Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-01-10 / 589. szám

197«. január 10. *.MLNORA 3. oldal Néger diákok a Szovjetunióban Jelentésekből kitűnik, hogy miközben Moszkva az Egye­sült államokat, Délafrikát és Rhodéziát állandóan faji meg­különböztetéssel vádolja, a Szovjetunióban tanuló néger diákok gyakori, sértő előíté­leteknek, megkülönbözteté­seknek vannak kitéve a meg­valósult szocializmus hazájá­ban. 20000 FEKETE DIÁK Amíg az ötvenes években még csak párszáz néger és latinamerikai diák tanult a Szovjetunióban, ez a szám ma már 20.000 felett van. Moszk­va tömegesen adja az ösztön­díjakat a fejlődésben lévő ál­lamok diákjai számára. A segítség természetesen nem önzetlen. A Kreml az ösztön­díjas diákoknak nem szaktu­dást akar adni, amelyet oda­haza hasznosíthatnának mint orvosok, mérnökök és egyéb szakemberek. A moszkvai, fe­keték számár fenntartott Lu­mumba egyetemen és más szovjet főiskolákon a feketék oktatásában a marxista ideo­lógiai nevelés, oktatás áll a központban. Moszkva a néger diákokból nem szakembere­ket, hanem pártkádereket akar nevelni, főiskolai oktatás ürü­gyén. Ebből a célból a Kreml a jelentős kiadásoktól sem riad vissza. A Szovjetunióban tanuló néger diákok ösztön­díja adupiája, gyakran három­szorosa a “bennszülött” egye­temistákénak. NEM ÉRZIK JÓL MAGUKAT A néger diákok egyrésze valóban szakismeretek szer­zése céljából mégy á Szovjet­unióba és sok közülök meg­lepetéssel és növekvő ellen­kezéssel veszi tudomásul, hogy a szaktudományokat az orosz oktatószemélyzet telje­sen "átpolitizálja”, “átideoló­­gizálja” a szakismeretek ro­vására. Ezért számosán kö­zülük el is hagyják a Szov­jetuniót. Az ottmaradók köré­ben egyre gyakoribb a kifo­gás a mutatkozó, faji jellegű ellenszenv megnyilvánulásai miatt. New York kozpontjabon, o viIag üzleti életenek cent­rumában, pont o Brodway közepén van ^ ABBEY VICTORIA HOTtl 7Mt AVE ot 51 st ST TELEFON : Cl 6 -9400 A magyar .szívélyesség és előzékeny­ség, s az amerikai nagyvonalúság ve­­, z.érli ezt a gyönyörű szállodát, fényes éttermet, a világ minden részéről Ame < | rikáha érkező magyarok e központi ta­lálkozóhelyét. A lembergi egyetemen tanu­ló néger diákok nemrég kor­mányaikhoz fordultak azért, mert több társukat tettleg bán­talmazták a helyi lakosok, akik nem rejtik véka alá, hogy gyű­lölik a fekete jövevényeket. Különösen a diákok körében történő, egyébként ritka ve­gyesházasságok váltják ki a helyi lakosság ellenszenvét. Október elején a kievi egye­temen 500 fekete diák sztráj­kot rendezett és nem járt be az előadásokra. Az ok az volt, hogy egy nigériai hallgató fe­leségül vett egy cseh ösztön­díjas lányt, akit erre a prá­gai kormány azonnal hazahí­vott. A sztrájk azonban ered­ménnyel járt, a diáklány foly­tathatta tanulmányait. Értesü­lések szerint azért, mert a nigériai kormány jegyzékben tiltakozott ezügybenMoszkvá­ban és Prágában. A legsúlyosabb, faji hátterű ügyre még 1964-ben került sor, amikor egy ghanai orvos­­tanhallgatót meggyilkolva ta­láltak Moszkva közelében. A ghanaiak akkor Moszkvában nagy tüntetést rendeztek, ami­re állítólag Hruscsov azt fe­lelte volna: ha nem tetszik nekik a szovjet lakosság vi­selkedése, akkor menjenek haza. NINCS KISZOLGÁLÁS A kérdéssel foglalkozó nyu­gati lapok részletesen ismer­tetik a szovjetunióbeli néger ösztöndíjasok egyéni, minden­napos sérelmeit. így megír­ják, hogy a vendéglőkben a feketéket nem, vagy csak igen lassan szolgálják ki; hogy az orosz lányok nem hajlandók mulatságok alkalmával néger diákokkal táncolni, és hogy a fekete és az orosz diákok kö­zött gyakran kerül sor vere­kedésre nőügyekből kifolyó­lag. Nehezményezik az oro­szok azt is, hogy közülük sok nem juthat be az egyetem­re, mert a feketék foglalják el a helyüket. Sok kifogás van azért is, mert a néger diákok magas ösztöndíjat kap­nak, szemben az orosz hall­gatókkal. Sokat beszélnek arról is, hogy a négerek ke­resendők számos feketepiaci üzlet mögött is. A fekete diá­kok nyugati valutában kapják az ösztöndíjukat, és külön, a külföldiek számára fenntartott üzletekben vásárolhatnak. így sok olyan árucikkhez jutnak, amelyet az oroszok nem tud­nak megvenni. Ezeket a hol­mikat a feketepiacon, magas haszonnal adják tovább. A né­ger diákok szabadon utazhat­nak a nyugateurópai országok­ba és amikor a vakációról visszatérnek a Szovjetunióba, sok nyugati holmit hoznak ma­gukkal, amelyeken nagy ha­szonnal adnak túl. A néger diákok — a szovjet viszonyok­hoz hasonlítva — nagyon ele­gánsan öltöznek. Sokan kifo­gásolják, hogy a feketék'kül­­földi, luxusnak számító hol­mikkal vásárolják meg az orosz nők “rokonszenvét”. Mások azt kifogásolják, hogy a néger hallgatók nem járnak be rendszeresen az előadá­sokra, keveset tanulnak, még­is átengedik őket a vizsgákon. A bennszülött szovjet lakos­ság és az afrikai diákok köz­ti problémák a hírek szerint a legmagasabb szovjet veze­tést is foglalkoztatják, de olyan ellentétekről van szó, amelyek áthidalására úgy lát­szik, nem tudnak megfelelő megoldást meríteni az ideo­lógia nagykönyveiből. Havas Kornél EGY ANGOL SZAKLAP SZERINT »IZRAEL GALAMBOKAT HASZNÁL KEMKEDESRE« A Psychology Today szerint a galambok katonai berendezéseket képesek felfedezni és elektronikus jelzéseket adnak Izraeli pszichológusok kémszolgálatra képeznek ki galambokat, amelyeknek az a feladata, hogy arab katonai berendezéseket fe­dezzenek fel — írja az Angliában megjelenő Psychology Today című pszichológiai szaklap. A lapban közölt részletes tu­dósítás szerint a galambokra pa­rányi elektronikus jelzőberende­zéseiket szereltek fel. amelyek le­hetővé teszik az izraeli techniku soknak, hogy adott pillanatban megállapíthassák a madarak pontos tartózkodási h#lyét az el­lenséges területen. Az ezzíei kapcsolatos kutató­munka éveken át folyt a tel-avivi egyetemen dr. Róbert Lubov ve­zetése alatt, aki hosszú időn át hasonló munkálatokat végzett az amerikai Meryland államban lé­vő katonai kutató intézetben. Az angol közlöny szerint az izraeli kutató munkát az amerikaiak fi­nanszírozzák, az amerikai légi­haderővel kötött 33 (615) - 2301 számú szerződés értelmében. az A továbbiakban azt írja angol pszichológiai szaklap, hogy a galambok nem kapnak táplá­lékot amig testsúlyuk 20 száza­lékkal csökken. Ez után csak ab­ban az esetben élelmezik Őket, ha képesek különbséget tenni a katonai bázisokról készült légifel­vételek és közönséges panoráma­képek között. Ilymódon idomít­ják a galambokat arra. hogy fel­ismerjenek bizonyos fajta kato­nai berendezéseket, mint repülő­* mm / mm / mm / mm / mm / mm m mm * mm + mm + mm m mm m mms 4 j S I s I s I V I s I s I —•INVESTMENT— Blyih, Eastman Dtlon, Union Securities & Co. Inc., New York-i tőzsde cag|a STOCKS, BONOS. MUTUAL FUNDS LIFE INSURANCE Telefonáljon, vagy keresse fel Norman N. Gáti ONE CHASE MANHATTAN PLAZA. VICE PRESIDENTÉT NEW YOW 10005 ^TELEFON 7ÍW M-Z&J5______i HÁZAT AKAR VENNI VAGY ELADNI? Fónkjljon bizalommal Yorkville ingatlan specialistájához, a MAUTNER-GLICK INGATLAN IRODÁHOZ kifutó pályákat, üzemanyag-tar­tályokat és lőszer-raktárakat. A „tanfolyam” befejeztével a galambokat ellenséges területre irányítják. Abban a pillanatban, ahogy a galamb ilyen katonai be­rendezést fedez fel. azonnal rea­gál abban a reményben, hogy ezuital is élelmet kap. mint az idomitás során. Az izraeli tech­nikusok figyelemmel kísérik a galamb útvonalát és egyúttal ..megfeitik” az általa küldött je­leket. Amikor arra a konklúzió­ra jutnak, hogy a galamb valami fontosat talált, akikor nyugalmi állapot esetén megjelölik a he­lyet a katonai térképen, háború idején pedig légitámadást intéz­nek a szóbanforgó hely ellen. Dr. Lubov a múltban egy más projektumban vett részt, amely­nek keretében kutyákat képeztek ki feladatok elvégzésére. "Ezt a munkát is az amerikai légihad­erő laboratóriumában végezte dr. Carr-Harris, a világhírű tu­dós vezetése alatt, akit az állatok katonai 'kiképzése legnagyobb szakértőjének tartanak a világon. Ismeretes, hogy a különböző állatfajták idomitása nagymér­tékben hasonlít az emberekkel szemben alkalmazott pszicholó­giai eljárásokhoz, amelyek közül az egyik lényege az, hogy befo­lyásolni lehet emberek viselke­dését a „jutalom és büntetés” módszer igénybevételével. Christopher Naisy. a Psycho­logy Today szerkesztője azt irja. hogy Amerikából kapta azokat a titkos dokumentumokat, ame­lyek állatok katonai kiképzésé­re vonatkoznak. A lap csak a hir forrás, illetve a hir autentikus voltának bizonyítására említette meg a cikkben a szerződés szá­mát. Azt is felfedi, hogy az ere­deti okmányok közben már visz­­szakerültek Amerikába, de a lap szerkesztősége lefényképezte azoií kát és a fényképmásolatokat „biz tos helyen” — nem a szerkesztő­ségben — őrzi. * A londbni izraeli nagykövetség egyik tagja megerősítette, hogy Izraelben valóban kutatások foly nak az élő'énvek felhasználásá­nak lehetőségeivel kapcsolatban, így például megemlítette, hogy Izráel igen szép sikereket ért el az aknákat felszedő kutyák ido­mitása terén. Az angol hadügyminisztérium egyik főtisztviselője annak a vé­leményének adott kifejezést, hogy az ürbolygók pontosabbak és megbízhatóbbak a galambok­nál. de kétségkívül lényegesen drágábbak is. Amikor azonban — mint Izráel esetében — má­sok iirbolygóitól függünk, akkor kétségtelen, hogy a galambok rendkívül hasznosak lehetnek — mondotta. YORKVILLE PACKING HOUSE Co 1560 SECOND AVI. t,L (21216215147 (81 «1« sarok) NEW YORK TeL ,212) 628 51 Hatalmas árúbőséggel, előzékeny kiszolgálással válja a jó falatokat szerető vásárlóközönséget Jochanan Caimel helyzetmagyaiázata ISKOLAPÉLDA Túl minden politikai távlaton, Franco tábornok, a spanyol diktátor több, mint egy hónapig tartó haldoklása, azt hi­szem, iskolapéldaként fog szolgálni a különböző egyete­meken, méghozzá olyan fakultásokon, amelyekhez Franco­­nak életében semmi köze sem volt. Az orvoskarra gondo­lok. Nem azért, mintha Franco betegsége valami különleges jelenség volna orvosi szempontból. Az, hogy egy nyolcvan éven jóval felüli ember több szívroham után — miután természetesen a legkülöpbözőbb komplikációk lépnek fel —, befejezi az életet, mindennapos dolog. A kérdés, amely felvetődik Franco haldoklása nyomán, inkább ideológiai és morális — az orvosok számára. Itt máraz “euthanasia”, az úgynevezett “kegyelmi halál” kérdéséről van szó. Véletlenül éppen néhány hónappal ezelőtt volt itt nálunk, Izráelben egy nemzetközi orvoskongresszús, amely ezzel a problémával foglalkozott. Azzal, hogy joga van-e az or­vosnak egy gyógyíthatatlan beteg szenvedéseinek megrö­vidítéséhez, már régen vitatkoznak; de a kérdés valóban aktuálissá csak az utolsó évtizedben lett, az orvostudo­mány példátlan fejlődése folytán. Általában megkülönböztetnek aktív és passzív “kegyelmi halált”. Aktív kegyelmi halál, ha egy orvos — vagy bárki más — aktív beavatkozással (például egy halálos adag morfium befecskendezésével) véget vet a súlyosan kínlódó beteg életének. Ez minden ország törvénye szerint bűn­­cselekmény, és nem is nagyon akad olyan orvos, .aki erre hajlandó lenne; még akkor sem, ha a törvénytől nem kel­lene tartania. A tényleg aktuális probléma a passzív “euthanasia”, amely még húsz évvel ezelőtt is alig merült fel. Vagyis az a kérdés, hogy meddig köteles az orvos mesterséges beavatkozások, különböző modern műszerek bekapcsolása útján meghosszabbítani egy beteg életét, ha meggyógyulá­sára nincs semmi remény. Tehát az a kérdés, hogy az orvos feladata a gyógyítás, vagy pedig az élet mindenáron való meghosszabbítása, — ami nem mindegy. Itt válik Franco esete klasszikus iskolapéldává. Érdekes módon, ez a példa egyszerre szemlélteti az orvostudo­mány lehetőségeit és határait egyrészt, másrészt bizonyí­ték arra, hogy a felvetett morális és ideológiai probléma a gyakorlat során sokkal ritkábban merül fel, mint gon­dolnánk. Nézzük meg, mi történt Franco esetében. Volt egy é.yes, amúgyis nagyon legyengült, beteg, örpg ember, aki három nap alatt két súlyos szívrohamot ka­pott. Ennek következtében tüdeje nem működött. Mester­séges lélegeztető apparátusra volt szükség. A vese fel­mondta a szolgálatot, mire műveséhez kapcsolták. Ismé­telten gyomor- és bélvérzés állt be, és az orvosok tíz nap leforgása alatt háromízben is megoperálták. Többek közt a második operációnál kivették a gyomor három­negyedét. A beteget eleinte tizenkilenc orvos kezelte, aztán a számuk lassan harminchatra emelkedett, és nyil­ván Spanyolország legjobb orvosairól volt szó. Hozzá kell még tennünk, hogy az orvosi különítmény élén Franco saját veje állt, Villaverde márki, aki világhírű szívspecia­lista. És mindezzel az erőfeszítéssel Franco még egy hónappal tovább élt, mint az várható volt. A mindennapos életben azonban olyan eset, mint a Francóé, szinte nem is fordulhat elő. Ha ugyanis bárhol a világon egy normális közkórházba beszállítanak egy beteget, aki­nek kora és állapota a Francóéval azonos, akkor ott két nap múlva a beteg csendben meghal, anélkül, hogy a kór­ház egyetlen orvosának is rossz lelkiismerete lenne, hogy nem tette meg orvosi kötelességét. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ugyanis csak­nem minden beteg puszta létét meg lehet még bizonyos ideig hosszabbítani, ha az összes rendelkezésre álló esz­közöket felhasználják, amelyeket a tudomány nyújt. Gyakorlatilag azonban erre szinte semmi lehetőség nincs. Ha a világ leggazdagabb országában is, a kórházakban a betegeknek azt a kezelést nyújtanák, amitMadridbanFranco kapott, akkor minden élőlényre négy-öt orvosnak kellene esnie a világon, nem beszélve arról, hogy az egész állami költségvetés sem lenne elegendő. Franco egyhónapos orvosi kezelése biztosan belekerült néhány millió dollárba a spa­nyol államnak. Ezt egy állam csak húsz évben egyszer engedheti meg magának, de sokkal gyakrabban nem. Mi történik tehát a gyakorlatban? Az orvosok, akiknek száma véges és a rendelkezésükre álló anyagi eszközök sem végtelenek, tudásukat olyan emberek gyógyítására fordítják, akiknél még remény van a felépülésre. Tehát ha egy nyolcvankét éves embernek több szívrohama volt, semmi remény arra, hogy mégegyszer talpraálljon, akkor egyetlen kórházban sem tartják életben, eszméletlen álla­potban, mesterségesen. Például, ha a veséje felmondja a szolgálatot, nem kapcsolják műveséhez, vagy mesterséges lélegző készülékhez. Arról nem is beszélve, hogy normális esetben nincs olyan sebész, aki ilyen állapotban lévő be­teget hajlandó megoperálni, akár egyszer is, nemhogy há­romszor. A kórházakban a betegek mindenütt hosszabb ideig várnak a műtétbe; ha ilyen reménytelen eseteket operál­nának, akkor ezzel veszélyeztetnék más betegek életét, gyógyulását. Végeredményben ez a csaknem minden különleges ha­tározat nélküli, a józan észre alapozott gyakorlat a legjobb a betegek számára is. Az ember ugyanis nem kísérleti nyúl, és nem azt a célt szolgálja, hogy például eszmélet­len állapotban mesterségesen életben tartsák a lehetőségek végéig. Ez már nem gyógyítás, inkább a szenvedések meg­hosszabbítása. Nemcsak a beteg, de a hozzátartozók számára is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom