Menora Egyenlőség, 1975. december (14. évfolyam, 586-587. szám)

1975-12-20 / 587. szám

MEN D EH *Br.Augus t J .Molnár P.O.Box lo34 ?e! Brunswick. New jer «• 5>. A. Second closs mail registration No. 1373. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA XIV. évf. 587. szám Ara : 30 cent 1975. DECEMBER 20. Ip U etre... Hová rohanunk? Ontarióban január elsejétől megszigorít­ják az autóvezetés szabályait. Kötelezőve teszik a védőöv használatát és csökkentik a sebességhatárt. Az autópályákon, ahol eddig 70 mérföld volt a felső határ, 60-ra csök­kentik, a főországútakon, ahol 60 volt, 50-re, a mellékországútakon, ahol eddig 50 volt, 40 mérföldre csökkentik az engedélyezett se­bességet. Nem világrengető kérdés, nem is új intézkedés ez. Az Egyesült Államokban például már több mint egy éve 55 mérföldben maximálták a sebességhatárt. Azújontariói törvény azonban mégis alkalmat ad néhány o­­lyan gondolatra, amely talán általános érvé­nyű, s ami nemcsak a torontói polgárt érin­ti. Furcsa eset, hogy egy törvény minden in­dokolása alapvetően rossz és hamis. A ható­ságok érvei pillanatok alatt összezúzhatok, éppen csak a törvénynek magának van igaza. Furcsa, hogy a hatóság,amely egy ilyen a­­lapjában üdvös rendelkezést hoz, annyira nem tudja megindokolni annak szükségszerű­ségét, sőt, talán éppen ők maguk vannak leg­kevésbé tisztában azzal, milyen jót tesznek. Nem is a védőöv használatáról beszélünk. Számtalan érv hangzik el pro és kontra, fő­leg statisztikára hivatkozva. A technokrá­cia, a matematika bűvöletében élők talán meg fognak botránkozni, ha bevalljuk, hogy a statisztikákban nem hiszünk, s azok ítéle­tünkben csak másodlagosan befolyásolnak. A statisztika nevében — mióta ezt hivatalos tu­dományágnak fogadták el, — sok igazságot és még több hazugságot, ferdítést, hamisítást gyömöszöltek le torkunkon. Ezért nem is ér­demes azzal foglalkoznunk, milyen az arány a különböző autóbalesetek között; hány em­beréletet lehet megmenteni azzal, ha az ösz­­szeütközés pillanatában vezető vagy utas be van szíjazva a kocsiba, vagy hány baleset végződik halállal azért, mert vezető és utas be van szíjazva a kocsiba és nincs ideje ah­hoz, hogy a kellő pillanatban kiszabaduljon. A korlátlan szabadság lelkes hívének engedtes­sék meg, hogy másra hivatkozzon. Még csak nem is arra, hogy mindenkinek saját joga, mennyire akarja megvédeni saját életét. Két­ség nem férhet ugyanis ahhoz, hogy az állam­­hatalom, amit mi magunk jelölünk ki önma­gunk fölé, kötelességszerűen lép fel a gon­dos apa szerepében és vigyáz ránk. De a gondos apa sem azzal vigyáz gyermekére, ha helyhez köti, ha megbénítja szabad tes­ti vagy lelki mozgását. E szíj ellen igen egy­szerű és sok szempontból talán támadható, de alapvetően mégis igaz érvünk van: életün­ket amúgyis túlsók szíjjal, lánccal, bilincs­csel, rendelettel, védelmi tanáccsal kötik meg. Legalább, amikor beülünk a kocsink­ba, ne hivják fel kötelezően figyelmünket ar­ra, hogy még itt is meg vagyunk szíjazva, hogy nemcsak a vezető van odabilincselve a kocsijához, de sajnos az autó is oda van bi­lincselve vezetőjéhez. Lehet, hogy ez egy engedetlen gyermek gondolatmenete, de ha a világon mindig csupa engedelmes gyerek lett volna, úgy a téma föl se merülne, hiszen — többek között — autó sem lenne. A rossz gyerek mentségére szolgáljon, hogy a rendelet további részével teljesen egyetért. C sökkenteni kell az autók sebessé­gét. A hatóságok érve ismét hamis. Megál­lapítják, hogy minden átlagkilométer csökke­nés ennyi és ennyi emberéletet ment meg é­­venként. Még ennél is döntőbb érvük van: a lassúbb órakilométer ennyi és ennyi nyers­anyagot takarít meg évente, ami ennyi és eny­­nyi pénzt jelent a társadalomnak. Az ilyen érvelés támadható. Mert ugyanúgy kiszámít­ható, hogy a gyorsabb közlekedés ennyi és ennyi munkaórát vagy szórakozásra, pi­henésre fordítható órát jelent a társadalom­nak, ugyancsak mindenható dollárban kiszá­míthatóan. Azt hiszem, a kettő kb. kiegyen­lítheti egymást. Gyorsan megyünk vagy las­san, végeredményben ugyanott vagyunk, ugyanonnan indultunk, ugyanoda érünk. És talán éppen ez az, ami a lassúbb haj­tásra vonatkozó döntést igazzá és helyessé teszi. Hová rohanunk? Vegyük végre tudo­másul, hogy elindultunk és — itt vagyunk. Bent vagyunk a célunkban: éljük az életünket. Az élet maga acél, minden más csak eszköz. Munkába azért rohanunk, hogy az életünket éljük vagy szebben éljük, s nem vesszük észre, hogy a rohanás miatt élünk csúnyábban. Rohanunk a szüléinkhez, gyer­mekeinkhez, kedveseinkhez, aztán rohanunk tovább bűzös gázcsíkot hagyva magunk mö­gött, s nem törődünk azzal, hogy bolondul a semmiből a semmibe szaladunk, az üres szoba négy fala közé szorítva. A sebesség olyan nagy, hogy csak előre tudunk bámulni a kocsiablakon, oldalra nézni nincs idő. Pe­dig az élet nem előttünk van, hanem körülöt­tünk, néha még hátranézni is hasznos.Nem­csak visszapillantó tükörből, hanem úgy iga­zából, visszafordulva, elbámészkodva, el­gondolkodva. Aki siet, nem jut hamarább se­hová, legföljebb a dolgok, az élet színe-íze száguld el mellette anélkül, hogy észrevéte­lére idő lenne. Semmi baj, ha öt perccel később érünk oda ... Ugyan hova? Végül úgyis odaérünk... Addig legalább látunk valamit. Lassítsuk le a sebességet, gyorsítsuk fel az élet öröme­it. Szentségtelen karácsonyi gondolatok Lapunk 15 éve alatt szokássá vált, hogy minden évben egyszer, karácsonykor, a ke­reszténység problémáit vetjük fel, helyezzük előtérbe, s ilyenkor beleszólunk más vallás kérdéseibe, amit az év többi, 51 hetében, igyekszünk elkerülni. Legtöbbször a testvér hangján szólalunk meg, hiszen meggyőződé­sünk és örömteli tapasztalatunk, hogy a ke­resztény és zsidó vallás közötti 2000 éves gyűlölködés — talán a legutolsó félszázad borzalmainak sokk-hatásaként — megszűnő­ben van, s az Egyisten-hit vallásai már ki­nyújtották egymás felé kezüket; legfeljebb az a kérdés, mennyi idő alatt találják meg egymást a kezek a sötét tapogatózásban. A XX. század egyik legnagyobb lángelmé­je s egyik legszentebb fia, a János pápává lett Roncalli így fogadott egy zsidó delegá­ciót: " József vagyok, a ti testvéretek". Mi ebben a testvériségben hiszünk, s ezért me­rünk megszólalni, ha úgy látjuk, hogy test­vérünk szerencsétlen, számára káros úton jár. Márpedig az idei év éppenséggel nem azt hozta — ha nem is a katolicizmus, de a Vatikán életében —, ami örömet válthatna ki a kereszténység körében. Hányszor fog a következő napokban elhang­zani hivatalosan és nem hivatalosan az em­beriség szájából: " Békesség a földön a jó­akarattá embereknek",De vajon hozzájárult-e az elmúlt évek vatikáni politikája a békesség­hez és a jóakaraté emberek hitéhez? Még a kérdés feltevése is kényes, hát még a vá­lasz. De nem válaszolni olyan gyávaság len­ne, amely nem méltó a kereszténység iste­ni lényegű megalkotójához, akinek születés­napját ünnepeljük karácsonykor, s aki bátran mondta ki véleményét mindig a hatalmassá­gok ellenében is. Ezúttal elsősorban nem is a Vatikán Iz­­ráel-ellenes álláspontjával kívánunk fog­lalkozni. Hanem azzal, hogyan hanyagolta el kötelességét saját berkein belül. Libanonban polgárháború dúl. Ez egyre inkább a keresz­ténymészárlás jellegét veszi fel. A Kalacs­­nyikov-gépfegyverekkel és legmodernebb o­­rosz hadfelszereléssel ellátott palesztin ter­rorbandák éppen ezekben a napokban irtják ki Libanonban a katolicizmust, gyilkolják le azokat, akik megpróbálják a katolikus vallás folyamatosságát fenntartani Libanonban. Végső, elkeseredett harcukat vívják — tel­jesen reménytelenül. És a Vatikán hallgat, mert a világpolitikai machinációk, a nemzet­közi olajzsarolás túlságosan befolyásolja a Szentszéket ahhoz, hogyfelemelje szavát sa­ját fiai védelmében. Portugáliában ez év derekán élet-halál­­harcot vívott az istenhiten alapuló társa­dalom a kommunizmus előretörése ellen. Az oportói bíboros az élén állt ennek a küzde­lemnek, de Rómától nem sok segítséget ka­pott. Miközben a portugál szocialista párt, mely ebben a harcban természetes szövet­ségesként harcolt együtt a katolicizmussal, birta a nyugati szociáldemokraták aktív tá­mogatását, Portugália katolikus egyházfeje­delmei semmiféle biztató segítségre nem számíthattak Rómától és bizony nem a Szentszéken múlott, hogy Portugália végül­­is megszabadult a vallásellenes ideológia nyomásától. Szeptemberben Helsinkiben aláírták a LAPUNK LEGKÖZELEBBI SZÁMA — A NÉGYNAPOS KARÁCSONYI ÜZEMI ÉS POSTASZÜNET MIATT — CSAK JANUÁR 3.-I DÁTUMMAL JELENIK MEG. MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK KELLEMES ÜNNEPI PIHENÉST ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK. ELKÉPZELHETŐ EGY ÖNÁLLÓ PALESZTIN ÁLLAM A Biztonsági Tanács megszavazza a palesztin terroristák meg­hívását. Négy megnyert háború után, naivság lenne letagadni azt a tényt, hogy Izráel nem képes a béke megnyerésére. Most nem az a kérdés, kinek a hi­bája ez, és hogy nem lehet­ne-e megnyerni a békét akkor, ha az Egyesült Államok és a nyugati demokráciák na­gyobb i 'belátással mérnék fel nemcsak Izráel, de a sa­ját érdeküket is. A tény tény marad, és ezt a legutóbbi két hét diplomáciai eseményei még világosabbá tették. Izráel külpolitikai elszigeteltsége egyre növekszik. Ebben nem az a fájdalmas és veszélyes, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, Biztonsági Ta­nácsában és különböző albi­zottságaiban egymást érik az Izráelt megbélyegző hatá­rozatok. Ennek önmagában kü­lönösebb jelentősége nem len­ne. A nagyobb hiba, hogy az amerikai külpolitika tudatha­sadásban szenved. A nemzet­közi reakciókból az derül ki, hogy az amerikai álláspont, amely lehetővé tette a Pa­lesztinái Felszabadító Bizott­ság részvételét a január 12- re összehívott Biztonsági Ta­nács ülésen (amely a Közel­­kelet kérdésével fog foglal­kozni), nemcsak Izráelt érin­tette kínosan, de Egyiptomot is. Szádát elnök úgy látja, hogy utolsó éves amerikai orientációja nem hozta meg a kívánt gyümölcsöt, és nem számíthat az Egyesült Álla­mok támogatására az Áráfát elleni konfrontációban. Az un. Sanders okmány — amely a közelkeleti kérdés kulcsaként a palesztínai nép jogait jelöli meg — a kis­­singeri State Department hi­vatalos álláspontjává vált, hi­szen a külügyminiszter két­szeri átolvasás után, maga is aláírta Sanders dokumen­tumát. Ezek után Izráel aligha te­het mást, mint hogy tudomá­sul veszi a tényeket, még ha azok keserűek is. Persze, érdemes elgondolkodni azon, valóban olyan keserűek-e, hogy azzal akár egy újabb há­ború veszélye árán is szem­be kell-e szállni. Az Egyesült Államok haj­landóságot mutat arra, hogy elismerje a PLO-t, és ebből a célból mindkét félre nyo­mást gyakorol. Bár nyilvá­nosan továbbra is támogatja Izráelt, s legutóbb vétó-jo­gával élt egy olyan biztonsá­gi tanácsi határozat ellen, mely a libanoni bombázáso­kért egyoldalúan ítélte el Izráelt, a színfalak mögött mégis arra presszionálja az izráeli államot, hogy január 12.-én üljön le közös tár­gyalóasztalhoz az arab ter­rorista szervezettel. Ugyan­akkor azonban Áráfátékat ar­ra igyekszik befolyásolni, hogy ismerjék el egy önálló Izráel függetlenséghez és lét­hez való jogát. Mivel ebben az ügyben nemcsak Amerika, de a Szovjetunió is befolyá­solja az arabokat, ilyen hiva­talos bejelentés már csak rö­vid idő kérdése, sőt Áráfát a Christian Science Monitor­nak adott nyilatkozatában már célzott is erre a lehetőségre. Mint mondta, a palesztinai nép hajlandó államot alakí­tani bármilyen fölszabadított területen. A diplomácia tol­vajnyelvén ez azt jelenti, hogy Áráfáték megelégednének egy palesztin állammal az egy­kori jordán állam nyugati te­rületein, amit most Izráel tart megszállva. A múltban az izráeli kor­mányok határozottan elutasí­tottak minden ilyen tervet, arra hivatkozva, hogy a ter­rorista szervezettel nem tárgyalnak. Ez erkölcsi szempontból jogos lehet, de a politikai életet sajnos nem erkölcsi megfontolások irá­nyítják. Terroristákkal sok helyen tárgyaltak és tárgyal­nak, s volt olyan eset, ami­kor ez kölcsönös eredménye­ket is hozott. Ez nem okvet­lenül azt jelenti, hogy Izráel esetében is megjiozza a várt békét, de minden esetre, az országon belül is változott a közhangulat, és egyre töb­ben hajlanak az Áráfáttal va­ló tárgyalások gondolatára. Lehetséges-e önálló pa­lesztin állam? — ez a kérdés. Véleményünk szerint: igen. Zsidó szempontból ennek a­­lapvető feltétele nemcsak az, hogy ez a megalakítandó új állam elfogadja Izrael lé­tét, de az is, hogy hajlandó le­gyen vele békében élni. Ez pedig, ha ma még utópiának is tűnik, nem elképzelhetet­len. Nagyobb diplomáciai, történelmi bukfenceknek is tanúi voltunk már. Áráfát korábbi elképzelé­se egy olyan palesztin ál­lamról, ahol zsidók és ara­bok békében éljenek egy­más mellett, megvalósítha­tatlan. Ez tulajdonképpen Iz­­ráel elpusztítását célzó, ál­cázott terv. Viszont Izrá­­elnek elöbb-utóbb paeg kell szabadulnia több mint egy­milliós arab kisebbségétől, hiszen ezeknek kordában tartása, részben az arab militáns hangulat fokozódá­sa, részben az izráeli kor­mány demokratikus mód­szerei következtében, telje­sen lehetetlen. Talán jobb is lenne egy ilyen, a Jordán nyu­gati partján elterülő palesz­tin állam, mint a mostani helyzet, feltéve, ha békében lehet élni velük. És ugyan miért veszélyez­tetné Izráel létét jobban egy olyan ország, amit Paleszti­nának neveznek, mint egy o-í lyan ország, amit Jordániá­nak hivnak? Egy ilyen alku tényleges vesztese nem Iz­­ráel, hanem Husszein ki­rály. De miatta igazán nem kell hogy vérezzen a szívünk. Az elkövetkezendő év nem­zetközi és izráeli diplomá­ciája ezeknek a gondolatoknak jegyében zajlik majd, és el­képzelhető, hogy éppen egy ilyen izráeli koncepció, a­­mely az eddigi merev állás­pontot a kérdésben számol­ja fel, rejti méhében a későb­bi évek békés megoldását. A TMZSSZ NAGYSZABÁSÚ ÚJÉVI MŰSOROS TÁNC PARTY-T RENDEZ EBEMBEH 31-ÉN este 1/2 9-kor A BETH TORAH CONGREGATION HALL-jában, 47 GLENBROOK AV. JOE FINE ELSŐ OSZTÁLYÚ ZENEKARA BIZTOSÍTJA A SZILVESZTERI VIDÁM HANGULATOT. — TOMBOLA — BELÉPTI DÍJ SZEMÉLYENKÉNT $22.50 A BELÉPTI DÍJ ÁRÁBAN BŐSÉGES, KOMPLETT MELEG VACSORA BENNFOGLALTATIK. SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT. | JEGYEK KAPHATÓK: Mr. T. Siern, Tel: napközben 368-4132 | este 633-4884, Mrs. Magda Kurta 633- 8886 Orient Trading Co.: 921-2393 és Mrs. Glückman: 63C-3485 ^ MEGHÍVÓ HAKOAH SPORT, SOCIAL & CULTURAL CLUB EZÚTON HÍVJA MEG TORONTO MAGYAR ZSIDÓSÁGAT 1975. DECEMBER 3 1-ÉN, SZERDÁN ESTE 8.30-as kezdettel artandö NAGY ELSŐRENDŰ ZENEKAR — TOMBOLA A jegy árában korlátlan italfogyasztás és a kétfogásos vacsora bennfoglalta tik. Jegyek elővételben kaphatók illetve rendelhetők: minden időben: 630-0295 telefonszámon — az esti órákban: a Hakoah Sport Klubban: 782-3658 — irodai órák alatt: 636-1381. A bál színhelye: a Petach Tikva zsinagóga, 20 Denby Ave., Downsview, Ont. XX. század egyik legszégyenletesebb paktumát. Mivel századunk nincs híján szégyenteljes szer­ződéseknek, nem könnyű kimondani a “legszé­­gyenteljesebb” jelzőt. Tény azonban az, hogy az aláíró hatalmak között ott szerepel a Va­tikán is; ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ki­mondják a meghatározatlan idejű rabszolgaság ítéletét a katolikus Lengyelországra, katolikus Magyarországra, az ortodox hitű Oroszország­ra, Romániára. Tették pedig ezt éppen akkor, amikor kiderült: a keleti nyitást szolgáló egy­házpolitika csödbejutott s a vallási életet — legyen az katolikus, görögkeleti, református vagy zsidó — nem ezeknek a kompromisszumoknak útján lehet megmenteni. Nem egészen karácsonyi gondolatok ezek, de meggyőződésünk, hogy nemcsak bennünk merül­nek fel ezek, de a világ karácsonyt ünneplő sokszázmilliója is aggódva és elkeseredetten teszi fel a kérdést: vajon meddig mondhatják a jóindulatú emberek a világon: “Békesség. . SZILVESZTERI GÁLAESTJÉRE.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom