Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-05-22 / 608. szám

8. oldal MENORA 1976, n’íijus 22 KOVÁCS DENES. örömmel értesítjük Az újabb bevonulás után nem sokáig maradtunk Nagykátán. A minisztériumi parancs Budapestre; a Lehel-úti 1. számú Éló­ba rendelt minket. „Élő" a katonai műnyelv rövidítése: „Élelmiszer Elosztó”, — laktanyák, hatalmas raktárházak, katonai „őrséggel, szögesdrótkeritéses fallal körülvett telepe, a főváros gyárvidékének peremén. Préselt szalmabálák, konzervládák, liszte'szsákok, fűrészmalom, őrlőüzem, szénhegyek, tolató vagonok és egy kis zöldség-gyümölcskertészet különös világa, amelyben rakodómunkások lettünk. Vagy a vagonokból kellett az érkező árut a raktárakba cipelnünk, vagy a raktárakból berakodni a vagonokba. Az ember sokkal többet bír el, mint amennyit önmagáról feltételez. Amikor az első liszteszsákot a hátamra csapták, nem kaptam levegőt, néhány métert kóvályogtam, mint a részeg ember, azután összeestem. A zsák kilyukadt, a liszt egy része kicsurgott a sárba.Egy aranyfogú, dühödt őrmester üvöltve verte fejemet a csirizbe: „Nem urizálni vagytok itt, büdösök!” Ahol ennyi kincstári áru volt, bő tere nyílt a korrupciónak. A bulistákat nem lehetett látni. Sok pénzért hivatalos felvásárlók lettek, városi irodájukban intézték a hivatalukkal járó tárgyalásokat; odahaza laktak, zsebükben a védelmet nyújtó katonai igazolvánnyal járták Budapest éjszakai szórakozóhelyeit. A vékonyabb pénzűek kényelmes raktárnoki, irnoki, kocsikísérői állásokat vásároltak maguknak. A szocik vállalkozóbb szellemű csoportja a szalmaraktár hatemeletes bálahegyeinek magasságában a bálák kiemelésével egy titkos mélyedést épített magának; valóságos rejtett szobát, melyet telezsúfolt könyvekkel, párnákkal, takarókkal, elemmel működő lámpákkal. A reggeli és esti sorakozónál megjelentek ugyan, de csak azért, hogy benne legyenek a létszámban és ne keressék őket. Azután eltűntek Marx-al, Hegellel bélelt kéjlakukban. Csak akkor „buktak le-, amikor az egyik szenvedélyes dohányos, nem bírva a szigorú tilalmat, rágyújtott. A szolgálatvezető tizedes a szalmahegy tetején füstött látott, tűzriadót rendelt, az egész Éló rohanva vonult fel tűzoltófecskendőkkel, vizes vödrökkel. A nagyszabású oltás közben a szocik csurom-vizesen, megszégyenülten jelentek meg a magasban, hónuk alatt a szocializmus átázott klasszikusaival. Háromnapi sötétzárkával súlyosbított, kéthetes fogházzal megúszták a kalandot. Lett volna pénzem könnyebb bulit vásárolni magamnak, de sokáig makacsul, elvi okokból — „Nem adok pénzt ezeknek a bitangoknak!” — vállaltam a trógerolást. Egyszer azonban egy súlyos lekváros láda, mely minden trükkös fogással dacolt, úgy megnyomta a tarkómat, hogy három napig nem tudtam beszélni, csak dadogtam. Nagyon megijedtem attól, hogy megnémulhátok és aránylag olcsón, heti 100 pengőért, beosztást nyertem a kertészetbe. — Kutyát még pénzért sem tarthatsz! — vélekedett Pali és megsimogatta a monoklis kölyök fejét, aki már lefeküdt a szalmazsákomra, néhány elégedettet szusszantva, alvásra készült. Éjszaka életveszélyes volt kimozdulni a barakból. A falak mentén, a tenger élelmiszerre vigyázú, fegyveres őrség járt. Éjszaka, hason csúszva mégis kisettenkedtem, hónom alatt a zsákba csomagolt, halkan nyüszítő mondoklissal. Amikor az őr elsétált előttünk, a falhoz kúsztam, néhány bocsánatkérő szót suttogtam a zsákba, áthajtottam a kis kutyát a magas falon és elégedetten feküdtem le aludni. Hajnalban arra ébredtem, hogy valami meleg fújtat a fülembe. A monoklis volt. Egészen a nyakamba furakodott, lábaival a levegőben kalimpált nyilván az álom vadászmezein futva mélyen aludt. A kertészetben tanácsülést tartottunk Lacival és Palival. A monoklis közöttünk ült, izgatottan nézett egyikünkről a másikra. — Talán nem veszi észre! — latolgatta Pali. — Egyelőre megtartjuk! — jelentette ki Laci, aki' fnáris egyharmad kutyatulajdonosnak érezte magát és hozzátette: — Honvédségi eb után nem kell adózni... — Mi legyen a neve? — kérdeztem. — A mi nevünk: a három Nix, tehát legyen az ö neve Nixi — mondta Pali és keresztelő gyanánt nyakonöntötte a monoklist egy vödör vízzel. Nixi prüszkölve, vizet rázva, boldog vakkantásokkal ugrált körbe minket. Gyönyörű tavasz volt. Nixivel paradicsomi hónapokat töltöttünk a kertészetben, mely virágillatos sziget volt az élelmiszerektől erósszagú raktárházak, asztmás mozdonyok, zörgő teherautók, káromkodó kocsisok, üvöltő katonák és görnyedő munkaszolgálatosok háborgó óceánjában. En gyorsan megtanultam a virágápolás, palántázás, gyomlálás, öntözés, nyesés kellemes leckéjét. Nixi pedig azt, hogyan kell egy úri kutyának a kertészetben viselkednie. A keskeny utacskákon oly vigyázva szedte a lábait, mint valami cirkuszi ponny kizárólag a számára kijelölt helyen feküdt le és végezte el a dolgát. Félmeztelenre vetkőzve, khaki shortomban gyorsan bronzbarnára sültem. Fejemen a katonaságtól megmaradt tiszti sapkámmal egy Indiából hazatért, nyugalmazott ezredes szerepét játszottam, aki felesleges idejét kertészkedési hobbyjának szenteli. Nixit kineveztem kapitánynak és mindent megbeszéltem vele: — Most elvetjük a mustármagot... Mit szól, kapitány, milyen gyorsan kubújt a hagyma?... Kapitány, a tanácsára lenne szükségem; gondolja, hogy itt lenne az ideje a rózsa­permetezésnek? A laktanya tiszti konyhájának friss zöldséget szállítottam. A szakácsok bennem a kertészt tisztelték; elláttak frissen főtt velővel, marhahúsok zsíros, jó falatjaival; a kertész kutyája pedig mócsingos csontok között dúskálhatott. Nixi jelenléte senkinek sem tűnt fel. Úgy tekintették, mint aki ősidőktől kezdve itt van és az „Előhoz" tartozik. Munkaidő után Pali és Laci látogatott meg minket. Már vártuk őket Nixivel, a gyepre terített gyékényen, A konyhából kapott húsok, a kertészetből frissen húzott retek, új-hagyma, saláta, paradicsom, a kantinból, öntözőkannám rejtekében csempészett sör Ínycsiklandó látványa minden nap az öröm csatakiáltásaira serkentette barátaimat. Családi pikniket ültünk. Nixi mindenben részt vett, figyelemmel kisérte beszélgetéseinket s néha apró vakkantásokkal közbeszólt. A századot a nyár elején Erdélybe rendelték sáncmunkára. A hadvezetés már érezte az orosz henger erejét, a hátvédek visszavonulására is kénytelen volt gondolni. Meg kellett erősíteni a Kárpátok gerincét. — Búcsúzzunk el, kapitány a ribizli bokroktól, a cseresznye fától... — mondtam Nixinek, de ő nem látott okot a szomorúságra; egy lehúllt cseresznyét kapott fel s dobálta játékra készen a magasba. A parancs június 23-án indított útnak minket Réty- Eresztevény községbe. Előtte még 48 óra eltávozást kaptunk. Isten veled, Budapest! Már hányadszor búcsúzom? Ismét felfirssithettük felszereléseinket, a jómódúak hetet-havat összevásároltak. En Nixinek szép nyakörvet, szíjat vettem és egy réz névtáblát, melybe belevésettem: „Nixi, a 701-1 század kutyája.” Réty-Eresztvény kicsiny, szegény erdélyi falú volt. Iskolaépületében már hetek óta, zsidó vér-szagra éhes utász­szakasz tanyázott egy munkaszolgálatos századra várva. Ők készítették, vezették az erődítési munkákat. Az utászok igen kemény kiképzést kaptak, erős, magas, kegyetlenkedésre hajlamos parasztfiúkból válogatták őket. Már előre örültek, hogy most végre ők lehetnek a parancsnokok. Vasárnap délután, egyhetes döcögés után érkeztünk a községen kívüli állomásra. Az utazás könnyed hangulatban telt. Az Élo-korrupció meglátszott a keret legénységen. Mindenki le volt pénzelve, nem bánták, ha leszállunk az állomásokon, nekik is fizetünk egy-egy ebédet, vagy italt a vasúti restikben. A falusi házak előtt pipázó parasztok üldögéltek, a kerítéseket pletykázó asszonyok támogatták, a poros főtéren pedig az utász­szakasz kunkori bajuszos őrmestere sétálgatott, hóna alatt a lovagló pálcával, már kora reggel óta fel s alá, ránk várakozva. Katonás menetben, csákányos, lapátos zsidókat látott lelki szemei előtt felvonulni a főtér színpadára, hol a bámészkodó közönség előtt majd megtarthatja dörgedelmes „hegyi beszédét". A hosszú időt hegyes köpésekkel és a beszéd fogalmazásával kergette: „Emberek! Ez itt már front-terület! Aki nem dolgozik, megdöglik. Jó ember vagyok, de, ha kihoznak a béketűrésből... A falun átkanyarodó patak neve: .Fekete Ügy1. De, ha esetleg valakinek eszébe jutna nem engedelmeskedni nekem, az lesz az igazi fekete ügy!...“ Ezt nagyon szellemesnek gondolhatta, mert hangosan elnevette magát. Ám ekkor egy idegen úriembert pillantott meg, aki elegáns börmellényben, birgerli csizmában, vadonatúj motorkerékpárját tolta és kíváncsian szemlélődött jobbra-balra. — Jónapot kívánok! — köszönt illedelmesen az őrmester, — keresni tetszik valakit? — Adjon Isten, — mondta barátságosan, bár kissé leereszkedően Müller Pali, mert ő volt az első beszivárgó és érdeklődni kezdett: — Mondja csak, őrmester úr, nem tud itt valami jó szállást, lehetőleg gazdag paraszt háznál, pénz nem számít? Alig igazította el az őrmester a motorost, amikor újabb úriem­ber tűnt fel. Vadászkalapot viselt, angol szövetből készült igen finom útiruhát, sétapálcáját forgatva, mosolyogva tekintgetett szét. A szokatlan idegenforgalmat az őrmester kicsit furcsállhatta, de azért még előre tisztelegve érdeklődött: — Ha meg nem sértem, uraságodban kit tisztelhetek? — Báró Swachtenburgi Dégeni Dégen vagyok, — mondta Rudi — szép időnk van, nemde? — Gyönyörű idő, báró úr! — bokázott az őrmester — Bár egy kis eső elkelne, engedőimével. Vadászatra méltóztatott érkezni? — Nem egészen — mondta Rudi. A 701)1 -es századhoz tar­tozom. A parancsnok úr, civilben? — vágta vigyázzba magát a kunkori bajuszos. Rudi mosolygott: — Munkaszolgálatos, civil ruhában... Ekkor érkeztem meg én, a nagyon lépegető Nixit új pórázon vezetve. Nixi pedig a cirkuszi produkciónak meg felelően két lábra állva pitizett. Azután jól megugatta az őrmestert. Nixi éles érzékkel szelektálta az embe reket. A három Nix volt imádatának tárgya, de ezen belül is éní voltam az igazi gazda, a „Nagy Szag... Pali volt a Nyugatom, az Alvás. Este, ha lefekvéshez készülődtünk, egyszerre előkerült valahonnan, megnyalta Laci és az én kezemet; ez volt a „Jóéjszakát“, azután leült Pali szalmazsákja előtt és türel metlenül leste vetkőző moz­dulatait. Palinak csak kissé kellett megemelnie pokróca sarkát, surr! - mint a villám, Nixi be surrant a meleg sötétségbe; elhelyezkedett Pali lábainál, két-h<árom jólesőt nyögött és bármi történt is. a reggeli „ébresztő”-'Kiáltásig nem mozdult. A fiúkat különböző módón szerette. Mindenkit érdeme szerint. Az érdem nem az volt. h a valaki több cukrot, símogatást adott Nixinek. ő kizárólag leik i. szív-, jellembeli kiváltságokat ismert el. A keretet éppen csrak morgás nélkül eltűrte, de az idegen katonákat megugatta. Német katonáknak hörögve marta a csizmáját. Egy SS-tiszt egysz.er emiatt agyon akarta lőni, Nixit csak a fürgesége mentette nneg. ápolt külsejű, szépen Ez már sok volt az őrmesternek. A fejéhez kapott: — Kiskutya?! Motorbicikli! Báró! Kiskutya! Rám mutatott: — Maga túrista. vagy zsidó?! Furcsa kérdés volt. így még igazán senkisem fogalmazta meg. — Munkaszolgálatos vagyok, kérném. Ez pedig itten Nixi, a század kutyája. Kapitány, adjon pacsit az őrmester bácsinak! Az őrmester arca természetellenesen sötétlila lett. Csak hörögni tudta: — Álljon ki a tér közepére és k iáltsa háromszor: „Kutyát is hoztam magammal!“ Vidáman és mosolyogva Rikkantottam: —- Jónapot, emberek! Idefigyeljenek! En egy kutyát is hoztam magammal. A parasztok a hasukat fogták, a térdüket csapkodva röhögtek. Az ébresztő után Nixi elróbb körüljárta a szálláshelyeket, hogy mindenkit köszöntsön és jókedvre hangoljon, majd a konyhán elfogyasztotta reggelijét. Tőlem sohasem fogadott el ennivalót. Hiába kínáltam, érezhette, hogy én is szűkiben vagyok. A cson­tokat. melyeket már ne m tudott megenni, titkos helyen elásta; hústalan. Ínséges napoKon kaparta elő. Tudatáig azonban nem ért el az. hogy ha köziben táborhelyet változtattunk s a konyha mellett, a megszokott irányban a fa. vagy bokor alatt hiába kaparászott. Szörnyű csalódás volt ez a számára. Reggel izgatottan fiíl-alá loholva várta a sorakozót. A „Század vigyázz!"-vezényszór;a hátulról előre rohant, testét íjként megfeszítve megállt a vezénylő őrmester előtt, mellső jobb lábát várakozón felemelte. Az „Irány a munkahely, század indulj“-ra farkcsóválva az élre pattant. Menetelés közben időnként megállt: eszébe jutottam. De: nem szaladt vissza hozzám, leült az út szélére, sorainkra hekintgetett. mint szemlét tartó tábornok. Amikor megpillantott, zászlót lendítőn megcsóválta farkát és futott előre hivatás,ához: a századot vezetni. Ha hegygerinced dolgoztunk, az úttalan utakon szét­szakadozott a század. Munkahelyemre érve, Nixi nem volt látható. Más fiúk árkánál felügyelt, a legelőn ugatta a teheneket, vagy az erdőben vadászott. De egy-két óra múltán, ha nem is voltam ott, megtalálta munkahelyem mellett levetett zub­bonyomat, őrköölőn ráfeküdt, — várt engem vissza. Megszokta a délutáni bevonulások idejét. Ha parancsnokunk, mert nem végezUük el a megkívánt munkát, vagy büntetésből, vagy pusztán kínzási passzióból tovább, — néha késő éjszakáig — kint tartott műnket, — Nixi nem értette a dolgot. Már öt órakor izgatottam futkosott csoporttól csoportig. Senkisem öltözött, mindenki ásott, csákányozott, káromkodott. „Mi van itt?,, — kérdezte Nixi, lábát emelve. Negyed hatkor elloholt a parancsnokhoz, nyilván, hogy felelősségre vonja. Fél hatkor feladta a harcot, egyszer-kétszer még^visszané zett ránk, de azután reményt vesztve lassan, majd egyfé gyors:ibban élkocogott haza, egyedül. A szakácsok tőle tudták meg. hogy aznap későn lesz a vacsora. Folytatjuk... MAGYAR SPECIALITÁSOK A ^ranz ÉTTEREMBEN £Í4Zt JUHÁSZ BANDI a zongoránál. Ebéd 12-től 3-ig, - vacsora 5 órától zárásig 603 MARKHAM ST. (Bloor-Bathurst-nél) - MIRVISH VILLAGE Asztalfoglalás: 531-6063 Parkolás az üzlet mögött. Tulajdonos: NEMES DÉNES Időszakos Életbiztosítás Hívja A.S. TATÁR biztosítót 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life Insurance 460 Üniversity Avenue Toronto. Ontario ÉPÜLETTERVEZÉS KIVITELEZÉS HÁZÁTALAKITAS FELÚJÍTÁS I.F.B.DESIGN 8c CONTRACTING Co. Tel 4 81-3874 BALAZSFALVI ISTVÁN < 'T“ T 1 VTTT » ~ » ...................­:: TV - STEREO !; SZERVIZ . ELADAS j: j Hívja Mr. TÓTH -ot j — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 Leltár előtti kiárúsítás 10-tól 30 százalékos árengedménnyel Kegytárgyak * választéka * Különböző arany, ezüst ékszerek nagy Svájci órák * Ötvösmunkák * Javítás, restaurálás ^Oinczer C"Péter ékózerterve zc mester * 55 BLOORSt. W., Mcnulife Centre, 2 Level, 50. Boutique area, • szemben a mozgólépcsővel. Tel.967-1255 vagy 967-1250 J •>T,)ronto legjobb magyar házikosztja ’■Úja a Daily Star és a Globe and Mail IL\ JÓ HÁZ-jkosZTOT AKAR ENNI . staurant ■»* KELL MENNI y PÉNTEKEN: halászlé, türóscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VAS/<rNAP: töl UIU bor jó, töltött csirke ESPRESSO Ujj tulajdonos. tAr. és Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 KORONA íREST AURANTf Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453 Az összes EURÓPAI ház­tartási és konyhafelszere­lési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE., Telefon : 364 - 6999 Kitűnő magyar és kanadai ételek Palacsinta-eszpresszó minden nap kaphatói Figyelmes kiszolgálás# 493 BLOOR St. West Brunswick-nál J Mindenkit szeretettel várunk teh-961-1824 • #,#•#•••••••••••••••••••••••••••*••£ KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ HAN6SZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORA'l: STEINWAY, BLUTHNER. PETROF-FORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ hangszerek Előnyös árak - Csere - Javítás - Bérleti Remcnu HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO LESLIE G. ÁRVAY NOTARY PUBLIC INCOME TAX 456 BLOOR ST. WEST, TORONTO, Ont. M5S 1X8 Telefon 531-5308 — 431-5627 PATACSI Cipő Szalon I EURÓPAI IMPORT i GYÓGYBETÉTES NŐI és FÉRFICIPÖK $ ,> 480 Bloor St. West TeL 533-8122 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok. Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásra házhoz meg)« J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 PONTIAC BUICK PONTIAC BUICK PONTIAC HÍVJA-RUDNAl ANDRÁST L ] rs Kill NO \l I »POT/MN l.l \ () H It/N W / KO< SIKK.KI M l t Ktí/.ÖSiSllfi ___ 3501Y0NGE STfJUST ) Bus. 482-4777 Res 922-8428 482-1840 MIHÁLY GULYAS (GROSS) volt nyíregyházi és budapesti ügyvéd REPRESENTING MT. DENNIS real estate LIMITED PANNÓNIA DELICATESSEN | A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN | MAGYAR CSEMEGÉS SZEMESKÁVÉ * MAGYAR HENTESÁRU KÜLVÁROS MEGGY * LIKÖRÖS CSOKOLÁDÉ MAGYAR KERÁMIÁK ÉS KÉZIMUNKÁK , Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR 557 St.ClairW. 651-3318

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom