Menora Egyenlőség, 1975. december (14. évfolyam, 586-587. szám)

1975-12-13 / 586. szám

1975. december 13. * MENORA 13. oldal ERŐSS ANDRÁS MESÉLI OKTÓBER VESÉN “Torontóban minden télen látható egyszer-egyszer a gyémánteső. Az idén alig volt hó és csak a napokban cudar­­kodott meg az ég, kilyukadt a felhők hasa és ömleni kez­dett a hó. Hullani kezdett a gyémánteső. A nap, ez a nagy ékszercsiszóló ötvösművész, karátozta a gyémántokat. Ara­nyos sugaraival át meg átfl­­nyesfti, meleg ujjainak játékos érintésétől skarlát tüzet ra­gyogott rájuk és a szivárvá­­nyos lángok ölelkező táncot lejtenek a hóesés gyönyörű muzsikájára ...” Igen! így kell kezdeni egy elbeszélést, ilyen szépen, ilyen érzéssel, mint ahogyan a kitűnő Székely Mölnár Im­re írja azt minden alkalom­mal. Amikor ezt elolvastam, eszembe jutott Babits Mihály, Jónás prófétája: “Hozzám már hűtlen lettek a szavak...” Mi­ért is kezdem én “in médiás rés” pusztán az események ismertetésével az írásaimat. Miért nem kezdem én is így, vagy ehhez hasonló hangulat­tal? Lehet az oka, hogy még fiatalon eljegyeztem magam a “könnyű műfajjal” és a mai napig hű maradtam hozzá. Pe­dig de jó,lenne legalább egy­szer kirúgni a hámból és kez­deni az írást úgy ahogyan il­lik, szívhezszólóan, lélek­emelőn. Meg kellene próbál­ni ... Megpróbálom! Október végén még nyíltak a Valleyban — ahol lakom — a színpompás kerti virágok, még zöldéit a pálmafa a csa­ládi házak plőtt, de látom amott a távoli felhőbe hanyat­ló Sierra hegycsúcs nemrég kopár szik sarja, immár ezüst színű csillámló hóval fedett koronáját. (Fog ez menni!) Még vidáman úszkáltagr), — mint ember a vízben — az aranyló napsugárral fűtött há­zi medencében, a “swimming poolban”, (ahogyan itt az ide­genek nevezik) amikor észre­vettem, hogy egy parányile­­gyecske létfenntartó küzdel­met folytat vízbe pottyanását követően. Mint kötelességtu­dó, — “külföldre szakadt ha­zánkfia” — aki pontosan fize­ti az esedékes havi részlete­ket és az évi Income Tax-ot, habozás nélkül a segítségére siettem az apróságnak. Fino­man alája nyúltam és kilök­tem a kicsit a valamivel biz­tonságosabb szárazföldre. Mint aki jól végezte dolgát, folytattam sportolási lehető­ségem. A még meglevő lel­kiismeretem rövid idő múltá­val odairányított, ahová előző­leg védencemet kilódítottam. Mit látok? A hátán fekszik és vékonyra méretezett lábszá­raival segélytkérően integet. Talpra állítottam és ezzel az életmentési ügyet a magam részéről befejezettnek tekin­tettem. Tévedtem. A szegény­két vízben hagytam, ugyanis a vele kiöntött tócsából nem tudott kikászálódni. Újból ak­cióba léptem és egy ügyes fricskával kipöccentettem az őt körülvevő tengerből, s mint apa a gyermekét, addig lök­­döstem, amíg a halványan sü­tő nap fénytávolságába került. Ezek után biztos voltam, hogy megáll a saját lábán is, amit némi büszkeséggel a magam ember-, pardon állatszerete­­tánék tulajdonítottam. — Kész a vacsora — hallom hitvesem hívását és uccu ne­ki, máris a terített asztalnál termek. — Mér megint behoztál egy legyet a szobába! — figyel­meztet nőm a szabálytalan­ságra. Itt megkell jegyeznem, hogy a “már megint” nálunk olyan szólás-mondás, mint másoknál a “hogy vagy, mi új­ság”. — Már megint ártatlanul vádolsz — felelem — a légy önállóan is bejöhetett. — Ott csücsül a válladon. —Felesé­gem, aki máskülönben a légy­nek sem árt, máris rohan a légycsapóért. No nem azért, hogy... szó sincsen róla, csak­is azért, hogy kitessékelje a lakásból. A legyecske sem tét­len, érzi a veszélyt, hol fel­száll a magasba, hol bukó-re­püléssel parírozza az ellenség hadmozdulatait. — Légy szí­ves, hagyd abba a reményte­len küzdelmet — szólok, mi­közben a kis jószág újfent a vállamra száll, hogy megpi­henjen, védelmet keressen. És ekkor jut az eszembe, — és mindjárt közlöm — ez lehet az a legyecske, amelyet az imént kimentettem a mélyvíz­ből és egyelőre hálából követ, de holnapra ezt úgy elfelejti, — mint én az algebrát, — s elszáll mint a mámor... Nem szállt el. A parányi bogárka nem tágított mellőlem, ott le­­gyeskedett körülöttem, nap mint nap. Az éjszakát is ágyam közelében, a falon aludta át. Amikor felkeltem, ő is meg­mozdult és követett mint egy rosszul sikerült árnyék. Együtt reggeliztünk, ebédel­tünk, vacsoráztunk. Lassan bedolgozta magát a felesé­gemnél is. Családtag lett. Ha nem láttuk hiányzott; Miután nemi hovatartozását hosszas kutatgatás után sem tudtuk megállapítani, semleges nevet adtunk neki: "Bejőke", amely egyszerű név, — nem hímez nem hámoz, — és híven fedi hovatartozását. Bejőke jó ne­velésben részesülhetett fiatal korában, mivel általában sze­rényen illedelmesen viselke­dett, ami napjainkban olyan ritka, mint a fehér holló, s nem mint a fekete légy. Ami­kor nekiduráltam magam az írásnak mellém telepedett, fi­gyelt és várt. — Tudod-e kis madárka, — szóltam hozzá barátilag — mi­lyen nehéz elkezdeni, milyen fárasztó dolog szemben ülni egy üres fehér lappal és az ötletet adó múzsára várni, aki rendszerint foglalt és mást csókol homlokon. — Ilyenkor a nótaköltő Zerkovitz Béla so­raira gondolok: “Papír előt­tem és toll a kezemben, sem­mi de semmi sem jut az eszembe. Bözsi ne sírjon... stb.” Az a legnehezebb; elkez­deni, majd tele írni az üres lapot úgy, hogy lehetőleg tes­sen idősnek-fiatalnak, sze­génynek - gazdagnak, boldog­boldogtalannak. Nem, te ezt nem tudhatod, te csak nézel rám biztatóan azzal a nagy­nak látszó, apró szemeiddel és türelmesen várakozol. Én is téged nézlek. Tudod-e, hogy most rólad fogok írni? Igen, megírom, hogy valamelyik reggel váratlanul eltűntél. Délután kérdezte is a nejem: — Hol lehet a Bejőke? - Mondtam: — biztosan kirepült a friss levegőre és azért ké­sik, mert a szép időben gya­log sétál haza, de lehet, hogy “légyott”-on van. Alkonyaikor visszatértél. Megnyugodtunk. Ahogyan a toliam halad, megfontolt lassú lépésekkel követi azt a papírlapon. — Várjál! — figyelmeztetem — ne tégy ide pontot, nem fe­jeztem még be... Másnap Be­jőke ismét elszállt és azóta sem tért vissza. Borongós szürkületkor még vissza, vissza várjuk, bár tudom hi­ába. A hálának is van határa. Elment mielőtt óva inthettem volna a külvilág csapdáira. A külvilágra, ahol akeménykéz, a kemény ököl uralkodik, amely váratlanu lecsap a gyengére, a védtelenre. Itt biztonságban élhetne, ott kö­nyörtelenek lesznek hozzá. — Mileszveledállatka?... Allied Travel Bureau Ltd. AZ ÖSSZES REPÜLŐ & HAJÓZÁSI 1 VÁLLALATOK HIVATALOS KÉPVISELETE 5300 CÖTE DES NEIGES RD. földszint Tel.:733-4614, 737-5218 Olcsó, új kedvezményes utazások. , Magyarországi látogatások útjának intézése. Útlevelek * Vízumok * Forintutalványok * Hotelfoglalások OLCSÓ CSOPORTOS IZRAELI UTAZÁSOK MONTREÁLBÓL, - MINDEN IDŐBEN Jegyek részletre, vagy kreditkártyára is fizethetők. Részletes felvilágosításért hívja : Kissné Klárát Küicskök ogarak és egyéb szamárságok — I MAGYAR BOROK és LIKŐRÖK ONT ARIOBAN, MANITOBÁBAN, SASKATCHEWAN BAN, ALBERTABAN t es QUEBECBEN KAPHATÓK. * Jászberényi rizling, za­matos, nagyon olcsó. * Szekszárdi város * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú. a bor király * Badacsonyi szürkebarát, zamatos pecsenvebor. * Debröi hárslevelű, zamatos fehérbor. * Barackpálinka. * Császárkorié. * Hubertus. ESKÜVŐKRE, PARTIKRA ENGEDÉLYÉT MEGSZE­REZZÜK. HÁZHOZ SZÁLLÍTUNK . COSMOPOLITAN WINE AGENTS LTD., P.O.BOX 275 Terminal "A” TORONTO Fellélegzéssel, boldog magunk­­elengedéssel, a “végre biztonságban vagyok” tudatával hányszor sóhajtjuk el ezt az imának is beillő közmon­dást. Szívünk legmélyéből szakad ez a mondat, szén és örökérvényű.;. Örökérv'-vű, úgy látszik, — de nem sz' , Kaim .zasaim alatt sokszor kerül­tem olyan vidékre, ahol egy népcso­port — mondjuk, az, amelyhez tartó­im -- vagy számban telepedett meg. Mint r .^orló emigráns, jól ismerem az elveszettség érzését is, az ide­­genség rémületét, az elhagyottság dermesztését, amelytől az emigráns bújdosóvá válik; de ismerem azt az érzést is, amely feloldja ezt a fé­lelmet és “messze idegenben" az “azonos fészekalja” meleg, biztonsá­gos tudatát nyújtja. Biztonságos, me­leg — és ez a melegség sokszor a fészekalja jellegzetes bűzét áraszt­ja. Való igaz mindenütt jó, de legjobb otthon. De — különböző okok miatt — az ember nem szaladhat az ó­­hazába a jólismert,jellegzetes hazai illatok közé, hanem a tipikus illatot produkálja “messze idegenben”, csak azért, hogy otthon érezhesse magát. Minden olyan nagyvárosban,ahol a hozzám hasonlók (vagy más népcso­porthoz tartozók) nagy számban meg­telepedtek, hamar élni és hatni kezd ez a félreismerhetetlen “hazai” szag. Bárhová jutok, bármely nagy város­ba, ahol a telefonkönyvben hasáb­számra találok ismerősen hangzó ne­veket, pillanatok alatt értesülök arról, hogy ki és miért “nem"., vagy éppen “igen”... Törvényszerű ez, nincs sok variáció. Eszembejut, 1956 nyarán egy kis, öt tagból álló baráti társaság; egy presszóban ültünk és nagy összhang­ban beszéltünk a helyzet tarthatat-M/NVENOTT JÓ, VE LEGJOBB OTTHON lanságáról. Arról már nem esett szó, mi az elképzelés, amellyel a tartha­tatlan helyett tartósíthatnánk egy szi­tuációt, mert — lévén őszinte embe­rek mind, — rájöttünk, hogy öten ötféle elképzelést képviselünk. A vicc szavaival élve: azért nem hatot, mert a realitás alapján állva, mindünknek határozott — tehát ötféle — állás­pontja volt. A hatodik nézet nem lett volna őszinte és csak valamelyikünk labilitását és őszintétlenségét árulta volna el. Hogy mind az öten elhagytuk-e az országot, nem tudom; nem is lénye­ges. Hiszen, ahová jöttem — ahová jöttünk —, mind az öt (pontosabban: legalább öt) szempont képviselve van. Úgy mondják, más népcsoportokban több az összetartás, és ezért örökké felemlegetjük, hogy szégyen a mi széthúzásunk, s nekünk is olyan szo­ros egységet kellene alkotnunk, mint azoknak a bizonyos másoknak.Ezzel szemben úgy tapasztalom, hogy azok a bizonyos mások — mindegy, me­lyikről van szó, — esetleg épp a mi csoportunkat tekintik ideálisan ösz­­szetartónak és a magukét ostoroz­zák. Úgy hiszem, a feltétel nélküli összetartás, az egyetlen akolba tar­tozás nem emberek, hanem birkák tulajdonsága; ha tetszik: érdeme. Úgy tapasztalom, hogy az egy-akolba tartozás igénye azoknál a népcso­portoknál a legerősebb, amelyek tör­ténetében valamilyen formában erős szerepet, kitörölhetetlen jegyet ha­gyott valamely diktatúra. Lehet, hogy az anyaország ma is diktatúrában él; de lehet az is, hogy az államforma ma már nem diktatúra, azonban az egyedek lelke még nem gyógyult meg és aktív vagy passzív megnyilvánu­mmmmm Sw>>w<<w5ww>»w>NW'a*5wJvK*.v.v.<vv.*.v.v.v.v. ..a...................................................... / lásokkal, támadó vagy védekező érzé­sekkel még mindig uralkodik az egye­dek lelkén. Az ilyenek szeretnék ma­gukat akol-szellemmel erősíteni. Az olyan népcsoportok gyermekei, me­lyek gyakorlatban ismerték és isme­rik a demokráciát, nem szenvednek az “egy-akol” betegségétől. Érzik és élik a demokrácia, az egymás iránti és egymás véleménye iránti tisztelet és türelem mély és határtalan sza­badságát, s ha valami egyáltalán ösz­­szeköti őket, éppen a teljes szabad­ság — a belső szabadságot is bele­értve — ápolása az az erő, amely az akol-lelkektől különbözően ösz­­, szetartja őket. Az “egy-akol” azt jelenti, hogy az én aklom az egye­düli boldogságot, biztonságot és üdvöt adó akol a világon. Tehát azt is jelenti, hogy más akiok alávalób­bak, éppen ezért bűnösebbek és ül­­dözendőbbek — kiátkozandóbbak — az enyémnél. Szitkokkal, rágalmak­kal és ellenséges érzésekkel igyek­szünk a többi aklot semlegesíteni és a magunkét szorosabbra fűzni. Miért? Mert egyik vélemény hasz­nosabb, mint a másik? Szó sincs ró­la. Ott, a presszóban, az öt, egy­máshoz barátsággal kötött ember az első adandó alkalommal egymás el­lenségévé lényegült volna, ha a tör­ténelem szét nem szórja őket. De szétszórta és az otthonalkotás ere­je az új területeken is produkálta számukra az “otthon-érzés” legfonto­sabb alkotóelemét: az, egymás iránti — diktatúrák-nevelte — bizalmatlan­ság és gyűlölködés jólismert, bűzös illatát. Idegent nem lehet igazán gyű­lölni, hiszen azokat nem ismerjük; teljes hittel, odaadással csak az is­merősei, a “hazait” lehet gyűlölni. Ezért egyforma minden nagyváros egy-nemzetiségű lakossága, — ezért vagyok otthon szinte mindenütt. (Ey—e) SÍEL? AKKOR JÖJJÖN A LAURENTIENBE ERÉNYI SÁNDOR is felesége, MAGDA a Laké Paquin-on, a Continental Club területén lévő (Val Dávid, St. Agathe előtt) CONTINENTAL RESORT MOTELJÉBE NYÁRI ÉS TÉLI ÜDÜLŰ AZ ÜDÜLŐ KÖZELÉBEN SZÁMOS KITŰNŐ SÍTEREP Modern, fürdőszobás, gyönyörűen berendezett szobák, központi fűtés. Elsőrangú magyar konyha. Teljes italmére's. A TÉLI SÍSZEZÓNRA MÉG 4 SZOBA KAPHATÓ OKT. 15.-től ÁPRILIS VÉGÉIG. SZOBÁK WEEKENDEKRE IS KAPHATÓK. Az autoroute-on Montrealtdl csak 51 mérföld; ki járat az 51 -es Exiten. Az 1976-os nyári fószezánra is foglalhat már szobát. Hívja telefonon ERÉNYI SÁNDORT: 1-819-322-6315 Mérsékelt árak — Hétvégére Package deal-ek IRENE RATI THE FÜR BOUTIQUE 400 MAISONNEUVE, - Room 750 Gordon Brown Bldg. — Telefon: 788-3331 LLÍiÚ JAHB ÉS I.KGIHV ATOSAHB KXKLI /1\ S/.ÖRMFBTNDÁK készen és mértékután is. Nagybani árak. Alakítások. Javítások. Érdemes átalakítani ÓDIVATÚ JACKETJÉT vagy STÓLÁJÁT a legújabb model szerint LAMBER JACKRE (bőrrel vagy antilop­pal díszítve). Díjmentes árajánlat. KÜLÖNLEGES FON FUR-ÓK. Díjmentes parkolás. I1 I I B I I I I J ÁGYNEMŰ, FÉRFI és NŐI FEHÉRNEMŰ, PEHELYPAPLAN MÉRETRE és MINDEN SZÍNBEN; TOLLPARNÁK IS KAPHATÓK. REGI, KOPOTT PAPLANOK ÁTHÚZÁSÁT IS VÁLLALOM. MR. AKNAI Tel. 4845 COTE ST. CATHERINE RD., Apt. 8. 738-2541 HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYEK Otto Zinner Carpets Inc 384 - 0363 384 - 9363 384 - 8733 384 - 0364 384 - 1746 384 - 0749 9090 CHARLES DE LA TOUR MONTREAL, NORTH SÍ3t3t3S300K3ÖS3£3S3S3S3í3fcS3S3S3SS0ÜS3S3ÖSSÖk30ÖS3S3ÖS3S3S3SSÜÍ3fc! JUBILEUMI ÉV X 50 ^ ALEX A. KELEN LIMITED KELEN TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield St., MONTREAL, - Quebec Telefon: 842-9548 Kéije az IKKA ÚJ KARÁCSONYI ÁRJEGYZÉKÉT! 16 oldalon kitűnő összeállítású csomagok, Nászajándék, Bébicsoma­gok, Műszaki cikkek, minden alkalomra ajándék - Gépkocsi, gáztűz­hely és gázpalack - Select csemegecsomagok - Rendelések már most feladhatók *CSAK ÜNNEP ELŐTT" megjegyzéssel. TUZEX-LEI-COMTURIST-Román csomagok GYÓGYSZERKÜLDÉS, HITELES FORDÍTÁSOK, NYILATKOZATOK MAGYARORSZÁGI VÁLÓPEREK GYORS, ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS MINDEN LEVÉLRE AZONNAL VÁLASZOLUNK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom