Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)
1975-06-21 / 565. szám
10. oldal MICHAEL GOULD: GOMBÁK A BRONX PARKBAN FORDÍTOTTA: BREUER ELSIE Michael Gould 1894-ben született New Yorkban, küszködő új emigránsok gyermekeként. Jelentős írásai a huszas és harmincas években jelentek meg, melyekben nehéz gyermek- és ifjúkorára visszanézve, a zsidó új-emigránsok nehéz életéről, álmaik elvesztéséről, kiszolgáltatottságukról írt. Mint ebben az időben sok társa, a szocializmusban, sőt kommunizmusban vélte sorsuk orvoslását megtalálni. Az alábbiban “Jews Without Money" c. könyvéből fordítottam egy részletet. A nyár. Lélegzeni is fájdalmas volt. A nap gyilkosán égetett egész nyáron át. Xjjel pára szállt fel a gettó köveiből, mint egy gőzfürdőből. Nem volt semmi ami megkönnyítette volna a nehéz szorító érzést ami nyakunkra és koponyánkra nehezedett. Az emberek betegek voltak, az orvosok nagyon tevékenyek. A zsidó bébik nyöszörögtek és haltak el. A legyek virultak. Mindenki nyugtalan volt; veszekedések hangja jött a “lichthóf”-ból. Néha, felébredve az éjjel közepén úgy véltem, az egész bérkaszárnyát nyögni és forgolódni hallom. Emberek alvóhelyért kutattak, mintha kincset kerestek volna. Mint beesett szemű szellemek járták az utcákat éjjelente. Családok aludtak a járdán, dokkokon, a parkokban és a háztetőkön. Az egész világ forró volt. ★ Vasárnap lett. Anyám végre elhatározta, hogy kirándulunk a Bronx parkba. Fölkelt hatkor, hogy mindent rendbe tegyen. Kivasalt egy ruhát Eszternek, egy mellényt nekem, megstoppolta a zoknikat és lancsot készített szalámival, uborkával, tojással, süteménnyel és naranccsal. Aztán kiseperte a lakást, reggelit főzött és felkeltett bennünket. “Felkelni!” — mondta sürgetve, lehúzva a takarónkat. “Miért ilyen korán?’ — nyögött apám álmosan. “Megyünk a Bronx parkba” mondta anyám “ahogy elterveztük. Elfelejtetted?’ Reggelinél a húgom és én majd megbolondultunk az izgalomtól a kirándulás miatt. Anyánk ránk kellett csapjon. Izgatott volt és zsémbes; az utazás gondolata megzavarta. A felüljáró-vonaton az arca lilára hevült a hőségtől és rémülettől. Nem csoda. A vonat rosszabb volt mint a marhavagon. A zsúfolt embertömeg hányingert okozott. Izgatottan sikongó anyák, apák görnyedve a hatalmas ennivalós kosarak súlya alatt, a gyerekek kiabálva, hányva és futkosva mindenki lába alatt. Egy öreg ember veszekedett a kalauzzal, egy banda ir kölyök baseball öltözetben visítva versengve lógott a foggantyúkon. Izzadó testek, feszülő idegek,csikorgó tántorgó vonat, hirtelen megállások, mikor száz test Utődött egymáshoz, lábak, kezek tébolydája, tüsszögés, köpködés, szitkozódás, sóhajtozás: — ez volt a szuperbérkaszárnya kerekeken! Észak felé a Bronxba! És injnden állomáson új tömege az izzadó, Őrjöngő családoknak, megrakva uzsonnás kosarakkal és csecsemőkkel — tódult be az ajtón. Hely nem volt részükre, lábainkon állva csináltak helyet maguknak. Apám átkozódott valahányszor a mellette álló kövér, izzadó asszonyság belepottyant az ölébe vagy a tyúkszemére lépett. Ez volt New York vasárnap. M.'n<Jen vonat, minden villamos tömve volt mint a miénk. Hétmillió ember rohant, hogy lélegzetnyi friss levegőt szívhasson. “Fuj” — mondta apám “Romániában csak egy kis séta kellett és a szabadban voltunk. Itt mintha az ember az éltéért harcolna. Micsoda bolond ország!” De anyám boldogabb lett ahogy a vonat tovább gördült. Kihajolt az ablakon és mosolygott. Alattunk az utcákon a tömör bérházak sánckerítése eltűnt. Itt gazos házhelyek között kis házakat láttunk. És fák is voltak! “Milyen élvezet zöldet látni!” — mondta. “Nézzétek, megint egy fa. LJgy örülök, hogy jöttünk! Ha Bronx -parkba érünk majd levetem a cipőm és a füvön járok. Nem lehettem tizenöt éve már.” “Majd letartóztatnak" mormogta apám ahogy a kövér asszonyt bámulta, aki álhatatosan a nyakába borult ahányszor a vonat dülöngélve meglódult. “Én margarétát akarok szedni” — kiáltott fel kishugom. “Igen igen drágám — mondta anyám gyengéden. “Margarétát és gombát is. Megmutatom majd hogyan lehet gombát találni. Az még érdekesebb, mint margarétát szedni." ★ Végre a Bronx park! Apám pattogatott kukoricát vett nekünk meg piros ballonokat. Aztán zöld földeken mentünk keresztül. Anyám sóhajtott ahogy beszippantotta az illatos levegőt. “Ó” — mondta boldogan — “ez olyan, mint Magyarország! Van hely bőven és az ég olyan nagy és kék! Az ember tud lélegzeni itt!” így sétáltunk, míg egy állatkerthez értünk. Itt láttunk egy csomó majmot egy ketrecben. Fogócskát játszottak. Megetettük őket mogyoróval és figyeltük míg feltörik a héját. Aztán láttunk egy oroszlánt, két tigrist, fehér medvét, kígyókat, madarakat és egy elefántot is. Mogyoróval etettük mindet. Aztán továbbmentünk egy mezőségen át. Nagy terület volt és egy lélek sem volt látható. Egyik végén volt egy erdő. Körülnéztünk táblák után, hogy : A FŐRE LÉPNI TILOS. De sehol sem voltak táblák. így a mezőföld közepére sétáltunk ahol egy nagy fát találtunk. Ezt magunkénak nyilvánítottuk. Újságpapírt terítettünk a fa alá és anyám kirakta a lancsot. Éhesek voltunk az utazástól és a sétától. Megettük a szalámi szendvicsket és a többi finom dolgot. Apám megivott egy UVeg sört aztán elnyújtózott, szívta a pipáját és az eget nézte. Román pásztordalokat énekelt, aztán hortyogva elaludt. Anyám elrakta az újságpapírokat. Aztán körülnézett, hogy nincs-e rendőr a közelben. Nem volt rendőr, így levetette a cipőjét és harisnyáját és körülsétált a füvön. Hugóm és én otthagytuk őt, margarétát kerestünk. Találtunk néhány szálat, anyámnak adtuk. Font nekünk koszorúkat, olyanokat, mint amiket gyerekek fonnak Magyarországon. Aztán megfogta a kezünket, “gyertek” — mondta halkan — “míg papa alszik mi bemegyünk az erdőbe gombát szedni.” Apám meghallotta a suttogást, a hortyogása abbamaradt. “Nehogy elvesszetek!” mormolta nem is nyitva ki álmos szemeit. “Ugyan" — mondta anyám — “elveszni egy erdőben? Én? “Na jól van” mondta apám, oldalára fordult és aludt tovább. ★ Az erdőben minden hűvös volt és zöld. Olyan volt mintha egy misztikus házba léptünk volna. A fák olyanok voltak, mint falak, a levelek mint a mennyezet. Tiszta és kedves hangok hallatszottak a házban. Ezek voltak a madarak. Kicsi hangyák és tücskök futkostak a lábunk alatt. E- zek a “ház” padlóján laktak. Érdekes erős illatokat szagoltam. Egy nagy aranyérmet láttam a zöld fű között. Közelebbről megnéztem és láttam, hogy becsapódtam. A csalóka napsugár volt. A nap rajzolt más arany vonalakat és köröket is. Csobogó vizet is hallottam. Anyám előttünk járt. Az arca fiatalabb lett. Minden pár percben titokzatosan meg-megállt és beleszippantott a levegőbe. “Kiszagolom a gombákat” magyarázta. “Tudom hogyan kell azt csinálni. Még Magyarországon tanultam. Minden gombának más szaga van. A legjobbak tölgyfák alatt teremnek.” “Akarok szedni egy párat” mondta Eszter. “Nem!” — mondta anyám élesen— “sohase tedd azt. Te egy amerikai gyerek vagy, nem értesz ilyen dolgokhoz. Van olyan gomba ami mérgező, meg lehet halni tőle. Sohase szedjél gombát!” “Spárgákon lógnak a gombák?’ kérdeztem én. “Azok zöldségüzletbe való gombák” magyarázta anyám. “Oh Amerika, te tolvaj, ahol a gyerekek csak száraz halott gombákat látnak a fűszeres üzletében! Várjatok, én mutatok nektek Igazit.” Izgalom pirította sötét cigányos arcát. Meg voltunk lepődve. Olyan lassú mozgású és vigyázatos volt mindig. Most nagy köveken és pocsolyákon ugrott át és nevetett mint egy lány. “Megállni. Azt gondolom gombák vannak azok alatt a nagy levelek alatt. Hadd nézzem meg. Igen, igen! Látjátok? Az orrom, a szaglásom még éles e sok év után is! Milyen szép ezüst sapkája van ennek! Ez egy nyírfa gomba. Amikor gombák fenyőfa alatt nőnek azok zöldek és fenyő ízűek. De a tölgygomba a legfinomabb. Gyönyörű barna színű.” v Apró darabokat tört a gombából, hogy csipegessünk. “Jobb sóval", mondta. “De jó Is ez! Nem az a szemét amit itt pincékben növesztenek. Igazán, az amerikai gomba semmit sem ér. Olyan íze van és úgy néz ki mint a papír. A valódi gombának olyan íze van, mint a földje, vagy a fája. Magyarországon tudjuk azt.” Mi követtük őt, ahogy tapogatózva keresgélt á fák és bokrok alatt imádott gombáién. Sokat talált, fölfogta a szoknyája alját mint egy zacskót, hogy helyet találjon nekik. Minden új gomba Magyarországra emlékeztette és dolgokra amiről sohasem beszélt nekünk. Csendes simogató hangon beszélt. Lehajolt a gombákhoz és szemei csillogtak, mjht egy gyereké. “Oh, hogyan szeretik az emberek a gombát Magyarországon! A gombaszezonban mindenki az erdőben van egy nagy kosárral. Meg volt a kedvenc helyünk ahová évről évre jártunk. Sohasem téptük ki a gombát, hanem lemetszettük közel a gyökeréhez, így. Ez azért kell,hogyújra nőjjön. Két másik zsidó lány és én mindig együt): mentünk gombát szedni.” “Mama, tudnak a gombák egymással beszélni?’ “Vannak akik azt mondják, hogy tudnak. Van aki azt mondja, hogy nemcsak beszélnek, de táncolnak is egymással. Éjjel vidám öregemberkékké válnak, szakállal. Reggel újra gombává lesznek. Madarak is beszélnek egymással, azt mondják. Minden madárnak tudtam a nevét és ismertem az éneküket is. Ismertem a jó és rossz kígyókat. Tudtam, hol lehet sötét málnát találni és hol áfonyát. Akár húsz mérföldet is tudtam sétálni egy erdőben és visszataláltam. Egyszer a két lány és én elvesztünk egy erdőben napokra, de megtaláltam az utat vissza. 6, milyen Jó volt Magyarországon!” Anyám hirtelen átölelt bennünket, megcsókolta Esztert is, engem is. “Ó, Isten”, mondta, “Olyanboldog vagyok az erdőben! Ti, amerikai gyerekek nem tudhatjátok, ez mit jelent. Olyan boldog vagyok!” KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ iHANGSZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINV/AY. BLUTHNER. PETROF-FORSTER VONÓS-FÜVÓS-PENGETÓ HANGSZEREK lElőnyós árak - Csere - Javítás — Bérleti Remenu house OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST. TORONTO AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL'S BARBER SHOP MEN’S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrásznij is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK * AIR CONDITION Gesztenye Cukrászda ás delicatessen Uj vezetés alatt, de a régi finomságu süteményekkel. Szeretettel várja régi és új vevőit: KEMÉNY IDA tulajdonos. 1394 Eglinton Avenue West TELEFON; 782-1598 559 ST. CLAIR AVE.. W Telei.: 653 - 3779 Megjött Budapestről ZANOTTI JUDIT a budapesti Savoy Bár Sztárja Nyitva vagyunk déli 12 -töl, éjjel 1 óráig, vasárnap este 10 -ig. 3 tagú TÁNC és CIGÁNYZENE. TELJES ITALMÉRÉSSEL a W00DEN PLATE ÚJ MAGYAR Tavemben Itt van JÁNOS a közkedvelt zongorista Magyarországról Vili hegedül MINDEN NAP Rántott borjúláb, töltött borjú és kacsa, vadas marhahús, halászlé - rántotthal. espresso - Gundelpalacsinta és sok más finom ételek. EGY JO REGI PESTI HANGULATÉRT ÉRDEMES A WOODEN PLATE -BE MENNI Asztalfoglalás: 923*6599 200 Blooi St.W. Mindenkit szeretettel vár JÁNOS és LADÁNYI ARTHUR csaladja CD PARKOLÁSHOZ BEJÁRAT A BEDFORD ROAD-RÓL (City Parking) CITY OF TORONTO 1975 INGATLAN ADOK A municipál és Assessment Act rendelkezése értelmében és a City .of Toronto By-lawjának 200-75 sz. és 201-751 számának értelmében az ingatlan adók 1975 évre következőképpen fizetendők. A hátralévő részt a következő részletekben lehet fizetni. Minden Negyedik Ötödik Hatodik kerület - részlet . részlet részlet JULY 3 SEPTEMBER 4 OCTOBER 22 Az ingatlan adók számlái minden kerületben JUNE 19 eiőtt kézbesítve lesznek. Az adófizetők, akik nem kapták meg az adószámlájukat az időpontra, vagy közvetlenül az időpont után, azonnali hatállyal kérjék az adó információs hivatalban, a City Hall földszintjén, vagy telefonon 367-7115, vagy levélben a Tax Collector, City Hall Toronto, címén. AZ ADÓK FIZETÉSE: az adóját kifizetheti egyben vagy részletekben bármelyik hivatalos bankban a Metropolitán Toronto területén az esedékes napon vagy előtte. (A bank egy mini-« mális összeget számol ezért a szolgáltatásért.) Csekk, vagy pénzesutalvány kiállítandó a City Treasurer nevére és a városházára kell címezni. Hivatalos órák: reggel 8.30-tól du. 4.30-ig hétfőtőt péntekig. w, M Campben, City Treasurer KÖZPONTI AIRCONDITIONER $ 995,— -toi, teljes beszereléssel Telefon: 661-8765 :m *c ixk: ix k: I