Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-09-14 / 527. szám

1974. szeptember 14. * MENORA

POLITIKAI SZÁMADÁS AZ ŰJÉV ELŐTT

EGRI GYÖRGY:

(folytatás azl. oldalról) Szovjetunió lényegében a taccsvonalra kerlilt. Kívülről figyeli az eseményeket, és csak látványos bemutatókkal hívja fel a figyelmet arra, hogy ö Is jelen van a térségben. Ilyen mutatvány volt pl. a szovjet és izráell csatahajók összecsapása a Szuezi öbölben. A két ország aknaszedő egységei az elmúlt két hét alatt több alkalommal Is összecsaptak, és a szovjet hajók még ágyúztak Is. Szerencsére ezek az ágyúk nem tüzet okádtak, hanem vizet. A szovjet egységek ugyanis víz-ágyúkkal árasztották el az izráell hajókat, de az Ilyen "csatáknak" legfeljebb diplomáciai Jelentőségük van, nagyobb baj nem származik belőlük.

A Szovjetunió újra felszerelte egyik megmaradt vazallus-államát, Szíriát. Olyan repülőgépeket és fegyvereket szállított nekik, amiket eddig egyetlen más csatlósának sem adott, és nagyobb mennyiségben küldte ezeket, mint azelőtt Egyiptomnak. Ez azonban nem változtat azon, hogy a határok mentén mégis csak a két és félmilliós Szíriát tudja támogatni, míg Egyiptomra nincsen semmi befolyása. A platzon tehát egyedül maradt az Egyesült Államok.

Igaz, hogy ma az amerikai politika korántsem olyan egyoldalúan támogatja Izraelt, mint a múltban tette, de ezért a tényért bőven van, ami kárpótolhat. Kissinger komoly engedményeket tett az araboknak, és ezek az engedmények főleg az Izráell területi Igények rovására történtek. A hadseregnek vissza kellett vonulnia azokról a területekről Afrikában és a Golánon, amiket a Jomklpurl háború második szakaszában foglalt el, sőt még az 1967-es fegyverszüneti vonalakból Is föl kellett adni egy sávot a Szuezi-csatorna keleti partján. Az is tény, hogy Gerald Ford, aki mint képviselő, mindig szélsőségesen Izráel-barát volt, most mint elnök, viszszakozott egy korábbi ígéretétől. Éveken keresztül sürgette az amerikai követségnék TelAvlvból Jeruzsálembe való áthelyezését. Amikor azonban legutóbbi sajtóértekezletén erre a témára került sor, Ford elnök kijelentette: A Jeruzsáleml nagykövetség megnyitása egyelőre még nem időszerű, mert kár lenne ezzel az arabok érzékenységét megsérteni.

A legfurcsább az, hogy el kell ismernünk Ford Jelenlegi álláspontjának lgazságát.Hogy az Izráell állam fővárosa Jeruzsálem, ez ténykérdés. Hogy az amerikai követség hol székel, ez jelkép. Örülnénk, ha Jeruzsálemben volna, de semmiesetre sem annyira fontos, hogy ezért érdemes lenne Amerikától megkövetelni: adja fel egyensúlyhelyzetét.

Az Egyesült Államok Jelenléte ugyanis Jótékonyan érezteti hatását.Egyiptomban, ahol félreérthetetlenül az ő vona• luk érvényesül, viszonylag békés a hangulat Izráellel kapcsolatban. Szádát állandóan hangoztatja ugyan szolidaritását a többi arab országgal és a palesztlnai mozgalommal, de közben gőzerővel folyik a Szuezl-csatorna megtisztítása, és épülnek az eddigi kísértetvárosok, Port Szald, Szuez, IszmaUia. Ez annak a Jele, hogy nem készülnek háborúra. A csatorna Jövő év nyarán megnyílik, a polgári lakosság visszatelepül. E- gyiptomban pontosan tudják, hogy egy háborús menet kirobbanása ezt a területet ismét tűzfészekké változtatná, tehát Józan ésszel nem képzelhető el, hogy Ilyen Iszonyatos összegeket fektetnének bele a terület polgárosításába. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt kérdezte volna erre, hogy van-e az egyiptomiaknak Józan eszük, akkor alighanem ”nem“-mel feleltünk volna. Ma erre a kérdésre a válasz határozott igen. Hogy Jó-e nekünk az arabok józan esze, az más kérdés, de tény, hogy ezúttal számolnunk kell a realitásérzékükkel is.

Az elkövetkezendő hónapokban Igen komoly diplomáciai alkudozásokra kerül sor. A Fehér Ház kérésére Rábin miniszterelnök látogatását pár héttel előbbre hozták, s arra már szeptember 10-e körül sor kerül. Bennfentesek szerint ennek oka az,hogy a Ford adminisztráció szeretné elkerülni az egyoldalúság látszatát. Mostanában sorban adják egymásnak a kilincset Washingtonban az aráel hátrányára.

Vagyis a konklúzió egy év után: A helyzet rosszabb, mint tavaly volt, de semmiesetre sem aggasztó. Fel kell adni területeket, de az ország léte nincs veszélyben. Ami aggasztó, az inkább az Izráell • belpolitika. Most nem is a pártcsatározásokra gondolunk, amik lassan-lassan elcsitulóban vannak. A vallásos pártok rövidesen visszakerülnek a kormánykoalícióba. A

Békeremények ellenére is folyik a készülődés: izráeli hadgyakorlat a Szinajban.

Az egyiptomi példával élénk ellentétben, Szíria semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy Kuneitra városának betelepítését elkezdje, ők tehát valóban felkészülnek a háborúra, de egyfrontos háborútól Izráelnek nem kell félnie. Vagyis világos a következtetés: a Közelkelet helyzete amerikai elképzelés alapján fog megoldódni, Izrael sorsa tehát ákkor lenne veszélyben, ha Amerika hajlandó lenne feláldozni.

Ilybn veszély nem fenyeget. Az USA hajlandó nyomást gyakorolni a zsidó államra koncessziók eléréséért, hogy megszilárdítsa helyzetét az arab országokban. Kissinger ezeket! a koncessziókat nyilván alapos megfontolással centizi ki. Nagyon keveset nem kérhet, Wert ennyivel az arabok nem elégednének meg. Márpedig Izráelnek — bár az Egyesült Államok támogatása nélkül nem tudna meglenni — változatlanul kulcsszerepe van. Igaz, hogy Amerika és Izráel között nincs katonai szövetség. Ennek ellenére ez az egyetlen biztos bázis akkor, ha a földközi-tengeri térségben konfrontációra kerülne sor a Nyugat és a szovjet blokk között. Ez az állítás annyira 1- gaz, hogy most, a ciprusi és görögországi tengerészeti támaszpontok esetleges felszámolása esetén Amerikában komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a hatodik flotta föbázisát Halfára helyezzék át.

A másik ok, hogy Izráel nem mehet el engedményekben addig a pontig, amely létét veszélyezteti. Ebben az esetben valóban bekövetkezik az ”éin brérá“, a “nincs más választás“ helyzete. Ennek elkerülése pedig mindenkinek egyformán érdeke. Amerika ma már azt Is világosan látja, hogy az ENSZ megfigyelőerők jelenléte a fegyverszüneti vonalak mentén Izráelnek nem jelent garanciát. — Ciprusban is ott voltak az ENSZ csapatok, sőt az elmúlt két hónap alatt még meg is erősítették azokat. Mindez azonban nem elégséges ahhoz, hogy Cipruson a háborút megfékezzék. A törökök és a görögök az ENSZ megfigyelők feje fölött háborítatlanul lövöldöznek egymásra. ENSZ- megoldás tehát nincs; valamilyen formában stabil békét kell összehozni.

rab politikusok. Novemberben választások lesznek, és Fordék nagyon vigyáznak, nehogy a zsidó választópolgárokat elidegenftsék maguktól. És ez jó jel. Azt bizonyítja, hogy az amerikai politika már csak azért sem fordulhat Izráel ellen, mert a közel 6 millió zsidó választó kulcspozícióban van. A két legnagyobb állam, New York és California választási eredményét döntően befolyásolhatják, s ez már önmagában elegendő ok arra, hogy az amerikai politika ne ^változzon meg lényegesen Iz-Jordániával való tárgyalások eltolódnak, s így nem valószínű, hogy az elkövetkezendő egy-két évben választásokra legyen szükség. Különben is, a háborúba való belefáradás az ellenzékben lévő és merev álláspontot képviselő Likud pártcsoportosulás hátrányára van. Novemberben úgy nézett ki, hogy Beginék megerősödnek, ma már a mérsékelt hangulat a domináló.

Ami tehát aggasztó, az inkább az ország gazdasági helyzete.

A magyar történelem egy példájával gyakran találkozhatunk. Amikor a Rendek állást foglaltak Mária Terézia mellett, így kiáltottak fel:“É- letünket és vérünketl“ , állítólag valamelyik nemes akkor hozzátette: “De zabot nem adunk!“ Valahogy így néz ki most Izráelben Is. Amikor nagy baj van, az ország népe egységes és önfeláldozó. De ha csak egy kicsit lazul a hurok, rögtön elkezdődnek a követelések. Sztrájkolnak a repülő-alkalmazottak, a távfrászok, a révkalauzok, a kikötömunkások, a rádió- és televízió dolgozói, az építkezők. Mindenki többet akar és többet követel, mint amit az ország megengedhet magának. Márpedig ha valami veszélyezteti az ország létét, akkor az a gazdasági egyensúly hiánya, ami e pülanatbah sokkal rosszabb mint a fegyveres fenyegetés.

Ezen a héten befordulunk a zsidó időszámítás szerinti 5735. esztendőbe, az úl zsidó állam megalapításának 27. évébe. Ebben az évben nem várunk világrengető sikereket. Azt várjuk, hogy az ország léte szerény körülmények között stabilizálódik. Nem hlszszük, hogy ez különleges bajt jelentene. Országok nem tíz évekre, esetleg nem is száz évekre alapulnak. Sokkal hosszabb időszakokra. És az sem fontos, hogy egy ország két-három évtized alatt világhatalommá növekedjék. Fontosabb az, hogy megtalálja a helyét saját térségében. Ebből a szempontból esetleg döntő év következik, ezért — ha nem is megyünk lázas lelkesedéssel az újév elé — meggyőződésünk, hogy a zsidó államnak ismét eredményes és sikeres éve lesz.

Lelkiismeretem alapján döntöttem ...

(folytatás az 1. oldalról)

kötelességem megszüntetni ezt a nyomasztó álmot és pontot tenni az egész ügy végére. Az a meggyőződésem, hogy Nlxoft elnök és családja eléggé megszenvedett már, sőt további nehézségek várnak rá éppen akkor, amikor egész népünk öszszefog annak érdekében, hogy valóra váltsa a béke ügyét — azt az ügyet, amit Richard Nixon kezdeményezett és bízott ránk.

Ezért én, Gerald R. Ford, az Egyesült Államok elnöke, az

alkotmány második bekezdésének második paragrafusa alapján, ezennel teljes, szabad és mindenre kiterjedő kegyelmet adok Richard M. Nlxonnak minden olyan ügyben, amit mint az Egyesült Államok elnöke, 1969 január 20-tól 1974 augusztus 9-ig elkövetett vagy elkövethetett".

Azt hisszük, Ford elnök bejelentése az amerikai nép túlnyomó részének helyeslésével találkozik. Szélsőséges sajtó-KÉPZELT RIPORT EGY AMERIKAI POPFESZTIVÁLRÓL

Ez a cím plágium. Nemrég jelent meg Magyarországon Déry Tibor ilyen című könyve, amiből musicalt is csináltak, mindkettő óriási sikert aratott. A címet azonban tudatosan loptam.

I. A küldetés

Főnököm, minden főszerkesztők főszerkesztője, határozott hangon adta meg az utasítást nekerr^ aki hozzá képest még szerény kezdőnek számítok: — Eredj el fiam, az amerikai Idahoba, csinálj riportot a repülő bicikliről, mert ilyen csodát még én sem láttam.

— Eddig úgy tudtam — válaszoltam —, hogy te mindent tudsz, részedre nincsenek új dolgok, hiszen minden öröktől fogva van.

Jóságos szemével kissé hunyorogva nézett rám.

ÚJ dolgok valóban nincsenek, de a régi dolgokat sokféleképpen lehet felmelegíteni. Valaki egyszer azt írta rólam, hogy öröktől fogva volt, mi bennem létesült. Nem tudom pontosan ki is volt, de azt hiszem, nem találta el pontosan a lényeget. Nézd — kacsintott rám cinkosan —, a bicikli gondolata ugyanúgy bennem volt minden időkben, mint ahogy bennem volt a folyómeder, bennem volt a robbanómotor, bennem volt a rohanó örvény, bennem volt a fiatalság és bennem volt a hisztéria. De arra sohasem gondoltam, hogy ezeket üyen egyéni módon lehessen összekeverni, mint ahogy most Idaho államban ez az Evei Knievel nevű fiatalember teszi.

A főszerkesztői utasítás ellen nincs apelláta. Már szedelőzködtem is. Csak indulás előtt kérdeztem meg még egyszer:

— Tulajdonképpen mi is a feladatom ?

A főszerkesztőm alighanem már a következő t 'leien adta ki az utasításokat, mert a hang a fejem felett na’1 átszőtt: Idaho államban. Twin Falls városkában egy.ne... .biciklizsonglőr úgy akar átrepülni egy 600 méteres szakadék felett, ahogy a síugró rugaszkodik fel a sáncról a levegőbe. Vagy 30 000 embert várnak az atrakcióhoz, és persze a televízióriportereket is. Menj el, csináld meg a riportot, mert szeretném tudni, mi az egésznek az értelme.

— Főszerkesztőm — válaszoltam megdöbbenten —, te nem tudod, mi az értelme ?

— Honnan tudnám — Jött a válasz. — Az emberi ostobaság

ugyanolyan végtelen, mint az isteni bölcsesség. .

Végre befejeződött a Watergate-így

berkekben ugyan hallatszanak olyan hangok, hogy az eljárást folytatni kell; ez azonban világosan a fölkeltett hisztéria és személyi hajsza utóhatása. Az Egyesült Államok érdeke ma az, hogy Watergate mielőbb feledésbe merüljön; esetleg az, hogy a tanulságokat levonjuk belőle. Mi ugyan aligha hisszük, hogy levonandó tanulság akad. A politika piszkos mesterségében mindig használtak Watergate-módszereket és sajnos, fognak használni a jövőben is. Nlxont börtönbe zárni nemcsak igazságtalanság volna, hanem álszentség is.

Felmerül a kérdés, mi történik ezek után a Water gate- Ugy már elítélt, vagy ezután elítélendő többi szereplőjével? Az elnöki kegyelem következményeként Richard Nixon amerikai polgár nem hivatkozhat az ötödik kiegészítő paragrafusra, amely szerint megtagadható az olyan tanúvallomás, amivel a tanú saját helyzetét nehezíti, Nlxonnak tanúként kellene megjelenni beosztottjai ügyében, akiket éppen az ő tanúvallomása alapján kétségtelenül elmarasztalnának, Az egyetlen helyes megoldás, ha Ford elnök Jövő vasárnap ismét templomba megy.

II. A folyőkanyar

Templom után ismét sajtóértekezletet hiv össze és az elnöki kegyelmet kiterjeszti a Watergate-ügy minden szereplőjére. Lehet, hogy a sajtóban és a kongresszusban elveszít egynéhány barátot, de a hallgatag amerikai többséget biztos, hogy még Jobban maga mellé luftja.

Kocsimmal csak hosszú órák alatt Jutok el a Kígyófolyó hajlatához, ahol a robogó víz elvész a szakadék sziklái között. Rendes körülmények közt csak néhány perces út, de most lépésben kell vezetni. Az útat el torlaszolják a gyalog, biciklin, ócska kocsikon — de néha a papa luxus-Cadillacjén — áradó fiatalok, ez a végtelen vonulás, amely napok óta hömpölyög a kanyon csúcsai felé. A táj fölött édeskés, csípős szag kering; azt hinnéd, tömegsírt bontanak valahol, pedig csak a marijuana füstje leng a levegőben. A marijuanáé, ezé az ’’ártatlan“ kábítószeré, amely lassan, alattomosan zilálja csak szét az agyat, a tettrekészséget, a lendületet, a tisztánlátást, az erkölcsi érzéket. Vad tülkölés, káromkodás, visongás, vihogás. A lassan húzó kocsik minduntalan megrekednek; úton, út mentén, a puszta földön vagy hálózsákokban pihennek a fiatalok, néha egyedül, néha párosán, néha csoportosan. Az ókori bacchanáliák elkorcsosult, elmocskolódott kései másolatai.

A folyókanyarnál végleg megrekedünk. Nincs tovább. Egy körülbelül ezres csoport remek szórakozást talált. A napok óta özönlők undorító, mocskos ürüléket hagytak maguk után az úton és az út szélén, s az egyik marijuanától és hisztériától megrészeglilt húszéves szándékosan belehempergett a mocsokba. Nyüván izgalmas élményt Jelenthet, mert két tizenöt év körüli lány azonnal meztelenre vetkőzött és rávetette magát a háton fekvő fiúra. Mialatt alul-felül szeretkeznek a szennyrakománnyal, a többiek széles körben letérdepelnek és biztatják őket. Aztán az egyikből hirtelen kitör a hisztéria. Térdenállva, felsőtestét előrehátra ingatja és homlokát a földhöz érinti.

— Trágya! — visítja vékony hangon.

Másodpercek alatt ezer fej vágódik a földre, ezer torok ordítja!

— Trágya... trágya... trágya...

Egy másik meztelen lány egy autó tetejére ugrik fel, megadja az új jelmondatot és vezényel. Százak, ezrek mindenütt, amerre ellátunk. Messze, messze, olyanok is, akik már nem tudhatják, miről van szó, verik a fejüket révületben a földhöz:

— Trágya vagyunk... trágya leszünk... trágya vágunk... trágya leszünk...

Kiszállok a kocsimból s az út hátralévő részét gyalog teszem meg. Közben arra gondolok, vajon elhiszik-e mindezt a szerkesztőségben, és elhiszik-é a’’Földgömb Harsona“ olvasói?

III. Beszélgetés Evei Knievel—lel

Nem könnyen jutok el az atrakció főszereplőjéhez, Evei Knievelhez. Mialatt a bejutásra várakozom, azon^gondolkodom, talán nem is jól fogalmaztam. Nem atrakcióról van itt szó, hanem népmozgalomról, és nem főszereplőről, hanem népvezérről. Legalábbis erre kell következtetnem a^ háromszoros védőgyűrűből, amely a fejreállított síugrósánc jellegű kilövőállomást körülveszi. Bőrruhás, hosszúhajú, szakállas, nyitott mellényű, ing nélküli fiatalembereik a közkatonái Knievel motorbiciklis bandájának, elálljak az útját mindenkinek, aki a Mester közelébe akar Jutni.

— Koncentráció — magyarázza az őrség vezetője. — Koncentráció mindenek felett! Nem szabad a Mestert megzavarni! Egyedül kell lennie Buddhával. Buddha segítsége nélkül a motorbicikli nem repül át a szakadék felett.

_ Buddha segítségével átrepül? — csodálkozom.

(Folytatás a 12. oldalon)