Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)
1975-03-29 / 553. szám
16. oldal MEN ORA * 1975. március 29. BARÁTAIKNAK ES ISMERŐSEIKNEK BOLDOG PESZACH ÜNNEPEKET KIVANNAK *FRANK ERNŐ LILI e s SZÉP PÉSZACI1 ÜNNEPEKET KÍVÁN KEDVES VEVŐINEK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK PROGRESS AUTO BOOT LEDÉNYI JÓZSEF 31 Gladstone Ave. BOLDOG PESZACH ÜNNEPEKET KIVAN KADOSHA SÁNDOR és Családja 98 Burnside Drive BOLDOG PESZACH UNNEPEKET KIVANNAK BUDAPEST MEAT MARKET 517 Bloor St.W. 531-5202 tulajdonosa és dolgozói BÁN OSZKÁR: AUSCHWITZ 30 ÉV UTÁN (Folytatás az előző oldalról) És evvel megszűnt Gábor E- mil állása minden “köszönöm”, “minden jót”, vagy akár csak egy heti fizetést kitevő végkielégítés nélkül. Mintha csak Budapesten, a zsidótörvények beiktatása után rúgták volna ki. Emilt nem lökte ki lelöki egyensúlyából, ami történt. El volt készülve rá. Voltnéhányezer dollár megtakarított pénze. Csak attól félt — joggal—, hogy Lilire lesz rossz hatással minden teketória nélkül való elbocsátása. Lili ugyanis az utolsó hónapokban egyre nyugtalanabb, idegesebb lett. Az idegeivel és a szívével voltak bajok. Gyakran járt orvoshoz. Idegcsillapítókat szedett. Néha — férje hűséges gondozása ellenére — éles sikollyal ébredt nyugtalan álmából. A múlt, a halálvonat, az auschwitzi válogatás, meggyilkolt szülei, Lenke ovális arca rebbentek szeme elé. Sokszor kínlódva nézegette a rabszámot, amit a lágerban a karjára tetováltak és órákon keresztül kefélgette a haját, ami soha nem nó'tt ki azóta, hogy leborotválták a koncentrációs táborban. Hogy rejtse szégyenét, parókát hordott és takargatta — úgy, ‘ ahogy tudta — a nácinyilas rémuralom vézna testébe, elviselt leikébe vert bűnjeleit. Megrendítette férjének minden teketória nélkül történt könyörtelen elbocsátása. Nem anyagi gondok miatt félt, tudta, hogy van megtakarított pénzük. Mintha a birkenaui láger valamelyik szadista hajcsárának a korbácsütése sercent volna végig a hátán. Emil könnyebben vette a dolgot. tínta már a napi robotot és növekvő ellenszenvvel viseltetett volt gazdája iránt. Már fáradt is volt. Ideje volt abbahagyni a nehéz, mindennapos gürcölést. Kiszámította, hogy csekély aggkori nyugdíjából, a megtakarított kis tőkéje kamataiból szerényen meg tudnak élni és'szükség esetén elvehet kis tőkéjéből pár dollárt anélkül, hogy az nagyobb anyagi megrázkódtatást okozna. Másnap bement az irodába, kiürítette íróasztala fiókjait, hóna alá kapta a jegyzetfüzetét is, amelyben cikktémákat jegyzett föl és ismerősök telefonszámát tartotta számon, és hideg “minden jót” kívánva becsukta maga után a szerkesztőségi iroda ajtaját. A következő tavasszal Lili és Emil megint Csehszlovákiába mentek három hétre. Visszatérve, a kertből a házba nyíló ajtót tárva-nyitva találták. Az egyik ablak ki volt törve, a betörő azon keresztül nyúlt be az ajtókilincshez, kinyitotta az ajtót és behatolt a lakásba. A ruhafogasról eltűnt Lili szőrmekabátja, a szekrényfiókok is ki voltak ürítve. Emil két ruhája és ingei is hiányoztak. A kertben megdézsmálták á gyümölcsfákat, letaposták a veteményt és a virágágyakat. Emil jelentést tett a rendőrségen. Ezt megelőzően is volt egy-két kisebb betörés a házban. Most már az volt a véleménye, hogy nem várhatnak tovább, legokosabb, ha eladja a házat. így is történt és hamarosan beköltöztek egy éltesebb házaspárok részére átalakított hotelban egy kétszobás lakásba. Az egyik szobában elhelyezte Lilit, a másik szobában ő rendezkedett be könyveivel, a velük együtt öregedő írógéppel, kéziratokkal, újsághalmazokkal. Emil szobája a konyha mellett volt, Lilié Cleveland egyik belvárosi utcájára nézett le a hotel kilencedik emeletéről. Ebben a kis lakásban éldegélt a Gábor házaspár. A konyhában főztek, ott ették a reggelit, ebédet, vacsorát. Délutánonként sétálni mentek, mindaddig, amíg Lili egészségi állapota úgy leromlott, hogy sokszor fel se öltözött, csak úgy-ahogy végigboronált a hajkefével kopaszodó fejebúbján és éppencsak langyos vízzel meglocsolta ráncos, szomorú arcát és távolbanéző szemeit. Emil kéthetenként elvitte feleségét az öreg magyar orvoshoz, aki fejcsóválva hallgatta a házaspár panaszait. 1973 december végén bevitte Lilit aCharitykórházba, vizsgálatra. A következő héten minden ceremónia nélkül áthelyezték Lilit az elmeosztályra. Emil magából kikelve támadt a kórházi orvosra: “Az én feleségem nem bolond!” — mondta felzaklatva és hazavitte Lilit. Lili állapota szemlátomást rosszabbodott. Meggyilkolt nővérének, Lenkének kéziratban megőrzött verseit bújta, meg néhány kedvenc könyvét, és félhangon, hosszan monologizált . . . M'.ndgyakrabban riadt fel zavaros almából és sikoltva hívta férjét. Nem sokkal új lakásba költözésük után, Lili kívánságára külön szobában aludtak. Egy éjjel félmeztelenül, hideg verejtékben találta Emil az ágy tetején. Lili minden tagjában reszketett s a kezét tördelte. Rettegő félelem volt a szemében. Emil úgy babusgatta szegény asszonyát, mint ölbenülőbébit és azt hajtogatta mániákusan: “Az én feleségem nem bolond.” Lili már alig-alig vett tudomást férje gyengéd ápolásáról; csak ült, ült a szobájlban, vagy szótlanul feküdt gyűrött ágyán. Most már megkezdődtek az utolsó hetek és napok Lili életében. Teljesen önmagába zuhant. Megszűnt gondolkodni, érezni, beszélni. Csak felületi életfunkciói működtek már. Nem evett, nem tisztálkodott. Emil csak nagynehezen tudott rátukmálni egy kanálka ételt, félcsésze teát, darabka pirított kenyeret, ő öltöztette, mosdatta, ő vitte karjában a fürdőszobába. Lili üres tekintettel nézett maga elé. de nem látott semmit, csak a múltból való rémképeket; apját, anyját, testvéreit a halálvonaton, útban Auschwitz felé és ott a két szárnyra osztott emberoszlopok lassan, némán menetelő páriáit s aztán —mikor már szétdarabolták a családot és ő magára maradt — önmagát látta-nézte a lágerban, leborotvált fejjel, beégetett lágerszámmal a karján... elhagyottan, menthetetlenül... Az éjszakái borzalmasak lehettek — azok voltak Emil szemében, aki ajtaja előtt virrasztóit, m;nden neszre figyelve, hogy ott legyen, amikor szükség van rá. Egy kegyetlen reggelen Emil holtan találta feleségét. Lili meztelen feküdt az összekuszált ágyon, görcsökbe dermedten, jéghidegen, s karját mintha védekező pózben emelte volna maga elé. Szája félig nyitva volt; nyállal, cérnavékony vér-vonallal vegyülő hab rettenetes grimaszt rajzolt a szája szélére. A temetésről Emil egyenesen hazament, bezárkózott és értetlenül, örökös fejcsóválással nézett maga elé. Aztán matatni kezdett Lili dolgai között. Sejtette, tudta, hogy Lili eltitkolt dolgokat. Az utóbbi időben Lili előtt mindenki vadidegen volt. Megrázkódott a férje közelében és ridegen ellökte magától, ha hozzá nyúlt. Egy naplószerü noteszra bukkant, amiben Lili összevissza dobált be tűkkel fel jegyzéseket írt lázálmairól, szüleiről, testvéreiről. Az egyik ilyen Irgalmatlan frású üzenetet így fejtette meg Emil: “Látom, hogy az anyám megy, megy, és én meg akarom állítani, hogy ne menjen vesztébe, de nem hallgat rám, nem érti, hogy miért féltem és megy tovább és megy tovább és rémülten felébredtem ebből a rossz álomból.” Emil Lili naplójegyzeteit szószerint megtanulta és ismételgette magában. “Az én feleségem...” kezdte a mondatot, de most már többé soha nem fejezte be. Most csöndesen éldegél Lili nélkül, az üresen maradt lakában. Minden nap sétálni megy az Erié tó partján és a Cuyahoga folyó mentén. Kedvenc könyveit forgatja, rádiót hallgat s a televíziót nézi... BARÁTAINAK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK 797 DON MILLS ROAD KELLEMES PESZACH UNNEPEKET KIVANNAK ELEK ZOLTÁN gyógyszerész az Allen Pharmacy tulajdonosa KELLEMES PESZACH ÜNNEPEKET KIVAN (;K()Rí;K BRÜÜMAN es családja 73 DEWLANE DR, KELLEMES PESZACH ÜNNEPEKET KIVAN ELIZE FURNITURE Mr.&Mrs.E. KORÁNYI 3091 BATHURST STREET KELLEMES PESZACH ÜNNEPEKET KÍVÁN SZŰÓS(Spatz) MIKLÓS FÉRFISZABÓ és Csalódja 6219 BATHURST STREET BOLDOG PESZACH ÜNNEPEKET KIVAN Barátainak és ismerőseinek Mr. &. Mrs. KARNIOL Kellemes Pészach ünnepeket kívánnak PANNÓNIA DELICATESSEN 557 SLCIairW. TULAJDONOSOK : A DEUTSCH HÁZASPÁR 5000000*00000000000000000000000004.' KELLEMES PESZACH ÜNNEPEKET KIVAN WOLBURGH William és CSALADJA
