Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)
1976-01-17 / 590. szám
H oldal 1976. január 17.Ml NOK \ KOVÁCS DÉNES: örömmel értesítjük ■ ■ ■ Egyik reggel, minden értesítés nélkül, nem ment be a hivatalába, többé ott nem látta senki. Odahaza bezárkózott a szobájába, amelyből csak halk zongoraszót, a metronóm ütemes tik-takkolását és azután György fel s alá járó súlyos lépteit lehetett kihallani. Hat hét alatt elkészült könyvével, amelynek a Bevezetés a Zongoraművészet Elméletébe: a Húros Hangszerek Dinamikája és a Kontrapunkt Helyes Használata rövid és izgalmas címet adta. A „Rózsavölgyi Márk és Fiai“ cég mégis azonnal vállalkozott a kiadásra, a könyv egy csapásra ismertté tette nagybátyám nevét a zenei világban; művét lefordították számos nyelvre és rövidesen a szülői ház kapuboltja alatt réztáblát leheteti felfedezni nagybátyám nevével, kiegészítve az aláírással: Okleveles zenetanár. Mint utóbb kiderült, a műszaki egyetem nehéz munkát igénylő tanulmányaival egyidőben a Zeneakadémia zongora tanszékét is sikerrel elvégezte titokban. Hatesztendős koromban én is a tanítványa lettem. Ez időből csak a „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad“ kezdetű gyerekdal egyhangú dallamára emlékszem; arra, hogy a nagybátyám egy-egy hamis hang után felkiáltott; Alia! — és egy vonalzóval rávert az ujjaimra; hogy a bajusza alól a pemetefűből készüli gyógycukorka nyálas illata tört elő; hogy a kínos órák után odahaza napi hat órát kellett egy zongoraképzős növendék felügyelete mellett gyakorolnom; hogy a nagybátyám kottafüzelemben — amelyet otthon alá kellett Íratnom anyámmal — ezt üzente; Dénia úgy halad a zongorázásban, mint szamár a lejtőn!-, emiatt súlyos anyai pofonokra és arra, hogy én a leckék alatt kis versikét fabrikáltam, aminek az első sorai még most is a fülemben vannak: Engem mindig elnáspángolnak, És én bosszút eskü szák a dumák és a malinak... Különcködve öltözködött. Haját hátul hosszúra növesztette. Szőke bajusza vastag és tömött volt, eltakarva húsos ajkait. Magas, elől lekerekített keménygallért hordott, azokban az években is, amikor az már régen nem volt divatos. Kézelői is keményen kandikállak ki kabátujjaiból, mint a kályhacsövek és azokon melodikusán csendültek össze a díszesveretú ezüst gombok. Mindig mellényben járt és — bár felfigyelt minden technikai újdonságra és az elsők között vette meg a tölcséres hangszórójú rádiót — kitartott nagyapás szokásai mellett. Kortársait megelőzve repülőgépen utazott külföldre és a gépben valamilyen spanyol gyártmányú pordohányt tubákolt. Baja volt a gyomrával, ezért szigorúan diétás kosztol evett, egyhangú ételeket, de ezekből azután hihetetlen mennyiségeket tüntetett el a bajusza alatt. Riadva néztem hosszú, komótos ebédeléseit. Sokszor hetekig ugyanazt, néhány tányér köménymagos levest és még több pirított darát fogyasztott, befejezésül pedig egy közel egyméter hosszú piskóta tekercset. Hangsúlyozta, hogy ő múvészlélek, nem gyakorlati ember, nem ér rá földi dolgokkal törődni, őt mindenki beccsapja. Élete ennek a magatartásnak ellentmondott. Növendékeitől igen borsos tandíjakat kért, a külföldről érkező művészek koncerjeik előtt nála korrepetáltak olyan tiszteletdíjakért, amilyeneket csak világhírű sebészeknek volt szokás fizetni. Pontos naplót vezetett bevételeiről és kiadásairól. Amikor később nálunk lakott, anyámat naponta számoltatta el, hogy mennyit költött az ő köménymagos leveseire, pirított daráira és piskóta tekercseire. Akkoriban az egész ház hozzá igazodott. A cseléd délután az ő tanítványait fogadta. Nekem a tanuló szobában pisszennem sem volt szabad. Apám kávéházba szokott, nehogy nagyothallásával járó hangos beszéd zavarja munkájában a pedagógust. Ez a társbérlet szüleimnek sok pénzébe került, noha már akkor nekünk sem ment jól és György valamilyen — inkább jelképes — összeget utalványozott, mintegy kegyes adományt, amelyet azután anyám azon nyomban a cselédnek továbbított többletmunkája fejében. Nőt körülötte sohasem lehetett látni. Szerelmes csupán bátyja, később öccse feleségeibe volt. Titokban. Ugyanis László felesége sohasem tudott nagybátyám érzelmeiről, és ha az igen szép asszony meglátogatta nagyszüleimet, György rendszerint elbújt kottái mögé. Egyik napon azonban különös módon tört ki rajta a szerelem. Elment László bátyjához és annak vallotta be Manga iránti olthatatlan szerelmét. Ennek következménye természetesen az lett, hogy László kiutasította a házából és további tíz esztendőn keresztül nem beszélt vele és azonnal beszüntette a szerény ösztöndíjat, amit az akkor még pályája kezdetén álló zongoratanárnak adott. György nagyapa halála után is nagyanyámmal élt együtt. Alig mozdult ki otthonról, szabad idejében nagyanyám szobájában javította könyvei és kottái kefelevonatait, hogy az öregasszony ne maradjon magában. A régiszagú almáriumokkal, fából faragott diótörővei, vitrinekkel és csipkékkel zsúfolt lakásban minden a „tanár úr“ körül forgott. Délután, amikor megkezdődtek a magánórák, a huszonöt éve ott szolgáló vénkisasszony cselédlány felöltötte fehér batisztkötényét, a fityulát; kifújt, durva, piros kezére fehér cérnakeztyút húzott, és valamilyen különleges fuvolázó hangon fogadta az érkezőket. Keresztény hírére ez a nagybátyám is féltő gonddal vigyázott. Zsidó barátai nem voltak, apámat ő is megfelelő módszerekkel kezelte le, és amikor később, mint serdülő kamasz firtattam előtte családom vallási ügyeit és azt állítottam, hogy ő is zsidó, „dühös" szójárását hümmögte: „Hmmm. Ez már aztán furcsa!...“ És ez nála a legnagyobb felháborodás kifejezése volt. Az egész család meglepődött, amikor az örök „agglegény“ hatvannégy esztendős korában bejelentette, hogy megnősül. Egy nagyon gazdag pesti polgár özvegyét vette el és átköltözött a nő remekül berendezett öröklakásába. Láthatóan igen boldogok voltak a „fiatalok“, György egészen kivirult. Félévvel később azonban az özvegy megbetegedett és a következő hat hónapon belül meghalt. Egy rokon elszólásából tudtam meg, hogy a közelállókat az orvos már a házasság előtt felvilágosította arról, hogy az asszonynak gyógyíthatatlan rákja van és már csak rövid ideig élhet. Hogy pénzéhségből, vagy szánalomból vette el György azt a nőt? — nem tudhatom; de azt igen, hogy a kiszemelt gyógyíthatatlan betegségéről tudott. Élete utolsó szakaszában, mint valami tébolyodon milliomos, kizárólag a vagyontárgyai szolgálatában élt. Sok mindent eladott, más dolgokat vásárolt, spekulált ebben és abban, — a zongorázást, a tanítványokat és a művészetet mintha elfelejtette volna. Attól rettegett, hogy a fővárost elóbb-utóbb bombatámadás éri, ezért kincseit a város legkülönbözőbb részein élő barátaihoz, ismerőseihez szállíttatta azzal az elképzeléssel, hogy valahol valami csak meg fog maradni. Ebben az időben tört ki rajta a szerelem a másik sógornő iránt is. Hamarosan össze is költözött öccse özvegyével. Arról, hogy zsidó, és az akkori rendelkezések értelmében sárga csillagot kell viselnie, egyszerűen nem vett tudomást. Több arany evőeszköz elhelyezése miatti futkosása közben tartóztatták le nyilas őrök, hurcolták ki az országból, és egy megsemmisítő táborban elégették, hogy beteljesedjék rajta a dédapái fátum. Anyagi létét hosszú évtizedekig anyámnak köszönhette. Apám tudta nélkül anyám minden hónapban anyagi támogatást adott bátyjának, — a későbbi összeköltözésről most nem is beszélve. Anyám nagy örömmel vett részt a késői házasság körüli teendőkben és azután ott virrasztón a haldokló sógornő mellett éjjel-nappal. Amikor a háború után felfedeztük György nevét az áldozatok listáján és őt holttá nyilvánították, elkísértem anyámat a közjegyzőhöz, aki ünnepélyes hangon olvasta fel a halott végakaratát. Minden vagyonát öccse özvegyére hagyta és anyámról csak egy mondatban emlékezett meg; „Nővéremet minden földi és szellemi örökömből kitagadom.“ A harmadik fiú púpos volt. Diákkorában legerősebb az osztályban, s tornaórán súlyzókat dobált egyik válláról a másikra. Valamelyik vasgolyó rosszul esett és ő nyomorék külsejű maradt. Mégis nagyon szép férfi volt. Talán a szeme tette olyan vonzóvá, a kék, tág pupillájú szem, amelyben, mint valami csöndes vízben valamilyen túlvilági lélek úszott. Nála a kitérés nem volt külsőséges földi malaszt. Mélyen vallásos volt és mindenáron katolikus pap akart lenni. Ezt azonban még a csillagokig törő nagyanyámnak is egy kicsit sok volt. és a hosszú, éjszakákba nyúló vitákba belevetette minden anyai tekintélyét. Végülis Mihály a jogot végezte el. Kijelentette, hogy életét az emberiség szolgálatába óhajtja állítani. Ebben az időben adták vissza a Munkásbiztosító Pénztár autonómiáját és éleire hívták az OTI-t, az Országos Társadalombiztosító Intézetet. Más embernek, egy ilyen sokszáz tisztviselővel dolgozó vállalathoz belépni egyszerűen állást jelentett. De ennek a nágybátyámnak, Mihálynak az OTI alkalmaztatás hivatás volt. Ó valóban segíteni akart embertársain. Két bátyjával ellentétben, egyáltalán nem érdekelte a pénz. Egy szegény, gömbölyded, rokokó-bájú, butácska nőt vett feleségül, aki a mimózát, illatos gömböcskékből álló virágot juttatta az eszembe. Mihály csak ritkán tartózkodott otthon, nagyon későn járt haza hivatalából; de ha otthon volt, akkor is a szobájába zárkózott. Egy sok-kötetes törvénykönyv tervezeten dolgozott, amely a betegsegélyzés alapjait kívánta Magyarországon megteremteni. Ez később Fás Lex néven lett ismeretes és meghozta nagybátyámnak az igazgatói rangot és az elmebajt. Napi beosztása a Nagy Munka idején körülbelül így festett. Reggel hétkor a cselédlány nagynehezen lelket vert belé, feltápászkodott ágyából, felhajtotta a bögre kávét, megcsókolta alvó feleségét és gyerekeit, táskájába csomagolta a hideg ebédet és a hivatalába sietett. Ott megszakítás nélkül dolgozott este hatig, akkor hazajött, kezet mosott, kicsomagolta a táskát és megállapította, hogy az ebédet elfelejtette megenni. A család együttesen megvacsorázott, a feleség elmesélte a napi dolgokat, a gyerekek csínytevéseit, a cselédlány házsártoskodásait, a szomszédos pletykákat. Mihály mindezt szelíd mosollyal hallgatta, néha válaszolgatott, de gondolatai másutt jártak. Vacsora után bezárkózott a szobájába, ahol súrún ült a cigarettafüst és szünet nélkül fortyogott a fekete. Rendszerint éjjel háromig, négyig dolgozott, gyakran le sem feküdt, a reggel a karszékben alva találta. Hogy elmebaja hogyan kezdődött, nerh tudom. Talán nem is volt ez igazi elmebaj, inkább idegösszeomlásféle. Évekig feküdt, anyám költségén, a Siesta szanatórium idegosztályán; kisfiúként az volt a vasárnapi szórakozásom, hogy anyámat oda elkísérhettem. A szanatórium szép helyen volt, valahol Budán. Ápolt park övezte. Nagybátyám szelíd mosolyával egy fekvőszéken hevert, anyám mellette ült és a kezét fogta, a feleség valamit kézimunkázott, én pedig kószáltam a parkban és érdekes megfigyeléseket tettem. Volt ott egy bácsi, aki a vízvezeték közelében lévő pádon foglalt helyet és egy icipici bögrécskét tartott a kezében. Ebből kortyolgatott. Amikor a bögrécske tartalma kiürült, felállt, odacsoszogott a vízhez, megtöltötte, visszajött a pádhoz, leült, iddogált. Én pedig áhítattal figyeltem őt. Megismerkedtem egy fiatalemberrel is. Az, amikor pöttömnyi matrózruhás mivoltomban meglátott, odasietett hozzám, összevágta a bokáját és azt mondta; „Doktor Peldebárt Valdemár vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhettem önt. uram.“ Meghajolt és elsietett. Vele ugyanaznap délután még többször összetalálkoztam a park kacskaringós, sárgahomokos útjain. Ilyenkor, mintha sohasem találkoztunk volna, ismét széles mosollyal hozzám lépett, nagy szertartásossággal mutatkozott be; „Doktor Peldebárt Valdemár vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhettem önt, uram...“ Lassanként jó barátságot kötöttem a bolondokkal. Volt egy fiatal kamasz, akinek én a kisfia leltem, egy Antónia nevű nénike, akinek én voltam az apja. Legtöbbjük jóakaratú volt, kitartóan mosolygott, és mivel én mindüknek elhittem mindent s érdeklődve hallgattam a sokféle mesét a begubózott gyufaskatulyákról, híres találmányokról és hadvezéri hőstettekről, büszkén állíthatom, hogy a betegek már alig várták a vasárnap délutánokat, hogy velem végre jól kibeszélgethessék magukat. Végre egy értelmes ember — gondolhatták —, aki törődik a dolgaikkal. Néhanapján én is csodálatos halandzsákkal szórakoztattam őket és elmondtam, hogy édesapám éppen most vásárolt magának egy százhúsz hengeres autót, és a kürtje, amely mellesleg színaranyból van, a „Boci, boci tarkát“ fújja, és ezzel a kocsival kizárólag kiskutyákat szállítgatunk ide-oda. A betegek hihetetlen érdeklődéssel hallgattak és azután egyetlen vasárnapon sem mulasztották el. hogy kedvesen az autó, a kürt és a kiskutyák után tudakozódjanak. Nagybátyámon a lelki zavar legkisebb jelét sem tudtam felfedezni. Nagy szeretettel beszélgetett velem, rendszerint érdekes, hasznos, szellemes dolgokról. Jól megértette a gyerekeket. Sokszor ültem az ölében a nyári virágokkal teli parkban és nagyon megszerettem. Édesanyám nekem csak annyit mondott: „Misi bácsi beteg.“ Eszembe sem jutott, hogy neki a többi bolondhoz bármi köze is lenne. Csak egyszer történt az én jelenlétemben rendellenes dolog. Valahol a parkban játszottam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a nagybátyám nyugágya körül kisebb csoportosulás verődik össze, azután a fehérköpenyes orvos és egy ápolónő sietnek hozzá. Mire odaértem, a társaság már bement a kis pavillonba. ahol’ Mihály szobája volt. Egy ideig bátortalanul ácsorogtam az ajtaja előtt, azután mégis bátorságot vettem magamon. Nagybátyám az ágyon feküdt és az orvosnak magyarázta; — Tudja, doktor úr, én tudom, hogy ez bolondéria. Fogalmam sincs, hogyan történt a dolog. Én azt a nőt ismerem. Nagyon jól. Tudom, hogy Lederer Gizellának hívják és egy idősebb, őszülő, tisztaarcú asszony. Nem tudom, mi történt velem, de ma délután, amikor Lederer kisasszony előlépett a fák közül, hogy megkérdezze, hogy érzem magam, ott a fák lombjai által szúrt szelíd fényben én egy pillanatra sem ismertem fel Lederer Gizellát, de pontosan és minden mellékgondolai nélkül bizonyos voltam, hogy az. aki felém siet. a Szúzanya... Akkor, értse meg, nem tehettem mást. mint hogy térdre vetettem magam előtte és megcsókoltam a szoknyája szélét... Az orvos valami megnyugtatói mondott, elcsomagolta az injekciós tút és eltávozott. Leültem Mihály ágyának szélére és elbeszélgettünk kedvenc könyvünkről, a' Micimackó-ról és Róbert Gida bölcs mondásairól. Anyám szorosan ott állt mellettem és aggódva figyelte a beszélgetést. De azután megnyugodott, és mielőtt elmentünk volna, kisietett a fürdőszobába kezet mosni. Akkor nagybátyám elváltozott hangon azt suttogta, hogy térdeljek le az ágya mellé. Amikor engedelmeskedtem, a fejemre tette könnyű kezeit, kevés ideig ott nyugtatta őket és furcsa hangon mondta: — Édes fiam. én most megáldalak téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Csak anyám hangjára lettem figyelmes, aki gyorsan a fejemre illesztette a matrózsapkát és kivitt a szobából. Többé nem kísérhettem el a szanatóriumba. Talán egy esztendőre rá az orvosok gyógyultnak mondták nagybátyámat és hazaengedték a budai lakásha. Nem nagyon látszottak rajta a betegség nyomai; sokat olvasott, sokat hallgatott és sokat járt a szobájában körbe-körbe. Anyám óvatosságból ápolónőt szerződtetett mellé és szigorúan beosztotta az ápolónő és Mihály feleségének minden percéi, hogyan őrizzék felváltva és feltűnés nélkül az öccsét. Anyám a háztartásról is gondoskodott; a gyerekek mellé nevelönö kerüli, az ebédeket, vacsorákat a mi szakácsnőnk vitte nekik naponta. Mihály feleségének csak a férjéről kellett gondoskodnia. Az egyik hajnalban sokáig és kitartóan csengett nálunk a telefon. Csak anyám sikoltozó hangját hallottuk és azután láttuk őt kapkodva öltözni és taxiba szállni. Mihály azon az éjszakán lett öngyilkos. Az ápolónő lefeküdt, mert a feleség váltotta fel az őrségen. A gömbölyű, mindig jóllakott asszonyt a karszék figyelölesében elnyomta az álom. Mihály már régóta készülhetett alapos megfontoltsággal tettére. Az éléskamrából hetekkel előbb kilopott egy ruhaszárító kötelet. Azt féltó gondossággal rejtegette. A gyerekek szobájából kihozott egy kis zsámolyt; azt mondta, jól esik azon nyugtatni a lábait. A zsámolyt felállította a hall sarkában. Arra még feltett három vastag lexikont s Így ágaskodva éppen elérte a központi fűtés mennyezet alatti, szabadon futó csöveit. Amikor mindennél elkészült, csak ki kellett rúgnia a három lexikont. A riadtan felébredő feleség nem tudta, mit csináljon. Nem hívott orvost, nem hívta a mentőket, nem lármázta fel a szomszédokat. Csak egy valamire gondolt, hogy telefonon riassza anyámat. Öccsét a kötélről édesanyám vágta le a konyhakéssel. folytatjuk LESLIE G. NOTARY PUBLIC INSURANCE AGENCY 456 BLOOR ST. WEST, TORONTO, ONT. M5S 1X8 Telefon: 531-4626 — 431-5627 AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL S BARBER SHOP MEN’S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrászno is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK * AIR CONDITION \ j 559 ST. CLAIR AVE.. W. JeleL:_J BüS. 482-4777 Res 922-8428 482-1840 MIHÁLY GULYÁS (gross) volt nyíregyházi és budapesti ügyvéd NTI NG MT. DENNIS tfu REÁL ESTATE LIMITED RfPRESrNTING CSARDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM fi 720 Bay St. Toronto 597-0801 ÍSo----------_____ - - ~ —-----------------------------------------MEGNYITOTTAM KÖNYVELÉSI IRODÁMAT ÜZLETEK, ÜZEMEK KÖNYVELÉSÉT, ADÓBEVALLÁSOKAT VÁLLALOK. Szakértő GASOLIN TAX visszatérítésben. JULIUS (Gyula) HAVLIK Tel.: 787-4624 NEW NAME BUT THE SAME GOOD SERVICE ! MTM ELECTRIC CO. 34 LEITH HILL RD. SUITE 712 WILLOWDALE, ONT. M2J 1Z4 TELEPHONE; 493-9344 FORMERLY: THOAAAS GENERAL ELECTRIC CO. az INTERVAC első CHARTER UTAZÁSAI FLORIDÁBA Waxdaix 747-es géppel DECEMBER 18-TÓL KEZDŐDŐLÉG 2, 3, 4 ÉS 5 HETES UTAK INDULÁS ÁR DECEMBER 18 $149.00 DECEMBER 27 $129.00 JANUÁR 1, 10, 17, 24 $ 99.00 JANUÁR 31-TÓL ÁPRILIS 10-IG $129.00 A gépek esténként indulnak Torontóból, visszafelé éjszakai utazás hajnali megérkezéssel. Jelentkezés minimum 60 nappal korábban. Jelentkezni lehet a Columbus utazási irodában. COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. 420 Spadina A ve., Toronto MTI 2U7. lel.: 361-1101 * Kormányjóváhagyástól függően. * Az összes EURÓPAI ház- * tartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE., Telefon: 364 - 6999 Dr.CRISTA FAB1NY1 | Mrs. ON ROT a legmodernebb hollywoodi^ | KOZMETIKAI tj eljárásokat alkalmazza. | I TANÍTVÁNYOK I szakszerű kiképzése. ^ | 716 PALMERSTON AVE. ^ Telefon: LE 1 - 6318. MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívási« házhoz menj ,J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 i; TV - STEREO ii : SZERVIZ . ELADAS :: ! Hívja Mr. TÓTH -ot : — 15 éve — Torontóban . ; 633 - 1332 P AT ÁCSI Cipő Szalon EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES NŐI és FÉRFIC1PÖK 10> 480 BlooiSt. West Tét 533-8122 ] ..Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II.\ JÓ HÁ7IKOSZTOT AKAR ENNI . stauranl TMLI MENNI ^ PÉNTEKEN: halászlé, tdróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltöU borjd, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 IRHABUNDAK ÚJRA VÁLLALUNK női és férfi IRHABUNDÁKAT méretre, nagy választékban, bármely színben $160.-tél. Gyors és figyelmes kiszolgálás. — Vadbőrkikészítés. PANNÓNIA SZÜCSÜZEM Mr. és Mrs. SZABÓ 1284 WESTON RD., (Eglintőn és Jane között) Telefon: 762—8869
