejéből: M. kir. Belügyminiszter Szám: 6163/1944 Tárgy: Zsidók lakhelyének kijelölése A mw kir. kormány az or­szágot rövid időn belül meg­tisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészen­ként rendelem el, melynek e­­redményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyüjtőtábo­­rokba kell szállítani. A zsidók összeszedését a területileg illetékes rend­őrség és a m. kir. csndőrség végzi. A zsidók összeszedését az alábbi sorrendben kell foga­natosítani: kassai, marosvá­sárhelyi, kolozsvári, miskol­ci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehér­vári és budapesti csendőrke­rületek, illetve ezek terüle­tén fekvő rendőrhatóságok felügyeleti területe, legvégül Budapest székesfőváros. Az elszállítás vonaton, szük­ség esetén városi, illetve köz­ségi elöljáróságok által ki­rendelt előfogatokon történ­jék. Jelen rendeletem szigorúan bizalmasan kezelendő, és a hatóságok, illetve parancs­nokságok vezetői felelősek azért, hogy erről senki a tisz­togatási akció megkezdése előtt tudomást ne szerezzen. , ) Budapest,1944.április 7. A miniszter helyett: Baky László s.k. államtitkár E rendelet nyomán a köz­­igazgatás munkához látott. Hogy miként ? Ezt beszéde­sen szemléltetik a helyi ren­deletek, Egy közülük, mutató­ba: Jász-Nagykun-Szolnok vár­megye, 4952 sz. Zsidók zárt lakónegyedbe való telepítése HATÁROZAT A vármegye alispánja az 1610/1944 M.E. rend. 9. pa­jött! — mondotta Anyu is". Némi csend következett. Amit az a gyermek tört meg, aki akkoriban Ember Mária volt. Ilyenképpen: — Annak a Mózesnek, vagy hogy hivták, az unokái, az ük­unokái, az ük-ükunokái még mindig csak Vendégek? Ezt kérdezte a szülőktől, gyermeki ösztönnel és logiká­val rátapintva a zsidó dráma nem 1944-es, de hagyományos és keserű lényegére. A "Hajtűkanyar" a gettó­­sitással indul, a deportálással folytatódik és az ausztriai Stosshof táborába torkollik, amely — noha hullottak az em­berek — nem jellegzetes ha­láltábor volt, inkább munkatá­bor, lakói többségükben visz­­sza is tértek a véres fergeteg elülte után. Ember Mária, minden intellektuális tisztes­séggel, nem keresi a szélső­séges lehetőségeket, annyit ír rpeg, amennyit megélt, szó­val se többet... De persze, ennyi is elég. Sőt nagyon sok. ragrafusa alapján a megkü­lönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidóknak zárt la­kónegyedbe való telepítését elrendelte. ... A területen a zsidók tel­jesen elkülönítve kötelesek élni, melyet saját költségü­kön 180 magas keritéssel kell lezárni. ... A zsidók az általuk la­­kott házaknak a szabad utcára néző ablakait kötelesek saját költségükön fehér papírral, teljes táblájukon beragaszta­ni. Kisújszállás, 1944. május 13. Olvasható aláírás s.k. polgármester Talán — a szemléletesség kedvéért — nem lesz felesle­ges ez anyagkörben még egy korabeli dokumentumot kö­zölni: A kapuvári járás főszolgabírájától 2508/1944 Tárgy: A zsidók össze­költöztetése TÁJÉKOZTATÓ Az összeköltöztetést 1944. május hó 10. napján reggel 5 órai kezdettel kell végrehaj­tani és 12-én pénteken este a végrehajtást be kell fejezni. ... Az átköltöztetést meg­előzően Kapuvárott és Belé­­den még a mai napon zsidó tanácsot kell alakítani. ... A kiköltöztetés a kö­vetkezőképpen történik: A bi­zottság átveszi a kiköltözte­tésre kerülő zsidóktól a la­kásleltárt, vagy maga készíti el, mégpedig öt egyenlő pél­dányban, ... A bizottságot a közsé­gi elöljáróság nevezi ki. A bi­zottsági tagság elfogadása kö­telező, a szolgálat megtaga­dása internálással jár, zsi­dókkal szemben a zsidótanács tagjainak kivégzésével. ... A kiköltöztetett zsidó nem vihet magával mást, mint a következőket: Két váltás fehérneműt, a rajta levő jó minőségű ruhát. Kabátot nem vihet magával. Egy pár cipőt, egy kalapot. ... A család vihet 14 nap­ra élelmiszert. . . . Legfontosabb, hogy semmiféle, még a legcseké­lyebb értékű zsidó vagyon se kallódjék, vesszék el. ... A szállítási költsége­ket a zsidók fizetik. Neveze­tesen a keresztények átköl­töztetési költségeit is abban az esetben, ha a zsidók ré­szére kijelölt lakóhelyen a keresztények nem kívánnak megmaradni. Kapuvár, 1944. május 9. Olvasható aláírás s.k. főszolgabíró BEZSÚFOLANDÓ! Az előbbi intézkedésekből azután okszerűleg következett az a távirati jelentés, ame­lyet doktor Edmund Veesen­mayer SS-Standardenführer, a Nagynémet Birodalom telj­hatalmú magyarországi fő­megbízottja intézett 1944 má­jus 11-én Joachim Ribbentrop birodalmi külügyminiszter­hez. Idézzük csak három mon­datát: -■ "Menetrendtárgyalások má­jus 6-án zárultak. A Kárpát­térségből és Erdélyből f. hó 15-én megkezdődik kereken 325 ezer zsidó elszállítása. Terv szerint napi négy vona­tot indítunk célállomásra" . Eichmann Adolf rendeletea gettókból való elhurcolás kez­detekor: " Vagonhiány miatt sehol egyetlen zsidó nem maradhat le. Valamennyi bezsúfolan­dó! " S még egy, egyben utolsó idézet a " Hajtűkanyar" do­kumentumtárából. Ez az idé­zet egy jegyzőkönyvi részlet, mégpedig Dr. Ravasz Lász­ló református püspöknek a Dr. Endre László és társai ügyé­ben 194 5 december 17. — 1946 január 7. között Budapesten megtartott népbírósági főtár­gyaláson elhangzott tanúval­lomásából: Elnök: , . .mik történtek a gyűjtötáborokban? Ravasz: Karámszerüen összeterelték az embereket, férfiakat, nőket, aggokat együtt. Nem adtak nekik en­ni, nem gondoskodtak a leg­minimálisabb... Levelek jöt­tek, fellázadt és kétségbeesett levelek... Felmentem a kor­mányzó úrhoz és elmondtam ezt neki ... A kormányzó úr akkor azt mondta nekem, munkaszolgálatra viszik ki azokat, akiket katonai szolgá­latra nem vehetnek igénybe, családjukat pedig azért, hogy együtt legyenek... és család­jukat ne a nemzet tartsa el, amikor ők ott kint keresnek! ' *** Oldalszámra lehetne még folytatni, de mivégre? Ehe­lyett inkább megjegyezzük, hogy a "Hajtűkanyar" dús nyelvkultúrával, rendkívüli megjelenítő erővel és sajátos dokumentációs eszközökkel festi föl napjaink horizontjá­ra 1944 hagymázos képét. E bús anyaggal azonban a szer­ző mégsem tör silány hatások felé. A komor esztendő tény­beli és érzelmi komoonensei a maguk igazában nyilvánul­nak meg: a zsidó tragédia mellett, történelmi párhuza­mossággal, a magya tragédia is. Ezért a "Hajtűkanyar"nem­­zeti történelemkönyvnek te­kinthető. Aki tiszta szándékkal ol­vassa, az emberséget és böl­csességet gyűjthet belőle a je­lenre is, s a jövendőre is. KOMPILÁTOR A JÖVEDELMI ADÓVAL KAPCSOLATOS FONTOS KÖZLEMÉNYEK Mindenki köteles bejelenteni a jövedelmét. -Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki-ki köteles évente egyszer kitöltve visszaküldeni a Revenue Canada Taxatiop föderációs bevételi adóívet Ottawába. Valamennyi kanadai lakos, aki az 1975-ös évben bármiféle jövedelemhez jutott, köteles annak — a különféle megengedett levonások vagy személyi adó­­kedvezmények leszámítolása utáni — összegéről kitölteni egy TI INDIVIDUAL INCOME TAX ívet és legkésőbb 1976 április 30-ig az illetékes hiva­talba eljuttatni. Az adóív lényegében ki-ki személyazonossága igazolására szolgál, továbbá valamennyi lehetséges forrásból származó bevétele felsorolására, a kü­lönféle megengedett levonások és adóengedmények feltüntetésére és végül az adó összegének kiszá­mítására. Az ív helyes kitöltésében, minden eset­leges felmerülő kérdésben segítségére lehet az űr­lapokhoz mellékelt Bevételi Adó Kalauz (Income Tax Guide). Igen fontos, hogy mindenki pontosan és figyel­mesen töltse ki az adóívet. Először is győződ­jünk meg róla, hogy valóban minden jövedel­met megemlítettünk; nemcsak azt, amely a mun­kaadó által kitöltött T4 szalagon szerepel, de min­den más összeget is, amelyet az év során T4 sza­lag nélkül kézhez kaptunk, a készpénzben felvett borravalókat és honoráriumokat, az ingatlanok után esedékes bérleti járandóságokat, a bármely forrás­ból származó kamatokat, beleértve a barátoknak vagy rokonoknak nyújtott kölcsön után esedékese­ket is, továbbá a családi pótlékot, ha jogosultak vagyunk rá. 1+ Revenue Canada Taxation Hon. Bud Cullen Minister Revenu Canada Impőt L’hon. Bud Cullen Ministre Éljünk a törvény által biztosított levonási lehe­tőségekkel. Például ha eltartunk vagy segítünk el­tartani valakit Kanadában (vagy Kanadán kívül, ha az illető, amennyiben kanadai lakos lenne, az el­tartottunknak számítana), jogában áll ezen a címen adóengedményért folyamodni. Ha az eltartott sze­mély nem él Kanadában, ki kell töltsünk egy űr­lapot (TIE-NR), amelyet a helyi Adóhivatalból (District Taxation Office) lehet kérni. A kitöltött űrlapot a szükséges számlákkal együtt mellékelni kell az adóívhez. Ezen az űrlapon fel kell tüntetni az eltartott személy nevét, címét és életkorát. írjuk válaszainkat pontosan a megfelelő sorba, végezzük figyelmesen a számításokat, ellenőrizzük az Útmutató segítségével minden beírt adatunkat, kétszer is. Amennyiben mindezek ellenére nehézségeink len­nének, forduljunk a helyi Adóhivatal (District Taxation Office) alkalmazottaihoz, akik mindenben igyekeznek segítséget nyújtani. Valamennyi helyi Adóhivatal telefonszáma és címe megtalálható az Útmutató hátsó címoldalán. Emlékezzünk rá, hogy az adóbevallási ívnek 1976 április 30-án legkésőbb éjfélig a postaszekrényben kell lennie. Egy korszak szelleme versben és prózában Néhány elfelejtett, de felejthetetlen dokumentum

Next

/
Oldalképek
Tartalom