Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)
1976-01-10 / 589. szám
197«. január 10. *.MLNORA 3. oldal Néger diákok a Szovjetunióban Jelentésekből kitűnik, hogy miközben Moszkva az Egyesült államokat, Délafrikát és Rhodéziát állandóan faji megkülönböztetéssel vádolja, a Szovjetunióban tanuló néger diákok gyakori, sértő előítéleteknek, megkülönböztetéseknek vannak kitéve a megvalósult szocializmus hazájában. 20000 FEKETE DIÁK Amíg az ötvenes években még csak párszáz néger és latinamerikai diák tanult a Szovjetunióban, ez a szám ma már 20.000 felett van. Moszkva tömegesen adja az ösztöndíjakat a fejlődésben lévő államok diákjai számára. A segítség természetesen nem önzetlen. A Kreml az ösztöndíjas diákoknak nem szaktudást akar adni, amelyet odahaza hasznosíthatnának mint orvosok, mérnökök és egyéb szakemberek. A moszkvai, feketék számár fenntartott Lumumba egyetemen és más szovjet főiskolákon a feketék oktatásában a marxista ideológiai nevelés, oktatás áll a központban. Moszkva a néger diákokból nem szakembereket, hanem pártkádereket akar nevelni, főiskolai oktatás ürügyén. Ebből a célból a Kreml a jelentős kiadásoktól sem riad vissza. A Szovjetunióban tanuló néger diákok ösztöndíja adupiája, gyakran háromszorosa a “bennszülött” egyetemistákénak. NEM ÉRZIK JÓL MAGUKAT A néger diákok egyrésze valóban szakismeretek szerzése céljából mégy á Szovjetunióba és sok közülök meglepetéssel és növekvő ellenkezéssel veszi tudomásul, hogy a szaktudományokat az orosz oktatószemélyzet teljesen "átpolitizálja”, “átideológizálja” a szakismeretek rovására. Ezért számosán közülük el is hagyják a Szovjetuniót. Az ottmaradók körében egyre gyakoribb a kifogás a mutatkozó, faji jellegű ellenszenv megnyilvánulásai miatt. New York kozpontjabon, o viIag üzleti életenek centrumában, pont o Brodway közepén van ^ ABBEY VICTORIA HOTtl 7Mt AVE ot 51 st ST TELEFON : Cl 6 -9400 A magyar .szívélyesség és előzékenység, s az amerikai nagyvonalúság ve, z.érli ezt a gyönyörű szállodát, fényes éttermet, a világ minden részéről Ame < | rikáha érkező magyarok e központi találkozóhelyét. A lembergi egyetemen tanuló néger diákok nemrég kormányaikhoz fordultak azért, mert több társukat tettleg bántalmazták a helyi lakosok, akik nem rejtik véka alá, hogy gyűlölik a fekete jövevényeket. Különösen a diákok körében történő, egyébként ritka vegyesházasságok váltják ki a helyi lakosság ellenszenvét. Október elején a kievi egyetemen 500 fekete diák sztrájkot rendezett és nem járt be az előadásokra. Az ok az volt, hogy egy nigériai hallgató feleségül vett egy cseh ösztöndíjas lányt, akit erre a prágai kormány azonnal hazahívott. A sztrájk azonban eredménnyel járt, a diáklány folytathatta tanulmányait. Értesülések szerint azért, mert a nigériai kormány jegyzékben tiltakozott ezügybenMoszkvában és Prágában. A legsúlyosabb, faji hátterű ügyre még 1964-ben került sor, amikor egy ghanai orvostanhallgatót meggyilkolva találtak Moszkva közelében. A ghanaiak akkor Moszkvában nagy tüntetést rendeztek, amire állítólag Hruscsov azt felelte volna: ha nem tetszik nekik a szovjet lakosság viselkedése, akkor menjenek haza. NINCS KISZOLGÁLÁS A kérdéssel foglalkozó nyugati lapok részletesen ismertetik a szovjetunióbeli néger ösztöndíjasok egyéni, mindennapos sérelmeit. így megírják, hogy a vendéglőkben a feketéket nem, vagy csak igen lassan szolgálják ki; hogy az orosz lányok nem hajlandók mulatságok alkalmával néger diákokkal táncolni, és hogy a fekete és az orosz diákok között gyakran kerül sor verekedésre nőügyekből kifolyólag. Nehezményezik az oroszok azt is, hogy közülük sok nem juthat be az egyetemre, mert a feketék foglalják el a helyüket. Sok kifogás van azért is, mert a néger diákok magas ösztöndíjat kapnak, szemben az orosz hallgatókkal. Sokat beszélnek arról is, hogy a négerek keresendők számos feketepiaci üzlet mögött is. A fekete diákok nyugati valutában kapják az ösztöndíjukat, és külön, a külföldiek számára fenntartott üzletekben vásárolhatnak. így sok olyan árucikkhez jutnak, amelyet az oroszok nem tudnak megvenni. Ezeket a holmikat a feketepiacon, magas haszonnal adják tovább. A néger diákok szabadon utazhatnak a nyugateurópai országokba és amikor a vakációról visszatérnek a Szovjetunióba, sok nyugati holmit hoznak magukkal, amelyeken nagy haszonnal adnak túl. A néger diákok — a szovjet viszonyokhoz hasonlítva — nagyon elegánsan öltöznek. Sokan kifogásolják, hogy a feketék'külföldi, luxusnak számító holmikkal vásárolják meg az orosz nők “rokonszenvét”. Mások azt kifogásolják, hogy a néger hallgatók nem járnak be rendszeresen az előadásokra, keveset tanulnak, mégis átengedik őket a vizsgákon. A bennszülött szovjet lakosság és az afrikai diákok közti problémák a hírek szerint a legmagasabb szovjet vezetést is foglalkoztatják, de olyan ellentétekről van szó, amelyek áthidalására úgy látszik, nem tudnak megfelelő megoldást meríteni az ideológia nagykönyveiből. Havas Kornél EGY ANGOL SZAKLAP SZERINT »IZRAEL GALAMBOKAT HASZNÁL KEMKEDESRE« A Psychology Today szerint a galambok katonai berendezéseket képesek felfedezni és elektronikus jelzéseket adnak Izraeli pszichológusok kémszolgálatra képeznek ki galambokat, amelyeknek az a feladata, hogy arab katonai berendezéseket fedezzenek fel — írja az Angliában megjelenő Psychology Today című pszichológiai szaklap. A lapban közölt részletes tudósítás szerint a galambokra parányi elektronikus jelzőberendezéseiket szereltek fel. amelyek lehetővé teszik az izraeli techniku soknak, hogy adott pillanatban megállapíthassák a madarak pontos tartózkodási h#lyét az ellenséges területen. Az ezzíei kapcsolatos kutatómunka éveken át folyt a tel-avivi egyetemen dr. Róbert Lubov vezetése alatt, aki hosszú időn át hasonló munkálatokat végzett az amerikai Meryland államban lévő katonai kutató intézetben. Az angol közlöny szerint az izraeli kutató munkát az amerikaiak finanszírozzák, az amerikai légihaderővel kötött 33 (615) - 2301 számú szerződés értelmében. az A továbbiakban azt írja angol pszichológiai szaklap, hogy a galambok nem kapnak táplálékot amig testsúlyuk 20 százalékkal csökken. Ez után csak abban az esetben élelmezik Őket, ha képesek különbséget tenni a katonai bázisokról készült légifelvételek és közönséges panorámaképek között. Ilymódon idomítják a galambokat arra. hogy felismerjenek bizonyos fajta katonai berendezéseket, mint repülő* mm / mm / mm / mm / mm / mm m mm * mm + mm + mm m mm m mms 4 j S I s I s I V I s I s I —•INVESTMENT— Blyih, Eastman Dtlon, Union Securities & Co. Inc., New York-i tőzsde cag|a STOCKS, BONOS. MUTUAL FUNDS LIFE INSURANCE Telefonáljon, vagy keresse fel Norman N. Gáti ONE CHASE MANHATTAN PLAZA. VICE PRESIDENTÉT NEW YOW 10005 ^TELEFON 7ÍW M-Z&J5______i HÁZAT AKAR VENNI VAGY ELADNI? Fónkjljon bizalommal Yorkville ingatlan specialistájához, a MAUTNER-GLICK INGATLAN IRODÁHOZ kifutó pályákat, üzemanyag-tartályokat és lőszer-raktárakat. A „tanfolyam” befejeztével a galambokat ellenséges területre irányítják. Abban a pillanatban, ahogy a galamb ilyen katonai berendezést fedez fel. azonnal reagál abban a reményben, hogy ezuital is élelmet kap. mint az idomitás során. Az izraeli technikusok figyelemmel kísérik a galamb útvonalát és egyúttal ..megfeitik” az általa küldött jeleket. Amikor arra a konklúzióra jutnak, hogy a galamb valami fontosat talált, akikor nyugalmi állapot esetén megjelölik a helyet a katonai térképen, háború idején pedig légitámadást intéznek a szóbanforgó hely ellen. Dr. Lubov a múltban egy más projektumban vett részt, amelynek keretében kutyákat képeztek ki feladatok elvégzésére. "Ezt a munkát is az amerikai légihaderő laboratóriumában végezte dr. Carr-Harris, a világhírű tudós vezetése alatt, akit az állatok katonai 'kiképzése legnagyobb szakértőjének tartanak a világon. Ismeretes, hogy a különböző állatfajták idomitása nagymértékben hasonlít az emberekkel szemben alkalmazott pszichológiai eljárásokhoz, amelyek közül az egyik lényege az, hogy befolyásolni lehet emberek viselkedését a „jutalom és büntetés” módszer igénybevételével. Christopher Naisy. a Psychology Today szerkesztője azt irja. hogy Amerikából kapta azokat a titkos dokumentumokat, amelyek állatok katonai kiképzésére vonatkoznak. A lap csak a hir forrás, illetve a hir autentikus voltának bizonyítására említette meg a cikkben a szerződés számát. Azt is felfedi, hogy az eredeti okmányok közben már viszszakerültek Amerikába, de a lap szerkesztősége lefényképezte azoií kát és a fényképmásolatokat „biz tos helyen” — nem a szerkesztőségben — őrzi. * A londbni izraeli nagykövetség egyik tagja megerősítette, hogy Izraelben valóban kutatások foly nak az élő'énvek felhasználásának lehetőségeivel kapcsolatban, így például megemlítette, hogy Izráel igen szép sikereket ért el az aknákat felszedő kutyák idomitása terén. Az angol hadügyminisztérium egyik főtisztviselője annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ürbolygók pontosabbak és megbízhatóbbak a galamboknál. de kétségkívül lényegesen drágábbak is. Amikor azonban — mint Izráel esetében — mások iirbolygóitól függünk, akkor kétségtelen, hogy a galambok rendkívül hasznosak lehetnek — mondotta. YORKVILLE PACKING HOUSE Co 1560 SECOND AVI. t,L (21216215147 (81 «1« sarok) NEW YORK TeL ,212) 628 51 Hatalmas árúbőséggel, előzékeny kiszolgálással válja a jó falatokat szerető vásárlóközönséget Jochanan Caimel helyzetmagyaiázata ISKOLAPÉLDA Túl minden politikai távlaton, Franco tábornok, a spanyol diktátor több, mint egy hónapig tartó haldoklása, azt hiszem, iskolapéldaként fog szolgálni a különböző egyetemeken, méghozzá olyan fakultásokon, amelyekhez Franconak életében semmi köze sem volt. Az orvoskarra gondolok. Nem azért, mintha Franco betegsége valami különleges jelenség volna orvosi szempontból. Az, hogy egy nyolcvan éven jóval felüli ember több szívroham után — miután természetesen a legkülöpbözőbb komplikációk lépnek fel —, befejezi az életet, mindennapos dolog. A kérdés, amely felvetődik Franco haldoklása nyomán, inkább ideológiai és morális — az orvosok számára. Itt máraz “euthanasia”, az úgynevezett “kegyelmi halál” kérdéséről van szó. Véletlenül éppen néhány hónappal ezelőtt volt itt nálunk, Izráelben egy nemzetközi orvoskongresszús, amely ezzel a problémával foglalkozott. Azzal, hogy joga van-e az orvosnak egy gyógyíthatatlan beteg szenvedéseinek megrövidítéséhez, már régen vitatkoznak; de a kérdés valóban aktuálissá csak az utolsó évtizedben lett, az orvostudomány példátlan fejlődése folytán. Általában megkülönböztetnek aktív és passzív “kegyelmi halált”. Aktív kegyelmi halál, ha egy orvos — vagy bárki más — aktív beavatkozással (például egy halálos adag morfium befecskendezésével) véget vet a súlyosan kínlódó beteg életének. Ez minden ország törvénye szerint bűncselekmény, és nem is nagyon akad olyan orvos, .aki erre hajlandó lenne; még akkor sem, ha a törvénytől nem kellene tartania. A tényleg aktuális probléma a passzív “euthanasia”, amely még húsz évvel ezelőtt is alig merült fel. Vagyis az a kérdés, hogy meddig köteles az orvos mesterséges beavatkozások, különböző modern műszerek bekapcsolása útján meghosszabbítani egy beteg életét, ha meggyógyulására nincs semmi remény. Tehát az a kérdés, hogy az orvos feladata a gyógyítás, vagy pedig az élet mindenáron való meghosszabbítása, — ami nem mindegy. Itt válik Franco esete klasszikus iskolapéldává. Érdekes módon, ez a példa egyszerre szemlélteti az orvostudomány lehetőségeit és határait egyrészt, másrészt bizonyíték arra, hogy a felvetett morális és ideológiai probléma a gyakorlat során sokkal ritkábban merül fel, mint gondolnánk. Nézzük meg, mi történt Franco esetében. Volt egy é.yes, amúgyis nagyon legyengült, beteg, örpg ember, aki három nap alatt két súlyos szívrohamot kapott. Ennek következtében tüdeje nem működött. Mesterséges lélegeztető apparátusra volt szükség. A vese felmondta a szolgálatot, mire műveséhez kapcsolták. Ismételten gyomor- és bélvérzés állt be, és az orvosok tíz nap leforgása alatt háromízben is megoperálták. Többek közt a második operációnál kivették a gyomor háromnegyedét. A beteget eleinte tizenkilenc orvos kezelte, aztán a számuk lassan harminchatra emelkedett, és nyilván Spanyolország legjobb orvosairól volt szó. Hozzá kell még tennünk, hogy az orvosi különítmény élén Franco saját veje állt, Villaverde márki, aki világhírű szívspecialista. És mindezzel az erőfeszítéssel Franco még egy hónappal tovább élt, mint az várható volt. A mindennapos életben azonban olyan eset, mint a Francóé, szinte nem is fordulhat elő. Ha ugyanis bárhol a világon egy normális közkórházba beszállítanak egy beteget, akinek kora és állapota a Francóéval azonos, akkor ott két nap múlva a beteg csendben meghal, anélkül, hogy a kórház egyetlen orvosának is rossz lelkiismerete lenne, hogy nem tette meg orvosi kötelességét. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ugyanis csaknem minden beteg puszta létét meg lehet még bizonyos ideig hosszabbítani, ha az összes rendelkezésre álló eszközöket felhasználják, amelyeket a tudomány nyújt. Gyakorlatilag azonban erre szinte semmi lehetőség nincs. Ha a világ leggazdagabb országában is, a kórházakban a betegeknek azt a kezelést nyújtanák, amitMadridbanFranco kapott, akkor minden élőlényre négy-öt orvosnak kellene esnie a világon, nem beszélve arról, hogy az egész állami költségvetés sem lenne elegendő. Franco egyhónapos orvosi kezelése biztosan belekerült néhány millió dollárba a spanyol államnak. Ezt egy állam csak húsz évben egyszer engedheti meg magának, de sokkal gyakrabban nem. Mi történik tehát a gyakorlatban? Az orvosok, akiknek száma véges és a rendelkezésükre álló anyagi eszközök sem végtelenek, tudásukat olyan emberek gyógyítására fordítják, akiknél még remény van a felépülésre. Tehát ha egy nyolcvankét éves embernek több szívrohama volt, semmi remény arra, hogy mégegyszer talpraálljon, akkor egyetlen kórházban sem tartják életben, eszméletlen állapotban, mesterségesen. Például, ha a veséje felmondja a szolgálatot, nem kapcsolják műveséhez, vagy mesterséges lélegző készülékhez. Arról nem is beszélve, hogy normális esetben nincs olyan sebész, aki ilyen állapotban lévő beteget hajlandó megoperálni, akár egyszer is, nemhogy háromszor. A kórházakban a betegek mindenütt hosszabb ideig várnak a műtétbe; ha ilyen reménytelen eseteket operálnának, akkor ezzel veszélyeztetnék más betegek életét, gyógyulását. Végeredményben ez a csaknem minden különleges határozat nélküli, a józan észre alapozott gyakorlat a legjobb a betegek számára is. Az ember ugyanis nem kísérleti nyúl, és nem azt a célt szolgálja, hogy például eszméletlen állapotban mesterségesen életben tartsák a lehetőségek végéig. Ez már nem gyógyítás, inkább a szenvedések meghosszabbítása. Nemcsak a beteg, de a hozzátartozók számára is.
